Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
4 1990. FEBRUÁR 21., SZERDA A történelemkönyveket ki kell cseréim Választhat tanár és diák ■ VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -14*6 ■ I Változnak az Idők és — erősen módosítva a közismert ^ latin közmondás második felét — velük a tankönyvek I is. Igen ám — mondják erre iskolás gyerekek, kis- és I nagydiákok szülei —■, de ennyire gyorsan, ilyen sok- I szór? Ha már a latin mondásoknál tartunk: hallgattassék meg a másik fél is. Ami az adott esetben a Tankönyvkiadó. Mert köztudomású: az említett szülők, és esetenként a pedagógusok tankönyvekkel kapcsolatos morgásai és rosz- szallásai elsősorban e vállalatot marasztalják el. Napjainkban akkorát változtak a körülmények, hogy sürgős szükség van a tananyag-módosításokra. Hiszen furcsa is lenne, ha a külföldről másolt alkotmány magasrendűségéről meg az MSZMP vezető szerepéről és hasonlókról kellene tanulniuk a nebulóknak és a nagydiákoknak. — Készülnek az új tantervek — mondja Vilhelm József, a Tankönyvkiadó igazgatója. — A művelődési miniszter már az elmúlt őszre ígérte azokat, az új határidő 1990 tavasza, akkorra valóban készen lesznek. A nemzeti alaptanfervekhez pedig kellenek az új, hosszú időre szóló tankönyvek. Olyanok, amelyekből a diákok nemcsak tanulhatnak, hanem meg is értik azokat. Mert az igazságot tartalmazzák. Megérkeztek az első fecskék. Mármint az iskolákba. A gimnáziumok negyedik osztályában már az 1989/90-es tanévben új történelemtankönyvből tanulnak a diákok, és az első kritikák csupa jót mondanak róla. — A minisztérium megrendelésére új könyv készül az 1945 utáni magyar történelemről, 300 ezer példányban. Ez a televízióban elhangzott előadás-sorozatot foglalja magába, a szerzők a História című folyóirat munkatársai. Januártól ismétlik meg a tv-ben az előadásokat, s mire az ismétlés befejeződik, a tankönyv is készen lesz. Valamennyi közép- és középfokú iskola végzőseinek szól a tankönyv, tehát gimnazistáknak, szakközépiskolásoknak és szakmunkástanulóknak egyaránt. Fekete Pál kiskunfélegyházi szakfelügyelő és Helvéczi Mátyás dunaharaszti tanár a szerzője annak a könyvpárnak, amelyet a Tankönyvkiadó 1990-ben kíván megjelentetni — ha a Művelődési Minisztérium elfogadja. Történelem- könyvek lesznek ezek is, különlegességük pedig abban áll, hogy a tanárok és a diákok választhatnak: az egyikből vagy mindkettőből tanítanak, illetve tanulnak. — A történelemkönyveket tehát valóban ki kell cserélni — szűrik le a tanulságot a kiadó vezetői —, de szükség van változtatásokra más tantárgyaknál is. Így például az irodalomtankönyvek jók, de átolvasásuk során kiderült: túl sok helyet foglal el bennük az októberi szocialista forradalom. Itt talán nem is kell új könyv, a pedagógusok saját belátásuk szerint változtathatnak a kötelező anyagon, kihagyhatnak belőle. Hogy a politikai gazdaságtan, a közgazdasági és az állampolgári ismeretek tankönyve szintén módosításra vár — azt természetesnek tartja mindenki. A Tankönyvkiadónál azonban arra is felfigyeltek, hogy a földrajzban, sőt — az énekkönyvekben is vannak olyasmik, amiket ideje helyesbíteni. Mert — például — munkásmozgalmi dalokból meg harcias indulókból a mostaninál kevesebb is elegendő. Mindezekből pedig könnyű lenne azt a következtetést levonni, hogy eddig is gyakran változtak a tankönyvek, ezután még sűrűbben fognak. A valóság azonban másképp fest, s ezt a számszerű adatok is alátámasztják. Ugyanis 1300-féle tankönyv van egyidejűleg forgalomban, s ezek közül mindössze százat dolgoztak át 1983 „Jobb a bokorban, mint a kalodában” Koronarablás Yisegrádon Nemrégiben helyezték biztonságosabb helyiségbe a Magyar Szent Koronát, a jelvényeket és a palástot. A Magyar Nemzeti Múzeum Appo- nyd-termét találták megfelelőnek tárolásához és bemutatásához. Reméljük, ezzel véget is ér hosszú vándorlása, amely még az Árpád-házi királyok korában kezdődött. Ekkor ugyanis a székesfehérvári királyi székhelyet Visegrádra tették át, s a Szent Koronát pedig fellegvárba zárták. Más kérdés, hogy az erről szóló törvényt csak a XV. század végén, 1492-ben alkották meg. Visegrád egyébként igen nevezetes állomása a Szent Korona viszontagságos utazásainak. Éppen 550 esztendeje annak, hogy az ötszögletű toronyból elraboltatott. Zsigmond király halála után, 1437-ben veje, Habsburg Albert került a trónra. Nem egészen két évvel később a török ellen készült hadjáratra, de vérhasban megbetegedett és 1439. október 27-én meghalt. Felesége — Zsigmond leánya — áldott állapotban volt ekkor már, s az orvosok fiúgyermeket jósoltak. Erzsé. bet királyné hitt a jövendölésnek, s mindenáron születendő fiának akarta biztosítani a trónt. Ám a királyi tanács több tagja ragaszkodott ahhoz, hogy a 31 évés özvegy menjen nőül a 16 esztendős Jagelló Ulászló lengyel királyhoz és legyen övé a magyar korona is. Abban az időben a Szent Koronát olyan nagy tisztelet övezte, hogy csak azt fogadták el uralkodónak, akinek az a birtokában volt. Éppen ezért Erzsébet mindenképpen meg akarta szerezni. Azt eszelte ki, hogy ellopatja. Tárgyalásba kezdett a házasságkötésről, hogy időt nyerjen. Eközben azonban bizalmas udvarhölgyét. Kottanner Jánosnét megkérte, teljesítse kívánságát. A hűséges udvarhölgy először megijedt a megbízatástól, hiszen életét kockáztatta az, aki a Szent Koronához nyúlt! Végül ráállt. Az időpont kedvezőnek látszott, mert Erzsébet királyné csomagoltatott, Pozsonyba készült. Egész éjszaka — 1440. február 20-ról 21-re virradóra — nagy volt tehát a sürgés-forgás a palotában. S szerencséjükre a várnagy gyengélkedett, nem tudott a koronakamra elé feküdni. A királyné tervét valószínűleg egy nemes, — akinek nevét nem ismerjük — és szolgája hajtotta végre. Az asz- szonyházat, a kincseskamrát és a kápolnát folyosók kötötték össze. A koronakamra pedig az asszonyházbó! nyílott. A betörés egész ideje alatt, Kottannerné a kápolnában imádkozott. A halálra rémült asszony kísérteteket látott, fegyvercsörgést hallott, reszketett, verejtékezett, és egyés 1988 között. A magyar irodalomkönyveket 12 év alatt összesen egyszer kellett korrigálni. Gondot jelent a tankönyvek gyenge minősége. De milyenek lehetnek 6-12 forintért? Ezeket az árakat még 1957-ben állapították meg. Azóta többször emelkedtek a nyomdaköltségek, a papírárak, valamelyest a tankönyvírók szerzői honoráriumai is, a tankönyvárak maradtak változatlanul, mivel róluk kimondatott: nem piaci termékek. Ilyen körülmények között természetesnek tekinthető, hogy a Tankönyvkiadó — legalábbis első hallásra — szép nagy összeget kap állami dotációként: 1989-ben például 435 millió forintot. Csak a tankönyvekre, mert a többi kiadvány „eltartja magát”. A dotáció húsz évvel ezelőtt még csak 20 millió forint volt, ám akkor kétezer, most tízezer tonna papírt használtak fel tankönyvekhez — csupán a Tankönyvkiadónál. A Tankönyvkiadó monopolhelyzete ugyanis csak látszat. Igaz, hogy a tankönyvek túlnyomó többségét adja ki, de nem valamennyit: a kétezerféléből 1300-at. Ám a másik négy kiadó — nem egészen alaptalanul — sérelmezi, hogy a Tankönyvkiadó elviszi az állami dotációt. — Megkaptuk ezt a minisztertől is — mondja Vilhelm József igazgató. — A mi véleményünk viszont az, hogy ne dotáljanak bennünket, kerüljön annyiba a tankönyv, amennyi a valóságos ára, a dotációt pedig adja az állam a felhasználóknak, vagyis a tanulók szüleinek, tankönyvsegélyként, esetleg ingyen, vagy kölcsönzött könyvek formájában. Így megszűnhet mindenféle monopólium, bárki adhatna ki tankönyveket, itt is érvényesülhetnek a piaci törvények. Amihez legföljebb annyit lehet hozzátenni: mi akadálya lehet e józan, megfontolt gondolatok valóra váltásának? Várkonyi Endre Megegyeztek a cserkészek A magyar cserkészek örömmel közük, hogy a korábbi — szakadást előidéző — vitáik után megtalálták az együttműködés útját. Elősegítette ezt a Cserkész Világszövetség — amelynek a magyar cserkészet alapító tagja volt — javaslata, hogy a két szövetség hozzon létre más országokhoz hasonlóan egy cserkésztanácsot, amely a tagszövetségeket a világszövetségben képviseli. Ezt elfogadva, létrehoztuk a Magyar Cserkészet Tanácsát, ami nem érinti a résztvevők autonómiáját. Mindkét szervezetünk elfogadja a világiszövetség alapelveit, céljait és módszereit; a továbbiakban a két szövetség egyike sem tekinti magát a magyar cserkészet kizárólagos képviselőjének. Vezetőink a fentiekről nemrégiben megállapodást írtak alá a világszövetség genfi székházában. Ezzel lezárult a „cserkész- viszályok” korszaka, és a magyar cserkészek bekapcsolódhatnak a világ cserkészeinek sokmilliós közösségébe. Dr. Bodolay Géza Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége országos ügyvezető elnök Gyulai György Magyar Cserkészszövetség országos ügyvezető elnök Hfiállítcás és vásár A fóti Vörösmarty Mgtsz veresegyházi nyulászklubja már évek óta működik — fajtákat szaporít és exportál —, a tsz hathatós támogatásával. A klubtagok a tsz teljes területéről, Budapesttől Kosáig folytában Istenhez fohászkodott. Különböző fogadalmakat tett arra az esetre, ha a lopás sikerrel járna. Imádsága meghallgattatott, s ezek után a királyné pecsétjével lezárták a kamrát. Egy párnából kiszedték a tollat, s ebbe rejtették el a koronát. Az egyik szolga vállára tették, tehénbőrt dobtak rá. A sok úticsomag között fel sem tűnt az őröknek. Komáromig jutott el a felséges asszony és kísérete. Még aznap este megkezdődtek Erzsébet királyné szülési fájdalmai, s 1440. február 21-én éjjel világra jött V. László, akit a történészek Utószülött Lászlónak is neveznek. A rendek egy része beleegyezett abba, hogy tizenkét hetes korában megkoronázzák. Ekkor kezdett kínossá válni a helyzet: mi lesz, ha kiderül, hogy a koronát elhozták? A királyné újfent udvarhölgyéhez fordult, aki ingerülten válaszolt: „...ennyire többé nem kockáztatom az életemet... mindig jobb a bokorban, mint a kalodában". Megtörtént a koronázás Székesfehérvárott, ám a jogar, az alma és a palást hiányzott. A rendek másik része két hónappal később Ulászlót ellenkirállyá tette, de nem a Szent Koronával. Ezt ugyanis Erzsébet királyné a csecsemő király szalmazsákjába rejtette. Kivitte az országból, és átadta megőrzésre 111. Frigyesnek. Huszonhárom esztendő múlva Mátyás király váltotta vissza. Már öt esztendeje uralkodott, amikor 1463-ban ezzel is megkoronázták. A történet hiteles részleteit Kottanner Jánosné emlékirataiból ismerhettük meg. ö volt a világon az első nő, aki megíratta memoárját. Mégpedig azzal a céllal, hogy figyelmeztesse V. Lászlót érte tett szolgálatára, s arra késztesse, hogy váltsa valóra helyette egykori fogadalmait. Hogy ezt megvalósította-e, vagy sem — nem tudjuk. Tény. hogy 1452-ben Hunyadi János kormányzó birtokot adományozott a bátor udvarhölgynek. Vennes Aranka & verbuválódtak, legtöbben persze veresegyháziak. Minden évben, immár hagyományosan, a Váci Mihály Művelődési Házban kisállat- kiállítást rendeznek. Így lesz idén is. Március 3-án és 4-én, szombaton és vasárnap, reggel 8 és délután 5 óra között tartják meg a vásárral egybekötött rendezvényt. Különböző tenyészetekből 130 fajnyulat mutatnak be (zsűrizett példányokat), egyúttal mintegy 130 dísz-, röptető- és haszonga- lambot. valamint baromfiféléket láthat a közönség. Veresegyház nagy tere a kisállattenyésztésnek, ami hasznos hobbi. Foglalkozik ezzel a Tszker nvulászklubja és a Kéve Szakszövetkezet nyu- lászköre is. A vetélkedés hasz. na a népgazdaságban, a fajta- tenyéisztésnél és a résztvevők bukszájában egyaránt megmutatkozik. Fazekas Mátyás Veresegyház Mi fizetünk mindenért? Hosszú évekig voltunk a lap előfizetői — sajnos a növekvő áremelések lemondásra kényszerítettek. sok mással együtt —, de ha tehetjük, azért megvesszük az újságot. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai zűrzavaros időkben sok fontos dologra figyelniük kell, inkább, mint hogy a panaszos és keserű nyugdíjasok leveleit olvassák. Mégis leírom, amit gondolok. Miért kell mindenért nekünk megfizetni? A második világháborúban apáinkkal, fi. véreinkkel. Az ország újjáépítésében pénzünkkel, lemondásunkkal' (terv kölcsön, béke-’' kölcsön, jég y rend szer), ember- feletti munkával. Nyomorúságos körülmények közötti családalapítással, támogatás nélküli gyermekneveléssel. (Hol volt még a szülési segély, a gyes, a gyed, a családi pótlék, szoc.-pol. kedvezmény? Becsű, lettel dolgoztunk 35-40 évet, ás mi az eredmény? A nyugdíjak emelésénél soha senki sem veszi figyelembe a ledolgozott évek arányát. Miért? Abban bíztunk, hogy erre az időre jobb lesz. De tévedtünk. Miért? Akik becsapták a népet, kihasználták a lehetőségeiket, úszómedencés luxuslakásokban laknak, most „meakulpáznak” és élvezik a jó magas „korkedvezményes, kiemelt" nyugdíjukat. Miért? S ráadásul becsapnak a közértben. Egy konkrét eset. Január 24-én, délelőtt 10 óra körül a férjem vásárolni ment. Három tételt vett. összesen 151 forint értékben, s két százassal fizetett. Amikor a visz- szajáró pénzt kérte, a pénztáros lekiabálta, hogy ne hazudjon, hiszen csak 100 forintot adott. Az üzletvezető nem tett semmit, azt mondta, „jöjjön vissza 2 órakor, mikor pénztárt zárunk". Mi sem tolvajok. sem hazugok nem vagyunk, de számolni még tudunk! A nyugdíj fizetése előtt 2-3 nappal voltunk, és összesen 462 forintunk volt. És azzal is tisztában vagyok, hogy a pénzt nem szabad kasszába tenni, míg a vevő a vissza járót meg nem számolja. Ügy tűnik egyesek a piac- gazdálkodást. a szabadságot nagyon rosszul értelmezik ... T. J.-né Dunakeszi Megint nem jött a busz Január 30-án reggel sajnos megint nem jött az a buszunk, amely az első budapesti vonathoz viszi ki az embereket. Ráadásul abban az elmúlt ’hónapban. ez már harmadszor fordult elő. Az utasok várhatnak majd’ egy órát. hogy a következő vonattal be tudjanak menni a fővárosi munkahelyükre, persze jókora késéssel... És mindez azért, mert a buszvezető nem tud olyan korán felkelni. mint az egyszerű emberek. Szerinte a busz robbant le. csak ezt mi nem hisszük el! Ezért kérjük, közöljék a panaszunkat. hátha a főnökség (a monori üzemigazgatóság) tesz valamit az Űjhartyán—Ka- kucs—Inárcs—Kakucs vonal helyzetének javítására. Csak az én nevemet írom, de voltunk vagy harmincán. Nagy József Kakucs hozzászólás és vélemény Elutasított kérelmek Több éve. talán amióta a lapjuk megjelent, előfizetőjük és olvasójuk vagyok. Sokszor eléggé hiányos cikkeket közölnek, rosszul tájékoztatva az olvasók tömegét. Ilyen írás jelenít meg — többek között — a január 31-i számukban, Belpolitikai krónika cím alatt. Idézem: „Negyvenötezren kértek társadalombiztosítási rehabilitációt. Azok a kitelepíÄz Environ Kft. környezetvédelmi, tevékenységéhez, ceglédi telephelyére keres: vegyipari gépész- vagy gépészmérnök végzettségű, legalább ötévi szakmai és vezetői gyakorlatot szerzett munkatársat, valamint közgazdasági középiskolai végzettségű, gyakorlott adminisztratív munkaerőt. Jelentkezni lehet személyesen vagy telefonon. Cím: Budapest, Gizella út 24-26. 1143, telefon: 183-4540/13. tettek, internáltak, illetve Szovjetunióba szállított személyek, akik január 31-ig benyújtották kérelmüket, 1989. augusztus 1-jétöl visszamenőleg kapják meg a 250-500 forintos nyugdíjemelést”. Ez így nem fedi a valóságot. Mert aki ezelőtt és ez idáig a Belügyminisztériumból kérte az igazolást, hogy a Szovjetunióba volt munkára elhurcolva. és munkaidő-beszámításra kell a kint töltött ideje, annak már egyből visszautasították a kérelmét. Akinek pedig kiadtak ilyen igazolást, annak a hyugdíjinézet utasította el a 250-50Ó forinttal felemelt nyugdíjigényét. Pedig nagyon sokan voltunk „szovjetbe” elhurcoltak, de ezek szerint nagyon kevesen fogják megpani azt az összeget, amit lapjuk is írt. Többre értékelném egy olyan írásukat, ami azt próbálja bizonyítani, hogy ez az emelés mindenkinek jár, aki megszenvedett érte. Az idő gyorsan múlik, egyre kevesebben maradunk... Sebestyén Márton Cuglédbercel ★ Köszönjük kedves olvasónk figyelmét és az abból fakadó bírálatát. Azt is, hogy adott egy „kényes” témát. Am ezzel több alkalommal — például a parlamenti döntés idején — részletesen foglalkoztunk. Az említett rovatunk rendszerint egymondatos tényközlésre szorítkozik. A későbbiekben biztosan foglalkozni fogunk a dologgal, ám elsősorban konkrét panaszok, észrevételek kapcsán. 4
