Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-02 / 77. szám

1990. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ Á korona elrejtése, egy halászteleki oklevélben Az Árpád-ház tragikus sor sú, utolsó egyenesági férfi utódja 1293 januárjában be szél a királyi korona előle való elrejtéséről uralkodása kezdetén, 1290-ben, és hogy hívei először nem az igazi koronát szerezték meg neki adományul. Székesfehérvár mellett találták meg végül az igazi koronát, melyet III. András királyunk ellenfelei a nápolyi Martell Károlynak vagy Albert osztrák herceg­nek szántak, íratja mostani levelében a király, ök leány­ági utódok voltak. András király most azért irat oklevelet Halásztelekről, mert Tivadar fehérvári pré­postnak, alkancellárjának kí­vánja adományozni, mivel ő az Albert herceg elleni had­járatra nagy sereget szerelt föl, majd mikor a király a Délvidéken fogságba került, helyette a nevezett alkancel- lár László nevű testvérét és három rokonát ajánlotta fel. Azért András király neki adja a Nagyszigeten levő Halászte­leket, azaz neki és László ne­vű testvérének, valamint Mik­lós nevű unokatestvérének, Fejér megyei, tengerdi neme­seknek. Először a Fövénysziget nevű szigetet említi a határjáró ok­levél a Nagy-Dunáinál. A Szil­telek nevű határrész is itt van, de kevéssé nyugatra, mo­csaras résszel, kaszálóval és réttel. Észak felől kezdik a határjárást, az Ürhalma nevű kisebb dombnál, és keletről elmennek egészen a Gömcsöd nevű révig. Megint Ürhalmá- tól ereszkednek alá a nyugati részhez, bizonyos Lesvölgy nevű völgyig, elmennek a ki­rályi szőlők mellett, itt elfor­dulnak egészen nyugatnak egy nagy réten áit Szilteleknél. Innen aláereszkednek a Szí«... getúr nevű helyhez, mely azo­nos a Szakadát nevű határ- résszel, „és ahol a határ az előbb mondott föld bevégző­dése. A Szigetúrtól délkeletre le­vő birtokrész visszamarad a király számára, írja Tivadar vicekaneellár. Szilteleknél ha­lastó is van, Kenderastó a ne­ve, és nádas szegélyezi. Ezt a határjárás előtt jegyzi _ meg Tivadar prépost. — Halászte­lek ezen a néven most jelent­kezik először, 1264-ben a há- rosi és csepeli határjárásnál Bagáldot említik ezen a kör­nyéken, mely nem azonos Ka­páiddal, az Tököl keleti szom­szédja — a mai Szigethalom helyén — és a úyulakszigeti apácák birtoka volt. — És most lássuk III. András király koronáról szóló elbeszélését az oklevél során, azaz a ^ latin nyelvű határjáró oklevelet magyar fordításban: „... hogy Urunk László ki­rály, testvérünk a mieinktől szerencsétlenül megöletett, a kormányzó trónon és az ural­kodó kormányzásban sikerült ellenállnunk az Üdvözítő ke­gyelmével, a jognak és a rendnek megteremtésére, és a koronáéra Székesfehérvárnál, ahhoz képest, hogy eltüntet­ték, a koronát és diadémjait, a Legszentebb királyét Istvá­nét óhajtották; és valakit kor­mányzásra és koronázásra a mieinktől vetélkedőnek, elő­ször cselekvést rejtetten, és csak éppen nyitottan, nem az övé a korona, a Szent királyé, az annak idején a koronázás­ra híveink adományából ne­künk birtokba vett, és amint számunkra az uralkodói hite­lesség és boldogulás kezdetét széttépik, dőzsölhetnek ; És ha mindjárt ugyanazon Tivadar mester, prépost, vé- delmül helyettünk annyi és oly sok szolgálatunkra hívein­ket fölvilágosította, és más részben mint sokaságot... va­lamely úton-módon hasonló­képpen visszafizetjük a szol­gálatokat, Tivadar prépost­nak, és László ispánnak, az ő testvérének, és Miklósnak, Miklós ispán fiának, az ő atyafiainak ... adjuk, adomá­nyozzuk." És a birtokot ki­veszi a király a Nagysziget ispánjának törvénykezése és fennhatósága alól. „Az első, ha csakugyan bi zonyos a határ, elkezdődik észak felől a fönti bizonyos halomnál, Ürhalma nevezetű­nél, ugyanaz előtt határ léte­sült. Azután kiterjed (a határ) egy térségre kelet felől, egé­szen a Gömcsöd révig, és ugyanattól, és a halomtól Úr­halma nevezetűtől, tudniillik, aláereszkedik a nyugati rész­hez, igyekszik ezáltal bizo­nyos völgyhöz Lesvölgy neve- zetűhöz, megy a királyi sző­lőktől, és ugyanazon szőlők tői visszafordul nyugatra egyenesen, át egy nagy rét és Sziltelek közt, maga Sziltelek kelet felé elmarad. Azután megy (a határ) kö rülbelül a Szigetúr nevű hely­hez, ki Szakadát megnevezet­ten, és ahol a határ az előbb mondott földet határolja... Amint tehát ezen hívünknek összeállítottuk rendben, meg­szilárdítjuk a birtokot örö­kösnek megerősítve, és nehogy előbbvaló időben valaki el­foglalja, érvénytelenségében visszakövetelje, a jelenvalók­nak hagyjuk levelünket, két tős pecsétünkkel hívünknek oltalmazón megerősítjük. Kelt a kiváló férfiú, Tivadar mes ter, Fehérvári prépost, a mi házuinlk vicekaneellár ja keze által, kedvelt és hűséges hí­vünkével, Az Űr 1293-ik évé ben. Január idusának negyed­napján, a mi uralkodásunk­nak pedig a harmadik évé­ben.” Január idusa 13-án volt, az oklevél tehát január 17-én kelt. Valószínűleg Budán mert az akkori oklevelek sze Tint III. András 1293. január 4-én és 24-én is Budán tartóz kodik. — A lengyel származá sú Fenenna királyné (Zeme leánya) ugyancsak kiállíttat Halásztelekről egy adomány levelet Tivadar alhancellár számára, szintén . január 17 én, saját kancellárjával, Be nedek veszprémi püspökkel Több oklevél származik a ki rályné fogalmazásából vagy tollbamondásából, 1291 augusztusától 1294 március el sejéig. 1295. május elsején már (Habsburg) Ágnes király­né irat oklevelet a Sárospatak környéki Fel-, Közép- és A1 Németi helységek ügyében. Hegedűs László A veresegyházi kórus vendégei Európai gyökereket keresve Japánban Elmosolyodnak néhányan a közönség soraiban. Jóleső ér­zés magyar szót hallani. Pe­dig idehaza vagyunk, Buda­pesten, a Kaffka Margit Gim­názium dísztermében. Először csak a dallam segít, hogy a szöveget követni tudjuk, aztán már egyre tisztábban, bátrab­ban csendülnek fel a Magos a rutafa hangjai. TÖBB FORRÁSBÓL A japán—magyar kórusta­lálkozó estjén vagyunk, ahol a veresegyházi Cantemus ve­gyes kar a házigazda. — A véletlen hozta, hogy ez így alakult — mondja Vadász Ágnes karnagy. — Majdhogy­nem beugrásnak számít a fel­lépés. Nagy izgalommal ké­szültünk rá, hiszen nem túl sok idő állt rendelkezésünkre. Szereplésünket ugyanakkor nemzetközi megméretésnek is - érezzük .... Produkciójukon alig érezhe­tő a lámpaláz, szépen kidolgo­zott minden daluk. Legjobban sikerült Kodály—Balassi Szép könyörgés című műve. — Kapcsolatunk a japánok­kal Kodály Zoltán munkássá­gának idejére nyúlik vissza — mondja dr. Tóthpál József, a KÚTA Országos Tanácsának főtitkára. A japán—magyar kórusna­pok tulajdonképpen egy nagy­szabású, két hétig tartó ren­dezvénysorozat része. Egyik fő szervezője a Nemzetközi Kul­turális Intézet, amelynek el­nökhelyettese, dr. Borha Zol­tán — így fogalmaz: — A rokonszenv a távoli, de érzéseiben, a környezethez, a természethez, a szépséghez való viszonyában hozzánk mégis közel álló nép -iránt több forrásból táplálkozik. Nagyra értékeljük a japánok hagyo- mányszeretetét, az ősök iránti tiszteletét és két és fél évezre­des kultúráját. Kono Yohei, a Japán—Ma­gyar Baráti Társaság elnöke tájékoztatójából megtudjuk, hogy az első japán fesztiválra 1984-ben Budapesten került sor. Két év múlva ezt Tokió­ban követte az első magyar fesztivál. A mostani esemény- sorozatnak közel ötszáz részt­vevője van. — Kilenc kórus érkezett Magyarországra, négy gyerek, öt felnőtt énekkar lép fel a különböző műsorokban — so­rolja. — Ez alkalommal sem csupán zenei területre korlá­tozódik a bemutatkozás, ha­nem szépművészeti, irodalmi, színházi és a film világára is kiterjed. Újdonság az ismert japán divattervező. Móri Ha- nae kollekcióinak megismerte­tése. S még valamit: A feszti­vál színhelye nemcsak a fő­város, hanem Pécsen, Debre­cenben, Győrben, Kecskemé­ten, Székesfehérváron, Ceglé­den is megjelenünk. Ez főként azért lehetséges, mert egyre több magyar—japán baráti társaság alakul... KÖZÖS VONÁSOK Eközben a reprezentatív díszteremben egyre barátibb a hangulat. Meglepően magas- színvonalú a japán kórusok éneke. Szinte m-indegyiküik szép tisztán ejti kii a magyar szöveget. Vajon miért ennyire vonzóak a mi népdalaink e tá­voli országban? Megszólítom a közeliemben ülő japán hölgyet. Meglepetésemre magyarul is tud! — A mi európai gyökereink kicsik — magyarázza Noda Yumi zongoratanárnő, akiről kiderül: Sólymos Péter zongo­raművész felesége, s 11 éve itt él. — Nálunk mindig is nagy gond' volt, hogyan [ taníthat-, nánk a népzenét. Amikor szakiskolába jártam, _ sok . Ko- daly-dalt énekeltünk. A kar­vezetőnk figyelemmel kísérte a német zeneoktatást, amiből sokat tanultunk, de ettől az európai zene mégsem lett a miénk. Ekkor kezdett el ter­jedni nálunk Bartók és Ko­dály művészete. — Ez minek volt köszönhe­tő? — A Kodály-módszert jól tudják alkalmazni Japánban. Népzenénknek ugyanis akad egy közös vonása: megtalál­hatók bennük a félhangokból felépült és nagyterces penta­tóniák. — Mindez nemcsak azt jel­zi — kapcsolódik a beszélge­tésbe dr. Tóthpál József —, hogy a szolmizációt alkalmaz­zák, hanem azt is, hogy a nép­zenét beemelték a tananyag­ba ... VISSZHANGRA TALÁL Természetesen értő magyar művészek és szakemberek se­gítik Japánban a Kodály módszer elterjesztését. Közöt­tük Vikár László, Szőnyi Er­zsébet és Mohainé Katanics Mária. Odakint is akadnak pártfogói ennek az ügynek Legismertebb közülük Kazu yuki Tanimoto, a sapporói egyetem dékánja. Igen sok kurzust szervezték már a tá­voli országban. Ennek révén egyre szélesebb körben terjed el a magyar népzene. Furiya Miyako karnagy szinte megszállottja lett en nek. Olyannyira, hogy fuku- shimai kórusát Kodályról ne­vezte el. Ez az együttes az utolsó szereplője a mai estnek. Őket követi az összkar, ami kor közel háromszázan, a né zőtéren és a színpadon egy szerre zengik: „Erdő mellett estvéledtem ...” Vennes Aranka ÚJ VÁLLALKOZÁS Szakmai szervezet Létrejött a legnagyobb ma­gyar könyvszakértő és tanács­adó cég, az Ernst and Young Bonitas Részvénytársaság — jelentették be az új vállalko­zás képviselőinek sajtótájé­koztatóján a Taverna Szálló­ban. A Bonitas Gazdasági Szak- tanácsadó Részvénytársaságot három évvel ezelőtt — 1987- ben — a magyar pénzintéze­tek alapították. Majd másfél év múlva a Bonitas Rt. és az Ernst and Whinney Könyv- szakértő és Tanácsadó világ­cég vegyes vállalatot hozott létre a piacgazdaság fejlődé­séhez, a külföldi tőke be­áramlásához szükséges válla­latgazdálkodási, -vezetési, -szervezési, valamint könyve­lési feltételek biztosítására. Tavaly szeptemberben az Ernst and Whinney és az Ar­thur Young könyvszakértő és tanácsadó cégek fuzionáltak, s ezzel megszületett a világ leg­nagyobb■ ilyen vállalkozása. Mivel mindkét külföldi cég Magyarországon is tevékeny­kedett, így a világméretű egyesülés érintette a magyar irodákat is; az idén március­ban megalakult az Ernst and. Young Bonitas Gazdasági Szaktanácsadó és Könyvszak­értő Részvénytársaság. Az egyesüléssel létrejött új szakmai szervezet a legna­gyobb magyar könyvszakértő és tanácsadó cég, amely a nemzetközi követelmények­nek megfelelően vállalati ta­nácsadási könyvszakértői és adótanácsadói szolgáltatást nyújt mind a magyar, mind pedig a hozzá forduló külföldi vállalatoknak. Margó STÍLUSVÁLTÁS Színpadon a Sheishin női kórus (Vimola Károly felvétele) Budapesten a Münnich Fe- renc (Nádor) utca 34. számú ház második emeletén műkö­dik egy szerény kis művelő­dési ház. Különlegessége ab­ban áll, hogy ez a Magyaror­szági Bem József Lengyel Kul­turális Egyesület központja. Itt található a Lengyelország­ból elszármazott, a magukat lengyelnek valló polgárok nem túl nagy kötetszámú, de annál értékesebb könyvtára. Ez a hazai lengyelség találkozóhe­lye. Amikor először náluk jártam, alig két esztendővel § ezelőtt, innét vezetett az utunk S a Fő utcába, ahol a fasizmus- S nak áldozatul esett lengyel or- s vos, Jan Kollontaj emléktáblá- § ját leplezték le. Ez volt az az ^ esemény, amely alkalmat ^ adott az emlékezés és tiszte- letadás folytatására azzal, S hogy a kőbányai temető felé s fordult velünk az autóbusz, í Szerény kis keresztek, gondo- ^ san ápolt sírok előtt álltunk $ levett kalappal. Magyarországon él egy nemzeti kisebbség, melyről eddig inkább csak úgy beszél­tünk, mint a második világ­háború menekültjeiről, házas­ság vagy más kapcsolatok ré­A legkisebb hazai nemzetiség vén ide származotfcaikról. Pedig ha más idegen anyanyelvű né­pességhez képest ugyan ké­sőbb is, de ugyanazt az utat járták be, mint a többiek év­századokkal előbb. Vagyis be­települtek az országba. Több­ségük kitűnően beszéli a ma­gyart. Ha fiaik, unokáik pedig elfelejtették elődeik nyelvét, az nem nevezhető szerencsés­nek. Kiváltképp, ha a sokat méltatott, ezeréves lengyel— magyar barátság eszméjére gondolunk. Ez utóbbit egy olyan címer is jelképezi, amely aligha található meg a hazai címertárban, de a len­gyelországiban sem, mert nemrég tervezhették. A piros-fehér alapú pajzs középen, kitárt szárnyú, koro­nás lengyel sasmadár, testén a magyar Kossuth-címer ékes­kedik. Ez a Magyarországi Lengyel Nemzetiségi Szövet­ség jelvénye. A szervezet nevében Zoltán Ohrzaszczewski aláírásával hozzánk is elküldött levél sze­rint nehéz ma meghatározni a számot, de körülbelül 15-20 ezer lengyel nemzetiségű sze­mély él hazánkban. Az ébredező nemzetiségi tu­dat hozta létre azt a szervező- bizottságot, amely most keresi a kapcsolatokat. Felhívást tet­tek közzé, mely szerint várják mindazokat a magyar állam­polgárokat, akik lengyel szár­mazásúak, vagy lengyel ál­lampolgárok, de Magyarorszá­gon születtek. Mivel a Magyar Köztársaság új alkotmánya ezt lehetővé teszi, a szervezőbi­zottság úgy véli: a lengyelek­nek is joguk van nemzeti ki­sebbségként munkálkodni kö­zös hazánk javára, közben ápolva, megőrizve saját kul­túrájukat, megújítani nyelvis­meretüket, közreadva, gyara­pítva saját értékeiket. Pest megyében az isaszegi falumúzeum őriz lengyel em­lékeket. Az 1848—49-es sza­badságharc második esztende jében, április 6-án lezajlott isaszegi csatában a lakosság is segítette a magyar honvéde­ket. Úgy tudják a faluban hogy már akkor is laktak ott lengyelek. A Babinski s m nevű helybeliek számon tart­ják a régi rokonságot. Felté­telezhető, hogy visszhangra talál majd a szervezők kéré­se: Várják a magyarországi lengyelek jelentkezését levél ben. A címük: Magyarországi Lengyel Nemzetiségi Szövet ség Szervezőbizottsága. Buda­pest 72. Postafiók 44. K. T. I. Legyen példánk háztáji. Ifjú, tehetséges kollégánk — sajnálatunkra — elunta, hogy „már" két esztendőt ugyanabban a városban töl­tött. Szárnyalásra vágyott, szabad akart lenni; átment egy akkor szerveződő ún. független laphoz. A tehetsé­ges ifjú toliforgatónak ott sem száradt el közlésvágya. Dolgozott. Igaz, az ígért sok pénzből nem is olyan sok lett, az ígért teljes szabad­ságból nem is annyira tel­jes . .. Szerkesztője, aki melldöngetve hirdette az al­kotói szabadság meg a lap­függetlenség sérthetetlen el­vét, hol ezért, hol azért nyúlt bele munkatársa, volt mun­katársunk alkotói termékei­be, az írásokba. Javított, hú­zott, beleírt. Ez a kitétel sértheti az egyik támogatót, a másik kitétel a másik tá­mogatót, a harmadik megfo­galmazás azért szorul átiga- zításra, mert esetleg nem lesz kedvére azoknak, akik holnap (esetleg) már dirigál­ni fognak ... A független lap így füg- getlenkedett. S mert ennek ellenére — vagy éppen ezért — nem bizonyult bombaüz­letnek, fennmaradása érde­kében szakosította magát: leleplező lett. Bármit, bármi áron leleplező, csak hogy a lap eladható legyen. A füg­getlen lap független szer­kesztőjéről közben kiderült, nagyon is el- és lekötelezett híve az egyik pártnak, a lap hasábjait — a független lap hasábjait! — ennek megfele­lően bocsátotta a rendelke­zésére a szervezetnek. Ifjú kollégánk — talán észre sem vette — furcsa átalakulás alanya lett. ö, aki gondos stílusával vétette észre ma­gát kezdőként, most egysze­riben panellakóként bukkant fel. A pártállam-állampárt, a népnyúzó rendszer, a bu­kott kommunisták úgy futot­tak ki a tolla alól, mint hul­lik ki cséplőgépből a pely­va: számolatlanul. S mert az ifjú időről időre visszaláto­gat a megyébe, dolgozatait kötelesség szerűen elolvassuk. Mint legutóbb is, amikor a K. községben észlelteket ve­tette papírra. Az új módi stí­lusnak. köszönhetően megtud­hattuk, hogy „K. kiköpött szocialista falu", ahonnét a lakosság „sűrű sorokban vándorolt el". A megye ki­köpött szocialista falvainak egy tekintélyes részébe ugyan b e vándorol a lakosság, de üsse kő, legyen ez a jellem­zője a kiköpöttnek ... Ha a jellemzője. Vettük ugyanis a fáradságot, s számolni kezd­tünk. Kiderült, a község húsz esztendő alatt elvesztette né­pességének a 15,8 százalékát. A két évtized alatti csökke­nés — jut eszünkbe: a szom­szédos kiköpött szocialista falu népessége ugyanez idő alatt húsz százalékkal nőtt! — nem a „sűrű sorokban" elvándorlók miatt követke­zett be, hanem a természe­tes szaporodás fordult nega­tívra. A tények ilyen könnyed kezelése láttán már nem le­pődhettünk meg azon sem, hogy ebben a községben láb­bal tapossák a demokráciát: állampolgárok néhány fős csoportja követelte, mond­jon le a tanács végrehajtó bizottsága. Az viszont nem mond le! Persze hogy nem. A tanács testületétől kapta a megbízatást, tehát annak adhatja vissza... S van itt továbbá minden más is, adó­csalás miatti feljelentés, ami­nek „politikai színezete" van. egy rendes ember, „aki ellen állítólag a falu kom­munistái kitartóan szervez­kedtek” . .. s így tovább, tet­szés szerint, ahogyan egy ál­lítólag független lap állító­lag független munkatársától dukál. Nem, a tények hamis fel­tüntetésén, nem az összema- szatolt fogalmakon (kik le­hetnek vajon 1990 márciusá­ban ,,a fa tu kommunistái”? !) csodálkozunk. Megszoktuk már az ilyen stílust, az ilyen stílusváltást. Azt viszont (még?) hiányoljuk, hogy egy icike-picike mondatrész ere­jéig sem jelezte volt munka­társunk. a független lap munkatársa: a Pest Megyei Hírlap sok héttel korábban kétszer is foglalkozott a K. községben, „a kiköpött szo­cialista falu”-ban történtek­kel. Ez a mulasztás-ugyanis — stílusosan fogalmazva — kiköpött sajtóetikai vétség ... MOTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom