Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

PEST &IËC1Ï Y EM XXXIV. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM Ára: 7,20 forint 1990. FEBRUÁR 3., SZOMBAT Fodor István hazaért az USÁ-ból Még mindig jó az „árfolyamunk’' Fodor István, az Ország- gyűlés megbízott elnöke teg­nap hazaérkezett az Egyesült Államokból, ahol a zsidó kul­turális örökség ápolására lét­rejött Emanuel Alapítvány meghívására tett látogatást. Fodor István látogatása so­rán részt vett az alapítvány New York-i díszvacsoráján és sajtókonferenciáján. Találko­zott az amerikai szenátus né­hány tagjával, s betekinthetett a szenátus munkájába is. Meg­beszélést folytatott az Egye­sült Államokban élő zsidó kö­zösség, a Zsidó Világkongresz- szus vezetőivel, a kint élő magyar emigrác'ó, valamint az üzleti körök képviselőivel. Fodor István hazaérkezése­kor elmondta: utazásának ere­deti és kizárólagos célja az volt. hogy a magyar állami vezetés képviseletében részt vegyen az Emanuel Alapítvány díszvacsoráján. Nagy jelentő­ségűnek ítélte találkozását a zsidó közösség, valamint a Zsidó Világkongresszus veze­tőivel. A megbeszélésen külö­nös hangsúlyt kapott az anti­szemitizmus problémaköre. Ezzel összefüggésben Fodor Istvánnak az a meggyőződése, hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus. Ezt a kér­dést azonban nem lehet elba­gatellizálni, de felvetésének puszta fényére is oda kell fi­gyelni. Hazánkban azonban e jelenséggel szemben nagyobb az aggodalom, mint újjáéle­désének, illetve elterjedésének veszélye. Az antiszemitizmus hazai történelmi gyökerei is­meretesek, s igaz, hogy az elmúlt 40 év minden küzdel­me ellenére sem sikerült tel­jes mértékben kiirtani azo­Ulést tartott a Minisztertanács Elutasított béremelés Csaknem egy tucat téma került a Minisztertanács elé a testület pénteki ülésén. A kormány tanácskozásán el­hangzottakról a délutáni órák­ban Bajnok Zsolt szóvivő tá­jékoztatta a magyar és a nem­zetközi sajtó képviselőit. A terítékre került téma­csoportok közül kiemelte a Dereguláció a közigazgatás­ban címet viselő előterjesz­tést. Ezt a kérdést nyolc tár­ca előterjesztésében tárgyalta meg a Minisztertanács, amely mintegy tizenegy törvény és négy törvényerejű rendelet áttekintéséről, egyszerűsítésé-, ről kapott ily módon jelentést. Az intézkedési csomagterv lé­nyege, hogy a jogszabály­korrekciók csökkentik az ál­lamigazgatás terheit, erősítik a tanácsok önkormányzati jel­legét, mérséklik a központi beavatkozást. Az egyéb napirendi pon­tok között a Minisztertanács elé került a vezető állami tisztségviselők munkadíjáról szóló előterjesztés. Ezt az elő­terjesztést a kormány tagjai egyöntetűen, meglehetősen éles hangnemben elutasítot­ták. Ügy vélték ugyanis, hogy amikor az ország ilyen rend­kívül nehéz gazdasági hely­zetben van, és az életszínvo­nal-csökkenés tízezreket sújt, elfogadhatatlan, hogy a kor­mány saját bérezéséről, a bé­rek emeléséről döntsön. Így aztán megmaradtak az eddi­gi fizetések. Eszerint a mi­niszterelnök fizetése bruttó 97 500 forint, nettó 47 979 fo­rint, az államminiszter és a miniszterelnök-helyettes fi­zetése bruttó 78 000 forint, nettó 40 179 forint. A minisz­terek nettó 34 979 forintot kapnak. Az ülésen a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének kezdeményezésére döntés szü­letett arról is, hogy a jövőben március 15-e legyen a magyar sajtó napja. A kiemelkedő sajtómunka elismerésére a kor­mány Táncsics Mihály-díj ala­pítását határozta el. A kormány a honvédelmi miniszter előterjesztésében fog­lalkozott a Magyar Honvédel­mi Szövetség sorsával. A dön­tés lényege: félkatonai szerve­zetből minden tekintetben tár­sadalmi szervezetté kívánják átalakítani az MllSZ-t. Szovjet csapatkivonás Kormányközi megállapodás szerint A Külügyminisztérium köz­leménye szerint a Szovjet­unió és a Magyar Köztársa­ság kormánya közötti megál­lapodások alapján 1990. feb­ruár l-jén és 2-án Budapes­ten tárgyalásokra került sor, A Somogyi Ferenc külügy- minisztériumi államtitkár ve­zette magyar és az Ivan Aboi- mov külügyminiszter-helyet­tes vezette szovjet küldöttség tárgyalásokat folytatott 02 ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok teljes kivonásáról. A tárgya­lások során a felek kifejtették álláspontjukat, és megállapod­tak abban, hogy a szovjet csapatok kivonását a legrö-_ videbb időn belül megkötendő kormányközi megállapodás alapján hajtják végre. A fe­lek megegyeztek abban, hogy folytatják a megállapodással kapcsolatos, valamint a csa­patkivonás ütemének kidolgo­zását célzó tárgyalásokat. A megbeszélések tárgyszerű, konstruktív légkörben folytak. Horn Gyula, a Magyar Köz­társaság külügyminisztere fo­gadta Ivan Aboimovot. Kár­páti Ferenc, a Magyar Köz­társaság honvédelmi miniszte­re fogadta Bronyiszlav Omeli- csev vezérezredest, a szovjet hadsereg vezérkari főnökének első helyettesét. , . .. , _ kát. Az antiszemitizmus azon­ban termékeny talajra Ma­gyarországon nem találhat — hangsúlyozta. Örömére szolgált, hogy mindezt elmondhatta látoga­tása során és arról biztosít­hatta a világot: a magyar al­kotmány és a törvények egyér­telműen rendelkeznek ebben a kérdésben, s a magyar kor­mány a törvény szigorával lé­pett és lép fel minden ilyen szélsőséges megnyilvánulással, jelenséggel szemben. Az ad hoc jellegű program további találkozóin is a ma­gyarországi változásokról esett szó elsősorban. Mint az Or­szággyűlés megbízott elnöke kifejtette: a rendkívüli érdek­lődés nem csappant Magyar- ország iránt, odakint „még mindig jó az árfolyamunk”. Az a benyomás alakult ki benne, hogy az USA-ban lé­nyegesen optimistábban ítélik meg a magyarországi helyze­tet, mint itthon bárki. To­vábbra is az a meggyőződé­sük: ha a választásokat köve­tően Magyarországon konszo­lidálódik a belpolitikai hely­zet, megindul az amerikai tő­ke érdemi beáramlása az or­szágba. A januári ülésszak befejezé­séről kijelentette: megérti a képviselőket, bármilyen ok is készteti őket, hogy távol maradjanak az ülésteremtől. Ennek ellenére minden kép­viselőnek tudomásul kell ven­nie, hogy a vállalt és rá váró munkát el kell végezni. Ennek érdekében Fodor István levél­ben fordul külön-külön min­den képviselőhöz: döntse el, hogy részt kíván-e venni a február végi ülésszakon, avagy sem, vállalva döntésének kö­vetkezményeit. Suzukihoz Solymárról Megkezdődött a felkészülés a Pest Megyei Műanyagipari Vállalatnál a Suzuki autók műanyag alkatrészeinek előál­lítására. Mint ismeretes, a PEMÜ tagja az alakuló Autó­konszern Részvénytársaság­nak, amely összeszereli majd a neves japán cég kocsijait. Már korábban beszereztek nyugatról négy nagy értékű, korszerű gépsort, amelyekkel a műanyag alkatrészek — kor­mány, műszerfal, tetőléc — gyárthatók, ám ezek a gépek eddig különböző telephelyeken működtek. Most, éppen a Su- zuki-üzlet sikere érdekében, a berendezéseket egy helyre, valószínűleg Solymárra tele­pítik, s kialakítják az autó­ipari alkatrészek gyárát. A PEMÜ számításai szerint indulásként évi 50 ezer autó számára elegendő műanyag alkatrész gyártásához vannak meg a feltételek, de rövid időn belül akár meg is kétszerezhe­tik ezt a mennyiséget. Veszteglő vágott baromfi sorompó előtt A MÁV Vezérigazgatósága felhívta megbízóinak figyeld mét, hogy tartsák be mindazo­kat az előírásokat, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium a rubelelszámolású exportszál­lítások szabályozására elren­delt. Az elmúlt napokban ugyanis több esetben fordult elő olyan vámkiviteli enge­déllyel kapcsolatos hiányosság, amely miatt timfölddel, vá­gott baromfival megrakott sze­relvények napokig kényszerül­tek várakozásra a határállo­másokon. A teherszállítások teljesítéséhez viszont nagy szükség lenne ezekre a szerel­vényekre. A MÁV ezért kéri fuvaroz- tatőit, hogy a szabályozásnak megfelelően csak érvényes ki­viteli engedély birtokában ad­ják fel áruikat. A keresztények a társadalmi megújulásén A püspöki kar nyilatkozata A keresztények részvétele a társadalmi megújulásban cím­mel nyilatkozatot tett közzé a Magyar Katolikus Püspöki Kar. Az egyház társadalmi küldetését kifejtve a püspöki kar nyomatékosan kijelenti: az egyház intézménye füg­getlen akar lenni a politikai pártoktól. Tiszteletben tartja az állam autonómiáját, de azt is elvárja, hogy a politi­kai hatalom szintén tartsa tiszteletben az egyház auto­nómiáját, s biztosítsa szá­mára azokat a feltételeket, amelyek szükségesek Krisz­tustól kapott küldetésének ma­radéktalan teljesítéséhez. Az egyház kovásza, lelke és lel­kiismerete akar lenni a meg­újuló társadalomnak. Ebben az értelemben emeli föl szavát a minden emberre kiterjedő társadalmi igazságosság érde­kében, az emberi élet védel­mében, követeli az erkölcsi értékek, a lelkiismereti sza­badság, a kölcsönös tisztelet és tolerancia érvényesülését, s ezek intézményes megerősíté­sét és biztosítását. Síkraszáll a szegényekért, idősekért, ma­gányosokért, betegekért is. A közelgő választásokkal összefüggésben a püspöki kar reményét fejezi ki, hogy a közélet irányítói mindig a nemzet, a nép szolgálatába fogják állítani erejüket, s nem egyéni vagy csoportos privilé-* giumok megszerzésére vagy fenntartására törekszenek. A demokrácia magas fokú mo­rális és politikai érettséget kíván meg az állampolgárok­tól is. Nemzetünk csak akkor tud felülemelkedni az elmúlt évtizedek okozta emberi és erkölcsi károkon, hogyha er­kölcsösebb, becsületesebb, igazságosabb emberi talajra, az értékek szilárd alapjára építi fel az új, igazi demok­ráciát. A szabadság azonban nem válhat újabb, kiszámít­hatatlan diktatúrák forrásá­vá. A hívő embernek — figye­lembe véve az egyház tanítá­sát — magának kell eldönte­nie, hogy melyik párt tagja lesz — folytatódik a püspöki kar nyilatkozata. Csak olyan pártnak lehet azonban tagja, amelyik a közjót szolgálja, ga­rantálja az egyház szabad és hatékony működését, mara­déktalanul képviseli az erköl­csi értékeket, az igazságossá­got, a szabadságot és az em­beri személy teljes méltósá­gát. Figyelmeztet a nyilatko­zat arra, hogy egyes politikai irányzatok csak látszatra kép­viselik a keresztény erkölcsöt, s csak pártpolitikai céljaik szolgálatában emlegetik a ke­resztény elveket. A keresztényeknek jó pél­dával kell elöljárniok abban, hogy hazánkban a versengés és féltékenység, a pártoskodás és az egymás elleni harc he­lyett a kiengesztelődés szel­lemében építsük szabadabb és boldogabb jövőnket. Éjszakára lezárják a Keletit A MÁV Budapesti Igazgató­sága arról adott tájékoztatást, hogy a budapesti nagy pálya­udvarok folyamatos tisztán tartása érdekében — a Déli pályaudvar után — február 17-töl a Keleti pályaudvaron is bevezetik az éjszakai takarí­tások rendszerét. Ezért éjjel fél 1 órától hajnali 4 óráig — a zavartalan munka biztosítá­sára — lezárják az utasforga­lom számára fenntartott terü­leteket is. A pályaudvaron csak a tranzit- és az érvényes vo­natjeggyel rendelkező utasok tartózkodhatnak. Bár az intézkedés bevezeté sóig még két hét áll rendelkc zésre, a VIII. Kerületi Rendőr kapitányság már február 3-átó szigorú ellenőrzéseket tart Î alán-talán csendesebb lesz ez az európai — hátsó udvar. Már ami a sajtót, az elektronikus hírközlést illeti. Csende­sebb: tárgyilagosabb, yisz- szafogottabb, tisztább hangzású. Itt az ideje. Az 1986. évi sajtótörvény mó­dosítása — amelyről a ja­nuári ülésszak első részé­ben kezdett el tárgyalni az Országgyűlés, s az e heti második részben végül is jóváhagyott — egyszerre tágítja és szűkíti a lehető­ségek mezejét. Tágítja, mert bárki számára meg­nyitja az utat — egyszerű bejelentési kötelezettséget írva elő — a lapalapítás­hoz, a rádió-, tv-adó mű­ködtetéséhez. Ez lényeges változás, hiszen eddig erre nem volt mód. S lényeges változás a lehetőségek szű­kítéseként értelmezendő elhatározás is, a személyi­séghez fűződő jogok meg­sértése esetén a kártérítési kötelezettség bevezetése. Ez talán visszatart majd né­mely mikrofonhuszárokat és toliforgatókat attól, ami­től mostanában nem tar­tózkodtak: a felelőtlen, mert nem bizonyított állí­tásoktól, a sanda gyanúsít- gatásoktól, a nekem-min- dent-szabad jogállamokban elképzelhetetlen gyakorla­tától. A néző, a hallgató, az olvasó talán nem tudja: a szakma maga szenvedett és szenved a legjobban attól, amit a sajtószabadság ha­ÏISZ7A LAP mis prófétái művelnek. Az első hazai sajtótörvény ter­vezetének készítésekor — az anekdota szerint — az újságírásban sem akárki Mikszáth Kálmán azt mondotta, szerinte egyetlen paragrafusból álljon a tör­vény: „Hazudni pediglen nem szabad.” Hol voltunk, vagyunk, leszünk ettől?! Történelmi tapasztalatok éppúgy bizonyítják, . mint mindennapos tények: füg­getlen sajtó, bármi hango­san hirdesse is ezt magá­ról. egy-egy orgánum, nem létezik. Van azonban egy szakmai alapelv: a hír szent, a vélemény szabad. A hír, azaz az esemény, a tény szent, a vélemény, a kommentár viszont szabad, azaz az érintett kommen­tátor joga és felelőssége. Ezzel a joggal — sajnála­tosan sok példa bizonyít­ja napjainkban — vissza­élni is lehet, s úgy. hogy a hír — a tény, az esemény — sem marad szent, sőt... szabad prédává válik a mikrofon, a kamera előtt, a tol! alatt. örömmel üdvözöltük a versenyhelyzet kialakulá­sát a sajtóban. Sajnálattal látjuk, tapasztaljuk: a versenyt a szakma egy tö­redéké a most-mindent-le- het idejének eljöttéként ér­telmezi és gyakorolja. Eb­be a versenybe nem neve­zünk be és a jövőben sem kívánunk részesei lenni. Emberek személyiséghez fűződő jogainak durva és sorozatos megsértését, a tények mellőzését vagy ha­mis csoportosítását, az ese­mények szándékolt torzí­tását, a mások véleménye iránti közömbösséget, az egyetlen igazság tulajdono­sainak szerepében való tet- szelgést semmivel nem menthetőnek, semmivel sem magyarázhatónak tartjuk. A nézőért, a hallgatóért, az olvasóért folytatott ver- senvben egyre gyakrabban bukkannak fel nemtelen eszközök: ilyen áron mi még akkor sem verseny­zőnk, ha veszítünk. Öröm a gondok közepette: ol­vasóink megtisztelő bizal­ma, ragaszkodása a laphoz, méltánylása annak, hogy nem vagyunk részesei a szájtépő stílus terjesztésé­nek, helyzeti előnyünk — elsőként szólalhatunk meg — fitogtatásának. Távol tartjuk magunkat attól a hamar szállóigévé lett szel­lemeskedéstől, •• melyet az egyik új orgánum főnöke bocsátott útjára, s így hang­zik: százezer példányig fel sem merülhet az etika, azon túl meg már minek ... Ilyen gondolkodásmód­dal ma meglehetősen nagy számban lepték el a tájé­koztatás terepét olyanok, akik — dolgozzanak a tá­jékoztatás hagyományos, avagy új orgánumainál — ítélőbírónak tekintik ma­gukat, akik nem szolgálat­nak, hanem hatalomnak tartják teendőiket. Égető szükség van tehát egy új, egységes elveket rögzítő tájékoztatási tör­vényre. Annak kidolgozá­sáig és elfogadásáig sem lehetett azonban az ese­ményeket tétlenül szemlél­ni : ezt mutatta az ország- gyűlési vita. A lehetőségek indokolt tágítása az egyik oldalon, a másikon pedig az indokolatlan és vesze­delmes szabadosságnak a korlátozása fontos eleme a demokrácia intézmény- rendszere kiépítésének. Szerkesztőségünk közössége örömmel üdvözli tehát a lépést; a maga elvei sze­rint valónak tartja. L egyen mindenkor tisz­ta a szándék, s akkor még az esetleges — és sajnos el-elkerülhetet- len — tévedés sem sebez. Tiszta műsorokat, tiszta la­pokat kívánunk a közön­ségnek, s magunknak egy­aránt. Szomorú, hogy er­re az anyagi konzekven­ciákkal kell figyelmeztet­ni. Vigaszként is. intelem­ként is ide másolhatjuk tehát azt, amit A népsze­rűség soraiként több mint egy évszázada Gyulai Pál ekként fogalmazott meg: „írjatok lélek hevéből, / Csak igazat, semmi mást, / S hagyjatok fel így azon­nal / Hízelgéssel, rágalom­mal, / És ne légyen végre fő / Üzlet s előfizető.” t-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom