Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
4 %?Ùt1an 1990. JANUÁR 2., KEDD Szájtátva SZEXIOPOK Amikor először hallottam róla, azt hittem, vicc. Amikor másodszor és más helyen, úgy véltem, kamaszok otromba csínyének véletlen egybeesése. Amikor azonban a hatodik, a hetedik esetet mondták el a hatodik, a hetedik helyen, akkor rájöttem : ennek a fele sem tréfa. Ez már igen ! A magyar nép annyira áhítja a betűt és a képet, hogy ha másként nem megy, akkor feltöri érte a hírlapárusító pavilonokat, a trafikokat • • « Lopják az újságokat a megyében I Feltört pavilonok bizonyítják: még a bűn tabuja sem tartja vissza a betűtolvajokat. Már- már kihúztam magam — majdnem megkérdezve, első-e a Pest Megyei Hírlap, amit visznek —, hiszen nem csekélység tudni, lopják azt, amit tollforgató társaimmal elkövetünk, amikor .., Amikor szomorúan vehettem tudomásul: nem a politika miatt reccsen a rács, törik az üveg.'Hanem? Hááát... Szóval bizonyos hölgyek játszanak közre a dologban. Minél kevesebb ruhanemű van ezeken a hölgyeken, minél többet mutatnak meg bájaikból, s még inkább, minél több látható abból, ezek a bájak miként „működnek5* bizonyos helyzetekben, annál inkább tudható: lába kél a lapnak. A szexlapnak. Minél több látható abból, amit normális ember nem kíván tanúk előtt gyakorolni, annál sikeresebb a lap a szexlopók körében. Na, persze, bizonyára része van ebben a borsos árnak is, hiszen az értéket ugye, meg kell fizetni... S mit tehet a kispénzű szexrajongó?! Szex- lopóvá válik. Viszi úgy balkézről a lapot, nézegeti, mutogatja, kölcsönzi . . . Megoldás? Pörög az észkerék! Esetleg külön zár és kulcs minden laphoz. Robbanótöltet, működésbe lér akkor, amikor illetéktelen kéz ér a borítóhoz ... S mit mondjak? Ezek a legszerényebb ötleteim. Vannak jobbak is! Bár ahogyan a mai lapkiadási törekvéseket, a mindenáron nae-v hasznot „elvet5* ismerem, rövidesen teherkocsikkal indulhatnak a szexlopók a beszerzési utakra . .. S akkor mire megyek a kisipari ötleteimmel?:- MOTTO ^ Megvesztegethetetlen kritikus volt A színház szerelmese A Ceglédi Hírmondó decemberi számában felhívást tett közzé Kiss Györgyi művelődési felügyelő, miszerint várja a Kárpáti Aurélról elnevezett irodalmi társaság volt tagjainak jelentkezését, az újjáalakuláshoz. Ki volt a névadó és mi kötötte városunkhoz? Cegléden született 105 évvel ezelőtt. Neve Kárpáti Aurél, író-költő, színikritikus. Az esztergomi tanítóképző elvégzése után, 1905-től jelentek meg versei, novellái a különböző folyóiratokban, (A Hét, Vasárnapi Újság, Nyugat, Kritika, Pesti Napló). Első színházi kritikáját 1917- ben írta Molnár Ferenc Liliom című színműve felújító főpróbájáról, amely a Déli Hírlapban jelent meg. Hogy hogyan lett belőle színikritikus? Erre a kérdésre így válaszolt egy 1962-ben megjelent interjúban: .... Ezt csak úgy lehet csinálni, hogy szerelembe esik az ember a színházzal. Én szerelembe estem! Magvas, lényegre törő tömörségű, igen zárt szerkezetű bírálataiban hű és nagyon pontos képét adta egy-egy előadásnak. Érzékletesen számolt be az általa látottakról, elemzőén írt színészi alakításokról. Ezeket az észrevételeit a személyes indulatai nélkül vetette papírra. (Sajnos nem írt mindenről, hiszen sürgette a lapzárta.) önmagának nem készített feljegyzéseket, de így is a 20-as évektől kezdve a magyar színjátszás hites dokumentáto- raként tarthatjuk számon ezt a nagy műveltségű embert. Kárpáti Aurél írt két színművet is, egy 3 felvonásos drámát, a Kőműves Kelement és egy verses mesejátékot, A bűvös kaptafát. Egyéb szépírói munkáiban (novelláiban) az elmúlt s a régmúlt korok hangulatát idézte föl. Felhívás a magyar színházakhoz A kolozsváriak támogatást kérnék A kolozsvári Állami Magyar Színház és Állami Magyar Operaház felhívással fordul a Magyar Köztársaság színházaihoz, hogy lehetőségeikhez mérten nyújtsanak sürgős támogatást intézményeik hatékony működéséhez. A kolozsváriak kérésük tolmácsolására a Magyar Demokrata Fórum egyik segélyszállítmányával Romániában járt MDF-delegáció tagjait kérték fel. Horváth Béla, az MDF sajtótitkára az MTI-vei a részleteket is közölve elmondta: a kolozsváriak elsősorban villamossági és hangosítóberendezéseket, textil- és festékanyagokat, irodalmi és zenei anyagok sokszorosítására használható berendezéseket, valamint autóbusz javításához szükséges alkatrészeket várnak. Beszámolt arról is, hogy a pontos anyag- szükségletről készített lista — az MDF VI. kerületben lévő, Ö utcai központjában — az érdeklődőik rendelkezésére áll. A Magyar Demokrata Fórum várja a felajánlásokat, az adományokat összegyűjtik és kiszállítják — mondta a sajtó- ti tikár. Szülővárosát, Ceglédet ts megörökítette a Három régi esztendő című művében, amelynek egyik példányát így dedikálta: „Szülővárosomnak, Ceglédnek — a fészeknek, amely melengetett, s megtanított magyarnak lenni — el nem múló hálával”. A tanácsköztársaság bukása után, mert az Új Idők című lapot szerkesztette, elbocsátották tanári állásából. Ám néhány év múlva megválasztották a Budapesti Színházi Kritikusok Szindikátusa titkárává, majd a Magyar Újságírók Egyesülete főtitkárának. A Vajda János Irodalmi Társaság elnökeként sok fiatal költő indulását segítette. 1945 után nem vállalt állandó kritikusi feladatot —, mivel a színház terén nem tudta bíráló munkáját egybehangolni a szocialista realizmus olyanfajta igényével, amelyet egy időben gyakran hatalmi szóval érvényesítettek — írja róla munkatársa, Bálint Lajos. Kárpáti Aurél két olyan nagy magyar színészegyéniség pályáját írta meg, mint Megyeri Károlyé, valamint Katona József regényes életrajzát is. Shakespeare-tanulmányikötete jelent meg. A színháztól sem szakadt el teljesen, hiszen tanított a Színművészeti Akadémián. Hogy hogyan tanított, arról érdemes a nemrégiben elhunyt, kiváló írókészségű színészt, Szatmári Istvánt idézni: „Pedáns volt. Az öltözködésére és a mondataira is. Hivalkodó ruhadarab nem bontotta meg a szolid összhangot. Előadásmódja fordulatos és köny- nyen követhető. Csak az a halkság. ... Eleinte azt hittük, hogy tanári fogás. A figyelem felkeltése. Ezzel akart arra kényszeríteni, hogy ne beszélgessünk, ne mocorogjunk. De aztán rájöttünk, hogy nem azért. A hangvétel intimitása közvetlen kapcsolatot alakított ki. Mintha a titkait bízta volna ránk. Órái így voltak szépek. Mert tudta, hogy minden, ami az életben szép, csendben történik.” Ez a humanista szemléletű, tudományos igényességű, • választékos stílusú íróember — Kárpáti Aurél —, akinek a munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el, 1963. február 7-én halt meg. Borsos Hedvig Ruttkai Éva- emlékdíj Szombaton a Vígszínházban átadták a Ruttkai Éva-emlék- dijat, amelyet — a színészek titkos szavazásával — az idén Darvas Iván kapott. A művész a díjat Patrick Süskind A nagybőgő című színdarabjában nyújtott alakításával érdemelte ki. es Rádiófigyelő m Most úgy érkeztünk a kilencvenes évek kapujához, hogy hazánk és fél Európa gyökeresen átformálódni látszik — kíváncsian figyeltem, ebben az új helyzetben, amikor is már tiltás nem édesíti a kabaré gyümölcsét, vajon mit hallunk a szilveszteri kabaréban? Nos, először is olyat, amilyet még soha: tizenhárom politikai párt vezetőjének, szóvivőjének, sőt, mint egyikük mondta, trójai falovának évő- déseit. A kabaré szóvivője, Verebes István megpróbálta húr morossá tenni, poénjaival, közbeszurkálásaival feldobni a műsort, ez azonban — ha az eredményt, a közönség korántsem harsány kuncogását ■ veszem mértékül — alig sikerült. Ennek oka pedig az, hogy a pártok képviselői nem tudtak igazán felszabadultan, mókázva replikázni, inkább kényszermosolyogva előadott pártprogramokat, egymásnak küldött övön aluli ütésváltásokat hallott, látott a nagyérdemű. S hogy mi lehet a kabaré súlya a jövőben? Míg régen a képzelet adott szárnyakat e humoros műsornak, ma a képzelet is cammogó ökör a valóság szárnyalásához képest. Mert nincs olyan csavaros eszű humorista, aki olyan „poént” ötlött volna ki e műsorrész végére, mint az egyik meghívott párt vezetője, Kras- só György — a trójai faló —, aki. mint az újságokban olvashattuk, bevette magát házfoglalói jelleggel a kabarénak otthont adó valahai MSZMP- székházba... Meg kell mondanom, én ezután már nem úgy hallgattam a kabarét, mint régen, mondjuk, tavaly. A következő műsorok java politikai fejtegetés volt, a csattanókat gyakran erős kiszólások helyettesítették. A viccfigurák túlnyomórészt „Grósz és cimborái”, Berecz, Ribánszky pedig már egyenesen Móricka népszerűségével vetekszik. Igaz, nevettető volt néhány poén, de ki találja ma már szórakoztatónak, ha a fogatlan oroszlánnal incselkednek? Lehetett derülni az idős néni levelén, melyet valóságban Nagy-Bandó írt Németh Miklósnak, de talán elérkeztünk már oda, hogy nemcsak a tünetet — mármint, hogy a néni szegény —, hanem az okot is nevetség tárgyává tesszük. Hofi Géza ugyan kitűnő humorral beszélt a múlt és a jelen visszásságairól, de ebben az új helyzetben, amikor már a Népszabadságban is olvasható mindez, úgy érzem, némi felújításra szorul az egyébként még kétségkívül meglévő Hofi-varázs. S nem szűkölködött a vérbő humorban a Markos—Nádas—Boncz trió Czinege-paródiája, de itt is látható: a kabarét, melyet nemrég még politikai életünk barométereként tartottunk számon, már megelőzte a próza, ez esetben például Bokor Imre kiskirályokról szóló könyve. Ami viszont a humoros rádióadások jövőjéről derűlátóvá tett, az szintén a Markos—Nádas duó és a kabaré szóvivői szerepét ellátó Déri János produkciójához kapcsolódik. A \ Iroda lom történeti tanulmdnyok A Studia új kötete Értékes, szép kötettel gyarapodott karácsonyra a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában a Studia Comita- tensia sorozat. A megyei múzeumok, levéltárak anyagát olvasmányosan, tudományos értékük teljében a leghozzáértőbbek teszik közzé a könyvek segítségével 1972 óta. Régészettel és néprajzzal, művészettörténettel, történelmünkkel foglalkoznak a tanulmányok írói, sok diák diplomamunkájához adtak segítséget, mások kutatómunkáját segítették forrásanyagként a Studia Comitatensia kötetei. Most megjelent a sorban a tizenkilencedik. Közel hétszáz oldalt számlál, borítólapját Arany János nagykörösön álló szobrának képe díszíti. Irodalomtörténeti tanulmányokat fűztek egybe a XVI. századtól napjainkig. Pest megyéhez az irodalom ezeregy erős szállal, nagy nevekkel kötődik. Mint a könyv előszavában Bihari József megyei 'múzeumigazgató említi, a római kori verstöredékektől a napjainkig az itt élő és munkálkodó írók, költők, irodalom- tudósok alkotásai, levelezései adják a megszakithatatlan sort. Irodalmi nagyjaink emlékét Pest megyében emlékházak, emlékszobák, dombormíves táblák örökítik meg. Most készítenek ebből dokumentumanyagot, folyik a feltérképezésük. Ha Arany János nevét említjük, Nagykörös neve villan elő, ahová kilenc dolgos esztendő kötötte. Aszód Petőfi Sándort visszhangozza örömmel, hogy diákéveinek három esztendeje alatt ott birkózott a tudományokkal, ott írta verseit. Vörösmarty Mihály, Kármán József, Fáy András, Szemere Pál, újabban Kárpáti Aurél, Tömörkény István, Mesterházi Lajos, Falu Tamás, Gyóni Géza — hosszan lehet sorolni irodalmunk, költészetünk megyénkben alkotott és alkotó tagjait. A most megjelent kötetben huszonnyolc tanulmány kapott helyet, s talán azt sem lényegtelen megemlíteni, hogy a Studia Comitatensia első, irodalomtörténeti tanulmányokkal foglalkozó kötete ez, A sort Kovács József László írása nyitja. A XVI—XVII. századi Ráckeve foglalkoztatja, a mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság idején. Tudományos dokumentumokat fogott vallatóra. Szegedi Kis István, Skaricza Máté neve, munkássága említődik, vers- idézetektől teljesedik ki tanulmánya. Farkas Péter három tanulmánnyal jelentkezik: foglalkozik Szemere Pál szerkesztői munkájával, Kemény Zsigmond és Szász Károly tudományos munkássága, jogi és történelemszemlélete a másik gazdag témakör. Üzenet a völgyből című tanulmánya Aprily Lajost idézi, költészetét. erdélyiségét. A Petőfi-iro- dalQm kiteljesítése Jakus Lajos, Asztalos István és Hódi Gyuláné tollát dicséri, aszódi éveiről teljesebb a kép. Novák Lászlót Szabó Károly nagykőrösi levelezése foglalkoztatta. Egy másik munikájászilveszteri hármas a központi médiákat felügyelő, sebtiben kinevezett kuratóriumot figurázta, s ebben az epizódban, ahol ismét szükség volt a humoristák bátorságára, ahol nem fogatlan oroszlánokkal, hanem való problémával kellett birkózni a kacagtatás eszköveivel, felvillant valami a Rádiókabaré hőskorából. S valami a jövőjéböl is. Mert igaz, hogy a műsoridő tekintélyes részét a humoros műsor belső viszályainak elemzése, különböző felmondó levelek felolvasása tette ki, s szomorú veszteség, hogy a szóvivői szerepet tíz esztendeje kiválóan ellátó Verebes István is búcsút mondott a kabarénak, azért remélhető, hogy humoristáink megtalálják azt a témát és azt a szerepet, amely- lyel újra fontosnak lehetnek a közönség számára. S erre van is esélye a ka- cagtatóknak, hiszen — sajnos — ebben az országban az MSZMP vezérkarán és az élet- színvonalon kívül még számos olyan téma akad, melyet igazán érdemes kifigurázni. T. B. E. ban Szász Károly református püspök 1891. évi három városban teftt látogatásával ismerteti az olvasót (a három város Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd). Kulin Ferenc témaköre Kölcsey vallásbölcselete, Bárdos Józsefné Arany és Madách, Varga Domokos Költő a homokon című tanulmánya Vargha Gyuláról szól, versíró nagyapjának állít vele emléket, kinek számára „a mérték: Arany János volt, aki még élt akkor, bár igen elvonultan”. Kerényi Ferenc Márton Ferenc — azaz Abonyi Lajos — első színpadi művéről, a népszínmű tanulságáról közöl olvasmányos, érdekes irodalmi és színháztörténeti dokumentumot. Losonczi Miklós A szürrealizmus hajnala című eszme- futtatásában Ady Endre versét elemzi gazdag szókincsével. G. Sin Edit Móricz Zsig- monddal és Leányfaluval, a Szentendrei Teátrum első tíz esztendejével, valamint az 1983-ban elhunyt Fábri Zoltánnal foglalkozik, akinek alkotó évei legjava szintén Leányfaluhoz kötődött. Harmat Béla Csuka Zoltán és Panel Ágoston balladafordításaihoz fűzi elemző gondolatsorait. A kötet figyelemre méltó fejezete Bihari József és Farkas Péter tollából Pest megye irodalmi topográfiája. A munkálatok megkezdése az 1987-es esztendőhöz kötődik. A kutatás a Pest Megyei Múzeumi Igazgatóság valamennyi intézményét érinti, támogatást hozzá a Petőfi Irodalmi Múzeum ad. A szerzők fő célja, hogy az irodalmi topográfia ismeretterjesztő és segédtudományi jellegét az olvasókkal és helytörténészekkel megértessék, adattárukat segédanyagként adják közkézre. In memóriám Sík Sándor: e főcímet viseli a kötet záró fejezete. Sík Sándor patriotizmusával Baráti Dezső foglalkozott, pedagógiáját Mészáros István méltatta. A középiskolai magyartanítás és Sík Sándor: ez Jeleníts István tanulmányának témaköre. Rónay László Sík Sándorról, a költőről ír. Szigeti Lajos Sándor irodalmi tanulmánya, a Találkozások a „kettős végtelen”- ben a tudós pedagógus pap költő és József Attila beszélgetései ismeretében indítja útnak gondolatait. E. K. „Álmomban virágvasutat láttam...” A Jóisten az embert néha még álom által es megerősíti. Ókor-ókor olyan álmokat látok, hogy mikor meg- öbredek, azt se tudom, hova legyek el. Ügy tusako- dom az elmémvel, hogy mire es jő ki, amit láttam. Még odahaza vótunk Bukovinában, s én egy éjen azt álmodtam, hogy mentem a vasút széjibe, Hadikba. S a vasút tisztán, tisztán virágokból vót. A vagonyok es virágkoszorúból vótak s a sínek es mind virágból vótak. Mikor megöbred- tünk, mondom az emberemnek, ne melyen szépet álmodtam! Ügy csodálkoztunk, mi lehet ez? Odajött édesanyám a neki es mondom örvendezve: — Édesanyám! Erőst szépet álmondtam. Almomban virágvasutat láttam: — Jaj, Erzsiké, ne örvendj! A virág szűszakadás s a vasút az embereket elviszi. Eltőt egy hét vaj kettő, nem tudom, egyszer há szedik essze az embereket. Jött a béhívó. A faluból a jova fiatal embereket mind elvitték a románok kon- csentrára. Az én emberem es odavót három esztendeiig. Én ottmaradtam hét kisgyermekvei, ember nélkül, semmi nélkül, posztul- tunfc el étien. Még az embereket es mű kellett segél- jük élelemvei. met alig kaptak enni, a saját ruhájukba vótak, el vótak nyomorítva egészen. Ez üdő alatt egy éjen azt láttam álmomban, hogy egy nagy kapu alatt mentünk át. Nagy sokaság vót, folyt át a nép a kapu alatt. Ott vótak édesanyàmêk es, a testvéreim es. az emberem es s a gyermekeim es véltem vótak. Ahogy ától léptem a kapu alatt, valami rejám cseppent. Felemeltem a fejemet, feltekinet- tem, hogy mi cseppent reám? A nagy^székely kapunak a tetejibe az Űrjézus vót felfeszítve s annak a vére hullott reám. Én esz- szeborzadtam, s a testem összerándult az ágyban, megöbredtem. Szinte kétségbeestem. Még setét vót. Körültem szuszogtak a gyermekeim. Úgy tusakodtam az elmémvel, hogy megértsem: — Istenem, mi ez az álom? Tán csak nem lölte valami az emberemet? Alig vártam, hogy meg- virjadjon. Egy hamar fel- kőttem s felőtöztem s ki- futtam édesanyámékni: — Jaj — mondom — édesanyám! Ne mit álmodtam! Monnyá meg ez mire jő ki, met én minnyá kétségbeesem' Tám csak nem érte valami az emberemet? — Hadd el gyermekem, nem minden álom telik bé. S ne félj, me haza jő az embered. Szépen vigasztalgatott édesanyám s adott egy jó tarisnya málélisztet, hogy legyen mit együnk s én megindultam hazafelé. Amint odaérek a Pusztára, úgy irántam ért egy ember. Olyan rongyos, hogy fityegett le rólla a rongy. A lábai rongyval, madzagokkal bécsavarva. Nagy haja s nagy szakálla. Mosdatlan, öreg. S én megiszonyodtam: — Miféle félkegyelmű? Honnan keveredett ez ide? A fejemet lesüttem, hogy ne es lássam. S akkor az ember nekem szállott: — Erzsiké! Nem üszmersz meg? Én abba a helybe essze- estem. Az emberem vót. A földről csak felölelt: — Ne félj Erzsiké! Én vagyok! S ne sírj, me nincsen semmi baj! Lehet hazamenni Magyarországra! Az emberem kitisztálkodott s megpihent s egy hét múlva lement Bukurestbe. Megcsinyáltatta a hazatérő- köt s mű a legelsők között hazaindultunk. Mire idáig érkeztünk, reánk hullott még a Krisztus vére es, annyit szenvedtünk. Méges! Hála legyen a Jóistennek, imá itthon vagyunk, s magyarok vagyunk. Káka Rozália tollából 7
