Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

1990. MÁRCIUS 6., KEDD 3 Tavaly volt negyedszázada annak, hogy bekapcsolódott a ha­zai villamosenergia-szolgáltatásba a százhalombattai Duna- menti Hőerőmű. A jubileumot a 25 éve folyamatosan működő berendezések felújításával, üzembiztossá tételével is ünnepük a vállalat dogozói (Hancsouszki János felvétele) BRAGA MIMBEN FORCIKAJA Buta libák-dollármilliókért Hazánk libamáj-nagyhata­lom! Az utóbbi két évben esz­tendőként meghaladta az 1300 tonnát a tőkés export. A legjelentősebb vevők táborába tartozik Franciaország és Ja­pán. Maholnap a hazai fo­gyasztók jóformán már csak dúdolni tudják az egykori slágert: „Libamáj, kacsamáj, de jó lenne belőled egy darab már ...” Akik vásárlóként be­tévednek valamelyik hentes­üzletbe, elképednek, amikor meglátják a kétségtelenül ked­velt csemege fölött éktelenke­dő árat: egy kilogramm 1400 forint! A máj meílett értékes a libának a tolla is. Egy 1988- as kimutatás szerint az exportból származó deviza 54 százalékát a toll tette ki, amely meghaladta a 70 millió dollárt. Ahhoz, hogy ennek az állat­nak továbbra is dollármilliók­ban mérhető értéke legyen, szükség van újabb és újabb fajtákra, amelyek még gazda­ságosabbá teszik a libatartást. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési In­tézetének Babatpusztán mű­ködő lúdtenyésztési kutatóál- lomásán a babati fehér máj- hibrid néven ismertté vált fajta törzsállománya találha­tó. Dr. Kozák János tudomá­nyos főmunkatárs, kandidá­tus, a babati kutatóállomás vezetője méltán lehet elége­dett, a mintegy négyezer da­rabos állománnyal, hiszen az évente január végétői június elejéig tartó termelés során mintegy 130 ezer kiváló minő­ségű kisliba lát napvilágot. Létezik a Babati Májlúd Közkereseti Társaság, amely­nek a Jászapátiban, Szadán és Kiskunfélegyházán találha­tó termelőszövetkezetek a tagjai. A Babatpusztán sza­porított állományból az emlí­tett gazdaságokban „érnek be” a kemény devizát hozó li­bák. Az ideális, a nemzetközi szabványnak megfelelő máj, 60—70 dekagramm közötti. A kutatóállomás vezetője el­mondta, hogy a szakemberek dolgoznak újabb fajták előál­lításán is. Ennek eredménye, hogy már létezik a babati fe­hér húslúd. Gy. L. Emiik Endre nem volt Cservenka Feróimé áldozata rdemeim elismeréseként orrba rúgtak Február elején-közepén közöltünk két írást lapunkban, s ezekben az elmúlt évtizedek egyik politikus szereplőjének, Baráth Endrének a visszaemlékezéseit adtuk közre. A teljes­séget nem vállalhattuk, s mert érdekes adatok kerültek elő az emlékek hordalékaiból, elfogadtuk azt is: cikkeinkben riport­alanyunk természetesen a saját nézőpontjából ítéli meg a tör­ténteket. S mivel helyt adtunk ennek, a véleményalkotás sza­badságát elfogadva, az alábbiakban közöljük Berkó Árpád váci olvasónk hozzászólását is — bár többen jelentkeztek szerkesztőségünkben, hogy lenne mondanivalójuk, ám köz­tük csak kevesen vállalták volna névvel is a beszélgetés nyil­vánosságra hozatalát —, csupán a lényeget nem érintő mó­don rövidítve egy csaknem egyórás interjú szövegét. • Hogyan került ön kapcso­latba Baráth Endrével? — Én négy esztendeig dol­goztam a járási pártbizottsá­gon, onnan a járási tanácsra kerültem. Baráth Endre így az utódom volt a pébén, később pedig első titkárrá választot­ták. Ebben elég erős baráti segítség is szerepet játszott. Nagy kontraszt volt számom­ra, hogy miközben én ma­gam olyan kezdeményezéseket vállaltam, mint a művelődési intézmények közös fenntartá­sa — és még sorolhatnám to­vább —, érdemeim elismeré­seként orrba rúgást kaptam. Q Ez az akció, amit ön így nevez, mikor volt? — Tanácsi osztályvezető­ként kaptam, ha jól emlék­szem, 1974-ben. Előzményként több dolgot említhetek. Egy­részt az akkori járási tanács­elnök, dr. Vida nem nagyon szerette az újításokat. Ezt Ba­ráth Endre is tudta, ennek el­lenére biztatott, hogy csak vállalkozzam nyugodtan, en­nek biztosan meglesz az ered­ménye. Aztán akkoriban sok szó esett a tanácsok önállósá­gáról, de jobbára csak beszél­tek róla. Itt van egy konkrét eset. A rádi iskola akkori igazgatója egy jutalmazási lis­tát nem az alapszervezeti, ha­nem a csúcstitkárral íratott alá, aminek az lett a követ­kezménye, hogy Baráth — aki akkor még osztályvezető volt elrendelte: le kell váltani az igazgatót. Erre én azt mond­tam, ne tegyük, mert ötven­kilenc éves. Kemény vitáink voltak, és sikerült elérnem, hogy valahogy kihúzta a nyug­A történet a Pest Megyei Bíróságon folytatódott. Itt tör­tént aztán az igazi szerecsen- mosdatás — álmélkodik a cikk­író. Szerinte a megyei bíróság tanácsában nagyon megértő emberekre talált Füle, mert az előadó bíró az iratismertetés- nél azt is „kifelejtette”, hogy kutakról van szó, a tanács „száj­táti” tagjai pedig nem vették maguknak a fáradtságot, hogy az esetet komolyabban meg­vizsgálják. Füle Miklós, dr. Korpássy bíróban védelmező­jére akadt, hiszen ő is kulák, sütötte ki róla az újságíró. Ez­zel magyarázza az írás, hogy a „kártevő kulákot” szabad­lábra helyezték. Pedig Korpássy doktor a büntetőeljárás szabályai sze­rint teljes részletességgel is­mertette az ügyet, nem ha­gyott ki semmit a bizonyíté­kokból. A Pest Megyei Bíró­ságon a bűnjelként lefoglalt ocsús rozsot tartalmazó zárt borítékot az ügyész és a védő jelenlétében bontották fel és együttesen szemrevételezték. A tanácsban eljáró két népi ülnök, pomázi parasztemberek, nagyon alaposan vizsgálgatták a már meglehetősen büdös ocsúmaradékot és trágyamin­tát. Az volt a véleményük, hogy a gabonaszemek teljesen épek és egészségesek, azok az állatok emésztőszervein nem mehettek keresztül. így történt, hogy a fellebbezési bíróság Fü­le Miklóst felmentette a vád alól. Nem sokkal később a Füle család értesítést kapott, hogy a lakásából 24 óra alatt köl­tözzenek át abba a házba, ahol a vádlottnak fél házrésze van. De nemcsak Füle Miklóst és feleségét kényszerítették a korábbi lakásuk elhagyására, hanem velük együtt költöztet­ték el a ház tulajdonosát, F. HÉTFŐ, 1553 FEBRUÁR 16 MEGJEGYZÉSEK * fîolJd a hoUónak,... A <S zabod' Nép* .néhány olvasója me g- *v’e-együtt kupcckcdflt Fülévé!. Ke!«mcri kérte a szerkesztőséget, magiiatátza meg, bünltjlSbíró azulán-a törvénnyel mitsem tö. mit is értünk szájtátisápon? Elvi magyar à* rödve . hozta mep az Ítéletet. Füle Miklós zo: helyett ezúttal az alábbi emelet ismer-'$00 forint pénzbüntetést, neje hathónapi teljük: . börtönt és 600 forint pénzbüntetést kapott Füle Miklóst a ceglédi tanácsnál még - de az Ítéletet három évre îèlîûggesztet* ma is úgy ismerik: a «legkiválóbb». — lék. ♦.Minden kö'elezettségé* túlteljesítette* Ezt A történet a pesímegyei bíróságon foly. rnondla róla Limbaiier. a tanács begyűjtő* latódott tovább, mert a ceglédi ügyész sű* si osztályának vezetője is. A tanács által lyosbitásért fellebbezett Itt történt aztán adományozott kitüntető díszoklevél is bi* BZ igazi szerecsenmosdatás., A. megyei bi- ^zonyilgatja Fű.e erényeit. -róság "J . -tanácsában nagyon megértő Füle a felszabadulás után kilcncholdas emberek vannak. Amikor dr. Korpássy űjgazda lett. Az új — a kilenc hold voll: Gyula előadó bíró ismertette az ügyet, azelőtt 150 volt neki. De azért a tanács- «kifelejtette* belőle, hogy kulákiól van szó nál. hivatalos irataiban kilencholdas új- *s hangsúlyozta, hogv ebben az esetbrn gazdaként szerepelt. Füle Miklós 'újonnan a 600 forint borzasztó nagy összeg. A- szerzett kilenc holdja mellett egyházfi is : - tanács szájtáti tagjai azonban nem lett. /Mint buzgó egyházfi megadta a'disz- vették a fáradságot maguknak, hogy az 'nóknak. ami az embereké: hosszú időn ke- esetet komolyabban megvizsgálják. Kor« resztül rozstól cs liszttől zsírosodiak a pássvban megtalálta a zsák a maga lolt« hízói. ját. Füle méltó védelmezőjére akadt. Ugyan. Füle egyszercsak rajtavesztett, rendőr-’ i* Korpássy is kulák Ma a kulákok meg- kézre került. Nemsokára követte őt felesîge mentéséért, fiz esztendővel ezelőtt a la­is. aki ez «újgazda-kulák* letartóztatása tiszták győzelméért szállt síkra, után a rendőrség által lefoglalt bűnjeleket A. ’ .. -tanács, hogv mégis tegyen va« k’lopkodta a zárt kamrából. • famit,' a tárgyaláson elméletben «^elszámol« Az ügy világos, gaz kulákkár leves tőr- falta* Fülét és kisütötte róla: nem vasa* lent, tehát súlyos ítéletre van szükség. De roll etetésre gabonát. így aztán pontot » bíróságnak nem ez volt a véleménye, tettek a dolog, végére- «z aktát az irat- «Oh. az ilyen földnélküüek politikailag már tárba, e kártevő kulákot szabadlábra he- nem annyira veszélyesek* — legyintett a lyezték. S mindez a dolgozó nép nevében helyettes iárásbiro így vélekedett Matnsinka történhetett- István ülnök is. Igaz, oka volt rá: tizenöt Sándort, akivel a vádlottnak érvényes eltartási szerződése volt. így azután F. Sándor la­kásában nem maradt más, csak a feljelentő tanú, aki nem sokkal korábban költö­zött Ceglédre. Füle Miklós fia ma így emlékszik a további eseményekre : — 1953. március 19-én — kora reggel a Kazinczy utca 13. előtt, ahová a tanács kipa­kolt, megállt egy ÁVH-s autó és két katona jött be a lakás­ba. Azt mondták apámnak és anyámnak: mindketten ké­szüljenek, tárgyalásra visz- szük magukat. Apámat Pesten fogták, anyámat meg hazaen­gedték. Ugyanis valóban tár­gyalást tartottak Budapesten, mert mint anyámtól megtud­tuk, a legfőbb ügyész törvé­nyességi óvást emelt a felmen­tő ítélet ellen és azt dr. Jan­kó Péter büntetőtanácsos tár­gyalta a Legfelsőbb Bíróságon. Apámat ott — mondja az if­jabb Miklós — két és fél évi börtönbüntetésre és teljes va­gyonelkobzásra ítélték. Anyá­mat felmentették. Ezt köve­tően a város értékesítette Fü­le Sándor házát, amit az el­tartási szerződés szerint a „ku­lák” Füle Miklós örökölt vol­na. Dr. Molnár József (Folytatjuk) díjig, de utána nem sokkal a szívinfarktus végzett vele. Q ön levelet írt szerkesz­tőségünknek. ebben egy vác- hartyáni esetről is említést tesz. Mi történt azon a telepü­lésen? — Lemondott az Iskola igaz­gatója, helyette új embert kel­lett keresni. Ez a helyi tanács jogköre volt már akkor is, sőt, ki kellett kérni a tantestület véleményét. Elindítottuk az ügyet, s rendben le is zárhat­tuk volna, de Baráth Endre közbeszólt: nem X lesz az igazgató. És utasított, hogy menjek ki a tanácsülésre, s fogadtassam el az ő jelöltjét. Ebből azután nagy háborúság kerekedett, elmondtak engem mindennek, csak rendes em­bernek nem, s végül feljelen­tettek — Baráth Endrénél! S persze később sem derült ki, hogy a pártbizottság keverte meg a bili tartalmát, hanem nekem kellett elvinnem a bal­hét. 9 Egy Járási pártblzottságl első titkárnak akkora hatalma volt, hogy emberek sorsáról dönthetett egyszemóls'ben? — Vindikálta magának a jogot. Akár hiszi, akár nem, közvetlenül Baráth irányítot­ta a járási tanácsot is. Ren­geteg példát sorolhatnék ar­ra, hogy egyszerűen átnyúlt a tanácsi vezetés feje fölött és intézkedett. 9 S hogyan került sor ama bizonyos orrba rúgásra? — Egy idő után a járási el­ső titkár és a tanácselnök is egyetértett abban, hogy nem odavaló vagyok, hiszen sokat akadékoskodom, nem hajtom végre szó nélkül az utasítá­saikat. Ezt azonban velem nem közölték, csak más for­rásokból értesültem róla. Ám egyszer úgy látszik, végleg megelégelték, mert Baráth Endre behívatott — nem a főnököm, a tanácselnök! —, s közölte: nem tud velem együtt­dolgozni. Azt válaszoltam: én szintén érzem, hogy a mun­kámnak nincs látszatja, bár­mennyit is dolgozom, az so­hasem elég. Baráth felajánlot­ta, hogy keresnek nekem he­lyet, de ebből nem kértem. Hamarosan a városi felnőtt- oktatási központ igazgatója lettem, elismeréseként annak, hogy korábban ezen a terüle­ten meglehetősen nagy gya­korlatot szereztem. 9 Ezek szerint ön nyíltan vállalta, hogy nem ért egyet a pártvezető tevékenységével? — Pontosítsuk: a módszerei ellen voltak kifogásaim. Meg azt tettem szóvá, hogy miért kell nekem — nekünk — ta­nácsi emberként kiszolgálni a pártbizottságot. Hol van itt az önkormányzatok önállósága? S higgye el nekem, hogy nem csak én láttam így a dolgot, hanem szűkebb környezetem­ben még nagyon sokan. Csak éppen a hatalom ellen nem sokat tehettünk. 9 A Baráth Endrével készí­tett interjúmban megkérdeztem tőle: milyen módszerekkel si­került meggyőzni a váci és a szobi járás egyesítésekor a vo­nakodó vezetőket? Azt vála­szolta, hogy rábeszéléssel, ön tapasztalt mást is abban az időben? — Nézze, a fenti példákból kiderül, hogy voltak más mód­szereik is. Keményen érvé­nyesült az egyszemélyi irá­nyítás, s aki nem állt be a sorba, az repült. Baráthról többen úgy láttuk, hogy akar- nok, ! s ez széles körben érez­tette a hatását. De hadd mond­jak még valamit. Baráth Endre a most megjelent új­ságcikkekben úgy állítja be magát, hogy ő egy üldözött ember volt, Cservenka Fë- rencné áldozata. Ez szerintem nem igaz. Báráth a megyei pártvezetők egyik kedvence volt, s ez sokáig segítette őt a pályáján. Cservenkánéra sok mindent lehet mondani, de egyet nem: hogy eltűrte az er­kölcstelenségeket. Nagyon szigorú volt ezen a téren, s ha Baráth Endre nem keveredik abba a bizonyos nőügybe, ak­kor még sokáig tarthatott vol­na a politikai karrierje. © ön haragszik Baráth End­rére? — Nincs bennem ilyen ér-' zés. Csak megpróbáltam a magam ismereteivel hozzájá­rulni, hogy egy adott korról reálisabb kép alakulhasson ki az emberekben. Furnrz Zoltán Ó mondta Profik Terjedelmes interjút adott a Heti Világgazdaságnak (90.9.) Orbán Viktor, a Fi­desz választmányának tag­ja. A szervezet képviselő­jelöltjei országos listájának vezetője tiltakozik a lát­szat ellen, ami szerint a Fidesz a Szabad Demokra­ták Szövetségének lenne az ifjúsági szervezete. Nem tiltakozik viszont a Fidesz radikalizmusát taglaló kér­dések ellen, sőt vállalja, hogy „ .'.. a kormányban radikálisak lennénk”. S va­lóban, felsorol jó néhány olyan témát, amelyben szervezete — O. V. szavai szerint „azonnal bevezet­nénk” alapon — igazolná ezt a radikalizmust, amint bekerül a hatalomba. Ezek­nek az „azonnal bevezet- nénk”-eknek ugyan nem jelölte meg az anyagi fe­dezetét a nyilatkozó, de biztosak vagyunk benne, ezernyi az ötletük. Kevésbé vagyunk bizto­sak ugyanakkor abban, vajon milyen támogatást kapnák majd a kormány (a jövendő kormány) jö­vendő (Fidesz) radikálisai a Parlamentben ülő párt­társaiktól, no meg az Or­szággyűlés egészétől? Bi­zonytalankodásunkat, két­ségeinket az okozza, hogy „nagyon higgadt, józan, tü­relmes profikra van szük­ség ebben a testületben . s nem tudhatjuk, miként férnek majd össze ezek a profik a kormányban lévő (vélhetően nem kevésbé profi) radikálisokkal?I A „nagyon higgadt, jó­zan, türelmes profik”-ről szóló citátum szintén Or­bán Viktortól való. A Mai Nap 1990. február 7-t szá­mában megjelent, szintén terjedelmes interjúban hangzott el. A választópol­gár ugyan nem tudhatja, milyen ültetési rend sze­rint kerülnek majd a kor­mányba a radikális profik, a Parlament padsoraiba pe­dig a nagyon higgadt, jó­zan, türelmes profik, de ez talán már nem is a vá­lasztópolgár kompetenciája. Hanem a profiké. Mármint a parlamenti higgadtaké, józanoké, türelmeseké, akikre azért „ ... van szük­ség ebben a testületben, hogy kimásszunk a kakaó­ból”. Adja isten! De akkor, mászás közben, mit csinál­nak a radikálisok...?! KLIENS A libamáj nem jellemző ránk. A libamáj ára nem szere­pel a statisztikában. A libamáj nem befolyásol­ja életünk színvonalát. Ezzel szemben a libamáj nagyon finom. Az emberek nem csinálnak maguknak otthon statisztikát, nem mérik föl, hogy mennyi­vel költenek többet húsra, villanyra, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Minek is ten­nék? Ott van a Statisztikai Hivatal, amelynek életszín­vonal-statisztikai főosztályán Fajth Gáspár vezető már ren­delkezik vadonatúj adatok­kal arról, hogy mibe kerül nekünk az ételünk és az éle­tünk. A tavaly januárihoz ké­pest az ideiben az élelmiszer, az ital és a dohány 26,1 szá­zalékkal került többe, a la­kás fűtve és világítva 19,5- del, a közlekedés 23,3-del, a ruházkodás 16.6-del, a tartós fogyasztási cikkek és javítások 19,1 százalékkal lett drágább. A számok tehát azt mondják, hogy akik idén januárban ugyanazt a „fogyasztói ko­sarat" akarták megvásárolni, mint tavaly, azoknak min­den százasuk mellé még 22,40- et kellett leperkálniuk. Az ember persze nem így számol. Hanem úgy, hogy el­megy a boltba, s látja, hogy Az ember persze nem így számol A százas mellé még egy a karaj majdnem másfélszer kerül annyiba, mint eddig, az­tán belenéz a pénztárcájába, s látja, hogy az adó meg a nyugdíjjárulék levonása után alig maradt valami aprója. Amiből örül, ha befizeti a gyerek ebédjét, és a hentes­nek már csak azt mondja: tíz deka parizert, szeletélés nél­kül. Bár a fogyasztói kosarat is rendre korszerűsítik, ösz- szességében tavaly óta nem sokat változott. 2800 termék és 600 szolgáltatás árát tart­ják benne számon, s figyelik hétről hétre. Már ebből a statisztikusi figyelésből is látszik, hogy bizony romlik a pénz, hogy bizony kúszik az infláció fölfelé. De a szám­szakértők vigasztalják az em­bereket. hogy mindezt éves szinten kell nézni. Szóval hogy attól még nem kell elkeseredni, ha január­ban a központi ártámogatáso­kat leépítik, ha az elengedett árak januárban szöknek az égig — mert azt mondják, májusban már nem így lesz, az év eleji áremelések év közben már csak a piaci vi­szonyokhoz képest változnak, mondjuk 1-1 százalékkal. Mert az arányok nem egyenesek. Mint ahogy szokásaink sin­csenek egyenes arányban vá­gyainkkal. Ezek a számok ugyanis nem mutatják, hogy megvettük-e például ugyan­azt, mint tavaly, vagy éppen lemondtunk a cipővásárlásról a karaj javára. Vagy hogy mennyivel kevesebbszer vet­tünk sertéscombot, s mennyi­vel többször farhátat. Arról meg végképp nem szólnak az adatok, hogy mi­lyen messzire kerültünk ta­valy óta a libamájtól. Hiszen a libamáj nincs benne a fo­gyasztói kosárban, annak ár­emelése nem érinti a szoká­sos fogyasztást. Az igazság azonban az, hogy a libamáj ettől még ugyanolyan finom marad. Sőt, egyre finomabb­nak tűnik. j. a. Felújítják ez erőművet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom