Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
1990. FEBRUAR 21., SZERDA 5 Ez húz ki minket a bajból? Napi kilenc forint hiányzik Mit ér a nő, ha vállalkozó ? Mari, hozz egy rongyot! A vállalkozókról legtöbbször vállalkozó szellemű, ügyes, talpraesett emberek jutnak az eszünkbe, de általában férfiak. Nők a legritkább esetben, hiszen nőkre az ilyesmi valahogyan nem jellemző. Pedig nők is kezdenek napjainkban vállalkozásokba. igaz, nekik sokszorosan nehezebb. Január végén, amikor mír köztudottá vált, hogy emelik a nyugdíjakat, a gyömrői szociális otthonban az öttagú idősek tanácsa — a gondozottak által választott érdekvédelmi testület — lakógyűlést hivott össze. Lenkei Lajosné, az otthon lakója az eseményekre visszaemlékezve elmondta, hogy a gyűlésen az idős emberek megszavazták, hogy sorsuk javítása érdekében egy önsegélyező csoportot hoznának létre, amelynek segítségével el lehetne érni, hogy étkezésüket az előző évek színvonalán tartsák. A megemelt nyugdíjából mindenki befizetne havonta 500 forintot erre az alapra. — Miért volt erre szükség? — kérdezem Bánföldi György- nét, az otthon igazgatóját. — Igaz, hogy a tavalyi fejenkénti és napi 42 forintos étkezési hozzájárulást az idén 53 forintra emelték, mégsem tudunk kijönni belőle. Ha az étkezések tavalyi színvonalát tartani akarjuk — márpedig akarjuk —, akkor idén ehhez már napi 62 forintra lenne szükségünk. Rájöttem, ha nem akarom az esti tejeskávét teára lecserélni, és egyéb módon rontani az ellátást, tennem kell valamit. Őszintén feltártam a lakóknak ezt a helyzetet, hogy érezzék, közösek a gondjaink. A lakógyűlés egyébként igen megértő volt, köszönték, hogy törődünk velük, és hogy az ő bevonásukkal próbálunk javítani életükön. Az alapítványon kívül még azt is javasolták, hogy neveljünk malacokat, így a moslék se menne kárba. Akkor néha tudnánk disznót vágni. Páran jelentkeztek is, hogy vállalnák a gondozást. A havi 500 forint befizetésével pedig mindenki egyetértett, és aláírták a csatlakozást. Ez az alapítvány tehát sajátjuk, ők döntöttek így. Én pedig érdeklődtem, hogyan helyezzem el a pénzt. A Budapest Banknál 25 százalékos kamatra leköthető az összeg, így egy bizonyos idő — önről az a szóbeszéd jár- ja, hogy milliomos! — Pontosítani szeretnék: önálló gazdálkodó vagyok. Olyan vállalkozó, aki kemény munkával földet művel, állatokat tart, s éberen figyeli a piaci mozgást, hogy a kínálkozó lehetőségeket minél nagyobb haszonnal kiaknázza. Amit itt a portámon lát, abban huszonnégy év kemény munkája fekszik ... Tinnyén vagyunk, Balázs László vállalkozó, vagy ahogy ő titulálja: önálló gazdálkodó birtokán. A többszintes családi házzal szemben, az utca másik oldalán afféle minigépállomás található, s egy takaros gazdasági épület. A géppark vegyes összetételű, és erősen kopottas. „Dobogós vagyok" — Remélem, hogy rövid időn belül felújíthatom az itt látható erő- és munkagépeket, hiszen megalakult az a vegyes vállalat, amely osztrák és NSZK-beli cégektől vásárol használt, de még mindig kiváló állapotban lévő mező- gazdasági berendezéseket. — Mit szeretne a leginkább beszerezni? — Olyan, az NSZK-ban használatos gépsort, amely rendkezelő és rendfelszedő egyszerre, s a szálas takarmány betakarításához, a termény egészséges tárolásához nélkülözhetetlen. Ehhez még egy 30 lóerős traktor is kellene. Szavaiból a továbbiakban az is kiderül, hogy hiába rendelkezik 20 holdnyi szántófölddel, ha évente átlagosan 500-600 mázsányi abrakot kell vásárolnia, s ennek nagyobb hányada táp, amelynek ára egy-másíél év alatt szinte megduplázódott. — Tavasztól őszig a szálas takarmányokra s azok beter- melésére különösen oda kell figyelnem Minőségi állatoknak minőségi eleség dukál. A hatvan szarvasmarha igényli eltelte után a tőkéhez már hozzá sem kell nyúlni, hanem elég lesz, ha a kamatokat felvesszük. A hozadékból fedezni tudjuk az étkezési keret túllépését. Kecse Lajos feleségével lakik az otthonban, így ők együtt 1000 forintot fizetnek havonta. Nem túl sok ez két idős embernek? — kérdezem őket. — Én még keveslem is az 500 forintokat, amely tulajdonképpen senkit sem rövidít meg, hiszen az idei nyugdíjemelés mindenkinél fedezi ezt az ösz- szeget. Beláttuk, hogy a kinti életszínvonal-esés nagyon lerontaná a mi ellátásunkat is. — önkéntesen szavaztuk bneg ezt a hozzájárulást — mondja Érdi Sándor lakó —, mert úgy véltük, mindenkinek jó lesz, ha továbbra is megkapja azt a kis húst, gyümölcsöt, ami eddig járt, és úgy tűnik, így majd tudjuk tartani a színvonalat. Az idősek nem panaszkodnak, örülnek, hogy tehettek valamit saját sorsuk jobbítására. Az is nagy szerencse, hogy az igazgatónőjük talpraesett, vállalkozó szellemű asszony, aki nem nyugodott bele szó nélkül, hogy ezentúl alacsonyabb keretből kell gazdálkodnia. Engem azonban nyugtalanít valami. Ez az a generáció, amelyik két háborút átélt, amelyik újjáépítette az országot, amelyik békekölcsönt jegyzett, és gyakran igen magas összegeket fizetett társadalom- biztosítás címén azért, hogy saját magának nyugodt öregséget, jól megérdemelt pihenést biztosítson egy nehéz élet végén. Nem tudom, hogy az ilyen intézmények milyen kasszából kapják az étkezésre fordítható pénzeket, de valóban az a napi 9 forint húzza majd ki a magyar gazdaságot a bajból, ami az idős emberek napi élelmiszerköltségéből hi- bádzik? a változatos étrendet, s ezért az ercsi és hatvani cukorgyártól a szezonban háromezer mázsányi répaszeletet is beszerzek. A tulajdonos társaságában bejárjuk a magángazdaságot. A szénapadlásos istállóban a holstein-fríz szarvasmarha-állomány. — Azzal büszkélkedhetem, hogy évi átlagban 5 ezer liter tejet meghaladó meny- nyiséget adnak átlagosan. Van olyan tehenem, amelyik hétezer litert is lead. Ezzel az állománnyal — sportnyelven szólva — dobogós vagyok, hiszen évek óta az országos versenyben rendre a másodikharmadik helyen végzek. Áldozni kellett — A fejés gépesített. A napi 500-600 litert a másfél évtizede létesített hűtőházban tárolja. Szerződésben áll a Törökbálinton lévő Budatej Vállalattal. A „közvetítő’’ szerepét a toki Egyetértés Termelőszövetkezet vállalta, mintegy igazolva, hogy vannak téeszek, amelyek idejekorán felismerték, a szorgos gazdákat ösztönözni és támogatni kell. Az udvart több száz köbméternyi betonnal borította be. Alkalmi munkásai és fizetett főállású dolgozója nagyon ügyelnek a higiéniára. Mindenütt példás a rend. a tisztaság. A lóistálló állománya a közelmúltban ménnel gyarapodott, s a hároméves pompás állat nagy hasznot hozhat tartójának, hiszen a környék gazdái a Balázs-birtokra hordják fedeztetni a kancákat. Szalmabálahegyek magasodnak a gazdasági épületek mögött. A levegőben terjengő siAz utód Bemutatták azt a szélgömböt, amely a vörös csillag előtt díszítette a Parlament kupoláját. A szélgömb jelenleg az Országház padlásán „pihen” a szétszedett csillag társaságában. A szakemberek jelenleg arról tárgyalnak, mikor kerüljön vissza eredeti helyére a felújított gömb vagy újonnan elkészített társa. Felvételünkön az eredeti gömb a szétszedett csillag társaságában Csibészek ellen Alsónémediben Éjszakai portyák Alsónémedin a közelmúltban huszonnégy tagú bűnmegelőzési csoport alakult. A társaságban tsz-tagok, önkéntes tűzoltók, vendéglátós üzletek munkatársai és vezetői, közintézmények alkalmazottai vannak. A kis csapathoz a napokban kisiparosok is csatlakoztak. Az önkéntes bűnüldözők éjszaka saját kocsijaikkal portyáznak Alsónémedi utcáin. Mióta járják a falut, autófel- törőket, betörőket, körözött személyeket fogtak el. lószag egyúttal azt is jelzi, hogy itt aztán valóban bősé- ges az „étlap”. A szüntelenül zakatoló, villanymotorai hajtott szecskavágó gép mindig friss kukoricaszárt és szénát vagy lucernát biztosít az abrakba. Balázs Lászlót nemrég sérvvel műtötték. Minden bizonynyal szüksége lenne a pihenésre. Erről azonban hallani sem akar. — Nézze, hozzászoktam ahhoz, hogy hajnalban kelek, s napestig dolgozom. Nem tudnám elképzelni azt. hogy csak úgy, urasan, „komótosan” körbejárjam a gazdaságomat, s figyeljem az embereim ténykedését. Adóznia eddig nem kellett, hiszen a birtokot családi vállalkozásban működteti. A vállalkozási listán van két fia és menyei meg természetesen a felesége. — Ha akár egy fillért is fizetnem kellene, rögtön abbahagynám, s az egészet, 24 esztendő verejtékes munkáját szívfájdalom nélkül felszámolnám. Ugyanis amit elértem, azért áldozni kellett. A kiadások pedig nincsenek arányban a bevételekkel. Minden drágul, s bizony gyakorta hallani, hogy a hozzám hasonló gazdálkodók már-már azon törik a fejüket, hogy profilt váltanak, vagyis mással, kevésbé munkaigényes tevékenységgel próbálkoznak. A napokban Fejér megyében, Mányban tartózkodott, ahol a helyi kisgazdák üléseztek. Mint mondja, szimpatizál elképzeléseikkel. — Naponta hallom a rádióban, vagy olvasom a különböző lapokban, hogy rá kell hangolni a nemzetgazdaságot Ha úgy ah is egy családfő olyan munkát talál magának, amellyel az átlagosnál valamivel több pénzt visz haza, otthon valósággal ünnepük, körülugrálják. Megkímélik a házi munkáktól, elébe rakják az ételt, és lábujjhegyen' járnak, ha pihen. Tehát biztos hátteret nyújtanak ahhoz, hogy minél többet, minél nyugod- tabban dolgozhasson, ne kelljen semmi mással törődnie. Az asszonyok viszont, ha többet akarnak dolgozni, keljenek fel korábban — mondják a teremtés koronái. Álomszép üzletet láttam Dabas központjában, lakásfelszerelési tárgyakkal kereskedik a tulajdonos, egy kétgyermekes családanya, ö még viszonylag elégedett, a biztos otthoni háttér támaszt nyújt, bár a munka eredménye nem egészen az, amire számított. — Valahogyan a családi munkamegosztást is megoldottuk, mert a délutáni zárás után jön az árubeszerzés, rohangálás, hivatalos ügyek intézése. Ha mindent el akarok végezni, nagyon korán kell fölkelnem. Szerencsére a gyerekek már nagyobbak, és egészen önállóak, de a kamaszkornak is megvannak a maga problémái, és a tanulásba be kell segíteni esténként. Most több a pénzünk, mint amikor még hivatalba jártam, de nem annyival, mint amennyivel a munka. Másrészt most bezár- tabb világban élek, itt ülök egész nap az üzletben, vagy bent a házban mosok, főzök, vasalok, takarítok hajnaltól késő estig, Nem beszélve a horribilis befektetésekről. — Megtérült már belőle valamennyi? — Dehogy, még csak nemrégiben nyitottam. Mindig a piacra. Piacgazdálkodást pedig csak akkor lehet meggyökereztetni, ha van mit és hol értékesíteni. Nem tagadom, egyre jobban és helyenként indulatosan figyelem a különböző pártok agrártéziseigől szóló korteshíreket. Ügy gón- dolom, hogy az a párt képes maga mellé állítani a vidéket, a falvak népét, amelyik ismeri is az ott élők napi gondjait, tud világos és megvalósítható programot felvázolni és azért kiállni. Csak lazítás... Egyre nagyobb a jövésmenés, vendégjárás Balázsék- nál. Megérkezett Sándor nevű testvéröccse, aki szintén vállalkozó. Kettős minőségben dolgozik. Tagja a toki Egyetértés Termelőszövetkezetnek, s ugyanakkor hatodmagával magánvállalkozásban bérli a szövetkezet 270 darabos szarva,smarhatelepét. Tisztán havi 270 ezer forintot adnak le a téesznek, s a fennmaradó összegen osztozkodnak. — Az ismerőseim, a tőlem tanácsokat kérők leginkább azért keresnek meg, hogy mit hallok, mikor lesz már földosztás. mikor kapják vissza a jogosultak, az igénylők a közösbe vitt földjüket, hiszen valamilyen alapról csak el kell indulni. Vállalkozónak ugyanis nem születik az ember, hanem azzá lesz. Ügy vélem, a még meglévő munkakedvet, a parasztember földéhségét minél előbb ki kell elégíteni. Az udvarról kigurul egy Lada személygépkocsi. Felesége a tejpénzért siet, míg a gazda „lazításként” jól kibeszélhette magát vendégeivel. Gyócsl László vonzottak az ilyen üzletek. Pesten már ismertek a boltosok, annyit járkáltam be hozzájuk nézelődni. Kérdezték is, miért nem nyitok egyet. Ez volt egyébként a legtöbb tanács, amit a kollégáktól kaptam, mert amikor végül rászántam magam a nagy lépésre, megfagyott körülöttem a levegő. Többé senkitől semmi ötletet, segítséget nem kaptam. Mindent nekem kellett felkutatnom, kitalálnom. És a rengeteg engedély, a hivatalok! Saját pénzemet teszem kockára, és ebben legalább félszáz jogszabály gátol. A megtérülés? Évek kellenek majd hozzá. A kisközségben ez az egyetlen fodrászat, a közeli borbélyműhelyen kívül. Mégsem tolonganak a vendégek, pedig a kis üzlet ragyog a tisztaságtól, az emberek pedig szívesen betérnek még egy kis tereferé- re is. — Én a kamatadó miatt vagyok kiakadva — meséli félig tréfásan, félig szomorkásán az üzletasszony. — Vettem ugyanis egy kicsi, tanácsi érté- kesítésű öröklakást. Egyedül nevelem a kislányomat. Annak idején a gyerek után kaptam 30 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt. Azóta ez már többszörösére emelkedett. A legtisztességesebb az lenne, ha a különbözetet az OTP jóváírná a törlesztésből, de ha már az lehetetlen, akkor legalább ez után ne kéne a kamatadót fizetni. Hiszen most megint a legszegényebbek isszák meg a levét, mert akinek valamennyi pénze volt, az vissza tudta fizetni a tartozását, mielőtt lehúzták a rolót. Tudom, ezek apróságok, de nem kicsinyességből mondom, hanem azért, mert nekem az utolsó fillér is számít. Mire minden kifizetek, 1500 forintom marad élelemre, ruhára kettőnknek. Presszó egy modern szolgáltatóház földszintjén. Kívülről igen nagyvonalú, amint azonban belépek... Alkoholgőz, cigarettafüst, izzadtságszag. A kis asztalok mellett a közeli építkezésről betért melósok ísz- szák a féldeciket, majdnem mindenki részeg. Legszívesebben visszafordulnék, de ha már bejöttem, nem sértem meg a pult mögött álló szomorú fiatal lányt azzal, hogy kifordulok. Rendelek egy kávét, és közben körülnézek. Az üzlet berendezése ugyanolyan színvonalas, mint amilyennek kívülről tűnt. Szép, elegáns a pult, a bárszékek, a burkolatok, sok a tükör, a lámpa, itt-ott színes gyertyák, tényleg nagyon ízléses minden, csak hát a közönség. A lánytól megtudom, hogy övé az üzlet. Szüleivel és kicsi gyerekével él együtt, akinek apjával nem tartja a kapcsolatot. Vendéglátást tanult, pincérnő volt, amíg szülei anyagi segítségével megépítette és berendezte saját üzletét. — Eredetileg exkluzív szórakozóhelynek szánta, ahol egy kávé, egy sütemény vagy némi rövidital mellett elüldögélnek délutánonként a város nyugdíjas polgárai, a kis asztaloknál pedig fiatalok randevúznak, üzletemberek tárgyalnak. Hanem úgy tűnik, erre itt nem volt igény, vagy ha volt is, az áremelés-sorozatok után már nem telik rá. Árainkat így egyre lejjebb és lejjebb kellett vinni, ha meg akartunk élni. Végül ez lett belőle. Kocsma. Rendes ember ide már csak véletlenül téved. A fal mellett három idős férfi üldögél, pecsétes kabátban, derekukon spárga. Egyikük — öreg, fogatlan emberke, hosszú sárgás szakálla és ritkás haja a feje körül lebeg — már annyira imbolyog az elfogyasztott adagoktól, hogy a kísérőnek kért üveg sört véletlenül a földre önti. — Mari, hozz egy rongyot! — kiált a lánynak a pult mögé. Előkerül a felmosórongy, az elegánsan öltözött fiatal lány kézén a csörgő karperecekkel hamar feltörli a szép padlócsempéről a kiömlött italt, miközben a három illuminált figura arrébb húzza a lábát. Azután visszamegy a pult mögé, elteszi a felmosórongyot, megtörü a kezét. A könnycseppet a szeme sarkában senki nem veszi észre. Szegő Krisztina LÁNCREAKCIÓK „Mindenki a piacról él’* — régi, szállóigévé vált mondás. S mennyi bölcsesség, igazság rejlik benne, azt manapság mindenki a maga bőrén érzi. Nemcsak akkor, amikor a piacon vevőként megjelenik, s az árak láttán a tervezett kétkilónyi mennyiséget egyből felére lefaragja. Miközben egyre szorgalmasabban talpalunk. Nagyáruházból a kis mellékutcában levő háztartási boltba. Mert valaki mondta, hogy ott ezeröt- százzal. olcsóbban kínálják a turmixgépet —, s láss csodát, igaz. Olyannyira, hogy két egyforma cipőnek sem egyforma az ára. Az jó, ha csak harminc-negyven forint az eltérés, de amikor már százhúsz-százötven, akkor az ember hajlandó úgymond „lemenni a térképről”. Időt, energiát nem kímélve, pedig manapság mindkettő drága, igen drága. Főként az utóbbi! Futunk a pénzünk után, csak nem elég gyorsan. Forintleértékelés forintleértékelést ér — csak a munkaerő nem értékelődik fel. így aztán panaszkodik az órabéres, a hivatalnok, s a vállalkozó is. Az utóbbi csak mostanság sorakozott a bérből és fizetésből élők mellé. Bár panaszkodott azelőtt is — úgy megszokásból, sikkből, most viszont valami igazsága csak-csak vagyon. Mert ebben a pénzszűke világban, ahol mindenki a „piacról él”, ki csak teheti, újabb források után kutat. Pénzforrások után. Mert drága a villany, a fűtés, a vízdíjat is úgy emelték, hogy csak na —, így aztán az üzemi, a munkahelyi, a művelődési házakban levő büfék bérbeadói újabb pénzforrás után néztek. Az csak kézenfekvő, hogy ha valahol van még keresnivaló, az büfé. Mert mennyiért is adták X. vagy Y. vállalkozónak bérbe? Kevésért, nagyon kevésért. Ha csak a fűtést, a világítást, a vízdíjat nézem, a bérbeadónak növekedett, a bérlőnek nem. Itt a lehetőség, éppen most. Az első etapban száz százalékkal lehet emelni. S emelték is! Hogy aztán a zsíros deszka hajszálvékony kenyér formájában, a rajta mutatóban levő öreg vöröshagyma kíséretében már huszonkét forint? Drága — fújja mindenki, még a helyiséget bérbeadó is. Mert szemérmetlenül emeli az árakat a büfés, nagyobb haszonra törekedve. Vagyis csak be akarja szedni azt, amit a vámon vesztett? Egyfajta láncreakció szenvedő alanyai vagyunk? Vajon eszébe jut valakinek? Aligha. Csak hárítiuk egymásra a költségek növekedését, miközben nem gondoljuk végig: a következő, tervezett áramfogyasztás számla elkészítésekor, mely az ésszerűségre, a célszerűségre épül, kiagyalói szerint — s újabb mérőórák felszereléséről szó sincs! — csúcsidőben drágább lesz a fény, mint éjszaka. Csák a diszkósok járhatnak jól. a büfések netn. S akkor bezárnak a mozikban, a művelődési otthonokban levő büfék. Mert már az újabb száz százalékot nem tudják lenyelni, vagy elfogadtatni fogyasztóikkal. Így aztán nem lesz kóla, zsíros deszka, rágó. csokiszelet. Marad a kintről hozott szotyo- la, s a takarítónő reggeli áldása. S a kérdés: kinek jó ez? Neki. nekem, nekünk? Egyikünknek sem! Ha az üzemi büfében a cigaretta árát a bérleti díi összege határozza meg? Még csak nem is jogtalan! Mert többe jön, s a vállalkozók is a „piacról élnek” —-, s ellentétben a korábbiakkal, a kis büféseknek bealkonyult. S nem örülök ennek, mert megint csak mi húzzuk a rövidebbet! Éjszakai áramfogyasztást mérő órák, s vízfogyasztást jelzők nélkül. Varga Edit Sz. K. Indulatosan figyeli a pártokat Bőséges étlap - marháknak
