Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

Üüæ 1990. FEBRUÁR 3., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSmm Eltűnőben az akadályok Közeledés az álláspontokban Baker moszkvai látogatása előtt A két Németország fokozatos egyesülésének ál terve Erőfeszítések a koszovói polgárháborús veszély elhárítására Altalanos PILLANATKÉP A Szovjetunió „nemzetiségi viszályok által sújtott terüle­tein” a héten valamelyest enyhült a feszültség. A szov­jet televízió híradóműsoraiban sugárzott helyszíni tudósítások arról számoltak be, hogy a ba- kui és jereváni gyárak nagy­részében újrakezdődött a ter­melőmunka, a tömegközlekedés fokozatosan normalizálódik, és a legtöbb iskolában ismét fo­lyik a tanítás. Napközben „diszkrétebbé” vált a katonai jelenlét az utcákon, s csak éj­szaka őrjáratoztak rendszere­sen az egyenruhások, s tűntek jel az utcákon páncélozott jár­müveik. A vélemények meg­oszlanak arról, hogy mennyi­ben egyfajta újabb vihar előtti csend ez, avagy annak ered­ménye, hogy az örmények és azerbajdzsánok balti közvetí­téssel tárgyalásokat folytat­nak? Bár az utóbbiról meg­jegyzik, hogy az azerbajdzsán és örmény nemzeti frontok mérsékeltebb vezetői ültek egymással a tárgyalóasztalhoz, s a szélsőséges elemek, ame­lyek fegyvereikkel a hegyekbe vonultak, bármikor újrakezd­hetik véres akcióikat. A vi­szonylagos nyugalom Bakuban és Jerevánban egyébként sem jelentette azt, hogy Azerbaj­dzsán és Örményország vidéki részein nem lettek volna szór­ványos összecsapások a szov­jet belügyi csapátok és a fegy-j veres szélsőségesek között'."'”' ‘ A nemzetiségi viszályok ügye is minden bizonnyal elő­kelő helyet kap majd az SZKP hétfőn kezdődő, kétnaposra tervezett központi bizottsági ülésén, amelyet Moszkvában már jó előre rendkívüli jelen­tőségűnek tekintenek. A taná­csi választások és a kongresz- szusi előkészületek jegyében megtartott testületi ülésnek fontos határozatokat kell hoz­nia egész sor belpolitikai és gazdaságpolitikai kérdésben. Olyan kommentárok is megje­lentek, amelyek az egész pe­resztrojka további menetének szempontjából döntőnek mon­dották, hogy ez a KB-ülés ho­gyan foglal állást több égető reform, így a föderáció meg­újítása, vagy a tulajdoni viszonyok körül támadt vita ügyében. Nagy izgalmat keltett nem­zetközi körökben is az a ké­sőbb megalapozatlannak bizo­nyult híresztelés, hogy Gorba­csov lemondani készül az SZKP főtitkári tisztéről, s csupán az államfői méltóságot kívánja megtartani. Jellemző módon egyes hírmagyarázók a puszta feltételezést kész tény­nek elfogadva, már azt is tudni vélték, hogy „a szovjet vezető így kíván szabadabb kezet kapni a peresztrojkát fé­kező pártbürokrácia elleni küzdelmében”, s az államelnö­ki posztot olyan főhatalommá kívánja változtatni, amelyből radikálisabb reformpolitikát valósíthat meg. Persze azért minden híresztelésben van va­lami igazságmag. Annyi igaz, hogy a Szovjetunióban az ed­diginél sokkal pontosabban és világosabban kell meghatároz­ni a párt és állam szerepét, s erre valóban készülnek is az illetékes testületek. De — mint maga Gorbacsov cáfolta meg — légből kapott az az „érte­sülés”, hogy éppen most jött volna el ennek ideje, s ezért ő lemondani készülne a főtit­kári posztról... ________ T ELEFONHÍVÁS A FEHÉR HÁZBÓL A világhatalmak közötti új viszonyra jellemző, hogy a moszkvai Kreml és a washing­toni Fehér Ház között nem­egyszer zajlik legmagasabb szintű telefonbeszélgetés. Ezek megtörténtét azonban ritkán folyamatról van szó, amelynek megvalósítása időt igényel, s leszögezi : az egységes Német­ország csakis úgy képzelhető el, ha katonailag semlegessé válna. Az NDK kormányfője mindehhez hozzátette, hogy e terv megvalósítása pontot ten­ne a második világháború vé­gére, s meg lehetne végre köt­ni a német békeszerződést. Március 18-a, az NDK vá­lasztás időpontja előtt azon­ban természetesen nem kerül­het sor a terv végrehajtására, meg akkor sem, ha minden érdekelt egyetértene azzal. Ezt egyébként az NSZK hivatalos körei is hangoztatták. De már most kijelentették, hogy Bonn számára elfogadhatatlan az, hogy az egyesült Németország semleges állam legyen. Az NSZK a nyugati szövetséghez tartozik, s ezen nem kíván változtatni a jövőben sem. Hírmagyarázók azonban mind­ehhez hozzáteszik, hogy a fel­gyorsult változások korában, amikor a katonai szövetségek keretei annyira bomladoznak, az ilyen kategorikus megnyi­latkozások nyilván inkább csupán a jelennek, semmint a jövőnek szólnak. VÁLSÁGOS HELYZET hozzák nyilvánosságra. Most viszont közölték, hogy Bush elnök, mielőtt első elnöki je­lentését megtette a kongresz- szusnak az Unió helyzetéről, felhívta Gorbacsovot. Tájékoz­tatta arról, hogy beszédében milyen közép- és kelet-euró­pai csapatcsökkentési javasla­tot tesz. Korábban ilyen gesz­tus elképzelhetetlen lett volna a két világhatalom viszonyá­ban, hiszen az előzetes konzul­táció joga csak a szövetsége­seket illette meg. Az is a köl­csönös megértés fokozódását tükrözi, hogy az eredetileg az SZKP KB plénumára időzí­tett Baker-látogatást, washing­toni kezdeményezésre halasz­tották el két teljes nappal ké­sőbbre, hogy a szovjet vezetést ne zavarják a fontos belpoliti­kai tanácskozás lebonyolításá­ban. Bush egyébként beszédében radikálisabb haderőcsökkenté­si javaslatokat fogalmazott meg, mint amelyek jelenleg a bécsi tárgyalásokon szerepel­nek. A NATO és a VSZ tár­gyalódelegációi előtt olyan ter­vezet fekszik, amely 275 ezer­ben szabja meg a két szuper- hatalom európai csapatlétszá­mának felső határát. Bush azt indítványozta viszont, hogy a Közép- és Kelet-Európábán ál­lomásozó amerikai és szovjet katonák létszámát 195 ezerre csökkentsék. Szovjet részről kedvezően fogadták az amerikai elnök beszédét. Geraszimov szovjet külügyi szóvivő üdvözölte Bush javaslatát. Rámutatott viszont, hogy hiányossága az amerikai elnök elgondolásá­nak, hogy a 195 ezres plafon csupán Közép- és Kelet-Euró- pára vonatkozik. Washington jogot formál továbbra is ah­hoz, hogy Európa más részei­ben, így Nagy-Britanniában, Olaszországban és Törökor­szágban további mintegy 30 ezres csapatkontingenst állo- másoztasson, s így az Egyesült Államoknak lényegében 225 ezres hadereje maradna Euró­pában. Baker moszkvai tárgyalásain ez a probléma csakúgy fel­vetődik, mint a hadászati tá- irtadófegyverzet csökkentését előirányzó szerződés még nyi­tott kérdéseinek ügye. Mint emlékezetes ugyanis, a koráb­bi megállapodás szerint, Gor­bacsov és Bush nyár elején Washingtonban találkozna, s addigra kellene tető alá hozni ezeket a szerződéstervezeteket. A szakértői tárgyalásokon mind több kérdésben alakult ki egyetértés, s így jó esély van arra, hogy a mostani moszkvai megbeszélés — ame­lyet Sevardnadze és Baker to­vábbi későbbi eszmecseréi kö­vetnek — előkészítik a jó lég­körű csúcstalálkozót. BERLIN JAVASLATA Néhány hete még az volt a moszkvai vélemény, hogy a két Németország egyesülése jelenleg nincs napirenden. Kohl kancellár erre vonatko­zó ütemtervét akkor hűvösen fogadták a szovjet fővárosban. Most viszont Modrow, NDK kormányfő „zöld utat” kapott ahhoz a javaslathoz, amely a két állam fokozatos egyesülé­sét irányozza elő. Az NDK mi­niszterelnöke első lépcsőnek szerződés megkötését javasolja a két állam együttműködésé­ről, majd a második szakasz­ban létrehoznák az államszö­vetség (konföderáció) közös szerveit, intézményeit. Követ­kező lépésként a szuverenitási jogokat mind az NDK, mind az NSZK átruházná az állam­szövetségi szervekre. Ezután kerülne csak sor az egységes német állam megalakítására a konföderációt alkotó államok­ban megtartott választások ré­vén. Modrow hangsúlyozza, hogy A túlnyomórészt albánok lakta Koszovóban már hosz- szabb ideje tart a rendkívüli állapot. A helyi párt- és álla­mi vezetést több ízben lecse­rélték, de a helyzet újra meg újra annyira kiéleződik, hogy páncélosokkal, harci helikop­terekkel próbálják helyreállí­tani a rendet. A jelenlegi ösz- szecsapásoknak húsznál több halottja van, s helyszíni be­számolók szerint immár nem zavargásokról, hanem polgár- háborús helyzetről van szó. A koszovói albánok szerint Belgrád változatlanul „elnyo­mó politikát” folytat ellenük, és „hátrányos megkülönbözte­tésben” van részük Jugoszlá­via többi területéhez viszo­nyítva, s ezért elkeseredettsé­gükben szállnak szembe a karhatalom egységeivel. Az ott élő szerb kisebbség viszont azért kér védelmet Belgrádtól, mert saját államában „életve­szélyes helyzetbe” jutott. A koszovói polgárháborús fenye­getés olyan körülmények kö­zött következett be, amikor Jugoszlávia többi részében is megerősödtek a belgrádi veze­tés által szeparatistának neve­zett törekvések. Emlékezetes, hogy a szlovén küldöttség nem­rég kivonult a JKSZ kong­resszusáról, s Horvátország­ban is olyan szervezetek ala­kultak, amelyek megkérdője­lezik az össz-szövetségi kor­mány politikájának helyessé­gét. Egyes kommentátorok en­nek nyomán arról írnak, hogy nemcsak Koszovóban, hanem egész Jugoszláviában mélyül a politikai válság. Árkus István Afganisztáni dózert őröli Amnesztia, tüntetés Nadzsibullah afgán elnök úgy döntött, hogy amnesztiá­ban részesíti azt a több száz tisztet és katonát, aki az el­múlt tíz év alatt dezertált az afgán kormányerők oldaláról — jelentette be pénteken a kabuli kormány szóvivője. Az elnöki rendelet értelmé­ben — mely a „független honvédelem első évfordulója alkalmából” látott napvilágot — eltörlik a dezertőröknek járó, egyébként igen szigorú büntetésüket mindazoknak, akik visszatérnek egységeik­hez. Nem részesülhetnek köz­kegyelemben azok, akik egyéb bűncselekményt is — így például, szabotázst vagy hazaárulást — követtek el. Az amnesztiával az afgán új­évig, azaz március 21-ig él­hetnek az érintettek. Több mint tízezer afgán tüntetett pénteken egy dél­nyugat-pakisztáni menekült- táborban Afganisztán volt uralkodója, Zahir Sah vissza­térését követelve. A most 74 éves Zahir 1973-ig négy év­tizeden át volt az ország ural­kodója. Kínai tiltakozás Szankciópolitika ? Liu Hua-csiu külügyminisz­ter-helyettes pénteken a kínai kormány erőteljes tiltakozását fejezte ici az Egyesült Államok Pekingi nagykövete előtt amiatt, hogy az amerikai kép­viselőház és a szenátus meg­erősítette a Kínával szembeni szankciópolitika folytatását. A kínai diplomata azzal vádolta az amerikai törvény­hozókat, hogy fittyet hányva a tényekre, közönséges rém­hírek alapján a hegemoniz- mus és az erőpolitika gyakor­latát folytatják Kína ellen. durván beavatkoznak annak belügyeibe. és lábbal tiporjálf a nemzetközi kapcsalátok nor-. máit. A külügyminiszter-he­lyettes hangoztatta, hogy az amerikai szankcíópolitfka ku­darcra van kárhoztatva, súlyo­san árt a kínai—amerikai kapcsolatoknak, és ellentétes az Egyesült Államok érdekei­vel is. Az ellenzék válasza nem ismert Lemondott a bolgár kormány Éjfél után erősítette meg a BTA bolgár hírügynökség a késő este elterjedt hírt: Georgi Atanaszov kormánya benyúj­totta lemondását a nemzet- gyűlés elnökének. A lépést Atanaszov miniszterelnök az­zal indokolta, hogy az or­szágnak széles nemzeti alapo­kon nyugvó kormányra van szüksége. A lemondás elfoga­dásáig a kabinet hivatalban marad. A kormány lemondása tehát újabb mozzanat abban a kö­télhúzásban, amely a széles nemzeti alapokon nyugvó, az ellenzék képviselőit is magá­ban foglaló kormány megala­kítása körül folyik. Erre a BKP kormányzó partnere, a Bolgár Földműves Népi Szö­vetség tett konkrét javaslatot a január végi nemzeti kerék­asztal-tárgyalásokon, miután maga a BKP is deklarálta ilyen szándékát. Az ellenzéki Demokratikus Erők Szövetsége azonban többször elutasította a javaslatot, mint aminek nin­csenek meg a feltételei. Ugyanakkor az is köztudott volt, hogy az ellenzék azt sem nézné igazán jó szemmel, ha az Atanaszov-kormány na­gyobb külföldi kölcsönért fo­lyamodna, mert nem lát bizto­sítékot arra, hogy a gazdasági válság elhárítására, a gazdaság teljesítőképességének növelé­sére használná fel. Elvégre ez a miniszterelnök vezette azt a kormányt, amelynek működé­se alatt az ország nyugati adóssága 10—12 milliárd dol­lár lett. Most teljesen bizonytalan, hogy a lemondás nyomán mi­kor lesz nemzeti egységkor­mány. Az ellenzék válasza még nem ismeretes. klein választási programja Többpártrendszer, új alkotmány A tavalyi, szovjet parla­menti választásokon képvi- seltnél is radikálisabb, a több­pártrendszer lehetőségével számoló választási program­mal indul az oroszországi fö­deráció márciusi parlamenti választásain Borisz Jelcin, a viharos politikai pályát befu­tott szovjet reformpolitikus népképviselő. A választási körzetek tu­catjában képviselőnek jelölt Jelcin kampányát Szverd- lovszkban, „hazai környezet­ben” kezdte, ahol hosszú ideig volt a területi pártbizottság első titkára. A pénteken zá­rult egyhetes választási kam­pány során körvonalazódott Jelcin választási programja. Ennek középpontjában az oroszországi föderáció politi- iCSto-, intézményrendszerének gyökeres átalakítása és egy teljesen új alkotmány kidol­gozása áll. Meghatározó elem a különböző hatalmi ágak, a törvényhozói, a végrehajtói és bírói hatalom szétválasztá­sa. Jelcin szerint az orosz- országi föderációt olyan elnö­ki köztársasággá kell alakíta­ni, amely állandóan működő parlamenttel, saját alkotmány- bírósággal rendelkezik, s amelyben a kommunista párt mellett más politikai pártok is működhetnek. Az oroszor­szági föderációnak saját tu­dományos, kulturális intézmé­nyekre, sajtóra van szüksége — vélekedik a politikus. Nem kevésbé radikális Jel­cinnek az az elképzelése sem, amely szerint a köztársaság­ban a tényleges fegyveres erők helyett elegendő lenne egy területi alapon szervezett tartalékos hadsereg is. Gazdasági téren Jelcin tj tulajdonjogi, földtörvényt és adótörvényt javasol. Szorgal­mazza a veszteséges vállala­tok haladéktalan felszámolá­sát, a befektetési és hitelpo­litika reformját és szabad kereskedelmi övezetek létre­hozását., , Romania — igazságszolgáltatás Tettestársak A bukaresti katonai tör­vényszék pénteken életfogy­tiglani szabadságvesztésre ítél­te a Ceausescu-diiktatúra ve­zetői ellen indított per négy fővádlottját: Tudor Postelni- cut, Ion Dincát, Manea Ma- nescut és Emil Bobut. A tárgyalás utolsó napján aránylag gyorsan peregtek az események. A katonai ügyész súlyosbította az eredeti vád­pontot, és népirtásban való tettestársi bűnrészességgel vá­dolta a „négyek bandájának” tagjait. Valamennyiükre fő­büntetésként az életfogytigla­ni szabadságvesztés kiszabását kérte. A védőbeszédek egybe­hangzóan arra összpontosítot­tak, hogy a vádlottak nem vet­tek részt aktívan a népirtás­ban. de rámutattak arra is, hogy passzívaknak bizonyul­tak abban a pillanatban, ami­kor adott volt a helyzet Ceau­sescu lemondatására. Az utol­só szó jogán a főbűnösök úgy nyilatkoztak, hogy megbánták tetteiket. A bíróság valamennyiüket népirtásban való tettestársi bűnrészesség miatt életfogy­tiglani szabadságvesztéssel sújtotta. A vádlottak teljes vagyonát elkobozták, Tudor Postelnicut, Ion Dincát és Emil Bobut megfosztották katonai rangjától. Valamennyiüket el­tiltották a közügyektől. A vád­lottak, illetve elítéltek közül Ion Dinca tudomásul vette az ítéletet és nem fellebbezett. A többi három vádlott 10 napon belül benyújtja fellebbezését. A R0MAN0V0K HALÁLA Kalapács alá kerülnek Lón* donban az orosz cári család kivégzésével kapcsolatos do­kumentumok, köztük az a Moszkvába küldött távirat is. amelyben megerősítették II. Miklós cár halálát. Az aukciók szervezésével foglalkozó Sotheby’s cég kép­viselője csütörtökön közölte, hogy a dokumentumokért leg­alább félmillió dollárt szeret nének kapni az április ."-ér megrendezésre kerülő árveré­sen. A Romanov csa’ád tagjainak halálával kapcsolatos anyago­kat egy fehérek által felkéif személy, Nyikolaj Szokolov gyűjtötte össze, miután a cár­hoz hű csapatok elfoglalták Jekatyerinburgot, ahol a vö­rös hadsereg katonái korábban meggyilkolták a cárt és leg­közelebbi családtagjait. A dokumentumokat később kicsempészték Oroszországból, s csak egy évvel ezelőtt a Sotheby’s hozta nyilvánosság­ra létezésüket. (Külföldi esessteBifels — egy mondatban Az afganisztáni rendezésről és a kétoldalú kapcsolatokról tár­gyalt pénteken Moszkvában Eduard Sevardnadze Afganisz­tán moszkvai nagykövetével. A Horn Gyula magyar külügy­miniszter felszólította az új bukaresti vezetést, hogy szabjon gátat az újjáéledt román nacionalizmusnak, s állítsa helyve és szavatolja az országban élő nemzeti kisebbségek, a ma­gyarok, szerbek és a németek jogait. A Az NSZK kormánya újólag a COCOM szabályainak felülvizsgálatára szólított fel. A Pénteken kórházba szállították Todor Zsivkovot — jelen­tette a bolgár főügyészség, ám ennek ellenére vizsgálati fog­ságban marad, s folytatják ellene az ügyészségi vizsgálatot. A Eduard Sevardnadze „európai népszavazást” javasol a né­met egységről, mely országa számára csak akkor fogadható el, ha garanciát kap: német földről nem indul ki többé há­ború. A Csíkszeredán osztják szét azokat a Magyarországról érkező könyvküldeményeket, amelyeket a könyvesboltok há­lózatán keresztül hoznak forgalomba. A összesen 2,3 millió dolgozó részesül béremelésben az NDIC-ban annak érdekében, hogy erőteljesebben segítse a reformok valóra váltását — kö­zölte az NDK kormánya. Lengyel optimizmusindex Ötvenhatezer munkanélküli Közel 56 ezer munkanélkülit regisztráltak januárban Len­gyelországban. Az ötszöröse a tavaly év végi adatnak, mi­közben alig 35 ezer állásaján­lat ismert. Ezt Malgorzata Niezabitowska, a lengyel kor­mány szóvivője jelentette be pénteki nemzetközi sajtóérte­kezletén, ahol azt is elmond­ta, hogy különösen az újság­írók közül kerülnek sokan az utcára. Egy hónap alatt 130 toll­forgató vesztette el állását, nem számítva, amikor teljes szerkesztőségeket bocsátanak el a lap megszűnése miatt. Az idén eddig 12 szerkesztőség szűnt meg, kivétel nélkül anyagi nehézségek miatt. Nie­zabitowska szerint a kormány- program megvalósítása a vá­rakozásnak megfelelően ha­lad. Az infláció azonban a ja­nuárra előirányzott 45 száza­lék helyett akár 60-70 száza­lék is lehet, bár az utóbbi két hétben megkezdődött az árak fokozatos esése. A szóvivő úgy látja, hogy a lakosság hangu­lata 1980 óta most a legjobb. Legalábbis az úgynevezett „optimizmusindex” szerint, ami 59 százalék. Niezabitowska elmondta azt is, hogy a lengyel állambiz­tonsági szolgálat állományát tavaly augusztus óta 60 szá­zalékkal, közel 5700 fővel csökkentették. Kétezren a belügyminisztériumban, illetve a rendőrségnél találtak ma­guknak munkát. Jelenleg ez állambiztonsági szolgálatnál — aminek a Szolidaritás a tel­jes felszámolását szorgalmaz­za — 3500-an dolgoznak. A szóvivő úgy vélekedett, hogy a lakosságnak a lengyel bel­ügyminisztérium iránti bizal­ma csak akkor áll helyre, ha a minisztériumot teljesen megújítják, átszervezik. « »

Next

/
Oldalképek
Tartalom