Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

10 1990. MÄJUS 19., SZOMBAT Mit mondanak a pártoki JÓZSI BÁCSI 1 1 1 ......................... I* B ELE AKAR SZÓLNI ——— magnat. Államigazgatási föl­A Magyar Demokrata Fó­rum tinnyei szervezete nyílt levelet írt a Piliscsabai Nagyközségi Közös Tanács vezetőjének, amelyben föl­szólítja, hogy adjon pontos képet arról, vannak-e reá­lis gazdasági föltételei an­nak, hogy Tinnye elszakad­hasson Piliscsabától és Jászfalutól. Azt írják, most olyan a politikai helyzet, s olyan a falusiak törekvése, hogy lehetőségük lenne sa­ját sorsukat önállóan, kül­ső akarat nélkül intézni. Csak azt nem tudják, mi­ből. Hány olyan település lehet ez országban, amelyben eltűr­ték hosszú évtizedekig a ta­nácsi rendszert, a vele járó ki­szolgáltatottságot, a helyi pén­zek központi bugyeílárisba vándorlását, s ahol már tü­relmetlenül várják, hogy a rendszerváltás elérjen hozzá­juk is: a közös pénzeken ne mindig a szomszéd portáját csinosítsák, miközben — pél­dául Tinnyén is — ivásra, fő­zésre, de még mosakodásra is alkalmatlan a ktítak vize. Mi­kor lesz a nagy átalakulás kézzelfogható, mikor lesz vé­ge a kényszerházasságoknak, mikor élhetnek-dönthetnek a maguk sorsáról a helybeliek saját maguk, de legfőképpen, mikor lesz iható az ivóvíz. Az önkormányzati törvény, amelynek előkészítésében mi­nisztériumi szakemberek, ta­nácsi gyakorló szakemberek és a pártok képviselői vettek részt, rövidesen a parlament elé kerül. Az idő nemcsak ezért sürget, mert türelmetle­nek már a honpolgárok, ha­nem azért is, mert közeleg a helyhatósági választások idő­pontja. A parlament e heti ülésszakán döntöttek úgy, hosy a tanácsok mandátumát, amely június 8-ig szól. meghosszab­bítják a választásokig, szep­temberig. S mielőtt az ember leadná a voksát az új helyi hatóságok képviselőire, illene tudni, hogy milyen lesz az a hatóság, s mire lesz jogosít­ványa ? A törvénytervezet, amely már készen várja a plenáris vitát, három variációt sorol föl arra, hogyan lehetne át­alakítani a jelenlegi megye- rendszert. Mert abban min­denki egyetért — ez volt a törvénytervezet kiinduló­pontja —, hogy az, ami most van, nem jó. A megyehatárok mesterségesek, sokszor ellen­keznek a történelmi hagyomá­nyokkal, még többször a logi­ka törvényeivel. Azt viszont nem tagadja senki sem, hogy valamire szükség van: vala­mire, ami összeköti az állam- hatalmat Józsi bácsival. A kérdés pusztán az, mi legyen ez a valami. A törvénytervezet első va­riációja szerint a megyegyű­lés lenne az, amelyik egy adott régió településeinek érdekeit összegezné, ütköztetné, s kép­viselné az országos kormány­zat előtt. A testület munkáját hivatal segítené, s közös in­tézményeket (például iskolá­kat, kórházakat) üzemeltetne, továbbá szerepe lenne a te­rületi fejlődési egyenlőtlensé­gek megszüntetésében. Veszé­lye ennek a variációnak — ezt a törvénytervezet is megemlí­ti —, hogy a megyegyűlés a helyi önkormányzatoktól el­szakadt önkényes hatalommá válhatna. A második változatban a helyi önkormányzatok, tele­püléstípusoktól függetlenül, egyenlőek lennének, s mint ilyenek, hoznának létre tár­sulásokat közös ügyeik irá­nyítására, intézményeik fönn­tartására. A társulás döntés­hozó szervezete a közgyűlés lenne, amelyben a helyi ön- kormányzatok képviseltetnék adataik ellátására pedig me­gyei hivatalt hoznának létre, amely a kormány alárendelt­jeként működne. Viszont nem lenne fölöttese a helyi önkor­mányzatoknak, azokat törvé­nyességi szempontból nem el­lenőrizhetné. Ezt az ügyészsé­gekre bíznák. A harmadik elképzelés sze­rint a megye csak ügyvivő szerepet látna el az önkor­mányzatok önálló életében, s kizárólag az őket nem érintő kérdésekbe szólhatna bele me­gyei hivatala útján. Ez a hiva­tal a kormány kihelyezett ta­gozata lenne. A törvénytervezet — az utolsó, amelyet még társadal­mi vitára bocsátottak — már ezekkel a variációkkal is ki­váltja a parlamenti pártok nézeteinek ütközését, s ki tud­ja, még mennyi indítvánnyal álltnak majd elő. Az egyetlen ugyanis, amiben egyetértenek, hogy változtatni kell a me­gyerendszeren, s a tanácsi rendszereken is. A demokrata fórum — az eddig napvilágot látott véleménye szerint — azt a variációt támogatja, amely szerint maradna a megye, mint önkormányzati szint. Legfontosabb föladata a terü­leti fejettségbeli különbségek eltüntetése lenne. A Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsé­ge nem ért ezzel egyet, sze­rintük ez a megoldás megint a kiskirályoknak kedvezne, nem pedig Józsi bácsinak. A szabad- és a fiatal demokra­ták a második variáció hívei, amely szerint elég volna, ha a helyi szervezetek a közös föl­adatok elvégzésére társulná­nak csak, és szakapparátusu­kat is közösen működtetnék. Szerintük a megyehatárokat szintén át lehetne szabni, Tu­lajdonképpen a Kisgazdapárt is ezt a megoldást támogatja, megtoldva azzal, hogy a tár­sulásos forma kereteit nem „fölülről” kellene kijelölni. Ha sikerül is eldönteni, hogy milyen legyen, legyen-e egyál­talán megye, újabb kardiná­lis kérdés, hogy az önkormány­zatoknak miből legyen pén­zük? Itt azt kell majd eldön­teniük a pártoknak, hogy az önkormányzat tulajdonos le­gyen-e vagy csak a közhata­lom részese, s így részesedjen a helyi jövedelmekből. Az el­sőt — a tulajdonossá válást — szorgalmazza az MDF és a Ke­reszténydemokrata Néppárt, így az önkormányzat a föld, a vállalatok, a vállalkozások résztulajdonlásából jutna be­vételhez. Az önkormányzat te­hát egyúttal gazdálkodó és vál­lalkozó is lenne. A Fidesz és az SZDSZ szerint, az önkor­mányzatnak az a dolga, hogy kormányozza a helyi ügyeket, a vállalkozást és a gazdálko­dást pedig bízza a vállalkozók­ra és a gazdálkodókra. Bevé­tele pedig a hatalomgyakor­láshoz bérleti díjakból s adók­ból származna. Egyrészt az ezentúl helyben maradó, ed­dig is fizetett adókból, más­részt elképzelhetőnek tartják a helyi adók kivetését. A Kisgazdapárt ellenzi, hogy újabb adókat vessenek ki, s azzal sem ért egyet, hogy fej­kvóták szerint részesedjenek a települések az állami támoga­tásból, kivéve a katasztrófa­eseteket vagy a nagyberuhá­zásokat — ami egyébként sem tartozna az önkormányzatok hatáskörébe. Valószínűleg sokat lendít a dolgon, ha legalább a személyi jövedelemadó nem vándorol a kincstárba. S még annyi le­hetőség van: pályázatok, tőké­sek ... ki tudja, mi minden. S ki tudja, mi minden jut Józsi bácsi eszébe, ha a maga jár­dájáról, a maga ivóvizéről, a maga iskolájáról van szó. S ha neki nem, a többi Józsinak honnan lenne több esze? J. A. Patthelyzet vagy kettős haüalom ? A felelősség át nem ruházható Fél éve, hogy a Szigetszent- mikló&i Városi Tanács elnöké­vé választotta Varga Józsefet, a korábbi elnökhelyettest, aki e poszton sok mással együtt a helyi MDF-szervezettel kiala­kult feszült kapcsolat terhét is megörökölte. Meglehetősen rossz időpontban ült az elnöki székbe Varga József, hiszen akkor még úgy látszott, csupán néhány hónapra szólt a man­dátuma. Ez legföljebb arra lett volna elég, hogy ellenségeket szerezzen, a vezetői erények csillogtatásához, látványos eredmények produkálásához röpke idő. Mostanra egész sor párt bontott zászlót Sziget- szentmiklóson, a parlamenti választások után még erőtelje­sebben követelik a beleszólást a város jövőjével kapcsolatos ügyekbe. — Furcsa helyzet állt elő Szi- getszentmiklóson a választás után — mondja Varga József. — Annak ellenére, hogy az el­lenzéki pártok közül a térség­ben a Demokrata Fórum ala­kult meg legkorábban, a vá­lasztás listán és egyéniben is a szabaddemokraták jelentős győzelmét hozta. Érthető hát, hogy a közelmúltban összehí­vott találkozón — ahol a pár­tok képviselőin kívül jelen voltak a legkülönfélébb tár­sadalmi szervezetek és a he­lyi egyházak vezetői —, amikor A városokban és a falvakban sorra alakuló pártcsopor­tok már akkor is beleszólást kértek, olykor követeltek a település életének irányilásába, amikor taglétszámuk még megközelítően sem tükrözte, mekkora is a mögöttük álló szimpatizáns tömeg. A kapcsolatfelvétéi a heíyi tanáccsal hol ilyenre, hol olyanra sikerült. Volt, ahol a tanácselnök vagy a testület szinte elébe ment a pártoknak, máshol késhegyre menő viták árán sem tudtak dűlőre jutni ab­ban a kérdésben, mekkora beleszólást engedjenek a ta­nács munkájába, a döntéskor vagy már a különféle ter­vek születésekor kikérjék-e a véleményüket. az MDF minit az országos győztes nyomatékosan kérte a tanács tevékenységének korlá­tozását, az SZDSZ képviselőjé­nek is volt ehhez néhány sza­va. ♦ A szabaddemokra­ták szintén felügyeletet kívántak gyakorolni a tanács tevékenysége fö­lött, a helyi győztes jo­gán? — Nem. Ok úgy nyilatkoz­tak, hogy a testület és az ap­parátus dolgozzon, maradjon a helyén az önkormányzati vá­lasztásokig, biztosítsa a folya­matosságot. ♦ Végül is, mit kért az MDF? — Hogy a választásokig a városi tanács már semmilyen fontos ügyben ne foglaljon ál­lást, határozatot ne hozzon. S ha mégis elkerülhetetlen, ez csak a pártokkal való egyezte­tés után történjen. El tudja képzelni, mit jelentene ez? Ebben a városban, ahol befe­jezés előtt áll egy háromszáz millió forint értékű középisko­lai beruházás, és egy — erede­tileg MSZMP-székháznak ter­vezett — művelődési intéz­mény. A különféle költségveté­si pénzeszközök átcsoportosí­tásáról napok alatt kell dön­teni. Hogyan lehetne megolda­ni az egyeztetést több olyan emberrel, akik a pártok meg­bízásából, de munkaidő után vállalnák ezt az ellenőrző fel­adatot? + Önnek nem lenne könnyebb, ha egy ilyen csoportnak engedné át a döntés felelősségét? — Munkajogi értelemben, s ami legalább ilyen fontos: er­kölcsileg én vagyak a felelős a döntésekért. Arról nem is szól­va, megtörténhetne, hogy sa­ját magamról állítok ki hülye- ségi bizonyítványt. Hiszen jog­gal mondhatnák, ha egy-egy hibás vagy meg nem tett lépés kárt, hátrányt okozna a város­nak, hogy tehetetlen volt a ta­nács. Itt lesz a közelben a vi­lágkiállítás. Lehet, hogy ha­marosan olyan kérdésekben kell döntenie a tanács-testület­nek, amely nem tűr halasztást. Kire ütne vissza, ha a kettős hatalom miatt a majdani ön- kormányzat ledolgozhatat.lan hátrányba kerülne? Természe­tesen a tanácselnökire, de ez jelentéktelen ahhoz képest, amilyen kár a várost érné. ó Az érvek mögött, mintha indulatok is lap- panganának... — Igen. Lehet, hogy indula­tos vagyok. De lehet, hogy ma­kacs. Mert makacsul hiszem, az élet nem állhat meg csak azért, mert a párláméhti és az önkormányzati választások szétcsúszása politikai patt­helyzetet teremtett. Ezt a fciíe- jezést a helyi MDF-től -kölcsö­nöztem. Magam nem érzem igazán annak. Tény, valameny- nyiünkne-k tanulnunk kell ezt a fajta politizálást. A most ha­talomra került pártoknak pél­dául úgy, hogy megkísérelnek valamiféle állandóságot kiala­kítani. Mert bizony folyama­tokról, a több száz milliós taná­csi költségvetésről, beruházá­sok helyzetéről nehéz úgy tár­gyalni, hogy minden beszélge­tésen más-más képviseli a pártot, s újra meg újra a kály­hától kell elindulni, a kezde­tektől magyarázni az illetőnek dolgokat, hogy vitaképes le­gyen. Nem véletlen, hogy min­den nyugtatgatás ellenére bi­zonytalanság, néha pánikhan­gulat tapasztalható a tanácsok háza táján. ^ Saját helyzetét mi­ként értékeli? — Minden munkatársaménál bizonytalanabbnak. Választott vezető vagyok, igaz, tanácsi szakember is, és szeretnék in­dulni a választáson. + Nyilván ezért fon­tos, hogy a tanács mind­végig működhessen. — A két dolognak egymás­hoz nem sok köze van — mondja Varga József. — Ügy érzem, nem a jelöltségem miatt fontos, hogy a tanácsi munka zavartalan legyen. Nehéz idő­szak következik a város életé­ben. Több ezer embert fenye­get a térségben a munkanélkü­liség. Ez a személyi jövede­lemadóra épülő tanácsi gazdál­kodást is fenekestül felborít­hatja. Pénzügyi átcsoportosí­tásokról, a feladatok sorolásá­ról kell határozni. S egy-egy jó időben hozott, okos döntés munikaihelyekikel kamatozhat. Ez a ’felelősség ' át nem- ruház­ható. Móza Katalin Mesterek, iparosok eszét pallérozták múltjuk miért csak Gazdag Töméntelen mennyiségű in­formáció támad fülünknek, szemünknek percről percre. Nap TV-vel kelünk, Napzártá­val nyugszunk. Ám a hírektől, riportoktól még éjszaka sincs nyugtunk. Sodornak bennün­ket az események, különösen manapság. Megszoktuk ezt az áradatot, s nem akarunk lema­radni semmiről. Átvettük már magunk is ezt a tempót, kialakult igényünk, hogy mindenről tájékozód­junk, s ez jó. Csakhogy eköz­ben kevesebb időnk jut könyvtárba, moziba, színházba járásra — az anyagi vonzatok- ról már ne is beszéljünk. Ilyen körülmények között kü­lön elismerés illeti azokat, akik nemcsak elfogadják, ha­nem adják is a kultúrát — nem főhivatásként. Színjátszók, szakkörök, énekegyüttesek, zenekarok so­kasága működik Pest megyé­ben, képtelenség lenne össze­számolni valamennyit. Létü­ket azonban többféle veszély is fenyegeti. Ezek közül legjel­lemzőbb az idő- és pénzhiány, Pezsgő társasági élet Hej, azok a régi szép idők! Amikor nem kellett tévét nézni, rádiót hallgatni. Amikor még lehetett egymással beszél­getni. Az volt ám az igazi! Magától értetődő volt, hogy a különböző kultúrkörök, egyle­tek a figyelem középpontjába kerültek. Olyannyira, hogy Pest megye néhány települé­sén teret kapott a falusi szín­játszás, így például Foton. Mindezekre ma már alig emlékeznek. Pedig egy-egy vá­ros, község életében rangos eseménynek számított a szín­játszó körök előadása, a tár­latok megnyitása. A megye nagyobb városain kívül Szent­endre volt az egyedüli hely, ahol pezsgő társadalmi élet folyt. Különösen a művésztelep megalapítása után. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár egyik nyughatatlan, múltkutató könyvtárosa gyűjtögetni kezd­te ezekről is a hajdani doku­mentumokat. — Az 1870-es évektől egé­szen az 1940-es évek végéig húsz nagyobb kör, egylet, egyesület alakult és működött hosszabb ideig a városban — magyarázza Pethő Zsoltné Né­meth Erika. — Kutatásaim so­rán azonban jóval többnek bukkantam nyomára. Ügy tudjuk, hogy a legelső 1874- ben jött létre: a Szent-endrei önkéntes Tűzoltó Egylet nevet viselte. Ezt követte a Kaszinó 1881-ben, amelynek Popovith István honvéd százados volt egyik vezető egyénisége, a má­sik pedig Schmidt István ügy­véd volt. A Jankovits-házban találkoztak, néha még a pol­gármester is részt vett ezeken az estéken. Az első világhábo­rú azonban eldöntötte a Ka­szinó sorsát. Igaz, a sok sze­mélyi ellentét is hozzájárult megszűnéséhez.­Aki végiglapozza a város­régi hírlapjait: a Szentendrei Üjságot. a Szentendrei Népla­pot, a Szentendre és Vidékét, a Magyar Életet, meggyőződ­het arról, hogy milyen színes és mozgékony társasélet folyt itt. Mert megvolt erre az igény. Az egymással való érintkezés szüksége hozta létre a Duna-parti Asztaltársaságot, amely később a Szentendrei Társas Kör elnevezést kapta. A többihez képest ez rövid életűnek bizonyult, mert né­hány vezető tagja túlságosan is központi személyévé vált a helyi politikai életnek. Emiatt a városi intelligencia — vagy ahogy ma fogalmaznánk: az értelmiségi réteg — egyre job­ban kiszorult innen. Sziniiró-polgármester — A legjelentősebbek közé tartozott a Katolikus Legény- egylet — meséli a lelkes könyvtárosnő. — Kada Mihály plébános tevékenységének kö­szönhető létrejötte; t899-ben. Ez az egylet maradt fenn leg­tovább! A plébánosnak az volt a célja, hogy a fiatalokat a tar­talmasabb élet felé fordítsa, kerüljék a léhaságot, a kocs­mát. A műkedvelő előadások bizonyultak a legjobb eszköz­nek arra, hogy a leendő mes­terek. iparosok eszét palléroz­zák. estéiket játékos vagy ko­molyabb szövegek tanulásával töltsék. Hosszú életű voltát talán az is segítette, hogy egyre több képzőművész — főként festők — telepedtek le a városban. S tevőlegesen is támogatták, gazdagították az egylet kultu­rális életét. — Mindenképpen szólnom kell a Szentendrei Sportegy­letről — folytatja. — Az 1910- es év ifj'ai így fogalmaztak: „edzeni a testet és gyönyör­ködni a természet fenséges panorámájában” Kada Mihály itt is tevékeny szerepet vál­lalt. Az ő nevét viseli Pis- mányban a Tyúkos-dűlő fö­lötti Kada-csúcs. A Sportegy­letben a város középosztálya gyűlt össze. Fekete Máj cím­mel „felelős és felelőtlen szer­kesztő” gondozásában, saját maguk gépelte és terjesztette emlék? újságot adtak ki. Színlelőadá­saik leglelkesebb írója, rende­zője és szereplője a fiatal vá­rosi aljegyző, dr. Dezsőfi Fe­renc volt. aki 1945-ben a város első demokratikus polgármes­tere lett. Nem feledkezhetünk meg az 1913. június 26-án megala­kult Szentendrei Városfej­lesztő Egyesületről, amelynek színe a sárga és a kék volt. Hogy milyen komolyan vették akkoriban a városvédelmet, bi­zonyítja az önkéntes adomá­nyok sokasága, a vármegye és a város közönségének pénzbeli támogatása. És összeadtak anyagot, vállaltak munkát a szépítés érdekében. Nincs új a nap alatt! — gondolhatja a ma embere. Miből leli rá nekik? S alighanem szívesen hall- gatná-olvasná tovább Pethő Zsoltné Németh Erika elbe­szélését. De megakaszt a fi­gyelésben a kíváncsiság: Va­jon miből telt összejövetelek­re, színielőadásokra, jelmezek­re? — Hát, ezt nem kutattam! — neveti el magát a könyvtá­ros. — De gondolom, legin­kább a részvevők maguk fe­dezték a költségeket. Néhá- nyan még élnek közülük, de erről nem faggattam őket... Tény azonban, hogy 1945 után az egyletek, körök túlélő tag­jai egy ideig még itt-ott össze­jöttek, de tevékenységüket hi­vatalosan nem éleszthették új­já. Gazdag múltjuk emlékét már csak sárguló fényképek, meghívók és korabeli újságok lapjai őrzik ... Vennes Aranka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom