Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám

^ivKÖNY PEST MEGYEI XXXIV. ÉVFOLYAM, 50. S?AjVl POLITIKAI NAPILAP Ára: 5,80 forint 1990. FEBRUAR 28., SZERDA Mára maradtak a döntések Gólya hozza a pénzes postást Ülésezik a Parlament M __£ E Z TÖRTÉNT A Parlament megemlékezett Zsedény! Béláról, az Ideiglenes nemzetgyűlés első elnökéről, akit 1950-ben koholt vádak alap­ján fegyházbüntetésre ítéltek. Kegyelettel adóztak Bognár Rezső elhunyt országgyűlési képviselő emlékének is. Elfogadták Baisai István országos választási bizottsági tag lemondását, helyébe Németh Jánost választották meg. A plé­num elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. E szerint 23, helyen­ként összevont napirendet szándékoznak megtárgyalni. Elsőként a családjogi törvény módosításáról szavaztak a képviselők, a már elfogadott módosításokkal együtt 312 Igenlő, 7 nem szavazattal. 11 tartózkodás mellett elfogadták a házas­ságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi törvény módosításáról szóló javaslatot. Ezt követően a Parlament a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési törvényjavasla­tokat vitatta meg, döntést azonban csak szerdán hoznak. A honvédelmi bizottság Javaslatot tett: a Magyar Néphad­sereg nevét változtassák Magyar Honvédségre. Döntés erről is szerdán születik. Sorra vették a köztársasági elnök közvetlen választására vo­natkozó törvényjavaslatot, erről is csak később születik ha­tározat. A családi pótlék teljes körűvé tételéről szóló törvényjavasla­tot tárgyalták a képviselők. Ezt a képviselői indítványokkal kiegészítve általánosságban és részleteiben 229 egyetértő, 10 ellenző és 25 tartózkodó szavazattal elfogadta az Országgyű­lés. Az oktatási törvény módosítására tett javaslat tárgyalása következett, az erről szóló döntést is elnapolták. 1985 óta tartó szakaszát zár­ja az Országgyűlés. A búcsúra összejött a csapat: kedden 336 képviselő, a létszám több mint 80 százaléka ült be a padso­rokba. A Minisztertanács közel 30 napirendi pont tárgyalását szorgalmazná, kérdés, mire lesz elegendő az elkövetkezen­dő néhány nap. Elsőként a családjogi tör­vény tárgyalása került a napi­rendre. Mivel a viták még az előző ülésszakon lezajlottak, hamar dűlőre vitték a dolgot, elfogadták a törvénytervezetet. „A Magyar Köztársaságban a cigány, a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák, a szlovén és a zsidó közösségnek az a része, amely önmagát leg­teljesebb önkéntesség alapján nemzeti, etnikai kisebbségnek vallja, az Országgyűlésben egy-egy képviselővel rendelke­zik.” Eme törvényjavaslati szöveg felett maratoni vita kezdődött. Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter jobbnak látná, ha a nemzeti kisebbségek politikai befolyá­soló szerepüket nem ország- gyűlési képviselet, hanem egy komplex intézményrendszer garantálná — bár az igazi az lenne, ha a jelenlegi egykama­rás parlamenti rendszert két­kamarás válthatná fel. Húsz képviselő csörtéje követke­zett ezután. A református püs­pök például az egyházaknak is tíz parlamenti széket kért, Ro- szik Gábor lelkész szerint vi­szont a hívők képviseletét az MDF is el tudja látni. A nem­zetiségek képviselői e döntés­ben saját hatáskört kértek, más honatyák azon vitáztak, ez, avagy a következő Parla­ment mondja ki a kisebbségek képviseletében a végső szót. Miután a részletes vitában nem kívántak többen hozzá­szólni, az elnöklő Fodor István lezárta a vitát, s szünetet ren­delt el. Ezütán arról vitáztak a hon­atyák, hogy a köztársasági el­nök személyét közvetlenül a nép válassza-e. Vitáról szólni ugyan túlzás, mert a törvény- javaslat tárgyalását indítvá­nyozó Király Zoltánnal egyet­értett többek között Hámori Csaba, Varga Lajos Pest me­gyei képviselő, de még Maró- thy László is. Elhangzott: a jövendő Parlamentben több­párti, törékeny koalíciójú, erős ellenzéki frakciók ellensúlyá­val küzdő kormány fog mű­ködni. E labilis kormányzás stabilizálója lehet a nép által választott köztársasági elnök. A törvényjavaslat ellen fő­ként két, egyébként ellentétes platformon álló honatya hada­kozott. Egyikük szerint ha ez a Parlament döntést hoz e kér­désben, nem távozhat emelt fővel a Tisztelt Ház padsorai közül: a hattyúdalánál tartó Országgyűlés ebben a témá­ban nem teremthet kész hely­zetet a választások utáni új plénumnak. Volt, aki csalódá­sát fejezte ki, hogy miért nem az emlékezetes négy kérdés­ben népszavazást kezdeménye­ző pártok tűzték napirendre a köztársasági elnök választásá­nak közvetlenné tételét. Döntéshozatalra azonban eb­ben a kérdésben is csak szer­dán kerül sor. Ezt követően a családi pótlék teljes körűvé té­teléről szóló törvényjavaslat felett vitáztak a képviselők. Csehák Judit előterjesztése szerint a jövőben ennek folyó­sításának feltétele nem a szü­lők munkaviszonya lesz, az ál­lam a gyermeket nevelőnek a gyermek léte jogán adja a tá­mogatást. Képviselők kérték, hogy a családi pótlék reálérté­kének megőrzésére programot kell kidolgozni, mások arra utaltak, hogy sok szülő elha­nyagolja gyermeke nevelését, ezért erősíteni kell a gyámha­tóságok szerepét. Határozat- hozatal következett, eszerint április elejétől alanyi joggá válik a családi pótlék. Jogo­sulttá válnak a munkanélküli segélyben nem részesülő mun­kanélküliek, pályakezdők is. Ezután Glatz Ferenc műve­lődési miniszter vázolta fel az oktatási törvény módosításá­nak tervezetét. Az állami ok­Kamatadó, hej! Már megint a kamatadó! Mint ismeretes, az idei költ­ségvetés vitája során a kor­mány — és különösen Békési pénzügyminiszter úr — rábe­szélése után a honatyák meg­szavazták ezt a mindeddig példátlan lépést. Akkor arra hivatkoztak, hogy a Nemzet­közi Valutaalap köti az ebet a karóhoz, később meg arra, hogy ezt megköveteli a társa­dalmi igazságosság. Akikre mutogattak — a társadalom —, azonban másként látja: a leg­cifrább káromkodástól az eny­hébb „nevetséges” kifejezésig sokféle módon minősítették a T. Háznak eme emlékezetes döntését. Lelkűk rajta, gondolta az ember, majd jön az új Parla­ment, s alighanem ismét na­pirendre tűzi a témát. Erre minden remény megvan (volt), mert a legtöbb párt már vilá­gossá tette, hogy ellenzi a ka­matok megadóztatását. Sőt, olyan hírek is szárnyra kap­tak, hogy állítólag maga a be­hajtásért felelős Országos Ta­karékpénztár sem sieti el na­gyon a dolgot, mert ha mégis visszavonják a döntést, akkor úgyis vissza kellene fizetni a forintokat. S új nap virradt föl tegnap és lön világosság! A hon­atyák, akik állítólag alaposan megfontoltak mindent, mielőtt a korábbi vitát lezárva meg­nyomták az igen gombot, ez­úttal úgy gondolták, hogy ami már egyszer eldöntetett, dön­tessék el újra. A témát tehát a T. Ház az utolsó ülésszakon felvette a megtárgyalandó na­pirendi pontok közé. Most már csak azt kellene tudni, hogy mi ezzel a céljuk? Ha ugyanis visszavonják korábbi állás pontjukat, akkor — je.ent e; még valamit? — enyhén fo galmazva is alaposan lejárat ják magukat, ha meg nem ezt teszik, akkor minek fecsérel nek egy olyan dologra időt amely néhány hét múlva frissiben megválasztott képvi selők körében úgyis téma lesz Van, aki azt mondja: a mos taniak közül többen ismét sze­retnének bekerülni a patinás padsorokba, s egy látványos, a korábbival homlokegyenest ellenkező döntés éppen jókor jön a korteshadjáratban. (furuez) tatásnak politikailag pártsem­legesnek kell lennie, ki kell iktatni a szocialista vagy egy­oldalú pártpolitikai ideológiai nevelési célkitűzéseket. A tár­ca fel kívánja adni az állam iskolaalapítási monopóliumát, s ezután magániskola is ala­pítható. Ellenvélemények is elhang­zottak. Sokan attól féltek, hogy elit iskolák, elit rétegek alakulnak majd ki, s kérdés, hogy a tehetséges, de szegény fiatalok hogyan juthatnak be a magániskolákba. A vitát félbeszakítva, az el­nöklő Horváth Lajos az ülést berekesztette, s bejelentette, hogy ma alkotmányerejű tör­vényjavaslatok feletti döntés­sel folytatják munkájukat a képviselők. Kisorsolták a listát A Pétiké sorrendje • Mikor egyedül maradunk majd a szavazófülkében, két szavazólap is lesz a kezünk­ben. Az egyik a pártok képvi­selő-jelöltjeinek nevét; tartal­mazza, a másikon azon pártok szerepelnek, amelyek el tud­ták érni a kopogtatócédulák gyűjtésével, ' hogy legalább négy körzetben állítsanak egyéni jelöltet. De milyen sorrendben sze­repeljenek eme pártok majd a listán? Az igazi esélyegyenlő­ség megteremtése érdekében a választójogi törvény értelmé­ben ezt a döntést a sors ke­gyeire kell bízni: sorsolás út­ján kell eldönteni, hogyan kö­vessék egymást a pártok a választócédulán. Tegnap délután került sor a sorsolásra a Pest Megyei Tanács klubjában. Az értekez­let tizenegy párt képviselői je­lenlétében vezette a sorsolást a Pest Megyei Területi Válasz­tási Bizottság. Egy mókusket­recben forgatták a tizenegy pártot jelentő számokat (e szá­mok kiosztásának alapja a je­lölteket tartalmazó listák be­érkezési időpontja), s hogy a sorsolás tisztaságát senki ne kérdőjelezhesse meg, a göm­bök kihúzását olyan egyénre bízták, akinek még semmiféle politikai előélete nem lehetett: László Pétiké hétesztendős kisiskolásra. A listán tehát az alábbi sor­rendben követik majd egy­mást a pártok: Keresztényde­mokrata Néppárt, Szabad De­mokraták Szövetsége, Magvar Néppárt, Agrárszövetség, Vál­lalkozók Pártja, Fiatal Demok­raták Szövetsége, Magyar De­mokrata Fórum, Független Kisgazda- és Polgári Párt, Ma­gyar Szociáldemokrata Párt, Magyar Szocialista Párt, Ha­zafias Választási Koalíció. Vendégünk a brit külügyminiszter Horn Gyula külügyminisz­ter meghívására kedd este hi­vatalos látogatásra Magyaror­szágra érkezett Douglas Hurd, Nagy-Britannia és Észak-lr- ország Egyesült Királyság külügyminisztere. A brit dip­lomácia irányítóját magyaror­szági útjára elkísérte felesé­ge, Judy Hurd is. Douglas Hurd szerdán kez­di meg hivatalos tárgyalásait a magyar politkai és állami vezetőkkel. Reggel vendéglá­tójával, Horn Gyulával ül tárgyalóasztalhoz, majd Szű­rös Mátyás ideiglenes köztár­saság elnök fogadja a Parla­mentben. A brit külügymi­nisztert ezután Németh Mik­lós kormányfő fogadja. Doug­las Hurd találkozik a Magyar Demokrata Fórum és a Sza­bad Demokraták Szövetségé­nek vezetőivel is. Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke előtt a Par­lamentben letette a hivatali esküt az Országos Választási Bi­zottság 13 új tagja. 0 A Malév versenyhelyzetének javítá­sára a légitársaság és a magyar kormány szaktanácsadója a First Boston Inc. táráaság lesz, hogy előkészítse a Malév privatizációját. 0 Jakab Róbertné, az Országgyűlés alelnöki Dél-Amerikában folytat megbeszéléseket a parlamenti együtt­működés fejlesztéséről. 0 A Fővárosi Területi Választási Bi­zottság ülésén elhangzott: Budapesten 9 párt jelentette be, hogy a főváros 32 választókörzetéből legalább nyolcban jelöl­teket állít. 0 Az MSZP mind a 32 budapesti választókerü­letben jelöltet állíthatott, s ez lehetővé teszi, hogy a párt budapesti listával jelentkezzen — jelentették be a Köztársa­ság téri székházban. 0 A dán Keresztény Néppárt több veze­tő politikusa látogatott el az MDF székházába. 0 A Magyar Néppárt tiltakozik minden olyan szociálpolitikai intézkedés ellen, amelyet a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai­nak rovására akarnak megvalósítani. 0 A szabad demokra­ták megütközéssel fogadják azokat a terveket, amelyek a március 15-i ünnep semlegesítésére és a tájékoztatás csorbí­tására irányulnak. 0 Az SZDP felhívásában azt követeli, hogy a milliós prémiumokat felmarkoló igazgatók is távozza­nak az üzemekből. 0 A Független Szociáldemokrata Párt és’, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége vezetői ki­fejtették : céljuk, hogy az, állam és a szakszervezet kapcso­lata egy új ideológia jegyében töltse be a hajtószíj szerepét. 0 A hátrányos helyzetben élő szegényeken, a hajléktalano­kon, a cigányokon kíván elsődlegesen segíteni Magyarorszá­gon megnyitott képviselete révén az Orvosok Világszövetsé­ge. 0 A Sajtószakszervezet Titkári Tanácsa elküldi megfi­gyelőit a Szakszervezetek Országos Szövetségének alakuló kongresszusára, de csak az ott hallottak alapján dönt arrói, kapcsolatba lép-e a szövetséggel. 0 A filmkészítői kerékasz­tal szerint a magyar mozgóképkultúrát immár létében fe­nyegeti a működési feltételeit korábban biztosító intézmény- rendszer felbomlása, a szűk szakmai csoportérdekek jegyé­ben folyó belháború. . ... Kulcsár Kálmán felkészül a törvényjavaslat ismertetésére (Hancsovszki János felvételei) A statisztika furcsa tu­dományág. Művelőit, a számok, adatok birodalmá­ban élő szakembereket az­zal szokták ugratni : ha kell, mindenre, és az ellen­kezőjére is találnak adato­kat. Sőt, egyetlen szám is sugallhat két egymásnak ellentmondó tanulságot. A magyarázat megfogalmazá­sa a lényeg. A régi vicc szerint Pistike örömmel számol be a futóverseny­ről, mert a „dobogós” má­sodik helyet érte el, míg barátja csak az utolsó előtti lett. A valóban szép eredményt némileg leront­ja, ha tudjuk, csak ketten futottak. Én nem vagyok rosszmá­jú, s mindeddig kellő tisz­telettel és hittel böngész­tem a számokat, melyekről úgy tartottam, objektívek. Érdekes és elgondolkodta­tó számsort közölt a Beszé­lő című lap február 24-i száma. A nemzetközi vizs­gálódás arra kereste a választ; merre tart Euró­pa? És tényleg merre? A párizsi Liberation által kez­deményezett közvélemény­PÁRTATLAN kutatás, melyet nyolc ke­let-európai országban vé­geztek el, felvázolja az utat. A reprezentatív fel­mérés válaszaiból kiderül, mit akar a nép. Ügy gon­doltam, a számok objektí­vek, teljesen mindegy, me­lyik lap írja meg azokat. Vagy mégsem? Itt van mindjárt a kér­dés; mely társadalmi rend­szert tart pozitívnak a meg­kérdezett. A kommuniz­must mindössze 15 száza­lék jelölte, a demokratikus szocializmust 54, a szociál­demokráciát 68, a libera­lizmust 57, a kapitalizmust 37 százalék. Bizonyára több lehetséges választ is meg lehetett jelölni, ez adja a száz százaléknál jóval ma­gasabb végeredményt. El­tűnődtem, vajon a megkér­dezett 1193 emberből há­nyán tudnák elsorolni a demokratikus szocializmus és a szociáldemokrácia kö­zötti különbségeket. Tovább olvastam, meg­állapítják, „a többség a szociáldemokratákat látja sikeresebbnek”. Azután „a szociáldemokratáknak tu­lajdonítanak nagyobb si­kert”. Azután a „szociálde­mokratákra voksol”. Ké­sőbb „a „szociáldemokrácia Magyarországon a legnép­szerűbb”, „a magyarok kö­zül tartják a legtöbben po­zitívnak a szociáldemokrá­ciát”, a kérdésre, a szo­ciáldemokráciának van-e jövője? a magyarok közül válaszoltak a legtöbben „igennel” — ez eddig hat alkalom, nem akarom un­tatni az olvasókat, ezért nem idézem — a nem túl hosszú írásban fellelhető — további tizenhárom szociál­demokrácia-dicséretet. Felhívtam inkább a fel­mérést készítő Medián Kft.-t. Hann Endre ügyve­zető igazgatótól megtudtam, nem tartotta túlzottan sze­rencsésnek már a kérdé­seket sem, nagyon durván közelítették meg a lénye­get, s nem derült ki, mit értettek az emberek pél­dául a demokratikus szo­cializmuson. A régi MSZMP vagy az MSZP képviselte irányvonalat. Vagy az a tizenöt száza­lék, aki a kommunizmust jelölte meg, melyik társa­dalmi rendszer végeredmé­nyeként várja azt? A további kérdéseknél a demokratikus szocializmus­ról már nem esik szó. (Pedig emlékezzünk, 54 százalékot kapott.) Amikor azt firtatják: milyen rend­szert szeretne a jövőben, a kommunista után rög­tön a szociáldemokrata kö­vetkezik, majd a liberális kapitalista. Kifelejtették ezt a lehetőséget a párt­választáskor is. Lehetett választani a trockistát, a kommunistát és rögtön utá­na a szociáldemokratát. A Medián Kft. ügyvivő­je elmondta, ők csak a „számokat” adták. A pár­tos magyarázatokért nem vállalják a félelősséget. , (mátrai)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom