Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-06 / 55. szám
4 1990. MÁRCIUS 6., KEDD Hangszeres próbák a folyosón Megmarad-e? — A jövő zenéje Megkondultak a vészharangok a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola fölött. A pénzszűkében már megszoktuk, hogy a kultúrára egyre kevesebb forint jut. Mégis megrázó, hogy bár kórusiskola Európa szinte mindegyik országában működik, éppen Bartók és Kodály hazájában nem jut erre hely. A tizenkét osztályosra tervezett kísérleti iskola második tanévét éli. A tegnapi sajtótájékoztatón Sapszon Ferenc karnagy, iskolaalapító beszélt az intézmény sanyarú helyzetéről. Az újpalotai tt'kótelepen, a Kontyfa utcai iskolában helyezték el őket, úgy is mondhatnánk, társbérletbe. Igazán nem lehet ráfogni, hogy fejedelmi körülmények között folyik az oktatás. Mindössze any- nyi tantermük van, ahány osztályuk. Szertáruk, tornatermük, tanári szobájuk egyáltalán nincs. Nem ritka, hogy a folyosón is tartanak hangszeres foglalkozásokat. Hivatásuknak a zenei nevelés megújítását tekintik, de ezenkívül szeretnének példát mutatni az oktatás és nevelés területén is. Nem véletlen, hogy sotk pszichológus irányítja ide a szülőket. A helyszűke miatt azonban szinte naponta kell elutasítani négy-öt gyereket. Ősztől ez a kényszerű társbérlet megszűnik, a lakótelepi iskolának szüksége van a helyre. Hogy az új tanévben hol kezdik a zenetanítást, ma még nem tudják. Baranyi Károly igazgató úgy véli, a kerületi és a Fővárosi Tanács, valamint a Művelődési Minisztérium is törődik ügyükkel. Az együttérzés azonban kevés, konkrét lépések még nem születtek. Reménykednek, hogy az MSZMP Politikai Főiskolája megüresedett épületét megkapják. Az Ajtósi Dürer soron lévő ház azelőtt a római katolikus egyházé volt, ahol a Sacré Coeur iskolája működött. Velük is felvették a kapcsolatot, de megegyezés még nem született. Nem marad más hátra, bíznak abban, hogy a kormány melléHa minden teremből kiszorulnak, a folyosó még nyitva áll előttük (Erdősi Ágnes felvételei) jük áll, s nem asszisztál ahhoz, hogy az egyetlen magyar kórusiskola megszűnjön. Arany János igazgatóhelyettes a jövőről is beszélt. Olyan épületet szeretnénk, ahol harminchat osztály elférne, s 50-60 kis terem, melyekben a hangszeres próbákat tartanák. Ehhez társulna még a kollégium, ahol a vidékről és külföldről érkező diákokat is elhelyezhetnék. Ez azonban a jövő zenéje. A rideg valóság az, hogy egyelőre a kórusiskola a fennmaradásáért küzd, s a nyolcvan nevelő és százkilencven diák még nem tudja, hol kezdődik számukra — és kezdődik-e egyáltalán — a jövő tanév» H. Ê. A zsúfoltság nem veszti el az éneklő kedvet Tv-figyelő; SZERESSETEK! A modern társadalomnak, a fejlett technikának az előnyök mellett számos hátránya is van. A rohanó élettempót nem mindenki viseli egyformán. Nem véletlen, hogy minél fejlettebb egy ország, annál több az ott élők között a kábítószeres és az alkoholista. Akinek kamasz gyereke van vagy volt, az tisztában van vele, hogy a tinédzserek milyen nehezen tűrik a felnőttek világának visszásságait s mennyire nem képesek elviselni a kötöttségeket — és önmagukat. Ezen a megpróbáltatásokkal teli korszakon csak nagy-nagy szeretettel és határtalan türelemmel tudjuk őket átsegíteni. Ám ha rendezetlenek a családi körülmények, igen kevés az esély arra, hogy a tinédzser testileg és lelkileg épen vészeli át ezt a néhány évet. A svéd film főszereplője egy olyan 15 éves — egyébként kiváló színésznőnek bizonyuló — lány volt, akinek meghalt az édesapja, az édesanyja pedig alkoholista lett és elzüllött. Veszélyeztetett gyerekként állami gondozásba került. A család, a szeretet hiánya azonban állandóan szökésre készteti. Tüskés modora, érzékenységét, szeretetéhségét leplező durvasága, kdállhatat- lansága eredményeként a nevelőszülőkkel sem képes megfelelő kapcsolatot találni. A megrázó filmalkotás azt a harcot mutatta be, amelyet egymásért és egymás ellen folytatott Sussie és az őt befogadó, megszerető és mindenáron megtartani akaró család. Szinte hihetetlen, micsoda kegyetlenségre képes egy kamasz azért, hogy meggyőződjék az érzelmek valódiságáról. S talán csak a mesében létezik olyan angyali türelem, amilyet a történetbeli család tanúsított a bakfis megmentéséért. Mert az egyértelmű volt, hogy Sussie számára ők jelentik az utolsó lehetőséget a meg-, illetve fennmaradáshoz. Napjainkban lassan minden egyébre figyelünk, csak éppen embertársainkra és — sajnos — családunkra nem. Már az előbbi is beláthatatlan következményekkel járhat, azt pedig jobb nem elemezni, mi lesz gyermekeinkből, ha nem törődünk velük, ha nincs időnk szeretni őket. Elég csak végignézni esténként a budapesti aluljárókat. Ki gondolná, hogy ilyen sok tizenéves van, aki nem hiányzik otthonról? Hogy ilyen sok családnak nem tűnik föl: üres a gyerek helye a vacsoraasztalnál, s este tízkor még nincs az ágyában? S ezek az aluljárókban gyülekezők az ott fellelhető bűnözők között keresik mindazt, amit otthon nem kaptak meg. Nagy, talán minden eddiginél nagyobb mostanában a szülők felelőssége. Ebben a forrongó világban még inkább szükségük van a gyerekeknek rájuk, külön-külön is, és együtt a családra, az otthon melegére. Ezzel mi, felnőttek is így vagyunk, azzal a különbséggel, hogy közülünk jóval kevesebben kerülnek a szeretet hiánya miatt az élet perifériájára, vagy azt kivédendő, jobbik esetben valamelyik kórház öngyilkososztályára. SZÜLETÉSNAP, ötéves a Budapest Kongresszusi Központ. Ebből az alkalomból sugárzott összeállítást a televízió az elmúlt fél évtized művészeti előadásaiból, őszintén szólva nem túlzottan sok dicséret illeti a vasárnap délutáni, esti programok összeállítóit. Hiszen délután az egyes csatornán folkzenekarok vetélkedtek. míg a kettesen a Vigadó-show második részét láthatta a nagyérdemű. Az esti műsor mindkét csatornán nagyjából ugyanazt a réteget érdekelhette, mert a kongresszusi központ zenei produkciói sugárzása idején lehetett látni Wagner Tan n- háusere második felvonásának közvetítését a Magyar Állami ©peraházból. Hát akkor tessék választani! Jómagam a kongresszusi központban maradtam. A televíziósok 75 előadás 150 órányi felvételéből válogattak, valóban kiváló produkciókat. Mégsem ezekről szólok, hanem a művészeti vezetővel készült rövid beszélgetésről. Illetve arról a szomorú tényről, amelynek hatását nap mint nap érezhetjük. Most már egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a színházba, hangversenyre járást. Mert ha kevés a pénz, először a színházról, a koncertről, a moziról mondunk le. Utána jönnek a könyvek, majd az újságok, azután az összes többi, ami ma még életünk nélkülözhetetlen részének tűnik ... A kongresszusi központ kulturális rendezvényei eddig sem kaptak állami támogatást. A művészeti produkciók üzleti vállalkozás részét képezték, minimális haszonnal vagy esetleg ráfizetéssel, illetve keresztfinanszírozással. A jövő? Az bizony nagyon elszomorító és egyáltalán nem a mi pénztárcánkhoz méretezett. Mert koncertek ezután is lesznek, méghozzá neves föllépőkkel — de nyugati árakon. Azaz egy- egy belépő 40-50 dollárnak megfelelő forintba fog kerülni, ha rentábilissá kívánják tenni a rendezvényt. S akinek családja van, az gondolkozhat, hogy hangversenyre megy, vagy inkább egy jegy árából egy kiló sertéskarajt vásárol kamasz gyerekeinek, akiknek két szelet rántott hús bizony meg sem kottyan, mert örökké éhesek. Hát ez is egy módja a szabad választásnak ... Körmendi Zsuzsa Jogi tanácsok A családtag szolgálati id®i@ • Nem vagyoni kár balesetkor • Felfüggesztés Mostoha gyermek tartása O Édesapám szövetkezeti tag volt — írja H. S. Ceglédről —, és én is gyakran segítettem a közös munkában. Most elértem a nyugdíjkorhatárt, és azt szeretném megtudni, hogy ezt az időt milyen módon veszik figyelembe a nyugdijam megállapításakor. A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában részt vevő családtagja is jogosult arra, hogy ezt az időt szolgálati időként ismerjék el. Mindez nemcsak akkor illeti meg, ha mint családtagot munkamegállapodással alkalmazták a közös munkára, hanem azokon a napokon is fennállt a biztosítás, ha a felek között nem volt szerződés, de o családtag dolgozott, és ezért díjazásban részesült. Ilyenkor azonban csak akkor jogosult szolgálati idő elismerésére, ha hat napon keresztül folyamatosan dolgozott. Ilyen feltételek mellett az kérheti a szolgálati idő elismerését, aki egykorú okirattal igazolja, hogy a közös gazdaságban családtagként legalább 150 (nő 100) munkanapot, 1967. január elseje előtt pedig 120 (nő 80) munkaegységet teljesített. Ezenfelül az is szükséges, hogy nyugdíjjárulékot fizessenek. A családtagként végzett munka címén azonban legfeljebb öt naptári évet lehet elismerni. Amennyiben olvasónk ezeknek a feltételeknek megfelel, a szolgálati idő számítására irányuló kérelmét a szövetkezet székhelye szerinti társadalombiztosítási igazgatósághoz nyújtsa be. • üzemi baleset következtében meghalt a feleségem — írja ,,Fájdalom” jeligével egy olvasó. — A baleset következtében igen nehéz körülmények közé kerültem, és azt szeretném tudni, hogy kérhetek-e kártérítést a balesetért felelős munkahelytől. Közeli hozzátartozó elvesztése rendszerint komoly megrázkódtatással, lelki fájdalommal és mély gyász érzésével jár. A fájdalom, a gyász — az élet természetes rendje szerint — idővel elhalványul, és a hozzátartozó újra beilleszkedhet az életbe. Ilyenkor tehát a hozzátartozó halála önmagában nem jogosít nem vagyoni kártérítésre. Nem alapozza meg a kárigényt az sem, hogy a megváltozott körülmények miatt a visszamaradt férj nehéz helyzetbe kerül. A közeli hozzátartozó sajátos személyi körülményei folytán nem vagyoni kártérítésre csak akkor jogosult, ha a megváltozóit helyzethez a túlélő házastárs nem tud alkalmazkodni, vagy egyébként tartósan és súlyosan megnehezül az életvitele. Konkrétan mérhető vagyoni kárának megtérítését azonban mindenféleképpen igényelheti a felelős .munkahelytől, ideértve mindazokat a költségeket is, amelyek a vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. • Munkahelyemen mondvacsinált ügy miatt fegyelmit indítottak ellenem, és már három hónapja be sem engednek az irodámba — írja B. S. Vác- ról. — Az eljárást igazságtalannak érzem, mert ilyen hosz- szú ideig nem lehet valakit bizonytalanságban tartani. részére csak az átlagkeresete felét lehet kifizetni. A felfüggesztés azonban legfeljebb egy hónapig tarthat, de ha a körülmények ezt nem indokolják, már előbb is fel lehet oldani. Abban az esetben, ha az eljárást elbocsátás büntetéssel zárja le a munkáltató, a felfüggesztés tovább tart, mindaddig, míg a határozat nem emelkedik jogerőre. Az elbocsátást kézbesítő határozat azt eredményezi, hogy a dolgozónak most már a teljes bérét visszatartja a munkahely. Abban az esetben, ha utóbb a döntést megváltoztatják, ezt az összeget a dolgozónak ki kell fizetni. A levélből kitűnően tehát a munkahely szabályt sértett, ezért panaszosunk kérelemmel fordulhat a munkahelyi döntő- bizottsághoz. • Oj házasságot kötött „Problémás" jeligéjű olvasónk. Elvált házastársa a maximális összegű tartásdíj megfizetésére kötelezi. Ennek az összegnek a kifizetése nehézséget okoz számomra — írja —, hiszen feleségem is hozott két gyermeket a családba, akiket szintén el kell tartani. Olvasónk joggal kifogásolja a munkahely eljárását, hiszen a fegyelmi eljárást folytató munkáltatónak a lehető leggyorsabban fel kell derítenie a munkafegyelem-sértés körülményeit, és a cselekménnyel arányban álló büntetésben kell a dolgozót részesítenie. Ezért rendelkeznek úgy a szabályok, hogy a munkahelynek a tudomására jutott vétségért 3 hónapon belül meg kell indítania a fegyelmi eljárást. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy az elkövető jelenléte a vizsgálatot gátolná, vagy a cselekmény olyan súlyú, hogy a munkafegyelem megköveteli az elkövető távol tartását, ezért ilyen esetekben a fegyelmi eljárás alá vont dolgozót állásából fel lehet függeszteni. A felfüggesztés azt jelenti tehát, hogy a dolgozó nem jelenhet meg munkahelyén, és A gyermeket elsősorban a szülei kötelesek eltartani, ebből következően a mostoha csak akkor kerül előtérbe, ha a vér szerinti szülők a gyermek eltartására nem képesek. Ebből a rendelkezésből kitűnően tehát a gyermektartásdíj összegének megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a tartásra kötelezett szülő milyen mértékben járul hozzá a máshol elhelyezett gyermek tartásához. A tartásdíj összegét ennek megfelelőén arányosítani kell, s tisztázni a. síülők kereseti viszonyai mellett a gyermek szükségleteit is. Ezeket az adatokat összevetve, előfordulhat, tehát olyan eset, hogy eltérő mértékű tartásdíjban részesülnek a különböző életkorú és szükségletű gyerekek. Dr. Sinka Imre Valami nagyon megváltozott iz volt a kezelő rúgás ? Lajcsi, Monor Cigányta- bán nevű részének ismert alakja bocsánatot kért Z. rendőr zászlóstól. — Ne haragudjon, zászlós úr, többé nem fogok ilyet tenni — mondta szemlesütve, s előtolta a lopott kerékpárt. Ugyanezt a rendőr zászlóst ugyanaznap térden rúgták, majdnem elgázolták egy autóval, társának pedig kicsavarták az ujját. Ez az eset is Monoron történt, de nem a cigányok lakta telepen, hanem Monor-vásár- téren. S akik mindezt elkövették, nem Lajcsi és társai voltak, hanem dr. T. Imre 52 éves budapesti fogorvos és M. Géza monori igazgatási előadó. Mindketten Z. zászlós jó ismerősei. Együtt szoktak focizni. Sőt, a fogorvos pincéjét feltörő bűnözőket is éppen Z. zászlós fogta el, úgy két hete. Ha valaki előtt még nem egészen világos, miért esett a fent irt két tanult, művelt ember a rendőrnek, nincs egyedül. A zászlós ugyanúgy nem érti még ma sem, mi történt azon a februári estén. — Egy biztos: előttem ezek nem emberek többé — hajtogatja búskomoran, nem szívesen emlékezik az esetre. — Az Imre pincéje felé mentem, este tizenegy óra körül. Azért járőröztünk arra, mert két hete betörtek hozzá, s mostanában is settenkedtek arra idegenek. Láttam, jön egy autó szemből. Köröztem a zseblámpával, de a kocsiXnem állt meg, majdnem elgázolt. A Monor-vásártéren értük őket utol. Nyílt az ajtaja, akkor láttam, hogy az Imre vezetett, de ő is látta, hogy én vagyok, a régi ismerőse. Erre azzal köszönt nekünk: „Mi van, bunkók?’’ S ha még csak ezt mondta volna! Az volt a két civil ember aznapi egyetlen nyomda- festéket tűrő mondata. S nemcsak szavak röpködtek a levegőben, hanem kezek, lábak is: a két ember nekiesett a zászlósnak s a mellé beosztott két fiatal őrmesternek. — Ketten levertünk hat rendőrt — legalábbis Monoron úgy beszélik —, ezzel dicsekszik azóta is a fogorvos és az igazgatási előadó. Végül sikerült megfékezni a két támadót. Azóta már folyamatban van ellenük az eljárás, hivatalos személy elleni erőszak bűntette vádjával. — De miért csináltak ilyet? — révedezik el a zászlós. — Én nem vagyok az a fajta rendőr, aki kiérdemli, hogy így beszéljenek vele. Volt már rá példa, hogy földúton találkoztunk, s ittas volt valame- lyikőjük. ..Ülj át a másik ülésre1’ — mondtam olyankor, és hazavezettem az autójukat. — Akkor most miért estek nekem? — kérdi a rendőr, s tovább búslakodik. — Az kiabálták: „Mi diktáljuk az ú] törvényeket, mi fizetünk titeket. le lesztek cserélve!” Tehát erről volna szó... Lehet, hogy a hétköznapok normális viselkedése mögött robbanásig feszülő indulatok húzódnak? Hogy két tanult, művelt ember némi alkohol hatására még rendőr ismerősében is az állampárt képviselőjét, a fő ellenséget látja? Akkora indulat feszül bennük, hogy muszáj valakiben — bárkiben — ellenséget keresni, hogy legyen kin kitölteni a bosszút? Ha ez így van, nagyon szomorú volna. Egyrészt, mert ezen indulatoknak egyszerű emberek is áldozatul eshetnek, mint például a rendőr zászlós. Másrészt a két beivott ember éppen azt járatja le magatartásával, amit nem szabadna: az alig elkezdődött demokratizálódási folyamatot, a lassan növekvő szabadságot, az emberi jogokat, a polgári társadalom erényeit. No de a töprengésből térjünk vissza Monor földjére. A zászlós sem gondol ilyen dolgokra, mint ahogyan számos, kék egyenruhát viselő társa sem. ök csak azt ti dják, érzik: valami nagyon megváltozott körülöttük. Naponta többször is sértéseket vágnak a fejükhöz, s nem értik, miért: a utcán járőrözőknek éppen úgy nem volt aranykor az elmúlt negyven év, mint azoknak, akik most bennük látják a bűnbakot. Fáj ez a rendőrnek, de nemcsak átvitt értelemben: térde is fáj a rúgástól. Egyhamar nem húzza fel focicipőjét, de hová is menne bőrt rúgni? Nem akar találkozni a két régi ismerőssel, szidalmazóival, támadóival. Bedagadt térddel pedig amúgy sem lehet tiszta játékot játszani ... Tóth Béla Endre
