Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

1990. FEBRUAR 10., SZOMBAT Hulladékégető Vecsés határában Kihúzzák az egyik méregfogat A főváros és az agglomeráció kapcsolatának több neu­ralgikus pontja van. S a legtöbb kellemetlenséget, fe­szültséget okozók között is a legveszélyesebb a Buda- pest által termelt hulladékhegyek elhelyezésének gond­ja. Azt már lassacskán kezdi megszokni a lakosság, még ha nem is tapsikol a ténynek, hogy Budapest minden szempontból előnyben van az agglomeráció települé­seivel szemben. A kereskedelmi ellátás, az infrastruk­túra, a közlekedés, intézményhálózat terén. Sőt a fő­várost kímélő út- és energiarendszer is az agglomerá­ciót terheli. Ha tiltakozva, morogva is, de tudomásul veszik a budai hegyek, a Pesti-síkság lakói. 1 Azt azonban egyre nehe zebben veszi be a gyomruk hogy a főváros szemete kéz di maga alá temetni a kör nyék természeti szépségei! Valamiféle újkori partizán- mozgalom indult meg a kör nyéken. Az éj leple alatt a bu dapesti kerületekből sittel, szeméttel megpakolt teherau­tók osonnak ki a pilisi, budai községekbe, s ahol éppen van­nak, ott döntik le a rako­mányt. Persze akadnak, akik azonnal meg is gyújtják eze­ket a bűzdombokat. Tíz éve tartó vita Am talán még ennél is ve­szélyesebb, amikor fertőzött, betegségekkel szennyezett hulladék vagy szennyvíz ke­rül valamelyik faluba. Itt van például a budakesziek esete. A hegyek lábánál meg­húzódó község híres jó leve­gőjéről. a kellemes környezet­ről, épp ezért aggódnak az ott élők. hogy a természettől ajándékba kapott kincset tönkreteszik. Pedig minden esély megvan rá, hiszen a he. gyekben működő kórházak, szanatóriumok fertőzőt! szennyvize Budakeszit „gaz­dagítja”. Itt kellene ártalmat- tanítani a tuberkulózissal, s más betegségekkel fertőzött halált hordozó szennyvizet Fel is épült erre a Főváros: Csatornázási Műveknek égj égetője a községben, de ez ií inkább kevesebb, mint töbt sikerrel működik. A szemét-, hulladék- szennyvízvita közel tíz évi tart a főváros és az agglome­ráció között. Gyakran úgj tűnik, hogy a krónikus pénz­telenség miatt soha nem ta­lálnak rá a szakemberek meg. oldást, épp ezért felüdülésnek s parányi reménysugárnál számít, ha valami jóról adha' hírt az újságíró. Ebben a: esetben épp erről van szó. dik szakaszban pedig a kelet­kező füstgázban magasabb hő­mérsékleten a még meglévő szerves anyagokat semmisíti meg. A művelet során a füst­gáz hőjét hasznosítja, s az így felmelegített víz visszajut a repülőtér rendszerébe. — Milyen anyagok kerülnek ki a szabadba az eltávozó füsttel? — Azt hiszem, nem kell kü­lönösebben hangsúlyoznom, hogy a nyugat-európai, s ezen belül a svájci és az NSZK- környezetvédelmi szabványok jóval szigorúbbak, mint a ma­gyarok. Márpedig a Söhira be­rendezése a nyugat-európai előírások alapján készült. Ez azt jelenti, hogy a nálunk megszabott értéknek csupán egytizede kerül ki a légtérbe a szennyező anyagokból. — Rendkívül biztatóan hangzanak az elmondottak. De hogyan jön össze a megva­lósításhoz szükséges pénz? — Tavalyi árakon számolva közel kétszázmillió forintba kerül az egész beruházás. Az összeg egy részét a Környezet- védelmi Alapból kapjuk tá­mogatásként, egy részét hi­telként. de beszállt a beruhá­zásba az LRI, a Nikex Külke­reskedelmi Vállalat, az auszt­riai Roth cég és a Sehira is. Nem nehéz kitalálni, hogy az együttműködés az LRI-vel és a Schirával épp anjwgi meg­fontolásból történik. Az LRI adja például a területet. A Sehira pedig úgy került be a képbe, hogy a Közös Piac tá­mogatásra érdemesnek tartot­ta a tervünket. A segítség- nyújtás módját a svájci kor­mányra bízta, amely azzal a feltétellel ad támogatást, ha svájci cégtől vásároljuk a be­rendezést. Egyébként a kül­földi vállalkozók a jelenleg érvényben lévő szabályozók szerint a Nemzeti Bank en­gedélyével devizában vihetik ki az országból a nyereségüket. A tervek szerint még feb­ruárban megkezdik az égető kivitelezését, s egy eszten­dőn belül átadják működte­tésre. Csúszás legfeljebb ab­ban az esetben lehetséges, ha késnek a különböző papírok, engedélyek a hivataloktól. Meg kell győzni a lakosságot Mindenesetre az új égető üzembe lépésével megoldódik a veszélyes kórházi hulládé kok kezelése. Ide kerül majd a Fodor, a MÁV-, a Korányi, a Korvin Ottó Kórház hulladé­ka is. Gondot jelent még a la­kosság meggyőzése is. Hiszen soha nem lehet tudni, hogy mikor emelik fel hangjukat az új égető ellen a vecsésiek, vagy a pestlőrinciek. Annak ellenére, hogy a felépítendő berendezés a jelenleg működő égetőnél jóval kevesebb ár­talmas anyagot bocsát ki a szabadba. A szerződések ér telimében július közepéig fa­lugyűléseken, lakossági fóru­mokon tájékoztatják az érin­tetteket a beruházásról. Fiedler Anna Mária ■iA HÉT HÍREHBBBH VÁROSI NAP Lezajlott a Magyar Tudományos Akadémia rendkívüli közgyűlése. © Nagycenken megkezdte mun­káját a népfőiskola. ® Kiosztották a XXII. filmszemle díjait. © Országos vagyonvédelmi bemutató és tanács­kozás színhelye volt Miskolc. @ Debrecenben ufókon­ferenciát rendeztek. © Szolnokon megnyílt az egyház­történeti szabadegyetem. © A hét híre az is, hogy Pé­csett szolgálatba állt az Egészséges városok mozgalom első hazai irodája. Lehetetten vállalkozásnak bizonyulna a rangsor felállí­tása: a megye tizennégy vá­rosa közül ez a legegészsége­sebb, az meg a legkevésbé. A rangsor ugyanis függvénye annak, mit és hogyan mé­rünk. Vannak persze tények, tapasztalatok, adatok. Ezeket azonban csak akkor lehetne teljes biztonsággal felhasznál­ni, ha tudnánk, tudhatnánk: miféle közvetlen és közvetett hatások alakítják egy-egy vá­ros népességének egészségi ál­lapotát. S persze, még ezek ismeretében sem esküdhet­nénk meg a következtetések megbízhatóságára. Egy olyan városban ugyanis — mint pél­dául Budaörsön —, ahol a la­kosság tényleges szaporodása egyetlen év alatt 650 főt tesz ki, ahol a népességmozgás, az­az az el- és odaköltözéseknek a mérlege másfél ezer lelket foglal magába, szinte minden nap más és más lehet az egész­ségügy helyzete. Elkeserítően sok az igazság abban, amit Az undor lapjain Sartre így fogalmazott meg: „... a városoknak csak egyet­len napjuk van, s az minden Valamikor tavaly augusz­tusban a Fővárosi Tanács pá­lyázatot írt ki a különleges kezelést igénylő veszélyes hul­ladékok ártalmatlanítására. A pályázati kiírást tizenhat je­lentkező vitte el, s nyolc ter­vet adtak be a feladat meg­oldására. A jelentkezők közül a Környezetvédelmi Kisszö­vetkezet pályamunkáját talál­ta a bírálóbizottság a legjobb­nak. Hogy a kisszövetkezet miként gondolja a hulladékok ártalmatlanítását, arról dr. Varga A. Tamást, a kémiai tu­dományok kandidátusát, a szö­vetkezet műszaki vezetőjét kérdeztük. (A fiatal kémikus­ról érdemes megemlíteni, hogy mint ősmogyoródi lakost, a helybéli Keresztény Demok­rata Néppárt a körzet képvi­selőjelöltjeként indította el a választási küzdelemben.) — Elsősorban a kórházak­ból s más egészségügyi in­tézményekből kikerülő veszé­lyes hulladékok megsemmisí­tésére vállalkoztunk. Köztu­dott, hogy az ilyen helyeken az emberi szervezetet kifeje­zetten károsító anyagok ke­letkeznek s ártalmatlanításuk különösen nagy gondot jelent. A pályázatunkat árra építet­tük, hogy a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság — LRI — saját területén már korábban szeretett volna a re­pülőgépekről lekerülő hulla­dékok megsemmisítésére egy nagyobb égetőt. Most is mű­ködik egy kisebb berendezés, de szükség van ennek a bő­vítésére. Ügy gondoltuk, hogy egy füst alatt mind a két igényt ki lehetne elégíteni. Svájci előírások szerint 1 Így Vecsés határában építjük fel az égetőt, a svájci TT Sehira AG berendezését. Az első fázisban az összegyűjtött hulladékot alacsonyabb hő­mérsékleten égeti el, a máso­A Hegyi beszéd komé? tanításai zúgtak Nem fegyverrel, csapán hittel győzött (Folytatás az 1. oldalról.) darabka történelmet szeret­nénk látni, valamit, ami na­gyon fontos nekünk még min­dig. Es megérkezik a temesvári lelkész. A tömeg szinte körül­öleli, újabb taps tör fel. Szentendre ünnepli Tőkés Lászlót. Tőkés László pedig pontból is hátrányos helyzet­ben vannak. © Amíg valamelyik ország nem fogadja örökbe a cigányo­kat, s ők nem akarnak gyám­ság alá kerülni, addig a je­lenlegi politika etnikai ki­sebbségnek szeretné tekinteni őket. Mit jelent ez? — A kisebbségen van a hangsúly. A jelző, hogy etni­kai vagy nemzetiségi, csak azért kell, mert nagyon sok­féle kisebbség van. (Például a homoszexuálisok, akiknek ki­sebbségi jogait szintén véde­ni és biztosítani kell, de most másról beszélünk.) A kisebb­ségek jogait az államnak ga­rantálnia kell és biztosítania a jogok gyakorlását. De nagy szerepe van a társadalomnak is abban hogy kellő politikai kultúrával és kellő türelem­mel viseltessék a kisebbsé­gekkel szemben, amikor azoik jogaikat gyakorolják. © A kisebbségi törvény elő­írná. hogy a szülő kérésére az iskolának kötelező biztosítani a gyermek számára a cigány nyelv tanítását. Ebben a rö­vid rendelkezésben hemzseg­nek az előrelátható gondok. Vagyunk-e mi, többségiek olyan toleránsak, hogy ezt egy cigány szülő itíerje kérni? Ho­gyan készül az oktatási tárca az esetleg egy-másfél év múl­va érvénybe lépő törvény vég­rehajtására? Ki fogja a ci­gány nyelvet tanítani, amikor a közhiedelem s az eddigi po­litikai előítéletek szerint ilyen nyelv nincs is? — A cigány nyelv, minden ellenkező híreszteléssel szem­ben. tanítható. A svájci rétó- románok. mindössze ötvenez­ren vannak, négyféle dialek­tust beszélnek. És Svájcban mmá a négyet tanítják. Per­sze ez egyedi eset. Nekünk ennyi tankönyvre, pedagógus, ra nincs pénzünk, de valami­lyen megoldást találhatunk, ha akarunk. Nálunk talán a lóvári dialektus lehetne a fő­nyelv. Gond persze, hogy a ta­níthatóság előnye megér-e annyi kárt és jogtalanságot, amennyi így a többi dialek­tust érné. • Talán ezt már maguk a cigányok döntsék el. Hiszen a leendő törvény csak a jogo­kat adja meg, azok használa­tát. érvényesítését nekik kell kivívniuk, a kisebbségi életet nekik kell megteremteniük. A kisebbségi törvény megvédi őket a többségtől. De ki védi meg őket a saját szervezeteik­től, sőt. önmaguktól? És ho­gyan érvényesülhet a kisebb­ségi jog abban a húsz magyar faluban, ahol a lakosságnak több mint a fele cigány? Vagy abban a kettőben, amelyik színtiszta cigányfalu? — A kisebbségi kérdés se­hol nem megoldott. Talán nem lehet megoldani, csak megfelelő színvonalon kezel­ni. Az olaszországi vándorci­gányokat utcai harcok árán próbálják távol tartani a fal­vaktól. Írországban rendszere­sek a cigányellenes tünteté­sek, merényletek. És abba is bele kell gondolni, hogy a ci­gányokban is él ellenérzés a magyarokkal szemben. Én úgy látom, hogy a cigány— magyar ellentét a jövőben erősebb lesz és hangosabb. A törvények formális betartásá­val ugyanis lehet tüntetni a cigányok ellen, s erre egyre több a példa. Elég csak fölháborodni azon, hogy a családi pótlék állampolgári jog lett. Vagyis nem kell hozzá munkavi­szony. És ki nem dolgozik ná­lunk? Csak gyerek kell hozzá. És kinek van a legtöbb gyere­ke nálunk? Ez a lehető leg­törvényesebb fajüldözés, hi­szen a dolgozó ember védel­mében emel szót, a dolgozó többség érdekében. Börtön sem jár érte, mint a nyíltan cigányellenes bőrfejűeknek. — Nagyobb szükség lesz a társadalom türelmére, megér­tésére. Az ellenségek mellé barátok kellenek. Olyanok, akik belátják, nem vagyunk egyformák. De ahhoz, hogy legalább kezelhető legyen a kisebbségi kérdés, a kisebb­ség részéről is szükség van az együttműködési szabályok va­lamilyen mértékű betartására. Ha együtt akarunk élnii. Szó­val, azt hiszem, az ideálokat jó szem előtt tartani, de tud­nunk kell. hogy a világ nincs elég jól berendezve. Emberek laknak benne, akik különbö­zőek. És együttélésre vannak kár­hoztatva. Jakubovits Anna Lapunk tegnapi számában, Ci­gányát című sorozatunk előző ré­szében, sajnálatos nyomdahiba történt. Munkatársunk kérdésére Vas Imre, a Magyar Szocialista Párt országos irodájának munka­társa válaszolt. — immár a szószékről — köszönetét mond a városnak. Nem véletlen ugyanis ez a lá­togatás, meséli, viszonzása in­kább annak a decemberinek, ott, Menyőn, melynek során a város küldöttsége annyi jelét adta a szeretetnek, gondosko­dásnak. Szeretetre, megértésre pedig nagy szükség van ma­napság, hisz ugyanazok az erők, érzések mozgatják a Ma­gyarországon élőket, mint az országhatáron túli embereket. Tőkés László szavai nem hull­hattak rossz talajba. Nemze­tiségekről beszélni abban a városban, ahová oly erősen kötődik a szerbség, megbéké­lést hirdetni akkor, amikor mindenki ezt akarja — mind­ez nem maradhat eredmény nélkül. „Elsivárosodott az életünk, a semmi tört az Ür helyébe. Isten, és rajta keresztül egy­más szeretetével elérhetjük, hogy nem tolakodik fölénk sem egy Rákosi-, sem egy Ceausescu-féle diktatúra.” — prédikálja Tőkés László. Hangja nyugodt, lassan, ta­goltan beszél. A Miatyánkot mindenki vele együtt ismétli. Talán soha ennyien nem gyűltek még össze ebben a ki­csiny, sárga templomban, lelkész körbenéz. Ez az em­bergyűrű már nem az, ami néhány hete még testével védte pásztorát. Az erdélyi el szántság mosollyá simult a szentendrei arcokon. A Him­nusz sem úgy hangzik, mint két hete Kolozsvárott, mikor először énekelték el a Szent Mihály-templom hívei: „Is ten áldd meg a magyart...’ Sóhaj inkább ez a mostani, a szenvedők sóhaja, nem dör­gő ima. A kívánság, a bújká ló remény azonban ugyanúgy száll fel. „Hozz reánk víg esztendőt !” „Add, hogy e férfiak és nők megtalálhassák számítá­saikat, ne csalatkozzanak ter­veikben, a szabadság széllé mében folytassák földi pálya­futásukat.” Hiszem, remélem, hogy szavainak méltatása he­lyett ő megelégedne azzal, amit a református templom kapujában olvastam: Tőkés László temesvári lelkész szol­gál templomunkban. Tőkés László temesvári lel­kész tegnap Szentendrén szol gált. Falusy Zsigmond Tőkés László a lelkes szentendreiek gyűrűjében (Erdős! Ágnes felvételei) reggel egyformán újrakezdő­dik." Ezeknek az egyenzub- bonyba bújtatott napoknak az egyenszürke ismétlődése ki­mutathatóan kedvezőtlen pszichés hatásoknak a gyöke­re. Ezek szerint ki a városok­ból? Világszerte érzékelhetők ilyen törekvések is, ám mert a város törvényszerű képződ­ménye a településfejlődésnek, veszedelmes egyoldalúság len­ne egyetlen útnak a megváltó erejében hinni. A városi élet­módnak van egy ún. komplex feltételrendszere, s ennek a rendszernek az állapotától, helyzetétől, módosulása elője­leitől függ lényegében az, hogy egy-egy varosban egész­ségesebbé, avagÿ kedvezőtle­nebbé válnak-e a viszonyok. Ha például tudjuk, ma a me­gyében Vácott a legnagyobb a tízezer lakosra jutó orvo­soknak a száma — s utána a következő város Cegléd —, ak­kor azt is tudnunk kell, hogy a két nagy kórház jelenléte eredményezi ezt a viszonyszá­mot, s nem az, hogy itt jut­nak a legkevesebben egy-egy körzetben az ott dolgozó dok­torra. Nem árt tehát az óva­tosság a számok, a tények ke­zelésében! Az ENSZ Egészségügyi Vi­lágszervezete (WHO) hívta életre az Egészséges városok elnevezésű mozgalmat. Ennek célja a legkülönbözőbb eszkö- .zokkel és módokon elősegíte­ni az egészséges életmód ösz- szetett feltételrendszerének a kialakítását, gyarapítását. A gond az, hogy ebben a felté­telrendszerben több száz elem foglal helyet! Szinte csak ta­lálomra: a lakásviszonyoktól a vízminőségen át a levegőszeny- nyezettség mértékéig, a zöld­területek állapotáig, a szenny­vízkezelés , technológiájáig. S természetes, hogy ebben a feltételrendszerben a főszere­pek egyike az egészségügyi há­lózaté, intézményeké, amiből azonban nem következik auto­matikusan, hogy ahol a leg­több az orvos és a legjobban felszereltek az intézmények, ott a lakosság egészséges. Egy kiterjedt és jól ellátott háló­zatot is lehet alacsony haté­konysággal működtetni... Némi tréfát megengedve: a megyében a jelek szerint a szentendreiek a legtisztább városlakók, mert hiszen itt jut a legtöbb felhasznált víz egy- egy háztartásra. Csak éppen tudnunk kellene, ebből a víz­ből mennyi ment el nem tisz­tálkodásra, hanem például a kertek locsolására... A me­gyében levő városok között Nagykátán a legszerényebb a csatornahálózatnak a vízveze­tékhosszhoz viszonyított ará­nya, ebből azonban nem kö­vetkezik, hogy egyben itt a legrosszabb a helyzet. Nagy- kátának ugyanis nincsenek olyan nagy, ipari szennyvízki­bocsátói, mint más, városi ran­gú településeknek, azaz köny- nyebben birkózik a gonddal, mint némely várostársa. Bonyolult feladat tehát a mérlegelés. Kevesen vállal­koznak rá mind a hivatalos szervek, a tanácsi testületek, mind a lakosság részéről. Ve­szedelmesen uralni kezdik a terepet az indulatok, környe­zetünk dolgaiban is, miközben tiltások és tiltakozások sereg­lenek, a megoldásokkal keve­sen törődnek. A város nem oka semminek: teremtmény, az ember hozta létre, kormá­nyozza. A megye lakosságának az ötvennyolc százaléka negy­ven év alatti. Ez országosan a legkedvezőbb arányok egyi­ke, azaz a lakosságot tekintve, a megye „fiatal”. A változá­sok reményének is ez a fia­talság a forrása: nekik van igazán mit félteniük ... Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom