Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-25 / 96. szám

2 &ÚWÍOD 1990. ÁPRILIS 25.. SZERDA Kohl és De Maliié re tárgyalásai Az UNIÓ előkészítése Helmut Kohl szövetségi kancellár és Lothar de Mai- ziere NDK-beli miniszterelnök arra törekszik, hogy július 2-ikával életbe léptethessék a német—német pénzügyi, gaz­dasági és szociális uniót. A bonni és a kelet-berlini kor­mányfő háromórás munka- megbeszélése után Dieter Vo­gel kabinetszóvivő a fentie­ken kívül azt is bejelentette: Mind Kohl. mind De Mai- ziere megerősítette azt az el­tökélt szándékát, hogy a lehe­tő leggyorsabban elvégzik az unióhoz szükséges előkészítő munkálatokat. A tárgyaláso­kat, amelyek során a kelet­berlini vendég miniszterel­nökké történt megválasztása óta először találkozott Kohl­lal, a kancellári hivatalban a felek egybehangzóan baráti légkörűnek nevezték. Li Peng Moszkvában Saját útját járva Azoknak, akik kezdemé­nyezői voltak az átalakulás politikájának, s természetesen magamat is közéjük sorolom, az a céljuk, hogy megújítsák és fölvirágoztassák társadal­munkat, megőrizve a szocia­lista útválasztást — jelentette ki Mihail Gorbacsov. A Szov­jetunió elnöke kedden Moszk­vában fogadta Li Penget, a kínai államtanács (kormány) elnökét. A vele folytatott be­szélgetésben érintette Gorba­csov a szovjetunióbeli belső változásokat. — Méreteit, mélységét te­kintve a most kibontakozó fordulat nem marad el az ok­tóberi forradalom mögött — mondta. — Arra törekszünk, hogy ezt megtartsuk a refor­mok, a jogi folyamatok med­rében, elkerüljük az erőszak­kal járó konfliktusokat. Litván válságbizottság Terv: a jegyrendszer bevezetése A jegyrendszer bevezetését tervezik Litvániában, miután a szovjet szállítások leállítá­sával teljessé vált a köztársa­ságot sújtó gazdasági blokád — hangzott el a vilniusi par­lament válsá(fbizottságának keddi ülésén. A litván parlament tájékoz­tatóirodájának munkatársa az MTI moszkvai tudósítójá­nak elmondta: a válságbizott­ság kedden megvitatta a helyzetből fakadó különleges intézkedésekről szóló törvény tervezetét, amely egyebek közt előirányozza a közfogyasztási cikkek esetében a jegyrend­szer bevezetését, s bármiféle árunak a köztársaságból tör­ténő kivitelét a vilniusi kor­mány engedélyéhez köti. A törvény szerint központilag határoznák meg a nyersanya­gok és energiakészletek válla­latok közötti elosztását. A kormán}^ jogosult a tervélő­írások módosítására és intéz­kedéseket hoznak az üzemek várható leállása miatt jelent­kező foglalkoztatási gondok megoldására. A tájékoztatás szerint a nyersanyagtartalékok kimerü­lése miatt kedden leállt a mazeikai kőolaj-finomító. A köztársaság többi gyárában csökkentették a termelést. Az MTI értesülései szerint a köz­társaságban a köznapi élet szintjén is mindinkább érez­hetővé válik a blokád. Benzi­nért átlagosan 3-5 órát kell sorban állni, s mind több a hiánycikk. Az Izvesztyija kedd esti szá­mában megjelent helyszíni beszámoló burkolt formában rámutatott: noha Litvánia a Szovjetunió egészéhez képest kis köztársaság, a szovjet gazdaság jelenlegi ingatag helyzetében a litván termékek kiesése érezhető hatást gyako­rolhat, a Szovjetunió egészét is érik veszteségek. A szovjet és a kínai vezető a találkozó elején a kétolda­lú kapcsolatok alakulását méltatta annak fényében, hogy egy évvel ezelőtt, Gorba­csov pekingi látogatásával „le­zárult a múlt s kitárult a jö­vő”. Li Peng osztotta Gorba­csov véleményét abban, hogy az együttműködés minden te­rületén szélesre nyíltak a le­hetőségek. A Szovjetunió helyzetéről szólva Mihail Gorbacsov a fogyasztói piac helyzetének rendezését célzó intézkedések­ről, az éles szociális problé­mák megoldására irányuló erőfeszítésekről beszélt. Mint mondta, a szovjet társadalom tanulmányozza saját múltját, jelenét, levonja a tanulságo­kat mások gyakorlatából is, de a saját útját járja. Li Peng arra emlékeztetett, milyen súlyos örökséget ha­gyott hátra Kínának a „kul­turális forradalom”, amely ko­molyan visszavetette az or­szág fejlődését. A gazdasági reformoknak hála, mára sok mindent sikerült kijavítani. Az ország vezetése a komp­lex átalakulás igényéből in­dul ki, folytatni akarja a vi­lág felé való nyitás reform- politikáját, törekedve a szo­ciális biztonság garantálására. Egyetértés volt a szovjet és kínai vezetők között abban, hogy a szocialista eszmék, el­vek gyakorlati megvalósítá­sában nem létezitek minden­kire kötelezően érvényes mo­dellek, sablonok. Ha csal a vámnál A protokollfőnök is fizet személyiségektől az aláírt nyi­latkozatot, miszerint hozott — vagy nem hozott — értéke­sebb tárgyat külföldről, mint kollégái, a többi amerikai vá­ros többi repülőterén, a ke­vésbé előkelő utasoktól. Jennifer Fitzgeraldot, az amerikai külügyminisztérium helyettes protokollfőnökét a napokban 700 dolláros pénz- büntetésre Ítélték vámcsalás miatt, de az igazi büntetés nyilván az, hogy a kínos ügy napvilágra került a sajtóban. Annál is inkább, mivel Fitz­gerald 20 éve élvezi George Bush bizalmát. Mint kiderült, Fitzgerald asszony a külföldi utakon szívesen vásárolgatott, s ezt nemigen lehet tőle rossz­néven venni. Azt inkább, hogy elfelejtett vámbevallást tenni. Mint az ügy kapcsán kiderült, a washingtoni mel­letti Andrews légitámaszpon­ton, a kormányrepülőtéren a vámtisztviselő ugyanúgy be­gyűjti az érkező magas állású Ihatatlan a víz Vecsésen ? A rémhíreknek van alapjuk Egy Ideje gyakran becsön­getnek hozzánk, mondanánk meg: valóban ihatatlan a víz Vecsésen? Mi tagadás, meg­leptek a kérdezők, akik talán arra gondoltak, hogy nekem több az információm. Mikor a hatodik ember is megszó­lított, én is gyanút fogtam. — Csak ne kételkedjen, menjen csak el a piacra és hallgassa meg mit kiabálnak világgá a mikrofontól! — így szólt az egyik kismama. — Nézze meg, hogy a vezetékes víz sem iható a gyerekeknek, mert halálos lehet nekik! — folytatja a másik. A darazsat a fülembe tet­ték. Irány a piac, ahol én már a mikrofonból nem hallottam, de piac melletti üzlet ajtajá­ra kiragasztott hirdetésből megtudhattam, hogy nem rémhír, valóság: a vecsési ve­zetékes víz magas nitrátkon­centrációja miatt veszélyes, sőt életveszélyes lehet az egyévesnél fiatalabb csecse­mőre. Nesze neked közhangu­lat — gondoltam, mikor azt olvashattam, hogy a gyerekek vizébe, teájába C-vitamin injekció ampullát kell önteni vagy a vizet Budapestről kell nekik hozni. Az nem veszé­lyes az egyévesnél fiatalabb csecsemőre sem. Aztán alul az aláírás: a tanácselnök és a körzeti főorvos. Hát ez már mégse szóbeszéd, hanem hite­les dokumentum. De akkor miért csak egy eldugott helyen kell ezt kiragasztani ? Miért csak most derült ki a magas nitráttartalom? Eddig még a gyanúja se állt fenn!? Mert hogy az ásott kutak vize nit- rátos lehet, de a vecsési köz- kutak éppen ezért települtek a Halmi-telepi erdőben az egykor vizekiárta. sóderos mélyfúrású rétegekre, hogy ott a víz tisztasága is jobban biztosítható. Jó-jó, de a mező- gazdaság a műtrágyával, a szennyvízderítők, az ásott kutakba vezetett szennyvíz, az állomási sórakodás stb. nagy veszélyt jelentenek. De ekko­rát? És egyik évről a másik­ra? Vagy talán mégis a gyógy­szerraktári vegyszer talajvíz­be kerülése? És jönnek a kér­dések szépen sorjában. Ha meg nem jönnek, mondja az ismerősöm, szomszédom, meg az, aki már két hete az al- bertirsai tanyáról hozza a vi­zet és a sörről is kezd leszok­ni. Mert ki tudja, ha isten is úgy akarja, a kapa nyele is... Meg aztán Csernobil emléke se túl régi még ... Tréfa ide, találgatás oda, valahogy az ügy oly komoly lett, hogy több mint mulasz­tás a korrekt, részletes tájé­koztatás hiánya. Orosz Károly Q mondta Ki járt élen? Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnökkel be­szélgetett a Népszabadság (április 20., 6. old.) munka­társa. Sokféle téma szóba került, mint általában az ilyen interjúk alkalmával. Olvasás közben meg-meg- akadtunk néhány megálla­pításánál, ám megtorpan­tunk akkor, amikor Sz. M. azt mondta: „Azt hiszem, nem szabad elfelejteni, hogy a volt állampárt né­hány vezetője élen járt a régi hatalmi struktúra le­bontásában. így azt sem szabad elfelejteni, hogy részt vállaltunk a pártál­lam felszámolásában.” Valóban, nem szabad el­feledkezni erről. Amint ar­ról sem szabadna elfeled­kezni — holott a volt ellen­zéki pártok éppúgy, mint az MSZP némely prominense előszeretettel tették, teszik ezt —, hogy annak a sokat emlegetett állampártnak- pártállamnak a lebontásá­ban a döntő szerepet a volt párt volt tagságának az az aktív része játszotta, amely kikényszerítette a változásokat, megkeresve véleménye érvényesítésé­hez az alkalmas személyisé­geket. A volt párttagság e részének — e le nem be­csülhető részének — elége­detlensége, lázadással fel­érő aktivitása, következe­tesen alapvető változtatá­sokat követelő és egyre hangosabban hangoztatott véleménye híján bizony nem sokra jutott volna az a „néhány vezető”, akikre Sz. M. utalt. Ami nem kisebbíti ezeknek a vezetőknek az érdemeit, csak éppen em- lítetlenül maradva félolda­lassá teszi a valóságot. Ma, amikor már-már szenvedélyes tülekedés ala­kul ki a körül, kik és mi­ként voltak „elsők”, „kez­deményezők”, „zászlóvi­vők”, amikor egyre több a „hős”, aki a hatalom hétfe­jű sárkányával hadakozott, egyre furcsább mellékzön- géi vannak annak, ha a lé­nyeg elsikkad. S a lényeg az, hogy a békés átmenet azért következhetett be, mert maga a párttagság (annak aktiv része) kezde­ményezte. kezdte meg be­lülről a falak lebontását. Ezért omlottak össze olvan gyorsan és békés kö­rülmények között ezek a falak, KLIENS AZ ÚJSÁGÍRÓK VÉDELMÉRE A New York-i székhelyű Bi­zottság az Újságírók Védelmé­re elnevezésű szervezet, levelet juttatott el Petre Roman ro­mán, illetve Németh Miklós magyar kormányfőhöz annak kapcsán, hogy a Vatra Roma- neasca román szélsőséges szer­vezet március 26-án halálos fenyegetést juttatott el Chru- dinák Alajosnak, a Magyar Televízió szerkesztőjének. A levélben a szervezet ügy­vezető igazgatója mélységes ag­godalmának ad hangot a fen­tiek miatt, s leszögezi: a halá­los fenyegetésre minden bi­zonnyal amiatt került sor, hogy Chrudinák Alajos számos alka­lommal járt Romániában és ké­szített tudósításokat az ott ta­pasztaltakról. A szervezet ugyancsak aggasztónak találja azt a tényt, hogy Marosvásár­helyen ismeretlen támadók március 16-án megverték a Magyar Televízió háromtagú, Cselényi László vezette forga­tócsoportját. A Bizottság az Újságírók Védelmére nevű szer­vezet felszólítja a román és a magyar hatóságokat arra : vizs­gáltassák ki a két incidens kö­rülményeit és mindent tegye­nek meg annak érdekében, hogy az újságírókat ne félem­líthessék meg, s hogy munká­jukat ne fenyegetéseknek és támadásoknak kitéve végezzék. Külföldi események egy atiendczfknn Jogi eljárást akar kezdeményezni a román kormány a Ceau- sescu házaspár elítéléséről és kivégzéséről készült televíziós „kalózkiadás” forgalmazói ellen. A Nézetazonosságra kíván­ják helyezni a hangsúlyt francia részről a szerdán Párizsban megkezdődő 55. francia—nyugatnémet csúcstalálkozón. A Számos arab ország ciprusi diplomáciai missziójának vezetője felszólította a ciprusi kormányt, hogy tiltsa meg szovjet zsi­dók Cipruson keresztül történő, Izraelbe való bevándorlását. A Csehszlovákia elhatározta, hogy nem újítja meg a vendég- munkásokról szóló kétoldalú egyezményeit, amelyek mintegy 46 ezer külföldit — köztük 35 ezer vietnamit — érintenek. A Az NDK központi bankja mór a hét elején megkezdte a ré­gi keletnémet márka bankjegyek bezúzását. A A bonni kor­mánykoalíció Mintegy az ellenzék kezdeményezésére válaszul elhatározta, hogy parlamenti bizottságot hoz létre a német egység előmozdítása céljából. A Félnapos késéssel kedden megkezdődött Párizsban az új szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodást előkészítő szakértői bizottság ülése, mely a két állam vezetőinek csúcsértekezletét hivatott előkészíteni. A Az Európai Közösségek júniustól várhatóan Csehszlovákiának, az NDK-nak és Bulgáriának adnak olyan gazdasági támogatást, amit Lengyelország és Magyarország kap. Gyógyszerklsérlet egy barátságos otthonban Tudja-e az újságíró? A Fővárosi Tanács Szociális Otthon gödöllői intézetének dolgozói és vezetősége felhá­borítónak tartja az 1990. már­cius 31-én, szombaton megje­lent („Boldogok a »kísérleti nyulak-» ...)” kezdetű, Hor­váth R. Magdolna által írt új­ságcikket. Az újságírónő elfelejtette(?), hogy 1989. novemberében mit és milyen hangvételben írt a mostani „kísérleti nyulak ket­recének” nevezett otthonról és annak lakóiról. Talán azért, mert akkor „A Medicor Hangja” című újságban jelen­tette meg a cikkét, és ez a lap azóta megszűnt. Miket is írt 1989 novembe­rében Horváth R. Magdolna? .. . „Aki ide belép, bármilyen rossz tapasztalatok birtokába ju­tott addig az öregek sorsát vagy netán némely szociális otthont il­letően, önkéntelenül arra gondol: megöregedni nem feltétlenül ka­tasztrófa s hogy a jelenlegi kép­lékeny magyar társadalomban bi­zony lehet szép példákkal is ta­lálkozni a szociális gondoskodás terén. . . . Merthogy lakóközösség a ja­vából, igazi önkormányzattal és gazi demokráciával — már ameny- nyire elképzelhető az intézmény jellegének, s a lakók egészségi ál­lapotának megfelelően. ... Állampolgári jogaikat maxi­málisan élvezhetik, legutóbb „tel­jes gőzzel” támogatták Roszik Gábor lelkész képviselővé válasz­tását. ... Am egy ilyen mintaotthon­ban mégiscsak boldogabb lehet az ember, mint kiszolgáltatottan, magára hagyottan, kétes értékű függetlenségben.” Ennyi! És mit ír 1990. már­ciusában? ... .„Elkomorul az arcunk azért is. mert elénk tolakszik a kérdés: vajon miért épp az otthon lakói a kísérleti nyulak? Talán mert fik kéznél vannak és védtelenek? ... A Budapesti Pszichiátriai Kli­nika professzora, dr. Magyar Ist­ván amúgy katonásan kijelentet­te: nem vitázik velem, mert nem vagyunk egy súlycsoportban. . . ám a gödöllői szociális ott­hon személyzetének Magyar pro­fesszor megtiltotta, hogy beszélje­nek. a főnővér sűrű bocsánatké­rések közepette könyörgött, állja­nak el a témától, ne faggassam őket. mert hiába szeretne segíte­ni, nem teheti. . .. Mégis bujkál bennem a ké­tely, mennyire szabályos, meny­nyire elikus a felelős családtago­kat nélkülöző, kiszolgáltatott em­bereken való kísérlet vajon ki vállal jogi és erkölcsi felelőssé­get az ilyen emberekért, ha az ö szolgálatukra alkalmazott sze­mélyzetet hallgatásra intheti a kí- sérl-tet folytató professzor. Különösebben sok hozzá­fűznivalóm nincs a két cikk­hez. Az olvasóra bízom, dönt­se el, vagy győződjön meg, hogy melyik cikk az, ami a valós helyzetet tükrözi. Ha az olvasó nem tudja eldönteni, talán kérdezze meg Roszik Gábor lelkészt, vagy Varga Kálmánt, a városi múzeum igazgatóját, netán az otthon lakóit, hogy mi az ő vélemé­nyük, mert ők igazán ismerik az otthon lakóit és azok éle­tét. Lakóink nevében határozot­tan visszautasítjuk azt a han­got, miszerint „kis öregeink” — akiknek „kalandnak szá­mított a taxival furikázás” —, akiket „kiválasztottak egy já­tékra” — „akik kimozdulhat­tak ketrecükből”, „Talán mert ők kéznél vannak és védtele­nek?” Otthonunk lakói nem szel­lemi fogyatékosak, nem elme­betegek, nincsenek gondnok­ság alatt, a „játékban” saját elhatározásukból vettek részt. Az otthon vezetői és orvosa több éve tudnak a gyógyszer­kísérletekről, melyet a WHO előírásai szerint végeznek, nem zárkóznak el attól, hogy a la­kók saját akaratukból meg­győződjenek a gyógyszer ha­tásáról. Felháborítónak tartjuk az újságírói rosszhiszeműséget, netán az olvasó félrevezetését tapasztaljuk, mivel a cikk író­ja így fogalmazott: „...Ma­gyar professzor megtiltotta, hogy beszéljenek, a főnővér sűrű bocsánatkérések köze­pette könyörgött, álljanak el a témától, ne faggassam őket...” A főnővér részéről ez nem hangzott el. Közöltük viszont, hogy a gyógyszer kipróbálá­sával és vizsgálati eredmé­nyekkel kapcsolatban fordul­jon a klinikához, hiszen szak­mailag is pontos felvilágosí­tást csak ők tudnak majd adni. Továbbá a féreértések elke­rülése végett a „... kiszolgál­tatott embereken való kísér­let ...” nem a klinika, az ő szolgálatukra alkalmazott sze­mélyzet hallgatásra intett dol­gozói, hanem a Fővárosi Ta­nács Szociális Otthon gödöllői intézetének megbecsült, sok­éves tapasztalattal rendelkező egészségügyi dolgozói, akik közül legtöbben több évtize­des áldozatos munkával látták és látják el nap mint nap a gondjukra bízott idős, elesett emberek mentális és szakápo­lását, gondozását. Darányi Ignác Fővárosi Szociális Otthon igazgató ★ Az újságíró nem is boldog, s nem is feledékeny. Én ponto­san tudom, mit írtam A Me­dicor Hangja című lapban ta­valy novemberben, és nem tartom ellentmondásosnak a két cikket. Annak a novem­beri írásnak az volt a témá­ja, hogyan élnek az idős em­berek az otthonban. Ma is szí­vesen megismétlem, hogy rend­kívül jó benyomást szereztem a gödöllői szociális otthon szelleméről, hangulatáról, sze­mélyzetéről. Akkor és ott szin­te csak úgy mellékesen tájé­koztattak az éppen folyó gyógy szerkísérletekről. Hogy szakszerű tájékoztatást kap­jak, a Pszichiátriai Klinika il­letékeséhez, dr. Magyar Ist­vánhoz fordultam, aki akkor azzal az indoklással zárkózott el a beszélgetéstől, hogy orvo­si és üzleti titkokról lévén szó, csak akkor mondhat bár­mit, ha a kísérlet befejező­dött, ez pedig április elejére várható. Vártam. Egészen mostanáig, a határidő lejártáig. Semmi­féle rosszindulat nem vezetett, csupán a kíváncsiság, hogy az információt a nyilvánosság elé tárjam. A professzor úr azonban most újra, immár ar­rogánsán hárította el kérése­met. Ez valóban gyanúra adott okot. Ezek után kértem a szo­ciális otthon fönővérét, mond­ja el, amit tud, de ezúttal még azt sem volt hajlandó megis­mételni, amit tavaly novem­berben egyszer már elmesélt. Ehelyett azt ismételgette, hogy nem beszélhet, mert nem sza­bad. Ki ne gyanakodna, gyaníta­na rosszat ezek után? Balsej­telmeimnek ezek után kény­telen voltam a nyilvánosság előtt hangot adni, remélve, hogy ezek után végre választ kaphatunk. A terjedelmes le­vélben azonban csak újságírói tisztességemmel, s nem a ri­port témájával foglalkoznak. Kár. írásom tartalmának átér­telmezése, szavaim pedig alig­ha változtatnak azon a tényen, hogy a gyógyszerkísérletekről továbbra sem kap a nyilvá­nosság megnyugtató informá­ciót. így nem tudjuk közösen eloszlatni a remélhetőleg alap­talan kételyt, hogy olyan kí­sérlet folyik a szóban forgó szociális otthonban, amely ve­szélyekkel járhat. S ez a kétely akkor is to­vább munkál bennem, ha el­ismerem. hogy egyébként a Darányi Ignác vezette intézet valóban barátságos otthon. A címben foglalt kérdésre pedig az a válaszom, az újság­író. ha kérdez, ha kíváncsi, ha választ vár, a munkáját vég­zi. Es tudja, hogy mit cselek­szik. Horváth R. Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom