Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-25 / 96. szám
4 WiT * meg y fi 1990. ÁPRILIS 25., SZERDA Ipolytölgycscn ismerte meg az igazi értéket A hit adja a legtöbb erőt § ligye.sen tervezték a többszárnyas, hosszú épületet. Nem X tűnik ki a szokatlanul széles falusi utca házai közül. Egy idős S apáca tolókocsiban ülő fekete hajú kislánnyal jön ki a kapun. S Egy másik nővér körül öten-hatan rajzanak. Az Isteni Szere- N tét Leányai Rendhez tartoznak az apácák. Tavaly november. S ben — az újbóli felszentelés után — ismét felölthették hajda- ^ ni viseletűket. S Negyedik éve működik Ipolytölgyesen a Római Katolikus i Egyház Szeretetszolgálatának Egészségügyi Gyermekotthona, o Nyolcvankettőben fogtak a tereprendezéshez és nyolcvanhat- S ban vették föl az első gyereket. Most nyolcvanén élnek itt. ^ Másfél évestől húszesztendősig, kilenc csoportot alkotnak. Mindegyikük súlyosan sérült, legalább a fele mozgássérült is. A gondosan tisztán tartott tágas folyosókról világos szobák nyílnak. Mindegyikhez külön alakítottak ki fürdőt és WC-ket. A gyógypedagógusok és a gyógytornász megfelelő helyiségekben dolgozhatnak. A hetven alkalmazottból huszonnyolc gondozó, négyen végzik a foglalkoztatásokat. Jártamban-keltemben tapasztalom: megvan itt minden, amire szükség lehet. A leghamarabb az tűnik föl, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott emberekkel találkozom. Hogy ennek mi a titka, kiderül Szabó Éva gondolataiból. □ Hogyan kezdődött? — Pesten éltem édesanyámmal, óvónőnek készültem — meséli —, s miután megszereztem a képesítést, elhelyezkedtem az egyik közeli óvodában. Odafelé és vissza is egy templom mellett mentem el. Nem voltam vallásos, de ellene sem. Történt egyszer, hogy kíváncsiságból betértem, s elbeszélgettem a pappal. Akkor jöttem rá, hogy nem is ismerem a Bibliát. Tulajdonképpen emiatt iratkoztam be hittanra. Emlékszem, nagyon sokat kérdeztem. Egy alkalommal eljött egy lány, aki egy Franciaországban működő Bárka-közösség tagja. □ Honnan származik az elnevezés? — Egy nyugalomba vonult tengerésztiszt, Jean Vanier, megismerkedett értelmi fogyatékos emberekkel — magyarázza Szabó Éva. — Látta, hogy milyen nehéz a sorsuk, hiszen a társadalom nem tud velük mit kezdeni. Ekkor úgy döntött, hogy vesz egy házat, s két ilyen emberrel odaköltözik. Először csak a környékbeliek érdeklődtek, segíthetnek-e valamit? Aztán többen követték példáját: házukba fogadtak fogyatékosokat. Így alakult meg a Bárka-közösség. Mindez 1966-ban történt. Ma már száznál is több működik belőlük a világon. Magyarországon egyelőre még csak a Hií és Fény közösség vállal hasonló feladatot, a sérült emberek felkarolásában. Még nyaralni is elviszik őket. Így addig a szülők, a család lélegzethez juthat. Tavalyelőtt én is velük tartottam a Balatonhoz ... Az a lány, aki a franciaországi Bárka tagja, Szilvay Kinga, a Hit és Fény egyik összejövetelére diafilmet hozott az ottani életről. Szabó Éva ezek után úgy érezte, hogy már egy pillanatig sem tud tovább maradni az óvodában. Akkor hallott kolléganőjétől az ipolytölgyesi intézetről. Megkérte a tisztelendő urat, segítsen abban, hogy odakerülhessen. Minden simán ment. Ennek már több mint egy esztendeje. □ Nehéz volt itt megszokni? — Eleinte furcsa volt, de itt mindenki a másikért van. Türelemmel, megértéssel voltak irántam. S a vallás nagyon sok erőt ad. Másként ezt nem lehetne elbírni. Rengeteget beszélgettünk, sokat tanultam Bruno atyától, aki kapucinus szerzetes volt. Mégsem lesz „Talált képek" A tápiószelei Blaskovich Múzeumban kiállítják Apáti-Tóth Sándor fotóművész munkáit, melyeket Talált képek címmel tekinthet meg a nagyérdemű közönsé0-. A tárlatot Bihari József megyei múzeumigazgató nyitja meg április 27-én, pénteken délután 16 órakor, és ettől kezdve május 13-ig látható, naponta 10-töl 18 óráig, hétfő kivételével. pap, mert akkor nem maradhatna az intézetben. Végtelenül szerény ember, s — talán nem is tudja — tőle vettem át az igazi értékrendet. Rádöbbentem: én is fogyatékos vagyok, mert nem tudok úgy szeretni, mint ök! Minden feltétel nélkül elfogadnak engem. A hibáimmal. Nem számít, van-e hatalmam, rangom. Egy a lényeg: a szeretet. A fogyatékos gyerekeket pedig már a Hit és Fény közösségben megszerettem. □ Miben különbözik a Hit és Fény a Bárkától? — A Hit és Fény tagjai kéthetente találkoznak a sérültekkel, mise alkalmából. A másik két héten pedig összejövünk egy-egy családnál. Nyaranta két-három hetet együtt töltünk. Szállásunk például egy pici faluban üresen álló plébániaépület. Néha engem is megkérnek a szülők, hogy amíg színházba mennek vagy esetleg el kell utazniuk, maradjak a gyerekükkel. A Bárka tagjai a teljes együttélést vállalják. □ Mit jelent ez? . — A világtól nem elzártan, elkerítetten, akár húsz házból is állhat egy közösség, ősszel három hónapot töltöttem egy ilyen helyen Franciaországban. Olyan házban laktam, ahol nagyon súlyos sérülteket ápoltak. Kilencen voltak, tíz asszisztens — kint így hívják a segítőket — lakott velük. Mindenkinek megvan a maga feladata. Az egyik bevásárol, a másik főz, a harmadik apró-cseprő ügyeket intéz. Minden héten leülnek a sérültekkel, és megbeszélik a történteket és a terveket. Fantasztikusan jól működik egy- egy közösség, úgy, mint egy nagy család. A francia állam elfogadta ezt munkának. Az itt dolgozók teljes ellátást kapnak, és zsebpénzt, a betegbiztosítást az állam fedezi. Fizetést csak azoknak adnak, akik családostul érkeznek oda. Megismerkedtem olyan lánnyal, aki ott született, nevelkedett. Számára, s társainak úgyszintén teljesen természetes, hogy léteznek értelmi fogyatékosok. Idehaza viszont legtöbbször csúfolódás, gúny tárgyai... Én nagyon szeretem a Down-kó- ros gyerekeket. Elképesztő, milyen humoruk van! Ha ilyen gyerekem születne, biztos, hogy nem dobnám el magamtól. □ Mellette azonban nem tudna dolgozni, miből élnének? — Hát, emiatt lenne szükség nálunk is a Bárka-közösségre! Talán-talán az idén már lesz. Draskóczy Ildikó fogja vezetni, aki most Angliában készül fel. Itthon azonban rengeteg akadályon és buktatón kell átjutniuk. Kérdés még: hogyan vehetik magukhoz a gyerekeket? Hogyan ismeri majd el az állam az ott élők tevékenységét? Azonkívül: kint minden munkát háztartási gépek könnyítenek meg, hatalmas ipari mosógépek vannak. Hogyan tehetnek szert ilyen felszereltségre? Persze még Indiában is működnek Bárka-közösségek, pedig ott nagy a szegénység ... □ Milyen jövőt szán önmagának? — Jó ideje tépelődöm. Ügy jöttem haza Franciaországba 1, hogy visszavárnak. Tudom, hogy itthon is szükség van rám. Hát lehet itthagyni ezeket a gyerekeket!? — fakad ki. — Nem könnyű dönteni! Egy dologgal már tisztában vagyok. Eljutottam odáig, hogy ilyen emberekkel akarok együtt lenni. Szeretnék még sok mindent csinálni életemben: tanulni, családot alapítani. Egyet nem tudnék megtenni: hogy becsukjam magam mögött az ajtót... Vennes Aranka Tulajdonosra várva \ gödöllői Grassalkovich-kastély tulajdonjoga végre hamarosan eldől. Az értékes műemlék felújítását addig is végzik a kerepcstarcsai Állami Építőipari és Szakipari Vállalat dolgozói A főbejárati homlokzat elkészült eredeti szépségében Jó szakember nélkül is csak döcög a felújítás. Az egykori építés 6 évig tartott, mert nem volt munkaerőhiány (Vimola Károly felvételei) B VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 | Pontosító hozzószóBós A Pest Megyei Hírlap 1990. április 12-i számában a Szobor becsomagolva címmel megjelent cikkre az alábbi helyesbítést kérem közölni: Az SZDSZ szobi szervezete 1990. április 5-én nem a szavazópolgárok befolyásolása miatt csomagolta be jelképesen a helyi felszabadítási emlékművet, hanem tiltakozásul a Szob Nagyközségi Közös Tanács 7/1990. th. sz. határozatára, melyben az emlékmű eltávolítására a szobi Szabadság térről 1990. december 31-i határidőt szabtak meg. Ezt csoportunk elfogadhatatlannak tartotta, hiszen az idén ősszel sorra kerülő helyhatósági választások megtartása után a jelenlegi tanács már nem lesz illetékes ez ügyben. Hegedűs László ügyvivő, az SZDSZ szobi szervezete veszendőben Pomáz nagyközség mai területe és környéke évezredek óta lakott hely, már az ókorban megtelepedett itt az ember. Életéről számtalan lelet tanúskodik, némelyik öt-hatezer éves. A község régészeti szempontból legérdekesebb része a Klissza-domb, amely csaknem minden kor emlékét megőrizte. E helyen Árpádkori falu és templomrom, XIV—XV. századi. kastély és szentélyrom maradványait is megtalálták. Sajnos, a feltárás csak részleges volt, sok minden a földben maradt. A terület ugyan régészetileg védett, de közvetlen környékén a tsz intenzív gazdálkodást folytat, a mélyszántások után minden alkalommal felszínre kerülnek értékes múltbéli emlékek. Ilyenkor gyakran találunk itt keresgélő embereket, akiknek munkáját bizony siker koronázza. Lehetetlen felsorolni mindent, amit itt ösz- sze lehet gyűjteni. Találtak már újkőkori eszközöket, pati- csot, bronzkori csatokat, római kori edényeket, pénzeket és minden korból edénytöredéket — hihetetlen mennyiségben. Igaz, törvény tiltja az ilyen gyűjtögetést, de vajon elítélhető-e az, aki felszedi az olyan tárgyakat, amelyeket a gazdálkodás úgyis elpusztít? Sajnos a múzeumnak sem az anyagi, sem a személyi feltételei nem biztosítottak ahhoz, hogy ezeket össze- gyűjthesse. Talán az iskolák vagy a szakkörök segíthetnének a kallódó leletek megmentésében; egy-egy történelmi kiránduláson, szakköri foglalkozáson például a múzeummal egyeztetve szervezhetnének gyűjtőutakat. Az anyagot a múzeum régészei szívesen megvizsgálják. A jelentősebb tárgyak kiállításra kerülhetnének, a többi pedig az iskolai gyűjteményt gyara- píthatná. Mindnyájunk érdeke, hogy a történelmi értékeink ne menjenek veszendőbe. Balogh Gyula Pomáz Hsa éhes egy patikus Elöljáróban: ne higgye senki, hogy valaki tréfából vagy a gyógyszerészek bosszantásáért megy húsvétvasárnap receptet beváltani Újszilvásról Nagykátára. Április 15-én délelőtt fél 11-kor írta fel az orvos a gyógyszert. A 24 éves fiam 40 fokos lázban, 5 percenként pakoltam rá vizes borogatást, és a legközelebb nyitva tartó patika Nagykátán. Fiatal szomszédom megkönyörült rajtam, a családi ünneplést megszakítva rohant oda. A gyógyszertárat épp akkor zárták be, ebédszünet miatt. A patikus csak ebéd után volt hajlandó kiadni a gyógyszert. Éhesen már nincs emberség? Horgosné Bander Ilona Újszilvás Telefcnélm szeret siónk ! Abony nagyközség területében vetekszik bármelyik megyei rangú nagyvárossal, de egyes részein borzasztó mostohák a körülmények. Távközlésben pedig mindenhol. Míg egy helyi gyáregységben rengeteg telefon készül, a helyi távbeszélőközpont hagyományos, kézi kapcsolású, holott Nagykőröst, Kocsért, sőt, Albertirsáról és Tápiósze- léről is bekötöttek egy-két vonalat a ceglédi távhívásos rendszerbe. A 4. számú út mellett, majdnem o postával szemben kaptunk évekkel ezelőtt egy üvegpalotát, ami akkor szép volt, működőképes, még a környezete is gondozott. De miután azt a telefont leszerelték vagy ellopták, egy igen korszerű készüléket tettek ide. Ha ezen valaki márciusban telefonálni szeretett volna, csalódnia kellett. A készülék többször volt rossz, mint jó, mehettünk a postára. Pedig nem mindegy, hogy valamit 10 forintért pár perc alatt elintéz az ember, vagy fizet minimum 30 forintot, és vár ehhez gyakran több mint fél órát. Sokan szeretnének végre legalább egy üzemképes crossbar vonalat a községben! Halasi Attila Abony Kutyabarátoknak Köztudott dolog, hogy a négylábú barátaink számára nélkülözhetetlenek az emberek. Igen. de hol? Gondolom, talán a rendeltetési helyükön ... Nekem, s talán nekünk szinte kétségbeejtő a tv-ben, rádióban naponta elhangzó felhívás, hogy itt meg ott kutya harapott meg hol gyermeket (ez gyakoribb), hol felnőttet,és kérik az oltási papírokat a gazditól. Kérdezem: hol volta kedves tulajdonos akkor? Talán meglógott a póráz végéről a kedvencke? Vagy éppen beszélgetett az ismerősével? Mert ilyet már sokat láttam Gödöllőn (Kossuth Lajos út, parkok, óvodák környéke, játszótéri homokozók stb.) Javaslatom volna az utcán sétáló kutyatáratoknak: ragasszák kedvenc ebeik homlokára az oltási papírt, mert ez megnyugtató lehet egy vétlen gyalogosnak! S ha a négylábú barátunk úgy dönt. hogy „most egy kicsit megharaplak”, maximum a fájdalom marad, idegesség nincs, más baj nem érhet. De megemlítem bizonyos higiéniai eszközök hiányát is, tudom, ez nem csak gödöllői probléma. A lapátka. a söp- rűcske. a zacskó nélkülözhetetlen a póráz mellé. Ha a kutyások veszik a fáradságot, hogy sétára viszik a kedvencüket. ne feledjék el: a kutya, dolgot is el kell végezni ! Itt kérem a kedves tulajdonosokat; ilyen esetben ne forduljanak el szemérmesen, hanem tisztítsák fel kedvenceik ürülékét, hogy az ne adjon lehetőséget semmilyen fertőzésre. Azt hiszem annak a sok pici gyermeknek, akiket levegőzni visznek szüleik akár parkba, akár játszótérre, tartozunk ennyi figyelmességgel. Kovács Imre Gödöllő Ébredő Mogyoród ? A Pest megyei 3. sz. választási körzet képviselőjének, dr. Kiss Róbertnek az április 8-i, második forduló előtti szórólapjáról idézek: „Ébredj fél évszázados álmodból Mogyoród lakossága!”; Szent László kolostorának romjai között friss szellő járja!” Érre a válaszunk akkor is nyilvánosságot követelne, ha körzetünk más képviselőt küld a Parlamentbe. Nem hiszem, hogy mégoly kisközség lakossága is, mint Mogyoród, szótlanul tűrheti, hogy 900 éves múltjában bárki is semmisnek minősítse az utóbbi fél évszázad történetét; hogy most parancsszóra kellene ébrednünk? Így csak az nyilatkozhat, akinek fogalma sincs arról, hogy 50 évvel ezelőtt milyen termékeny Kalász- és Kalot-tevé- kenység folyt a községben mindaddig, amíg a hatalom e szervek működését betiltotta. Mogyoród a fakultatív hitoktatás bevezetését követően — a vallásoktatásra jelentkezők magas aránya miatt — évtizedeken át a hatalom megkülönböztetett céltáblája volt, de nem aludt akkor sem, amikor padlásait üresre söpörték, amikor számosán provokációk áldozatai lettek. 1956 történelmi napjaiban e sorok írója által szerzett tehergépkocsival az elsők között szállított a köaség két rakomány élelmiszert a Honvéd Kórházba. Egy időben éber emberek tevékenysége nyomán 300 katasztrális hold erdő került vissza az új erdöbirtokosság kezelésébe (1957-ben). A Képviselő Űr születési évében pedig, a tsz-esítési kampány időszakában, hetekig-hóna- pokig győzködték a falu lakosságát, hogy belépésre bírják őket. Mogyoród azután megpróbált élni, ahogy lehetett. Dolgozott inaszakadtáig, amíg bele nem roslwdt. Ügyeskedett — olykor a kor diktálta szocialista stílusjegyek sodrásában —, hogy gyarapodjék. De a múltja hagyományait híven őrizte. Országosan elismert az asszonykórusa, a népdalkor annak a kincsnek megszólaltatója, ápolója, mely e föld népének leikéből fakad. Néhány éve — a tanács szűkös anyagi körülményeinek ellenére — kiadásra került Mogyoród fiának, dr. Farkas Györgynek a Gidres-gödrös Mogyoród című értékes néprajzi munkája. Mogyoród — kivált az elmúlt négy évtizedben — számos jelét adta annak, hogy igenis ébren van, és értelmesen alkalmazkodik ahhoz a lehetőséghez, hogy európai turisták ezrei keresik térképeiken hollétét. Közben iskolát, utat épít, fejlődik. A földeladások befagyasztásának vitája a Parlamentben mogyoródi állásfoglalás alapján indult el. Az elmúlt év iúliusá- ban nagyszabású em'éktábia- avató ünnepség keretében idézte fel Mogyoród népe és a környékből összesereglet- tekkel együtt Szent László király emlékét. Ekkor volt a 70 tagú mogyoródi Szent László és a gödöllői Szentkorona cserkészcsapatok avatása is. Ugyanez év májusában az Erdéllyel — Erdélyért elnevezésű rendezvény ékes bizonyítéka annak, hogy a község lakossága éberen reagál a magyarságot, de minden nép és nemzetiség emberi jogait ért sérelemre, és az atrocitásokra. Bár a felsorolás hiányos, ezért bántja Mogyoród önérzetét. ha bárki is csendben szunnyadó, bárminő sértést eltűrő nváinak, és akolszel- lemű, jellegtelen tömegnek nézi. önérzete.sségéhez méltó megközelítést vár tehát mindenkitől a iövőben! Bodrogi Imre Mogyoród
