Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-25 / 96. szám
2 &ÚWÍOD 1990. ÁPRILIS 25.. SZERDA Kohl és De Maliié re tárgyalásai Az UNIÓ előkészítése Helmut Kohl szövetségi kancellár és Lothar de Mai- ziere NDK-beli miniszterelnök arra törekszik, hogy július 2-ikával életbe léptethessék a német—német pénzügyi, gazdasági és szociális uniót. A bonni és a kelet-berlini kormányfő háromórás munka- megbeszélése után Dieter Vogel kabinetszóvivő a fentieken kívül azt is bejelentette: Mind Kohl. mind De Mai- ziere megerősítette azt az eltökélt szándékát, hogy a lehető leggyorsabban elvégzik az unióhoz szükséges előkészítő munkálatokat. A tárgyalásokat, amelyek során a keletberlini vendég miniszterelnökké történt megválasztása óta először találkozott Kohllal, a kancellári hivatalban a felek egybehangzóan baráti légkörűnek nevezték. Li Peng Moszkvában Saját útját járva Azoknak, akik kezdeményezői voltak az átalakulás politikájának, s természetesen magamat is közéjük sorolom, az a céljuk, hogy megújítsák és fölvirágoztassák társadalmunkat, megőrizve a szocialista útválasztást — jelentette ki Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió elnöke kedden Moszkvában fogadta Li Penget, a kínai államtanács (kormány) elnökét. A vele folytatott beszélgetésben érintette Gorbacsov a szovjetunióbeli belső változásokat. — Méreteit, mélységét tekintve a most kibontakozó fordulat nem marad el az októberi forradalom mögött — mondta. — Arra törekszünk, hogy ezt megtartsuk a reformok, a jogi folyamatok medrében, elkerüljük az erőszakkal járó konfliktusokat. Litván válságbizottság Terv: a jegyrendszer bevezetése A jegyrendszer bevezetését tervezik Litvániában, miután a szovjet szállítások leállításával teljessé vált a köztársaságot sújtó gazdasági blokád — hangzott el a vilniusi parlament válsá(fbizottságának keddi ülésén. A litván parlament tájékoztatóirodájának munkatársa az MTI moszkvai tudósítójának elmondta: a válságbizottság kedden megvitatta a helyzetből fakadó különleges intézkedésekről szóló törvény tervezetét, amely egyebek közt előirányozza a közfogyasztási cikkek esetében a jegyrendszer bevezetését, s bármiféle árunak a köztársaságból történő kivitelét a vilniusi kormány engedélyéhez köti. A törvény szerint központilag határoznák meg a nyersanyagok és energiakészletek vállalatok közötti elosztását. A kormán}^ jogosult a tervélőírások módosítására és intézkedéseket hoznak az üzemek várható leállása miatt jelentkező foglalkoztatási gondok megoldására. A tájékoztatás szerint a nyersanyagtartalékok kimerülése miatt kedden leállt a mazeikai kőolaj-finomító. A köztársaság többi gyárában csökkentették a termelést. Az MTI értesülései szerint a köztársaságban a köznapi élet szintjén is mindinkább érezhetővé válik a blokád. Benzinért átlagosan 3-5 órát kell sorban állni, s mind több a hiánycikk. Az Izvesztyija kedd esti számában megjelent helyszíni beszámoló burkolt formában rámutatott: noha Litvánia a Szovjetunió egészéhez képest kis köztársaság, a szovjet gazdaság jelenlegi ingatag helyzetében a litván termékek kiesése érezhető hatást gyakorolhat, a Szovjetunió egészét is érik veszteségek. A szovjet és a kínai vezető a találkozó elején a kétoldalú kapcsolatok alakulását méltatta annak fényében, hogy egy évvel ezelőtt, Gorbacsov pekingi látogatásával „lezárult a múlt s kitárult a jövő”. Li Peng osztotta Gorbacsov véleményét abban, hogy az együttműködés minden területén szélesre nyíltak a lehetőségek. A Szovjetunió helyzetéről szólva Mihail Gorbacsov a fogyasztói piac helyzetének rendezését célzó intézkedésekről, az éles szociális problémák megoldására irányuló erőfeszítésekről beszélt. Mint mondta, a szovjet társadalom tanulmányozza saját múltját, jelenét, levonja a tanulságokat mások gyakorlatából is, de a saját útját járja. Li Peng arra emlékeztetett, milyen súlyos örökséget hagyott hátra Kínának a „kulturális forradalom”, amely komolyan visszavetette az ország fejlődését. A gazdasági reformoknak hála, mára sok mindent sikerült kijavítani. Az ország vezetése a komplex átalakulás igényéből indul ki, folytatni akarja a világ felé való nyitás reform- politikáját, törekedve a szociális biztonság garantálására. Egyetértés volt a szovjet és kínai vezetők között abban, hogy a szocialista eszmék, elvek gyakorlati megvalósításában nem létezitek mindenkire kötelezően érvényes modellek, sablonok. Ha csal a vámnál A protokollfőnök is fizet személyiségektől az aláírt nyilatkozatot, miszerint hozott — vagy nem hozott — értékesebb tárgyat külföldről, mint kollégái, a többi amerikai város többi repülőterén, a kevésbé előkelő utasoktól. Jennifer Fitzgeraldot, az amerikai külügyminisztérium helyettes protokollfőnökét a napokban 700 dolláros pénz- büntetésre Ítélték vámcsalás miatt, de az igazi büntetés nyilván az, hogy a kínos ügy napvilágra került a sajtóban. Annál is inkább, mivel Fitzgerald 20 éve élvezi George Bush bizalmát. Mint kiderült, Fitzgerald asszony a külföldi utakon szívesen vásárolgatott, s ezt nemigen lehet tőle rossznéven venni. Azt inkább, hogy elfelejtett vámbevallást tenni. Mint az ügy kapcsán kiderült, a washingtoni melletti Andrews légitámaszponton, a kormányrepülőtéren a vámtisztviselő ugyanúgy begyűjti az érkező magas állású Ihatatlan a víz Vecsésen ? A rémhíreknek van alapjuk Egy Ideje gyakran becsöngetnek hozzánk, mondanánk meg: valóban ihatatlan a víz Vecsésen? Mi tagadás, megleptek a kérdezők, akik talán arra gondoltak, hogy nekem több az információm. Mikor a hatodik ember is megszólított, én is gyanút fogtam. — Csak ne kételkedjen, menjen csak el a piacra és hallgassa meg mit kiabálnak világgá a mikrofontól! — így szólt az egyik kismama. — Nézze meg, hogy a vezetékes víz sem iható a gyerekeknek, mert halálos lehet nekik! — folytatja a másik. A darazsat a fülembe tették. Irány a piac, ahol én már a mikrofonból nem hallottam, de piac melletti üzlet ajtajára kiragasztott hirdetésből megtudhattam, hogy nem rémhír, valóság: a vecsési vezetékes víz magas nitrátkoncentrációja miatt veszélyes, sőt életveszélyes lehet az egyévesnél fiatalabb csecsemőre. Nesze neked közhangulat — gondoltam, mikor azt olvashattam, hogy a gyerekek vizébe, teájába C-vitamin injekció ampullát kell önteni vagy a vizet Budapestről kell nekik hozni. Az nem veszélyes az egyévesnél fiatalabb csecsemőre sem. Aztán alul az aláírás: a tanácselnök és a körzeti főorvos. Hát ez már mégse szóbeszéd, hanem hiteles dokumentum. De akkor miért csak egy eldugott helyen kell ezt kiragasztani ? Miért csak most derült ki a magas nitráttartalom? Eddig még a gyanúja se állt fenn!? Mert hogy az ásott kutak vize nit- rátos lehet, de a vecsési köz- kutak éppen ezért települtek a Halmi-telepi erdőben az egykor vizekiárta. sóderos mélyfúrású rétegekre, hogy ott a víz tisztasága is jobban biztosítható. Jó-jó, de a mező- gazdaság a műtrágyával, a szennyvízderítők, az ásott kutakba vezetett szennyvíz, az állomási sórakodás stb. nagy veszélyt jelentenek. De ekkorát? És egyik évről a másikra? Vagy talán mégis a gyógyszerraktári vegyszer talajvízbe kerülése? És jönnek a kérdések szépen sorjában. Ha meg nem jönnek, mondja az ismerősöm, szomszédom, meg az, aki már két hete az al- bertirsai tanyáról hozza a vizet és a sörről is kezd leszokni. Mert ki tudja, ha isten is úgy akarja, a kapa nyele is... Meg aztán Csernobil emléke se túl régi még ... Tréfa ide, találgatás oda, valahogy az ügy oly komoly lett, hogy több mint mulasztás a korrekt, részletes tájékoztatás hiánya. Orosz Károly Q mondta Ki járt élen? Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnökkel beszélgetett a Népszabadság (április 20., 6. old.) munkatársa. Sokféle téma szóba került, mint általában az ilyen interjúk alkalmával. Olvasás közben meg-meg- akadtunk néhány megállapításánál, ám megtorpantunk akkor, amikor Sz. M. azt mondta: „Azt hiszem, nem szabad elfelejteni, hogy a volt állampárt néhány vezetője élen járt a régi hatalmi struktúra lebontásában. így azt sem szabad elfelejteni, hogy részt vállaltunk a pártállam felszámolásában.” Valóban, nem szabad elfeledkezni erről. Amint arról sem szabadna elfeledkezni — holott a volt ellenzéki pártok éppúgy, mint az MSZP némely prominense előszeretettel tették, teszik ezt —, hogy annak a sokat emlegetett állampártnak- pártállamnak a lebontásában a döntő szerepet a volt párt volt tagságának az az aktív része játszotta, amely kikényszerítette a változásokat, megkeresve véleménye érvényesítéséhez az alkalmas személyiségeket. A volt párttagság e részének — e le nem becsülhető részének — elégedetlensége, lázadással felérő aktivitása, következetesen alapvető változtatásokat követelő és egyre hangosabban hangoztatott véleménye híján bizony nem sokra jutott volna az a „néhány vezető”, akikre Sz. M. utalt. Ami nem kisebbíti ezeknek a vezetőknek az érdemeit, csak éppen em- lítetlenül maradva féloldalassá teszi a valóságot. Ma, amikor már-már szenvedélyes tülekedés alakul ki a körül, kik és miként voltak „elsők”, „kezdeményezők”, „zászlóvivők”, amikor egyre több a „hős”, aki a hatalom hétfejű sárkányával hadakozott, egyre furcsább mellékzön- géi vannak annak, ha a lényeg elsikkad. S a lényeg az, hogy a békés átmenet azért következhetett be, mert maga a párttagság (annak aktiv része) kezdeményezte. kezdte meg belülről a falak lebontását. Ezért omlottak össze olvan gyorsan és békés körülmények között ezek a falak, KLIENS AZ ÚJSÁGÍRÓK VÉDELMÉRE A New York-i székhelyű Bizottság az Újságírók Védelmére elnevezésű szervezet, levelet juttatott el Petre Roman román, illetve Németh Miklós magyar kormányfőhöz annak kapcsán, hogy a Vatra Roma- neasca román szélsőséges szervezet március 26-án halálos fenyegetést juttatott el Chru- dinák Alajosnak, a Magyar Televízió szerkesztőjének. A levélben a szervezet ügyvezető igazgatója mélységes aggodalmának ad hangot a fentiek miatt, s leszögezi: a halálos fenyegetésre minden bizonnyal amiatt került sor, hogy Chrudinák Alajos számos alkalommal járt Romániában és készített tudósításokat az ott tapasztaltakról. A szervezet ugyancsak aggasztónak találja azt a tényt, hogy Marosvásárhelyen ismeretlen támadók március 16-án megverték a Magyar Televízió háromtagú, Cselényi László vezette forgatócsoportját. A Bizottság az Újságírók Védelmére nevű szervezet felszólítja a román és a magyar hatóságokat arra : vizsgáltassák ki a két incidens körülményeit és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy az újságírókat ne félemlíthessék meg, s hogy munkájukat ne fenyegetéseknek és támadásoknak kitéve végezzék. Külföldi események egy atiendczfknn Jogi eljárást akar kezdeményezni a román kormány a Ceau- sescu házaspár elítéléséről és kivégzéséről készült televíziós „kalózkiadás” forgalmazói ellen. A Nézetazonosságra kívánják helyezni a hangsúlyt francia részről a szerdán Párizsban megkezdődő 55. francia—nyugatnémet csúcstalálkozón. A Számos arab ország ciprusi diplomáciai missziójának vezetője felszólította a ciprusi kormányt, hogy tiltsa meg szovjet zsidók Cipruson keresztül történő, Izraelbe való bevándorlását. A Csehszlovákia elhatározta, hogy nem újítja meg a vendég- munkásokról szóló kétoldalú egyezményeit, amelyek mintegy 46 ezer külföldit — köztük 35 ezer vietnamit — érintenek. A Az NDK központi bankja mór a hét elején megkezdte a régi keletnémet márka bankjegyek bezúzását. A A bonni kormánykoalíció Mintegy az ellenzék kezdeményezésére válaszul elhatározta, hogy parlamenti bizottságot hoz létre a német egység előmozdítása céljából. A Félnapos késéssel kedden megkezdődött Párizsban az új szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodást előkészítő szakértői bizottság ülése, mely a két állam vezetőinek csúcsértekezletét hivatott előkészíteni. A Az Európai Közösségek júniustól várhatóan Csehszlovákiának, az NDK-nak és Bulgáriának adnak olyan gazdasági támogatást, amit Lengyelország és Magyarország kap. Gyógyszerklsérlet egy barátságos otthonban Tudja-e az újságíró? A Fővárosi Tanács Szociális Otthon gödöllői intézetének dolgozói és vezetősége felháborítónak tartja az 1990. március 31-én, szombaton megjelent („Boldogok a »kísérleti nyulak-» ...)” kezdetű, Horváth R. Magdolna által írt újságcikket. Az újságírónő elfelejtette(?), hogy 1989. novemberében mit és milyen hangvételben írt a mostani „kísérleti nyulak ketrecének” nevezett otthonról és annak lakóiról. Talán azért, mert akkor „A Medicor Hangja” című újságban jelentette meg a cikkét, és ez a lap azóta megszűnt. Miket is írt 1989 novemberében Horváth R. Magdolna? .. . „Aki ide belép, bármilyen rossz tapasztalatok birtokába jutott addig az öregek sorsát vagy netán némely szociális otthont illetően, önkéntelenül arra gondol: megöregedni nem feltétlenül katasztrófa s hogy a jelenlegi képlékeny magyar társadalomban bizony lehet szép példákkal is találkozni a szociális gondoskodás terén. . . . Merthogy lakóközösség a javából, igazi önkormányzattal és gazi demokráciával — már ameny- nyire elképzelhető az intézmény jellegének, s a lakók egészségi állapotának megfelelően. ... Állampolgári jogaikat maximálisan élvezhetik, legutóbb „teljes gőzzel” támogatták Roszik Gábor lelkész képviselővé választását. ... Am egy ilyen mintaotthonban mégiscsak boldogabb lehet az ember, mint kiszolgáltatottan, magára hagyottan, kétes értékű függetlenségben.” Ennyi! És mit ír 1990. márciusában? ... .„Elkomorul az arcunk azért is. mert elénk tolakszik a kérdés: vajon miért épp az otthon lakói a kísérleti nyulak? Talán mert fik kéznél vannak és védtelenek? ... A Budapesti Pszichiátriai Klinika professzora, dr. Magyar István amúgy katonásan kijelentette: nem vitázik velem, mert nem vagyunk egy súlycsoportban. . . ám a gödöllői szociális otthon személyzetének Magyar professzor megtiltotta, hogy beszéljenek. a főnővér sűrű bocsánatkérések közepette könyörgött, álljanak el a témától, ne faggassam őket. mert hiába szeretne segíteni, nem teheti. . .. Mégis bujkál bennem a kétely, mennyire szabályos, menynyire elikus a felelős családtagokat nélkülöző, kiszolgáltatott embereken való kísérlet vajon ki vállal jogi és erkölcsi felelősséget az ilyen emberekért, ha az ö szolgálatukra alkalmazott személyzetet hallgatásra intheti a kí- sérl-tet folytató professzor. Különösebben sok hozzáfűznivalóm nincs a két cikkhez. Az olvasóra bízom, döntse el, vagy győződjön meg, hogy melyik cikk az, ami a valós helyzetet tükrözi. Ha az olvasó nem tudja eldönteni, talán kérdezze meg Roszik Gábor lelkészt, vagy Varga Kálmánt, a városi múzeum igazgatóját, netán az otthon lakóit, hogy mi az ő véleményük, mert ők igazán ismerik az otthon lakóit és azok életét. Lakóink nevében határozottan visszautasítjuk azt a hangot, miszerint „kis öregeink” — akiknek „kalandnak számított a taxival furikázás” —, akiket „kiválasztottak egy játékra” — „akik kimozdulhattak ketrecükből”, „Talán mert ők kéznél vannak és védtelenek?” Otthonunk lakói nem szellemi fogyatékosak, nem elmebetegek, nincsenek gondnokság alatt, a „játékban” saját elhatározásukból vettek részt. Az otthon vezetői és orvosa több éve tudnak a gyógyszerkísérletekről, melyet a WHO előírásai szerint végeznek, nem zárkóznak el attól, hogy a lakók saját akaratukból meggyőződjenek a gyógyszer hatásáról. Felháborítónak tartjuk az újságírói rosszhiszeműséget, netán az olvasó félrevezetését tapasztaljuk, mivel a cikk írója így fogalmazott: „...Magyar professzor megtiltotta, hogy beszéljenek, a főnővér sűrű bocsánatkérések közepette könyörgött, álljanak el a témától, ne faggassam őket...” A főnővér részéről ez nem hangzott el. Közöltük viszont, hogy a gyógyszer kipróbálásával és vizsgálati eredményekkel kapcsolatban forduljon a klinikához, hiszen szakmailag is pontos felvilágosítást csak ők tudnak majd adni. Továbbá a féreértések elkerülése végett a „... kiszolgáltatott embereken való kísérlet ...” nem a klinika, az ő szolgálatukra alkalmazott személyzet hallgatásra intett dolgozói, hanem a Fővárosi Tanács Szociális Otthon gödöllői intézetének megbecsült, sokéves tapasztalattal rendelkező egészségügyi dolgozói, akik közül legtöbben több évtizedes áldozatos munkával látták és látják el nap mint nap a gondjukra bízott idős, elesett emberek mentális és szakápolását, gondozását. Darányi Ignác Fővárosi Szociális Otthon igazgató ★ Az újságíró nem is boldog, s nem is feledékeny. Én pontosan tudom, mit írtam A Medicor Hangja című lapban tavaly novemberben, és nem tartom ellentmondásosnak a két cikket. Annak a novemberi írásnak az volt a témája, hogyan élnek az idős emberek az otthonban. Ma is szívesen megismétlem, hogy rendkívül jó benyomást szereztem a gödöllői szociális otthon szelleméről, hangulatáról, személyzetéről. Akkor és ott szinte csak úgy mellékesen tájékoztattak az éppen folyó gyógy szerkísérletekről. Hogy szakszerű tájékoztatást kapjak, a Pszichiátriai Klinika illetékeséhez, dr. Magyar Istvánhoz fordultam, aki akkor azzal az indoklással zárkózott el a beszélgetéstől, hogy orvosi és üzleti titkokról lévén szó, csak akkor mondhat bármit, ha a kísérlet befejeződött, ez pedig április elejére várható. Vártam. Egészen mostanáig, a határidő lejártáig. Semmiféle rosszindulat nem vezetett, csupán a kíváncsiság, hogy az információt a nyilvánosság elé tárjam. A professzor úr azonban most újra, immár arrogánsán hárította el kérésemet. Ez valóban gyanúra adott okot. Ezek után kértem a szociális otthon fönővérét, mondja el, amit tud, de ezúttal még azt sem volt hajlandó megismételni, amit tavaly novemberben egyszer már elmesélt. Ehelyett azt ismételgette, hogy nem beszélhet, mert nem szabad. Ki ne gyanakodna, gyanítana rosszat ezek után? Balsejtelmeimnek ezek után kénytelen voltam a nyilvánosság előtt hangot adni, remélve, hogy ezek után végre választ kaphatunk. A terjedelmes levélben azonban csak újságírói tisztességemmel, s nem a riport témájával foglalkoznak. Kár. írásom tartalmának átértelmezése, szavaim pedig aligha változtatnak azon a tényen, hogy a gyógyszerkísérletekről továbbra sem kap a nyilvánosság megnyugtató információt. így nem tudjuk közösen eloszlatni a remélhetőleg alaptalan kételyt, hogy olyan kísérlet folyik a szóban forgó szociális otthonban, amely veszélyekkel járhat. S ez a kétely akkor is tovább munkál bennem, ha elismerem. hogy egyébként a Darányi Ignác vezette intézet valóban barátságos otthon. A címben foglalt kérdésre pedig az a válaszom, az újságíró. ha kérdez, ha kíváncsi, ha választ vár, a munkáját végzi. Es tudja, hogy mit cselekszik. Horváth R. Magdolna
