Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

2 §ÿ*ritm 1990. FEBRUÁR 10., SZOMBAT 'HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSI Â demokratizálás menetrendje „löld utat" adtak a Szovjetunióban is a többpártrendszernek Baker moszkvai tárgyalásai biztató kilátásokkal kecsegtetnek Felgyorsultak az erőfeszítések a két Németország egyesítésére ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP „Mihail Gorbacsov ismét a politikai manőverezés nagy­mesterének bizonyult: diadal­masan került ici a párt köz­ponti bizottságának üléséről. Rávette a pártot arra, hogy az 1917-es forradalom óta legje­lentősebb átalakítását meg­kezdje.” Ezt az elemzést ad­ta a Reuter brit hírügynökség moszkvai tudósításában az- SZKP e héten megtartott két és fél napos központi bizott­sági plénumán történtekről. A főtitkár vezette reform­erők valóban győzelmet arat­tak. Egy olyan helyzetben, amikor a konzervatív elemek nagyszabású rohamot indítot­tak a peresztrojka ellen, s számos nagy tekintélyű hír­elemző Gorbacsov elkerülhe­tetlen bukását jósolgatta, az 1985 óta meghirdetett és ki- sebb-nagyobb kacskaringókkal zajló átalakítási folyamatban éppen ezen a rendkívüli fon­tosságú testületi ülésen tör­tént meg a döntő áttörés: olyan platformot fogadtak el, amely megnyithatja az utat a többpártrendszeren alapuló demokrácia kialakulásához a Szovjetunióban is. Abban, hogy az ország jelenleg legnagyobb súlyú határozathozó szerve úgy ítélte meg, hogy eljött az Ideje annak, hogy az SZKP. lemondjon egyeduralmáról-> a hatalöm csúcsain, kétségtelen — mint a Reuter is megálla­pította —, szerepe volt Gor­bacsov dinamizmusának és elhivatott vezetői képességei­nek. De a főtitkár azért volt képes keresztülvinni törekvé­seit az általa vezetett reform­erők élén, mert a Szovjetunió­ban is megérett a helyzet az elkerülhetetlen változásokra. A pluralizmus immár nem­csak nagygyűléseken, tünteté­seken fejeződik ki, hanem a moszkvai utcákon a külföldi és hazai televíziós riporterek kamerái előtt is, amikor az interjúalanyok nyugodt lélek­kel, félelem nélkül vállalhat­ják immár eltérő nézeteiket a legszélesebb nyilvánosság előtt. A demokratizálás békés továbbfejlesztésének menet­rendjét adta meg most az SZKP központi bizottsági ülé­se. Az a javaslat, hogy módo­sítsák az alkotmány 6. cikke­lyét, amely az SZKP politi­kai monopóliumát foglalja az alaptörvénybe, a népképvise­lők kongresszusának tavaszi vagy őszi ülése elé kerül az új típusú, az eddiginél lénye­gesen nagyobb államelnöki tisztség megteremtésének in­dítványával és valószínűleg azzal a tervezettel együtt, amely megújítja a Szovjet­unió egész állami berendezke­dését, s messzemenő jogokat biztosít az államszövetségben részt vevő egyes tagköztársa­ságoknak. Eközben megújul a Szov­jetunió Kommunista Pártja. Júliusra előrehozott kongresz- szusának hamarosan megkez­dődő előkészületei során alul­ról felfelé haladva újjává­lasztják a vezetőségeket, s olyan küldötteket indítanak majd el a moszkvai nagy ese­ményre, akik — mint joggal remélhető — júliustól kezdve még inkább a reformszárny elkötelezettjeinek kezébe te­szik le az SZKP vezetését. KEDVEZŐ ELŐJELEK A CSÚCSTALÁLKOZÓHOZ Washington a világhatalmak között nemrég kialakult új viszony nyomán, rendkívüli megértést tanúsított a sors­döntő szovjet tanácskozás iránt. Baker utazását emiatt későbbre tették, s a külügymi­niszter „prágai belépője” is hosszabbá vált, hogy a szov­jet plénum — amelynek mun­kájában Sevardnadze oly ak­tív szerepet vállalt — befeje­ződhessen, mire az amerikai diplomácia irányítója Moszk­vába érkezik. Amikor Gorba­csov előadói beszéde ismertté vált, Bush azonnal üdvözölte a demokratizálás felé tett döntő javaslatokat, s később ismét örömének adott hangot, hogy a peresztrojka erői újra diadalmaskodtak. Bakert a szovjet—amerikai külügymi­niszteri tárgyalások kezdetén azonnal tájékoztatták az SZKP plénumán történtekről, s értésére adták neki, csak­úgy, mint az egész világnak, hogy a döntő fontosságú szovjet belpolitikai fejlemé­nyek nem kötik gúzsba a kül­politikát. Sőt, a Szovjetunió új dinamizmussal lép majd fel a nemzetközi porondon, hogy felgyorsítsa az eddig is ösztönzött leszerelési folyama­tokat. Baker azzal a szándékkal érkezett Moszkvába, hogy elő­készítse a júniusra Washing­tonba tervezett szovjet—ame­rikai csúcstalálkozót. Nemcsak Sevardnadzéval tanácskozott, hanem fogadta őt Gorbacsov is. A megbeszélések egyik fő célja az volt, hogy ösztönzést adjanak a szakértői síkon zajló szovjet—amerikai genfi eszmecserének. A svájci kon­ferenciavárosban — mint. em­lékezetes — a ' fiit delegáció az úgynevezett START-egyez- ménytervezet megszövegezését végzi, azaz a hadászati táma­dó fegyverzet ötvenszázalékos csökkentését irányozza elő. A megállapodás nagy részé­ben a szakértők már egyetér­tenek, de van még számos nyitott kérdés is. Sevardnadze és Baker mos­tani moszkvai megbeszélésein már két kardinális kérdésben sikerült előrehaladást elérni, s így lökést adni a genfi szak­értői tárgyalásoknak. Moszk­va immár nem ragaszkodik ahhoz, hogy a „csillagháborús” tervet (SDI) Washington adja fel, s ez legyen az előfeltéte­le annak, hogy létrejöjjön a START-szerződés. Egy másik kedvező előjel: közeledést ér­tek el Moszkvában a repülő­gépekről elindított manővere­ző robotrepülőgépek ügyében. Washington ugyanis eddig vi­tatta azt a szovjet elképze­lést, hogy ezeket miiként ve­gyék fel a START-szerződés szövegébe. ŰJABB HELSINKI. ÉRTEKEZLET? Baker elvitte Moszkvába Bush elnök részletes javasla­tait az európai haderők köl­csönös csökkentéséről. Ezeket az amerikai elnök kongresszu­si üzenetében körvonalazta. Ezek szerint mindkét világ­hatalom egyaránt 195 ezer fő­re csökkentené Európában ál­lomásozó csapatainak létszá­mát. Moszkva már annak ide­jén kedvezően fogadta a wa­shingtoni elképzelést, s Ba­kerrel most Gorbacsov ismer­tette a Szovjetunió hasonló elképzeléseit. Bécsben eközben zajlik a NATO és a Varsói Szerződés delegációinak tanácskozása a közép-európai fegyverzetek és haderők csökkentéséről. A moszkvai—washingtoni „pár­beszéd” az ügyben jótékony hatást tesz az egész tanácsko­zásra. Nem lehet véletlen pél­dául, hofay a Sevardnadze— Baker eszmecsere idején, Bécsben sikerült egyszerre megoldást találni egy olyan problémára, amely hónapok óta hátráltatta az előrehala­dást. Nem tudták ugyanis ed­dig eldönteni, hogy milyen eszközök tartozzanak a harci repülőgépek fogalomkörébe. Most egyszerre sikerült kö­zös nevezőre jutni, s remény van arra, hogy az egész ta­nácskozás felgyorsul. Moszk­vában és Washingtonban nem tartják kizártnak, hogy még ebben az évben sikerül meg­szövegezni a szerződésterveze­tet a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkentéséről, s ezt egy új helsinki típusú ér­tekezleten írnák alá. BERLIN ÉS BONN PÉNZÜGYI UNIÓJA? A két Németország egye­sülése körüli politikai viták helyett e héten inkább a gaz­dasági problémák kerültek előtérbe. Bonni pénzügy­minisztériumi források a Reu­ter brit hírügynökség híradása szerint csaknem hétmilliárd márkát szánnak „a keletnémet gazdaság megmentésére”. Az NSZK költségvetési hiánya 1990-ben 33,5 milliárd márka, s a brit hírügynökség által idézett források szerint nem lenne különösebb gond, ha az NDK részére nyújtott összeg­gel ez a hiány tovább emel­kedne. Bonni kormányszakér­tők szerint ezt a javaslatot február 14-én terjesztenék elő, amikor Modrow NDK-minisz- terelnök Bonnba látogat. Ugyancsak a Reuter értesülé­se szerint ’!lChrtstá 'Luft,'' az NDK gazdasági minisztere 15 milliárd márkában, azaz a Bonn által előirányzott összeg több mint kétszeresében je­lölte meg azt a segélyt, amely a keletnémet gazdaság számá­ra gyorsan szükséges. Bonni sajtóhangok cikkek sorát közük, amelyekben vész­harangot húznak meg, s azt állítják, „ha gyorsan nem cselekednek, az NDK gazda­sága összeomlik”. Mint rámu­tatnak: változatlanul mintegy napi kétezer NDK-állampol- gár települ át az NSZK-ba, s ez egymagában is súlyos za­vart okoz a keletnémet gazda­ságban, nem is beszélve a nyersanyaghiányról, a koope­rációk felbomlásáról és a tel­jes szervezetlenségről. Bonni kormánykörökben — állapít­ják meg a lapjelentések — erősödik az a nézet, hogy csu­pán a minél gyorsabb pénz­ügyi unió akadályozná meg a további szétzilálódást. Vagyis, ha az NDK-ban is a nyugat­német márka lenne a hivata­los fizetőeszköz. A nagyhatalmú, igen nagy függetlenséget élvező Bundes­bank azonban nem ért egyet ezzel. Pöhl, a bank elnöke, aki megbeszélést folytatott az NDK Állami Bankjában, azt mondotta, hogy mind ő, mind pedig keletnémet tárgya­lópartnerei elhamarkodottnak tartanának egy ilyen lépést. A monetáris unió felé óvato­san kell haladni a bank ve­zetői szerint, s előbb, körül­belül 1993-ig, más intézkedé­sekkel kell előkészíteni. A Kohl környezetéhez tartozó politikusok viszont azzal ér­velnek, hogy a mielőbbi pénz­ügyi unió felgyorsítaná az NDK-beli reformfolyamatokat. Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter ma Moszk­vába érkezik, hogy a német újraegyesülés problémáiról tárgyaljon a szovjet vezetők­kel. Baker külügyminiszter is a tervek szerint még a szov­jet fővárosban lesz még eb­ben az időben. Merész fantá­ziájú kommentátorok felvetik: lehetséges, hogy egy „hármas találkozón” vitatják meg eze­ket a kérdéseket? Árkus István Szoűa.is problémák szólnak közbs „Dolgozik" a Pamjaiy? Pogromeszély Az állambiztonsági bizott­ságnak (KGB) nincsenek olyan konkrét értesülései, amelyek megerősítenék a közeljövőre tervezett pogromok hírét — jelentette a szovjet hírügy­nökség a KGB-től szerzett ér­tesülések alapján. A bizottság ezzel a közvéleményben elter­jedt aggodalmat igyekszik csillapítani, ugyanis mind Moszkva, mind a Szovjetunió sóik más területe tele van olyan hírekkel, amelyek köze­li zsidó-, örmény- és azer­bajdzsánellenes pogromokról szólnak. Az utóbbi időkben ismét megélénkült a fővárosban a fasisztoid orosz nacionalista Pamjaty szervezet ténykedé­se. E szervezet tagjairól ter­jedtek el a televízió egyes mű­soraiban is nagy riadalommal említett hírek, hogy május 5- re nagy antiszemita pogro­mot terveznek. A KGB közlé­se szerint konkrét tények egyelőre nem erősítik meg ezeket a híreket. A KGB — tették hozzá — mindazonáltal figyelemmel követi a helyzet alakulását, s megfelelő intézkedéseket tesz a helyzet kiéleződése esetén. Nehéz A Szovjetunió hajlandónak mutatkozik arra, hogy ez év május 31-ig Csehszlovákiában állomásozó csapatainak jelen­tős részét kivonja, s ehhez akár egy-két héten belül hoz­záfogjon. Ezt moszkvai cseh­szlovák források közölték az e témában megtartott szov­jet-csehszlovák konzultáci­ók után. A csehszlovákiai szovjet csapatkivonásról kezdett esz­mecserék második fordulóját a felek közös megegyezéssel nem fejezték be, hanem szak­értői munkacsoportokban — Moszkvában és Prágában — folytatják. Továbbra sem si­került érvényt szerezni annak A jugoszláv parlament két napig a koszovói válságról tárgyalt. A helyenként éles, vádakkal teli és személyeske­dő vita teljesen megosztotta a képviselőket. A vita végén a 220 honatya közül 123 már elhagyta a termet és nem ke­rülhetett sor a szavazásra. A szerbiai képviselők kedé­lyét felborzolta egyik horvát­országi társuknak az a javas­kazatelepíiés a csehszlovák követelésnek, hogy még idén év végéig von­ják ki az összes szovjet kato­nát Csehszlovákiából. A szov­jet fél szociális problémák — a tisztek letelepítéséből, elhe­lyezéséből adódó nehézségek — miatt szeretné kitolni a ki­vonás határidejét. A felek elvi megállapodásra jutottak arról, hogy az első lépcsőben a fegyveres egysé­geket vonják ki — jelentős részüket már május 31-ig —, s ezután kerülne sor a kise­gítő alakulatok hazatelepítésé­re. A szovjet fél haderői ki­vonását még a végleges kivo­nási megállapodás előtt, akár egy-két héten belül megkez­dené. lata. hogy a jugoszláv parla­ment, az államelnökség és a kormány székhelyét Belgrád- ból helyezzék át az ország va­lamely másik tagköztársaságá­nak székvárosába. A szerbiai, vajdasági és Crna Gora-i küldöttek véle­ményét Szlobodan Gligorije- vics házelnök fejtette ki a leg­tömörebben, amikor kijelen­tette, hogy a koszovói albán szeparatisták erőszakos ikr a­munkája nagy szerencsétlensé­get zúdított a szerbekre és a crnagorácokra. A Belgrádban élő koszovói szerbek és crnagorácok nép­gyűlése a parlamenti vitával párhuzamosan zajlott, és ve­zérszónoka, Kertész Mihály, a szerb köztársasági elnökség tagja követelte, hogy toDO- rozzanak fegyveres önkénte­seket Koszovo megvédésére. A szerbiai, vajdasági és Crna Gora-i delegátusok újra meg újra fokozott biztonsági intézkedéseket sürgettek, s ki­jelentették, hogy nem lehet együttműködni a koszovói új, demokratikus pártokkal. Ha az albán nemzetiség kép­viselőivel nem kezdenek azon­nal párbeszédet, akkor Koszo­vóban folytatódik a szerbek és crnagorácok agóniája — mu­tatott rá egy horvát küldött. — Az albán néppel csak bé­késen, gumibotok, könnyfa­kasztó gáz és a hadsereg nél­kül lehet tárgyalni. A demok­rácia követelése nem ellensé­ges jelszó. Ezt hangoztatja minden albán lakos, márpedig elképzelhetetlen, hogy minden koszovói albán ellenség. felföldi események - egy mondatban Londonban nagy izgalmat, felháborodást, tiltakozást váltott ki Ali Hamenei ayatollah, iráni vallási vezető kijelentése: vál­tozatlanul érvényes és végrehajtandó az a halálos ítélet, ame­lyet elhunyt elődje, Khomeini ajatollah most egy éve mon­dott ki Salman Rushdie indiai származású brit íróra „Sátáni versek” című-regénye miatt. A Beck Tamás kereskedelmi mi­niszter tegnap Bécsben előadást tartott a Business Inter­national, „nejnzetközi kereskedelemfejlesztő szervezet Kelet- Éurópávál foglalkozó szimpóziumán. A. A japán export-im­port bank ötmilliárd jen — körülbelül 34 millió dollár — bankközi hitelt nyújt a Magyar Nemzeti Banknak. A A jövő héten látogat Budapestre a francia ellenzéki UDF parlamenti küldöttsége. A Könnyítéseket kért a nemzetközi pénzügyi szervezetektől első nyilatkozatában Bulgária új kormánya. A Pekihgben pénteken megkezdődött a második fordulója an­nak a tárgyalássorozatnak, amelynek célja megállapodás ki­dolgozása a kínai—szovjet határ térségében állomásozó fegy­veres erők csökkentéséről és a bizalomerősítő intézkedések­ről Kína és a Szovjetunió között. A Az NDK-beli Buna vegyi kombinátban súlyos gázrobbanás történt tegnap — abban az üzemben, amelyet a keletnémet környezetvédők üzembizton­sági berendezései, környezetvédelmi megoldásai miatt régóta támadnak. A Szovjet kábítószer-kereskedő és -csempész ban­da ügyében hozott ítéletet pénteken a Türkmén Legfelsőbb Bíróság. A Vasárnap tartja egynapos országos kongresszusát a francia baloldali ellenzék legjelentősebb politikai pártja, a J. Chirac vezette RPR. Koszovó és az atkának Békésen, gu nélkül CICÁNYÚT Anyátlan nemzetiség S A cigányok, ha minden jól megy, már sosem lesznek nemze- S tiség. S Évtizedekig tartott a reménytelen küzdelem, hogy etnikum­ul ból nemzetiséggé avanzsáljanak, s megkapják az ezzel járó jo- § gokat: használhassák anyanyelvűket az óvodában, iskolában, S a faluban cigányul is Írják ki a tanács nevét, szervezeteik le- ^ hessenek, amelyek anyagi támogatást kapnak, a személyi iga- ^ zolványukba a használt nevüket írhassák, hogy a cigányok ci- gányok maradhassanak. Az elmúlt évtizedekben érvényben lé- S vő ideológia megfosztotta őket ettől a rangtól. Ahogy megy ki 8 a divatból ez az ideológia, s leszünk egyre olyan demokratiku- ^ sak, hogy jogokat adhatnánk a nálunk élő kisebbségeknek, S azóta — szép csöndben — masírozik ki a köztudatból a nem- “ zetiségnek még a fogalma is. — A nemzetiség tudomá­nyos meghatározása nem iga­zán használható, mert mindig van olyan csoport, amelyikre nem illák rá — mondja a Mi­nisztertanács Nemzeti és Et­nikai Kisebbségek Kollégiu­mának és Titkárságának főta­nácsosa, Báthory János. — A cigányok például azért nem lettek nemzetiség, mert anya­ország létéhez kötötték a lé­tezésüket. De Európában több olyan kisebbség él, amelyik­nek nincs anyaországa, példá­ul a rétórománok Svájcban. S mégis meg".Heti őket a töb­biekkel egyenlő jog. Vagy:azt mondták róluk, hogy nincs anyanyelvűk. De hány zsidó tud jiddisül azok közül, akik nemzetiségnek vallják magu­kat? Hogy valakit nemzeti­ségnek tekintenek-e, az nem tudományos kérdés, hanem politikai. • Arról van szó: észre akar­juk-e venni, hogy van cigány- kérdés, hogy föl akarjuk-e ezt a kérdést tenni, s keressük-e rá a választ. Eddig csak arról beszélhettünk, hogy nálunk nem verik a négereket, de csak most tehetjük fel az el­ső kérdést: ki a cigány? — Minden embernek joga, hogy valamelyik közösséghez tartozónak vallja magát, és ezt semmilyen vizsgálat alá nem lehet vetni. Tehát azért, mert nem tudja annak a kö­zösségnek a nyelvét, a jog nem zárhatja ki abból a kö­zösségből. Ez persze nem tu­dományos megközelítés, ha­nem politikai. És ha már nem kötjük magunkat annyira a tudományhoz meg a definí­ciókhoz, akkor mindjárt köny- nyebb a cigánykérdésre is a válasz. Ilyen alapon lehetett hozzáfogni a nemzeti és etnikai kisebbségi törvénytervezet előkészítéséhez, amely mára már nagyjából elkészült, s az új parlament vitájára vár. • Ebben a törvénytervezet­ben már szó sem esik nemze­tiségről. akár van anyaország a kisebbség háta mögött, akár nincs. Mint ahogy, a főtaná­csos szerint, ez Európa többi országban sem divat, és ne­vében már a kormány kollé­giuma sem hordozza a régi megkülönböztetést. A magunk kárán kellett megtanulnunk, hogy egy nemzet nem ér véget a határoknál, azokon átnyúl­hat, de attól még a nemzet, mondjuk a magyar, egységes. — Ha csökken a határok politikai jelentősége, és kul- túrálilamok élnek egymás mel­lett. akkor természetesnek számít az anyaországgal való kapcsolat. Ez eddig többé-ke- vésbé tiltva volt. Most viszont szívesen vesszük, ha beavat­koznak a- belügyeinkbe. s kül­denek szerb-, horvát-, német- tanárökat. -könyveket, szak­embereket. A kisebbségeknek szükségük van erre a kettős kötődésre. Ez a háttér, az anyaország segítsége, persze nem adott a cigányok eseté­ben, tehát ők ebből a szem-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom