Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-26 / 71. szám
4 1990. MÄRCIÜS 26., HÉTFŐ Cegléden is szerepelnek Japán—magyar kórusnapok A n. japán, fesztivál rendezvényeként japán—magyar kórus napokat szervez március 27- én és 28-án Budapesten, valamint öt vidéki városban a Kórusok Országos Tanácsa és a Nemzetközi Kulturális Intését. ’ A fővárosban öt, Odawará- ból, Sapporóból és Tokióból érkezett japán gyermekkórus lép fel március 27-én, kedden 16.30-tól a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A Kaffka Margit Gimnázium dísztermé- ben ugyanaznap 19.30-kor kezdődő koncerten hat felnőttkórus énekel, többek között a Seishini női kar és a fukushi- mai Kodály-kórus; itt fellép a veresegyházi Cantemus kórus is. A japán kórusok március 28- án délután és este öt vidéki városban adnak majd hangversenyt, népszerűsítve a japán és a magyar kórusművészetet. Cegléden a Kossuth Lajos Művelődési Házban, Debrecenben a Kölcsey Művelődési Központ Bartók-termé- ben, Pécsett a Csontváry-mú- zeumban, Győrött a városi tanács dísztermében és Székesfehérvárott a Videoton Oktatási Központ dísztermében lépnék színpadra a helyi gyermek- és felnőttkórusokkal. Feszültségek vdrbatók a továbbtanulásban • • Üres helyek és túljelentkezés Nemcsak a szűk családi körben, hanem buszon, vonaton, munkahelyen, sőt a fodrásznál is a legfontosabb téma most a gyerekek felvételije. Sikerült, nem sikerült, miért, hogyan tovább? Március 9-cel lezárult ugyanis az 1990—91-es tanévre beiskolázás első szakasza. Az első helyen megjelölt iskolák ezekben a napokban postázzák majd az értesítéseket a döntésről. A Pest megyei helyzetről már teljes képet tud adni Oberczán József, a megyei tanács művelődési osztályvezetője és Bojtor Jánosné megbízott osztályvezető-helyettes. Ugyanis a hét közepére beérkeztek hozzájuk a pontos adatok. Elöljáróban hangsúlyozták, hogy a megyei művelődési és sportosztály — együttműködve az iskolákkal — felkészült a továbbtanulni szándékozók fogadására. Ebben az évben még mindig nagy létszámú korosztály hagyja el az általános iskolákat, számuk Pest megyében 16 ezer 20, s 96,7 százalékuk szeretne továbbtanulni. A megye iskolahálózata és a főváros által biztosított helyek száma összesen 16 ezer 219, így tehát minden diák elhelyezése biztosítottnak látszik. A megye középfokú oktatási intézményeibe 8 ezer 950 gyereket tudnak felvenni, s összesen 8 ezer 852-en jelentkeztek továbbtanulásra. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a középiskolákba 2500-zal többet tudnak fogadni — 1986-hoz képest, mivel épültek új iskolák, illetve bővítettek meglevőket. Olyan településeken is megindult — vagy éppen most indul meg — a képzés, ahol eddig erre még nem volt mód. Közöttük Gyá- lon, Kerepestarcsán, Sziget- szentmiklóson, Törökbálinton. A városok kettős szorításba kerültek Egyre távolodva a közeledéstől Rengeteg fejtörést okoz már hónapok óta a települések tanú* csatnak az új finanszírozási rendszer. Hiszen a korábbiakban központi keretből biztosították számukra az anyagi fedezetet minden új feladathoz. Ha például még egy óvodai csoportot indítottak — a meglévők mellett —, az ehhez szükséges bérkeretet, pénzügyi támogatást a megyei tanácstól kapták. Az új rendszerben azonban csak igen csekély mértékben számíthatnak az államra. Azonban még ezen belül is kétféle elbírálásban részesülnek a települések: egyeseket forrástöbblettel rendelkezőknek, másokat pedig forráshiányosnak nyilvánítottak. Ez utóbbiak közé tartozik Vác. befejezetlen nagyberuházása — a zeneművészeti szakközépiskola továbbépítése — miatt. — Ez azonban csak bizonyos szempontból látszik előnyösnek — magyarázza dr. Bóth János tanácselnök —, de a hirtelenjében jelentkező legalább húszféle problémával ugyanúgy meg kell küzde- nünk, mint a hasonló nagyságú városoknak. Megítélésem szerint ugyanis velük együtt mi is kettős szorításba kerültünk. Mivel működnek olyan intézmények, amelyek csupán a váciakat szolgálják, de például egyes egészségügyi létesítmények vagy speciális iskolák, nevelési tanácsadó — és sorolhatnám még tovább — a vonzáskörzet egész lakosságának rendelkezésére állnak. A fenntartás és üzemeltetés költségei nem terhelhetik csak a váci polgárokat. — Hadd érzékeltessem ezt néhány példával — veszi át a szót dr. Jávor Gyuláné, a művelődési és sportosztály vezetője. — Egy gimnáziumi tanuló oktatásához évi 39 ezer forintot biztosít a normatív rendszer, egy kollégistáéhoz 44 ezret. Ügy tűnik, hogy* mindezeken kívül még a szakmunkásképzőkbe adott támogatás is elegendő lesz. Merőben más a helyzet viszont az összes többi iskolával. így a műszaki vagy a zeneművészeti szakközépiskolákra ez a normatív rendszer nem nyújt kellő fedezetet. Ugyanakkor Vác olyan kulturális feladatokat is vállalt, mint a szimfonikus zenekar, a kórusok, a különféle művészeti csoportok fenntartása, ami büszkeségünk ugyan, de egy harmincötezres lélekszámú város anyagi erejét meghaladja. @ Az új finanszírozási rendszer az önkormányzatokra bízza: kit milyen mérvű támogatásban részesít. Vácott hogyan döntöttek? — A mintegy húsz érintett oktatási és kulturális intézményt négy kategóriába osztottuk — magyarázza dr. Bóth János. — Figyelembe vettük többek között, hogy váci érdekeltségű-e, alapellátást szolgál-e és miként segíti az országos normatíva. — Sajnos, a Madách Imre Művelődési Központ a negyedik kategóriába került — szólal meg Bea Józsefné. — Nem számítottunk viszont arra, hogy 1 millió 200 ezer forinttal kevesebb tanácsi támogatást kapunk, ugyanakkor megemelték a bevételi tervünket. Ily módon — ha az inflációt is figyelembe vesszük — legalább hárommillióval jut kevesebb kulturális céljainkra. 9 Mi a helyzet az alanellá- tást szolgáló intézményekkel? — Amikor tavaly október táján hírét vettük az új finanszírozási rendszernek, átgondoltuk: hogyan hat ez majd a különböző intézményekre — mondja Horváth Györgyné, a gamesz vezetője. — Hozzátéve, hogy az áfa és az áremelkedések jelentősen megnövelték a költségeiket. Egyértelmű volt, hogy a térségi feladatok ellátásában mliindez gondot oikoz majd. A 3—13 éves korosztály normatívája gyermekénként 4 ezer 180 forintot állapít meg, ami a tényleges költségeknek csupán egyhatoda! Miután ezt az állami támogatást csalk az állandó lakosok gyerekei kapják, konfliktus élé kerültünk. — A kisegítő iskolásoknak csupán a fele váci, 61-en járnak be a különböző településekről — sorolja dr. Jávor Gyuláné. — Az óvodákba 22- en, az általános iskolákba 189- en, felnőttoktatásra 38-an, a zeneiskolába 90-en jönnek be vidékről. — Éppen emiatt úgy döntött a városi tanács vb — mondja dr. Bpth János —, hogy az érdekelt községektől hozzájárulást kérünk. A félév végéig még a régi rendszer szerint finanszírozunk. Ám azt követően az általános iskolások után évi ötezer, a zeneiskolásokért tízezer, a kisegítő iskolásokért 7 ezer 500 forint hozzájárulást kérünk. A helyi tanácsnak joga van ezt elutasítani! Számítania kell azonban arra, hogy közte és a szülők között feszültség keletkezhet. • Nem esett szó eddig nőhány más fontos kérdésről. Mi lesz pőldául a nevelési tanácsadóval? — Megpróbáljuk Igazgatási társulássá alakítani — feleli dr. Jávor Gyuláné. — Üjfent a települések önkormányzatához fordulunk: az állandó lakosok arányában kisebb ösz- szeggel járuljanak hozzá a működtetés és fenntartás költségeihez. Vác a teljes költség felét vállalja. Szeretném megemlíteni a központi műhely sorsát. Mindeddig az volt a feladata, hogy a vonzáskörzet összes iskoláját lássa el a technikaórákhoz szükséges félkész anyaggal. Azonban már erre sem kapunk központi támogatásit. Levelet írtunk a tanácsoknak: ha továbbra is megrendelnek tőlük, akkor tanulónként évente 120 ezer forintot utaljanak át nekik. A határidő február 28-a volt, azonban még senki sem válaszolt! Aggódunk, hogy nem értik pontosan, miről van szó?! Még valamit: a dolgozók általános iskolája, a szakmai átképző, a beszédjavító a falvakban élőket is szolgálják. Azonban ezekre is megszűnt az állami támogatás. • Be kell vezetni a tandíjat? — Ki vállalja?! Az emberek nem szoktak hozzá ehhez! • A Katona Lajos Városi Könyvtár segítő tevékenysége harmincnál több könyvtárra terjed ki. bevétele viszont igen csekély. Hogyan tartják fönt? — A városi tanács vb úgy látta jónak, hogy megmaradjanak hatáskörében a területi könyvtárellátó feladatok. A módszertani munkáért 16 ezer, a könyvtári ellátó munkáért pedig 35 ezer forintot kérünk az érintett tanácsoktól — évente. Működtetését egyébként társulási keretek között ki vánjuk megoldani 1991-től. Miután részletekbe menően megvitattuk az új finanszírozási rendszer közművelődésre és oktatásra gyakorolt hatását — aligha lettünk nyugodtab- bak. Hiszen egy csomó kérdőjellel találtuk magunkat szembe. Ha a város fenntartja a községek ellátását és nem kér érte pénzt, akkor a költség a váci polgárokat terheli. Ha pedig kér, akkor a kis telepü lések amúgy is szűkös anya gi kereteit fogyasztja. Kérdés: vajon a falu vállal ja-e a hozzájárulásokat? Amennyiben nem, a megálmodott és szépen hangzó falu-város közeledésétől — egyre távolabb kerülünk... Vennes Aranka Figyelemre méltóak az eddigi adatok. Hiszen a helyek és a jelentkezettek száma iskolatípusonként fontos összehasonlításra a'd lehetőséget. A megye gimnáziumaiban 2 ezer 118 gyereket vártak, ugyanakkor 1946-an nyújtották be kérelmüket. Számunkra ez azért szomorú, mert Pest megyében ez az arány nem éri el az országos szintet! Néhány iskola iránt igen mérsékelt az érdeklődés, így például a pi- lisvörösvári, a kerepestarcsai és az abonyi iránt. Ezekben tehát még mindig van hely. Továbbra is keresettek a szakközépiskolák. Ezekben túljelentkezést mutatnak az adatok. A 2 ezer 173 helyre 2437-en pályáztak. Közel háromszáz tanuló tehát hiába vár kedvező értesítést, csak a má sodikként, vagy a harmadikként megjelölt intézménybe juthat be. Igen változó azonban a kép területenként és szakmánként! A kereskedelmi, a közgazda sági és az óvónői szakok sokkal több fiatalt vonzanak, mint az ipari és mezőgazdasági képesítést biztosító intézmények. Szeptemberben még több szakma oktatása kezdődik meg. Dunakeszin vontató- és vontatottjármű-szerelő, Vácott közúti gépjárműszsreJő és vezető, Kerepestarcsán egészségügyi szakközépiskolai osztályok várják a diákokat. Az elkövetkezendő esztendőkben — főként a gyakorlati képzési helyek korlátozott volta miatt — csak mérsékelten, lehet bővíteni' a különböző szakokat. Tartósan számolni kell azzal, hogy a megye iskolahálózatában — a szakközépiskolai tekintetben — az igényeket nem tudják kielégíteni Ezen enyhít a főváros, de ösz- szességében továbbra is feszültség mutatkozik majd. Ha a hároméves szakmunkásképzők összesített adatait megnézzük, látszólag találko zik az igény és a lehetőség. A 4 ezer 126 helyre 4 ezer 128-an pályáztak. A valóság azonban egészen más! A nőirubaikészí tő, az autószerelő, a fodrász, a kereskedelmi és a vendéglátóipari, valamint a bútorasztalos szakmák változatlanul az élvonalban vannak. Mezőgazdasági gépszerelőként, esztergályosként, villanyszerelőként, hegesztőként azonban jóval kevesebben akarnak dolgozni Egyes szakmákra tehát nem tudnak fölvenni minden tanulót, másokban pedig még akad üres hely. Feltétlenül meg kell említeni azokat a különböző szakiskolákat, ahová leginkább Iá nyok jelentkeznek. A gép- és gyorsíró, valamint az egészség ügyi pályákra összesen 503-at tudnának felkészíteni, de csak 301 kérelem futott be hozzájuk Különösen a gép- és gyorsíró iskolák iránt mérséklődött az érdeklődés. Az elmúlt évben megnyitott gimnáziumokhoz vagy szakmunkásképző iskolákhoz csatolt osztályok indítása hasznosnak bizonyult. Ezt az állítást megerősítik a dabasi, a ráckevei, a szentendrei, a nagykátai és érdi tapasztalatok. Igaz, ezek az osztályok működtetésüket csak átmeneti jellegűnek szánják; amíg szükség úgy kívánja. A második, illetve a harmadik helyen megjelölt iskolákba 1670 tanuló jelentkezési lapja érkezett á közeli napokban. A felvételről március 23- án döntöttek. A fellebbezések lezárása — május 20. — után derül ki véglegesen, hogy a különböző iskolákban hányán folytathatják tovább tanulmányaikat. A fővárosba — első helyen — 8 ezer 785 tanuló adta be jelentkezési lapját. A döntés alapján 4 ezer 921-en tanulhatnak tovább. Még több mint ezer diák felvételére van lehetőség a második helyként, valamint a fellebbezések után. V. A. Szerelmi ajándék a hitvesnek Mesterfokon A napokban adták át Döm- södön az új oktatási és művelődési központot. A korábbi elhatározásnak megfelelően, az előcsarnokot egy helybéli művész alkotásai díszítik — Kohl János népi hagyományokat őrző fafaragásait tekinthetik meg itt a látogatók. Egy fafaragót többnyire öreg, hajlott hátú embernek képzel a közvélemény, ám Kohl János mindössze 35 éves. Igaz, gyermekkora óta foglalkozik ezzel a kihalófélben levő művészeti ággal. A budapesti házban, ahol lakott, élt egy idős bácsi, tőle tanulta az első fogásokat. Később népművészeti könyvekből, autodidakta módon képezte magát. Hosszú ideig amatőrként, munka mellett faragott, ám különböző pályázatokon így is többször dicsérő oklevéllel jutalmazták. Két éviéi ezelőtt kapta meg a Népi Iparművész, tavaly pedig a Népművészet Ifjú Mestere kitüntető címet. Ma már alkotásaiból él, budapesti ipar- művészeti boltokban árulják munkáit. A család 1979 óta lakik Dömsödön, s Kohl János három éve a helyi iskolában ve-V:" Szerelmi ajándék a hitvesnek zet fafaragó szakkört. A népi hagyományok szeretetére, őrzésére tanítja a gyerekeket, akik a művészt vezetésével most éppen a falu buszmegállóiba és tereire készítenek díszített padokat. Tanítványai talán a nyomdokaiba lépnek majd, s az sem kizárt, hogy a jövőben több dömsödi fiatal is a népművészet ifjú mesterévé válik. K. A. Népi mintákkal ékesített borotvatartő (Hancsovszki János felvételei) CSILLEBÉRC A GYEREKEKÉ Nagyon drága, de nem reménytelenül Néhány hónapja kongattuk meg a vészharangot az úttörőtáborokért arra figyelmeztetve: nehogy a nagy osztozkodásban a táborok, ifjúsági centrumok kicsússzanak a gyermekek lába alól. Azóta így foglalt állást az úttörőszö- vetség is, és az egykori Osille- béroi Vezetőképző- és Úttörőtábor nevet változtatott: Csillebérci Gyermek- és Ifjúsági Központnak kieresztették, saz intézmény nyitott módon, összgyermeki érdeket szolgálva kíván működni. Nem titkolják azonban, hogy az új címke az ismert célokon kívül idegenforgalmi törekvéseket is takar, azaz, hogy a gyermekek számára elérhetetlen árú, 200 téliesített szállásukat és a 64 első osztályú bungalójukat felajánlják a hazai és a külfödi vendégeknek. Teszik ezt azért, mert. az üdültetésből, a konferenciákból és rendezvényekből befolyt összegeket vissza akarják juttatni a gyermekeknek. A helyzet ma ugyanis az, hogy egy diák nyári táboroztatása napi 400 forintba kerül — ami olcsóbb ugyan, mint a hasonló magánvállalkozásban —, ám még így is sokba kerül. Alexa György igazgató hiába sorolja, hogy ezért a pénzért szállást, étkezést, programokat, utazási jegyeket és felügyeletet biztosítanak, maga is belátja, mekkora terhet tó ez az összeg mondjuk egy kétgyermekes családra. Ettől az évtől kezdve Csillebérctől is megvonták az állami támogatást, ami önmagában még nem lenne baj. A gond az, hogy egy tollvonással megszüntették a gyermek- szervezetek finanszírozását is. Csillebérc pénz híján nem tud alapítványt tenni, amihez csatlakozni lehetne, így egyelőre csak arra képes, hogy a már említett módon vállalkozzék, illetve a gyermekekért felelősséget érzők támogatását kérje. Mert végül is adott a 60 hektárnyi terület, az 1200 férőhely, a 25 méteres úszómedence, a számtalan sportpálya, a cölöpvár. S ha mondjuk egy iskola nemcsak gyermekeket küld, hanem pedagógusfelügyeletet is biztosít, és maguk tervezik, talpalják le a programokat, máris jócskán kevesebb a befizetendő összeg. Sőt, ha az iskola és a helyi tanács összegyűjti, indokolja a rászorultak névsorát, Csillebérc kedvezményt nyújt — éppen a drága szálláshelyeiből befolyt pénzből. Mint azt Alexa Györgytől megtudtuk, a támogatóknak részletesen és nyilvánosan beszámolnak a pénzek felhasználásáról. Arra a kérdésre, hogy lesz-e az idén telt ház Csillebércen, ma még csak „reméljük” a választ. Tény viszont, hogy jelentkeztek már vállalatok, akik saját dolgozóik gyermekeinek üdültetését finanszíroznák, s Csillebércen várják a tanácsok, iskolák különféle gyermek- és más szervezetek képviselőit, akik saját szervezésben is készek a táboroztatásra. F. E.
