Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
Piacgazdaság máról holnapra Több a szöveg, mint a tett Borban az igazság, de lesz-e vigasz? A főnök a Szolidaritást szervezi Hazánkba érkezett A csehszlovák külügyminiszter Horn Gyula külügyminiszter meghívására pénteken munkamegbeszélésre hazánkba érkezett Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter. A csehszlovák diplomácia vezetője röviddel megérkezése után megkezdte hivatalos tárgyalásait magvar kollégájával A magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyaláson a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről, az együttműködés legfontosabb kérdéseiről folytattak kötetlen eszmecserét. E megdöbbentő módszert Bajcsi István rendőr főhadnagy választotta, ma még tisztázatlan indítékokból. Csak találgathatunk: pénzért, az SZDSZ iránti elkötelezettségből, esetleg kollégái elleni bosszúból tette? Tény — 6 ezt dr. Stefán Géza ezredes, a BRFK parancsnokának állambiztonsági helyettese is megerősítette az újságirók előtt —, hogy a világ bármely országában a szigorúan védett szolgálati titkok kiadóit árulónak nevezik, s leleplezésük után néhány évre rács mögé dugják. Bajcsi Istvánnak azonban minden jel szerint a haja szála sem görbül meg, mert egyelőre — tetszik, nem tetszik — pellengérre állított munkatársai kénytelenek vele együtt dolgozni. Dr. Stefán Géza megpróbálta bemutatni, milyen tevékenységet is fejt ki a belbiztonsági szolgálat, már csak azért is, mert az utóbbi időben több, nem a valóságnak megfelelő nyilatkozat jelent meg a sajtóban. Név szerint említette ' például Csengey DéAllami gazdaságok, termelőszövetkezetek, élelmiszer- ipari üzemek vezetői és egyéni gazdálkodók mondták ki tavaly november végén a Magyar Agrárkamara megalakulását. A megindult önszerveződés eredményeképpen 11 megyei, illetve térségi kamara alakult meg. A Pest és Nóg- rád megyei Mezőgazdasági Kamara elnöke Dobrovitz József lett A vecsési Ferihegy Mgtsz elnökét arról kérdeztem, mi nest, aki a Magyar Demokrata Fórum nevében azt állította, hogy sok egyéb között a Securitatéval kapcsolatos iratokat is megsemmisítenek a Belügyminisztériumban. Az ezredes szerint erről szó sincs, sőt azokat a dokumentumokat is megőrzik, amelyek a későbbi történelmi kutatások számára fontosak lehetnek. A katonai ügyészség egyébként minden, a lehallgatási botránnyal kapcsolatos dossziét zárolt, s jelenleg csak a jogszabályoknak megfelelő, az ügyhöz nem kapcsolódó iratok kerülnek selejtezésre. A sajtótájékoztatón az ezredes felhívta arra is a figyelmet. hogy erre a botrányra nem került volna sor, ha a korábban tárgyalásokat folytató ellenzéki kerekasztal és az MSZMP megfelelő figyelmet fordít egy új nemzet- biztonsági törvény megalkotására. Bár a szolgálat tagjai — egy kivételével, de ő már nem dolgozik közöttük — felesküdtek az új alkotmányra és a köztársaságra, ellentmondásos a helyzet, mert a már említett törvény hiányában történt az eltelt hat hét alatt, megkezdte-e már az érdemi munkát a megyei kamara? Dobrovitz József szerint kevés a marketing szemléletű agrárszakember, s a piacgazdasággal kapcsolatban is több a szöveg, mint a cselekvés. Szerinte káros az a nézet, amely a piac kialakulását egy hosz- szabb folyamatnak képzeli. Csak a demagógok, a diktatúrához görcsösen ragaszkodók osztják ezt a véleményt. A még érvényesek a régebbi jogszabályok. A szervezetben pedig mindenki parancsra cselekszik, így még akkor is kénytelenek engedelmeskedni, ha tudják: másként is lehetne csinálni. Az újságírók kérdéseire válaszolva dr. Stefán Géza elmondta: egyesek nyilvánvalóan a szolgálat szétverésére törekednek, ám nem árt tudni, hogy a világon minden országban működik állambiztonsági szervezet, s ezek kivétel nélkül foglalkoznak telefonok lehallgatásával és a levelek ellenőrzésével. Ezzel az a céljuk hogy egyrészt akadályozzák a külföldi hírszerzők és ügynökök tevékenységét, másrészt időben tudomást szerezzenek a készülő bűncselekményekről. Példa- (Folytatás a 3. oldalon./ lassú átmenet közben a nemzetgazdaság szép lassan tönkremegy, s odajutunk, hogy végül még hitelforrásaink is elapadnak. Szerinte akár máról holnapra áttérhetnénk a piacgazdaságra, igaz, ehhez meg kellene szüntetni a különböző tervhivatalokat, tervbizottságokat. Szerinte akkor sem alakulna ki zűrzavar, hiszen ahol piac van, ott nincs anarchia, ott a piac szigorú törvényei szabályoznak. Példaként Japánt és Dél-Koreát említette, ahol viharos gyorsasággal végbementek ezek a változások. A folyót is először hagyni kell folyni a medrében, s csak azután szabályozni. A piacorientált gazdálkodással két év alatt Magyarország elérhetné a déleurópai országok színvonalát. A szomszédos Ausztriától a lemaradásunk legalább 30-40 év, ha várunk, a különbség még nagyobb lehet. A piacgazdálkodás viszonyai között fajsúlyosabb szerepe lehetne a kamaráknak is. Fontosnak tartja, hogy segítsék az információáramlást, a tagok napra, órára kész piaci híreket kapjanak. A Világgazdasághoz hasonló önálló mező- gazdasági kamarai lapot szeretnének létrehozni, amely friss híreket, árindexeket közölne. A kamara a taggazdaságoknak külpiaci információkkal is szolgálna, valamint a szakhatósági feladatokat is ellátná. Kutatásokat, fejlesztéseket, szakképzést, kiállításszervezést is végeznének. Természetesen ez azt is jelentené, hogy a MÉM szerepe is alapvetően megváltozna. Dobrovitz József bízik abban, hogy a mezőgazdasági tárca is felnő a feladathoz, s az állami költségvetésből egy bizonyos részesedést kapnak, amely lehetővé tenné, hogy eredményesen dolgozhassanak. H. E. Dr. Gágány Tibor, a Pro- montorvin Részvénytársaság elnöke érkezett elsőnek vállalata éttermébe a január 12-én délután tartott szakszervezeti záró-alakuló ülésre. A főszervező Hajas Ervin műszaki ellenőr volt, aki életre hívta a Budafoki Borgazdaságban az új szakszervezeti csoportot, amely a Szolidaritás Szakszervezet keretén belül kíván ezentúl működni. Kettőjük között nagy vitára V"' kilátás, de az elnök a bevezető végighallgatása után hamar elmondta rövid mondó- káját, majd egy tárgyalásra hivatkozva magára akarta hagyni a társaságot. Mégis engedett a dolgozók marasztalásának és még néhány percet az ajtóban állva munkatársai között maradt. — Tudni szeretném, hogy miféle tárgyalások folynak a jövőnkről a fejünk felett. Miért csak a folyosói pletykákból tudhatunk arról, hogy sokunknak nem jut majd munka, ha bejegyezzük a részvénytársaságot — mondta Skultéti Lászióné. A kérdések áradata höm- pölygött a siető főnök felé, aki azokat csokorba szedte, s röviden válaszolt. — Először is, én épp oly szervezője vagyok a Szolidaritásnak, mint Hajas Ervin kollégám. Tegnap voltam a szentendrei részlegünknél és ezt a mai gyűlést megelőzve, az ottani Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetéből „átszerveztem” minden tagot ebbe az új mozgalomba. Ami a részvénytársaságot illeti, januártól alakultunk át, de hivatalosan csak június környékén jegyeztetjük be magunkat. Ha nem váltunk, akkor már a februári fizetéseket sem tudtuk volna kifizetni. Viszont ötven dolgozótól meg kell válnunk, de nekik is keresünk helyet, senki nem kerül az utcára. Végül arra a kérdésre, hogy miért emelkedett januártól a vezetők fi- (Folytatás a 3. oldalon.) Kitüntették a szóvivőt A Honvédelmi Minisztériumban pénteken ünnepségen köszöntötték azokat a tiszteket és polgári alkalmazottakat, akik a romániai forradalom időszakában kiemelkedő helytállást tanúsítottak. A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke a honvédelmi miniszter előterjesztésére a Magyar Köztársaság kardokkal díszített Csillagrendjével tüntette ki Keleti György ezredest, a minisztérium szóvivőjét. A honvédelmi miniszter elismerésben, kitüntetésben és soron kívüli előléptetésben részesített a Magyar Néphadsereg állományából 36 személyt, illetve 5 személyt az együttműködő . szervektől, szervezetektől. A jogsértések ellen tiltakozott tegnap a Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt a Belügyminisztérium biztonsági szolgálatának épülete előtt. Követelték a belügyminiszter lemondását TÖRÖLT TÖRVÉNY L ehetséges olyan helyzet, amikor egy meghozott törvényt szinte hatályossá válásának a pillanatában megsértenek a törvényt sürgetők? A kérdés napjainkban sajnálatosan aktuális. Tanúi lehetünk ugyanis annak, hogy a meghozott törvényeket — amelyeket olyannyira sürgettek a különböző szervezetek, politikusok — már a kihirdetés napján félretolják, mint érdektelent, mellőzhe- tőt, feleslegest. Itt van például az 1989. évi XXXIV. számú törvény. Ebben a többi között az olvasható: „Minden jelöltnek, pártnak a választásokra fordított állami és más pénzeszközök, anyagi támogatások mértékét, a felhasználás módját — orizágos összesítésben is — a sajtóban nyilvánosságra kell hozni.” Ki látott ilyen elszámolást a november 26-i népszavazás költségeiről? Néhány párt mondatott valamilyen összeget a képviselőjével. Ennyit, annyit, kedvük szerint. A honnét származott a pénz és mire, miként használtatott fel kérdéseire azonban egyetlen párt sem felelt. Holott törvény kötelezi erre ezeket a szervezeteket. A törvényt ezek a szervezetek sürgették! Talán csak nem azért, hogy o másiknak legyenek gondjai ? ! S ha azért, akkor sincsen felmentés a saját elszámolás alól. Nem találkoztunk egyetlen pártnak sem a törvény által előírt elszámolásával holott... voltak tapasztalataink arról, némelyik szervezet menynyit költhetett például rádió- és tévéreklámra. Az ókori Róma hagyta ránk a közmondást: jaj annak az államnak, amelynek polgárai büntetlenül sérthetik meg a törvényeket. Hazánkban nagy hagyományai vannak a törvények mellőzésének, s kétségtelen, a jaj sem maradt el... Közállapotaink jól illusztrálják, hová jutott az állam ilyen okok miatt (is), s mert gyakran éppen az állam volt (különböző szervezetei képében) a törvény első átlépője, mellőzője, különösebben nem lehet az állampolgár magánakcióin csodálkozni. A kérdés azonban az, vajon ott folytatjuk-e, ahol tegnap abbahagytuk?! A demokrácia építésének, a jogállamnak a jelszavával ma annyian.élnek, mint. soha a magyar történelem fo-. lyamán. Nincsen párt, politikai szervezet, amely ne azt hírelné magáról, ő a demokrácia bajnoka, a jogállam megteremtésének az elkötelezettje, s nincsen jogunk kételkedni ebben. Kételkednünk kell azonban abban, vajon egyeznek-e a szavak és a tettek, avagy a szavak csupán a tettek elfedésére kellenek?! A tettek és a szavak néni egyeznek. Ezt mutatja a frissen hozott 1989. évi XXXIV. sz. törvény sorsa, végrehajtása első percében annak törlése, ami éppen egy-egy adott politikai szervezetnek nem tetszik, nem a kedvére való. Persze, a. törölt rész abban a pillanatban előkerül majd, amikor valamelyik másik pártot kell fülön csípni, sarokba szorítani, gyanúsítani, lejáratni...! Akkor egyszeriben kórusa lesz a törvény- tisztelőknek: azokból, akik magukra nézve nem tartják kötelezőnek a törvényeket. Nem a maguk működésének törvényes keretek adta biztonsága miatt sürgettek, sürgetnek törvényeket némely szervezetek, hanem mert politikai eszközt (bunkót) remélnek kézhez kapni a jogszabállyal. Ez a benyomás alakul ki a hírlapíróban, amikor nemcsak az említett törvénynek a sorsát követi nyomon, hanem például a földtörvényét — ami a megyében kétes földeladási, földfoglalási akciónak egyaránt hivatkozási alapjául szolgált —, az átalakulási törvényét, amikor a repri- vatizálás tényeivel találkozik ... Valahogyan nem érzi az ember a demokrácia virágoskertjének illatát...! Egészen mást érez, s nem illatot, hanem szagot. Csatornabűzt! Azoknak a fairnél- léki módszereknek, bűvészkedéseknek, tömegmegtévesztéseknek a szagát, amelyektől megszabadulni reménykedett éppen az áhított pluralizmus, a ti ellenőriztek engem, én ellenőrizlek titeket gyakorlata által. Mivel magyarázható akkor ez a nagy, közös csend, hallgatás?! T örténelmi messzeségből, majdnem háromezer év távlatából szól az üzenet. Hésziodosz írta le a Munkák és napok soraiként: „Nem pusztítja a törvénytartó népet az ínség, / sem rontás, a nehéz munkát a siker koszorúzza.” S ha azok, akik oly nagy vehemenciával nógatják a népet a jogállamiságra, az elsők a maguk hozatta törvények törlésében, tehát megszegésében, akor vajon nem az ínség, nem a rontás köszönt (ismét) reánk? A kemény munka ellenére is, avagy — ha lesz kemény munka — azzal együtt is? S ha az ínség meg a rontás ismét itt lesz, akkor milyen koszorúkban reménykedhetünk? A siker koszorúiban semmi esetre sem. S ha nem, akkor ... akkor már csak a töviskoszorú marad. A jogállammal hitegetett nép homlokán. Mészáros Ottó Ums titkosy no Se ff yen nyilvános Áruló é Bajcsi István rendőr főhadnagy? I Bonyolódnak a dolgok a Dunagate névre keresztelt ^ lehallgatási botrány körül, amelyet a Szabad Demak- ^ ráták Szövetsége robbantott ki, nyilvánvalóan azzal a ^ szándékkal, hogy a választási kampány elején máris le- ^ járassa néhány riválisát. Persze, talán helyesebb lett vol- na azt írni: tisztul a kép. A tegnap délelőtt a Budapesti ^ Rendőr-főkapitányságon megtartott sajtótájékoztatón I ugyanis végre megtudhattuk, hogy ki adta át az állam- I biztonsági szolgálat munkatársai közül tegnapelőtt az ^ újabb iratokat az SZDSZ-nek.
