Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-07 / 32. szám

1990. FEBRUÄR 7., SZERDA 5 Akibe belebukott, ma már a felesége (II.) Behívatták, közölték, kimentették ^ Nem volt egészen sima ügy a váci és a szobi járás egyesí- ^ tése, de akadtak, akik vállalták: a vonakodó szobi vezetőket I rábeszélték e lépés elfogadására. Dr. Baráth Endre, aki mcg- I lehetős gyorsasággal haladt előre a politikai pályán — akkor ^ éppen osztályvezető lett az új járási pártbizottságon —, úgy ^ emlékszik vissza, hogy nem a tisztességtelen eszközök alkal- ^ mazása jellemezte akkoriban a pártmunkát. Bár — vallja be ^ riportalanyunk — egy első titkárnak igen nagy hatalma volt, niég a tanácselnökök sorsa is tőlük függött. De nemcsak az N övék — derül ki írásunk alább közölt, befejező részéből, hí- I szén dr. Baráth Endre is egy első titkárnak „köszönheti” karrierjének végét. Igaz, ez az ember nem járási, még csak % nem is városi vezető volt, hanem megyei: Cservenka Ferencné. Visszakozott az elnök és a vb Munkabeszüntetés lesz Rókán? Történetünket tegnap ott hagytuk abba, hogy dr. Baráth Endrét a megyei pártbizott­ság osztályvezetői székéből felállították, s megválasztották a szentendrei pártbizottság el- 6Ő titkárának. • Ezt ön bukásnak tartotta akkoriban? — Ha arra gondolok, hogy akire valami fontosabb párt­munkát akartak bízni, azt előtte több beosztásban is kipróbálták, akkor nem. Ám én akkor azzal a tudattal men­tem ki Szentendrére, hogy előtte két összeütközésem is volt Cservenka Ferencnével, az akkori megyei első titkár­ral. • Komoly dolgokról volt szó? — így utólag azt mondom, nem. Az egyik esetben egy po­litikai rendezvény megszerve­zését bízták rám. A közremű­ködőknek, akik rengeteget se­gítettek nekem, kétszáz forin­tos könyvutalványokat adtam. Erre behívattak és Cservenká- né nagyon leszúrt, hogy miért osztogatom ép a megyei párt- bizottság pénzét. A másikra már nem is emlékszem, de az sem volt ennél jelentősebb ügy. • Milyen volt az akkori me­gyei első titkár vezetési stílu­sa? Hogyan közölték például önnel, hogy elégedetlenek? — Négyszemközti beszélge­téseken. Az ember azonban mindig időben megérezte, ha valami baj volt. Tapasztalatom szerint egy-egy munkatársnak legfeljebb két-három dobása lehetett ahhoz, hogy a vezetés bizalmát még megtartsa. • A bizalom sokak szerint egyenértékű volt a feltétlen hűséggel. — Biztosan. Aki kilógott a sorból, azt megfegyelmezték. • Ugorjunk ismét az időben : hogyan és mikor került ön Szentendrére első titkárnak? — Eredetileg erre a posztra másvalaki volt „kijelölve”, de családi okok miatt nem tudta elvállalni. A helyzet viszont úgy alakult, hogy mindenkép­pen váltani kellett. Behívatott egyszer a Cservenkáné, s meg­kérdezte: mit szólnék hozzá, ha szóba jönne a nevem? Rá­bólintottam, mert nagyon örültem neki, hogy ismét egy városba kerülök. 9 Tudott arról, hogy voltak olyan vélemények: ön lesz a megyei első titkár utódja? — Nem hallottam róla. Vi­szont mindenképpen el akar­tam kerülni a megyei pártbi­zottságtól. s még azt is vállal­tam, hogy naponta Dunakeszi­ről járok át a Duna túlpartiá­ra. Én igazán az emberek kö­zött érzem iól magam. • Ismét egy ugrás: hogyan került sor a lemondatására? Melocco Miklós Mátyás-emlékműve Halálának 500. évfordulójára emlékművet emel Mátyás ki­rálynak Székesfehérvár. A ka- tedrálisra emlékeztető alkotást Melocco Miklós szobrászmű­vész készíti a Március 15. utca egyik műemlék épületé­nek tűzfalánál. Az emlékmű fő alakja a trónusán ülő rene­szánsz uralkodó, a „katedrá- lis” szabad felületeire pedig a hét szabad művészet szimbólu­mait örökíti meg a művész. Az építési munkálatok már elkez­dődtek, a szoboravatás április­ban lesz. — A Pest Megyei Hírlap 1983. szeptember 6-i, keddi számában jelent meg egy rö­vid hír a felmentésemről, ösz- szesen tizenhét sorban. 9 Ez. a néhány mondat az ön politikai karrierjének derékba törését jelentette. Mi volt a felsőbb döntés hátterében? Akkoriban azt terjesztették önről, hogy nőügybe kevere­dett. — Nevezhetjük így is. Bár magánügyemről van szó, né­hány dolgot azért elmondok. A hölgy, akivel megismerkedtem, szintén a szentendrei pártbi­zottságon dolgozott. Pontosan egy olyan időszakban találkoz­tunk, amikor első feleségem­mel meglehetősen elhidegült a kapcsolatom. Egyre bonyo­lultabb lett a helyzet, ezért ja­vasoltam Cservenkánénak, hogy rendezem a dolgot: el vá­lók és feleségül veszem kollé­ganőmet. Erre azt válaszolta, hogy nem, példát kell mutat­nom, a családom mellett kell maradnom, szakítsam meg kapcsolatomat. Megígértem. • De nem ez történt. •— Nem, A hölgy ugyan el­került Tőlünk, á megyei" ipéiTi bizottságra ment dolgozni, ám hamarosan kiderült, hogy ter­hes. Ismét felmerült, hogy mindkettőnk számára elfogad­ható megoldást keressünk, s ne hagyjuk, hogy a mozgalom beavatkozzon a magánéletünk­be. Egy alkalommal közöltem a megyei első titkárral, hogy Történt, hogy 1988. június 24-én reggel 8 órakor a rend­őrség — ahogyan azt a San Francisco utcáin című filmben látni szoktuk — lezárta a rö­vid Esze Tamás utca két vé­gét, s tizennyolc ember beha­tolt a panzióba. Házkutatási parancsuk ugyan nem volt, de délután 4-ig rettenetesen fel­túrták a helyiségeket, s min­den iratot elszállítottak. A Szőllősi Niváját lefoglalták, majd meglátogatták g barát­jának és barátnőjének az ott­honát is. A padlástól a pincéig mindent feltúrtak, s a panzió­tulajdonos baráti körétől öt autót bevittek, a X. kerületbe, a Harmat utcába. Éjszaka a yardon Szőllősi is a „Yardon” töl­tötte az éjszakát, reggel 6 órakor (úgy látszik az egyen­ruhások munkaideje korán kezdődött) kihallgatták, s mindenáron azt akarták rábi­zonyítani, hogy az előző hét­döntöttem: összekötjük az éle­tünket. A hölgy azóta a fele­ségem, gyermekünk általános iskolás, nekem viszont rövid úton mennem kellett Szent­endréről. Utólag azt mondom, megérte. 41 önt fokozatosan távolítot­ták el a megye közéletéből. — Amikor bejelentették a pártbizottsági ülésen, hogy le­váltanak, néhányan méltatták tevékenységemet, de termé­szetesen egyhangú volt a dön­tés. Kértem Cservenkánét, hogy segítsen más munkát ta­lálnom. Megígérte. Olyan ne­veket emlegetett, mint Gáspár Sándor és Aczél György, akik majd néznek valami feladatot. Persze, hiába vártam, magam kerestem állást. Egy rövid ki­térő után kerültem mai mun­kahelyemre, a Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztériumba. • Ne szaladjunk ennyire elő­re az időben: ön a leváltása után is tagja maradt a megyei pártbizottságnak és országgyű­lési képviselő is volt. — Bár hivatalosan pb-tag- ságom még élt, egyetlen ülés­re sem hívtak meg a történtek után. Képviselőségem az Ipoly völgyében egészen a választá­sokig tartott, akkor — az előz­mények hatására megfogalma­zott levelemben foglalt kéré­semre — nem jelöltek újra. Pedig segítettem néhány dol­got elintézni, például a veze­tékes vizet, a tévévétel javítá­sát, utak építését. A kötődé­sem azért megmaradt, már évek óta a Börzsöny Baráti Kör elnöke vagyok. • Megismerve a történetét, adódik a kérdés: vesztesnek érzi magát? — 1983-ban embertelenül bántak velem. Nagy csalódás volt a számomra, s ez egyre jobban eltávolított az MSZMP-tői. Ma már látom: mint párttagot is becsaptak. Furucz Zoltán végén autót árult a Dobi Ist­ván úti piacon. Szőllősi az ál­matlan éjszaka után igencsak törte a fejét, ám mindössze arra jutott, hogy a Dobi Ist­ván úti piacon hat hónappal előtte járt, akkor is egy hasz­nált teherautót adott el. Aztán Adorján százados (mert ő vezette a kihallgatást) rákérdezett, hogy van-e aszta­losműhelye Újpesten? Az igenlő válasz hallatára máris bejelentette, hogy ott is ház­kutatást tartanak. Ezután Szől- lősit visszakísérték a fogdába. Délután 3 óra körül az egyik fegyőr megkérdezte tőle, hogy mit keres ott? Hősünk a fe­jéhez kapott, mert azt hitte, rosszul hall. De még jobban csodálkozott, amikor a rendőr azt mondta neki: menjen ha­za! Szőllősit azóta sem hallgat­ta ki senki. Az első, amit el tudott érni, hogy szeptember 12-én visszaadták a Nivát, merthogy az a gmk közös tulajdona. A másik négy autót Február másodika lett volna az a nap, amikor Kovács La­jos, Kóka tanácselnöke a vég­rehajtó bizottság ülésén meg­erősíteni ígérte korábbi lemon­dási szándékát, s javaslatot tett volna a vb lemondására is. Ez a nap azonban úgy múlt el, mint a többi, mert az elnök nem hívta össze a vb-t! Az ellenzék és a tanácsi ve­zetés huzavonája igazából a tavaly februári falugyűlés óta erősödött fel, mert az akkor föltett kérdésekre, kifogásokra, majd későbbi beadványokra sem a helyi, sem a megyei ta­nács nem reagált. Ezért hívta össze az ellenzék a decemberi falugyűlést, ahol is a tanácsel­nök közel háromszáz állampol­gár előtt jelentette be lemon­dási szándékát. Később a vb majd’ minden tagja ugyanígy nyilatkozott. Aztán az ígéretekből semmi sem lett. Azaz annyi, hogy dr. Petrik János, a Pest Me­gyei Tanács Végrehajtó Bizott­ságának titkára január 24-én a Kókai Tanácsnál tartotta meg fogadóóráját. Ezt az alkalmat ragadta meg a Kossuth Kör arra, hogy a köztük, a helyi, illetve a megyei tanács között felmerült nézeteltéréseket tisz­tázzák. Ezen a tárgyaláson a kör ügyvezető testületének megbí­zottai a következőket ajánlot­ták fel: ha a tanácselnök és a vb hivatalosan lemond, a Kos­suth Kör javaslatot tesz az új vb tagjaira és a közülük meg­választandó társadalmi tanács­elnök személyére — egyébként valamennyien a jelenlegi ta­nácstagok közül kerülnének ki. Ezt a javaslatot elfogadta s konstruktívnak minősítette a helyi és a megyei vb-titkár is. A továbbiakban megállapo­dás született arról, hogy Ko­vács Lajos február 2-ra össze­hívja a végrehajtó bizottságot, s javasolni fogja a tanácsülés összehívását február 9-re. A kör várakozása szerint azon a kilencedikéi tanácsülésen hi­vatalosan is bejelentené le­1989 nyaráig a rendőrség ud­varán „tárolták”. El lehet képzelni, mivé lettek! Amikor Szőllősiék végre átvehették, az összes akkumulátort ki kel­lett cseréljék, a fémrészek el­rozsdásodtak, a karosszéria mattá lett. Támad az APEH Mondhatná valaki, hogy a gépeket azért tartották ott, mert a nyomozáshoz bűnjele­kül szolgálták. Ám mostanra kiderült, hogy erről szó sincs. Ugyanis Szőllősi kezében van egy végzés, amely 1989. jú­nius 21-én kelt, s ebben szó szerint ez áll: az eljárás so­rán olyan tárgyi, illetve sze­mélyi bizonyítékok, amelyek a gyanúsítottak vallomásával szemben bűncselekmény elkö­vetését támasztották volna alá, nem merültek fel,, és ilyen adat beszerzése az eljárás to­vábbi folytatásától sem vár­ható. A fentiekre való tekin­tettel a nyomozás megszünte­téséről határoztam: Holcz- mann Ferend rendőr alezredes, osztályvezető. Hogy az 1989 június 21-én készült határozatot Szőllősiék miért csak 1990. január 15-én kapták meg, arról nem szól a fáma. Talán még az eddigieknél is nagyobb károkat okozott hogy a rendőrség a számlákat magával vitte. Ezért Szőllő­mondását Kovács Lajos ta­nácselnök, s ugyanígy a végre­hajtó bizottság is. Akkor ke­rülne sor az új vb tagságának, illetve a társadalmi tanácsel­nöknek a megválasztására. A Kossuth Kör a történtek­ről a január 28-án megtartott falufórumon számolt be a pol­gárok előtt. Akkor még nem sejtették, hogy Kovács Lajos ezúttal sem tartja be ígéretét! Ezek után kétséges, hogy egy­általán le akar-e mondani ő és a vb. Az viszont nem kétséges, hogy Kókán pattanásig feszült a helyzet. Már széltében-hosszában azt beszélik az alig négyezres kis­községben, hogy a népességhez viszonyítva a legnagyobb ará­nyú tüntetést szervezik egye­sek. Eszerint az összes kókai munkahelyen beszüntetnék (?) a munkát — állítólag még az siék nem tudták az áfát visszaigényelni, kénytelenek voltak az 1988-as gazdasági évet lezáratlanul hagyni, s emiatt 800 ezer forint tartozá­suk gyűlt fel az APEH-nél. Szép hazánkat ismerve, szo­katlan volna, ha valaki ellen csak egy szálon indulna táma­dás. így történt ez Szőllősi esetében is. A rendőrséggel párhuzamosan az APEH szin­tén megkezdte a szuperreví­ziót. öt évre visszamenően vizsgálták hősünk vagyon- szaporulatát. Máig sem tud­tak dűlőre jutni. A panziót előbb 20 millióra értékelték. Aztán jöttek az újabb szak­emberek. akik négyzetméte­renként megnéztek mindent. Szoroztak-osztottak, s kihoz­ták, hogy hétmillióért meg lehet csinálni a létesítményt. Szőllősiék bemutattak össze­sen 1,2 millió forintos szám­lát, az építőanyag-vásárlások­ról. Bizonyították, hogy a szü­lők és maguk képesek előál­lítani a hétmillió forintot. Az APEH képviselői Babarc­ra utaztak, az asszony szülei­hez, megnézni azok anyagi helyzetét. Kiderült, hogy szín­vonalas állattartásból élnek, s rengeteg munkájuk eredmé­nyeként okkal rendelkeznek pénzzel. Budakeszin, Szőllősi építészkollégái s az egyéb szakemberek nyilatkozatot ad­tak arról, mikor milyen mun­kát végeztek a panzió építésé­nél. Az APEH annyira körül­tekintő volt, hogy megnézet­te: milyen volt az időjárás 1986—87-ben. Megállapították, hogy ezen évek nyarán ren­geteg eső esett, s ez hátráltat­hatta az építkezést. Mert hogy házilagos kivitelezésben, ál­landó esőben nem is lehetett felhúzni annyi idő alatt a panziót, ahogyan azt Szőllősi állítja. Csak egy valami nem stimmelt. Szőllősiék 1985. nya­rán építkeztek, s akkor pedig a meteorológia szerint igen száraz volt a nyár. iskolásokat is otthonmaradásra bírnák —, ha február 9-én nem mond le a tanácselnök és a végrehajtó bizottság. Kíváncsiak vagyunk magunk is: meddig erőlteti magát a fa­lura a tanácsi vezetés?! Hi­szen a munkaképes korú lai kosságnak több mint egyne­gyede szavazott ellene a de­cemberi falugyűlésen, a januá­ri falufórumon, illetve az el­lenzéki szervezetek tagjai­ként! Legfrissebb információink szerint a kókai Kossuth Kör ügyvezető testületének több tagja tegnap ismét fölkereste dr. Petrik János vb-titkárt a megyei tanácsnál, hogy tájé­koztatást kérjenek a február másodikára ígért helyi vb-ülés elmaradásának okairól. Aszódi László Antal Az APEH két munkatársa még a földhivatalban is járt, hogy a panzióra rátetesse a jelzálogot. Bár ez is jogtalan, mert az ingatlan a két kisko­rú gyermek tulajdona, így Sző.llősinek semmi köze hozzá, pedig az eljárás ellene indult. Mi hát az igazság a panzió építése körül? Az, hogy Szől­lősi Mihály már másfél év­tizede vállalkozó, az elsők kö­zött alakított kisszövetkezetet, s szülői segítséggel volt mi­ből felépíteni 1985-ben azt a családi házat, amit aztán pan­zióvá bővítettek. Ehhez azon­ban már fölvettek 5 millió fo­rintos bankkölcsönt. Az biztos, hogy Szőllősi Mihály a szor­galma mellett az eszét is hasz­nálja. Én nem teszem érte tűzbe a kezem, hogy soha semmi svindlit nem követett el. Ennek azonban a rendőr­ségi vizsgálat szerint sincs nyoma. A remény megmarad így aztán adódnak a kérdé­sek. Milyen jogszabály alap­ján járt el a rendőrség ilyen módon Budakeszin? Ki fizeti meg Szőllősi Mihálynak az anyagi és erkölcsi kárt? E sze­rint Magyarországon minden indíték nélkül lehet házkuta­tást tartani, embereket zak­latni? Holnap hozzám is jö­hetnek? S a cikkben említett bátor hivatalok — akik na­gyon is behunyják a szemü­ket. ha magas beosztásúak villáinak eredetét kellene vizsgálniuk —, minden to­vábbi nélkül eljárnak egysze­rű emberek ellen. Sajnos, ami Szőllősi Mihály­ival történt, nem egyedi eset. Magam féltucatnyi vállalkozó kísértetiesen hasonló meg­hurcoltatásáról tudok. Nekik csak a remény marad: hátha a jövőben másképpen lesz. Vicsotka Mihály  „lélekbúvár” Cent/Cent Gödöllőn található a Cent/Cent Túrkevel Háziipari Kisszövet­kezet autókereskedése, amelynek szerelőműhelyében elvégzik a használt gépkocsik szervizelését is. Felvételünkön Lada jár­mű motorját javítja Kovács Sándor szerelő (Pék Veronika felvétele) Mint San Francisco utcáin Babarcra mentek vagyont nézni § Valószínűsíthető, hogy Szőllősi Mihály Budakeszin az ^ egyik leggazdagabb ember. Ez meglátszik a 11 szobás, ^ szoláriumos, éttermes, recepciós, nyugati színvonalon ^ berendezett panzióján, kocsijain. Bárki azt hihetné, hogy mindezen jószágok tulajdonosa boldog ember. De hát | ahogy a költő mondja: ura s rabja millióknak! Sajnos I Magyarországon az ember még mindig inkább rabja, ^ mint ura a gazdagságnak. Mert hát gyanús. Rögtön adó- $ dik a kérdés, miből tellett neki? Sőt felteszik, hogy lop- ^ ta. S azonnal feljelentik. Ebből kitűnik, hogy Szőllősi Ä Mihály is így járt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom