Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 4. szám
4 1990. JANUAR 5., PÉNTEK A PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAKESZIN „Elvették a földjeinket" Lokálpatrióták szemszögéből nézve más Magunkról — sorokban Beszélő számok. Budakeszi lélekszáma 1830-ben 2909, 1900- ban 4215 fő, 1941-ben 6979 fő volt (jelenleg több, mint kétszerese), tehát a település igazi fejlődése a századfordulón lendült fel először. Napjaink- \ ban a munkaképes lakosság mintegy 85%-a máshol, főként Budapesten dolgozik, mert a néhány helyi gazdasági egység csak mintegy ezer embert tud foglalkoztatni. És Budakeszi, természeti környezete miatt ipartelepítésre nem alkalmas. Ellátás. Az infrastruktúra megteremtése folyamatban van, a közműellátás — a továbbfejlesztés gondjai mellett — elfogadható. A legnagyobb probléma a szennyvíz gyűjtése és kezelése, valamint a felszíni víz- elvezetés. Ma már szinte valamennyi kereskedelmi ág tevékenysége kifogásolt, különösen az élelmiszer-kereskedelem. A csúcsidőben, és a nyári hónapokban az amúgy is zsúfolt autóbuszokon „cekkercznck” az itt lakók. Vonzáskörzet. Páty, Zsámbék, Tök, Perbál, Budajenö és Telki községekre sokirányú, főleg közlekedési, közművelődési és egészségügyi vonzása van Budakeszinek. Az Erkel Ferenc Művelődési Központ széles skáláját kínálja a programoknak, különösen az 50 ezer kötetes nagyközségi könyvtár, a Hypertonia, a Diabetes és az Alkoholmentes Otthon klubok népszerűek. A művelődési központ 1988-ban a körzet tartalmilag legszínvonalasabb, gazdaságilag legeredményesebb 3 intézménye között szerepel a Budaörsi Városi Tanács felügyeleti értékelésében. Zártkertek. Budakeszi küJte- rületein, Makkosmária és Nagyszénászug zártkertjeit 1983-ban rendezték, ezek teljesen üdülő jellegű részek. Viszont az üdülőövezetté való minősítésüket — a repülőtéri védőtávolság miatt — ez idáig nem engedélyezték. A tavaly év végi tárgyalások alapján remény van azonban arra, bogy a makkos! részt még az idén mégis csak üdülőövezetté minősítsék. A Budakeszi Szépítő Egyesületet 1984-ben alapították, majd 1985. április 15-én újraalapították. Tennivaló akadt bőven; helytörténettel, településfejlesztéssel és szépítéssel, valamint a természeti értékek megóvásával foglalkoznak. Az egyesület vezetőségének három tagjával a nagyközség jelenéről és a jövőjéről beszélgettünk. Az egyesület alélnöke, Pataky Szabolcs igazgató annál a Kip- tervnél, amely megnyerte a világkiállítás helyszínére kiírt pályázatot. Tehát adott a kérdés: — A világkiállítás mennyiben érinti Budakeszit? — A rendezvényre — előzetes becslések szerint — naponta legalább 130 ezer látogató fog érkezni. De a közép-ke- let-európai események várhatóan ennél sokkal több embert idecsábítanak, az előbb említett létszámnak a kétszerese is érkezhet. Ennyi embert a főváros képtelen vendégül látni, az egész Pest-környéknek készülnie kell a fogadásra és a világ előtti bemutatkozásra. Ez természetesen rengeteg szépítést- fejlesztést kíván, de úgy, hogy egyetlen fillér se legyen kidobott pénz. Mindent meg lehet úgy építeni, hogy hosszú távon a fővárost és környékét fejlesztjük, s csak — mellesleg — engedjük ide fél évfé á világkiállítást. Fontos, hogy minden érintett hozzáállása ilyen legyen, mert akkor nem veszítünk, hanem nyerünk az akción. Az MO-s autópálya elkészültével Budakesziről például gépjárművel 20 perc alatt elérhető lesz a Csepel-Lágymá- nyos helyszín. Ezért biztosan akadnak majd olyanok, akik inkább itt kívánnak szállást keresni, mint Budapesten. És még egy dolog, ami mindehhez, de szerintem az egész fellendülésünkhöz szükséges: legyen felelős gazdája az országnak. Ennek pedig első lépcsője az, hogy a falu legyen a falué. A helyi tanács megbízásából 1989. október 15. óta Budakeszi főépítésze Mayer Antal, aki „civilben” a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet üdülőterületi főmérnökségének vezetője. Szerinte a körgyűrű megépítése nem csak hasznot hoz a településnek. — Az MO-s megépítésével teljesen körbe lesz zárva a nagyközség, a mostani tiszta levegő rosszabb lesz, és a zaj is nőni fog — mondja. — Ezért csak szolgáltatóipart engedünk a környékre. Már jelentkeztek külföldi vállalkozók, folynak a tárgyalások, az — eszerint kialakított — új, részletes rendezési terv már a megyei tanácson vár elfogadásra. Abból csak néhány irányelvet említek. A régi településrész is fejlődjön, ne csak az újak! Kész a felmérés: melyek azok az épületek, amelyeket védeni kell. Eszerint mintegy 200 ház felújítása, valamint £0 új ház építése jöhet itt szóba. (A temető egy részének műemlékké nyilvánítása is folyamatban van.) A rendezés persze kötelez bennünket arra, hogy ne csak a házunk kapujáig takarítsunk; az utcafrontot is tartsuk rétidben. Lehetne például újra korzó Budakeszin, valaha az nagyon hangulatos volt. Űj zárbkertrendezés is szükséges, ne legyen dzsungel az a terület, Továbbá Budakeszin közel ezer ember magasan kvalifikált értelmiségi. Ezért megszületett egy „szürkeállományt foglalkoztató központ” gondolata is, mert helyben kell tartanunk ezeket az embereket. A nagyközségnek kifejezetten jók az adottságai egy építészetileg kisvárosi hangulat megteremtéséhez. Amolyan „külső Rózsadomb” lehetne itt, persze nem „káderdűlő”. Újra idegen- forgalmat vonzó településsé kell válnunk! (Az egyesületünk elnöképek, dr. Siklósi Gyulának a vezetésével, szakértők közreműködésével már készül a címerünk, és valószínűleg rövidesen megpályázzuk a várossá nyilvánítást.) Egyelőre az összefogás első lépéseinél tartunk, ma már a pártok és egyesületek erős kontrollja alatt itt nem lehet marhaságot csinálni. A fiatalabb korosztályokat viszont még mozgósítani kellene. No persze, a terveink megvalósításához rengeteg pénz is kell. — Budakeszi európai hírű kisváros lehetne, ha minden környékbeli gazdaság a miénk lenne, vagy legalább nekünk adózna — szól hozzá Kerekes Mihály, aki húsz éve vállalkozó, és a jelenleg már önfenntartó sportegyesület elnöke. Ugyanis úgy járt a község, mint Magyarország Trianon után: a szanatóriumok, a vadaspark, a vadászterület, a reptér, a laktanya, a lőtér (minek kell az ide?), a tangazdaság mind-mind Budakeszi egykori földjei, de ma máshova viszik a hasznukat. És ezek legtöbbjét egy-egy tollvonással vették el tőlünk. Nekem legjobban az úrbéri erdőrészleteink, és a szőlészetünk elkobzásai fáj. Ezért rengeteget várunk az új földtörvénytől és az önkormányzati döntéstől. Követeljük, hogy adják vissza a földjeinket — kezelje azokat a helyi tanács —, de legalább azok hasznából kapjunk. És látnak majd csodát! A repülőtér például óriási lehetőséget teremt a jövő közlekedéséhez. Hát így gondolkoznak Budakeszi lelkes és tettre kész lokálpatriótái. A századforduló élénk kulturális élete Az átlagosnál fejlettebb önigazgatás Budakeszi helytörténetével első ízben dr. Jautz Magdolna foglalkozott. Tudományos igényességgel 1939-ben megírt doktori értekezése a mai napig alapja a kutatásoknak. Napjainkban is aktív könyvtári, levéltári gyűjtőmunkát végez Herein Gyula, akinek a település múltja ápolásának igényét még édesapja hagyta örökül. Az apai intenció azóta számos tárgyi emlékkel, tényszerű anyaggal gyarapodott, kész arra, hogy méltó helyen, a település lakói és az idegenek számára is megtekinthető legyen. Egy majdani kiállítóterembe érdemes anyaga van Padányi Lajosnak és Balogh Gézának is, de ki tudja még hányán lennének készen arra, hogy az évtizedek óta féltve, vagy hevenyészve őrzött dokumentumokat átadják, s ezáltal közkinccsé tegyék. Miről beszélnek a korabeli feljegyzések és az említett kutatók munkái? Budakeszi első tárgyi emlékei még az újkőkorszakbói származnak, ezt bizonyítják az 1980-as évek végén megtalált cserépdarabok. Később a rómaiaknak volt itt virágzó települése. A népvándorlás viharai után az élet primitívebb fokra süllyedt vissza, ezen létesítettek új kultúrát-a honfoglaló magyarok. Az első írásos dokumentumok 1296-ból származnak. A török hódoltság ismét gyökeres változást hozott. Az étet minden mozzanatát adóval sújtották, ami elszegényítette a lakosságot. Az országot a török uralom alól felszabadító idegen katonák közül — XI. Ince pipa segéd- csapataiból — több itt maradt. Ök viszont beleolvadtak a később érkezett németségbe, átvették annak viseletét, szokásait. Budakeszi birtokosa valaha gróf Zichy István volt, akinek Péter fia hívta ide az első német telepeseket. Időközben pestis tizedelte meg a lakosságot, ezért az 1740-es években újabb bevándorlók érkeztek. Hosszú pereskedés után a korona szerezte meg a Zichy családtól a területet, Budakeszi 1765-től kamarai birtok lett. A kamara egyébként nagy kedvezményben részesítette a telepeseket, akiknek szorgalmas munkája hamar meghozta gyümölcsét; öt év alatt megsokszorozódott a művelt területek részaránya, a lakosság anyagilag megerősödött. A falunak a XXX. század közepéig nem volt közelebbi kapcsolata a fővárossal, ebben gyökeres változást az 1870-es évek filoxéracsapása hozott. Négy esztendő alatt kivesztek a szőlőtőkék, odalett a megélhetés. Ám akkoriban kezdődtek a millenniumi építkezések a fővárosban, ahol találtak munkát az emberek. Megkezdődött a helyi iparosodás is. Akadt itt nyomdász, üvogfeső, irodagép-műszerész, vegytisztító, mészáros, vendéglős, borbély, szabó, cipész és pék. Az iparosok egyébként 1919-ben meg is alapították tesületüket. A ’30-as években a legnagyobb vállalat már az Elektromos Műszaki Rt., de messze földön híres volt a Halfer-féle márványozó festékgyár rt., amely szabadalmazott eljárással különleges festéket állított elő a könyvkötőiparnak. Hasonló hírnevet szerzett Budakeszinek a Natto-féle cipőkrémgyártás is, míg a mező- gazdaságot a tejszövetkezet képviselte. Sokan még emlékeznek rá, hogy o helybéliek nyaranta kiadták lakásaikat, mert ez is biztos megélhetést nyújtott. A nyaralók zömét a fővárosi zsidó középréteg alkotta, bár szívesen töltötték itt idejüket a kishivatalnokok is. Az Erzsébet királyné Szanatóriumot Korányi Frigyes kezdeményezésére 1901-ben nyitották meg, 1918-ban épült a Weiss Manfréd Szanatórium, a faluban működött a József Szanatórium, a Tábor Diakonissza, a dr. Gosztonyi és a dr. Kozma-féle egészségügyi üdülőtelepek, valamint a Bethel-otthon, amelyben testi és szellemi fogyatékos gyerekeket ápoltak, gyakran életük végéig. Budakeszin a századforduló után rendkívül élénk volt a kulturális élet. Ebben kiemelkedő szerep jutott a helyi ‘tanítóknak és a szintén oktató kedvesnővéreknek, a soproni anyaház Isteni Megváltó leányainak. A Bagolyvár-iskolát már 1902-ben államosították, ahol változatlanul Edelmann Rezső az igazgató tanító, aki egyébként a falu kántorja is volt egyben. A Gazdakör 1905-ben alakult, az intelligencia találkozóhelye, a Kaszinó, 1926-ban. A fiatalságot az Ifjúsági és Levente Egyesület, a Lyra és a Polgári Dalkör, a MOVE Mátyás király lövésztörzs és a Kossuth Sportegyesület tömörítetté. Az 1936-ban megalakult kul- túregyletnek volt cserkész- csapata, vigalmi, társadalmi, dalos és zenész szakosztálya. A helytörténeti emlékek azt igazolják, hogy Budakeszin a közösségi élet, az önigazgatás fejlettebb volt az átlagosnál. A második világháború után azonban jött az intézmények államosítása, a zárdák felszámolása, a német ajkúak kitelepítése, melyek következtében Budakeszi nem az, ami ezek, nélkül lehetne. ""W/// EGYÜTT /# AZ UTAKON RZ ÚTINFORM JELENTI Az Ütinformtól Pál Sándor Jelenti: a téli közlekedési viszonyok jellemzőek ezekben a napákban. A reggeli órákban több helyen ködre, kisebb síkos útszakaszokra számítani kell. Főleg a hegyvidéki utakon, hidakon és szélvcdett helyeken deresedés miatti síkosság követel nagyobb figyelmet. Ebben a hónapban nem Jár a komp Esztergom és Párkány között. Műszaki felújítási munkák akadályozzák a komp közlekedését. Szintén a Dunán az alacsony vízállás miatt nem jár a komp Százhalombatta és Tököl között. Az autópályákon és autóutakon jelentős forgalomkorlátozás nem várható, nincs érvényben. Sokan érdeklődnek ügyeletíinkön a Romániába utazás lehetőségeiről. Ezért elmondjuk, hogy a határon már az egyéni utasokra aa általános utasforgalmi vámszabályok érvényesek. Nagyobb mennyiségű élelmiszer-, illetve segélyszállítmányt, fuvarozást már csak szervezetek, intézmények végezhetnek. Üzemanyagot Romániában lejre, jegy nélkül lehet kapni egyre több helyen. Egyébként a tél miatt Erdélyben is változó útviszonyokra számítsanak. A közlekedés úgy éjjel, mint nappal egyre biztonságosabb. A vasúti közlekedés is szervezett, ezt is ajánljuk. JÉG R HÍDON Január az esztendő leghidegebb hónapja. Ilyenkor fokozottan kell számolnunk az utak jegesedésével, akkor is, amikor — látszólag — a beton láthatóan oly száraz, mint a január elsejei pezsgőspoharak. Ugyanis a hideg alapos csapdákat rejteget a jól járható betonutakon is. Ilyen meglepetések például patakocskák, kanálisok közelében érhetik az embert. Nem egy esetben táblák jelzik, hogy az út csúszóssá válhat, de szomorú tapasztalat, hogy a figyelmeztetést a járművezetők jó része figyelmen kívül hagyja, elbagatellizálja. Pedig a veszély komoly, ráadásul kiszámíthatatlan is. Arról van szó, hogy a közúti híd alatt foly- dogáló patak télvíz táján akárha nem is lent csörgedezne, hanem fönt a hídon, keresztbe az úttesten. Páralecsapódásról, van szó, a sokszor szennytartalma miatt be nem fagyó víz párájának a hideg úttesten való megjelenéséről. Ráadásul az ilyen nedves csík hamarosan jéggé válik, ráfagy az úttestre. Így fordulhat elő, hogy a tiszta úton haladó gépkocsi megpördül az úton, nemegyszer észlelni sem tudja a vezető, hogy egy alig látható jeges sáv volt autója összetörésének az oka. Ezért még előbb, „észfékkel” kell lassítani a gépkocsi rohanását, számítva a kis patakocskák alat- tomjára. AKKUMULÁTOR NÉLKÜL Akkumulátor nélküli Zsigulik ötezer kilométeres sikeres próbaútjáról kaptunk hírt a moszkvai Autógépészeti Intézetből. Hogy is néz ki ez az újdonság a kísérleti gépkocsiban? A motorházbán a hagyományos 18.3 kilogrammos és tíz liter térfogatú akkumulátor helyett elhelyezett miniatűr áramforrás súlya három kilogramm, térfogata másfél liter. Ez tölti fel a kondenzátort, áramot ad a gyújtáshoz, működteti a világítást, a jelzőrendszereket és a mérőműszereket. A motor, indítását egy negyvenötezer mikröfarád kapacitású kondenzátorblokk végzi. Ha jól számolunk, tehát közel tizenöt kilogramm megtakarítást értek el a Ladán. Sajnálatos, hogy ez csak csepp a tengerben, hiszen ez az 1964-es modell korszerűtlensége miatt vetekszik a Mercedesszel — de csak önsúlyát tekintve... JAPÁN TEREPJÁRÓ Napjainkra a terepjárók gyártásában is élen járnak a japán autógyártók. A Suzuki modellje nemcsak elegáns, de elismerten jó autó saját kategóriájában CSENDES ÚTTEST Ha járjuk a megyét, láthatjuk, hogy az autópályák közelében lévő települések és az úttest közé hatalmas földbuckákat emelnek, melyek az autók robaját hivatottak elnyelni. Budaörsön is tanúi lehetünk efféle műveletnek, de Kölnben már másféle zajvédelemről hallottunk. Egy közel kétszáz méteres útszakaszon olyan aszfaltúttestet próbáltak ki, amelyen a járművek tíz decibellel halkabban közlekednek, mint egyébként. A kutatók arra jöttek rá: az úttest akkor nem erősíti fel az autógumik okozta zajt, ha az aszfaltréteg minél simább és rugalmasabb burkolatú. Csakhogy az ilyen utak rövid élettartamúnak bizonyultak. Végül is a kutatóknak sikerült olyan kompromisz- szumos megoldást találniuk, amelynél csendesen haladhat a forgalom, s az úttest mégis hosszú életű marad. Kiderült, hogy ez az újonnan létrehozott út gyorsabban vezeti le a vízelvezető árokig a csapadékot, így hát kevésbé kell attól tartani, hogy nagy esőzések után víz, nagy havazások után jégréteg borítja az utat. ÜJ RENDSZÁMTÁBLA Az autónak rendszámtábla kell, új autónak új tábla. Aki pedig egészen új autóról álmodik, az már a televízióban is bemutatott, nagyobb méretű, másféle betű- és számkombinációval, valamint címerrel ellátott rendszámtáblát képzel kocsijára. Mikor megszületett az új tábla prototípusa, még azt lehetett remélni, 1990 januárjától már ez a dísznek is szép fémlemez ékesíti az autókat. Érdeklődtünk, s megtudtuk: az új táblára még várni kell, a jövő év első felében még a hagyományosakat osztják a járműtulajdonosoknak. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy még mindig nem teljesen bizonyos, melyik címer kapjon helyet a táblán. Jó utat, balesetmentes közlekedést kíván: Tóth Béla Endre
