Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-14 / 88. szám

1990. Április il, szombat A világkiállítás előkészítése  vállalkozásbarát politika még nem minden A műszaki előkészítési 'munkálatok első fázisa befe­jeződött, immár a gazdasági elemző tanulmány kidolgozá­sa folyik — közölte Baráth Etele államtitkár, a Budapest —Bécs világkiállítás előkészí­tésének kormánybiztosa pén­teken tartott sajtótájékoztató­ján. E tanulmány vállalkozói szempontból vizsgálja a ren­dezvényt, foglalkozik a finan­szírozás feltételeivel, és pénz­ügyi terveket is tartalmaz. A Nemzetközi Kiállítási Iroda (BIE) előtt legkésőbb június 14-ig kell véglegesen állást foglalni arról, hogy hazánk meg kívánja-e rendezni az Expo ’95-öt. A felelős döntés érdekében — amelyet már az új kormány hoz — az előké­szítő bizottságnak május 15-ig kell kidolgoznia a világkiállí­tás teljes koncepcióját, bele­értve a pénzügyi elképzelése­ket is. VÉRRE WIHO CSATA A BÜROKRÁCIÁVAL Garancia '*v ' a munkanélkülieknek A TIT bővülő feladatköréből és lehetőségeiből adódó egyik legfontosabb tevékenységi for­ma a munkanélküliek átképzé­sének segítése. Lázár Tibor megyei titkár elmondta, hogy a társulat már évek óta foglal­kozik átképzéssel, továbbkép­zéssel, sok sikeres tanfolyamot indítottak a különböző műve­lődési intézmények segítségé­vel. Az elmúlt esztendőben jó kapcsolat alakult ki a TIT me­gyei szervezete és a Munkaerő- szolgálati Iroda között, amely­nek eredményeként eddig 200- 250 ember tanulhatott új szak­mát. Az iroda felméréseket vég­zett- -a --wy1l-véfl+aetéeban---sze— j redő munkanélküliek köré­ben. Megkérdezték közülük az érettségizetteket, hogy milyen nyelveket, szakmákat tanulná­nak.--A lehetőségek mérlegelé­se után 31 ember; számára in­dították 11 hónapos idegen- nyelvi-áruforgalmi, 30-nak egyéves idegennyelvi-levelező tanfolyamot. Az ÁBMH vala­mennyi résztvevőnek 5000 fo­rint munkanélküli segélyt fo­lyósít a foglalkoztatási alap­ból. Dr. Szabó Ferenc, a mer gyei munkaerő-szolgálati iroda igazgatója elmondta, hogy nem kaptak volna támogatást, ha csak nyelvi kurzusokat indíta­nak. Ezért kapcsolták a nyel­veket szakmákhoz. Ellenkező esetben a megfelelő engedé­lyek megszerzéséhez összesen 14 intézményt és minisztériu­mot kellett volna végigjárni. A TIT-nek és az irodának nem­egyszer vérre menő csatát kel­lett folytatnia a bürokratikus szervekkel. — A legnagyobb problémánk — vélekedett Lázár Tibor —, hogy egyre több képző- és to­vábbképző szervezet jön létre, amelyek saját anyagi érdekei­ket szem előtt tartva nem is­merik el partnernek az isme­retterjesztő társulatot. Korlá­tozzák, sőt hátráltatják mun­kánkat! Több szervezettől kapunk olyan listát, amelyen felsorolják, kikötik, hogy mi­lyen tanfolyamokat, kurzuso­kat indíthatunk. Társulatunk mindent meglesz, hogy elhárít­sa ezt a fékező erőt, s harcra kelünk a bürokráciával is. A TIT nagy szerepet vállalt az orosz nyelvtanárok átkép­zésében. Tavaly októberben a megyében 335 pedagógus 18 csoportban kezdte meg az an­gol és a német nyelv tanulá­sát. Az intenzív tanfolyam el­ső szemesztere ez év júniusáig tart, majd a hallgatók közép­fokú nyelvvizsgát tehetnek. Némi módszertani ismeretszer­zés után akár már oktathat­ják is az újonnan elsajátított nyelvet. A munkanélküliek számára mindenesetre bizonyos fokú garanciát ad. hogy a TIT és a Pest Megyei Munkaerő-szolgá­lati Iroda továbbra is együtt­működik, megbízható partne­rek az át- és továbbképzés­ben. M. I. Gyermek- és ifjúsági alapítvány Arról már korábban is hal­lottunk, hogy a DEMISZ és az Úttörőszövetség tulajdoná­ban és kezelésében levő in­gatlanok jelentős részét 1983 decemberében felajánlották gyermek- és ifjúsági célok megvalósítására a kormány­nak. Ez összességében hetven­két létesítményt jelent, közöl­tük három Pest megyei érde­keltségűt, a Sződligeti Politi­kai Képzési Központot, a 7a- márdi Megyei Úttörőtábort és a Kismarosi Vándortábort. E gyermek és ifjúsági rendelte­tésű vagyon megóvása érde­kében határozott a Pest Me­gyei Tanács testületé egy megyei gyermek és ifjúsági alapítvány létrehozásáról. Nemoda István társadalom- politikai titkárt kérdeztem a márciusi tanácskozásról. — A Kismarosi Tanács ki­vételével egyetértettünk a Pest Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség kezdemé­nyezésével, hogy a DEMISZ által felajánlott ingatlanok és vagyonrészek hasznosítására és működtetésére egy megyei gyermek és ifjúsági célú ala­pítvány -a legalkalmasabb. Ez egy határozatlan időre szóló közérdekű kötelezettségválla­lás, ami a gyermekek és fia­talok honismeretének és haza­szeretetének elmélyítését szolgálja, táborozás és termé­szetjárás formájában. Arra törekszünk, hogy megőrizzük a vándortáborozás hagyomá­nyait, megismerjék a gyere­kek hazánk és szúkebb pát­riánk természeti szépségeit, történelmi—népi emlékeit. Támogatni kívánjuk az ifjú­sági közösségek szabadidős programjait is. Az alapítványt működtető kuratóriumban biztosítja az ifjúsági szerve­zetek kétharmados részvételi arányát, intézményei férőbe Igeinek húsz százalékát pedig felajánlja a Nemzeti Gyer­mek és Ifjúsági Alapítvány nak, önköltséges gazdálko­dásra. Az alapítvány politikai te­vékenységet nem támogat, működése nyilvános, munkája és tevékenységének megítélő se során a társadalom véle­ményére, az ellenőrzés lehető ségeire és a támogatók kezde ményezésére, javaslataira épít. E. K. A sajtótájékoztatón el­hangzott az is, hogy még szá­mos fontos alapkérdést kell tisztázni. Így például az egész világkiállítás gazdaságossága forog kockán, ha nem sikerül az utóhasznosítást megfelelően megoldani. Elengedhetetlen, hogy végre a kormányzat túl­lépjen a vállalkozásbarát poli­tika hirdetésén, és immár an­nak valódi feltételeit is meg­teremtse — mondotta az ál­lamtitkár, majd arról szólt, hogy a szolgáltatási szférának a jövőben nagyobb szerepet kell kapnia. Fontos lenne, hogy tisztázódjék az önkormányza­tok szerepe. Ez hozzájárulhat­na ahhoz, hogy a Fővárosi Tanács immár — mint föld- és telektulajdonos — aktí­van bekapcsolódhasson a ren­dezvény előkészítésébe. Szó esett arról is, hogy a közvéle­mény joggal sürgeti: az előké­szítők tárják fel, mekkora külföldi tőke áll rendelkezés­re. A külföldi tőke viszont mindaddig nem jelentkezik konkrét ajánlattal, amíg nem ismeri a magyarországi felté­teleket; ezért is elengedhetet­len immár ezek rögzítése. A sajtótájékoztatón Baráth Etele kormánybiztos egy kér­désre válaszolva elmondta: az előkészítés a nemzetközi fel­tételeknek megfelelően folyik, és nincs tudomása arról, hogy telekspekuláció, korrupció kapcsolódna a rendezvény elő­készítéséhez. Hí UDF elnökségének nyilatkozata A Magyar Demokrata Fó­rum elnöksége — a félreérté­sek elkerülése végett — az alábbi nyilatkozatot teszi köz­zé: Az MDF koalíciós tárgyalá­sokat folytat a leendő kor­mányalakításra vonatkozóan. A minisztériumok pártok kö­zötti felosztására semmiféle előzetes megállapodás eddig nem történt. A tárcák fontos­sági sorrendjére vonatkozó megnyilatkozások, vagy sze­mélyi kombinációk csak ma­gánvéleményeket tükröznek. Kell o jó szem Az Űjpesti Gyapjúszövőből szállítják Tatárszentgyörgyre félkésztermékeiket. Az Örké­nyi termelőszövetkezet nop- polóüzemében filccel színezik, kihúzzák a beszövéseket a kelmékből, majd irány vissza a feladónak (Erdősi Ágnes felvétele) ■Hl A HÉT HÍRE FiJTÄlS Szolnok adott otthont a tehetséggondozással fog­lalkozó országos értekezletnek. © Fővárosunk volt a színhelye a II. országos szociális gerontológiai konfe­renciának. © Pécs fogadta a Könyvvizsgáló jórum ’90 elnevezésű, háromnapos országos tanácskozás résztve­vőit. © A hét híre az is, hogy Székesfehérvárott ren­dezték meg a Mathias Rex műveltségi vetélkedő dön­tőjét. Látszatokban nem szűköl­ködünk. Látszatra folyamato­san javul a lakosság iskolá­zottsága, képzettsége, azaz mű­veltsége. Látszatra nagyon sok a baj a lakosság iskolázottsá­gával, képzettségével, azaz műveltségével. Egymást kizá­ró megállapítások? Mert a napi bölcsesség szerint a lát­szat csal, ebben az esetben is ez a helyzet. A két, látszatra ellentétes megállapítás között nincsen ellentmondás: mind­kettő igaz. Egyszerre van je­len a haladás és az elmara­dás. Sokan tanultak és tanul­nak, csak éppen nem azt és úgy, amit és ahogyan kellett volna. Több mint negyven eszten­deje, az 1949-es népszámlálás­kor a megyében élők és a ti­zenötödik életévüket betöltöt­ték nyolc százalékának sem­miféle iskolázottsága nem volt. További hetvenhat száza­léknak az ismeretekben való jártassága az általános iskola egy és hét osztálya közötti képzettségnek-végzettségnek felel meg. Ami annyit tesz, hogy száz, tizenöt év feletti nőből és férfiből nyolcvan­négynek! !) a tudás- és isme­retanyaga a minimumot vagy még azt sem érte el. Semmit nem óhajtok bizo­nyítani ennek a helyzetnek az íeossiályozott magyar disznó Ki zsifosodik a húson? Ez a húsügy olyan, mint a magyar foc! — morfondírozok magamban, miközben a Péceli úton bandukoltam a csepeli Du­na Tsz húsüzeme fele. — Mindenkinek van véleménye róla — akár szakember az illető, akár nem —, sok az ellentmondás, az egymásra mutogatás. Látszólag mindenki, elégedetlen, mo­rog a termelő, a feldolgozó, a kereskedő, no- és persze a vevő is. Aki leginkább úgy érezheti, az ő zsebére megy a játék. Reneszánszát éli a házi disznóvágás is. Olyan számítga- tások is napvilágot látnak, hogy az így készült hús, kolbász kilója nem kerül többe, mint 120-130 forint. A vásárló joggal teszi fel a kérdést: miért kell nekünk akkor a boltban ezekért 250-360 forintot fizetni? A szakemberek hangsúlyoz­zák, hogy az év eleji támoga­tásleépítések 44 milliárd fo­rinttal terhelik meg az élel­miszer-ágazatot. Ezt — akár tetszik, akár nem — nekünk, vásárlóknak kell megfizet­nünk. A hús csak végtermék, ami kénytelen-kelletlen ma­gán viseli a takarmányárak, az energiaköltségek, a kamat­terhek növekedését. Ezért hiába emelkednek a felvásár­lási árak, az úgynevezett „ter­melési kedv” csökkent. Ez oda vezetett, hogy a kisebb vá­góhidak egy része csak hatvan százalék körüli kapacitáski­használtsággal dolgozott, s így nem csoda, ha jó néhányuk becsukta kapuit. Az állami nagyüzemekben — ahol exportra is termelnek — sokat költenek a higiénés, környezetvédelmi berendezé­sekre. Az amerikai, a nyugat­európai vevő dollárjáért szi­gorúan ellenőrzi, milyen mi­nőségű terméket kap. Megha­tározzák a füstölés módját, a hús zsír-, víz- és fehérjetar­talmát. A szakemberek szerint ez az oka annak, hogy ezek a nagyvállalatok meglehetősen alacsony jövedelmezőséggel dolgoznak. Sokan úgy vélik, hogy a ki­sebb vágóhidak gazdaságosab­ban termelhetnek. A rideg valóság azonban az, hogy aki talpon tud maradni közülük, az is csak 5-6 százalék körüli nyereséget tud felmutatni. Előnyük, de egyben hátrányuk is. hogy tömegtermelésre nem alkalmasak, általában nem tudnak egy termékre szako­sodni — igaz, ők lénvegesen kevesebbet költenek higiénés, környezetvédelmi berendezé­sekre. Mire átgondolom a húsügy ellentmondásait, beérek az üzembe. Tamási István veze­tőnek mintegy „vitaindító­ként” elmondom, hogy egye­sek szerint milyen különbsé­gek vannak a házi és a bolt­ban vásárolt hús ára között. Beszélgetőpartnerem bosszú­san legyint. — Az nem igaz, hogy 120- 130 forintban van valakinek egy kiló hús vagy kolbász. A fals számítás, sok költséget nem vesz figyelembe. Ha va­laki otthon szúrja le a disznó­ját, az nem hívja ki az állat­orvost. a Köjált... Nekünk ilyen dolgokra is sok pénzt kell kiadnunk. Megemelkedett a víz- és csatornadíj. Ez is érzékenyen érintett bennün­ket. Nagyon észnél kell lenni, ha az ember nyereségesen akar gazdálkodni. Tavaly év végén például bezártuk a pé­celi vágóhidúnkat, mert ráfi­zetésesen termeltek. Pécelen nincs csatornázás, a szippan­tás nagyon drága volt. Drá­gábban szállították el a hulla­dékot is. Tudom, vidéken ez már csak így van, én is fóti vagyok. A vágóhidat csak ak­kor lehetett volna rentábilisan működtetni, ha naponta leg­alább 150 sertést feldolgoztak volna. Azelőtt itt évi 5 ezer sertést vásároltunk, most háromezer­nél többet nem veszünk, in­kább beszerzünk még póthúst, s csinálunk olcsó felvágottat. Az alapanyagot — rizst, hagymát, fokhagymát — is igyekszem kedvezményes áron megvenni. A január-februárt ügy vészeltük át, hogy kelen­dő volt az olcsó disznósajt, hurka. — A számítások szerint 25- 30 százalékkal is visszaesett a fogyasztás... — Biztos, az embereknek kevesebb a pénzük. Azért las­sacskán maid elfogynak a tartalékok. Márciusban még 150 mázsa hús, kolbász volt a mélyhűtőnkben. Az ünnepek előtt csináltunk egy akciót, ki­árultunk egy csomó kolbászt, füstölt húst. De nem ám a ke­reskedelemnek adtuk el! Ki­iktattunk egy láncot, s elvit­tük egyenesen a fogyasztók­hoz. Igaz, ezért ideiglenesen egy nyugdíjast is foglalkoztat­nunk kellett, de így is meg­érte. A vevők járjanak jól, ne a kereskedők. Budapesti és péceli üzemekben, szociális otthonokban, a Vöröskereszt­nél árultunk. Vcvőcentrikusak vagyunk, s nekünk az ő ér­tékítéletük számít igazán. A 250-260 forintos kolbászt, a 300 forintos füstölt húst leg­alább a kisebb keresetűek is megvehették. — Ezek szerint a feldolgo­zók sem vágnak zsebre külö­nösebben nagy pénzt. Pa­naszkodnak a termelők is, hogy a jelenlegi felvásárlási árak melíett nem érdemes disznót nevelni. — Azt tudom, hogy a ta­karmánybúza már drágább, mint az étkezési. Nemegyszer javasoltam a nagyüzemeknek, hogy építsenek egy takar­mánykeverő részleget is. A drága tápár meglátszik a ser­téseken is. Hogy olcsóbb le­gyen a tartásuk, kevés kuko­ricát, sok moslékot kapnak, attól olyan zsírosak. — Az exporttal nem kacér­kodnak? — Szeretnénk a félsertés­exportba mi is beszállni, de csak akkor, ha nyereséges. Veszteséges üzletekbe nem megyünk bele, azt nem enged­hetjük meg magunknak. A kisüzemek érdekvédelmi szerveként alakult meg tavaly a húscéh. Vezetőinek vélemé­nye szerint az igazi verseny felélesztésére szükség lenne egy nagybani húspiacra és tőzsdére is. Szeretnék, ha a beérkező külföldi tőkét az alapanyag-termelésbe fektet­nék. Tőkehiány miatt ugyanis a sertések minősége nem megfelelő. Egyes becslések szerint két osztállyal gyen­gébb a minősítésük, mint nvugati társaiknak. Ilyen kö­rülmények között viszont ne­héz versenyképesnek lenni a világpiacon. Hargitai £va említésével. Pusztán a kiin­duló állapot érzékeltetésére szolgál az arányok megjelölé­se. Hazánkban ugyanis — és ennek okait talán majd egy­szer megleli egy tudományos kutató — gyanús egyöntetű­séggel kezelte mellékesnek az oktatást, a képzést, s még inkább a műveltséget a válta­kozó hatalmi rendszerek mindegyike, évszázadokon át. Ilyen tekintetben az 1945 utá­ni években sem következett be alapvető változás, bár két­ségtelen: a lakosság iskolá­zottsága gyors iramban ja­vult. Ma a tizennyolc éven felüli népességen belül hat­szor akkora a legalább közép­iskolai végzettségűeknek az aránya, mint volt negyven esztendeje. Amit akár káprá­zatos haladásnak is tartha­tunk, ám, mert a kiinduló pont nagyon alacsonyan he­lyezkedett el, a megtöbbszörö­ződés sem tehetett csodát. A tizenöt évnél idősebbek egy- harmadának van ma középfo­kú végzettsége, s ez bizony, mind nemzetközi összehason­lításban, mind a hazai gazda­ságfejlesztés támasztotta igé­nyeket tekintve, rendkívül kedvezőtlen arány. Hasonló, elgondolkoztató tényekre, összefüggésekre, változást hozó, sürgető felada­tokra a műveltség minden más területén is rábukkanha­tunk. Feloldásra váró ellent­mondás például a megye la­kosságán belül a nők és a “férfiak felsőfokú végzettsége közötti hatalmas különbség: kétszer annyi férfi van ilyen képzettségnek a birtokában, mint nő. Említhetjük azt a tényt is, hogy a háztartást vezető nőknek a felei !) a legutóbbi öt évben nem volt színházban, avagy azt, hogy egy értékszociológiai vizsgá­lat szerint a megkérdezettek­nek a harminchét százaléka nem vélt semmiféle összefüg­gést felfedezni a végzettség, képzettség, műveltség és az anyagi boldogulás (a megsze­rezhető jövedelem) között...! Messze, nagyon messze van ez attól, amiről Németh László így írt Sznobok és pa­rasztok című tanulmányában: .......a műveltség nem ünnep­lőruha, amelyet hordani kell. A műveltség a helytállás se­gédeszköze, a kifejezés szer­száma, a vállalkozás fegyver­zete.” Mintha napjainkra szabták volna a szavak figyel­meztető tartalmát! Napjaink­ra. mert hiszen a szöveg azt is tudatja, ilyen segédeszköz, szerszám, fegyverzet nélkül helytállni, vállalkozni: lehe­tetten. A magam szerény, de nem egészen szűk körből, mert a megye sok tájáról származó tapasztalat szerint a megbukott vállalkozások döntő részénél — és itt nem kis ügyről van szó, mert a vállalkozásoknak az ötödé szűnik meg egy-egy eszten­dőben — a műveltség, azaz a kellő képzettség, hozzáértés hiányzott. F él évtizede volt a csúcs a megyében, akkor kellett több mint 123 ezer gyermek általá­nos iskolai tanulmányaihoz a feltételeket előteremteni. Azóta szerény mértékben csökken a létszám, ám még mindig hatalmas felelősség ennek a hatalmas seregnyi gyereknek az útja: a lehetsé­ges útja. Valamikor fejtágí­tóknak nevezték azokat a tan­folyamokat, amelyek kénysze­rű gyorsasággal igyekeztek az iparnak, a mezőgazdaságnak, az élet sok más területének szakembereket kiképezni Ma az egész társadalomra érvé­nyes ennek a fejtágító igyeke­zetnek a szükségessége. A műveltség csak azok számára luxus, felesleges valami, akik nem tudják, hogy mit kellene tudniuk valódi boldogulásuk­hoz. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom