Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
1990. JANUÁR 2„ KEDD M C VEI 5 Ötévesek a mendei négyes ikrek Nem az ajándékvárásra rendezkedtek be Négyen együtt már húszévesek A tanácselnök szavai nem győztek meg Feladat albérletbe kiadva December 14-i számunkban írás jelent meg Akkor utánam a vízözön címmel. Ebben Kóta István, a Szigetszentmártoni, Szigetűjfalusi és Szigetcsépí Közös Tanács elnöke beszélt a települések életét jelentősen befolyásoló gazdálkodási nehézségekről. Kiderült a cikkből, hogy Kóta István 1988 januárjában került a tanács élére. Elődje, Pásztor Jenő nem adta át neki a folyamatban lévő ügyeket, így sokáig tartott, míg átlátta a hivatal dolgait. Szó van a cikkben arról is, hogy a gazdasági bajok az előző tanácselnök által megindított beruházásokból erednek. Erre kénytelen volt a hivatal hiteleket felvenni. Mivel az elkövetkező két évben a bevételeik nagy része e kölcsönök törlesztésére megy, aligha kerülhet sor más fejlesztésekre. Sőt, olyan kiadásokról is le kell mondani, mint a lakásépítésekhez nyújtott szociális támogatás. Mindez azért felháborító, mert ugyanakkor értékes üdülőterületet adtak el olcsón „arra érdemes” beosztással btró embereknek. A reális értéknél jóval kevesebb pénz folyt be ebből a községek kasszájába, ráadásul a mező- gazdasági művelés alól való kivonás miatt megváltási díjat kellett fizetni. Jószerivel csak egy újabb telekosztás javíthatna a helyzeten. Ennek érdekében megegyezés jött létre a csépi tsz és Újfalu között. Az egyik ünnepelt felugrik, egy pillanat alatt az asztal alatt terem és vadul rángatni kezdi a testvére lábát. A másik kettő — Adrienn és Krisztike — sivalkodva utasítja rendre az aszital alatt randalírozó Sanyikét. Petra, a jelenet szenvedő alanya viszont csak önfeledten kacag. Az ünnepi asztalon négy gyönyörű csokitorta, s mindegyik tetején öt-öt szál gyertya ég. A mendei Bakó ikrek január elsején voltak ötévesek. Mintha csak éreznék, ez az ő napjuk, még elevenebbek és mozgékonyabbak, mint máskor. — Pedig huncutkodásban nem ismernek mértéket — mondja az édesapa, Bakó Sándor. — Ig.az, a három kislány együtt nagyon szépen eljátszik, de például Krisztike és Sanyika olyan, mint két kis ró- kakölyök, állandóan marakodnának. Végszóra be is ront a tágas konyhába Krisztina, nyomába»! Sanyika. Verekedés kez- cfodik, de közben hangosakat kacagnak. Néhány kör a konyhában, azután irány az emelet. Eszembe jut, öt esztendeje egy emberként mozdult meg a megye, sőt szerte az országból érkeztek a felajánlások Menőére. Üzemek, szövetkezetek, vöröskerésztes szervezetek versengtek, ki tudja jobban segíteni az egykésből hirtelen ötgyerekessé lett Bakó családot. A Belvárosi Vendéglátó Vállalat — itt dolgozik Bakó Sándor — ígérte: minden esztendőben megrendezik a kicsik ezüjetésnapi ünnepségét, úgy, mint ahogy álltak a nevaáó ünnepség költségeit is, amelynek: nem kisebb hely adott otthont annak5 idején, ' mint a belvárosi Lidó kávéház. — Csák szólnom kellett volna — magyarázza az apuka —, de nem mentem utána. így is nagyon sokat segített a vállaltat. Eredetileg egy évig fizették volna havi ötezer forinttal a dadát, végül három esztendő lett belőle. — Az elmúlt nyáron pedig kaptunk a cégtől egy balatoni beutalót a nagycsaládos üdülőbe — veszi át a szót a fiatalasszony. — Óriási élmény volt mind az öt gyereknek, de különösen a piciknek. Rólunk már nem is szólva. Végre valóban pihenhettünk. Hiszen ott minden a gyerekek kedvére volt alakítva. Remekül eljátszottak, Norbika persze a nyomukban. Ügy tűnik, az idén ismét mehetünk. A nyári üdülés, bármilyen olcsó is, nagy érvágás a családnak, hiszen az édesapa, a belvárosi Százéves étterem pincébe. ilyenkor, az, idegenforgalmi szezonban töd keresni. A közelmúltban háromezer (!) forinttal emelték a fizetését, ám még így sincs a borítékban nyolcezer. A család fő megélhetési forrása a borravaló, amely a mai világban elég bizonytalan kenyér. Mégsem panaszkodnak. Amit kapnak — egyszer-egyszer cipőküldemény a Savaria Cipőgyártól vagy ruhacsomag a megyei ruházati kereskedelmi vállalattól —, azt megköszönik, s végtelenül hálásak is érte, de látszik, hogy nem az ajándékvárásra rendezkedtek be. Ahonnan minden segítséget megkapnak, az Bakó Sándor családja. A szülők, a testvérek meleg szeretettel, természetes gondoskodással veszik körül őket. Tőlük kerül drágább ajándék is a karácsonyfa alá. vagy a születés- napi asztalra, de az is látható, hogy a kicsik nem a tárgyak, az anyagi javak bűvöletében élnek, hanem gondoskodó, meleg szeretetben. — Nincs velük különösebb gond — mondja az édesanya, ám a beszélgetés végére azért csak kiderül, hogy nem olyan egyszerű négy egykorú apró emberkével. Petra sokat betegeskedett, míg megszokta az óvodát, az édesanya ezért is nem ment vissza dolgozni. A kicsitől azután valamennyien megkapták a betegséget, néha úgy nézett ki a gyerekszoba, mint egy kórházi kórterem. Az egyik kislány még olykor bepisil, belgyógyász, majd pszichológus ikereste az okát. A másik logopédus segítségével birkózik az e és az f betűvel, mindegyik kicsinek van még egy kis hairántsüllyedése, esténként felváltva masszírozzák a fájó talpacskákat. — Csak rosszabb ne legyen az idei év. mint a tavalyi — sóhajt a Bakó házaspár, amikor az új esztendőre és az ötéves ikrekre koccintunk. — De ha egy kicsit jobb lenne, az még jobb volna. Bár az áremelésekről szóló hírek nem ezt erősítik. Persze szépen megemelték a családi pótlékot, de bizony szükség is van rá. Talán meglepő, de minket legjobban talán a mosószeráremelés érint. Hetente csaknem három kiló mosóport használunk. Persze a tejtermékekre is sok elmegy. Szerencse, hogy a kicsik nem válogatósak. Különösen Petra nem, ő a leg- étkesebb. Figyelem a piciket, nem egyforma a ruhájuk. Soha nem is volt, mondják a szülők. Négy egyforma öltözéket beszerezni kész tönkremenés, s különben is, ők önálló kis egyéniségek, s ez az öltözködésükön is meglátszik. Krisztike a legügyesebb, Sanyika a legelevenebb, Adrienn a legcsendesebb, Petra a leginkább nő. Folyton új frizura kell, s ha nem tudja megkaparintani az anyuci szépítőszereit, körmöt, szemet fest filctollal. Bakóéknál minden kapun lakat lóg, amióta a nyáron a négy kicsi nekiin- dut a világnak. Nem mentek messzire, csak a nagyihoz. Odalátni a kerttől a dombra, ahol laknak, csakhogy közöttük a forgalmas 31-es út. Napokig nem aludtak a szülők. Ez volt az elmúlt esztendő legnagyobb — igaz, szerencsésen végződött — izgalma. Mit is kívánhatunk nekik a mai világban? Hogy az idén se legyen ennél nagyobb gond és izgalom. M. K. A tsz kecsketelepe átkerül Újfaluba, ennek helyét felparcellázzák, s az így befolyt összegből támogatja a szövetkezet az újfalusiak gázépítését. Hogy, hogy nem, a kecsketelep átkerült Újfaluba, csak épp a terület felosztására nem került sor, mivel a tsz-köz- gyűlés februárra halasztotta el a döntést. Ezt sérelmezik az újfalusiak, hiszen a tsz elnöke, Németh Lukács falugyűlésen ígérte meg a község lakóinak, hogy ebből a pénzből tízmilliót ad a gázhálózat kiépítésére. A felgyülemlett indulatok végül is odáig fajultak, hogy az újfalusiak válni akarnak. A oiikik megjelenése után Pásztor Jenő telefonált szerkesztőségünkbe, hogy ha nem adunk helyet az ő véleményének is, bírósághoz fordul. Szerinte ugyanis az Írásban szereplő állítások, amelyek a jelenlegi tanácselnök, Kóta István elmondása szerint íródtak, nem felelnek meg a valóságnak. Pásztor Jenő Szigetszent- mártonban lakik, tehát irány Szigetszentmárton. Már találkozásunkkor a kapuban felajánlottam a volt tanácselnöknek, hogy válasszuk a legegyszerűbb megoldást: írja meg, hogy a cikknek melyik kijelentésével nem ért egyet, s levelét változtatás nélkül — csakis stílusbeli módosítások jöhetnek szóba — lehozzuk a lapba. Ám Pásztor Jenő elutasította ezt a lehetőséget. Több okból is: az írja meg az ő véleményét, aki a másik cikket megírta, másodszor nem ér rá, hiszen disznóölés előtt állnak, utána jön szilveszter, újév, majd pedig két hónapra az NSZK-ba utazik. FORINTOK IS KELLETTEK Így tehát az maradt, hogy én tolmácsolom Pásztor Jenő szavait. Ezek a következők: — Nem igaz a cikknek az az állítása, hogy nem volt átadás-átvétel a hivatalos munkában — mondja, és elém tol egy alig kétoldalas jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvben szó van a folyamatban lévő ügyekről: óvodai telefonigénylésről, kitüntetésekről, a titkos akták kezeléséről, valamint a folyamatban lévő beruházásokról. A csépi iskoláról, a mártom tornateremről, az újfalusi gázról. Igaz, ezek még csak a tervezés, versenytárgyalás szintjén álltak, de már beindították őket. Ez a jegyzőkönyvből is kiderült. — Nem igaz, hogy az én időmben vett volna fel a tanács hiteleket, hiszen a jegyzőkönyvben is az áll, hogy a számlákon másfél millió forint még pluszban volt. A hiteleket már az új elnök idején vették fel — hangsúlyozta Pásztor Jenő. — Lehet, hogy nem az ön elnöksége alatt vette fel a testület a kölcsönöket — vetettem közbe —, de csupa olyan beruházásokra, amit ön indított el. Iskola, tornaterem. Ez az ön által mutatott jegyzőkönyvből is kiderült. S csak azért a következő elnök idején került erre sor, mert akkor jutottak a munkálatok olyan stádiumba, amikor már forintok is kellettek. Hiszen a már elvégzett tervezést is ki kellett fizetni. — De akkor sem az én Időmben vették fel — ismételte a tanácselnök, majd mikor kételkedő tekintetemet látta, hozzáfűzte: — Egyedül az iskolára felvett nyolcmillióért vállalom a felelősséget, de erre megvolt a fedezet a hetedik ötéves terv utolsó két esztendejére jutó fejlesztési pénzekből. Az tény, hogy ezt csak később kapta volna meg a tanács, ezért ennek terhére bankhitelt kellett felvenni. De, ismétlem, ezt később meg kellett kapni a költségvetésnek. UTÁNAM AZ ÖZÖNVÍZ? — Ezek után csupán az a több mint tízszázalékos kamat terhelte a települések amúgy is szűkre szabott költségvetését, amit a bankhitelek után kell fizetni. — Nem igaz az sem — folytatta Pásztor Jenő —, hogy a művelés alól való kivonás miatt földmegváltást kellett fizetni a tanácsnak a csépi telkek miatt. Hiszen egy másik mocsaras területet rekul- tivált a tanács közösen az új tulajdonosokkal, s ezt adta cserébe a tsz-nek a felparcellázott területért. — S az sem fedi a valóságot, hogy önök a forgalmi érték töredékéért adták el azokat a telkeket — negyven-, ötvenezer forintért? Így megfosztották a községet egy értékes területtől, ráadásul még csak nem is profitáltak belőle az itteniek? — Az egy mocsaras vidék volt. A tanácsnak tizenkétmillióba került volna a feltöltése. Mi eladtuk, 4,6 millió folyt be belőle, a tulajdonosok pedig megszervezték, hogy társadalmi munkában a tököli börtön, s a közeli vállalatok segítségével rendbe hozzák a területet. Így már ki lehetett rájuk adni építési engedélyt. — Kifogásolom továbbá, hogy olyan emberrel kerültem egy lapra, mint a csépi tsz elnöke, Németh Lukács. Elnökségeim alatt állandóan harcban álltam vele. Ma is büntetőeljárás alatt áll, de még mindig vb-tag. Nem merik kitenni a A Borsodi Sörgyár vecsésl kirendeltsége felvesz villany- szerelőket. elektroműszerészeket, lakatosokat, laboránsokat és 1 fő adminisztrátort. A Mavad Rt. Ipari Szervezete (Vecsés) felvételre keres ter- meléselszámoltatól munkakörbe közgazdasági érettségivel vagy gyakorlattal rendelkező, illetve pénztárosi munkakörben érettségizett munkatársakat. A Pevdí Konfekció Gyáregysége felvételre keres abonyi, dabasi, monori, nagykátai üzemébe gépi varró munkakörbe szakmunkásokat vagy konfekciószakmában jártas betanított munkásokat. A Gáz- és Olajszállító Vállalat felvételre keres vecsésl telepére gépészmérnököt, villamosmérnököt, gázmérnököt. A Faipari és Kiállftáskivite- lező Vállalat felvesz jó kereseti lehetőséggel 10 fő gyakorlott asztalost, 2 fö vlllanyszevégrehajtó bizottságból, meri annyira félnek tőle. Sért továbbá az, hogy olyan miniszterekhez hasonlítanak, akik utánam a vízözön felkiáltással álltak fel székükből. Soha életemben ugyanis nem kedveltem a protokollt, az ünneplést, s ha ilyen eset volt, inkább a sarokba húzódtam. Nem igaz az sem, hogy most állt meg a fejlődés Szigetcsé- pen. Tudni kell, hogy Csépen harminc éve nem történt változás. Most, az utóbbi két évben mozdult végre valami, s az is nekem köszönhető. Pásztor Jenő szavai nem győztek meg. Pontosabban arról győztek meg, hogy igazak az előző cikkben foglaltak: vagyis a hitelek, s azok kártékony hatásai neki köszönhetők. Már csak azért sem sikerült saját igazáról meggyőzni, mert az általa sérelmezett cikk olyan kijelentéseit nem cáfolta, hogy törvénytelen lépések vezettek a helyzet kialakulásáig. Nem cáfolta, hogy a tanácstestület megkérdezése nélkül kezdődöitt meg a tornaterem építése. Ráadásul az általa elmondottak is rendkívül ellentmondásosak voltak. Azt állította, hogy nem vett fel az ő idejében hitelt a tanács. Aztán kiderült, hogy az iskola beruházásának elindításában benne volt. Ezt az egyet elismerte. Ám a jegyzőkönyvben a tornaterem és a gáz is szerepelt. Érthetetlen számomra az is, hogy ha az üdülőtulajdonosoknak megérte a mocsaras területet rendbehozni, a tanácsnak miért nem érte meg? Ha a fővárosban élők meg tudták szervezni, hogy a környező vállalatok, a börtön lakói feltöltsék a mocsaras vidéket, a helyi tanácsnak miért nem volt ez kifizetődő. Ráadásul a tsz-nek visszaadott földet is a tanács rekultiválta az üdülőtulajdonosokkal. 5 ÁLDÁST ADNI RÁ... Mivel a beszélgetés során egyre inlkább megerősödött bennem a már említett érzés, búcsúzáskor ismét felajánlottam Pásztor Jenőnek, hogy inkább levélben írja meg véleményét, hisz engem nem sikerült meggyőzni az igazáról. Ám ő ezt — a már felsorolt indokok alapján — nem vállalta. Kért azonban, hogy ha megírtam a cikket, olvassam be neki telefonba, mert ellenőrizni szeretné. Erre azonban időhiány miatt én nem vállalkozhattam, de van még egy ok: ha Pásztor Jenő nem ért rá, kérem, ne tekintsen engem a titkárnőjének, vagy gépírónőjének, aki elintézi az ő folyamatban lévő ügyeit. S neki legfeljebb áldását kell adni, az általam jól megoldott feladatra. relőt, 2 fő fémesztergályos lakatost és faipari üzemmérnököt. A Pevdi Bőrdíszmű Gyáregysége pilisszentiváni telephelyére felvételre keres tmk szerszámüzem vezetésére gyakorlattal rendelkező és legalább középfokú végzettséggel rendelkező vezetőt, raktári kiadót, villanyszerelőt, egymű- szakos bőröndüzemébe gyakorlott varrónőket, szabászat! részlegbe 2 műszakos munkarendbe betanított nődolgozókat. A Fővárosi Sütőipari Vállalat dél-pesti gyáregysége kiemelt jövedelmi lehetőséggel felvesz a főváros területén lévő gyáregységeibe és kisüzemeibe, többek között a Bp. XVIII. kerületi kenyérgyár újonnan beinduló McDonald’s üzemébe sütőipari szak- és betanított munkásokat 1 és 2 műszakos munkarendbe, ill. keresnek SZTK-ügyintézőt. \ A SZEGÉNYSÉG SZAGA... A Moszkva térről induló 22-es buszon a kislány még nem sejtett semmit. Vagy ha igen, ügyesen palástolta. Csak megmondta, hogy hol kell leszállni a tanácsházához igyekezve, s merre van onnan az iskola Budakeszin. A botra támaszkodó, ételhordót cipelő bácsi is minden gyanakvás nélkül igazította útba az idegent, végül egy harmadik helybeli a „zardaiskolához” irányította Józsit, aki igencsak fürkészte a megszólított emberek arcát, különösen, amikor ki „kellett” mondania, hogy áz akcióra siet. Meleg volt. Nem a téli naptól égett az arca. Nagy dologra készült. Olyanra, amire még nem volt példa az életében. Adakozni s kapni akart egyszerre. Mert hírét vette, hogy abban a budakeszi iskolában pénzt gyűjtenek a romániai rászorulók megsegítésére, mégpedig úgy, hogy aki az ösz- szegyűjtött használt ruhaneműből válogat magának, „cserébe” hagy ott némi pénzt a perselyben. Az nem volt új dolog Józsi életében, hogy adakozik vagy más módon segít embertársain, hiszen a szomszédjában lakó idős emberek eddig is számíthattak fizikai erejére és ezermesteri tudományára. Arra azonban még álmában sem gondolt, hogy egyszer neki is szüksége lesz mások jóindulatára, segítőkészségére. Józsi télikabátot és cipőt akart venni. Ám amikor meglátta az áruházakban az árcédulákat, rögtön megértette, hogy a kettő együtt nem lesz meg az idén. Holott a cipő is, a kabát is fontos, hiszen neki mindegyikből csak egy van. A „forfaiskolában” kedvesen fogadta a fehér köpenyes hölgy. Józsi mégsem mert a szemébe nézni, csak elmondta, hogy mit szeretne „venni”. Azonnal egy nagy dobozhoz vezették, s még segített is neki válogatni az asszony. Sajnos a legjobbak kicsik vagy túl nagyok voltak, így hát tovább keresgélt. Közben levette vékony tavaszikabátját, agyonmosott pulóverét. Pedig nem volt hőség, neki mégis melege volt. Háttal állt az ajtónak, hogyha valaki belép, nehogy fölismerje. Nehezen tudta volna megmagyarázni, hogy foglalkozása és a közhiedelem szerinti Jó fizetése mellett miért nem tud magának boltban venni télikabátot. Figyelte a magukat cseppet sem zavartató, válogató asz- szonyokat a családot a kislánnyal. Ekkor jutott el tudatáig, hogy nincs egyedül. Azt viszont nem értette, honnan is vette a bátorságot, hogy a mellette álló kislánynak segítsen a válogatásban: ez vagy az tetszik-e jobban? — Nem, nekem nem kell! De az ott tényleg jó lesz az anyukámnak! — hárította el a kislány zavarában a kínálást, s megpirosodott arccal húzódott oda édesanyja szoknyájához. Józsi nem húzta tovább az időt. Fogta a kis könnyű kabátot,' több papírpénzt dobott az egyik perselybe. Aztán elköszönt, és kiviharzott a teremből. Az ajtóban megtorpant egy pillanatra : amikor önkéntelenül a zsebébe nyúlt, talált még egy százast. Égette zsebét a pénz. Már majdnem visszafordult, amikor ismerőst látott közeledni. Fejét mélyen lehajtva elsietett a buszmegálló felé. Amikor a 22-es beállt, a sofőr megismerte. Szemei elkerekedtek, ajkai halvány mosolyra húzódtak. Tekintetéből egyszerre sugárzott a sajnálat s a büszkeség, mintha azt mondta volna magában : én még nem tartok itt! A drága bundába bújt nő visszahőkölt egy pillanatra, amikor Józsi mellé akart leülni a buszon. Végignézte utastársát, s orrát felhúzva, fejét félrefordítva mégiscsak helyet foglalt, mert másutt nem volt üres ülés. Józsi kikerülte munkahelyén a liftet. A lépcsőn ment föl, a sötétben, hogy ne lássák, mit visz. Odafent gyorsan a fogasra akasztotta szerzeményét a többi kabát közé, mintha nem is az övé volna. S máris sietett ki a városba gombot venni a kabáthoz, s új cipőt az alkalmi áruk boltjából. A különös pillantások ezúttal nem szegezödtek rá. Senkinek sem tűnt fel, hogy december végén vékony tavaszi dzsekiben járja az utcákat. Talán ha a régi, bár neki most új kabát lett volna rajta. Talán akkor megnézik az emberek. Vagy mégsem? Mert a tömegben itt is, ott is felbukkantak olcsó felöltőt viselő emberek. Kicsit többen vannak, mint azelőtt. Aszódi László Antal KÖZVET Az alábbi állásajánlatokról! részletes felvilágosítást ad Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-e mellékállomáson.
