Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

1990. FEBRUÁR 27., KEDD 5 Az Óbudában más törvény járja ? Gyermetegségvagybércsalás? A Pest Megyei Hírlap január Xl-i számában Kellemetlen helyzetben a vezetők címmel arról Írtam : az Óbuda Mgtsz Budaliít ágazatának vezetője, Béla Balázs ellen az ügyészség vádat emelt csalás, adócsalás és okirathamisitás miatt. A cikkből az is kiderül, hogy a beosztottak több ízben — írás­ban — fordultak a nagyüzem vezetőségéhez azzal a panasszal, hogy az ágazatvezetővel nem tudnak dolgozni, kérték levál­tását. Nem foglalkoznék ismétel­ten a dologgal, ha nem kapok levelet Szente László, Horváth Tibor, Jakatics Róbert és Pál- falvi Lászlóné aláírásával, s e levélben furcsa dolgokat ír­nak. A terjedelmes szöveget rövidítve, de a tartalmához pontosan tartva magamat. Az aláírók tudatják, hogy Béla Balázs a Pest Megyei Hírlap cikkének megjelenése után, január 16-án összehívta őket, s kifejtette: az újságban hazugságok vannak, s mivel úgy tudta, hogy az adatok az ágazat dolgozóitól származnak, megfenyegette őket. Három nap múlva az Óbuda Téesz el­nöke, Szabó István kérte ma­gához a mostani levelet aláíró dolgozókat. Kifejtette, a gaz­daság hírnevének árt az írás, ráadásul tárgyi tévedések van­nak benne. Erre ők azt vála­szolták, hogy a téesz jó hírne­vének nem a cikk ártott, ha­nem Béla Balázs vádiratban is megállapított cselekményei, s az, hogy ezeket a szövetke­zet vezetői az újság megjele­néséig elhallgatták. Szabó István ugyanakkor elismerte, hogy az ágazatnál valóban rossz a munkahelyi légkör, s egyetértett a pana­szosokkal abban is, hogy a többletjövedelmet a ledolgo­zott munkanapok arányában kell felosztani, nem úgy, aho­gyan" Béla Balázs tette. Az elnök ígéretet tett arra, hogy összehívják az ágazat dolgo­zóit, s ütköztetik a nézeteket. Erre azonban nem került sor, ehelyett Béla Balázs kapta össze a népet január 3-án. Kifejtette, hogy hiába akar­ják a leváltását, ő még sokáig ágazatvezető marad. Ha még­is elmegy, Szabó István ta­nácsadója lesz, a dolgozókat pedig szétszórják az Óbudá­ban. Mert amit az elnöknek elmondtak, s ami az újság­cikkben áll, az gyermetegség. A jövőben szigorúan a telje­sítményt veszi figyelembe, s egyébként is túl vannak fizet­ve. Ezután február 14-én a Sza­bó Istvánnal „kötött megálla­podással ellentétben” Béla Balázs úgy porciózta a pénzt, hogy az a kolléganőjük, ani az év 260 munkanapjából 123-at töltött bent, a beosztot­tak átlagának 122, Béla Ba­lázs pedig a 303 százalékát kapta. A négy aláíró dolgozó most a nyilvánosság előtt teszi fel a kérdést Szabó István elnök­nek: mi akadályozta meg ab­ban, hogy betartsa ígéretét? Most szakítsuk meg a leve­let, s idézzünk az Óbuda Híradó idei első számából. „Pest Megyei Hírlap cikké­ből igaz, hogy Béla Balázs egy kilépett dolgozó megtakarí­tott bérét egy ténylegesen munkát nem végző alkalma­zott nevére számfejtette és fizette ki. Az ágazatvezető prémiumának egy részét nem a saját nevén vette fel, ha­nem az alacsonyabb adókulcs­csal adózó beosztottak részére számfejtette, így adócsalás történt. Igaz, hogy a kilépet­tek megtakarított bérét legá­lisan kifizethette volna a töb­bieknek. Béla Balázs azt ál­lítja, hogy a fiktív névre számfejtett összeget a dolgo­Egy Helikopter nem csinál nyarat Februári április Még csak februárt írunk, még későn kel a nap, de máris erősen tűz sugaraival. Dél­előttre felmelegszik a levegő, s a jó időbén egyszerre csak fel­röppen a levegőbe az idei ta­vasz első hírnöke, a mezőgaz­dasági helikopter. Képünkön éppen a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálat pilótája szórja a magasból a pátyi Zsámbéki Medence Termelő- szövetkezet búzatábláira a műtrágyát. S bár egy helikop­ter még nem csinál nyarat, a kertekben, földeken, szőlősök­ben máris úgy meglódult az élet, mintha áprilist Írnánk. A megye gyümölcsöseiben a rü­gyező gallyak jó része már túl van a metszésen, a szorgosabb gazdák szétszórták birtokai­kon a szerves trágyát is. Most még van esély az időjárás bé­kés tavaszi átmenetére, még van remény arra. hogy nem lesz hiábavaló a februárban elkezdett mezőgazdasági mun­ka. A földművelők gyakran kémlelik az eget, s arra gon­dolnak: csak nehogy áprilisban írjunk majd februárt! zók között szétosztotta, amit hat dolgozó közül kettő elis­mert, négy nem. Igaz, hogy a jogtalan gépkocsitérítés igénybevételét a rendőrség sem állapította meg’. Csak mellékesen: mindezek után erősen kétségbe vonom Béla Balázs értékítéletét. Ugyanis ezeket a cselekményeket — mint a levélírók egybehang­zóan állítják — gyermetegsé- geknek minősítette. „Nem igaz azonban a cikk­ben az, hogy az Óbuda Téeszt 800 ezer forint kár érte. Mert fiktív kifizetés az egység ré­szére rögzített bérkereten és jutalékösszegen belül történt.” Ha jól értelmezem: az Óbu­da vezetőit az sem érdekelné, ha Béla Balázs az ágazat ré­szére rögzített bérkeretet és jutalékösszeget az utolsó vasig zsebre tenné. Hogy a kétkezi dolgozók megkapják-e a ve­rejtékükkel keresett pénzüket, vagy sem, az már ebben a vezetőcentrikus szemléletben teljesen mellékes. A lényeg, hogy a főnök ne lépje túl a számára biztosított bérkeretet és jutalékösszeget. De ha így van, amondó vagyok: termel­jen egyedül Béla Balázs és akkor az övé az összes keret De menjünk tovább! Kár­nak legfeljebb az tekinthető, — folytatja a Híradó —, amit az ágazatvezető, a bíró­ság későbbi ítélete szerint, magának tartott meg. Kolosz- szális! A vezetőség sejti, mit fog megállapítani a bíróság!? Végül — állítja a helyi lap — nem igaz az, hogy Szabó Istvánék a vádiratot október 9-én már megkapták, az csak január 15-én került a kezükbe, ezért tárgyalta a vezetőség az ügyet a soron következő ülé­sen, január 31-én. S úgy ha­tározott, Béla Balázs ellen a fegyelmi eljárást megindítja, de egyben fel is függeszti. Végleges döntést az esetet egyértelműen tisztázó bírói határozat után hoz. Béla Balázs az Óbuda Hír­adó megjelenése után ismét hívta „jobbágyait” és imi­gyen szólt: a Pest Megyei Hírlapban megjelent cikket, ami csupa hazugságot tartal­maz — azt az üzemi lap kulturáltan helyreigazította.” S a dolgozók levélben meg­fogalmazott kérdéseire mi a válasz? A vádirat és a nyo­mozás nem egyértelmű? Kí­váncsian várom — s talán nem egyedül — erre az Óbu­da MGTSZ válaszát... Vicsotka Mihály A villámhárító hárított! Újra Siesta Megkezdődött a súlyos tűz­kárt szehvedett harkányi Sies­ta Szálló helyreállítása ; az épí­tők lebontották az égett épü­letrész üszkös gerendáit, és hozzáfogtak az új tetőszerke­zet felállításához. Mint emlékezetes: nemrég villám csapott a Siesta Szállo­dába és felgyújtotta a tető­zetét. A tűzoltók gyors be­avatkozása ellenére leégett a hotel legfelső szobasora, és erősen megrongálódott az alatta lévő épületszint is. A pontos kárösszeg még ma sem ismert, a szakértők 30-35 millió forintra becsülik. Az újjáépülő Siesta Szálló négy részből fog állni. A két sérült épület helyreállításával április közepére, illetve má­jus közepére készülnek el a Baukomplex Rt. dolgozói, és már építik a harmadik ho­telrészt is, amely ez év má­sodik felében fogad majd ven­dégeket. A szakértők külön figyel­met szenteltek a villámvéde­lem állapotának, azt vizsgál­ván: miért nem vezette le az elektromosságot a szálloda­épületben elhelyezett villám­hárító. Megállapították, hogy — egyes sajtóközlésekkel el­lentétben — a berendezés a szabályoknak teljesen megfe­lelt. VILÁGKIÁLLÍTÁS - JAPÁN TÁMOGATÁSSAL ? Módozatok az anyagi fedezetre Az 1995-ös Budapest—Bécs világkiállítás megrendezése iránt a japán Nomura befek­tetési bankház is érdeklődik. Erről már folynak a tárgya­lások a bécsi és a japán szak­emberek között és a világki­állítás magyar előkészítői is felvették a kapcsolatot a tá­vol-keleti befektető céggel. A világkiállítás budapesti előkészítése egyébként nagy ütemben folyik, annak ellené­re, hogy egyelőre ennek lát­ványos jelei nincsenek. A vég­legesen kijelölt dél-pesti térség mérnöki tervei ké­szülnek. A Fővárosi Mélyépí­tési Tervező Vállalat irányí­tásával 20 tervezőintézet dol­gozza ki a részdokumentáció­kat, elkészültük határideje április 15-e. Ennek az előké­szítésnek a feladata, hogy fi­gyelembe vegyék azt a 30 pontos programot, amely egy­aránt tartalmazza a különfé­le közművek elhelyezhetősé­gét, a környezetvédelmi szem pontokat, a területrendezési lehetőségeket. A tanulmány- terv alapján április végén, május elején lehetőség lesz annak az építészeti tervpályá­zatnak a meghirdetésére, amely már a végleges épüle­tek felépítésére vonatkozik. Az év végén — zsűrizés után — születik majd végső dön­ELHANYAGOLT SZÖVETKEZETI SZALONOK Veszteséges szépítészet Az Országos Keresikedelmi és Piaci Főfelügyelőség me­gyék fodrász- és kozmetikai üzleteiben, szalonjaiban vizs­gálta a szolgáltatás színvonalá­nak alakulását Vidéken általá­ban az a jellemző, hogy a fod­rászatokat, kozmetikai szalono­kat szövetkezetek és magánkis­iparosok üzemeltetik. A forga­lom az utóbbi időben vissza­esett, az emberek a korábbiak­nál kevesebbet tudnak a szépí- tészeti szolgáltatásokra költeni. Az egységek üzemeltetése — elsősorban a nagyobb szövet­kezeti szalonoké — egyre in­kább veszteséges, bár a tapasz­talatok azt mutatják, hogy a spontán privatizációs folyamat már megindult ezen a terüle­ten is. A kereskedelmi és piacfel- ügyelőségek ellenőrzései nyo­mán kiderült: a fodrász- és kozmetikai üzletek általában elhanyagoltak, a felszerelés nem alkalmas a színvonalas szolgáltatásra. A kisiparosok­nál már kedvezőbb a kép. a közelmúltban megnyílt magán­üzletekben jobbak a kiszolgá­lási körülmények, korszerűbb a felszerelés, s a szakmai szín­vonal is magasabb, mint a szö­vetkezeti szolgáltatóhelyeken. A vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy a fodrász­és kozmetikai üzletekben keve­sebb anyagi sérelem éri a ven­dégeket, mint általában a ke­reskedelmi hálózatban. Az ese­tek döntő többségében valóban azokat az anyagokat s azokat a szolgáltatásokat számítják fel, amelyeket használtak, illetve elvégeztek. A számlaadásra vi­szont nem készültek fel, több­nyire nem is ismerik az erre vonatkozó szabályokat, holott az új ÁFA-törvény értelmében a nyugtaadási kötelezettség er­re a szakmára is vonatkozik. Az ellenőrzések alapján az Országos Kereskedelmi és Pia­ci Főfelügyelőség javasolja egyebek közt számos olyan — szakmát érintő — jogszabály felülvizsgálatát, amely a fod­rász- és kozmetikai szolgálta­tásokat érinti, ma már azonban elavult, s ezért indokolt a kor­szerűsítése. Fontosnak tartja a főfelügyelőség továbbá azt is, hogy a személyi szolgáltatások e fontos területé,, a Kereske­delmi Minisztérium olyan egy­séges követelményrendszert alakítson ki, amely kiterjed a működési előírásokra, az alap­vető higiéniai követelmények­re, a számlaadási kötelezett­ségre, a minőségtanúsításra és a minőségi kifogások orvoslá­sára. tés arról, hogy milyen épüle­teket létesítenek a kiállítási területen. Mindehhez még meg kell teremteni az anyagi fedezetet, mert — mint isme­retes — egyelőre a pénzügyi feltételek hiányoznak. A legszebb bolt Bosszankodtak... Mégiscsak volt értelme a bosszankodásnak, jegyezték meg az új ABC megnyitásának első pillanataiban azok a vá­sárlók, akik elismeréssel vizs- gálgatták a Dobozi úti bolt modern berendezéseit, áruvá­lasztékát. Mert a szentendrei­ek bosszúságának az volt az oka, hogy a Fő téri NYÉK-üz- letben hetekkel ezelőtt már alig lehetett valamit kapni. Igen, mert költözködésre ké­szültek az új épületbe. A telket a tanács■ biztosítot­ta, maga az épület 21, a be­rendezés 10, az árukészlet 6 millióba került. Az ABC alap­területe 780 négyzetméter. A Nyugat-Pest Megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat legfiatalabb kollektívája al­kotja a személyzetet. Az üzlet fekvése kitűnő, hiszen néhány méterre innen a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyv­tár, így a turisták is nehéz­ség nélkül rátalálnak. A tulajdonosok dicsérték a kivitelező Modulur kisszövet­kezetet, amely valóban minő­ségi munkát adott. S ráadásul határidőre. A berendezés nem hivalkodó, de ízléses és célsze­rű. A vásárlók örülnek, hogy egymás mellett található a tő­kehús, a felvágottak, a töltött­áru, a sajt. Román Sándor boltvezető azt ígérte, hogy mindent megtesznek az ol­csóbb áruk választékának bő­vítéséért. A szakemberek havi 7 és 10 millió forint közötti forgalmat remélnek a Dobozi úti ABC- től. Vicsotka TÉLTEMETES Ülök a tyúkos-tetői ház teraszán, a hőmérő árnyékban 23 fokot mutat, tombol a tavasz, megbolondult február, ma van Mátyás napja, itt bizony teljesen a fejére állt a világ. Máskor ez idő tájt tartjuk a téltemetést a maga különös, nagy­szerű szertartásával. Talán hat esztendeje annak, hogy egy frissiben ideköltözött szomszéd gondolta ki és találta ki önma­gának és a hegyi közösségnek a régi néphagyomány felújítá­sát, a kiszebaba-égetést. Amikor felépült a háza, olyan lett, mint a kovász, hitet és összetartást adott szomszédainak, bará­tainak, közeli és távoli ismerőseinek, s ennek volt a betetőzé­se a téltemetés. Nem akármilyen szertartás volt ez. Furcsa persze erről írni a februári nyárban, de ha most van az ideje, akkor nem hagyhatom máskorra. Annál is in­kább, hiszen épp az előbb voltak nálunk, hozták gyönyörű, égő kék szemű unokájukat, a mosolygó Orsikát, ki csak három és fél hónapos, de már örvendezik a világnak, a jó levegőnek, a rámosolygó szomszédoknak. Na de a téltemetésre emlékezem. Hetekig készültek rá. S nemcsak ők, hanem néhány beava- tot is. A kiszebaba készítése a saját gondjuk és örömük volt. Olyan gyönyörűre készítették, öltöztették, hogy csodájára járt mindenki: meghívottak és idetévedtek. És persze a havas hegytetőn (mi már csak hegynek mondjuk a Tyúkos-tető dombnyi világát) térdig érő hóban rakták magasra a rőzsehal- mot, letakarították az utat, hogy legalább gyalog fel lehessen jönni, hiszen az autók lent maradtak vagy jó kilométerre az út felénél. És voltak, akik gyalogtúrára mentek, már miért is ne mentek volna, nem baj, ha elcsúsznak, mindennél többet ér a végső diadal, „megtettünk vagy tíz km-t”, mondták megér­kezéskor. Akkor még tél tombolt a Tyúkos-tetőn. Jólesett a forró tea, a forralt bor, a pálinka, vagy a ko­nyak, ki-ki jókedve és gusztusa szerint ivott, hogy kellőképpen fel tudjon készülni a tél temetésére. A telet itt sokan nem szeretik, vagy ha szeretik is, de a tavaszt még jobban, lelke­sebben, szívderítőbben. És aztán elérkezett a nagy pillanat: a Kiszebaba körbehordozása. Ekkor már égett a hatalmas rő- zsehalom, akár boszorkányt is lehetett volna égetni rajta (a ki- szebaba-égetés nyilván a boszorkányégetés valamilyen túlélé­se), de a mai lányok, asszonyok között még véletlenül sem le­hetett találni boszorkányt. Milyen csoda is a teli tűz. Jó körülállni, vetni rá gallyakat, fahasábokat, nézni a min­dent felfaló lángokat, a láng futását, rohanását. Ennél csak az a szebb, amikor a téltemetés szervezője (mert ezt a jogot fenn­tartotta magának) hozta a magasban táncoló kiszebabát. A tél jelképét. A rossz jelképét. A múlandó idő jelképét és példáját. Hozta, körbetáncoltatta a magasban, s aztán a tűzre vetette. Né- hányan — főleg a gyerekek — sajnálták a szép babát. Fényké­pek készültek a mohó lángok futásáról, néhányan énekeltek is, mások lelkesedtek, s az éhesek arra gondoltak, ha elhamvad a baba, lehet a kihunyó tűz mellett szalonnát sütni. Mindig is a tor a fénypont. Tort ülni a legyőzött tél fölött, ez a valami! És volt vagy négy-ötféle szalonna, éppen ugyan nem mind sütésre való, de hát ilyet is, olyat is hoztak ajándékba a résztvevők. És persze jófajta pogácsa, meg ki tudja, milyen sütemény is ékeskedett a körbehordott tálcákon. Ettünk. És ittunk. És daloltunk. Le­győztük a telet, eltemettük, elégettük a rosszat és a bajt, a hi­deget és a fagyot, most már csak a tavaszra várunk. Ilyenek voltak a mi téltemetéseink. Ma ugyan mit temessünk? Hiszen nem volt tél. Egyszer volt hó a Tyúkos-tetőn, fél napig mindössze, a ciszternában nincs vizünk, máskor ilyenkor már csurig van, az orgona vi­rágrügyei már duzzadnak, a bodzafámon kicsinyke levelek zöl­dellnek. s a felső teraszunkon e szép Mátyás-napra kinyílt kertünk második virága (mindig a hóvirág az első), a rózsa­szín téltemető. Meg sem kérdezem Orsolya nagyszüleit, miért nem lesz az idén téltemetés. Hiszen nem volt telünk. Nem rontott ránk a természet: a fagyot, jeget, telet elkerültük. Nem is temetjük. Mosolyog ez a szép kicsi lányka, mosolyog a legénykedő nap, most már bizalommal várjuk a tavaszt. Takács Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom