Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

1990. MÁRCIUS 21., SZERDA 3 5i Elkésett nyílt levél Már a tanácsteremben sincs jelen Lenin Tegnapi számunkban írtunk arról, hogy milyen sorsra ju­tott a váci Lenin-szobor, Varga Imre alkotása. A közelmúltban azonban egy másik — bár ko­rántsem ilyen művészi értékű — Lenin-, és vele együtt egy Marx-szobor is kisebbfajta közéleti vihart kavart. A Szentendre és vidéke című vá­rosi lap hasábjain jelent meg dr. Kovács Béla megyei ta­nácstag Balogh László tanács­elnöknek szóló nyílt levele, amelyben bírálja, hogy a „két férfiú szobra ma ugyanúgy fel­ügyeli a tanácskozótermet, mint ahogy történt ez 40 évig, ugyanúgy mintha Magyaror­szágon nem történt volna az el­telt két esztendőben semmi”. Az ügyről megkérdeztük a levél címzettjét, a megyei ta­nács napokban külföldről visz- szatért elnökét. — Eléggé sajnálatosnak tar­tom, ha egy testület tagjai a sajtón keresztül érintkeznek egymással, hiszén sokkal egy­szerűbb lenne a problémákat a tanács ülésén, amelynék dr. Kovács Béla is tagja, megvi­tatni. Ami a konkrét kérdést illeti, azt hiszem teljesen igaza van abban Kovács úrnak, hogy a korszakokkal együtt változnak a jelképek, és ezt nekünk kö­vetnünk kell. Nyílt levelével azonban — amely február 16-án jelent meg — azt hiszem szentendrei tanácstagunk egy kissé elkésett, hiszen január 8-0 óta tanácstermünkben már nincs jelen a két szobor. Ezt egyébként dr. Kovács Béla ész­revehette volna, sajnos azon­ban a megválasztása óta meg­tartott négy tanácsülés közül csak az első kettőn — és azo­kon is csak a szünetig — vett részt, a januári és februári tes­tületi üléseken — pedig ezeken többbek között a minden vá­ros számára sorsdöntő költség- vetést is tárgyaltuk — már meg sem jelent. De tény az is, hogy a testület korábbi tanács­kozásain sem emelt szót nyil­vánosan a két műalkotás ellen. (bpa) 6 MONDTA Döglött ló Takaros kinézetű és ölnyi nagyságú csokrunk van már a botcsinálta demok­ráciakertészek nevelte vi­rágokból. Van ebben egy- egy szálként agyagba dön- gölés, tavaszi nagytakarítás, a kommunisták fasiszták, büdös zsidók és így tovább. Most ismét rábukkanhat­tunk egy mutatós virágszál­ra; a csokorba való ez is. Amint az szóba került a Világnak (90/11.) adott in­terjújában, dr. Fodor Gá­bor, a Fidesz választmá­nyának tagja, a választási gyűlések egyikén bájos szó­képet alkotott. „ ... a dög­lött oroszlán és az állator­vosi ló összevonásaként...”, döglött lónak nevezte a Ma­gyar Szocialista Pártot. Ki­mondottan örvendezünk akkor, amikor a fiatal de­mokraták bemutató okta­tást tartanak demokráciá­ból, politikai kultúrából, lay kell ezt csinálni. Egy alkotmányosan működő, törvényesen bejegyzett po­litikai szervezetet — amely­nek jogai azonosak a többi szervezetével —, miért ne lehetne döglött lónak minő­síteni? Persze, ha ez a „döglött ló” visszaszólna — véljük: politikai ízlése ettől megóvja —, s a veszett hié­na meg az üvöltő farkas összevonásából alkotna egy, az F. G.-éhoz illő bájos szó­képet, lenne akkor haddel- hadd! Jogállamiság, de­mokrácia, piszkos bolseviki módszerek emlegetése! Mégsem ezért tesszük szóvá e friss demokráciavi­rágot. Hanem mert mon­dott valami mást is F. G„ aki az interjúban „a liberá­lisabb, polgáribb” szemlé­let képviselőjének tartja magát a Fideszen belül. Az újságírónak arra a megál­lapítására ugyanis, hogy „Ha jól értem, azt mondja, objektíve nincs szükség egy ilyen pártra” (ti. az MSZP- re), F. G. azt felelte, „Igen, tulajdonképpen ezt mon­dom.” Lám, milyen egysze­rű ez! Először döglött lóvá kell nyilvánítani, majd fe­leslegesnek ítélni, s utána — mert csak útban van egy ilyen, objektíve szükségte­len párt — következhet az eltakarítás. Esetleg az al­kotmányos jogok korlátozá­sával, betiltással, feloszla­tással ... ahogy az a de­mokráciákban szokásos, ha az a demokrácia Fidesz- módi. KLIENS védtelen magyar* falvakra. A szóban forgó három községről még azt is megtudtuk; lakói nagyon szegények, könnyű őket manipulálni. Nyilván ez történt most is. E falvakból került ki régen sok vasgárdis­ta, Ceausescu idejében pedig a Securitate toborzott innen ügynököket. Abban mindkét fél egyetér­tett, hogy a felelősség elsősor­ban a kormányt és a parla­mentet terheli. A marosvásár­helyi Markó Béla elmondta, ők már pénteken informálták Bu­karestet a várható események­ről, ennek ellenére semmi sem történt fentről. Ez a passzivi­tás lett a jellemző később a rendőrségre és a hadseregre. Egyik sem avatkozott be, hogy rendet teremtsen. — Lesz-e rend, és mikor? — tették fel a kérdést többször is a tanácskozás magyarorszá­gi résztvevői. — A sovinizmus nem ma született, és ne is várjuk, hogy néhány röpke hónap alatt fel lehet számolni — jelentette ki Sirin Anton, s ha nem is pesz- szimistán. de annál tárgyilago- sabban kifejtette: a marosvá­sárhelyi zavargás nem az első és korántsem az utolsó, a két nép békés egymás mellett élé­sét még nagvon sok konfliktus fogja zavarni. — A cenzúra megszűnése és a szabad szólás nemcsak pozi­tív változásokat hozott magá­val, de kiszabadított egy sor rossz szellemet is a palackból, köztük a felfokozott és rosz- szul értelmezett nemzeti ér­zést. A reálisan gondolkodók joggal hitték, hogy végre fel­ülhetünk egy mozdonyra, amely együtt visz bennünket a demokráciába. Sajnos, még so­káig fel lehetünk rá készülve, hogy szép számmal vannak olyanok, akik szíves-örömest felrobbantanák a közös moz­dony kazánját. RENDKÍVÜLI ember Domokos Géza Sütő Andrást méltatta, azt a Sütőt, aki nem lehetett jelen ezen a fórumon, jóllehet készült eljönni és lett volna mondanivalója. — Egy rendkívüli embert, egy modell értékű személyt ért sérelem, mi több, tettleg bán­talmazták. Talán ő a legdrá­maibb áldozata ennek a hely­zetnek, ő, akit meghurcoltak, megaláztak Ceausescuék, aki a maga eltökélt, bölcs tenni- akarásával a legtöbbet lendí­tett a román demokrácián — szóval cs tollal harcolt a két nén megbékéléséért. Eva Marie Bárki bécsi ügy­védnő Ausztriát képviselte a fórumon. Felszólalásában az osztrák közvéleményre hivat­kozva élesen kikelt a Romá­niában sorozatosan végbeme­nő, magyarokat ért zaklatások ellen: — Elítéljük a román Az igazságosság mint foga­lom, még létezik, csak éppen ebben az esetben a gyakorlat­ban nem lehet érvényesíteni — mondta tegnap Szigetvári Ferenc, a Rádi Tanács vb-tit- kára. S csaknem vele egybe­hangzóan ugyanezt hallhattuk néhány perccel később a má­sik fél gondjait felsoroló szom­szédvárat, a Penci Tanácsot képviselő Ferenczi Tibor vb- titkártól. A vita, amely a két település lakóit foglalkoztatja, nehezen dönthető el mindenki megelégedésére, bár némi elő­relátással elkerülhető lett volna. Történt ugyanis, hogy a nagy összevonások korszaká­ban egyesítették a két falu ta­nácsát. A házasság kényszerű volt, s ez most, a válás után érzékelhető a legjobban. A közösködés évei alatt ugyanis elhatározták, hogy egy kilenc­kormányt és a parlamentet, de mindenekelőtt a belügymi­nisztert. A nemzetközi tapasz­talat azt bizonyítja, egy ilyen fajsúlyú atrocitás nyomán a legkevesebb, ha a felelős mi­niszter lemond. A jelek sze­rint erről szó sincs Romániá­ban. Román részről nem kom­mentálták a bécsi véleményt, viszont Konrád György szor­galmazta egy olyan teljhatal­mú magyar kormánybizottság megalakítását, amely a hely­színen folytatna kivizsgálást: mik voltak a főbb kiváltó okok, kit milyen mértékben terhel felelősség, mit tesz a román kormány azért, hogy a jövőben ne forduljanak elő hasonló atrocitások. — Szeretném leszögezni — s ez nyilván nem csak az én véleményem —, mi nem a ro­mán népet hibáztatjuk, nem a nemzetet kívánjuk felelősségre vonni — fejtette ki Konrád György a felelősségről folyta­tott vitában. EURÓPA SZEME — Európa szeme minket néz — mondta az egyik román küldött a szünetben. — Nekem az a véleményem, ami történt, az az egész nép szégyene. ilyesminek nem szabadna megtörténnie két kultúrnép között a huszadik század vé­gén. Matula Gy. Oszkár venvonalas távhívó központot telepítenek Rádra, s erre a berendezésre kötik rá egyenlő arányban az igénylőket. Ha minden maradt volna a régi­ben, a költségeket is közösen viselték volna, ami az akkori számítások szerint a társulás­ba belépő tagoknak mintegy 60 ezer forintot jelentett vol­na fejenként. Ám közben meg­történt a válás, s esetünkben is igaz lett: közös lónak túrós a háta. A korábbi telefontulaj­donosokat ugyanis automati­kusan rákötötték a szabad vo­nalakra — szám szerint a két településen mintegy 26-ot —, ám az akkori posta váci táv­közlési üzemének munkatársai csak egy 10 vonal kapacitású kábelt fektettek le Rád és Penc között. S ebből lett a baj. Mert nagy baj, hogy már meg is alakult Rádon a társu­lás, s kiszámították, hogy ha a központ szabad vonalainak felét megkapják, egy-egy tag­nak ez 40-45 ezer forintjába kerül majd. Ha ugyanezt Pen- cen szeretnék elérni, akkor nekik ki kell fizetniük egy újabb, a két falut összekötő kábel költségeit is, s ez egyes számítások szerint elérheti a 2 millió forintot. Így viszont minden penci igénylőnek leg­alább 80-85 ezer forintjába ke­rül mindaz, ami a szomszéd­ban még a közösködés idején telepített központ jóvoltából sokkal olcsóbb. Adódik a kér­dés: nem lehetne a települése­ket összekötő kábel telepítésé­nek árát közösen fedezni? Mert ez lenne a legigazságo­sabb megoldás — állítják a vb-titkárok is. De a válasz is egyértelmű: nem, mert a rádi társulás tagjaitól bizonyára egyetlen fillérrel sem lehetne többet beszedni, mint ameny- nyire valóban szükség van, a tanácsoknak pedig erre nincs pénze. Így a penciek egyetlen reménye a településen műkö­dő obszervatórium, amely az ilyen esetekben mindig meg­nyitotta pénztárcáját a közös­ség javára. De ez csak remény. A pen­ci telefonigénylők természete­sen bizonyosságot szeretnének. Legalább annyit, hogy a táv­közlési üzem garantálja: amíg a faluban nem alakul meg a társulat, addig nem osztja szét a rádiak között a szomszédok­nak fenntartott szabad vonala­kat. F. Z. leg ez is egy-két napon belül befejeződik. • Milyen esetben kell meg­ismételni a választásokat? — Akkor van szükség má-^ sodik fordulóra, ha az első fordulóban a szavazás érvény­telen, vagy eredménytelen. Ér­vénytelen, ha nem jelenik meg a szavazáson az adott válasz­tókerületben a választásra jo­gosultaknak több mint a fele. Éredménytelen, ha egyetlen személy vagy párt sem kapja meg a szavazatok többségét. ® Lesz ismétlés? — Mi úgy prognosztizáljuk, hogy a listás, tehát a területi választókerületben a szavazás eredményes lesz. Az egyéni választókerületekben — tekin­tettel arra, hogy nagyon sok a jelölt — többségben második forduló dönt majd. Radosza Sándor ■ ■ AI __ * ______L1 m enedzserképzés Nagykőrösön rendezett ülést a Magyar Vidék Társasága, ez a pártoktól független, még ta­valy februárban megalakult szervezet. A társaság prog­ramjában célul tűzi ki, hogy megszüntesse a vidék elmara­dottságát, csökkentse a lesza­kadást. Wirth Gyula választmányi tag szerint a gyakorlat irá­nyába kell elmozdulni. Lázár László a Vidék Fejlesztő Szol­gálat Kft. ügyvezető igazgató­ja elmondta, április közepén máris beindítják azt az ön- kormányzati menedzserképző tanfolyamot, amelyet az or­szág nyolc városában 50—50 résztvevővel szerveznek meg, egy-egy turnusban. E tanfo­lyamot nemcsak a leendő ta­nácsiaknak, de a ma pályán levő államigazgatási szakem­bereknek is ajánlják, hiszen pontosan arra készíti fel őket, hogyan kell az önkormányzati tulajdonnal vállalkozók mód­jára bánni. Választási eredmény 24 órán belül Közeledik a „nagy vasárnap Néhány nappal a szavazatok leadása előtt — úgy tűnik — még nem mindnyájan vagyunk eléggé felkészülve az első sza­bad választásokra. A voksolás jogi és technikai feltételeiről, a lebonyolítás módjáról kér­deztem dr. Csiba Tibort, a Belügyminisztérium Választá­si Irodájának vezetőjét. — Az előkészítések hossza­dalmas folyamata sportnyelven szólva a hajrához érkezett — mondja^ — Ma már kijelent­hetjük, a technikai feltételeket megteremtettük. Legfontosabb dolgunk a lista (tehát a terü­leti szavazólapok) legyártása, hiszen ezeknek a szavazólapok­nak legkésőbb 23-áig kész kell lenniük. • Hol nyomtatják a cédulá­kat? — Az Állami Nyomda készí­ti ezeket. • Milyen kérdések lesznek a nyomtatványon? — Az állampolgár két sza­vazólapot kap. Az egyiket az egyéni választókerületi szava­zásra, a másikat a pártlisták­ra való voksolásra. Az egyéni választókerületi szavazólap kisméretű, bal oldalán a jelöl­tek neve szerepel (ábécé­sorrendben)," középütt a szava­zás céljára szolgáló részletek, amelyen jobb oldalon a párt­jelöltség vagy a független je­löltség rögzíthető. A nagyobb alakú listás szavazólapokon a vízszintes sorokban a pártok neve és rövidítése, s alatta a pártjelöltek névsora, a pártok által megadott rendben. A párt neve fölött van az a kis négy­zet, ahova plusz-, vagy x-jelet lehet elhelyezni. • Hová kerülnek a kitöltött cédulák? — A szavazatszámláló bi­zottságok (amelyekből az or­szágban 11 ezer van), 25-én, vasárnap legkésőbb 20 óráig lezárják a szavazóköröket, kü­lönválasztják az érvényesektől az érvénytelen voksokat és az érvényesek közül megszámlál­ják, hogy melyik jelölt és me­lyik párt hány szavazatot ka­pott. Ezeket kötegelik, lepecsé­telik, bezárják, beszállítják a helyi tanácsépületbe, ahol páncélszekrényben őrzik, majd a procedúra végén zúzdába ke­rül. • Mikor hozzák az eredmé­nyeket nyilvánosságra? — Huszonnégy órán belül kihirdetik az eredményt, ezt követi majd egy ismételt át- számlálás, az eredeti jegyző­könyvek alapján. Remélhető­Közós telefonközpontnak is túrós a háta ódról Pencre kétmillió ÁTVÁITÁS K ellemes helyzetben van a hírlapíró, mert tál­cán kínálta fel számá­ra a kiindulópontot adó pél­dát a valóság. A tálca ez esetben a Magyar Nemzet, amelynek a munkatársa — ott olvasható az interjú az 1990. március 10-i szám 5. oldalán — beszélgetésre kérte Juhász Pált, a Szabad Demokraták Szövetsége gazdasági szakértőjét. Az eszmecsere témája a priva­tizálás, azaz a termelő ága­zatokban a magántőke-ma­gántulajdon arányának a gyors bővítése, valamint az ún. földkérdés. A szakértő, aki egyben pártja nézetei­nek is a tolmácsolója, arra a kérdésre, „Nem tarta­nak-e attól, hogy olyanok fognak majd földhöz jutni, akik azt egészen más célra használják majd, mint a földművelés?”, a többi kö­zött ezt válaszolta: „Szabad földforgalmazás, piaci vi­szonyok között a saját tő­kéjüket kockáztató föld- és telekspekulánsokra is szük­ség van.” Töprengeni kezd az új­ságíró, vajon valóban óhaj­tott eredménye lesz-e a vál­tozásoknak, ha megjelenik a spekuláns? Az a személy tehát, aki — a hatvan év feletti gazdálkodóknak van­nak erről keserves emlékei — bagóért felvásárolja a megszorult, fizetésképtelen kisgazdák földjét, s kivárva bizonyos időt, vagy éppen fittyet hányva a gazdálko­dási józanságra, borsos áron adja tovább, illetve felpar­cellázva kínálja házhelynek, üdülőteleknek, zártkertnek stb. Természetes része a vál­tozásoknak, hogy a magán­tőke fokozott és jelentős szerephez jusson. A pálya­váltásnak a szakértő által jelzett korlátlansága azon­ban a spekulációs haszon­nak mint „szükségesnek” a megjelölésével aligha von­zó. Köznapi tapasztalatok sokasága figyelmeztet ugyanis rá: a spekulációs hasznot nem kíséri semmi­féle értéknövelés, társadal­mi haszon. Létrejöttének legfőbb forrása nem egyéb, mint mások rászorultságá­nak a kihasználása. A har­mincas években a magyar falu szemléltető oktatást kapott abból, miként is kép­zeli el a spekulációs tőke a tőkehatékonyság és tőke­koncentráció gyakorlatát. Ennek feltámasztása ..., nos, hogyan is fogalmazzam meg. hogy ne legyen túlsá­gosan éles vagy bántó! Ta­lán így: ennek feltámasztá­sa aligha bizonyítaná a gaz­dálkodók előtt, hogy az úi útra történt átváltás való­ban az ö érdekeit szolgál­ta ... Ami az előbbiekben még csupán elképzelés, az sok tekintetben már észlelhető valóság a megyében. Amit a nyugati szakirodalom ún. korlátlan (primitív) szabad- versenyes kapitalizmusnak nevez, annak díszes példá­nyait lelhetjük meg itt, ott, amott, egyebek között... Egyebek között azon korlátolt felelősségű társa­ságok némelyikének a gya­korlatában, amelyek egyre inkább uralják az építő­anyag- és tüzelőanyag-ke­reskedelmet. Némelyik kft. mögött ugyanis — egyetlen személy áll. Amiben persze nincsen semmi törvényte­len. Az már viszont jelzi a torz haladási irányt, hogy a „bátrabb” kft.-k partvonal­ra tették a fuvarosokat. Nem hajthatnak be a telep­re! A kft. ugyanis annak szolgáltat ki árut, aki a kft.- vel szállíttat! Az általuk megszabott áron ... Válasz­tás nincsen. Vagy el kell menni egy másik település­re — és akkor mérhetetle­nül megnövekszik a szállí­tott árunak az ára, a fuvar- költség miatt, vagy el kell fogadni a diktátumot. A kft. és a fuvareszközök tulajdonosa: egy személy, egy család. A „vállalkozó” gyarapodik, de vajon az ilyen vállalkozótól mi a haszna a közösségnek? Meditál az ember. Vajon a haszonelvűség már-már normává emelése, a haszon­elvűség jegyében végrehaj­tandó mindent megengedés valóban hatásos gyógyír lesz a gazdaság súlyos ba­jaira, avagy ... Avagy megtörténhet, hogy a spe­kulációs tőke értékes ter­mőföldek ezer és ezer hek­tárjait aprózza fel telkekre, miközben újgazdák csoport­jait — akik örömmel vették művelésbe visszaigényelt földjüket — változtatja át rövid idő alatt bérmunkás­sá? Megtörténhet, hogy az árusítást és szállítást egy kézben koncentráló vállal­kozó kiszolgáltatottabb helyzetbe juttatja a vásár­lót. mint voit korábban? L ehetne szaporítani a kétségeket kifejező kérdéseket, de talán nem szükséges. Ennyiből is világos, rendkívül nagy szüksége van a társadalom­nak a vállalkozás, a vállal­kozók teremtette többletek­re, a földforgalmazás stb szabaddá tételére, csak ép­pen ... Csak éppen nem kö­vethetjük el azokat a hibá­kat. amelyeket a történelmi tapasztalatok birtokában előre látni lehet. Az ugyan­is legenda, hogy a szabad­verseny automatikusan megold mindent, azaz bár­miféle józan korlátozás en­nek a versenynek a sérel­mére lenne. Az átváltás nem lehet átvágás, azaz ha ez az utóbbi értelmezés jut na lényeges szerephez ak kor aligha akadna több nyertes, mint néhány tíz. ezer ember. Akik nyertes ségének számláját, nem két séges, milliók állják. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom