Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
1990. MÁJUS 19., SZOMBAT 9 IIcl tart a törvény előkészítése? A S7.at>aa választások nyomán megalakult, és már a törvényalkotó munkát is megkezdő új Parlament a rendszerváltozás jegyében látott hozzá a központi államhatalom alkotmányos alapjainak átrendezéséhez. A rendszerváltozás azonban nyilvánvalóan csak akkor lehet teljes, ha a központi hatalom után a helyi hatalom is megmérettetik egy szabad választáson, ha kialakulnak a helyi önkormányzatok. De hol tart jelenleg az önkormányzati törvény előkészítése? — kérdeztük dr. Gál Zoltán megbízott belügyminisztert, a Jogszabály előkészítéséért felelős tárca vezetőjét. . — Az önkormányzati törvény tervezete lényegében a Belügyminisztériumban készült — válaszolt Gál Zoltán —, és azok között a törvény- tervezetek között szerepel, amelyeket a kormány, illetőleg személy szerint én fogok átadni az új kormánynak. A törvény előkészítése megítélésem szerint korrekten, jó ütemben s kellő szakmai megalapozottsággal folyt, abban az értelemben is, hogy már az előkészítésében részt vettek a parlamenti pártok képviselői, és mint arról a közvélemény is tájékozódott, 6zéles körű nemzetközi tapasztalatokat hasznosítottunk a munka során. A törvény főbb fejezeteiről Budapesten nemzetközi tanácskozást is tartottunk. A szakértői közvélemény erős támogatást adott a.koncepciónak, európai szintűnek tartotta a tervezetben vázolt elképzeléseket. Mi a lényege az önkormányzati törvénynek? Az, hogy a lakosság úgyszólván minden tekintetben a terület gazdájává válik? Hogy a helyi közösség dönt az őt érintő kérdésekben? — Ezt a megközelítést a tanácsok esetében is gyakran alkalmaztuk. A tanácstörvénnyel azonban nem sikerült a gazdasági elosztás szintjén az említett gazdaszerepet, s ezt a felelősséget megteremteni. Az elmúlt évben történtek bizonyos korrekciók a tanácsi gazdálkodásban, a központi elosztás rendszerében. Ez a normativi- tás irányában hatott, és nagyobb nyilvánosságot biztosított a helyi kérdések eldöntésénél. Más kérdés, hogy az ismert gazdasági helyzetben ténylegesen több pénzt nem teremtett a helyi célok, feladatok megvalósításához. p A helyi önkormányzatot mikéopen érintik az adóbevételek? — A személyi jövedelemadó-bevétel már most is helyben marad, noha ez talán nem mindenki előtt ismert. De ha már itt tartunk, megemlítem, hogy a múlt évi korrekció egybevág az új önkormányzati törvény konstrukciójával is. Ennek egyik lényeges eleme, hogy a településszintű tanácsok, pontosabban a települések lesznek a centrumai az önkormányzatnak. Ehhez kell igazodnia az elosztás formájának is. Egyrészt, hogy a keletkezett jövedelmek automatikusan helyben maradjanak — ez a vidék lakosságának régi sérelmét orvosolja —, másrészt pedig az elosztás rendszere is olyan legyen, hogy anyagi forrásokkal maguk a települések rendelkezzenek. A megye, illetőleg a központ szerepe ugyanakkor csökkenjen. — Ami a megye szerepét illeti, azt hiszem, ez komoly viták tárgya lesz az Ország- gyűlésen is, amikor az önkormányzati törvényjavaslatról esik szó. Hiszen a különböző politikai erők nem ítélik meg egyformán ezt a kérdést. Vannak politikai pártok, amelyek testülettel, komoly apparátussal rendelkező megyét képzelnek el, bár visszafogott, korlátozott szerepkörrel. Mások egyfajta hivatal megszervezésére gondolnak. Sőt az utóbbi időben, ha nem is elég hangsúlyosan, bizonyos re- gionalizmus igénye is megjelent a helyi igazgatásban. Ügy gondolom, ebből a kérdésből nem kellene kabinetügyet csinálni, ezt a döntést alá kell rendelni az alapkoncepciónak. Nevezetesen a települések valóságos önállóságának. A megye szerepét és szervezeti formáit is ehhez kell alakítani. Tehát nem lehet kizárni, hogy a jövőben a megye teljesen más funkciót tölt be. Nem a központi igazgatás érdekeit közvetíti lefelé, hanem a településszintű önkormányzatnak lesz a védőbástyája. ■ A helyi önkormányzatok létrehozása azonban elképzelhetetlen a választási szabályok nélkül. Úgy gondolom, erre nem alkalmazható mechanikusan az országgyűlési választásokról szóló törvény. — Valóban, önálló törvény- tervezet készül az önkormányzatok választására. Képtelenség a két egymástól eltérő feladatot egy törvényen belül szabályozni. A konkrét megoldásokat illetően azonban ma még nem lehet véglegesen kiforrott elképzelésekről beszélni. Hiszen a választás az elképzelt szervezettel is szorosan összefügg. így várhatóan párhuzamosan kell állást foglalni a még nyitott kérdésekben. Ha egy alulról építkező megyéről beszélünk — amit az önkormányzatok választanak, delegálnak —, akkor természetesen ahhoz kell igazítani a választás szabályait is. Egy közvetlen választáson alapuló rendszer esetén megint más szabályok előírása indokolt. B Végül is a tanácsok mandátuma június S-án lejár. Felmerül a kérdés : meg kell-e hosszabbítani a mandátumukat? Ha igen, ml ennek a módja? — A jelenlegi szabályok szerint a tanácstestületek nem működhetnek tovább, csak a végrehajtó bizottságok. Ezek megbízatása ugyanis az új végrehajtó bizottságok megalakulásáig tart. Ha az Országgyűlés nem hosszabbítja meg a testületek mandátumát, az iménti megoldás érvényes. Én ezt személy szerint politikai szempontból vitathatónak tartom. Helyesebb lenne meghosszabbítani a mandátumot. ami azt jelentené, hogy a testületek is tovább működnek. Ez természetesen nagyobb legitimációt adna a helyi igazgatásnak az átmeneti időszakban. S Lehet-e valami közelebbit tudni az önkormányzati választási törvényről? — Erről nyilvánvalóan az új Országgyűlésnek kell döntenie. A különböző pártok a maguk nézőpontjából közelitik meg a kérdést, ezért ma még korai volna a részmegoldásokról szólni. De ha a most kialakult szabályokat nézzük, azt mondhatnám, hogy egy differenciált önkormányzati választási rendszerben gondolkodunk. Megpróbáltuk „leképezni” a választási szabályok szintjére az egyes települések közötti különbségeket is. Könnyű belátni, hogy másfajta szituáció alakul ki e tekintetben egy 300 lelket számláló, most önállósult településen, mint mondjuk egy megyeszékhelyen, netán a több mint kétmilliós fővárosban. B Érvényesülni fog-e a választási törvény sajátos dualizmusa, vagyis az egyéni jelöltek mellett a pártok is kiállítanak majd saját jelölteket? — Ma még csupán alternatív javaslatokkal rendelkezünk. Ennek alapján azt tudom válaszolni a kérdésre: is-is. Nyilvánvaló, hogy a többpártrendszert nem lehet nem figyelembe venni az ön- kormányzati választásoknál, ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani: az önkormányzatok, a képviselőtestületek feladata éppen a települési, a helyi érdek érvényesítése, kötődés a helyi dolgokhoz. Ennek a helyzetnek az egyéni választókerületi szisztéma jobban megfelelne. Nagyobb településeken azonban nem biztos, hogy mindig az egyéni választókerületi megoldás fejezi ki, hordozza a valóságos helyi érdekeket. Bodnár Lajos AZ OLDAL ILLUSZTRÁCIÓIT HANCSOVSZKIJANOS KÉSZÍTETTE. FELVÉTELEI A PEST MEGYEI TANÁCS ÉPÜLETÉT MUTATJÁK BE. Európai szintű elképzelések A megye marad, csak... Kiveszik kezéből a marsallbotot „A rendszerváltozásra szavazott az ország” — hirdették a lapok szalagcímei a választások másnapján. Az igazi áttörés azonban a helyhatósági választásokon várható. A megalakuló önkormányzatok új törvény szabta keretek között dolgoznak majd, e törvény megalkotása, a választójogi és a közszolgálati törvénnyel együtt az új Parlament elsődleges dolga. Az nyilvánvaló, hogy minden település egyenrangú lesz, s a helyi önkormányzás a lakosság kizárólagos jogává válik. Tanácselnökök helyett polgármestereket, vb-titkárok helyett jegyzőket mondunk majd, jóllehet, azt még nem tudni, hogy a polgármesterek egyben hivatalvezetők is lesznek-e, vagy sem? Élesebb a vita a megyék sorsa körül. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az érintettek miként látják jövőjüket, s mit tudnak az új önkormányzati törvényről, ezért kerestük fel Erdélyi Lászlót, a Pest Megyei Tanács szervezési és jogi osztályának megbízott vezetőjét. — Nem tudom, feltűnt-e valakinek, hogy amikor az új Parlament képviselőinek foglalkozását sorolták, a sok-sok orvos, tudós, művész között nem említettek államigazgatási szakembert. Jóllehet, az új honatyák döntő többsége jogász, de egy hasonlattal élve a körte és az alma is gyümölcs, mégsem azonos a kettő. Tulajdonképpen ettől vagyunk borúlátók, az új önkormányzati törvény megalkotásának és elfogadásának küszöbén. No és van még valami, ami ugyancsak szkeptikussá tesz bennünket, nevezetesen az, hogy az államigazgatásban jártas, gyakorlati tapasztalatokkal is bírókkal, a pártok szakértői között sem igen találkozni — véli Erdélyi László. — A hónapok óta közkézen forgó koncepcióban benne van apai, anyai, azaz igen tág kereteket szab. Kezdetben a szakma véleményét kérték, várták, egy idő óta azonban leállt minden információcsere. Ez önmagában még nem lenne baj, ha időközben megjelenik a törvény- tervezet szövege, hiszen véleményt mondani csak konkrétumokról lehet. E helyett azonban csend, néma hallgatás kíséri a dolgot, mintha már régen nem lenne szükség a korábban óhajtott szakmai vitára. □ Véleménye szerint mely pontokon minősíthető túlságosan általánosnak az ismert koncepció? — Szerepel benne az a tétel, miszerint minden település alanyi jogon önálló, de bizonyos lakosságszám alatt nem kifizetődő mindenütt saját apparátust tartani, ezért úgynevezett körjegyzőségek felállítását tervezik. Tisztázatlan azonban, hogy a kampányfeladatokat, például a külön költségvetések elkészítését miként lehet a közös apparátussal elvégeztetni. Lehet továbbá önkéntes alapon a településeknek társulást létrehozni, például a műszaki, vagy az adóügyek intézésére, de éppen egy friss példa bizonyítja, hogy ez mennyire irreális elképzelés. Sári például most akar különválni Dobástól, inkább lemond a városi rangról, csak ne kelljen többé közösködnie... □ Az új önkormányzatok felállításával sokan megkérdőjelezték a megye létét, de hamar rájöttek, hogy bizonyos térségi feladatok ellátását az egészségügyben, vagy az oktatásban nem vállalja fel egy település sem. A megye sorsáról három variáns is futott, melyik látszik elfogadhatónak? — Az önkormányzati megye, amelyben választott testület a megyegyűlés. Ebben a konstrukcióban szerep jutna annak a hivatalnak, amelyik a megyei főjegyző irányításával működne, és a megyegyűlésnek felelős, illetve egy másik hivatalnak is a főispán irányításával, amely a kormánynak számolna be. Mindez azt feltételezi, hogy az ön- kormányzati megye saját vagyonnal rendelkezik, s ebből tartja fenn például a települések közötti úthálózatot, a kollégiumokat, amelyek többséggel a városokban vannak, de vidéki tanulókat fogadnak. □ Mi inkodolja a két hivatal felállítását? — A kettős irányítás kiküszöbölése. □ Sokan úgy tippelnek, hogy a megyénél további létszámkarcsúsításra lehet számítani. Ezt hogyan éli meg az apparátus? — Közismert, hogy már tavaly minden osztályt átszerveztünk, és azóta kisebb létszámmal dolgozunk. Tudomásom szerint Nyugat-Európá- ban az ilyen hivatalokban mindenütt ott a számítógép, mégis több embert foglalkoztatnak. Persze, az is igaz, hogy a munkaerő mindig megkeresi magának a feladatot a puszta létéért, s a parkinsoni sajátosság miért ne lenne igaz nálunk? Ennek ellenére tény: ma még nem látni tisztán, hogy melyek azok a tevékenységi körök, amelyek megjelennek majd. Csak következtetni lehet arra, hogy foglalkoznunk kell a megyei vagyonnal, vagy a vállalkozásokkal, ezek mindenképp újdonságszámba mennek majd a megyénél. Ebből kiindulva tehát közel sem biztos, hogy azonnal szélnek kell ereszteni az apparátust. Meglehet, hogy a létszámot nem szükséges drasztikusan megnyirbálni, de a megyének mindenképp megszűnik a teljhatalmú döntési jogköre és a pénz-újraelosztó szerepköre. Az új önkormányzatok veszik át a marsallbotot, s mindegyik úgy táncol majd, ahogy magának fütyül. Nem lesznek többé kiemelten támogatott, illetve elsorvasztásra ítéltetett települések, bár kétségtelen, hogy a földrajzi, gazdasági helyzetük, a múltból fakadó adottságaik miatt ezután is találni majd lépéshátrányból indulókat, akiket segíteni kell a felzárkóztatásban. Fazekas Eszter