Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-12 / 36. szám
PEST MEGYEI XXXIV. ÉVFOLYAM, 3S. SZÁM Ára: 3,S0 forint 1990. FEBRUÁR 13., IIÉTFÖ Háládé istentisztelet Mennyit émzk a kórházi segélyszáGíítmányokF Agostino Casaroli bíboros, a Szentszék Magyarországon tartózkodó államtitkára vasárnap — hívők ezrei előtt — hálaadó szentmisét celebrált a budapesti Szent István-bazilikában. Vele együtt misézett Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek, Francesco Colasuonno érsek, apostoli nuncius, Kada Lajos érsek, a Szentszéki Kongregáció titkára, Dankó László kalocsai érsek és Seregély István egri érsek. Casaroli bíboros a Magyarok Nagyasszonya és Szent István király oltalmába ajánlotta a Szentszék és Magyar- ország között helyreállt diplomáciai kapcsolatot. A szentmise, alkalmából közszemlére helyezték a szent jobbot, a bazilika sekrestye melletti kápolnájában őrzött nemzeti ereklyét. A szertartáson megjelent Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és felesége. A beteg legalább nem esik le az ágnál Egy stockholmi kórház orvosi eszközöket kívánt adományozni, ezért megbízott egy magyar származású asszonyt, juttassa az ajándékot megfelelő helyre. A hölgy Magyarországnak ajánlotta fel a készletet, nekünk csak el kellett volna szállítani, de nem mentünk érte idejében. Sőt eleinte az illetékesek még csak nem is válaszoltak az asszony leveleire, amelyekben az ajándékot felajánlotta. A több ezer koronát érő műszereket így végül a lengyelek kapták meg. Á földkérdést Pestről dirigálják Magyarországon két szélsőséges nézet él a kórházak részére érkező adományokról. Az egyik szerint élhetetlenek vagyunk, példa rá a fenti eset. Mások úgy vélik, a hozzánk érkező adományok silányak, használhatatlanok, olyan holmik, amelyeket másutt kidob-, nának. Hol van az igazság? — A Váci Szönyi Tibor Kórház évente 3 millió forintot költhet új műszerek beszerzésére — mondja Vdcy Károly osztályvezető vegyészmérnök — a meglévő eszközök értéke 100 millió, ha ezeket mind lecserélnénk, az 33 évet venne igénybe. Ehhez képest a 3-5 éves műszerek, amelyekhez mint adományokhoz jutottunk hozzá, a legmodernebb technikát képviselik. Az NSZK-ban a társadalom- biztosítási törvény előírja, a kórházi műszereket 3-5 évente cserélni kell, azért, hogy a hegeket mindig a legmodernebb eszközökkel kezelhessék. A leselejtezett műszereket adomány címén szétküldik: régebben a fejlődő országok kapták. később Magyarország, legújabban pedig — ez érthető, bármennyire is fájó nekünk — az NDK-ba jutnak. Ezek a műszerek kitűnő állapotúak, ösz- szehasonlításként mondom, hogy 19 éve dolgozom ebben a kórházban, és tudnék mutatni ma is egy-két olyan műszert, amely már akkor is elavultnak számított, amikor idekerültem, de még mindig használjuk. Előfordul a segélyként érkezettek között is olyan, amelyik nem működik. Ennek azonban nem az az oka, hogy szándékosan selejteset küldenek. Az NSZK-ban az adományozásra szánt holmikat a kórházak raktáraiban gyűjtik. A kamionok összeszedik, szakértelem nélkül pakolnak. Hallottam olyan esetről is, hogy egy elmegyógyintézet raktárát az ápoltak segítettek kiüríteni, így persze előfordul, hogy egyik-másik műszer egyik felét az egyik kamionba rakják, a. másik felét a két héttel később indulóra, ami nyilvánvalóan máshová kerül. A két fái műszer, itt is, ott is használhatatlan. A Máltai Szeretetszolgálatnak mindössze egy kicsi .raktára van a zugligeti plébánián, ahol már a WC és az udvar is megtelt az adományokkal. Nincs pénzük és szakemberük arra, hogy a beérkező műszereket nagy hangárokban fogadják, szortírozzák, és az igények szerint onnan továbbítsák. Pedig ígv kellene. Nekünk jó tapasztalataink voltak, igaz. önállóan oldottuk meg a szállítást a kasseli és müncheni kórházakból. Bar- kasszal és személygépkocsival jártunk kinn több ízben, és hoztunk igen nagy értékű eszközöket. À Máltai Szeretetszolgálat segítségével körülbelül 40 millió forint értékű műszert és több mint 200 ágyat kaptunk Csilla von Boéselager bárónő kezdeményezésére. A műszerek döntő többsége jól használható, az ágyak közül pedig mindössze csak ötöt nem tudtunk összeállítani, mert hiányosan érkeztek. Ezeket most alkatrészként használjuk, ha valamelyiket javítani kell. A legjobbkor érkeztek. Ágyaink ugyanis már olyan rémes állapotban voltak, hogy a betegek sokszor régi WC-ajtókat tettek az aljába azért, hogy az elkopott, kiszakadt, sodronyokról ne essenek a földre. Szegő Krisztina B£L mimKÁlKRÓMMÁ A nemrég megalakult Magyar Befektetési Részvénytársaság megkezdte az alaptőke gyűjtését a brit pénzpiacon. © Szombaton Egerbe látogatott az Agostino Casaroli bíboros vezette vatikáni küldöttség, amelyet útjára elkísért Paskai László bíboros, esztergomi érsek is. €9 Az ország nem bukdácsolhat kormányválságból kormányválságba, ezért az a cél, hogy egy erős nagykoalícióba kényszerítsék a ma még kiforratlan magyarországi pártokat — jelentette ki Miskolcon egy választási nagygyűlésen a Hazafias Választási Koalíció elnöke. Asztalos László. © Alakuló ülését tartotta szombaton Budapesten a Fészek Klubban mintegy száz, különféle foglalkozású és párt- állású értelmiségi részvételével az az új szellemi műhely, amelynek szervezői a Szellemi-erkölcsi Parlament nevet adták. ® A szombaton befejeződött kisiparos-konigiresszusan Ku- rucz Zsigmond budapesti műszerészt választották a KIOSZ új elnökévé. © „Mi nem akarunk véres terrorral hatalomátvételt. azt békés úton kívánjuk megvalósítani” — jelentették ki a Kisgazdapárt nagygyűlésén Kunadacson. © A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének hétvégén tartott küldöttgyűlésén úgy döntöttek: a TDDSZ továbbra i.s fenntartja pártsemlegességét, s igyekeznek elkerülni a pártvitákat a szakszervezeten belül is. A Hősök tere nagyobb de- monstárciókhoz szokott, amióta bevezettük az új időszámítást. Ez a szombati tüntetés alig-alig töltötte meg a rendelkezésre álló helyet — persze. kétséges, hogy Pest szíve volna a legalkalmasabb a békési. a szolnoki, a baranyai parasztok fájdalmának, óhajá- nak-sóhajának befogadására. Igaz, a földkérdést Pestről dirigálják, a petíciót végül a Parlamentbe kell vinni, ez a megmozdulás mégis kilógott a sorból. A térről hiányoztak az egyébként tüntetésekre lelkesen járó pestiek, a szimpatizánsok és együttérzők, akik máskor csordultig töltik az immár szokásos tiltakozási helyszínt. A Független Kisgazdapárt, igy magában is, ellentételekkel tűzdelt megmozdulást produkált: aranyló búzakalászok közül mosolygó pirospozsgás parasztlány a plakáton, nemzetiszínű szalaggal átkötött ünnepnapi kalapban, vasalt ingben, öltönyben, fényes szárú csizmában barna arcú kisgazdák a téren. S még a tiszta tavasai idő is a nosztalgiát segíti. A legendát egy boldog és békés paraszti életről, amilyen talán soha nem volt történelmünkben, csak a népi állam plakátjain és a korabeli színművekben. Az ünneplőbe öltözött, mesz- szi földekről idesereglett emberek és asszonyok egy másik korból — valóságosabból — való táblákat tartanak kezükben: Vörös bárók — sötétedik; Atom- és kommunis rameutes Európát; Földjein két ne adjátok el, mibe ás sunk benneteket el; s a pör ge kalapos szónokokat ütemes refrénekkel kísértik: Nekünk föld kell, távozzon a Hütter Annyi ellentmondás sűrűsödik itt a téren, amennyi tán a kö. vetkező ezer évet is megbéníthatná. Földet — ennyi áll lakonii- kus egyszerűséggel Bállá Já nos tábláján, ő a bugyi téesztől bérelt földön gazdálkodik, mi közben a szövetkezet nevetséges összegért használja az övét. — Mégiscsak jobb volna a saját földemen dolgozni, nem kellene a bérletet fizetnem. Nyolc éve kiléptem a téeszből. azóta abból élek, amit a Bos- nyákon kapok a termésért. A fiaimnak is kifelé áll a szekerük rúdja, a téesz már nem tud munkát adni. ök is a földön dolgoznak, azon a két és fél holdon, amiért 20 ezer forint bérletet fizetek. 12 hold földünk volt, ígéri a téesz hogy visszaadja. De csak iga ri. Pedig fizetnék nekik any- nyit, amennyiért ők elvettéik — Én már munkát nem vállalnék a földön, nyugdíjba mentem. — Hanyecz Margitnak és családjának Hunyán volt 42 kataszteri holdja (Folytatás a 2. oldalon.) A felelés csúf lesi is a kersnársy ? Boldog emberek a napsütésben Valaki megint eltolt valamit. Ez nálunk nemzeti hagyomány. Elrontani remekül tudunk, helyrehozni annál kevésbé. És tessék! Nézzenek csak ki az ablakon! Milyen hónapot írun.-r? Februárt. Milyen idő van kint? Márciusi. Na ugye! Valami nincs rendjén, s ezért bizonyára lehet felelőst találni. Ha bekövetkezik a baj — áprilisban, májusban jönnek a fagyok, vagy ami még rosszabb: májusban, júniusban —, bizonyosan akad majd olyan párt., amelyik ezt a kormányzat orra alá dörgöli. Még hosszabban elidőzhetnénk a politika és az időjárás összefüggéseinél, ám a vasárnapi rántott hús és sült krumpli után sehogy sem akaródzik azon morfondírozni, kire is szavazzak márciusban. Bár egy cseppet sem mindegy, végül ki marad állva a jelöltek közül — elárulom, hogy az én szívem a szocialistákhoz húz —, s bárki kapja is a hatvan-hetven ezer forintos képviselői fizetést, egy valami akitor sem változik: dolgozni kell. No, nem mindenkinek, mert jól látható, hogy egynémely polgártársunk munka nélkül is gyorsan gazdagodik. Aki nem ismeri a trükköket — a bevált recepteket írásban lehet eljuttatni Ezek a remek tenyészkosok a törtetlek büszkeségei szerkesztőségünk címére —, az marad a régi módszernél: a kapanyélnél. Tágabb értelemben, persze, mert nem csak a kertészkedésről van szó. Bár anyósom mindig elmondja, hogy vasárnap pihenni kell,' és a délelőtti misére eljárni, nem pedig dolgozni, velem együtt sokan kényszerülnek arra, hogy hét végén is serénykedjenek. Így van ezzel Pénzes Ferencné kiskereskedő, aki törökbálinti 'virágüzletét vasárnaponként is kinyitja, mert tudja: nem telik hiába az idő, hiszen sokan jönnek meglátogatni beteg hozzátartozóikat a közeli kórházba és a szanatóriumba. Sok kicsi sokra megy, s ha minden vevő után akár csak néhány forint haszon marad a kasszában, nem voit hiába a fáradság. A pá- tyi Kiss Károlynak hasonló a véleménye, bár nehezen lenne kimutatható, mennyit spórolnak meg azzal, hogy szépen gondozott kertjükben megteremnek a legszükségesebb zöldségfélék, meg némi gyümölcs is. Szinte minden, amiről szót váltunk — a borsó, a sárgarépa, a retek — egy.e drágább, s ki tudja, mennyi lesz majd A föld meghálálja a szorgalmat tavasszal az áruk. A föld viszont ősidők óta meghálálja a gondoskodást, még annak is, aki csak alkalmi vendég, a telkén, mint Varga János és családja, akiknek Telkin van birtoka. A birkózó olimpiai bajnok — mert vele hozott össze a sors bennünket ezen a napos vasárnapon Budakeszin, a Sasad Termelőszövetkezet faiskolájában —, kihasználva a jó időt, már most hozzálát a telepítéshez. Néhány év múlva nem csak árnyékot adnak a (Folytatás a 3. oldalon.) Hogy melyiket? Hát a Pest megyeit. Melynek ahhoz, hogy a hét hat napján régi köntösben, az olvasó által megszokott formában mindig megújulva, sokszínű információt, színes riportokat, véleményeket közreadva megjelenjen — sok ember összehangolt munkájára van szükség: a szerkesztőségben, s a Szikra Lapnyomda úgynevezett Pest megyés részlegében. Riportunkat az újságkészítés rejtelmeiről a 3. oldalon közöljük.
