Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-24 / 95. szám
2 1990. Április 24., kedd Az RMDSZ nagyváradi kongresszusa Polgárháború veszélye Hétfőn reggel hat órakor — hosszú éjszakai ülés után — befejeződött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség el- I ső országos kongresszusa. A lezajlott tanácskozáson választották meg a szövetség vezető szerveit. Az elnök ismét Domokos Géza lett, míg főtitkárnak a nemrégiben Budapestről Erdélybe visszatért Szőcs Gézát választották. Tőkés László továbbra is tiszteletbeli elnöke maradt a szövetségnek. A kongresszus 101 tagú választmánya 19 tagú elnökséget választott. A hajnali ülésen Tőkés László nagyváradi református püspök elnökölt. A záróülésen elfogadott határozat előírja: az RMDSZ intézzen felhívást az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz és a kormányhoz, hogy haladéktalanul foglaljon állást a kisebbségek kérdésének demokratikus rendezése mellett. Elmarasztalja és elítéli a Vatra Romaneasca szövetség magatartását és akcióit, amelyek a polgárháború veszélyét vetítették elő, és veszélybe sodorták a forradalom alapvető vívmányait, a román nép és a nemzeti kisebbség érdekeit. A határozat leszögezi, hogy a kivándorlás rendkívül károsan hat ki az ország életére. A kongresszus felhívja az ország politikai vezetésének figyelmét arra, hogy a tömeges kivándorlást kiváltó okokat fel kell tárni és meg kell szüntetni. A határozat szerint a szövetség részt vesz a május 20- án tartandó parlamenti választásokon, és „ebben a politikai harcban minden más politikai és társadalmi szervezet iránt partneri magatartást tanúsít”. Az anyanyelvi oktatás biztosítására az RMDSZ újólag leszögezi: igényt tart a magyar nyelvű iskolahálózat kiépítésére és működtetésére, az óvodától kezdve az egyetemig. A kongresszus elfogadta a szövetség már korábban közzétett programját és alapszabályát. Ezenkívül nyilatkozatot tett a közös földről, állást foglalt egyes demokrata értelmiségiek megbélyegzése és eltávolítása ellen. Újabb tüntetés Bukarestben Távozásukat követelve Több mint kétezer tüntető követelte hétfőn Bukarestben Ion Iliescu államfő és a „neo- kommunista” kormány távozását. A hatóságok rohamosztagokat vezényeltek ki, a katonák farkasszemet néztek a tüntetőkkel, de összecsapásról nem érkezett jelentés. Mint közöltük, vasárnap is hasonló megmozdulás volt a román fővárosban. Közben az elektromos művek szabad szakszervezetbe tömörült Idolgozói hétfőn 24 órás sztrájkba kezdtek. A Bukarest és környéke áramellátását biztosító üzem munkásai béremelést követelnek, szorgalmazzák továbbá szakszervezetük hivatalos elismerését és a dolgozók bevonását a vállalatvezetésbe. A jogokat tiszteletben tartva Csak az alkotmá Másodrangú kérdés, hogy a litván parlament milyen formában függeszti fel a függetlenségről szóló nyilatkozatot. A lényeg, hogy csak a szovjet alkotmány alapján képzelheIfiiSföSdi események egy mondatban Csaknem kétszáz tüntető tiltakozott hétfőn a szovjet külügyminisztérium épületénél a pekingi diákmozgalmak vérbe fojtása és Li Peng kínai miniszterelnök hétfőn kezdődő moszkvai látogatása ellen. A Húsz szovjet rendőr érkezett vasárnap Koppenhágába, hogy a helyszínen tanulmányozza dán kollégáinak bértárgyalásait. A Három jelölt indul Romániában a május húszadikára kitűzött elnökválasztáson: Ion Iliescu a Nemzeti Megmentést Front; Radír jCampeanu a Nemzeti Liberális Párt, Ion Ratiu pedig a Nemzeti Parasztpárt színeiben. A Tizennyolc napos hallgatás után Kína és a külvilág a hszincsiangi televízióból értesült arról, hogy április 5-én, 6-án véres összetűzés volt a tartomány városában ujgur nemzetiségű elemek és kínai rendfenntartó erők között. A A szlovéniai népszavazás második fordulójában Milan Kucsant, a Demokratikus Reformpárt (a volt kommunista szövetség) jelöltjét választották a köztársaság elnökévé. A Különös kegyeleti aktus színhelye volt hétfőn a dél-koreai kikötőváros, Puszan: Tongmjung buddhista templomban helyezték el azt az urnát, amely a japán Kioto városa mellett feltárt tömegsírban talált 120 ezer koreai áldozat maradványait tartalmazza. A Namíbia az ENSZ 160. tagja lett, s az erről szóló határozatot közfelkiáltással fogadták el a világszervezet hétfőn kezdődött rendkívüli ülésszakának plenáris ülésén. A Mintegy kétezren tüntettek vasárnap Mongólia második legnagyobb városában, Darhanban az új választójogi törvény tervezete ellen. A Volán BELFU a ceglédi telephelyére felvess — tmk-lakatost, jármű fényezőt, gyakorlott védőgázos hegesztőt, faipari munkákra: szalagfűrészes, szegelö, anyagmozgató segéd-, betanított és szakmunkásokat Jelentkezni lehet a műszaki üzemben, cím: Cegléd, Külső-Kőrösi út, telefon: (20)-11-534. A monari telephelyére felvesz szakembereket autóvillamossági szerelői, akkumulátorjavítói és karbantartói kapcsolt munkakörbe Jelentkezni lehet a műszaki üzemvezetőnél, cím: Monor, Csanádi Gy. u. 2-4., telefon: 314. Bérezés: megegyezés szerint. tők el a tárgyalások a függetlenségről — hangsúlyozta Ar- kagyij Maszlennyikov szovjet elnöki szóvivő hétfői moszkvai sajtóértekezletén. A szóvivő azt állította, hogy a Szovjetunió nem kívánja térdre kényszeríteni Litvániát, s tiszteletben tartja a litván nép szuverén jogait. Ugyanakkor leszögezte, hogy a litván vezetés sem kényszerítheti rá akaratát Moszkvára. Arra a kérdésre, miképpen viszonyulna a szovjet vezetés ahhoz, ha a szovjet szállítások leállítása miatt Litvánia a hiányzó termékeket külföldről próbálná beszerezni, a szóvivő azt válaszolta: Litvánia a Szovjetunió része, s a szovjet hatóságok határozzák meg, mit lehet szállítani és mit nem a köztársasági kikötőkbe. A szóvivő a szállítások leállítása miatti esetleges litván válaszlépések hatására vonatkozó kérdéssel kapcsolatban kifejtette: a Szovjetunióban nem okozna komoly fennakadást a litván szállítások kimaradása, mivel szinte egyetlen termék esetében sem rendelkezik monopóliummal a köztársaság. Maszlennyikov emlékeztetett rá, hogy számos termékféleségből, köztük kőolajból, lemez- és hengereltárukból százszázalékos behozatalra szorul a köztársaság. Gazdasági reform Munkanélküliség nélkül A szovjet gazdasági reform semmiképpen sem jelent valamiféle „sokkterápiát”; a piacgazdálkodásra való szabályozott áttérés keretében elképzelhetetlen, hogy megjelenjen a tömeges munkanélküliség Szovjetunióban hangsúlyozta Arkagyij Maszlennyikov szovjet elnöki szóvivő hétfői moszkvai sajtóértekezletén. Maszlennyikov az elnöki és föderációs tanácsadó testület múlt hét szerdai, a szabályozott piacgazdálkodásra való áttérésről tartott együttes ülése kapcsán elmondta: a gazdasági reform meggyorsítására és radikalizálására irányuló koncepció kidolgozását az ország rossz gazdasági helyzetén kívül az tette szükségessé, hogy nem valósultak meg a népi küldöttek második kongresszusán tavaly decemberben elfogadott gazdasági reformprogramban foglaltak. Három év helyett másfél évre akarják csökkenteni a piacgazdaság feltételeinek megteremtésére előirányzott időszakot. A szóvivő közölte: a tanácsadó testületek egyöntetű támogatására talált, hogy az áttérést szakaszosan kell megvalósítani, s alaposan elő kell készíteni az egyes szakaszokat. A bakancsosok kiszorulnak a terepről Továbbadnák a „púpot” I „Hol van már a tavalyi §hó?” — mondogatjuk, ha valami fölött eljárt az idő. Ezúttal a turistaházakkal kapcsolatosan jut eszembe a kérdés, magam elé idézve azt az időt. amikor mint afféle minimálbéres pályakezdő csellengő, a sportkör tagjaival jártam a hegyeket, éjszakánként ütött-kopott, de végtelenül olcsó, 20-25 forintos turistaszállásokon pihenve ki a rengeteg gyaloglást. Azóta eltelt vagy 20 év, és hol van már az olcsó szállás, a turistaházak sem a régiek. Van olyan, amelyik már csak vendéglőként üzemel. Sokat szerződéses vállalkozásba adtak, az árak jócskán megemelkedtek, és persze a szolgáltatás színvonala is javult, ahol javult. Utóbbi jó hírnek számít, legfeljebb amiatt lehet siránkozni, hogy a kispénzű, igénytelen bakancsos turisták lassan kiszorulnak a terepről. Mégsem ez borzolja leginkább a turisták kedélyét, hanem a felröppent hír: a turistaházak egyikét-másikát el akarják adni. Ki is adná el, kinek, mennyiért és miért? Ezekről a kérdésekről az érintettekkel beszéltem, s mint kiderült, mindketten szenvedő alanyai ennek az ügynek, a harmadik érintettel képtelenség leülni tárgyalni, lévén az a magyar állam, annak is korábbi kormánya. Dr. Dávid László, a Pest- Budai Vendéglátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese keserű kifakadással kezdi “ mondanivalóját. — Tessék már mondani, mitől van az, hogy az elmúlt másfél évben ennyire megnőtt az érdeklődés a turistaházak iránt, amikor 15 évig a kutyának sem kellettek. S hogy miért akarjuk eladni? Egész egyszerűen azért, mert 15 év alatt több millió forint veszteséget okoztak! A házakat a 70-es években úgy örökölték a vendéglátó-vállalatok, hogy a természetbarát szövetség egy kormányhatározat révén „lemondott” ezekről. Először az OTSH-hoz kerültek, majd miután látták, hogy veszteséges, hát megkaptuk mi a hátunkra púpnak! De ha már így történt, mi becsülettel költöttünk ezekre a házakra sok milliónyit, amit számlákkal tudunk igazolni. Fényképek bizonyítják, milyen állapotban vettük át ezeket, s most meg lehet nézni, hogyan adjuk tovább! ... és Dávid László sorolja a meghökkentő adatokat, miszerint 1972 és 89 között a Nagyhideghegy turistaházára 13,6 milliót költöttek, Kis- inócra 4 milliót, Magas-Taxra 6,2 milliót, ez összesen durván 22 millió. Ezzel szemben, amióta szerződéses vállalkozásban működnek a házak, Kisinócon mindössze 542 000 Ft nyereség volt (ami a ráfordításhoz viszonyítva természetesen veszteséget eredményezett), Magas-Taxon pedig 150 000 Ft volt a nyereség, ami összességében 2 millió veszteséget jelent. — A mi 2700 dolgozónk óriási áldozatot hoz tulajdonképpen ezekért a bakancsos természetbarátokért, akik most a hátukoa döfték a kést. Följelentettek bennünket a miniszternél — folytatja panaszát a vendéglátó igazgató- helyettese —, pedig mi utánanéztünk, és teljesen jogszerű az eljárásunk. Miután telekkönyviig is mi kaptuk meg ezeket a turistaházakat, miért ne adhatnánk el? Ráadásul nem suba alatt tesszük ezt, hanem nyilvánosan meghirdettük, megveheti bármelyik magyar cég vagy magánszemély, sőt, boldogan visszaadnánk a természetbarát szővétségnek, csak vigyek, szabadítsanak meg ezektől. Ám azt hiszem, logikus követelés, hogy az általunk felújított, új tetővel, vízvezetékkel, egyebekkel ellátott ingatlanokért kapjuk meg legalább a ráfordítás összegét! Elvégre nem vagyunk mi egy gazdag cég, eleve munkahelyi és diákétkeztetésre rendezkedtünk be, ezzel épp elég missziót vállaltunk magunkra, de a turistaházak vesztesége miatt miért mondjanak le dolgozóink a fizetésemelésről, a nyereségről, a lakástámogatásról és a többiről? Szabó Imre, a Magyar Természetbarát Szövetség főtitkára elmondta, hogy tökéletesen megérti a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat szempontjait, s bár néhány dolog iránt kételyeket támaszt, valójában nem a vendéglátó az, amit ők támadnak, hanem a visszatetsző helyzet. Ezeket a turistaházakat ugyanis valamikor maguk az egyesületi tagok építették saját költségükön, majd az államosításkor kártérítés nélkül, „könyvjóváírással’’ vették el tőlük, s ugyanilyen eljárással került a vendéglátók tulajdonába ingyen. Most pedig sok millió forintért kívánja eladni a vendéglátó, és semmilyen garancia nincs arra, hogy ezek a házak megmaradnak turistaháznak a jövőben. A természetbarát szövetség az eladás hírére valóban bombázni kezdte levelekkel az illetékes minisztereket, ám a válaszból csak annyi derül ki, hogy nekik elviekben igazuk van, az elfogadható megoldáshoz azonban teljes törvényi rendezésre volna szükség, ami az új parlamentre vár — bár a természetbarátok bánatára aligha ez lesz az első dolga... H. R. M. Matula Gy. Oszkár romániai riportja (II.) Minden befalazott ajtút megnyitunk A tavaszi képzőművészeti tárlatok mindig nagy eseményei voltak a váradi kulturális életnek, de huszon-egyné- hány évig itt is érvényre jutott a numerus clausus. Most, negyed évszázad után először látni az utcákon két nyelven nyomtatott meghívóplakátot. Salonul de Primavera — Ta vaszi Tárlat. I R magnéllafók imádksznak A magyar képzőművészek nevében Mottl Roman, a város festőművész doyenje köszönti a megjelenteket, az a Mottl, akinek az apja még látta, sőt, le is rajzolta Adyt Váradon. A Körös megszállott festője, a bihari tájak piktora allegorikus szavakkal kezdi a megnyitót: — A múzeumi kert magnóliafái imádkozva néznek az égre, bízva abban, hogy száműzetésük végre megszűnik. Ehhez tudni kell azt, hogy e fákat még Schlauch bíboros ültettette a püspöki palota bejárata mellé (ma ez a múzeum). s e fákkal szomszédos a székesegyház, valamint a váradi püspökség alapítójának, Szent Lászlónak a szobI ra, amelyet még Ceausescuék sem mertek eltávolítani százéves helyéről. Viszont megcserélték a palota főbejáratát, hogy a publikum — főleg a külföldiek — ne a nagy magyar király szobra előtt sétáljanak be abba a múzeumba, amelynek fő látványossága a dákoromán kontinuitást bizonygató tárlók, egy sor olyan tárgy, melyeknek bizonyító értékét a történészek is vitatják. — Mi csak akkor tudunk felzárkózni az egyetemes európai művészethez, ha minden befalazott ajtót megnyitunk, azokat az ajtókat, amiket az igazság, a demokrácia és a haladás elől falazott be egy elvetemült elme — folytatta Mottl Roman a megnyitót. — Tragikus, de nem visszavonhatatlan ellentétek vannak köztünk, románok és magyarok között. Hogy nem megmásíthatatlan, azt az is bizonyítja, ezen a kiállításon már nem a név és nem a nemzetiség döntötte el, hogy kik és hányán állítsunk ki, hanem az ecset s a tehetség. Mindez ígéret arra, hogy a magnóliafák nem imádkoznak hiába. Vendégségben n Vattánál Bárhol vagyok, bárkivel beszélek, a Vatra Romaneasca neve örökké felmerül. A többség elmarasztalóan, mély ellenszenvvel beszél róluk, bár az is igaz, egyértelműen senki nem fogalmazta meg, mi is a kifogásuk e szervezet ellen, kivéve a marosvásárhelyi eseményeket, viszont ebben a bihari Vatrának nem volt szerepe. — Dőre remény, nem fognak veled szóba állni — mondták a váradi kollégák. — Tud- tunkkal még egyetlen külföldi újságírót sem fogadtak. Próba szerencse, felhívom dr. Faur Viorelt, a Bihar megyei Vatra Romaneasca elnökét. Nincs otthon, üzenetet hagyok, szeretnék vele beszélni. Néhány óra múlva visszaüzen, szívesen lát a székházukban. A megbeszélt időben bekopogok, az elnökön kívül egy csinos hölgy is jelen van, Pop Aurica néven mutatkozik be, ő a szervezet sajtószóvivője. Dr. Faur történész, a múzeum főmunkatársa. Fanatikus alkat, nemcsak hirdeti, de hisz is a maga gyártotta teóriákban. Beszélgetésünk idején mindketten jegyzetelnek, sőt, meg vagyok győződve, magnó is rögzíti az interjú szövegét, mely mindjárt az elején egy rázós kérdéssel kezdődik. • Professzor úr, ön meglehetősen kompromittálta magát a diktatúra idején, egyik kiszolgálója volt a Ceausescu- rezsimnek. Ezt azért említem, mert sokan úgy vélik, ilyen múlttal nem volna mit keresnie egy önmagát demokratikusnak hirdető, kulturális missziókat felvállaló szervezet elnöki székében. — Tisztázzunk valamit. Én nem önjelölt voltam, engem felkértek és megválasztottak az elnöki tisztségbe. Nem érzem magamat kompromittált- nak, az én szakterületemnek semmi köze a Ceausescu-kor- szakhoz. Igaz, 1987-ben megbízást kaptam egy kiállítás megrendezésére, amely a volt diktátor életművét volt hivatott bemutatni. Sokan ezt vetik ma a szememre, de utólag könnyű bátornak lenni. © Nem csupán erről van szó. ön felvállalta, sőt, szószólója volt a dákoromán kontinuitás elméletének, melyet tudvalevőleg Ceausescu sugallt a történészeknek, ezzel is fanatizálva a nemzetet, szembeállítva a románságot a romániai magyarsággal.
