Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

áfádon 1990. JANUÁR 27., SZOMBAT Külföldi támogatás a magyar kultúrának Magyarország pénzforrásokat vehet igénybe a 24-ek támoga­tási alapjából kulturális, okta­tási célra. Ez a 24-ek akcióját szervező brüsszeli közös piaci bizottság delegációja budapes­ti tárgyalásainak eredménye­ként vált lehetővé. A 24-eknek az a szándékuk, hogy a már megkezdett környezetvédelmi, oktatási és képzési, valamint vállalkozási programok minél hamarabb megvalósuljanak. A fejlett nyugati országok nagy súlyt helyeznek arra, hogy Ma­gyarország az oktatás, a kultú­ra területén is közeledjék Európához, s eljuttassák az or­szágunk rendelkezésére bocsá­tott anyagi forrásokat. Ennek az lehetne a legjobb módja, hogy a magyar egyetemek, fő­iskolák, esetleg könyvtárak közvetlenül nyugat-európai ha­sonló intézményeikhez fordul­nak. Közösen dolgoznak ki programot például tanárok, hallgatók, tudományos anya­gok cseréjére, ösztöndíjakra. Az ehhez szükséges támogatá­sokat a magyar kormányzati skervek útján a brüsszeli bi­zottságtól kérhetik. A kormány nemzetközi gazdasági (titkársá­ga első alkalommal február 7-ig gyűjti össze a hazai egye­temek, főiskolák és intézmé­nyek erre vonatkozó igényeit Többrendbeli tanulság egy tekervényes ügyben Mátyás király-évforduló — de miből? Másfél esztendővel ezelőtt alakult meg a Mátyás-emlékbi­zottság, amely az uralkodó halálának 500. évfordulójára nagy­szabású rendezvénysorozatot szervezett, összejöveteleiről rend­szeresen hírt adott lapunk. Mivel április 6-án lesz 500 esz­tendeje, hogy meghalt Mátyás király, így tulajdonképpen két hónap múlva kezdődhetnének a megemlékezések. — Mind ez ideig azonban bi­zonytalan az anyagi fedeze — tájékoztat dr. Fodor István a Magyar Nemzeti Múzeun főigazgatója, a bizottság titká ra. — Olyannyira, hogy bead vánnyal fordultunk Glatz Fe­renc művelődési miniszterhez. Megfogalmaztuk azt a véle­ményünket: pénz híján nem kerülhet sor a rendezvények­re. Jeleztük, ha mindössze csak egy kiállításra korlátozó­dik az évfordulóra való emlé­kezés — holott ez egész Euró­pa szempontjából fontos —, szerepünket fölöslegesnek te­kintjük. A múlt héten csütör­tökön jártam Manhertz Ká­roly miniszterhelyettesnél, aki tájékoztatott, hogy az ügy ha­marosan miniszteri értekezlet elé kerül. • Mekkora összegre lenne tzükség? »Színházi levéli Az elidegenített Brecht Kétségtelen! a Koldusopera (eredeti címén: Dreigroschen- oper, azaz Háromgarasos ope­ra) Bertolt Brecht legismer­tebb s bizonnyal legnép­szerűbb színműve. Nem utol­sósorban Kurt Weill zenéje révén, hiszen például a Cápa­dalt presszózongoristáktól dzsesszfenoménokig, lokálman- ciktód világhírű színészekig mindenki játssza, énekli. Az 1927-ben szinte kényszerűség­ből bemutatott darab (az újon­nan induló berlini Theater am Schiffbauerdamm —Szín­ház a hajóépítő gátnál —nem talált nyitó darabot, s ezért egy kezdő, de már nem fia­tal, huszonkilenc éves drama­turg és dalénekes, bizonyos Bertolt Brecht kéznél lévő ajánlatát fogadták el) már akkor váratlanul nagy siker lett. Talán azért, mert a 18. századi angol szerző, John Gay Beggar’s Opera (Koldus­opera) című operapersziflá- zsából Brecht által átdolgozott zenés darab tiszteletlen, sőt, pimasz stílusával és politikai töltésével bosszantotta a de­rék (vagy nem is olyan de­rék) polgárt, s ez a bosszan- kodás egy kis elégedettséggel is vegyült: lám, egy csípős nyelvű író fnieskáz bennün­ket, ám ügyesen és jópofán. Brecht persze nem akart ügyes és jópofa lenni. Meckie Messer, azaz Bicska Maxi, a gengszter, meg Tigris Brown londoni főrendőr és Jonathan Peachum kolduskirály mulat­ságos és tanulságos története tulajdonképpen a kapitaliz­mus leleplező képét villantot­ta fel, s azt az összefonódást, ami a bűn és a bűnüldözés, a gengsztervdiág és a pénzvilág közt fennállt. Ráadásul ezt úgy tette, hogy a később hí­ressé vált songokkal (dalok­kal) időről időre szinte kilé­pett a történetből, mintegy elidegenítve a nézőt az imén­ti éLménytől, oktatva, magya­rázva és elemezve a szituá­ciókat. Ez a hires elidegení­tési effektus lett később Brecht egyik jellemző stiláris jegye. A Koldusoperát nálunk is számtalanszor játszották, fel­újították. Most a Vígszínház tette ezt Gothár Péter rende­zésében. Furcsa előadás. Tele van ötlettel, apró gegekkel, tele megannyi színészi szipor­kával. De ezzel valahogyan el is idegenedik Brechttől. Az a nagyon direkt aktualizálás, az a szinte jelen idejű politikai pamflettá átgyúrás, amit Go­thár végzett, s a darab jele­netei sorrendjének, dalai egymásutániságának, sőt a ze­nének is az átformálása, megváltoztatása egy másik Koldusoperát eredményez. Ilyen mértékű rendezői be­avatkozás eléggé szokatlan, különösen egy már ugyan nem élő, de a műveivel nagyon je­len lévő szerző esetében. Brechtet ma már igen ritkán játsszák ortodox módon, de nem árt, ha az átértelme­zés nem átírást jelent, a szó szerinti vagy a rendezői át­írás értelmében. Takács István Jelenet a Koldusopera előadásából. Börcsök Enikő f. h. (Polly), Kaszás Attila (Maxi), Igó Éva (Jenny) EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Pest megye területén valamennyi út járható, úthibák javítására, elterelésre e napokban nem kell számítani. Az óvatos vezetés en­nek ellenére több mint ajánlatos, hiszen amilyen változékony idő­járásunk, oly változóak útviszonyaink is. Sok helyen az éjszakai eső­től vizesek, néhol nyálkásak s ezért síkosak az utak. Az ország nyugati megyéiben még jeges útszakaszokra is számítanunk kell. Az az autós, aki távolabbra utazik megyénkből, általában jó lá­tási viszonyokra számíthat szerte az országban. Viszont sok helyütt előfordul párásság, Borsod megyéből, a Sajó völgyéből, a 3-as főút Füzesabony és Mezőkövesd közötti térségéből sűrű ködöt jelentettek ; ezeken a helyeken 30—50 méter között változik a belátható útszakasz hossza. Szinte az egész ország területén kell számítanunk az útra felhor­dott sárra. Dűlőutak beágazásánál, kereszteződéseknél különösen nagy óvatossággal vezessenek! Q N f m WW'Qy •V ,.Y> Rovatunk a Pest Megyei I., íl, z Közlekedésbiztonsági Tanács támogatásával készült — Hamminchatmillió forin­tot kértünk. Egy évvel ezelőtt készen volt a teljes tervezet. Ezzel egy időben megkerestük a külföldi magyar kulturális intézményeket, hogy szorgal­mazzák különböző emléktárla­tok, előadások megszervezé­sét. • Elképzeléseik között szá­mos kiállítás, tudományos ta­nácskozás szerepelt. . . — Igen. így a Budapest Tör­téneti Múzeumban, Visegrá- don, tudományos emlékülések Budapesten és a különböző társadalmi szervezetek által kezdeményezett programok, ha semmi támogatást nem kap­nak, nem valósulnak meg. Én még ilyen helyzetben nem voltam, hogy egy elvben elfo­gadott tervnek nincs meg a fedezete ! Köpeczi Béla akadémikust, az emlékbizottság elnökét ar­ról kérdezem : kapott-e már választ a miniszterhez intézett beadványra? — Még semmiféle hivatalos értesítés nem jutott el hoz­zám — feleli a tudós. — Tu­domásom szerint ezen a héten tárgyalja a miniszteri érte­kezlet ... A Művelődési Minisztérium­ban Józsa György miniszteri titkár azt a felvilágosítást ad­ta, hogy január 17-én postáz­nák azt a levelet, amely 20 millió forint támogatást helye­zett kilátásba. Ezt az összeget azonban; mint Juhász Gyula professzortól, a Széchényi Könyvtár főigazgatójától meg­tudtam, az itt megrendezendő korvina kiállításra fordítják. Az emlékbizottság ülésein Somogyi Pálné főosztályvezető és Szilvássy Zoltánné főosz­tályvezető-helyettes képviseli az intézményt. • Hogyan látja most a bi­zottság helyzetét? — fordulok Szilvássy Zoltánnéhoz. — Nagyon nehéz hozzászól­ni, mert mi jobb pozícióba ke­rültünk, amikor tavaly feb­ruárban megtartottuk az első ülést, a Széchényi Könyvtár korvinakiállítást rendező bi­zottsága nevében mi már két költségvetési tervet vittünk magunkkal. Sőt, gyakorlatilag az összes partner kedvező vá­laszát. • Mekkora feladatot jelent ez a kiállítás? — Gyakorlatilag két vonal­ból áll' össze: a külön gyűjte­mények főosztálya és a kézirat­tár segítségével. Dr. Karsay Orsolya és kollégái készítik elő, őrzik a híres köteteket, gondoskodnak a feliratozásról, a háttér összeállításról. A szer­vezési rész a nemzetközi ügyektől a biztosításig hozzánk, a kulturális és marketing- irodához tartozik. Mi mind­annyian tagjai vagyunk a kor- vinabizottságnak. Rajtunk kívül Rakóczky Istvánná gaz­dasági igazgató és Hegedűs Péter főigazgató-helyettes mű­ködik együtt velünk. Az eredeti tervekben jelen­tős szerepet szántak Visegrád- nak. Hiszen a középkori ki­rályi város virágzó élet szín­helye volt Mátyás király ural­kodása idején. — Három kiállítás előkészí­tése folyik nálunk — magya­rázza Szőke Mátyás, a visegrá­di múzeum igazgatója. — Má­jus 12-én nyílik és augusztus elejéig tart nyitva a király utóéletét dokumentáló tárlat a Salamon-toronyban. Mind a zenetörténetben, mind pedig az irodalomban számtalan mű témája az uralkodó. Mind­ezekből Wix Györgyné, a Szé­chényi Könyvtár munkatársa készít összeállítást. Címe : Néhai való jó Mátyás király. Együtt­működve a Műcsarnok .mun­katársával, Ratkai Idával: ma élő művészek alkotásaiból ké­szül kiállítás, In memóriám Mátyás király címmel. A vi­segrádi királyi palota fogadó- épületében április 29-én be­mutatjuk a palota építésének történetét. • Hogyan kapcsolódnak a megszokott diákprogramok az évfordulóhoz? — Június 16-án Visegrádon kerül sor annak a vetélkedő­sorozatnak a befejezésére, ame­lyet Lengyel Boldizsárné szol­noki pedagógus szervezett. Iga­zodnak az évfordulóhoz a kö­zépkori mesterségeket bemu­tató rendezvények. Ezeknek megszervezéséről Jékely End­re múzeumpedagógus gondos­kodik. S természetesen Viseg­rád egyik állomása lesz a Má- tyás-emléktúrának is. Ezt a lovas emléktúrát a Széchenyi Casino Hagyomány- őrző és Művelődési Társaskör szervezi. Alapító főtitkár Deb- reczeni Dóra. — Április 1-jén gyüleke­zünk a Mátyás-templomnál, s végigjárjuk az uralkodó éle­tének főbb állomásait — ma­gyarázza Debreczeni Dóra. — Utunk 6-án ér véget Becsben. ahol szentmisére kerül sor. Mi már minden helyszínt megke­restünk, megállapodtunk a részletekben. Hiszen korabeli jelmezekben vonulunk végig az utakon, s mindenki meg­személyesít valakit a király udvartartásából. Ennek a ren­dezvénynek Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideigle­nes elnöke a fővédnöke. Mind ez ideig azonban csupán az anyagi fedezet nincs biztosít­va ... Ismét megkerestem a Mű­velődési Minisztériumot, ahol Villangó Istvántól, a közgyűj­temények főosztályának veze­tőjétől kértem tájékoztatást az emlékbizottság beadványának sorsáról. — Az elmúlt héten megbí­zást kaptunk Glatz Ferenc mi­niszter úrtól, hogy állítsuk össze a közeljövő jelentősebb évfordulóinak sorrendjét, va­lamint a Mátyás király évfor­dulójával kapcsolatos problé­mákról szóló beszámolót. Ez­zel a jövő héten elkészülünk. Mindenképpen szeretnénk el­érni, hogy amikor társadalmi kezdeményezés indul el egy- egy évforduló kapcsán, legyen egy meghatározott, mindenkor rendelkezésre álló pénzügyi fedezet. Szeretnénk állásfog­lalást kidolgozni és azt a mi­niszteri értekezleten elfogad­tatni. Mindenképpen megalá­zó helyzetbe kerülnek az em­lékbizottság tagjai, akiknek a legkülönbözőbb szervektől, in­tézményektől kell összekunyt- rálni a pénzt. Az a tanulság ebből a jövőre nézve, hogy a költségvetésnek kellene erre biztosítékot adnia. Személy szerint nagyon remélem, hogy mégis sor kerülhet a Mátyás­ünnepségekre ... Ez tehát a pillanatnyi hely­zetkép a 'két hónap múlva ese­dékes évfordulóról. Az elmon­dottakon kívül marad még azonban jó néhány kérdőjel. Tudomásom szerint ugyanis a korvinaikiállítás április 6-án nyílik. Minden bizonnyal er­re készülnek azok a külföldi intézmények, amelyek Mátyás híres könyveit erre az alka­lomra kölcsönadták. Megtud­hattuk azt is, hogy az emlék­túra viszont 6-án Bécsben ér véget. Félő, hogy esetlég még más rendezvények is várhatók egyazon időpontokban külön­böző helyeken. A Székesfehér­vári Városi Tanács rugalmas nak mutatkozott æ ügyben mert Melocco Miklós Mátyás emlékművének avatását 7-éri tették át. Ezt a találó kis emblémát bizonyára már jól ismerik ol­vasóink. A visegrádi Salamon-torony s a kapu jelzi, hogy Pest megyei szervezeté a címer, a stoptábla alakba rajzolt autó s a zebrán átkelő gyalogos pedig arra utal, hogy közle­kedésünk biztonságosabbá tételével, testi épségünk, életünk óvásával foglalkoznak az ott dolgozók. Nem nehéz hát kitalálni, hogy a Pest Megyei Közleke­désbiztonsági Tanács emblémáját közöljük lapunkban. De nemcsak most, hanem ezután minden alkalommal, hogy ezzel is tudassuk: „együtt az utakon”, de már nemcsak a hírlapíró s az olvasók, hanem — a közlekedésbiztonságiak jóvoltából — a „profi” szakemberek is. AZ ELSŐ FEKETE NAP 1990. január 23. Hazai közlekedésünk fekete napja. Az első olyan karambolsorozat, amilyenről eddig csak a nyugati országokból hallottunk, de a halál most az M7-es autópálya budaörsi szakaszán aratott. Százkilencven jármű rohant egy­másba. Mit lehet közlekedésbiztonsági szempontból az esemény­hez" fűzni? Félő, nem sokat. Nem egy ember véletlen hibája, nem apró figyelmetlenség indította a 'katasztrófasorozatot. Nagyorí kok ember nagyot hibázott. Autóvezetők százai men­tek a lehetségesnél nagyobb sebességgel, figyelmen kívül hagyva az út- és látási viszonyokat. Bizonyára megtalálja a rendőrség a fő vétkeseket, biztonsági szempontból azonban mindenki elítélhető, aki túllépte a nyolcvan kilométer/óra se­bességhatárt. Itt már nem lehet hibákra felhívni a figyelmet, kioktatni a relatív gyorshajtókat: talán legjobb volna, ha valamennyien megfogadnánk, hogy egy kicsit kisebb erővel tapossuk ezután a gázpedált. Hiszen egy olyan országban fokozottan veszélyes a száguldás, ahol a személygépkocsik (a szocialista típusok) ter­vezői teljesen figyelmen kívül hagyják a vezetőik, az utasok biztonságát, a nálunk közlekedő Lada—Trabant-konvojokban történő ütközésnél már a halál arat, míg a nyugati kocsikban ülőket viszonylag jól védi autójuk felépítése. S ha már meg­történt a baj, azt se feledjük, hogy hazánkban olyan-tűzoltó­autók érkeznek oltani az égő kocsikat, melyek hiányos felsze­reltsége bem teszi lehetővé az életmentést. Vezessünk hát lassabban, sajnos, ezt a tanácsot a budaörsi ütközőik közül egy már nem tudja megfogadni... LEÁLLT A SKODA Nem túlzás, ha azt állítjuk, gyakorlatilag leállt a cseh szlovák iái Skoda müvek. Tudvalevő, a valaha híres járműveket az újabb idők­ben igen olcsó munkaerők, rabok — nehogy azt higgyék, elírás, más néven is említjük: foglyok szerelték a Skodánál. Mivel azonban az új köztársasági elnök, Havel amnesztiát hirdetett a csíkos ruhát viselők­nek, húszezer rabmunkaerő hagyta ott a futószalagot. PANG A PANDA Félig már sikerült a Fiat Panda nevű olasz sikerautóról megkötni a szerződést szovjetunióbeli gyártásra: a szovjet fél igenli az együttműködést, de az olaszok még enyhén szólva is tartózkodóak ... Egy, a Tatár Autonóm Köztársaságban fé­lig felépített traktorgyár csarnokai adnának helyet a Panda­gyártásnak, de a helyszínen kívül még semmi sem biztos. A szovjet fél ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy az olasz tervezé­sű karosszériában orosz földön tervezett motor kapjon helyet, ez azonban az itáliaiakat aggasztja. Hogyne: hiszen az vj Moszkvicsok számára már 1986-ra új motort kellett volna ki­fejleszteniük a szovjet mérnököknek, a Moszkvics azonban a mai napig Zsiguli-motorral gördül le a szalagról. DECIBELKALÓZOK Tudósok megerősítették azt, amit mindennapos tapasz­talatainkból már tudunk: a közlekedés lármájától súlyos be­tegségeket kaphatunk. A dübörgő autók magas vérnyomást, veszélyes hormon- és vérzsiradékértéket alakítanak ki, mind­ez a szívbetegségekhez vezet. Nem árt tudnunk, hogy az autók nagyobb sebességénél nemcsak a fogyasztás növekszik rohamosan, hanem a zajszint is. Sajnos, a hazai utakon gu­ruló autók még azokban az években feküdtek tervrajz formájában a mérnöki asztalokon, amikor a közlekedés ve­szélyes zaja még teljesen ismeretlen volt a szakemberek kö­rében. S mindez nem elég, ráadásul jó néhányan azzal sze­retik felhívni magukra s osztályon felüli Zaporozsecükre, Ladájukra a figyelmet, hogy ott, ahol azt a legtöbben hall­ják — a tulaj talán úgy gondolja, csodálják —, padlóig ta­possák a gázpedált, hadd bömböljön a motor, csikorogjon a gu­mi. Sajnálatos, hogy még a számtalan agresszív gyorshajtó lefülelésére is alig-alig elég a rendőrség létszáma, technikai feszereltsége, nemhogy a hangosan hajtókát meg tudják re- gulázni. De reméljük, eljutunk oda, hogy g decibelekkel visz- szaélő autósok is elnyerik méltó büntetésüket, mondjuk azt, hogy csendben kell autózniuk. Jó utat, balesetmentes közlekedést kíván: Tóth Béla Endre i Elgondolkodtató, hogy egy olyan alkalom, mint a Mátyás király-évforduló, nehezen talál segítőkre. Lehet, hogy ez a szervezők számára lesz tanulság. Annyi bizonyos, hogy ha a ren­dezvényekre nem kerül sor, az aligha erősíti hazánk nem­zetközi hírnevét. Vennes Aranka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom