Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-27 / 49. szám
4 1990. FEBRUÁR 27., KEDD Vihar után néma csend A zene nem mindenkié... A közhiedelemmel ellentétben a zene nem mindenkié. Ezt bizonyítja a Szerzői Jogvédő Hivatal idén életbe lépett rendelkezése is, amely tetemesen megemeli a zeneszolgáltatási jogdíjakat. A szerzői jogi törvény szerint a zeneművek nyilvános előadása után jogdíjat kell fizetni, ám nyilvános előadásnak számít a vendéglőkben, üzletekben, műhelyekben szolgáltatott élő vagy gépzene is, ha a magán- használat körét meghaladja. A jogdíjak emelése különösen nagy vihart kavart a kisvállalkozók körében, hiszen a vendéglők, kávézók, ételbárok, bisztrók megszokott atmoszférája sokat romlana az állandó háttérzene nélkül. Félő azonban, hogy az eddig zenés vendéglőkben, eszpresz- szókban ezután néma csend fogadja majd a betérőket; elhallgatnak a rádiók, a magnók a kisebb boltokban, s kikapcsolják a videokészüléke- ket is. A fizetendő jogdíjak ugyanis igencsak tetemesek, például egy másodosztályú ételbárban eddig évente 540 forintot kellett fizetni, ezután napi 45 forintot, ami — miután ezek az üzletek általában a hét minden napján nyitva tartanak — 16 425 forintot tesz ki évente. A Szerzői Jogvédő Hivatal plusz szolgáltatást a megemelt jogdíjakért nem ajánlott fel, arra viszont felhívta az érintettek figyelmét, hogy sűríteni fogja az ellenőrzéseket. Amennyibe» nem fizetik a jogdíjat, peres úton hajtják be azt, s bírságként még egyszer ki kell fizetni az összeget. A magánkereskedők érdek- védelmi szervezeténél, a KISOSZ-nál elmondották; a kereskedők, vendéglátósok méltánytalannak tartják a nagymértékű díjemelést, ám ezt — a jelenlegi árak és a forgalom alakulása miatt — valószínűleg nem hárítják át a vevőkre. Tisztában vannak- azzal, hogy ha a kifizetett jog- ’• díjakat felszámítanák, még ' kevesebb vendég, vásárló térne be az üzletekbe. A mutat~ ványosoknak, a körhinta- és ,j céllövölde-tulajdonosoknak . szintén a jogdíjak többszörií- i sét kell fizetniük, ők sem- mernek már árat emelni, a félve, hogy még kevesebben li veszik igénybe szolgáltatásaikat. Aki teheti, s úgy látja. hogy nem lesz kevésbé vonzó az üzlete, lemond tehát a zeneszolgáltatásról — vélekedtek a KISOSZ illetékesei. Ám megjegyezték azt is, hogy a készülő rendelettervezetet annak idején nem kellően széles körben ismertették, s a jogászok, akik véleményezték, nem mérlegelték a kisvállalkozók várható reakcióit. Gyermekáldds — busó módra Püfölték a fehérnépet Tv-pigyel'ő' HfRHÂTTÉR. Hogy milyen manapság a közrend és köz- biztonság, arról Mester Ákos és a társaságában lévő magas rangú rendőrtisztek közvetlen benyomásokat szerezhettek éppen a közrendről és közbiztonságról szóló, történetesen egy rendőrkapitányságról sugárzott műsorban. Az történt ugyanis, hogy az élő, egyenes adás szereplői közé hogy, hogy nem, kissé illuminait állapotban tévedt be valaki, s ha egyszer már ott volt, magához is ragadta a szót. Meglehetősen hosszúra sikeredett monológjából túl sokat nem érthettünk, a közjáték azonban mégsem torkollott botrányba. Miért is okozott volna meglepetést, hogy valaki a televízió biztosította nyilvánossággal élve összevissza beszél, hogy a rendőrposztok szeme láttára spicces ember sétál be a yardra, amikor a belügyminisztériumba is köny- nyűszerrel lehet beslisszol- ni, amikor népgyűlésen lehet becsületsértő kijelentéseket tenni, amikor a rend őrei előtt is lehet politikust inzultálni. S ha a rendőrségtől nem várható el ebben az átmeneti helyzetben, hogy hivatása magaslatán álljon helyt, ugyan miért csodálkozunk azon, hogy a különös szituáció mégoly harcedzett riporterbe is belefagyasztotta a szót, mint amilyen Mester Ákos. Hiszen a rendőrségről szóló, a rendőrségen rendezett vitaműsorra készülve mégsem számíthatott arra, hogy esetleg majd éppen neki kell rendet tennie. PÁRBAJ. Bármekkora a rendetlenség is az országban, a párbajt a törvények továbbra is tiltják. Természetesen nem a szellemi adok-kapokot, az elégtételnek olyan formáját, amikor az ellenfelek szó- riposztokkal ejtenek egymáson sebeket. Valami ilyenfajta látványosságra számíthattak azok, akik értesültek róla, hogy Vass Csaba szociológus, a Szocialista Párt elnökségének tagja és Baló György újságíró, a Tv 2 igazgatója vitatja meg, igaz-e az állítás, miszerint a televízióban a korábbi egypárti MSZMP-uralmat mára az SZDSZ diktatúrája, de legalábbis túlsúlya váltotta fel. Vass Csabának igazolnia, Baló Györgynek cáfolnia kellett volna az állítást. Műsorvezetőnek, pontosabban bírónak mint semleges felet, Vitra^ Tamást kérték fel. Ennyit az előzményekről. Sajnos a továbbiakról már alig van mit mondani. A felek ugyanis nem egyeztek meg a fegyvernemben, úgy tűnt, nem állapodtak meg arról, miről is fognak vitázni. Baló szerint azt kellett volna bizonyítani, hogy az egész tv-ben, mindenütt ott van az SZDSZ. Vass Csaba viszont — igaz ezt sikerrel tette — arra szorítkozott, hogy bebizonyítsa; Baló műsoraiban mindenki másnál többször szerepelnek a szabaddemokraták. Egy párbaj után joggal kíváncsi rá az ember, ugyan ki volt a győztes. A közönség biztosan nem. Nem vonulhatott el győztesen Vass Csaba sem, aligha sikerült meggyőznie nézőit, vélt vagy valóságos igazáról. Báló György megsértődött, s ez is jelzi, ő sem diadalmaskodott. A párbaj győztese — bármily meglepő — a műsorvezető, Vitray Tamás volt. Nem csak azért, mert a nála megszokott eleganciával tudott, csupán néha-néha közbeavatkozva jelen lenni. Azért is, mert televíziós kollégája váratlan — alighanem Vitray tv-elnökségi tagságának szóló — oldalvágását is a maga javára tudta fordítani. Ez volt a televíziós párbaj rövid története. Vér nem serkent, sebesülés nem esett. Csuiák András sangvasárnapl eseményt. Ennek jegyében kapott meghívást az idei programra a du- bosevicai, a zsupánjai, a ku- puszinai, a darázsi, a dárdai, a bajai, a dunaszekcsői, a hercegszántói, a véméndi és a házigazda mohácsi hagyományőrző együttes. Tagjaik délelőtt a városi művelődési központban, délután a város- központ szabadtéri színpadán adtak látványos, zenés, táncos műsort a Mohácsra sereglett érdeklődőknek. A főutcán felállított tarka sátrak sorában bocskorkészítők, bőrdíszművesek, fafaragók, kékfestők, mézeskalácsosok, rézművesek, szűcsök, fazekasok és más iparosok kínálták maguk készítette portékáikat. A busójárás „főszereplői”, a maskarások, a ronggyal, fűrészporral töltött öreg busóágyú dörrenésének jelére vonultak a Kóló térről a város központjába. Kisebb csoportjaik — egy mostanában alakuló új szokás jegyében — vaskos tréfákban sem szűkölködő jeleneteket adtak elő. Fürgén járt kezükben a fahamuval töltött zsákocska is, amellyel bőséges gyermekáldást kívánva püfölték a közelükbe kerülő fehérnépeket. Szürkületkor meggyújtották a főtéren rakott hatalmas rőzse- máglyát, s a lobogó lángok körül télűzö-tavaszköszöntő körtáncot, sodró ritmusú kólót jártak. A mohácsi farsangvasárnap a városi művelődési központban délszláv néptáncokból összeállított műsorral és a hagyományos sokácbál- lal zárult. Jogi tanácsok Tartásdíj a vagyonmegosztáskor • Bérleti díj emelése • Lakbértámogatásra jogosultak • Kisajátított telek jövedelemadója # • Rendkívül kínos család ügyben kér tanácsot „Akácvi- rág” jeligéjű olvasónk. Tudó mására jutott, hogy házasságuk fennállása alatt egy kolléganőnek férjétől gyermeke született, aki után titokban már évek óta tartásdíjat fizet. Amikor az estetet megtudtam, azonnal beadtam a válópert — írja. A továbbiakban arra kér választ, hogy a kifizetett tartásdíjat követelheti-e a férjétől a vagyonmegosztásnál. A házasság felbontásakor a felek különvagyonát és külön- adósságát a vagyonmérleg ösz- szeállításakor nem veszik figyelembe. Ez azt jelenti, hogy a különvagyont (örökség, ajándék stb.), valamint a külön- adósságot (így a még a házasság előtt keletkezett tartozás, bűncselekmény stb.) a felek maguk viselik és csak az ezen felüli összes vagyon tekinthető a házassági vagyonközösség részének. A gyermektartásdíj tekintetében különbséget kell tenni, hogy a nem a felek házasságából származó gyermek miatti kötelezettség hogyan keletkezett. Amennyiben a korábbi házasságból származó gyermek létéről és a fizetési kötelezettségről a felek tudtak, a házasság fennállása alatt kifizetett tarfásdíjat nem lehet különadósságnak tekinteni. Ugyanez a szabály vonatkozik a szülőtartási kötelezettségre is. Más a helyzet akkor, ha a házasfelek egyikének a házassági együttélés alatt más személytől születik gyermeke. Ilyenkor e gyermek tartására fordított összeget különadósságnak kell tekinteni, kivéve akkor, ha a házastárs a gyermektartásdíj közös ■ vagyonból való fizetéséhez hozzájárult, illetve követelésétől a perben eláll. • Effy kisszövetkezetnek adott bérbe üzlethelyiséget P. S. szentendrei nyugdíjas. Ügy hallotta, lehetőség van a bérleti díj módosítására. Mit kell tennem, hogy nagyobb összeghez juthassak? — kérdezi. Megváltoztak 1990. február 1-től a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló jogszabályok. A módosítás során a korábbi merev kategóriák megszűntek, és ma már a helyiségért fizetendő összeg felülieken kívül a hatvanhét százalékosan vagy ennél nagyobb mértékben leszázalékolt rokkantakat és a három vagy több gyermeket nevelőket, továbbá a létminimum alatt élőket is megilleti a támogatás. Az állami lakbértámogatás hatálya azonban nem terjed ki az 1989. január 1-je után bérbe adott személyi tulajdonban lévő lakás bérletére, ezért, ha olvasónk ezen időpontban költözött lakásába, csak kivételes támogatást kérhet. Az állami támogatást » helyi tanács szociálpolitikai feladatokat ellátó szervétől igénylőlapon kell kérni. Amennyiben a hatóság a kérelmet jóváhagyja, a benyújtást követő hónaptól jár a kiegészítés. 1990-re azonban az április 20-ig beérkezett igénylőlapok alapján a támogatást utólag február 1-től el lehet számolni. • „Zártkert” jeligével kérdezi egy levelezőnk, hogy kell-e jövedelemadót fizetnie a következő esetben. Egy korábban kisajátított ingatlan helyett 1987- ben kaptam cserébe jelenlegi telkemet. Idős korom miatt azonban nem tudom művelni, ezért szívesen eladnám, de csak akkor, ha nem kell jövedelem- adót fizetni. A magánszemélyek jövedelemadójára vonatkozó törvény szerint a tíz évnél nem régebben megszerzett ingatlan vagy vagyoni értékű jog átruházásából, valamint az ilyen jogról való lemondásból származó jövedelem után — ameny- nyiben az így megszerzett jövedelmet az elidegenítést követő év végéig (építés esetén négy évig) nem saját vagy családtagjának lakásvásárlására, építésére fordítják — a magánszemélyek jövedelemadóját meg kell fizetni. Ez az előírás azonban nem vonatkozik arra az esetre, amikor valaki föld- rendezés vagy kisajátítás során jut új ingatlanhoz. Ilyenkor az eredeti szerzés időpontját kell számításba vennni. Ha tehát a kisajátított ingatlan tíz évnél régebben került a tulajdonába. nem kell jövedelemadót fizetni. Dr. Sinka Imre nagyságát a bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg. Korlátozás csupán az állami tulajdonban álló helyiségekre vonatkozik, mivel ezek esetében á helyiségek bérét 1990. december 31-ig, legfeljebb száz százalékkal lehet emelni. A bérlő a jövőben nem csak a helyiségbérletet, hanem a víz- és a csatornadíjat is köteles a bérbeadónak megtéríteni. A fentiekből tehát kitűnik, hogy olvasónk csak közös megállapodással emelheti a bérlet összegét. Amennyiben a bérlő a felemelt díjat sokallja, a felek vitájára a bíróság döntése tehet pontot. Javasoljuk tehát, hogy a bérleti díi felemelésére vonatkozó igényét a hasonló adottságú és rendeltetésű üzletek díjának figyelembevételével közölje a bérlővel, mert ez esetben a kérelmét a bíróság nagy valószínűséggel méltányolni fogja. • Személyi tulajdonú családi házban bérel egy lakást G. P. váci özvegyasszony. A tulajdonos most fel akarja emelni a lakbért. Hol kérhetem a felemelt összeg megtérítését? — kérdezi olvasónk. Az 1990. február 1-től felemelt laikbérek terheit a költségvetés bizonyos esetekben nem kívánja a bérlőkre hárítani. Ennek megfelelően a lak- béremeléssel érintett állami tulajdonban lakó bérlőt állami támogatásban lehet részesíteni, ha az a hetvenedik életévét betöltötte, amennyiben nyugdíjszerű ellátásban részesül. A támogatás nyújtásán nak ezen felül az a feltétele, hogy egyedül lakjon és havi nyugdíja a létminimum háromszorosát (1990-ben a 12 900 Ft-ot) ne haladja meg. Ugyancsak megilleti az állami támogatás az egy lakásban együttlakó olyan személyeket is, akiknek egyike hetven éven felüli nyugdíjas és az állandóan együttlakók összjövedelme az előbbi összeget nem haladja meg, amennyiben lakásigényük felső határát legfeljebb egy lakószobával meghaladó lakásban élnek. A hetven éven A homoszexuális-dosszié Zuhanás az autópályára Mi történt 1989. április 16- án éjjel az M3-as autópálya egyik felüljáróján? Miért dobta le egy tizennyolc éves fiú a barátját több mint nyolc méter magasból a betonra? Hogyan került onnan végül a két pályát elválasztó füves területre? Ezekre a kérdésekre keresett vglaszt 1990. február 20-án a Pest Megyei Bíróság dr. Kárpáti Piroska tanácsa. Több hónap elteltével a tárgyalóteremben találkozott ismét a két fiatalember. A vádlott: G. Zoltán — amikor brutális tettét elkövette, még fiatalkorú volt — megbilincselve. Mintegy fél fejjel magasabb a sértettnél, aki már születése pillanatában rokkant volt. Az egyik karján sorvadtak az izmok, és egyéb betegségben is szenved. A tárgyalóteremben — egymástól távol — ott ült a két íiú édesanyja. A vádlotté hivatalos minőségben, mint törvényes képviselő lett megidézve. A másik asszony a fiát kísérte, kisírt szemmel. Azóta nem szívesen engedi sehová egyedül... Megdöbbentő dolgokat mondott el a rokkant fiatalember, a bűncselekmény áldozata. — Azon a napon moziban voltam a barátaimmal, utána beültünk a Két mákvirág presszóba. Ott találkoztam G. Z.-vel. Régóta ismerjük egymást, szexuális kapcsolatunk van. 0 kezdte, én csak azért voltam hajlandó, mert féltem tőle. Sokkal erősebb nálam. Akkor este is elhívott a kiserdőbe, nem mertem nemet mondani. Megcsináltam, amit akart tőlem, de utána ne- kemtámadt, hogy én beszéltem a faluban a kapcsolatunkról. és most tudják rólunk, hogy buzik vagyunk. Akkor jól megvert és miegymás ... A bírónő kérdéseire a sértett elmondta, hogy mit jelentett ez a „miegymás”. G. Z. ülő helyzetbe parancsolta öt, és egy hegyes bottal megszur- kálta a nyakát, majd hozzávágott egy követ, úgy, hogy elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, már erősen vérzett és alig bírt járni. Az autópályán átívelő hídon akart hazamenni, de a másik fiú követte. Ütközben ököllel verte a fejét és az egész testét. Azután már csak a füvön fekve tért magához. Látta, hogy autók száguldanak el a közelében, és próbált segítséget kérni, de nem hallották. Mozdulni nem bírt. Teltek az órák, talán aludt is közben. Már világos volt, amikor beemelték a mentőautóba ... A vádlott keménykötésű, bördzsekis fiatalember. Nem tagadta, hogy ütött, de mint mondta, csak azért, mert a másik buzinak nézte, és ajánlatot tett neki. Kikérte magának, ő nem olyan ... Nem tudott elfogadható magyarázatot adni arra, hogy mit keresett társával a kiserdőben, ha nem „azért” mentek oda. Nem tudott hihető magyarázattal szolgálni arról sem, hogyan került a megvert fiú a híd alá. Ügy véli, talán átesett a korláton, nem látta mi történt vele, ő hazament, lefeküdt aludni... A bíróság meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőt, aki elsorolta, hogy a szerencsétlenül járt fiatalember milyen sérüléseket szenvedett. Halánték- és orrcsont-, továbbá medence- és kéz-, lábtörést. Belső sérülése is volt; megrepedt a tüdeje. Szinte alig maradt ép porcikája... A szakvélemény szerint a sérülések egy részének az oka: magasból történt zuhanás. A felüljáró hídja több mint nyolc méter magasan ível az autópálya fölött. A korlát magassága 108 centiméter. A sértett alacsony fiatalember, mindössze 164 centiméter. A bíróság kizárta annak a lehetőségét, hogy tántorogva, támadójának közreműködése nélkül a hídról az autópályára zuhanhatott. Meghallgatták a tanúkat; a mentős tisztet és a rendőr főtörzsőrmestert, akik egy taxis bejelentése nyomán megtalálták a sérültet. Elmondták, hogy o fiatalember, aki eszméletén volt, felfelé mutatott a hídra, és a nevét is megmondta annak, aki ledobta a magasból. A betonon vérnyomok voltak, az áldozat távolabb,, a füvön feküdt. Hogyan került oda? Ez a kérdés megválaszolatlan maradt. Az ügyész tisztázó kérdésére — hogy talán mégis menteni próbálta a .szerencsétlent;. és a gépjárművek elől a fűre húzta — a vádlott nemmel felelt. A sérülések súlyossága kizárta, hogy saját ekjéből mozdulni tudott volna. Valaki félrehúzta a sebesültet, de orvost, mentőt nem hívott... A bíróság kihallgatta azokat, akik április 16-án a presszóban voltak a két fiatalemberrel, de vallomásuk szerint egyikük sem tudott arról, hogy milyen kapcsolatban lehettek. A vádlott édesanyja is csak annyit mondott a fiáról, hogy néha később jött haza, és érezni lehetett, hogy akkor ivott is. De hát már majdnem nagykorú volt az idő tájt. A kapcsolatait nem ismeri, nem tudja mi vezetett a brutális cselekedethez. Az ítélet öt év börtön emberölési kísérletért, nem jogerősen. A vádlott fellebbezett. Minél előbb szabadlábra akarok kerülni — mondta az utolsó szó jogán. A tárgyalás után megszólított a sértett édesanyja. Arról beszélt, hogy leszázalékolják a fiát. Nemcsak a bűncselekményből eredő sérülései miatt, egyébként is beteg volt. Most úgy néz ki, hogy hatvanöt százalékos rokkant. Azelőtt mégiscsak dolgozott, de nem tudják, hogy lesz ezután? Mindössze huszonöt éves... Gál Judit A Mohácson élő délszlávok ebben az esztendőben február 25-én — farsang vasárnapján — rendezték meg a szomszédos szláv népek körében is máig élő télűző, tavaszköszöntő, termékenységvarázsló vigasságukat, a busójárást. A mohácsi horvát szájhagyomány az ősi népszokáshoz hozzákapcsolta azt a legendát is, miszerint bátor őseik, a török hódoltság idején, a hagyományos busókellékekkel olyan nagy zajt csaptak, s olyan félelmet keltettek, hogy a várost megszálló babonás muzulmánok fejvesztve elmenekültek. Az idén, miként már sok esztendeje, éppen fordítva történt: sok ezren érkeztek a városba, hogy végignézzék a borzas birkabundákban, félelmetes faragott faálarcokkal éktelen kolompolás, kereplés közepette felvonuló busók menetét, s részesei legyenek a nap egyéb eseményeinek. A busójárás szervezői újabban a hajdani farsangi víg- ságok hangulatának felidézésére törekedve, a baranyai és a szomszédos megyékben, valamint a Jugoszláviában működő hagyományőrző nemzetiségi együttesek zenés-táncos találkozójává bővítették a far
