Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

1990. MÁRCIUS 26., HÉTFŐ 3 Szavazás a rendőrségi fog­dában Fegyveresen kísérik a cédulákat Rendőr n szavazókor előtt Valószínűig a betörőik, a tolvajok, a notórius ittas ve­zetők is szavazással voltak el­foglalva tegnap, ugyanis a megyében jelentős betörés, lo­pás, közlekedési baleset nem történt. A kora délutáni órák­ban dr. Németh Ferenc ez­redestől, a megyei rendőrfő­kapitánytól kapott tájékozta­tás szerint ilyen csöndes nap­juk rendesen nem szokott len­ni. S ez volt az, ami meg­lepte a rendőröket is. Mert az, hogy a választás mindenféle rendzavarás nél­kül zajiliik, arra a kapitány­ságon is számítottak. Tenni­valójuk mindössze annyi volt, hogy a szombatról vasárnap­ra virradóan biztosították a szavazólapok szállítását, s éj­szaka őrizték a szavazóhelyi­Föúöllő Szórólapokkal bombáztak A választási kampány végén a gödöllői pártok még egy utolsó nagy erőbedöbássai hívták fel magukra a figyel­met: potyogtak a repülőgép­ről szórt röplapok, dudáltak a fellobogózott gépkocsik, mesz- sze szálltak a jól ismert ref- rénű dallamok. Aztán egy nap csend, tegnap pedig reggel 6 órakor megkezdődött a szava­zás. A 19-es szavazókör helyszí­nén, az Állatkórház sok-sok A sátorfáját... Még meg sem alakult a leen­dő Parlament, s ki tudja med­dig kell még várni rá. a Ma­gyar Október Párt azonban máris megkérdőjelezi törvé­nyességét. A szavazás napján két sát­ruk állt az egyébként csöndes Országház előtt. Amíg az Or­szágos Választási Bizottság az épületben, hermetikus körül­mények között végezte munká­ját, addig a ház előtt két-há- rom érdeklődőnek magnóról eljátszották a francia himnuszt, meg néhány magyar népdalt. A sátrak előtti transzparenseken az olvasható, hogy rajtam is múlik, meg hogy szabad vá­lasztásokat. És mindez az első szabad választás napján. Az Október Párt egyébként négy évig szándékozik a T. Ház előtt sátorozni tiltakozásul a jelenlegi választási törvény ellen, amely szerintük nem biztosítja a szabad akarat ki­fejezését. A következő válasz­tásokig a sátrakban akarnak tiltakozni — kíváncsian várjuk, ki szedi föl előbb a sátorfáját. lépcsőjén két bot segítségével kapaszkodott fel a 79 eszten­dős Dóra István. — Amíg az ember él, ér­dekli hazájának sorsa, jövő­je — mondta. — Mezőgazdász lévén olyan emberre fogok sza­vazni, akiről tudom, hogy a parasztságot pártolja. Ha őket elhanyagolják, ki termeli az országnak az ennivalót? ? Nyugdíjas házaspár, Hasz­nost József és felesége már kifelé tart. Mint kiderült, tel­jes köztük az összhang; ugyanazt a pártot, ugyanazt a személyt Ikszelték be a la­pon. S hogy mit várnak a jö­vőtől az a fontos, hogy béke legyen — mondják. Szavazóhelyiséggé alakult egy napra a máriabesnyői vasútállomás váróterme is. A bizottság szerint zökkenő- mentesein folyt a szavazás, csupán az írástudatlanoknak kellett segíteni, a lapok szö­vegének ismertetésével. Dél­előtt 10 órára az ide tartozó állampolgároknak csaknem a fele leszavazott. ségeket. Rendőr egyébként a jogszabályoknak megfelelően a szavazókörökbe nem léphe­tett be, csak a választási bi­zottság kifejezett kérésére. A főkapitány mindössze olyan lehetőséget tudott elképzelni, hogy valaki — tekintve, hogy a szesztilalom kiment a di­vatból —, részegen inzultáilná a választóikat, vagy a bizott­ság tagjait. Elképzelhetőnek tartották, hogy az urnák lezá­rása, s az első részeredmé­nyek után valamelyik párt szimpatizánsai utcabálon ün­nepelnének, közbeavatkozásra azonban ilyen esetben is csak a közrend védelmében kerül­hetne sor. Az ezredes szavad szerint az ünneplés szabad, pezsgőbontás szabad, utcabál szabad, csak egymást pezsgős­üveggel fejbe vágni — azt nem szabad. A készültség Is a várható nyugodt hangulatnak megfe­lelő. az egymilliós lélekszámú megyében mindössze hússzal több rendőrt hívtak be ké­szültségbe. A rendőröknek, a szavazás végeztével ugyanaz lesz a dol­guk, mint előtte: azokból a körzetekből, amelyek nincse­nek telefaxos összeköttetésben a megyével, fegyveresen kísé­rik a szavazócédulákat, illetve a jegyzőkönyveket a választá­si központba. Budaörsön az J. körzetben egyeztetik a papírokat Voksoltak a szerzetesek A máriabesnyői kapucinusok közül négy fő tartozott a vá­lasztásra jogosultak j közé. Hármójuk a rendfőnök, Fidél atya autójával érkezett a nagymise után a helyi óvodá­ba szavazni. Pintér István Ala­jos — hittanórája miatt — később megy utánuk. — Eddig is részt vettem a szavazásokon, de ez az első alkalom, amikor valóban sza­vazhatok. Elképzeléseinket, vé­leményünket nem egyeztettük a rendházban, magunkban gondoltuk át a pártok, képvi­selőjelöltek programjait. Aszód Fadsëi a kampánycsendben Az aszódi tanácsházán már 14 óra körül látták, hogy a választás érvényes lesz. A vá­lasztási bizottság elnöke, dr. Kolesza János ekkor tért visz- sza Kartalról és Versegről, ahol akkorra a választásra jogosultak 40-45 százaléka élt a jogával. Sajnálatos baleset érte a kampány utolsó napján, pénte­ken este a Fidesz jelöltjét, Glafctfeilder Bélát. Plakátokat ragasztottak az aszódi válasz­tókerületben, amikor közúti balesetet szenvedett egy gép­kocsiban utazva többedmagá- val. Szerencsére komolyabb baj nem történt vele, s mond­ják, ha nem sikerül a főpróba, az előadás sikeres lehet — de ez csak lapzártánk után de­rül ki. Szokatlan kérdés: vajon megszegte-e a kamoánycsendet az a labdarúgó, aki a szombati NB III-as mérkőzésen mezére ragasztotta az SZDSZ matri­cáját? Igaz, csapata vereséget szenvedett, de pártját az esé­lyesek között tartották számon a legutóbbi közvélemény-kuta­táson. Gödöllőn és körzetében za­vartalanul folytak a választá­sok, a polgárok 70 százaléka adita le vc&sát, Kerepestarcsán a délutáni adatok szerint 54 százalékos volt az arány. Sok helyen a választópolgá­rok tétován léptek a szavazó helyiségekbe és tapasztalata­ink szerint ötletszerűen adták le voksulkat. Vácszentlászlón, az utcán egymásnak kiabálták ki kire szavazzon. Nagykörös Inkább krumplit ültettek Nagykőrösön és a Pest me­gyei 16-os számú egyéni or- szágyűlési választókörzetben a szavazás napján este 6 óra­kor mindössze az volt a biz­tos, hogy a választópolgárok alig több, mint a fele ment el voksolni. Az emberek délelőtt 10 óráig keresték fel nagyobb számban a választókerületek 60 szavaz óh elydségiét. Megfi­gyeléseink szerint igen sokan voltak, akik fehelyett a zárt­kerteket keresték fel,.s bízva a meteorológiai jelentésben a jósolt eső előtt krumplit ültet­tek. Cegléd Hosszú sorba» A város polgárai ünneplőbe ■ öltözve, az eseményekhez mél-‘ tó komolysággal igyekeztek a szavazásra. Az embereket egy­általán nem zavarta az, hogy ez idő tájt itt-ott esetleg hosz- szú sorban kellett álldogálni, még ki-ki sorra került. Tizen­egy óra körül egy-egy szava­zókörben a szavazásra jogo­sultak mintegy 40, délután 2 óra tájban az 55, sőt néhol már a 60 százaléka leadta a voksát. Külföldi megfigyelők Szentendrén Titok is volt, át is szervezték Á több mint negyven esz­tendő óta első szabad válasz­tás iránt nemcsak idehaza, ha­nem külföldön is nagy az ér­deklődés. Mint arról korábban beszámoltunk, számos ország küldte el megfigyelőit, akik vasárnap is járták az országot. A több nemzet politikusait, közéleti embereit tömörítő nemzetközi bizottság például a Duna Intercontinentál szálloda első emeletén ütötte fel tanyá­ját, s már a hét eleje óta foly­tak az előkészületek a vasár­napi programokkal kapcsolat­ban. Magyarországon tartóz­kodnak a Nemzetközi Helsinki Szövetség választási megfigye- lőcsoportjának tagjai is, s természetesen se szeri, se szá­ma a külhoni lapok munka­társainak, a különböző tévé- és rádiós társaságok riporte­reinek. Jellemző a nagy titkolózásra — a meglátogatandó szavazó­helyiségek listáját nem nagyon szokták idő előtt megszellőz­tetni —, hogy bár hét közben is többször próbálkoztunk, csak annyit sikerült megtud­nunk: az amerikai megfigye­lők vasárnap reggel hat óra­kor indulnak. Ám felesleges volt túlságosan korán kelni, mert még tegnap hajno’ban, azután a reggeli órákban többe szőr átszervezték az egyébként is feltűnően disfckréten kezelt programot. A várakozás azon­ban nem volt hiábavaló: lehe­tőségünk volt, hogy találkoz­zunk Walter Mondale úrral, az Amerikai Egyesült Államok korábbi alelnökével, aki egye­bek között budapesti szavazó­helyiségeket keresett fel. Első­ként a Mező Imre útit látogat­ta meg egy népes küldöttség élén. Hosszasan faggatták Jas- kó Istvánnét, a bizottság elnö­két, nagy érdeklődést mutatva a választók aktivitásáról el­hangzott adatok iránt. Némi meglepetéssel hallották a ven­dégek, hogy Magyarországon létezik mozgó urna is, amelyet praktikusnak ítéltek az ameri­kai megfigyelők, sőt maga Mondale úr vetette fel kollé­gáinak: ,„ezt nálunk is meg kellene valósítani”, S eddig mi hittük azt, hogy nekünk kel­lene tanulnunk ar amerikaiak­tól! Büszkeségünk tovább nőtt, amikor kiderült, hogy másban is lehetne követni az itteni pél­dát. Eagleton úr, aki hosszú politikai pályafutás birtokában nagy tapasztalatokkal rendel­kezik, a beszélgetés során el­mondta, hogy az USA-ban mindig kedden rendezik a vá­lasztásokat, ám ennek az a kö­vetkezménye, hogy munkaidő előtt és után rendkívül nagy a tolongás a szavazóhelyiségek­ben. „A vasárnap talán meg­felelőbb lenne, én ezt tartom jobb megoldásnak” — mondta Eagleton úr, s úgy tűnt, nem bóknak szánta a dolgot. Mivel a nemzetközi megfi­gyelők programját lehetetlen volt előre, megtudni, találomra indultunk még a délelőtt fo­lyamán Szentendrére, abban reménykedve, hátha összefu­tunk valamelyik csoporttal. Nem is csalódtunk, mert mint megtudtuk, az 1. számú vá­lasztókörzetben a nemzetközi csoport izraeli tagjai érdeklőd­tek a tapasztalatokról. Már nem is meglepő, hogy ők is több kérdést tettek fel Marga- ritovits Ivánnak, a választási bizottság elnökének a mozgó urnáról. A vendégeket a sza­vazólapok tartalma is érdekel­te, olyannyira, hogy szerettek volna egyet elvinni magukkal — ám ezt nem tehették, mert a törvény tiltja. Az izraeliek szinte még ki sem fordultak az ajtón, máris megjelent egy svéd forgatócso­port, amely az épület bejárata előtt készített interjúkat a sza­vazásra siető emberekkel... F. Z. Táfeép süti utón Falu, város tele szeméttel. Röpcédulák, szórólapok százezrei feküsznek megtaposva, sárba gyűrve. Nyomtat­ványok, melyeket soha senki nem olvasott, propaganda­anyagok, melyek egyetlen pártnak sem szereztek híve­ket. Plakátok mindenütt. Egyszerü_ fekete-fehérek vagy méregdrága színesek. Azért ragasztották ki őket, hogy meggyőzzenek arról, kire érdemes szavazni. Plakátok az iskola falán, a kirakaton, a buszmegálló menetrendjén, a szobron, az emlékművön. És plakátokat ragasztottak — jó erős csirizzel — a házak ablakaira is. Szomszédom verejtékezve kapargatja lefele. És káromkodik. Szidja a demokráciát. Az olyán demokratákat, akik nem ve­szik tudomásul, hogy ez az ő saját ablaka, ezt neki kell megtisztítania. Bűbájos falu, Duna-parti település. Azt mondják „X” párt. itt biztos nyerő. Mett jó a programja, mert válto­zást ígér, s mert segítené a vállalkozókat. „X” párt alig­hanem tudja is ezt, mert a kampány finisében hatalmas autókaravánnal száguldozza be az egyébként csendes falut. S hogy még inkább meggyőzze az amúgy is meg­győzőiteket, röplapok ezreit szórja szét a gondozott pá­zsitra, a színes virágoskertre. A falu először bosszankodik, utána öklét rázza, s ami­kor elvonult a karaván, seprűt és szemétlapátot ragad. Es természetesen másra szavaz. Pártok, szervezetek, képviselőjelöltek, figyelem! Kö­vetkezik a második forduló. Vác Az idősek szintén ott voltak Pest megye 1. számú vá­lasztókerületének (Vác és kör­zete) 55 szavazókörében reggel hatkor rendben megkezdődött és délután hatkor rendben be­fejeződött a választás. Hosz- szabbításra sem ott, sem a kettes számú választókerület negyvenhét szavazókörében nem került sor. A választásra jogosultak többsége igyekezett már délelőtt leadni voksát, sokan vették igénybe a mozgó urnákat, ám az idősebb embe­rek jelentős, része, nem keve­sen másak segítségével, felke­reste a szavazóhelyiséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom