Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

4 W£Mnn 1990. FEBRUÁR 15., CSÜTÖRTÖK ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA SZEMÉTKOMPOSZTÁLÓ KÜLFÖLDI TŐKÉBŐL Pénzt tinIa hulladék Ä települések szomszédsá­gában levő szeméttelepekről a túlcsorduló kosz, kacat, lom látványa elszbmorító, hogy a többiről ne is beszéljünk. Egyre több, évente már elkép­zelhetetlen mennyiségű hulla­dék kerül ki a háztartások­ból. Lassan elönt bennünket a szemét. Néhány éven belül el­fogy alólunk az a földterület is, ahová lerakhatjuk. Ezzel a gonddal kellett szembenéz­niük a megye vezetődnék, va­lamint gazdaságos megoldást keresni, mert az különösebb számifitgatás nélkül is nyilván­való: egy szemétégetőmű el­érhetetlen. Más oldalról meg luxus, hogy minden hulladékot el­égessünk, vagy mint most, el­temessünk. A háztartási sze­métben sok újrahasznosítható anyag lelhető fel. Egy speciá- lis^ eljárással a népgazdaság számára — komposztálással — igen értékes anyagot állítanak elő belőle. Kemikáliákkal dú­sítva pedig szerves trágya mi­nőségű termék nyerhető a ha­szontalan szemétből. Persze nem olcsón. A nagy tömegű feldolgozáshoz drága berende­zések kellenek. Hogy hozzá- jusanak, a megyei tanács nem­zetközi tervpályázatot írt ki, amelyre három pályázó je­lentkezett. Az egyik egy NSZK—francia érdekeltségű Ez bizony elszomorító látvány (Erdősi Ágnes felvétele) cég, amely ugyan a legdrá­gább megoldást kínálja, vi­szont gépeik, technológiájuk a legtöbbet tudja. A másik egy nyugatnémet pályázó, s mobil — áttelepíthető — berendezé­seivel jelentkezett. Az osztrák ajánlat gyorskomposztálásra szól. Az utóbbi kettőt fogad­ták el, nem elejtve hosszabb távon az első ajánlatot sem. Pályázaton kívül egy Lich- tensteinben bejegyzett nyu­gatnémet—amerikai holding VÁLASZTÁSI SAROK Lassan halad a bejegyeztetés Közeleg február 23-a, a vá­lasztási előkészületek első sza­kaszát lezáró végső határidő, ameddig a pártok nyilvántar­tásba vetethetik jelöltjeiket, valamint egyidejűleg megbí­zottat delegálhatnak a külön­féle választási szervekbe. A te­rületi választási munkacso­portnál érdeklődtünk, hogy eddig hány bejelentés történt? Meglepő választ kaptunk: na­gyon kevés. Tehát nem sok munkát adtak a pártok az egyéni választási bizottságok­nak, amelyek mindössze öt FJHnimáüs mozgósítás Kevesebb bevonuló Gondoltuk volna akárcsak egy esztendeje is, hogy ha­marosan arról olvashatunk, nincs szükség annyi katoná­ra, ezért csökkentik az éven­ként sorkatonai szolgálatra behívottak számát. Márpedig ez bekövetkezett. A nemzet­közi helyzet kedvező változá­saként, az Országgyűlés a ka­tonai költségvetést jelentősen csökkentette. Ez együtt jár a fegyveres testületeken belüli átszervezéssel, s a sorozás új rendjének bevezetésével. Hogy ez mit jelent? Mi, állampol­gárok ebből azt érzékeljük: a korábbi években szokásos be- vonuló-létszámhoz képest az idén harmadára csökkentik a sorkatonai szolgálatra behí­vottak számát. Ennek megfe­lelően a tavaszi, a márciusi sorozás alkalmával — szem­ben a máskor szükséges több helyszínnel — csupán egyetlen városban, Budaörsön rendez­nek ehhez ünnepélyes fogadást. És nem lesz másként ez az évi második sorozáskor, augusztusban sem. Minimális­ra csökkentik ezzel egyide­jűleg a technika mozgósítását képviselőjelölt nyilvántartásba vételéről dönthettek. Ugyanis ennyit jelentettek be. Érthe­tetlen ez a jelenség, hiszen a kibocsátott propagandaanya­gok ismeretében tudni lehet, több tucat jelöltet állítottak a megyében a különböző pártok. Egy-egy nagyobb pártnak két, sőt több választottja is indult a képviselő-jelöltségért. Nyilvánvalóan arra is töre­kednek a pártok, hogy területi listát indíthassanak. Ehhez vi­szont, az szükséges, hogy leg­alább négy választókerületben képviselőjelöltjük megszerezze a jogot — a 750 érvényes, hi­teles ajánlószelvény begyűjté­sével — a választáson történő induláshoz. A csekély számú bejegyeztetésből nyilvánvaló, hogy egyelőre arról sincs adat, hány pártnak lesz területi lis­tája. S hasonló a helyzet a bi­zottsági tagsággal, hiszen a szavazatszámláló meg a vá­lasztási bizottságba csak az a párt delegálhat, amelyiknek már van elfogadott jelöltje az adott választókerületben. Utó­lag nem lehet jelentkezni, hogy kérem, jogunk van ott lenni, az ilyen vagy olyan bi­zottságban. Ezt a jogot is feb­ruár 23-ig lehet gyakorolni, Bizony, érthetetlen a pártok hallgatása. Már csak azért is, mert adódhat vitás kérdés, ki­futnak az időből, nem lesz ide­jük korrigálni, ha az utolsó pillanatra halogatják a teen­dőket. Feltételezzük, hogy a pár tok helyi vezetői pontosan tudják, mi a teendő. Ezért csak a figyelmükbe ajánljuk a Belügyi Közlöny 2. számát, amely közread minden tudni­valót: az eljárási határidőket, az iratmintákat, a választási törvénnyel együtt. Ebből szin­te korlátlan példány áll ren­delkezésre a megyeházán mű­ködő választási munkacsoport­nál, így a pártok hozzájuthat nak, amennyiben felkeresik az irodát bármikor munkaidőben vagy a hétfői ügyeletén. azzal az ajánlattal állt elő, hogy nem egy komposztálót, hanem több magyar városra építve feldolgozóhálózatot lé­tesítene. Az egyik évi 400 ezer tonna kapacitású üzem Pest megyébe, közelebbről az agg­lomerációba kerülne. Az 5 milliárd forintos beruházás négyötödét az ajánlkozó adja azzal, hogy behozza a szüksé­ges berendezéseket, s a fel­dolgozás technológiáját. A ma­gyar fél biztosít területet, gon­doskodik az épületekről, a kapcsolódó egyéb létesítmé­nyekről, üzemeltetőről, mun­kaerőről. Mondom, a magyar fél. Mert a fennmaradó egy­ötöd részre sincs természete­sen pénze Pest megyének. Szö­vetkezni kell hozzá, s meg is vannak már a megfelelő part­nerek. A szükséges pénzt kü­lönböző pályázatokkal szán­dékoznak előteremteni. S mert a beruházás munkahelyterem­tő, környezettvédő és export- fejlesztő, ilyen címeken hozzá lehet jutni állami támogatás­hoz. Exportfejlesztő is, igen, ugyanis a megalakuló vegyes vállalat külföldi részvevője „visszavásárolja” az előállított komposztot, és értékesíti. Ha már szóba került a beruházás üzleti része, hozzátesszük: a vállalkozás nyereségén a be­vitt tőke arányában osztoznak. majd a felek. No, és hol legyen? Ez is nagy kérdés volt. Az érintett tanácsok egyetértésével végül its azért gondolnak Érd kör­nyékére, mert maga a város és térsége — Százhalombattá­ra is tekintettel — nagy sze­méttermelő. Aztán az erre ha­ladó MO-ás körgyűrű közeli Duna-hídja lehetővé tenné a Csepel-szigeti települések, sőt a bal parti falvaink szemétte­lepeinek „kiszippantását’’, és a főváros déli részéből kike­rülő hulladék feldolgozását. Mégpedig a magyar fogalmak szerint nagyon közeli jövőben. Megfelelő válasz esetén, egy év múlva már működhet a komposztálóüzem. Ehhez a továbblépéshez volt szükség a megyei tanács testületi jóvá­hagyására — s ez a legutóbbi ülésen megtörtént. Persze, ez csupán egy kis szeleitkéje a bevezetőben em­lített gondnak, illetve megol­dásnak. Hiszen szükség len­ne hasonló üzemre Szentend­re és Ráckeve, valamint Vác, illetve Gyál—Vecsés körzeté­ben is. Az említett osztrák és nyugatnémet cégek ajánlatát e térségekre gondolva fogadták el a megyei tanács illetéke­sei. A tervek szerint ezeknek az üzemeknek a komposztja már a hazai — elsősorban a Pest megyei — földeket gaz­dagítja majd. De ez már egy újabb fejezete lesz a most még lehangoló látványt nyújtó sze­méttelepeink jövőjének. A Horizont Sződligsten A Pest megyei „Horizont” ifjúsági letéti számla kurató­riuma, együttműködve az if­júságpolitikai kormánybiztos titkárságával, kétnapos orszá­gos tanácskozást szervezett, amely ma kezdődött Sződlige- ten. A találkozón a megyei ta­nácsok ifjúságpolitikai referen­sei és az ifjúsági letéti szám­lát kezelő szakértői csoportok tagjai a fiatalok társadalmi helyzetéről, az ifjúságpolitika aktuális kérdéseiről és a kö­zösségi letéti számlák sorsáról folytatnak eszmecserét. Prog­ramjukra vendégeket is hív­tak ; állami, társadalmi és egy­házi szervek, intézmények kép­viselőit. KE FIZETI MEG A KIADÁSOKAT? Sokba kerül az adóbehajtás A napokban került a ke­zembe két, a helyi tanácsok­nak címzett körlevél, amely hatalmas munkát rendelt he­lyi hatáskörbe. Az egyik a lakbéremeléssel kapcsolatos központi szociális támogatás, amelyről éppen egy hete szól­tunk ezen az oldalon. Hogy a rászorulók hozzájuthassanak a támogatáshoz, az azzal össze­függő minden ügyintézés a helyi tanácsok dolga lesz. El­ismerve, hogy ez a rendelet jelentősen megnöveli a szo­ciálpolitikai ügyintézők, az ügyfélszolgálati irodák felada­tait, azt is a tudomásukra hoz­ták, hogy a többletfeladatok ellátásához központi forrás nem áll rendelkezésre. A másik, a nem minden alap nélkül hatalmas vihart kavart úgynevezett kamat­adó — a lakáskölcsönöké — behajtását bízza pénzügymi­niszteri rendelettel a helyi ta­nácsokra. Újfent megfeledkez­ve az ezzel járó tetemes anya­gi kiadások kompenzálásá­ról. Mi köze ehhez egy köz­ségi vagy városi tanácsnak? Egy kicsit ismerve a tanácsok háza táját, kíváncsi lettem, mit szólnak hozzá az érintettek. Talán nem is telitalálat a választás, Törökbálint, ahol érdeklődtem. De éppen vala­miféle objektivitást szántam a várható beszélgetéshez, úgy­nevezett forráshiányos, ma­gyarán pénztelen tanácshoz is fordulhattam volna, ahol a mindennapi legszükségesebb kiadás, a bérek kifizetése is gond. Mindezzel együtt, mint kiderült, egybevágtak a gon- doliítamk. .Cselei Edit vb-tit- kár szinte már betéve tudja a rendelkezést, mégis még mindig érződik a szavain az elképedés, — Arról van szó, hogy amennyiben a pénzintézet köz­li velünk, hogy J. helyi lakos nem fizette be a kamcDtadó- ját, kötelesek vagyunk behaj­tani. Persze végigjárva min­den utat; vitás esetekben kör­nyezettanulmányt készíteni, egyedi határozatokat hozni stb. Mindebből nekünk a mun­ka és a kiadás jut, a bevétel az államkasszát illeti. Jogilag indokolt a kérdésem, mi kö­zünk hozzá? Reimanné Dabóczi Sára pénzügyi csoportvezető ren­deletgyűjteményben lapozva minisztertanácsi és miniszteri rendeleteket citált. — Az 1988 decemberében megjelent 48. számú pénzügy- miniszteri rendelet szerint 02 APEH — az adóhivatal — ha­táskörébe tartozik az állam­mal szemben fennálló pénz­ügyi kötelezettségek behajtá­sa. S az az igazság, hogy em­ber sincs — és nem csak Tö­rökbálinton —, aki ezt az ösz- szetett új tennivalót ellássa. Hiszen éppen az APEH élet­re hívásával csökkentek a ta­nácsok adóigazgatási felada­tai, emiatt magától értetődően leépítették az ezzel foglalkoz­tatottak létszámát. — Törökbálinton a 4 ezer lakásnak, családi háznak lega­lább a fele OTP-s, mert vagy új épület, vagy felújított — kapcsolódott a beszélgetésbe Giegler József tanácselnök.— Az emberek egyre nehezeb­ben élnek. Előre látható, hogy sok dolgunk és nem kevés ki­adásunk lesz ezzel. Papír- és postaköltség, azután rajtunk kívül azzal sem törődik sen­ki, ki fogja ezt a munkát el­végezni. S ez csak a dologi ré. sze. Az erkölcsit is nekünk kell majd viselni. Hátunkra vehetjük a közutálatot, amiért a nyugdíjas X. nénitől, meg a nagycsaládos Z.-éktőí úgy­mond elvettük a pénzt. Itt elveszik, ott adják, g ha ellenkező előjellel is, deaszo- ciáis lakbértámogatás eseté­ben ugyanezek, a gondok. Mindkét esetben pénzről van szó, s különösen manapság ilyesmire odafigyelnek, na­gyon érzékenyen reagálnak az emberék. Körültekintően kell eljárni. De ki tegye, mert enélkül is megszaporodtak a szociális feladatok a telepü­léseken. S az, hogy miből — ez esetben is erőteljesen fel­vetődik, mert bár először feb­ruár 20-ig kell megigényel­niük a tanácsoknak a pénz­keretet, de az már most bizo­nyos, addigra az igényeket nem tudják felmérni. Előle­gezzék meg a kifizetéseket is? S ahol nincs miből? K. E. SZÓT KÉR AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET Bérrendezés három lépcsőben Mint arról már hírt adtunk, a Pest Megyei Tanács leg­utóbbi ülését előkészítendő, a végrehajtó bizottság is meg­tárgyalta a tanácstestület elé kerülő ügyeket, közöttük az ok­tatási-, valamint az egészségügyi dolgozókat érintő bérintéz­kedést. A felszólalások kapcsán vita támadt, s a kapott ma­gyarázatot a testület nem fogadta el. Célvizsgálatot rendelt cl annak kiderítésére, jogos-e a panasz bizonyos aránytalansá­gokról, amely az információk szerint a Köjál-hálózatban dol­gozó orvosokat érintette elsősorban. Mint később megtudtuk, hasonlók hangzottak el korábban a megyei tanács szociális és egészségügyi bizottságának ülésén is. Ezek után jelentkezett Szabó Katalin, az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete megyei szövetségi titkára, hogy lenne mon­danivalója a vitáról. gyobb összeg, a teljes megyei egészségügyi állomány egész bértömegének 14,7 százalékát jelentette. A megyei tanács ezt 15 százalékra kerekítette. Ezen belül volt egy 10 száza­lékos szabad keret, amelynek elosztását a minisztérium a megyékre, illetve az intézmé­nyekre bízta. — Ekkor kezdeményezte — egyhangú döntés alapján — megyei bizottságunk a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályán, hogy a szétosztásnál differenciáljunk. Mégpedig úgy, hogy azzal kompenzál­juk a tapasztalható bérarány­talanságokat, javítsunk az igen alacsony béreken — folytatta a megyei titkár. — Az egész­ségügyi osztály részletes fel­mérést végzett és bizony óriá­si szóródások mutatkoztak. Kitűnt: o körzetekben, a szak­rendelőkben, a bölcsődékben, a szociális otthonokban fog­lalkoztatott szakdolgozók bé­re a legalacsonyabb. Ennek megfelelően az egész 15 szá­zalékot jelentő bértömeget differenciáltan osztották el, és hangsúlyozom, a teljes állo­mányi létszámra és nem kizá­rólag a három műszakosok létszámával számolva. Azt pe­dig már az intézmények — kórházak, szakrendelők stb. — vezetőire bízták, hogy hely­ben hogyan gazdálkodnak, differenciálnak tovább a ka­pott bérkerettel. Ezzel éltek is az intézményekben, ezt ta­pasztalta a megyei elemzés. Jutott minden foglalkozási csoportnak emelés. A Köjál-hálózat dolgozói Is olyan mértékben részesültek a tavalyi béremelésből, mint a rendelőintézetiek. Amennyi­ben az irányelvek szerint csu­pán a 10 százalékos, úgyneve­zett szabad keretből kapnak — hiszen a hálózatban nincs három műszak —, jóval ke­vesebb jutott volna. Az em­lített észrevételt az okozhat­ta, hogy az idei béremelésnél figyelembe kellett venni a múlt évi kifizetést is, viszont nem térhettek el az eddig al­kalmazott módszertől — a jö­vőben sem tehetik —, mert ez esetben valóban igazságtalan­ság esett volna másokkal. Most a papírforma szerint az orvosokat, a gyógyszerészeket és más egyetemi végzettségű dolgozókat soroltak az első helyre. Továbbá a főiskolai végzettségűeket, és az egyéb képesítésű szakdolgozókat. A gazdaságiak és a műszakiak a jövő évben, a harmadik lép­csőben esedékes bérintézke­désnél kerülnek sorra. Időközben megtudtuk, hogy vizsgálják a köjálosok pana­szát, s ahol az jogos, ott ab­ban az esetben a bérhátrányt korrigálják. V' Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy 1988-ban hosszú harc után a kormányzat vég­re elismerte; tarthatatlan az egészségügyi ágazatban dolgo­zók bérének számottevő lema­radása a népgazdaság egyéb ágaibán foglalkoztatottakéhoz képest. Az ország anyagi hely­zetére való tekintettel azon­ban a kormány nem vállalhat­ta az azonnali korrekciót, ehelyett háromlépcsős bérin­tézkedést garantált. Mint is­meretes, már akkor az év vé­gén rendezték az ügyeleti dí­jakat a bevezetett adórend­szer egyensúlyozására. Azt kö­vetően elsőként az úgyneve­zett hiányszakmákban dolgo­zók — röntgen, labor — bérét emelték. Ez elsősorban a kór­háziakat érintette. Kimarad­tak a szakrendelők, a vér­ellátók, és a minisztérium nem sorolta a hiányszakmák közé a közegészségügy és járvány­ügy területén dolgozó orvoso­kat. pedig amióta ez a hálózat létezik, bizony annak számít — tette hozzá Szabó Katalin. A következő, a tavaly nyári béremelés elsősorban a három műszakban foglalkoztatott szakdolgozókat kedvezményez­te. Ez volt az addigi legna-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom