Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-25 / 96. szám

1990. ÁPRILIS 25., SZERDA 3 ^Sífap Magánvállalkozók kamarája Kisipari bankot hoznak létre A KIOSZ nem szűnik meg, csak átalakul, az Ipartestüle­tek Országos Szövetségeként működik tovább — hangzott el a Kisiparos Klubban azon a keddi sajtótájékoztatón, ame­lyet az alapítók — a KIOSZ és a KISOSZ — a Magyar Ma­gánvállalkozók Kamarájának létrehozása alkalmából tartot­tak. A kamara az érdekképvi­seleti szervezetek szövetsége­ként, önálló jogi személyként működik majd, és ahhoz bár­ki csatlakozhat. Az utóbbi időben a magán- vállalkozók — kisiparosok, kiskereskedők, gazdasági tár­saságok — gyakran nehezmé­nyezték, hogy gazdasági érde­keiket az erre hivatott érdek- képviseleti szervezetek nem tudják érvényre juttatni. A KIOSZ és a KISOSZ úgy véli: közös fellépésük révén — ka­marába tömörülve — végre mód lesz arra, hogy az új kor­mányzattal szemben kiharcol­ják legfontosabbnak ítélt kö­veteléseiket. Rövidesen cso­magtervet készítenek, amelyet átnyújtanak az új kormány­nak. Ebben az első helyen az adó mértékének csökkentését, valamint a társadalombiztosí­tási terhek mérséklését kö­vetelik. A kisiparosok és kis­kereskedők bíznak abban, hogy az új kormány orvosolja rég­óta hangoztatott sérelmeiket, és érdemben foglalkozik meg­oldásukkal. A sajtótájékoztató másik témája a magánvállalkozókat támogató bank alapításának helyzetéről szóló tájékoztató volt. Mint Kurucz Zsigmond, a KIOSZ elnöke elmondotta: ma egy vállalkozást életben tartani talán még nehezebb, mint elindítani. Főként a hitel felvétele okoz gondot, a ma­gas kamatök gyakran tönkre­tesznek már jól működő vál­lalkozásokat is. Sajnos ma még a pénzpiacon a tökeke­reslet és nem a tőkekínálat a jellemző. Így a nagybankok elsősorban a közép- és nagy­üzemeket részesítik előnyben a hitelnyújtásnál, hiszen úgy gondolják: a visszafizetés fe­dezete jóval inkább biztosí­tott, mint egy-egy magánvál­lalkozó esetében. A helyzet megváltoztatására a KIOSZ kisipari bank, illetőleg bank­hálózat létrehozását tervezi. A népi jellegű bank megalapítá­sához 50 ezer darab 10 ezer forintos részvényt bocsátanak ki. A tervek szerint a helyi bankok intéznék a vállalko­zók egyszerűbb banki ügyeit. A bonyolultabb banki szolgál­tatásokat — mint például a devizális ügyek, külföldi hi­telek — egy-egy erre szakoso­dott leánybank vállalná. Az elképzelések szerint az új bank egy-másfél éven belül kezd­hetné meg működését. „Felejtsék e/, ami Elkobozták történt" a jussomat ÿ Almást Zsiga bácsi még ^ most, 79 évesen sem mulaszt- ja el, hogy évente legalább S egyszer meglátogassa az or- S’ szág különböző területein élő S gyerekeit, unokáit. Igaz, „an- ^ nak idején” őt is szorgalma- ^ san látogatta a család, amikor ^ egyik börtönből a másikba, tá- N borról táborra hurcolták. Maglódon élő fiánál, a ve­randán ülve beszélgetve, bo- rozgatva az ötvenes évek ele­ven, soha nem halványuló emlékeit idézgeti. — Az volt a bűnöm, hogy örököltem a szüleimtől 30 hold földet meg egy kis házat. El­kobozták a jussomat — mond­ja Almási Zsigmond. — Négy gyerekkel meg a feleségem­mel egy cselédlakásba kény­szerültünk albérletbe. Se föld, se ház. A föld munkát adott, megélhetést hatunknak. Kö­zépkorú földművelő ember lé­temre munkahelyet, lakást kellett volna előteremtenem... ha hagyták volna. Zsiga bácsinak szeghalmi lakos létére Borsod' megye büntetőintézeteiben kellett ra­boskodni, persze gondosan ügyeltek védangyalai, hogy Betelt a Szőlőjövések könyve Negyed évezrede vezetik Kedden bekerült a 250. be­jegyzés a kőszegi Szőlőjövé­sek könyvébe, s ezzel betelt a negyed évezrede vezetett ag­rártörténeti könyvritkaság. A praktikus célokat szolgáló könyvbe megnyitása óta min­den esztendőben György nap­ján eredeti nagyságban be­rajzolták a kőszegi hegyről származó szőlőhajtásminiá- kat. Később melléjük írták, milyen volt az időjárás, to­vábbá a termés mennyisége és minősége. Az adatok ösz- szevetéséből a szőlőtermelők kitűnően hasznosítható gya­korlati tapasztalatokat szűrtek le. A 250. bejegyzés a hagyo­mányos ünnepélyességgel zaj­lott le. A hegyközség képvi­selői előbb bemutatták a haj­nalban frissen vágott hajtáso­kat Preininger Ferencnek, Kőszeg város tanácselnöké­nek, aztán a vár lovagtermé­ben Becthold István grafikus berajzolta a könyv utolsó lapjára a hajtásokat. Jelen volt Wilfrid Nestle, a Kő­szeggel testvérvárosi kapcso­latot tartó NSZK-beli Vaihin­gen an der Enz polgármes­tere is, és egy valódi perga­menből készült új könyvvel ajándékozta meg a kőszegie­ket. A bejegyzések abban folytatódnak. Az új Országgyűlés tíz ál­landó és öt különbizottságot alakít május elejei ülésén. Er­ről állapodtak meg a parla­menti pártok képviselői és a független képviselők megbí­zottja keddi megbeszélésükön. A bizottsági tagok létszámá­ban nem sikerült közös neve­zőre jutni. A többség egyetér­tett a 23-as létszámmal, illet­ve azzal, hogy négy állandó bizottság munkájában egy-egy független képviselő is részt ve­hessen szavazati joggal. Fodor István, a független képviselők megbízottja a felkínált lehe­tőséget nem fogadta el, mert azt kívánja elérni, hogy vala­mennyi független képviselő teljes jogú részvevője lehes­sen a bizottságoknak. A Fi­háromhavonta átkerüljön má­sik helyre. Az időhúzás talán arra kellett, hogy a „kulák, osztályidegen’’ embernek vala­mi konkrét bűncselekményt a nyakába varrhassanak, de az áltanúk sem tudták meggyőzni a bíróságot. Teltek, múltak a börtönévek, de „jogalapot" még mindig nem találtak. Szerencsére a birtok jó ke­zekbe került. A szeghalmi ci­pész nem maradt a kaptafá­nál — nyilván dolgozni kellett a suszterműhelyben —, hát tsz-elnök lett. Politikailag megbízható emberünk kuple­rájt csinált a házból, a tszcs-t pedig háromszor vitte csődbe a három év alatt. Zsiga bácsi gazdaember lévén legalább úgy fájlalja a tanya lezüllesz- tését, mint a raboskodást. Talán véletlen, de lehet, hogy nem, Sztálin genera- lisszimus halála után néhány nappal megnyíltak a cellaaj­tók. Az őrmester, aki eddig nem tréfás kedvéről volt is­mert, annyit mondott, „felejt­sék el, ami történt! Mint egy rossz álmot.” — Amikor már a tivornyá- zástól teljesen tönkrement a házam, visszaadták. Fogalmam sincs, hogy lehet egy házat így tönkretenni, alig győztük hely­reállítani a fiammal. De higy- gye el, engem már ez az új rendszer se tudna kárpótolni. Én már csak a földtörvényt várom, hogy a családi jussot visszaigényelhessem ... talán az unokáimnak. R. S. Magyaroknek drága Üdülővendégek Kaszópusztán Kaszópuszta, a Czinege-bot- rány nyomán közismertté vált vadász- és üdülőparadicsom megnyitotta kapuit a civil ide­genforgalom előtt. A helyszí­nen tájékoztatták erről ked­den a sajtó munkatársait az „objektumot” üzemeltető hon­védségi erdészeti igazgatóság, illetve a vendégforgalom szer­vezésére vállalkozó Siótour utazási iroda vezetői. Mint elmondták, a gyönyörű erdei környezetben fekvő te­lep vendégházaiban egyszerre nyolcvannégy vendéget tud­nak fogadni. A luxuselhelye­zés árait azonban nem az át­lagos magyar turista fizetőké­pességéhez igazították; a stíl­bútorral berendezett kétsze­mélyes lakosztály egynapi dí­ja 5620 forint. A telepen talál­ható teniszpályát, szaunát, szo­láriumot, torna- és kondicio­nálótermet további fizetség el­lenében használhatják a ven­dégek, s bérelhetnek sportesz­közöket, horgászcsónakot, ke­rékpárt és kettes fogatot is. A Siótour a bevételekből ti­zenöt százaléknyi jutalékot kap, a maradék nagyobb ré­szét az évi húszmillió forint­nyi fenntartási és üzemelteté­si költség viszi el. A sajtótájékoztató vendégei a vadászati lehetőségekről és a vadállomány állapotáról is érdeklődtek. A vendéglátók szerint 1988 ősze óta kizárólag jól fizető nyugati vendégek bérvadásztatása folyik a tizen­ötezer hektáros területen, s eb­ből évi negyvenmillió forint­nyi bevétel származik. A vad­állomány így is kissé túlsza­porodott, s ez bizonyos fokú minőségi romlást idézett elő. Mindez tervszerű ritkítással gyorsan helyrehozható, hiszen a környezeti feltételek kivá­lóak a vadgazdálkodáshoz. A kaszói vadállomány „fogva tar­tására” épített kerítést két éven belül lebontják, s csak azt a százharminc kilométer­nyi kerítést tartják fenn, amely a vadaktól óvja a vé­delemre szoruló erdő- és me­zőgazdasági területeket. Végül arra a kérdésre, hogy mikorra várják az első üdülő­vendégeket Kaszópusztára, megtudhattuk, hogy a fogadás minden feltétele biztosított, ám a lehetőséget be kell ve­zetni az idegenforgalmi köz­tudatba. Mégy sxakkiáifíiés A sikeres alkalmazkodásért Kedden négy szakkiállítás nyílt a budapesti kőbányai vá­sárváros területén. Az Auto- Busservice 11. Nemzetközi Gépjárműfenntartó és -Javí­tóipari Szakkiállítás, a Const- ruma X. Nemzetközi Építőipa­ri Szakkiállítás, a Protenvita 7. Nemzetközi Vízgazdálko­dási és Környezetvédelmi Szakkiállítás, valamint a Se- curex 4. Nemzetközi Munka- védelmi és Biztonságtechnikai Szakkiállítás, valamennyi áp­rilis 27-ig tekinthető meg. A szakkiállításokat, amelyeken 87 külföldi cég és 187 magyar vállalat vesz részt, tanácsko­zások, tudományos előadások és szimpóziumok egészítik ki. Az eszmecserék témája nem utolsósorban az, hogy a meg­változott politikai és gazdasá­gi viszonyok miként érintik a különféle szakterületeket, ho­gyan lehet hozzájuk a legsi­keresebben alkalmazkodni. Az Auto-Busservice kiállí­táson elsősorban olyan jármű­veket, illetőleg korszerű kar­bantartási, szervizüzemi mun­kamódszereket és eszközöket mutatnak be, amelyek a kör­nyezetszennyezést elviselhető mértékre csökkentik. A Construma érdekessége: először látható kollektív angol kiállítás hét cég közös bemu­tatójával. Emellett a svéd és az NSZK-beli partnerekkel ki­alakított építőipari együttmű­ködés eredményei is láthatók, egyebek között az ilyen jel­legű gépeket importáló, a koo­perációkat kialakító Nikex bemutatóján. A Protenvitán a szakembe­rek arról kapnak képet, hogy a gazdasági növekedés miként hat környezetünkre, hogyan csökkenthetjük az egyre ve­szélyesebb mértékű környezeti ártalmakat. A nemzetközi munkavédelmi kiállítás, a Securex arra vál­lalkozik, hogy szemléltesse: milyen eszközök állnak ren­delkezésre a tűz- és vagyon­védelem megteremtésére. Közösen lépnek fel ellene Egy üzlet kérdőjelei Az erdészek szeretnék meg­nyerni a környezetvédők tá­mogatását ahhoz, hogy a pil­lanatnyi üzleti érdekekből ne lehessen az országban száz- hektárszámra kivágni az er­dőket — mondotta Mátrai Gá­bor, a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium fő­előadója azzal kapcsolatban, hogy több térségben tervez­nek — külföldi tőke bevoná­sával — erdőkivágással együttjáró fejlesztéseket. A Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság nemrég már előszer­ződést ' is kötött a londoni székhelyű Mannai Prosperties Limited céggel vegyes vállalat alakítása céljából. Ehhez a vállalkozáshoz nagy erdőterü­lettel s az ott található léte­sítményekkel járulna hozzá a magyar fél. Az angol cég az eredeti tervet már módosítot­ta, így a területre építendő golfpályát kisebbre méretezik. Az elképzelt két szálloda, üdülőfalu, golfpálya, szabad­időközpont létesítéséhez vi­szont így is mintegy 70 hek­tár erdőt kellene kivágni az egyre inkább fojtó levegőjű főváros szomszédságában. A gazdaság a napokban adott be kérelmet az engedélyezés ügyében a MÉM-hez. Ez az irtás egy 6—8 ezer hektáros erdőtömbbe ékelőd­ne, nehezebbé téve az erdő egészértek művelését. Az ide­genforgalom miatt valószínű­leg fenntartanák a 6 ezer hek­táros, bekerített, egykori álla­mi protokoll-vadászterületen is az indokolatlanul felszaba­dított, a természetes vadeltar- tó-képesség 5—6-szorosát el­érő vadállományt. Ez a nagy mennyiségű vad teljesen tönk­reteszi nemcsak a friss telepí­téseket, de az egész erdőt. Sokkal alkalmasabb terüle­teket is lehetne találni egy ilyen üdülőcentrumnak a fővá­ros közelében — tette hozzá a szakértő. Így például a csiki hegyeknél, ahol nem lenne szükség ilyen nagy arányú er­dőkivágásra. Igaz, itt nem tudna ekkora arányban részt venni az üzletben a parkerdő- gazdaság. A párfok szakértőinek megbeszélése Amiben sikerült közös nevezőre jutni desz különvéleményét hangoz­tatta: az általuk fontosnak tar­tott bizottságok 33 tagúak le­gyenek. A szakértői megbeszélésen elhangzott: Varga Béla, az 1945—47-es Nemzetgyűlés el­nöke április 29-én érkezik Bu­dapestre, fogadásán valameny- nyi párt képviselteti magát. A Parlament alakuló ülésére meghívják a harminckét tör­vényesen bejegyzett egyház, felekezet, vallási közösség ve­zetőjét. Az Országgyűlés ven­dégeként jelen lesz Habsburg Ottó, az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó bi­zottságának elnöke, valamint e testület olasz és spanyol al- elnöke. L ehetetlen ma bármi biztosat mondani a gazdaságról. Ami egyaránt igaz makro- és mikroméretekben. Az átfo­gó méretek, bár sorsukat alapvetően befolyásolják, kevésbé érdeklik a munka- vállalókat, mint az a mik­rovilág, amelyben napról napra kenyerüket keresik. Ebben a mikrovilágban egyre több feszültség hal­mozódik fel. A munkavál­lalók ugyanis nem egysze­rűen a jövedelmüket (a ke­nyerüket) féltik, hanem csekélyke — vélt vagy va­lódi — jogaikat arra, hogy bármi módon sorsuk hol­napjába beleszólhassanak. A megyében azért rendkí­vüli súlyú gond ez, mert például az ipari telephe­lyeknek a kétharmada nem önálló cég, hanem másutt lévő (nagy)vállalatoknak a részlege, gyára, gyáregysé­ge, üzeme. Ezeken a helye­ken a foglalkoztatottak jog­gal érzik úgy: valahol va­lakik — „fent” és a „nagy­fej űek” körében — majd döntenek róluk, s nekik nem marad más vissza, mint szó nélkül tudomásul venni a verdiktet. Az érintettekkel beszél­getve, egyikük fogalmazott úgy: az emeletekről minden por. piszok ide. a földszint­re hull le. Találó szókép! Valóban ez a földszint. S valóban sok por, piszok hull le oda. S azok, akik ed­dig is szenvedték ezt a ké­retlen és kellemetlen égi áldást, attól tartanak, a jö­vőben még több lesz a ré­szűk. Alaptalan az aggoda­lom? Nem! Észlelhetjük például a megyében, mi­ként vélik súlyos anyagi­gazdálkodási gondjaikat megoldani a nagyvállalatok, a több telephelyű cégek a vidéki, illetve a másutt levő részlegeknek az eladásával. Némely ilyen ügyletnél a hírlapíró maga is tapasztal­hatta: az ott dolgozók már csak akkor értesültek az adás-vételről, amikor az új tulajdonos megjelent és in­tézkedni kezdett... Lehet ezen háboregni, ám tény: egyre több ilyen ügyletre kerül majd sor. Főként ak­kor, ha tért hódít a priva­tizációs folyamat, s a (ma­gán) tőkés kívánja ilyen módon tulajdonosi jogo­sultságát gyakorolni : ad és vesz. Nyersen szól erről — a valóság nyereségének megfelelően — a nagy ne­vű szociológus, Szelényi Iván, amikor — Magyar Hírlap, március 31. — meg­állapítja: „...a tulajdon védelme ennek az új, kapi­talista jogállamnak a talp­köve kell, hogy legyen. Biztos, hogy ez költséges lesz, biztos, hogy ez igaz­ságtalan lesz, de hát a ma­gántulajdon igazán nagyon igazságtalan dolog.’’ Természetesen mindenki előtt nyitva áll a lehetőség: vállalkozó legyen, akár úgy is, hogy tőkésként vo't ál­lami cégeket vásárol meg. (Amire már van példa a megyében, igaz, ma még ki­sebb, néhány millió forint eszközértékű, tíz-húsz em­bert foglalkoztató részlegek eladása történt meg.) Ez a mindenki előtt nyitva álló lehetőség azonban — nem nehéz belátni — csupán elméleti megoldás. A gya­korlatban továbbra is az lesz a jellemző, hogy a földszinten levők a föld­szinten maradnak. Eddig Állam Ür döntött róluk, most majd Magán Űr mondja ki, mi legyen. A földszinten levőket persze kevésbé érdekli az úr el­nevezése, sokkal fontosabb a számukra az, miről és mi­ként dönt az úr, s a dönté­seknek mi lesz a következ­ménye. A földszinten le­vőkből kiválnak maid cso­portok — vállalkozók lesz­nek a gazdaság valamely területén nem okvetlenül az iparban, hanem esetleg a mezőgazdaságban, a keres­kedelemben, a szolgáltatás­ban —, ám bizonyos: a döntő rész marad az, aki volt. Különböző számítások azt mutatják, a megyében két-három év alatt a je­lenleg állami tulajdonban levő cégeknek az ötödé ke­rülhet át magánkézbe. Azért csak ennyi, mert — a hiteleket is figyelembe véve — nem teremthető elő több befektethető tőke. A megye iparának meghatá­rozó része ugyanis olyan cég — az energia- és a vegyiparban, a gépiparban, az építőanyag-iparban —, ahol magas az eszközigény és viszonylag alacsqny az eszközhatékonyság. A tőke nem ilyen területekre tö­rekszik manapság Magyar- országon; mielőbbi megté­rülést akar. A megyében az iparban a vállalati ered­mény (a köznapi „nyere­ség”) a nettó árbevételnek a három százalékát sem ér­te el tavaly, Az ilyen „bolt” nem valami nagy üzlet an­nak a befektetőnek, aki ha- mari gazdagodást óhajt, s a hazai befektetők döntő ré­sze ma ilyen. T ételesen, 262 pontba szedve sorolja fel ja­vaslatait az új kor­mány számára a Kék Sza­lag Bizottság, amely hazai és nemzetközi hírű külföl­di szakemberekből szerve­ződött. Ebben a terjedelmes dokumentumban a 118. pont így hangzik: „A kor­mánynak segítenie kell a munkapiaci viszonyok ki­alakulását, melyek köze­pette nem a meglevő mun­kahelyek védelme, hanem az új munkahelyek terem­tése a döntő fontosságú mozzanat, s nem a teljes, hanem a minél nagyobb arányú foglalkoztatás a cél.” A kérdés az, a föld­szinten levőknek milyen jo­gaik lesznek ahhoz, hogy érdekeik minimális részét legalább érvényesíthessék ezen a szükséges, de nem tudhatni, mivé váló mun­kapiacon ... Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom