Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-07 / 32. szám
4 1990. FEBRUAR 7., SZERDA Balűssdk ősi fészke Utcasor alatt Csatomafektetés közben rábukkantak Balassagyarmaton a Balassák ősi fészkének falmaradványaira. Az építkezést leállították, s megkezdődött a leletmentés. Az árokásó gép egy vakolt falú pincehelyiségről emelte le a földet, előkerült a külső kerítőfal egy része. találtak továbbá késő- középkori csempe- és kerámiatöredékeket. A balassagyarmati vár 1290- ben már állt, Detre fia, Miklós, a Balassák egyik őse építtette. Az egyetlen hitelesnek tekinthető ábrázolást egy francia mérnök készítette róla a XVII. százaid végén, nem sokkal elpusztulása előtt. Eddig mindössze egy fal- csonknyi részt ismertek belőle, a mostani lelet viszont igazolni látszik azt a feltételezést, hogy az épületegyüttes jóval nagyabb lehetett. A régészek a feltárt részek alapján úgy gondolják, hogy a Balassák vára egy 120 méternél is hosszabb épületsor lehetett. A falmaradványok teljes feltárásáról és bemutatásáról nem lehet szó. hiszen föléje egy teljes utcasor épült. A városnak ezt a részét azonban védett régészeti területté nyilvánították. Szomoreszh képekben és szobrokban A bohóc filozófiája Sokat tanulhatunk a budaörsi művelődési ház kiállításából (Erdősi Ágnes felvételei) Félreértés ne essék, nem akarom elorozni a nagy írónk által alkotott kifejezést. Mégis, mikor kiléptem a budaörsi művelődési ház kiállítóterméből, ilyenfajta hangulat uralkodott MARGÓ • • • • •• UJ ÜSTÖKÖSÖK Szeretem a könyveket, bol_ dog birtokosa vagyok soknak. Közéjük, szinte ösztönös irtózásom következményeként, még véletlenül sem kerültek „válogatott cikkek”, „válogoatott cikkek és beszédek” kötetei olyanoktól, akik mondandójuk .pehelysúlyát politikai szerepük, tisztük, hatalmuk fényéveï vèïïëk feledtetni, i Könyvesboltokban, könyvtárakban járva, mindig is sajnálkoztam az elvesztegetett időn, energián, papíron, nyomdafestéken, melyeket gyorsan feledhető aktuálpolitikai bölcsességeknek a kötetbe gyűjtésére, kiadására fordítottak az érintettek. Ezeknek a műveknek sem vásárlója, sem olvasója nem, vagy alig akadt. S végképp nem akadt akkor, amikor a szerző közelebbi vagy távolabbi ország párt- politikusaként fungált, ám az „illem” mezébe öltöztetett szervilizmus utat nyitott mondatainak. Még az az információ sem hatott meg, ami szerint bizonyos tisztségek betöltői — például a volt MSZMP Politikai Bizottságának tagjai — nem kaptak honoráriumot a könyvért, mások pedig jótékony célra adták át ezt az összeget. Gondoltam, sok mással egyetemben, ezt is elfújja a változások szeszélyes, de mindenképpen a demokrácia irányába fújó szele. Elfújta! A régi valakik aktuálkö- tetei eltűntek a polcokról, A remény csírájából azonban már látható, aligha terebélyesedhet ki az öröm bokra, mert... Mert íme, itt vannak az új üstökösök. Elszántan, pardont nem ismerve, ugyanolyan készséges kiszolgálói hálózattal, mint a letűnt, fényüket vesztett üstökösök. A világ legtermészetesebb dolgai közé sorolom, hogy rövid öt hónap alatt már a harmadik könyve jelenik meg annak az írónak, akit hallgatásra ítélt az otromba hatalom. Kitűnő munkák ezek, ott pihentek hosszú ideje az íróasztalfiókban; nyereség a megjelenésük. Nyereség a megjelenése azoknak a szociológiai, politológiai munkáknak, emlékiratoknak, jegyzőkönyveknek stb., amelyeket néhány kulturális buzgalmár eltiltott a gyógypedagógiai iskola második osztályába utalt közönségtől, de ugyanakkor kiadatta kis példányszámban, szűk körű olvasásra a beavatottaknak ... Kedvetlenül, sőt meg- hökkenve látom azonban, hogy nemcsak ilyen munkák, müvek jelennek meg mostanában gyors egymásutánban, hanem ... olyanok is, mint a korábbiakban kár- hoztatottak. Csak éppen most nem egy(fajta) párt korifeusainak szövegei kerülnek boltokba, polcokra, alkalmi árusítóhelyek asztalkáira, politikai rendezvényeken leterített pokrócokra, hanem sokféle párt korifeusaié. Olyan embereké, , akik — akárcsak elődeik — a politikai szereppel véltek jogot szerezni arra, hogy hamari módon ösz- szeütött munkáik — amelyek között bizony lelni olyanokat is, amelyek a tudományos mű látszatát kívánják kelteni — itt és azonnal megjelenjenek. Lehet persze, hogy nem okvetlenül ők voltak az akarno- kok — amint ezt a lehetőséget ne tagadjuk meg az annak idején fungált üstökösöktől se —, hanem családjuk, barátaik, környezetük, párttársaik. Lehet. Nehéz azonban elképzelni, hogy nem tudtak a dologról, meglepetésként érte őket... S „meglepetés” az is, hogy a hírelés nem a mű erényeit véli fontosnak kiemelni, sokkal inkább azt, ki, most ki a szerző. Kétségtelen: valaki. Elnök, alel- nök, főtitkár, szóvivő; ügyvivő, választmányi tag, s van bizony olyan is, akinél a hitelesítő pecsét a honatyaság, ez utóbbi olyan munkánál, amelyet a szakma jogos fenntartások és kifogások seregével fogadott. Nézegetem a lihegő lelkesedés teremtette könyvhalmokat — némelyeket már csökkentett áron kínálják —, s féltem az új üstökösöket: az lesz a sorsuk (munkáiknak mindenképpen), ami az elődeiké. Ennél jobban csak magunkat féltem. A mindenkori — üstökösöktől. Mészáros Ottó el rajtam. Lehet, hogy véletlen, az is meglehet, hogy tudatos volt a párosítás — mármint, hogy e két alkotónak közös tárlatot rendeztek. Egyikük, Keresztúry Sándor festőművész, másikuk Appel Béla szobrászművész. Munkáikat február 12-ig láthatja a neves kultúrintézmény népes közönsége. A szokatlan összhatást amiatt keltik a művek, mert a képekben a nyugalom mellett leginkább a szomorúság lakozik; míg a szobrok egyfajta humorról tesznek tanúságot. Nagyon szépek Keresztúry Sándor színei. Igen pontosan eltalálja a domináns színekhez illő árnyalatokat. Számomra megragadó az ősz-sárga és a szinte hozzásimuló zöld. Ügy érzem, hogy egyik festményén a bohóc s különös környezete mély életfilozófiát rejt. Ennek tudása azonban súlyként nehezedik az alkotóra — s ránk. A kifestett arc láttán szomorúság fog el bennünket, árnyak vetődnek a felszín vidámságára — még a világos színekre is. Nem túlzók, ha azt írom, ez a kép a művész ars poeticáját fogalmazza meg. Appel Béla derűs életszemlélete valamennyi szobrában formát ölt. Mindenen somolyog. Teheti, mert nem csak látja — láttatja — a lényeget. Így tehát sokkal több mindegyik alkotása, mint szórakoztató kikapcsolódás. Az egybefonódó szerelmespár például a testi szerelem egészséges örömét érzékelteti. Ám ezen túl — akár megbékülünk a ténv- nyel, akár nem — az egy és elválaszthatatlan kifejezője. Mindebből kiviláglik a bölcs ember felismerése, aki tudomásul veszi a tényeket, amelyeket békességes derűvel ad tudtunkra. Van mit tanulni tőlük! V. A. Keresztúry Sándor és Appel Béla alkotásai Posta BO Wm TÁS WBBBm M VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 H Ili SSXr áld táncol? Sokan vagyunk Magyarországon pártokon kívüli kisemberek, akik aggódunk hazánkért, s nyomon követjük az eseményeket. Különösen most, a választások küszöbén. Tetszett, s örömmel vettük e komoly esemény tisztaságának megőrzése érdekében a pártok egymás közötti megállapodását. Megdöbbentő azonban, hogy mégiscsak vannak pártok vagy talán csak tagok, akik ezt megszegik, és meg nem engedhető módon viselkednek; intrikálnak, rágalmaznak más pártokhoz tartozó jelölteket. Egy konkrét esetet szeretnék a közvélemény elé tárni, hogy intő példa legyen: mit nem szabad! Pest megye 9. számú körzetében is több jelölt indul. Az egyik közülük Zink Imre, a zsámbéki tanácselnök, aki hét éve a község problémáinak megoldásán fáradozik, és szép eredményekkel. A napokban mégis megjelent róla egy förtelmes hangú gúnyirat, méghozzá olyan ember tollából, aki eredetileg az MSZMP oszlopos tagja volt, majd az MDF-hez, onnan pedig az SZDSZ-hez pártolt át. Aki tanárként dolgozott a zsámbéki iskolában, ám nem érezte hivatásának, otthagyta pályáját éppúgy, mint elveit. Hivatkozom a gúnyíróra: „Csúsztunk- másztunk itt az elmúlt 40 évben.” És felrója a másik fél eredeti — pék — szakmáját, mintha az szégyen volna. Zsámbék 1985 óta (a nagyközségek közül elsőnek) partnerkapcsolatot teremtett az NSZK-ban lévő Wettenberg településsel. S hogy ez létrejöhetett, az a tanácselnök munkájának, kitartásának, hozzáállásának is köszönhető. Ez; és nem a betiltott sváb bál fűződik a nevéhez. Továbbá az egészségügy területén is — természetesen a község lakóival, a munkatársakkal és a gazdasági egységek vezetőivel összefogva — születtek bőven eredmények. És ezek valóban tények. A zsámbéki emberek szorgalmasak, dolgosak. Nevükben is felháborítónak találom, hogy „legkoszosabb”-nak nevezi azt a községet a cikk írója, aki maga is itt él. S ha megnéznénk, hogy mit tett a faluért?! ... Nem szószátyárkodni akarok, csak azt szeretném, ha valóban a munka, a cselekvés lenne ebben az országban elsődleges. És nem a rágalmazás, hanem az igazság. A megbékélés mindenkitől ezt kívánja, mindegy, hogy melyik párthoz tartozik. Ásztai Béláné, egy zsámbéki dolgozó Budakeszi ★ Szerkesztőségünk véleményét ez ügyben lapunk február 5-i számában olvashatták. Esélytelen nemzedék A végső kétségbeesés és reménytelenség fogatott velem tollat, hogy e pár sort leírjam Önöknek. Egy szegény családból/származó, 24 éves lány vagyok, és semmi lehetőségem arra, hogy valaha is saját lakásban, önálló családi életet élhessek. Hiába vagyok bedolgozó kisiparos, a jövedelmem éppen arra elég, hogy az ©TP-adós- ságomon felül az életben maradási feltételeket biztosítsam. Mivel Szentendrén — tudomásom szerint — sem OTP-, sem tanácsi lakás nem épül, esélyeim a nullával egyenlőek. Tudom, nem az Önök dolga, hogy lakásproblémámat megoldják, csak elmondanám: számtalan, túlnyomórészt OTP-hitel miatt vállalt gyermek nő fel Szentendrén, aki 18 éves kora után képtelen az önálló életre. Mert pénze, de kilátása sincs arra, hogy tanácsi vagv OTP-lakásba költözzön. Nem vagyok politizáló típus, de ëgyvalami megragadta a figyelmemet: a romániai magyarok, akik ittmaradtak Szentendrén, vagy ' a környékén — látom, s hallom, hogy így vagy úgy, de ... — lakáshoz jutottak. Miből? Hogyan? Nem kimondottan az irigység beszél belőlem ... De kérdezem, hogy én, vagy mi, fiatalok, akik egyszerűen szegények, de szintén magyarok vagyunk, a 18-at betöltve kihez forduljunk, hogy problémánkat megoldják? A tanácshoz még lakáskérelemmel sem mehetek, hisz jövedelmem a létminimum felett van ... E. É. Szentendre ★ Kedves olvasónk nagyon jól tudja; Magyarországon a fiatalok lakáshoz jutási lehetősége önerőből minimális. Nem vigasztalás, tény, hogy a szerkesztőségünkben is dolgoznak olyanok, akiket a jövőbe pillantáskor ezért „kétségbeesés és reménytelenség” fog el. Az ingatlanok árai a fővárosban és környékén irgalmatlanul magasak, Szentendrén talán még inkább. Marad az életjáradék vagy az eltartási szerződés megkötése, amelyek viszont a jelenlegi rendszerben hol az egyik, hol a másik felet sodorhatják megalázó helyzetbe. És számtalan polgári peres eljárásnak is kiváltó okai. A vásárlásnál még az építkezés is olcsóbb, pláne a tetőtér- beépítés^ De ezekhez is. pénz kell A Magyar (Demokrata) Fórum 7. számában megjelent egy nyílt levelem, ebből idézett az Egy a kettő című cikk írója: „Az SZDSZ az ellenzék élcsapataként tetszeleg, s közben szóval és tettel bizonyítja, hogy az erkölcs és politika náluk két különböző dolog.” Sommás megállapításom Mészáros Ottót továbbgondolkodásra késztette, s ezt írja a Pest Megyei Hírlap 1989. december 29-i számának vezércikkében: „Az SZDSZ politikája sem lehet más, mint az erkölcse ... Az SZDSZ esetében sem két különböző dolog az erkölcs és a politika, hanem nagyon is egy... Az MSZMP éppen ezen, erkölcs és politika negatív egységén bukott meg..." Valóban. Minden pártnak, minden egyes embernek megvan a maga erkölcse, s mindegyik állíthatja is magáról, hogy az ő erkölcse az igaz! Valamikor, úgy 2500 évvel ezelőtt a legokosabb görögök állították, hogy „a politika az ideális társadalmi szervezet tanulmányozása, nem pedig, mint némelyek gondolják, a hivatalok elnyerésének és megtartásának művészete és tudománya.” Abból, hogy egy párt vagy politikus milyen módszereket és eszközöket használ a hatalom megszerzésére, következtetni lehet arra, hogyan fog élni majd a megszerzett hatalommal. És hogy ezek a módszerek és eszközök erkölcsösek vagy erkölcstelenek, ennek megítélése nem nézőpont kérdése. Az elkövetkezendő választások, majd a magyar jövő kulcskérdése: tud-e a nép erkölcsi alapon választani? Az értékpusztító évtizedek után vajon elgendő erkölcsi tartalékkal rendelkezik-e még ahhoz, elsősorban, a7.ufán elszántság, kitartás és kötélidegck. Vagy sokan tanácsolják: jói kell házasodni... Sajnos, csak aláhúzni tudjuk olvasónk sorait: sokak helyzete valóban kétségbeejtő. Ezért fcsrtunk most iff Én mint nyugdíjas magyar állampolgár nehezen szántam rá magam, hogy egy-két gondolatomat közreadjam. De a napjainkban látottak, hallottak régóta foglalkoztatnak. A Pest Megyei Hírlapban nemrégiben az MSZP elnökségének állásfoglalására figyeltem fel; meg kell nevezni a válság felelőseit, és sürgetni kell azok elszámoltatását (nem szó szerint). Mindezzel egyetértek, ugyanakkor hiányolom, hogy az elnökség nem gyakorolt önkritikát; közülük sokan már jó ideje a hatalom körül settenkednek, de nem volt köztük egy igaz ember, aki a rossznak megálljt parancsolt volna. Ezért tartunk ott, ahol... Európai közösségben kell élnünk, de magyar módra. Ne hagyjuk félrevezetni magunkat; olyanból már volt elég! Fekete Sándor Cegléd ★ Ha olvasónk minden sorát köz- zétennénk, azok betöltenék ezt az oldalt. Ezért — szives elnézését kérve — most csak az egyik lényegesnek vélt részét közöljük levelének. Es csak néhány mondatot füzünk hozzá: azért mégis bekövetkezett a ,, megállj”. Mégpedig békésen. Mindez azoknak az embereknek is köszönhető, akik ma az MSZP elnökségét alkotiák. Talán nem véletlenül ilLették őket a régi és a mai MSZMP vezetői a ,,puccsista” jelzővel. hogy ha választhat, különbséget is tudjon tenni demokra- tikus-áldemokratikus, humá- nus-álhumánus, hazug-demagóg és hiteles igaz között?! Különbséget tud-e tenni valódi tét és felszínes petárdadurrog- tatás között? S úgy gondolom, itt van a lényeg: melyik párt vagy politikus mit és hogyan tálal a nép elé! Szerintem erkölcstelen a magyar nép identitászavarával visszaélve, egy rokonszenves, művelt, befolyásos európai polgárt, Habsburg Ottót javasolni köztársasági elnöknek, feledve őseink mérhetetlen véráldozatát, és külkapcsola- tainkban, nemzetiségekkel való viszonyunkban máig ható bűneit a Habsburg-háznak. Erkölcstelen a magyar nép nyomorúságával visszaélve egymásra uszítani, gyűlölködést szítani, bűnbakot állítva elterelni a figyelmet a valódi bűnösökről. Erkölcstelen a magyar nép erkölcsi válságával visszaélve, eljátszani neki a nagy forradalmárt, s közben támogatni a spontán privatizációt, a bolsevik elit — jövőt veszélyeztető — hatalomátmentését. Űj korszellem születésének vagyunk tanúi, sőt, részesei, aktív alakítói. Ez pedig a hagyományos emberi értékek és az erkölcs utáni vágy újraéledésében mutatkozik meg. A megjelenő új embereszmény természetes, egészséges és emberi — igenli az életet, nem mond ellent az ember alaptermészetének, elismeri az emberi méltóságot. S mivel a koreszméknek „gátja kőfal nem lehet”, hosszú távon derűlátó vagyok. Király B. Izabella, az MDF abonyi szervezete Hétköznapi bölcselkedés NDK elemes szekrénysor, kedvező áron, hitelre is kapható.
