Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 4. szám
Az érdi Érd-Gép A múlt év utolsó hónapjaiban vált önálló vállalattá az Érd- Gép: az egykori Mezőgéphez tartozó üzemben az év első munkanapján is már exportmegrendeléseken dolgoztak. Jelenleg a távoli Kínában épülő baromfi-feldolgozó üzem működéséhez szükséges gépeket gyártják az érdiek, rozsdamentes acélból. Képünkön Fülöp Ernő hegesztő a csirkeaprólékot csomagoló berendezés egyik egységét készíti az érdi üzemben (Hancsovszki János felvétele) Pótszállításokra volt szükség Tömött mélyhűtők Egyetlen esztendő utolsó hónapjában sem fogyott any- nyi tőkehús a fővárosban, mint tavaly decemberben. Ináncsy Miklós, a Budapesti Húsnagykereskedelmi Közös Vállalat igazgatója elmondta: a nagy kereslet nyomán 2500 helyre — üzletbe, nagykonyhára, vendéglőbe, szállodába stb. — ötödével több sertéshúst szállítottak abban a hónapban, mint 1988 azonos időszakában. összesen 2787 tonna; sertéshús hagyta el a Soroksári úti telepét. Marhahúsból pontosan annyit értékesítettek, mint egy évvel korábban; 680 tonna volt a főváros fogyasztása. Pótszállításra volt szükség egyebek között virsliből, a megrendelt mennyiségen felül mintegy 20 tonnát küldtek soron kívül a fővárosi üzletekbe. Az igazgató szerint a nagy forgalmat minden bizonnyal az okozta, hogy az előzetes tájékoztatás nyomán ismertté váltak a januári húsáremelések és a vásárlók ezúttal nemcsak a szokásos év végi . szükségleteiket szerezték be, hanem — legalábbis azok, .akiknek módjuk volt rá — feltöltötték mélyhűtőiket is. ÚJABB SEGÉLYAKCIÓ! Gyűjtenek a kákáink is A romániai rászorulók megsegítéséből a több mint négyezres lakosú Káka község sem akar kimaradni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az 1989. december 29-én megtartott falugyűléssel párhuzamosan indított gyűjtési akció első napján a számlálóbizottság több mint 16 ezer forintot talált a kihelyezett perselyekben. Ez az összeg,, s még inkább a gesztus azért is figyelemre méltó, mert a fórumra összegyűlt emberek többsége még nem tudta, hogy már aznap lehet adakozni. Ugyanis a helyi ellenzéki szervezetek gyűjtésre buzdító felhívása csak egy nappal korábban jelent meg a Pest Megyei Hírlapban. Végül is a pénzadomány mellett tették le voksukat az egybegyűltek, s az éppen náluk levő forintokból adták össze a több mint 16 ezret. Az akció azonban ezzel nem ért véget, mert 1990. január 13- án és 14-én reggel nyolctól este hatig várják az adakozókat a helyi plébánián. / A / POLITIKA A VILÁG VÉGÉN Az MSZMP-t nem nagyon szeretik Zoltán utca? Az öreg csak belekaszál a levegőbe, úgy mutatja: arra. Menjünk tovább két sarkot, aztán a harmadikon jobbra föl. Karja lehull, az autóhoz jön, egészen behajol az ablakon. Kit keresünk? Éppen kezdenénk, mint eddig négyszer, hogy a Magyar Dolgozók Demokratikus Centrum Pártját, de ihletetten csupán annyit mondunk: Majorosékat. Az öreg bólint, nagy megkönnyebbülés fut át rajtunk. Jó húsz perce kószálunk már Tápiószelén hiába. Mintha legalábbis a kupi után érdeklődnénk, olyan értetlenül ingatják az emberek a fejüket. Magyar dolgozók? Ez most miféle újfajta huncutság? Ránk kerekednek a szemek, csodálkoznak nagyokat a járókelők. Mindegy, végül azért megérkezünk az emeletes épület elé, melyről a szervezőbizottság ideiglenes címeként emlékezik meg a kezünkben szorongatott papiros. Mert a hír igaz. A fent említett párt valóban létezik, bizonyítván, a Tápióság szívében éppúgy lehet szervezkedni, mint a fővárosban. De hogy mi szükség erre, őzt már Majoros Tibor magyarázza el. — A pártalapítás elsődleges indítéka a jelenlegi politikai helyzet volt. Örülünk ugyan a demokratizálódási folyamatnak, a létrejövő alternatív szerveződéseknek, de véleményünk szerint néhány igen súlyos problémával nem törődik még mindig senki. Az elmúlt hónapokban lezajlott változások halaszthatatlanul szükségessé teszik az ipari és mezőgazdasági munkásság ösz- szefogását, márpedig ez mind a mai napig elmaradt. Ugyanakkor visszataszítónak tartjuk, hogy a különböző pártok és pártocskák a nép nevében, ám a nép feje felett egyezkednek a hatalom koncaiért. Sajnos legtöbben közülük a dolgozó tömegekre egyáltalán nem figyelve azzal a nyilvánvaló céllal tevékenykednek, hogy a politikával nem foglalkozó emberek véletlenszerű [szavazatával kerüljenek előtérbe. □ Mit tehet egy ilyen helyzetben a Magyar Dolgozók Demokratikus Centrum Pártja itt, szinte a világ végén? Hisz’ még Tápiószelén is alig hallottak önökről. Hány tagot számlál jelenleg a szervezetük? — Most mintegy százötvenen vagyunk. Személyes ismeretségek, baráti kapcsolatok útján állt össze ez a társaság. Tekintve, hogy november közepén alakultunk, nagy eredményekről egyelőre nem beszélhetek. Mindenképpen meg szeretnénk azonban teremteni a közeljövőben tömegbázisunkat. Januárban országos összejövetelt szervezünk, a nyomdában már készülnek azok a felhívásaink, melyeket több tízezer példányban, főleg a főváros munkás- negyedeiben és az ipari körzetekben, Győrött, Miskolcon kívánunk terjeszteni, tavasszal pedig indulni akarunk a választásokon, ezért valószínűleg még ebben a hónapban Budapestre tesszük át a székhelyünket. □ Érdekes hallani erről, mivel, ha jól tudom, a pártjuk még nincs is bejegyezve ... — Ez a részletkérdés heteken belül megoldódik. Pillanatnyilag a programnyilatkozatunkon dolgozunk, ám egyebekben a párttörvény valamennyi elvárásának, szabályának megfelelünk. □ Azért kíváncsi lennék arra, miért kellett egyáltalán saját pártot alapítaniuk. Ez azt jelentené, hogy nem találtak igényeiknek megfelelő szervezeteket, vagy csupán élesben akarják gyakorolni a pluralizmust Tápiószelén? — Inkább az előbbi megállapítás az igaz, Ma Magyarországon érzésünk szerint nincs egyetlen olyan párt sem, ami minket, a gyakran tíz-tizenkét órát dolgozó munkásokat képviselne. Szomorú eközben látni az MSZMP volt vezetőinek és a pártpolitika haszonélvezőinek azt a törekvését, hogy évtizedes szociális demagógiájukat tovább folytatva, a társadalom peremére szorult embereket ismét megtévesztve a demokratikus fejlődés ellen hangolják. Ezek a karrieristák — mert máshogy nem nevezhetem őket — az ideológia leple alatt a munkásosztály nevében, de a munkásság ellen cselekedve a nemzet becsületét a sárba tiporták. □ Játsszunk el egy percre akkor a gondolattal: mi lenne, ha a pártjuk kilép a közélet porondjára? Mély szervezetekkel tudna együttműködni, é? kik azok, akikhez semmilyen körülmények között nem közeledne? A hallottak után feltételezem, az MSZMP- vel kapcsolatos meglátásait már ismerjük. — Valóban, az MSZMP méltatlanná vált a politikára. Egyébként mi nem vagyunk antikommunisták. Maga a kommunizmus eszméje talán jó is lenne, csak ezt még senki nem tapasztalhatta meg a gyakorlatban. A kérdésere visszatérve: én az MDF-nek alápí- tása óta tagja voltam. Később azonban egyre erősebb lett bennem a meggyőződés, hogy ez a párt nem képes megoldani az ország problémáit. Miután világosan éreztem, hogy a Demokrata Fórum csupán a hatalom megszerzése érdekében lavírozik a mostani politikai miliőben, kiléptem. Most már azon sem csodálkoznék, ha a hajdani Bethlen—Peyer paktum mintájára egy Pozs- gay—Antall paktumot ütnének nyélbe. Az MSZP? Tegnap kommunisták voltak, ma szocialisták, ki tudja, mit mondanak holnap. Mindenesetre el kell telnie néhány évnek, amíg bebizonyítják, tényleg mire képesek. Elképzeléseinkhez akkor még az SZDSZ programja áll legközelebb, persze bizonyos fenntartásokkal. Mert tömegek nélkül semmit nem lehet elérni. És mi a tömegeket akarjuk képviselni. Ez jószerivel a Magyar Dolgozók Demokratikus Centrum Pártjának legfontosabb célkitűzése. Falusy Zsigmond Értetlenség egy döntés körül Tőkés László nevét az egész világ megtanulta, Nobcl-béke- díjra terjesztették fel, nemzeti hős lett Romániában. Ö mégis szerényen hárítja el a hálál- kodásokat, tagadván, hogy bármit is elindított volna, önmagát csupán egy szikrának vallja, mely a román és magyar nép szabadságvágyát lángra lobbantotta. Bevallom, amikor először hallottam a Securitate által elfogott és elkobzott leveleiről, a világ felé sóhajtott segélykiáltásairól, egy naiv öregember gyermeteg próbálkozásainak hittem egyéni „mozgalmát”. Még nem tudtam, hogy egy hallatlanul intelligens, széles látókörű fiatalemberrel van dolgunk, aki élete kockáztatásával, reménytelennek tűnő eszközökkel, a maga szűk környezetében is véghez vitt valami világraszólót. A hozzá hasonlók példája (például Gandhi) nyomán is mondom : rendületlenül hiszek abban, hogy a' világ képes megtisztítani önmagát. Ilyen öntisztító folyamatnak tartom a romániai forradalmat is. A győzelem mámora mégsem lehetett felhőtlen Ceausescu bukása után sem, hiszen a vezér még életben volt, s eleven jelképként hatott híveire. A Nemzeti Megmentés Frontjának Tanácsa ezért állította fel haladéktalanul a rögtönítélö katonai bíróságot, mely az elfogott házaspárt halállal büntette. Eddig a dolog teljesen ésszerű. Most pedig olvasom a titkos tárgyalás fölötti nemzetközi értetlenségről szóló híradásokat. Nem értem, miért nem világos mindenki számára, hogy itt nem a tárgyalás és ítéletvégrehajtás titkosságán, hanem sürgősségén volt a hangsúly. A forradalom adott pillanatában ez szükségszerű stratégiai lépés volt. Méghozzá a legoptimálisabb. Egyrészt azért, mert a régi rendszer hátramaradt, tovább harcoló csatlósaira még mindig halott a kondukátor puszta léte, ráadásul szabadi- tási akciót is terveztek. Jól látták az ítélkezők, hogy csak a halott Ceausescu a jó Ceausescu. Ezzel a gyors döntéssel további ezer és ezer áldozat életét mentették meg. Kisgergely József Provinciális hatalmi dominók Inognak a trónok Látszólag szünetel a politikai harc, lélegzetnyi időhöz jutva most döbben rá az ország; már holnap veszélybe kerülhet a mindennapi megélhetés, mert a gazdaság állapota a mélypontra jutott. Az emberek szorongva várják a bizonytalan és újabb megszorításokat hozó jövőt. Árgus szemmel figyelik, hogyan boldogul vagy gazdagszik a másik. Honnan kerül egyeseknek nyugati autóra. valutára, nyaralóra. Meg- dolgozik-e mindezekért, vagy éppen az ügyeskedők, csalók növekvő táborához tartozik? Az irigység mellett azért jelen van az elismerés is azok felé, akik önmagukat nem kímélve, minden elképzelhetönél többet vállalnak. Azt viszont nem fogadják el, hogy egyesek a közpénzek elherdálásából, hatalmi helyzetükből adódó visszaélésekből, korrupt összefonódásokból, mások félrevezetéséből, becsapásából gazdagodnak. Indulatokat vált ki a legkisebb településen is, hu bárkivel kapcsolatban felröppen a korrupció gyanúja. A hatalmi dominók nemcsak a nagypolitikában dőlnek, a provinciális hatalmasságok trónjai is meginogtak például Öcsán, Szigethalmon és most Dabason is. Az átmeneti időszakban a politikai stabilizáció hiánya paradicsomi állapotokat teremt még sok spáhi rendszerben élő vezetőnek. Helyileg is megfigyelhető a hatalom átmentésének jól álcázott folyamata. A politikai-igazgatási hatalmat a felhalmozott javak segítségével gazdasági hatalommá váltják át. Kaméleonok világa ez, az új elit születésének időszaka. Ennek a rétegnek eszébe sem jut elszámolni vagyona eredetéről, és gondja van rá, hogy a demokratizálódás jelszavának a leple alatt a meglévő, de egészében ugyancsak kompromittálódott ellenőrző szerveket is szétverje. Akinek nincs meg az anyagi háttere az átalakuláshoz, az a sosem volt elveinek könnyed felrúgásával igyekszik a hatalomban maradni — bármilyen alacsony szintről is legyen szó. Aki eddig a téeszében, az üzemében, gimnáziumában üldözte a reformot és a másként gondolkodást, az most politikamentessé igyekszik tenni az általa vezetett üzemet vagy intézményt. Aki eddig a templomot is szívesen bezáratta volna, most ott feszít az Isten házában, az első sorban. Sajnos a meghozott és visz- szavont rendelkezések nem az ország érdekeit segítik, hanem a privilegizált felsőbb réteget, az egyéni manipulációnak adnak teret. Évtizedek teltek el úgy, hogy a hatalmi visszaélések nyílt cinizmussal társultak, hiszen az ügyletek, a telekspekulációk, a tanácsi pénzek spekulatív felhasználása, a település szeme láttára zajlottak — büntetlenül. Nem kell ahhoz jóstehetségűnek lenni, hogy úgy véljük; ennek a korszaknak sajnos még nincs vége. A mai jogi és igazgatási rendszer sok kibúvót ad a helyi vezetőknek. Pedig megengedhetetlen, hogy az ország kevéske lehetőségét és anyagi potenciáját büntetlenül elherdálják, a szerény eredményeket túlzóan felnagyítsák. Minden állampolgárnak kötelessége kell legyen hazája érdekében a javaink megvédése, a tékozló, hatalmukkal visszaélő vezetők eltávolítása, az államnak pedig a megfelelő kontrollt biztosító jogszabályok és szervezési rendszerek kidolgozása, érvényesítése. Felvetődik az a kényes kérdés : megreformálható-e a mostani igazgatási-tanácsi apparátusi rendszer, ahol annyi visszaélésre volt lehetőség? Képes lesz-e az új kormányzat más erkölcsi alapokra helyezni a jövendő hatalmi-irányítási rendszert, hogy a lesi- puskásoknak ezentúl ne teremjen babér? Albert Béla Dabas GUBERA ANYÓ A. koszos szatyrát markolászó öregasszonnyal gyakran utazom együtt. Nyáron a legnagyobb zsúfoltságban is mindig akad számára hely ajtóközeiben. Dagadt lábaival, hátán többszörösen összekötött bevásárlótáskáit száraz kenyérrel degeszre tömve kötéltáncosként himbálódzik le a buszról Dunakeszin. A közeléből fintorogva menekülnek az utasok, szédelegnek a nem éppen parfümillattól. Az ujjai ráncaiba beköltöző szutyok miatt soha senki nem segíti le. Viszo- lyogva nézik szánalmas döcögősét. Az arcfintorokból, a suttogó megjegyzésekből arra következtettem: legszívesebben kitiltanák a tömegközlekedési járművekről. Ne fertőzze koszával, nyomorával a tisztes polgártársakat. Egyszer egy forró nyári reggel engem is meglepett. Hátát egy omladozó házfalnak vetve hűsölt meztelen lábaival. Mintha a szent anyaföldbe kívánkozott volna. Olyannyira elalélt, hogy azt hittem, már az élet sem pislákol benne. S egyszercsak rámmeredt mesz- szire révedt tekintetével. — Nincs baj, csak hűsölök az árnyékban — mondta. És ült tovább a kettes út járdáján, mint akinek legalább ennyi jussa van az életben a világtól. Gubera anyó útvonala rövid. Dunakeszi vasútállomásnál felszáll a buszra, majd a tanácsházánál le. No nem szociális segélyért megy. Végigkotorja a kukákat a lakótelepig. A Barátság úti házak közé nem merészkedik be, mert ott nálánál jóval fiatalabb versenytársakkal kellene megküzdenie a száraz kenyérért. A harisnyáját elunta már varrogatni, erről árulkodnak a fellázadt szemek. Göncei szedett-vedett darabok, amolyan kukába valók. Nem tudni, kimosta-e egyáltalán mielőtt magára aggatta őket. Nemrég ismét találkoztam vele. A Tungsramnál szállt fel a sárga buszra. Meglepőeen jól öltözöttnek tűnt a délutáni félhomályban. Kigömbölyödött vagy csak a téli hideg elleni többrétegű viselet tette — ki tudja? Drapp pulóver, világos gyapjúszoknya. Kezében örök hűséges kísérője, a retkes bevásárlószatyor. A hűvös napok ártalmatlanná tették szagát. Hetven- valahán.v éves arcáról eltűnt a kín, a búskomorság helyébe öntudat költözött. Határozottan állt és kapaszkodott. Gubera anyó nincs egyedül. Társra lelhetne a lakóhelyemen működő Gubera apóban. Ő Foton rója az utcákat zöld kézikocsijával, térdig görbült gerincével. Hihetetlen halom kartonpapír fuvarozására képes. Jóval túl van már a nyolcvanon. Szikkadt arcán nem bánatosak, konokak a ráncok. Nap mint nap járja kálváriáját. A főútról felvonszolja a Béke úti MÉH- gyűjtőbe gödrökön, dombon át a papírhegyeit. Nyomorult életét olyan méltósággal, kitartással viseli, hogy a tanácsi alkalmazottak sem merik leszólítani. Egy jótékony, ügyes kezű honpolgár összetákolta kézikocsiját, azóta nem akar szétesni a kartonhegyek alatt. Néha arra gondolok, egyszer találkozik a két öreg, Gubera anyó és apó. A nyomoruk is feleződne, magányosságuk oldódna. Egy liter tej, fél kiló kenyér. Eny- nyi jut ma nekik külön-külön. Amit összeguberálnak. Gecse Marianne < A >
