Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

1990. FEBRUAR 16., PÉNTEK MEGYE! 3 íimm Amíg nincs pénz, nincs alváz „Menjünk inkább lepkét fogni" Ismert ismeretlen tettesek Csillagvirágos demokrácia Iskolatéesz Ráckevén Általános iskolás. tanulók alakítottak termelőszövetke­zetet Ráckevén. Az Aranyka­lász Mgtsz-től bérbe vett föl­dön lucernát, kukoricát termel­nek, mellyel saját nyúl- és sertésfarmjukat látják el. Hat­van iskolás gyerek a napi ta­nulás mellett elsajátítja az állattartás gyakorlatát, de emellett közel százezer fo­rintos nyereséget is tervez­nek, melyből jut kirándulá­sokra, tanszerekre, írószerek vásárlására is A CÍMZETT BERNECEBARÁTI Választ kaptak a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság miniszterelnökéhez, Marian Calfához küldött levelükre a bernecebaráti Ipolyvölgye Kör­nyezetvédő Egyesület tagjai. Az elmúlt hetekben a magyar környezetvédők ugyanis hi­vatalos tájékoztatást kértek a magyar határtól nem messze, csehszlovák területen épülő muhi atomerőművel kapcso­latban. A Prágából érkezett levélben a csehszlovák ener­getikai kormánybiztos arról értesíti a bernecebaráti kör­nyezetvédőket, hogy a levelet és a kérést továbbították Po­zsonyba, a Szlovák Energetikai Vállalathoz, amelynek képvi­selője — az időpont egyezte­tése után — Bernecebarátiban felvilágosítást ad a magyar la­kosságnak az épülő atomerő­műről. Ismét elakadt a gépezet: két napja jelentették be — errőr tegnapi lapunkban is beszámoltunk —, hogy a Cse­pel Autógyár mindaddig nem szállít alvázakat az Ikarus­nak, amíg az autóbuszgyár nem fizeti meg csaknem egy- milliárd forintos tartozását. Gyakorlatilag tehát áll az egész ' vertikum, ami esetünk­ben 80—85 ezer embernek ad kenyeret. Egy olyan kapacitás kihasználatlan ebben a pilla­natban, amely szinte egyedül­álló a világon és kifejezetten a külpiacokra épít: egyes számítások szerint a hazai igények tizenötszörösének elő­állítására képes. — A kormány hozott egy döntést, s ezzel elvágta az ér­tékesítési lehetőségeket — mondta Lukácsi Gábor, a Csepel Autógyár vezérigazga­tója tegnap. — A kész buszok itt rohadnak az Ikarus udva­rán. Ha nincs eladás, nincs pénz, ha nincs pénz, ugyan miből fedezzük a termelés költségeit?! A mátyásföldiek és mi lettünk a céltábla most, de ezt nem tűrhetjük. Mi azt mondtuk: a Magyar Hitelbank az Ikarus számlavezetője, fi­zesse hát ki a tartozást és adjon garanciát a továbjpi szállítások pénzügyi fedezeté­re. Az MHB pedig hajtsa be a követeléseit attól, aki a szovjet exportot korlátozó in­tézkedést hozta. — Meddig állhat a terme­lési Mi lesz, ha hetekig, sőt hónapokig tart a kötélhúzás? — Addig állunk, amíg nem fizetnek, ez elhatározott szán­dékunk. Minden nyomásnak ellenállunk, mert nem tehe­tünk mást: ha nincs pénz, nincs értelme dolgozni. De ha bárkinek jobb ötlete van, azonnal értesítsen. Jöjjön ide például Beck Tamás keres- .kedelmi miniszter és vezé­nyelje ő a parádét, ha ott a minisztériumban ehhez job­ban értenek! — Az árviták már tavaly áprilisban is kiéleződtek. Ak­kor is felmerült, hogy a Cse­pel Autógyár túlságosan is egy lábon áll, ezért váltani kelle­ne, de legalábbis körülnézni a piacon. Ügy tűnik, nem sok történt önöknél ebben az ügyben. — Dehogynem! Folyamato­san próbálkozunk, de egy alapvető profilváltáshoz idő, legalább hat-nyolc év kell. És pénz! Egyelőre viszont még az Ikarusnál tartunk. — Ezek szerint önök most kivárnak? — Nem, szó sincs róla, hogy tétlenül néznénk a dolgokat. Elküldtem egy csomó levelet, és tájékoztattam az illetékese­ket. Igyekszem minél nagyobb lármát csapni. Abban remény­kedem, hogy akikre tartozik, ennek hatására nagyon gyor­san felébrednek és cseleked­nek. — Mit szólnak a dolgozók a vállalat döntéséhez? — Hát nem tapsolnak neki, az biztos. Állandó nyomás alatt állunk, a szakszervezet is folyamatosan követelőzik, s ez ebben a helyzetben termé­szetes. De azt szeretném, ha megértenék: nem a Csepel Autógyár más vezetőin múlik a jövőnk. — Még az is megeshet, hogy végleg leállítják az ol- vázgyártást? — Meg. ígérhetem, kitar­tóak leszünk. De nem is le­hetünk mást. Az a vélemé­nyem, hogy ha kell, menjünk el például lepkét fogni, vagy bárhová, amiből meg lehet élni. — Ezt nem gondolhatja ko­molyan ... — De igen! Ha ugyanis nem kapunk pénzt a termé­keinkért, nem tudom fizetni az embereket. Köszönömért pedig nincs üzlet. A felelősség a mostani helyzetért azokat terheli, akik végighajszolták, hogy az elmúlt húsz esztendő­ben létrehozzunk az ország­ban egy hatalmas autóbusz- gyártó kapacitást, amelyet most egy adminisztratív intéz­kedéssel teljes tétlenségre kényszerítenek. ★ Tegnap késő este, lapzárta előtt néhány perccel hallottuk a hírt: az Ikarusnál is leállí­tották a termelést. Ez a döntés mintegy 10 ezer embert érint, akikkel sikerült megállapodni arról, hogy a vállalat úgyne­vezett állásidöpénzt fizet, amely az alapbér 80 százaléka. Mint az Ikarus vezetői el­mondták, a leállítás miatt nemcsak a Szovjetunióba és az NDK-ba irányuló szállí­tásokat nem tudják teljesíte­ni, hanem kénytelenek a nyu­gati exportszerződéseket is felrúgni. Ennek pedig egy nyilvánvaló következménye hamarosan jelentkezik : tete­mes kötbért kell a vállalatnak dollárban kifizetnie a jármű­vekre hiába váró tőkés part­nereknek. F. Z. ^ A váci pártházról leszerelt ^ vörös csillag valahol egy rak- ^ tárban pihen. Tárgy lett belőle, S talán leltári számot is kapott, S s ma már senki sem mondja ^ az érintettek közül, hogy sa.i- ^ nálná ilyetén átalakulását. I Hogy a „csillagvirág” akció e mégis botrányt kavarhatott a ^ városban, az arra enged követ- ^ keztetni, hogy ez a csillag ^ mindig, vagy már megint — i jelkép. Igaz, most mást jcl- g képez, mint fénykorában. Február 1-jén a Fidesz vá­ci csoportja leszerelte a párt­ház tetejéről a vörös csillagot. A tettüket vállalták, a „hely­színen” otthagyták emblé­májukat, s indokaikat is ki­fejtették lapunkhoz ,küldött levelükben, a helyi ellenzéki újságban, sőt, az akció előtt többször fölvetették a dolgot a helyi kerékasztal-tárgyalá­sokon. A csillag eltávolítása mégis meglepetést, fölháboro- dást váltott ki, sőt, két hét alatt odáig jutott az ügy, hogy az MSZP városi irodájának elnöke ismeretlen tettes ellen bejelentést tett a rendőrségen. A vád: a párt tulajdonának megrongálása. A bejelentésről hétfő esti ülésén döntött az elnökség, az indokokról Lábai László ezt mondja: — Semmilyen atrocitást nem vagyunk hajlandóak el­tűrni a pártházban. A mun­katársaimat állandóan zak­latják, fenyegetik, behatolnak a házba, már szinte rettegés­ben élünk. Mi is türelmesek voltunk az ellenzékkel, és azt hiszem, joggal várjuk el, hogy ők is toleránsak legyenek ve- iünk szemben. Azt a csillagot leszedtük volna mi is, nem volt szükségünk a Fidesz se­gítségére. — A vörös csillag nem jel­képe az MSZP-nek, miért hát ez a fölháborodás? t- Nem elsősorban e csillag miatt. Az eltávolítás módja, az ilyen önkényes megoldások miatt vagyunk fölháborodva. Ha bejönnek hozzánk a fi- deszesek az irodába, megbe­szélhettük volna. — Közismert, hogy a Fi­desz távolította eV a csilla­got. Miért ismeretlen tettes ellen tettek bejelentést? — Én gyanítom, hogy kik voltak, de az esetet nem lát­tam. A vörös csillagot — annak a parlamenti döntésnek az ér­telmében, miszerint középü­leteken nem lehet egyetlen párt jelképe sem — a ta­nácsnak kellett volna leszerel­nie. Ha az övé lett volna a ház. A fideszesek, abban a hiszemben, hogy a tanác3 át­vette az MSZP-től a házat, az ő számlájukra írta a késleke­dést. S mivel február elsején még mindig a helyén volt a csillag, ők léptek az ügyben. A Fidesz váci csoportja sze­rint csak a törvényt hajtották végre. Cselekedetük valószí­nűleg félreértésen alapul: a pártház ugyanis jogilag még az MSZP tulajdona, minden tar­tozékával együtt. A váci ta­nácsházán dr. Bóth János el­nök és dr. Kovács Tibor vb- titkár az egész ügyet jogi zűr­zavar termékének minősíti. — A decemberi kormányha­tározat után, miszerint az MSZP számoljon el a vagyo­nával, jelentkezett a párt vá­ci irodája, hogy átadják a házat a tanácsnak. A tulaj­donjogi része azonban még mindig nincs rendezve: a te­lekkönyv még mindig a párt kezelésében álló ingatlanként tartja számon a házat. Ennek rendezése a kormányra vár, de a döntést január végétől február végére halasztották. Amíg pedig nem vagyunk tu­lajdonosok, nem nyúlhatunk a máséhoz. Ha mi szereljük le a csillagot, akkor mi kerül­tünk volna abba a helyzetbe, amibe most a Fidesz. A fi­deszesek önbíráskodtak, meg­sértették azt a megállapodást, amely a kerékasztalnál szü­letett a politikai kultúráról, a szélsőséges cselekedetektől va­ló tartózkodásról. Szerintünk a Fidesz lehetett volna 'türel­mesebb, beláthatta volna, hogy átmeneti állapotról van szó. A pártházról a párt már lemondott, de az állam, vagyis a tanács még nem vette át. A váci Fidesz-csoport nevé­ben ifjabb Ferjancsics László és Telegdy András erősítette meg, hogy a „csillagvirág”-ak­ciót a Fidesz hajtotta végre, azért is hagyták ott a csilla­gon a „névjegyüket’. — Mi nem zaklatjuk az MSZP-seket, nem érünk rá a választási kampány kellős kö­zepén a pártházban ücsörög­ni és ijesztgetni. A csillag le­szerelését azért vállaltuk a tanács helyett, társadalmi munkában, mert az embere­ket szerintünk már nagyon irritálta a csillag jelenléte. Fél óra alatt elvégeztük azt, amit a tanács nem volt képes hetekig. Mi nem akartuk meggyalázni vagy tönkretenni a vörös csillagot, mint ahogy azt nem is tettük. Pusztán a törvények betartatásáról van szó. És mi is türelmesek, vol­tunk, egészen január 31-ig — az előírt határidőig — vár­tuk, hogy történik valami. Nem érezzük úgy, hogy tör­vénysértő dolgot műveltünk volna, állunk elébe a jogi fe­lelősségre vonásnak. De ha az bizonyosodik be, hogy alaptalan az MSZP vádja, ak­kor hitelrontásért bepereljük őket. Nagy, nyilvános perre per­sze nem kell számítani. Bo­ros Zoltán kapitányságvezető azt mondja, hogy mindössze 100-200 forintos kárról van szó, annak a négy szögvasnak az elvágásáról, ami a csilla­got tartotta. A csillagot a rendőrök épségben, sértetlenül találták meg a tetőn, tehát, amennyiben kiderítik az el­követők személyét, csak sza­bálysértési eljárást indíthat ellenük a tanács igazgatás- rendészete. A büntetés lehet figyelmeztetés, de lehet 20 ezer forintig terjedő pénzbír­ság. Büntetőjogilag tehát tu­lajdon elleni szabálysértésről van szó. A csillag pihen a raktár­ban, a városban pedig dúl­nak az indulatok. Vádaskod­nak, pereskednek, önkényes- kedésről, toleranciáról, jog­államról, konszenzusról be­szélnek az érdekeltek. Pedig úgy tűnik, csak arról van szó, hogy félreértették egymást. A Fidesz azt hitte, már államo­sítva van a pártház, csilla- g óstul-mindenestül, s a ta­nács késlekedik az államosí­tott csillag jogszabályban elő­írt eltávolításával, s ezen az alapon vették kézbe a dol­got. Lépésüket az MSZP ön­kényeskedésnek minősíti, ma­guk a fideszesek teljesen jo­gosnak tartják, és persze van, aki a fiatalok türelmetlensé­géről beszél. De talán jobb lett volna arról beszélgetni, hogy miért nem értenek szót egy­mással, még mielőtt az újság hasábjain vitatkoznának. Szó­val, hogy tulajdonképpen miért is nem leszünk jogál­lam, meg demokrácia pusztán attól, hogy a homlokzatról a raktárba kerül a csillag. Jakubovits Anna Fürge kezek A Shuler írőszcrkcrcskedelmí vállalat Szigetbecscm található üzemében a 40 tonnás öreg masinán kis irodagépekhez ál­lít elő alkatrészeket Rigó Fe- rencné betanított munkás, aki nemrég még varrodában dol­gozott. Felvételünkön 700-as oldalfalkcngyel szegccselését végzi (Pék Veronika felvétele) Ki drágát vet; olcsót arat Kamatlábon áll a Az utcán éppúgy, mint a televízióban, másról sem hal­lani, mint az élelmiszer-ár­emelésről, valamint ezek „okozójáról”, haszonélvezői­ről: az élelmiszer-ipari nagy- vállalatokról. Hasonlót halla­ni szélsőbaltól szélsőjob­big szinte valamennyi párt pódiuma felől is, ma már szinte a választási propa­ganda része a mezőgazdaság nagyüzemeinek bezárására tett ígéret. Tulajdonképpen csak azt akartam megkérdez­ni a megye egyik élelmiszer- ipari nagyvállalatának, a Bu­dapesti és Pest Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak az igazgatójától, dr. Csonka Tibortól: hogyan ér­zik magukat ebben a légkör­ben? Persze, utána mégis több kérdést kellett feltennem, va­lamint nyitva hagynom ... — Felelőtlenségnek tartom, hogy pálcát gkarnak törni fe­lettünk — mondja a gabona­forgalmi igazgató. — Abból kellene kiindulni, mennyire sújtotta az egész élelmiszer- ipart az élelem árát mester­ségesen alacsonyan tartó szo­ciálpolitika. Évtizedeken át akadályozták a mezőgazdasá­gi piaci viszonyok kialakulá­sát. Egy példa a sok közül: 1984-ben 3600 forintért vásá­rolhatta fel a gabonaipar a gabona tonnáját, s nem is ad­hatott ennél többet a vállalat majd’ öt esztendőn keresztül. Ez alatt az idő alatt persze az iparnak nem kellett ilyen árönmérsékletet tanúsítania, az iparcikkek ára elérte a va­lamikori kivánalmas célt, a csillagos eget. — A mezőgazdaság árai az állami akaratot tükrözték, s ránk, az akkori trösztre, mo­nopóliumra hárul hosszú éve­ken át a feladat, hogy ezt az akaratot érvényesítsük a me­zőgazdaságban. Hát, úgy lát­szik, ezt néhányan nem tud­ják megbocsátani nekünk ... Pedig a malomipari válla­lat azóta se nem hatóság, se nem tröszt, csupán vállalat — bár nagy, az kétségtelen. Va­jon ez a nagyüzemi lét meny­nyire oka a magas élelmiszer­áraknak? Vegyük például a legfontosabbat, a kenyeret. Tudjuk, hogy a 14 forintos ke­nyér négyforintos búzából ké­szül. E nagy árkülönbözetben mekkora a malomipariak fe­lelőssége? — Pontosan 417 forintért vásároltuk fel a búza mázsá­ját, s azt 633 forintos átlag­áron adjuk tovább — mondja az igazgató. Ebből már látható, hogy a nagyvállalat jussa a kenyér 14 forintjából csekély. S ez még inkább igaz, ha figyelem­be vesszük, hogy még eme nem túl nagy árkülönbözet részét sem a reform kerékkö­tőjének tartott élelmiszer- ipari nagyvállalat, hanem a reform úttörőinek tartott bankok vágják zsebre: ugyan­is, amíg a búza raktárban várja, hogy kenyér lehessen belőle, addig a bankok nem tétlenkednek: kemény kamat­tal kérik vissza az aratás után adott kölcsönt. Így tehát, ha a búza csak egy fél esztendőt is áll a hombárban, anélkül hogy hozzányúlnánk, máris ötven forinttal lesz drágább a felhasználás idejére. Az infláció tehát vágtat, Pest megye malmai viszont lassan őrölnek. Mi lesz hol­napi kenyerünkkel? Mert hol­napra lakói szeretnénk len­ni a közös európai háznak, ott azonban a kenyér nyolcvan- dekás veknijeit száz-kétszáz forintos átszámított áron for­galmazzák. S ez is újabb gon­dot jelent a gabonások háza táján. A búza értéke piacon­ként roppant eltérő: tavaly tőlünk keletre nyolcvan rube­lért mérték mázsáját, nyugat­ra viszont elérte a százötven dollárt is! Érthető, ha a ter­melők a dolláros piac irányá­ba tülekednek, s Hegyeshalom gabona felé küldenék a búzát még Mosonmagyaróvárról is. Csak­hogy nem maradhatunk ke- nyérnekvaló nélkül: a nö­vényt, melyet valaha Életnek neveztek, ma stratégiai cikk­nek minősítik — általában alig tíz százaléka lépheti át az országhatárt. Persze, se­melyik tsz, állami gazdaság, sőt, farmer nem élvezhet ak­kora kivételezettséget, hogy éppen ő adhassa el dollárért aratását: a tervek szerint a malomipar által felvásárolt gabona a -„nagy kalapból” ke­rül ki majd exportra, s en­nek többlethasznát arányosan osztják majd szét a malom­ipar hombárjait megtöltő gaz­dálkodók között. Ezzel a lépéssel talán ki tu­dunk kerülni a malomkövek közül. Azonban van olyan fej­lemény, amely komolyan ag­gasztja a mezőgazdaságért fe­lelősséget érző embereket. 1989. január elsejétől a gabo­na szabadáras lett — ezt kí­vánja a piaci viszonyok meg­teremtése. De hogy a kenyér ára ne érje el a piaci viszo­nyok között élő nyugatiak ke­nyerének árát, ezt a piacte­remtő intézkedést is felemá­san hozták meg az illetékesek: kitervelték, hogy csak a si­lány takarmánybúza lehessen szabadáras, a kenyérnek való. úgynevezett malmi búza le­gyen továbbra is kötött érté­kű. Ennek az intézkedésnek az lett a következménye, hogy ma a szabadpiacon drágább a takarmánybúza, mint a ne­mesített Elet. Vajon lesz a jö­vőben olyan termelő, aki drá­ga vetőmagot vet a földbe, hogy azt olcsón eladhassa, ahelyett, hogy kommersz bú­zát szórjon szét a parlagon, s a kikelt növényt jó áron érté­kesítse? Bizony itt már régen lát­ható, hogy a nagyüzemek léte, nem léte kérdése eltörpül a piaci viszonyok hiánya mel­lett. A rpezőgazdászok feje fölött osztják titkos kezek a szabályozók kártyalapjait, egyre csak elodázva — de mit is? Sajnos, attól félek, azt, hogy olyan reális ára legyen a terményeknek, amikor már a gyatra hazai ipar jövedel­méből élők már meg sem tud­ják azokat venni... A megyei malomipari válla­lat mindenesetre nem vár tét­lenül. Tervezik a részvénytár­sasággá alakulást, mégpedig oly. módon, hogy a termelők, egyéb üzletfelek is érdekeltek legyenek a vállalat eredmé­nyességében. Lehetne meghi­telezett részvényeket osztani a termelők között; ennek aka­dálya viszont azt, hogy a jo­gi részleteket a parlament ez ideig nem vitatta meg. Tóth Béla Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom