Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

1990. MÁRCIUS 6., KEDD &ÚHtm 5 Ha eladják a földeket, mi marad az új Parlamentnek? Még mindig hitbizománynak tekintik az országot Bölcs Parlamentünk még az utolsó pillanatban mindent el­követ, hogy az esetlegesen kialakult jo véleményeket a hon­atyák gyülekezetéről feledtesse az állampolgárokkal. Gondol­junk csak vissza az elmúlt tietek, hónapok eseményeire. Egész nap vitatkoznak egy interpelláción, amit aztán visszavon az interpelláló. De itt van a decemberben elfogadott költségve­tés, amelynek egyes elemeit már most. március elején meg akarták változtatni néhányan. Ez a lépés majdnem a kormány lemondásához vezetett. Nem született okosabb döntés a föld­kérdés^ ügyében sem, amelyet régóta sürgetett a kerepestar- csai képviselőnő, Vassné Nyéki Ilona Pontosabban: „salamo­ni határozatot” szültek a hegyek. A vitás kérdésben a követ­kező Parlament tegyen igazságot. S addig? Addig folyik a sza­bad rablás. Legalábbis erről győződhet­nek meg nap mint nap az ál­lampolgárok. Igaz, meggyő­ződni nem igen tudnak, hi­szen azok, akik nyakig benne vannak az ügyben, igyekez­nek elhallgatni az informá­ciókat, vagy legalábbis más színben feltüntetni a ténye­ket. S ebben a nyomorúságos gazdasági helyzetben pár ezer forinttal bárki jobb belátásra téríthető. Gondoljunk csak azokra a vállalatokra vagy ter­melőszövetkezetekre, ahol minden gazdálkodási ág vesz­teséges, mégis nyereséggel zárják az éVet. De csakis azért, mert eladtak egy gyár­egységet vagy a földek java részét. Ez történt nemrégiben a szigetszentmiklósi Szigetfő Tsz esetében is. Még jó, hogy arra halad az MO, amer­re a szövetkezet földjei van­nak! De mi lesz, ha egyszer már nem lesz mit eladni? Most, afféle „utánam a víz­özön” hangulat uralkodik az országban, különösen a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek háza táján. A Kisgazdapárt törekvése, hogy állítsák visz- sza a ’47-es állapptokat, arra késztet sokakat, hogy még a földek visszaadása előtt el­kótyavetyéljék azt, ami fölött rendelkeznek, s az ebből be­folyt pénzt maguk között fel­osszák. Következésképpen nem ma­rad az új Parlamentnek mi fe­lett osztozkodni, viszont az élelmesebbje még az utolsó pillanatokban megszedheti magát. , Kétségbeesett telefonáló Nemrégiben kétségbeesett telefonáló jelentkezett Üröm­ről, hogy a Rozmaring Tsz megint földeladáson töri a fe­jét. — Mire beiktatják az új Parlamentet, mire megszüle­tik az új földtörvény, már nem marad szabad terület az országban, ami felett tör- vénykezhetne az Országgyűlés — bizonygatta a telefonáló. — Igaz, addig a tűz közelében levők olyan ingatlanokra tesz­nek szert, amelyek egy életre megoldhatják anyagi gond­jaikat. Ürömön egyébként is régóta berzenkednek a változást kö­vetelők az állami földek dob- raverése miatt. Elég egy olyan hír, hogy ismét működésbe lendült a Rozmaring ingat­lanspekulációs hálózata, már­is a figyelem középpontjába kerülnek a már majdnem fe­ledésbe merült régebbi telek­ügyletek is. Jó darabig nem tudják meg­emészteni az ürömiek, hogy az autómosásra szakosodott Alag­út Kisszövetkezet a majd 800 négvszögöles területet félmil­lió forintért vette meg, a Spe­ditőr Kisszövetkezet a terme­lőszövetkezet egy régi major­épülethez és a hozzá tartozó közel hatszáz négyszögöles te­rülethez szintén félmillióért jutott hozzá. Annak ellenére, hogy a községbeliek kizárólag környezetbarát vállalkozások letelepítését támogatták vol­na. Ehhez képest se az autó­felújító, sem az autómosó nem tűi környezetbarát. — Itt adtak engedélyt autó­mosó telepítésére? — tört Ki a felháborodás az egyik ürö­mi lakosból. — Itt, ahol nyá­ron vízellátási. nehézségek vannak? Ráadásul ez a terü­let kiválóan alkalmas lett vol­na ABC-áruház vagy szuper­market építésére. De ez még semmi! Szinte bagóért adtak oda két teniszpályányi ingat­lant a tanácselnök-helyettes­nek. Ennek már soha nem lesz vége? Ajddig, amíg van egy talpalatnyi terület, a jelenle­gi vezetők fillérekért árusít­ják ki az országot? Vállalkozó elnökhelyettes Dr. Makk József, az ürömi szakigazgatási szerv vezetője nem örül, hogy az ingatlanok­ról faggatom: — Ezek már régi ügyek. Rá­adásul ez is témája volt a ta­valyi vizsgálatnak, amit a me­gyei tanács indított a helyi ta­nács gazdálkodásának ellen­őrzésekor. Valóban olcsón kap­ták meg az érintett kisszövet­kezetek a területeket, de nem a tanácsé volt, hanem a Roz­maring Tsz-é. S éppen a nagy felháborodást elkerülendő, az említett teniszpályányi ingat­lant csak bérbe adtuk a vál­lalkozóknak. — Igen, de a vállalkozó vé­letlenül éppen az Ürömi Ta­nács elnökhelyettese. Mennyit fizetnek ennek a területnek a bérletéért? «- Először is, tisztázzunk va­lamit! Nem a tanácselnök-he­lyettes bérelte ki azt az in­gatlant, hanem két másik vál­lalkozó, akikhez később csat­lakozott az elnökhelyettes, aki egyébként társadalmi funkció­ban tölti be ezt a tisztséget. A díj, amit fizetni kell érte, különben tényleg nem sok: ti­zennyolcezer forint évente. Ám ennek szabott ára volt, ami­kor a szerződés megszületett. Ha eladjuk, piaci áron is ér­tékesíthettük volna, de ki mer manapság eladni állami föl­det? Akkora az ellenállás, hogy ha törvényes keretek kö­zött bonyolítjuk le az adásvé­telt. akkor is megtámadják miatta az embert. Ezért ma­radtunk a bérbeadásnál. Ilyen esetekben közterület-haszná­latért kell fizetni. Az érvény­ben levő rendelkezések sze­rint egy ekkora földdarab di­ja évente tizennyolcezer forint volt. Igaz, most már nagyobb a tanácsok mozgástere, s lesz lehetőségünk a bérleti díj emelésére is. Igen ám, de akkor a vállal­kozók felháborodása nő az egekig, hiszen a területért mindössze tizennyolcezret akartak fizetni. Így kalkulál­tak, ilyen kiadásra számítva akartak meggazdagodni. Ezek — mint dr. Makk Jó­zsef is mondta — régebbi ke­letű ügyek. De mi igaz a Roz­maring tranzakcióiból? Hi­szen nemcsak arról csiripel­nek a verebek, hogy családi házas telkeket akar kialakíta­ni a téesz, hanem arról is, hogy egy , jelentős területet külföldi vállalkozók golfpá­lyának vennének meg. — Ez még egyáltalán nem biztos — bizonygatja dr. Vi­lágos Imre, a Rozmaring el­nökhelyettese. — Csupán egy halvány érdeklődés volt e té­mában. — De ha az érdeklődés ko­mollyá válik, hajlanak az üz­letre? Csak a tanácstól függ — Ez a tanácstól függ. Ha a rendezési tervükben az érin­tett földdarabot hajlandók golfpályaként elismerni, ak­kor igen. A telekelosztással kapcsolatban pedig azt kell tudni, hogy valóban ki aka­runk alakítani a dolgozóink részére, családi házak építésé­re alkalmas ingatlanokat. Ezeket a kétszázötven négy­szögöles telkeket a forgalmi ár 40-50 százalékáért értékesít­jük. De ez még csak elképze­lés, mert a márciusi közgyűlés dönt erről. Az imént felsorolt esetek, ha mégoly meggyőző magya­rázatot fűznek is az érdekel­tek az ügyhöz, valóban aggo­dalomra adnak okot. Tényleg: mi marad az új Parlament­nek? S mikor lesz már vége annak, hogy egyesek afféle hitbizományként bánjanak az országgal, a nemzet vagyoná­val? Fiedler Anna Mária Zoknikötők Átszervezés előtt áll a Testa Szövetkezet, amelynek pilisvö- rösvári üzeme csak helybeli­nek ad munkát. A szocialista exportstop csak sietteti a ter­mékszerkezet-váltást. Minden­esetre jó hír a vörösváriaknak, hogy az itt tervezett zoknikötő üzemben is legalább annyi munkáskézre "esz szükség, mint most a táskavarrodában (Erdősi Ágnes felvétele) Mellbe szúiSa a saját fiát Majdnem halállal végződött A Pest Megyei Bíróság ta­valy nyár derekán id. Tolnai József szigetszentmiklósi la­kost emberölés bűntettének kí­sérlete miatt kétévi börtön- büntetésre ítélte és elrendelte kényszergyógyítását. Az ittas férfi az ugyancsak ittas fiával különbözött össze, mert a fiú hangosan magnózott. A feldü­hödött apa a készüléket föld­höz vágta, majd az udvaron tovább veszekedtek, dulakod­tak. Az idősebb ember, hogy véget vessen a vitának, bezár­kózott a lakásba, és fiát kizár­ta onnan. A fiú mérgében be­törte a bejárati ajtót. Ekkor az apja felkapta az asztalról a konyhakést, és mellbe szúrta fiát, majd a késsel hadonász­va a vállán is megvágta. Az apa és a fia közötti, majd­nem halállal végződő civako- dás ügyét — fellebbezések után — a közelmúltban tár­gyalta a Legfelsőbb Bíróság. Leszögezték, hogy a Pest Me­gyei Bíróság helyesen állapí­totta meg a bűneset részleteit. Az apa beismerte szörnyű tet­tét. A Legfelsőbb Bíróság sze­rint helyes volt az elsőfokú bí­róság minősítése a bűncselek­ményről, mert az apának ittas­sága ellenére is számítania le­hetett arra, hogy gyermekét a nagy konyhakéssel megölhette volna. A fiú mellüregébe ha­toló szúrás a verőeret is át­metszette és életét csak az azonnali orvosi beavatkozás mentette meg. Sérülése több mint egy hónap alatt gyógyult meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a börtönbüntetés tartamát két évről háromra emelte, és az apát két évre a közügyektől is eltiltotta. Az ítélet jogerős. (molnár) Szigetcsép nem a Lenin Tsz! Jogos a sérelem Lapunkhoz az utóbbi Időben gyakran érkeznek névtelen levelek, telefonok, a szigetcsépi Lenin Tsz-ben feltárt visszaéléseket taglaló cikkek kapcsán. Ezek egy része e sorok íróját fenyegeti meg, s dr. Németh Lukács tsz-elnököt védik, míg mások — szintén névtelenül — arra kémek, mielőbb sikerüljön Szigetcsépet megszabadítani az el­nöktől, segítségüket, együttműködésüket is felajánlják ennek érde­kében. Most azonban az eddigiektől eltérő tartalmú levelet kaptunk: „Tisztelt Pest Megyei Hír­lap! Lapjuk február 22. számá­ban a »Hajnali újságszaggató-« című cikk kapcsán fogtam tollat. Ami Szigetcsépen, a Lenin Tsz-ben történik, az az orszá­gos történések tükörképe is, mini változatban. Anélkül, hogy valamelyik oldalhoz is tartoznék, többedmagammal — szigetcsépi lakókkal — együtt sérelmezem, hogy több esetben, mint a mostani cikk alcímeként is általánosságban fogalmaznak, s Szigetcsép ne­vét emelik ki, figyelemfelhí­vóként. Az a megállapítás meg, hogy »Szigetcsépen sajnos nem változott semmi, de nemcsak az utóbbi néhány hónapban, hanem az elmúlt negyven évben sem«, sértő az ott lakókra, a nem ts'Z-tagok-J ra. a tanácstagokra stb. Az igaz, hogy előbbre jutot­tunk volna, ha nincs a tsz-el- nök (dr. Németh Lukács) és a korábbi tanácselnök (Pász­tor János) közötti torzsalko­dás, meg ha az az okos ötlet ott fönn nem pattan ki, hogy össze kell vonni a tanácsokat, meg a pártirányítást stb. Én a »sajnost« e tényéknél hang­súlyoznám! Mivel a Lenin Tsz (rövide­sen új névvel) ügyének vár­hatóan még lesz folytatása, kérem, hogy a továbbiakban ne általánosítsanak, írják ki konkrétan a tsz nevét, s ha ne­A MAGYAR KORMÁNY ILKÖTlillTí MAGÁT Mi lesz veled, világkiállítás? A Budapest—Bécs világkiállítás napokban kinevezett új kormánybiztosától, Baráth Etele közlekedési, hírközilési és építésügyi államtitkártól kért interjút az MTI munkatársa a világkiállítás előkészítésével kapcsolatban. • ön igen nehéz időszak- ban vette át a világkiállítás előkészítésének irányítását. A rövidesen megtartandó vá­lasztások erőteljesen befolyá­solhatják a világkiállítást elő­készítők személyi összetételét, s valószínűleg kihatnak az egész expóra is. — A választásokig hátralévő néhány hétben is igen sok a teendő a Budapest—Bécs vi­lágkiállítással kapcsolatban, hiszen máris késésben va­gyunk. Egyes fázisok már szinte behozhatatlanok. Ter­mészetesen a világkiállítás megrendezhetősége még nem került veszélybe, de az elő­készítés felgyorsítása immár halaszthatatlan. Ettől függet­len az, hogy a választások után az előkészítők személyé­ben történik-e változás vagy sem. E napok, hetek feladata elsősorban a világkiállításba bekapcsolódni kívánó nemzet­közi tőke felkutatása, összeg­zése azért, hogy lehetővé vál­jon a nemzetközi versenytár­gyalás kiírása. Ehhez az anya­gi feltételrendszer megterem­tése is szükséges. Emellett folyik a szükséges jogszabály­előkészítő munka, illetőleg az előkészítést végző szervezet átformálása. Immár sürgető a bécsi Expo AG-hoz hasonlóan magyar világkiállítást előké­szítő részvénytársaság létre­hozása is. Fontos az is, hogy pontosan elhatároljuk, mi tar­tozik a konkrét expóhoz, me­lyek az infrastrukturális be­ruházások, milyen befekteté­seket igényel az idegenforga­lom, illetőleg Budapest mi­ként fejlődik a következő években. E feladatokat jól el kell különíteni ahhoz — ter­mészetesen pénzügyileg is —, hogy pontosan körvonalazód­jék: kinek mi a feladata. • Egyes pártok magát a vi- lágkiállítást is megkérdőjele­zik, fenntartásuk a nagyszabá­sú rendezvénnyel kapcsolat­ban igen erős. Ez hogyan be­folyásolja a mostani munká­latokat? — A magyar kormány elkö­telezte magát a világkiállítás megrendezésének ügye mellett. Tudom, hogy például a Szabad Demokraták Szövetsége mere­ven ellenzi a világkiállítást. Véleményem szerint ez azért van így. mert eddig a világ- kiállításnak hagyományos, nagyberuházás jellege volt. A vállalkozási alapon történő megrendezés, illetőleg az ezzel kapcsolatos ismérvek nem ju­tottak érvényre. E körülmény­nek alapvetően meg kell vál­tozniuk, és a világkiállítást — alapfilozófiáját megtartva — elsősorban vállalkozási ala­pon szükséges megszervezni. Így számos új munkalehető­ség jön létre, a rendezvény el­indíthatja egy újabb vállalko­zói réteg kialakulását, amit már nem kifogásolhat áz SZDSZ sem, hiszen egybeesik gazdaságpolitikai programjá­nak céljaival. S csak látszóla­gos ellentmondás, hogy míg az expo alapfilozófiája változat­lan: eszköz hazánk 1100 eves fennállásának megünneplé­sére és alkalom arra, hogy más nemzetek és kultúrák is bemutassák értékeiket, szelle­miségüket — az egészet a vállalkozásoknak , kell áthat­niuk. Elengedhetetlen, hogy az utóhasznosítást már most tisz­tázzuk, hiszen a vállalkozói tőke csak ettől függően moz­gósítható. Egyelőre ehhez nin­csenek meg a jogi feltételek, ám megteremthetők. Máris dolgozik egy 15-20 fős jogász­csoport olyan jogszabálycso­mag kialakításán, amely pél­dául az adók, különböző enge­délyezések területén nyújt segítséget a vállalkozóknak, ha a világkiállítás létrehozá­sában kívánnak részt vermi. Nem törvényszerű, hogy a nagyszabású rendezvény kizá­rólag az állam költségvetését terhelje. Elképzelhető például olyan megoldás, hogy bár az állam hiúéit vesz fel a szük­séges infrastrukturális beruhá­zások elindításához — autó­pálya-, híd-, metróépítés —, azok megvalósításába már bekapcsolódnak a vállalkozók. • Az előzetes felmérések alapján a világkiállítás ez évi előkészítése 5 milliárd forintot igényel. Ez az összeg egyelőre nem áll rendelkezésre. Milyen elképzelése van az esedékes kisajátítások, területrendezési munkálatok anyagi fedezeté­nek előteremtésére? — Budapest Főváros Taná­csa olyan helyzeti előnyhöz jutott, amellyel mindenkép­pen élnie kell. Sajnos az ál­lami költségvetésnek jelenleg valóban nem áll rendelkezésé­re a világkiállítás idei költség- fedezete, a kérdés ismételt fel­tevése, vizsgálata sürgető. Ez a helyzet tehát ma még meg­nehezíti az ilyen irányú mun­kákat, de azt nem tudom el­fogadni, hogy semmilyen meg­oldás ne körvonalazódjék. Vé­leményem szerint a Fővárosi Tanács, ha a rendelkezésére álló óriási ingatlanvagyonnal — telkekkel, épületekkel — jól gazdálkodik, bevonja például a budapesti nagyvállalatokat, értékesíti a kihasználatlan te­rületeket és épületeket, képes az induló tőke jelentős hánya­dának előteremtésére — mon­dotta Baráth Etele. vet változtat, legyen ott »a volt Lenin Tsz«, s ne a Szi­getcsép nevet hangsúlyozzák! Tisztelettel: Kóródi Imre. ★ Tisztelt Kóródi Imrei Ezúton is köszönöm levelét, egyben elnézést kérek öntől és minden szigetcsépi lakostól, ha úgy éreznék, lapunk hiújából a Lenin Tsz sarából a falu tiszta táblájára is fröccsent volna. Tudom nagyon jól, hogy éppen Önöknek van a legtöbb gondja az ott történtek miatt, s hogy a falu tisztességes lakóit semmiképp sem szabad egy lapon említeni a tsz jogerősen elítélt elnökével, valamint annak kegyenceivel. Amennyire lehetett, mindig pró­báltam hangsúlyozni is ezt, s ha netalán a Lenin Tsz neve helyett Szigetcsépet említettem volna, ezt csakis azért tettem, hogy elkerül­jem a szóismétlést. Mivel azonban a tsz vezetősége azt hangoztatja, hogy a környék lakói az ő pártjukon állnak, s én mindenkinek hiszek, amíg meg nem bizonyosodok állításának ha­misságáról, nem gondoltam vol­na, hogy már a két név, Sziget­csép és a Lehin Tsz egymás mel­lett említése is ily — jogos — in­dulatokat szül. Szigetcsép lakóit és a Lenin Tsz vezetőit igyekszem a jövőben úgy említeni, hogy az félreérthető ne legyen. Tóth Béla Endre Üdülőcentrum Telkiben Angol szakemberek tanul­mányoznák a Pilisi Parkerdő- gazdaság Telki község környé­kén fekvő 300 hektárnyi erde­jét, hogy feltérképezzék egy magyar—angol közös érdekelt­ségű üdülőcentrum kialakítá­sának lehetőségeit. A parkerdőgazdaság és a londoni székhelyű Mannai Properties Limited beruházá­si szakvállalat 150 millió dol­láros előszerződést kötött a terület hasznosításáról. Ko­rábban a telki erdészet a pártállam kiemelt, protokoll célokat szolgáló vadászterülete volt, jó néhány luxus színvona­lú vadászházzal, jól kiépített infrastruktúrával, ami megfe­lelő adottságokat kínál egy idegenforgalmi centrum ki­építésére. Az elképzelések szerint szál­lodák, üdülőfalu épülne itt, uszodák, teniszpályák, lovar­da. golfpálya szolgálná a ven­dégek kényelmét, s így ez a terület valóban gazdaságos, a költségvetés kasszájába valu­tát hozó vállalkozássá fejlőd­het. Az angol szakemberek a következő hónapokban készí­tik el a részletes tanulmány- tervet, s amennyiben az ered­mény kedvező lesz. egy ve­gyes vállalatot alapítanak a Pilisi Parkerdőgazdasággal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom