Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

1990. JANUÁR 27., SZOMBAT %?£Man 5 Pinceszeren Szárazhegyen Januártól már nem csak a Monori ÄG dolgozói vásárolhat­nak a saját termésű borokból. Bárkit szívesen látnak az ál­lami gazdaság sz^razhegyi pincészetében, aki nagyobb meny- nyiséget kíván venni. A téli időszakban szakszerűen végzett borkezelés határozza meg a minőséget és tartósságot. Ezért a szőlőmunikások ilyenkor elvonulnak a borospincékbe és „ba­busgatják” a szőlőnektárt. Fejtéshez készíti elő a borszivattyút Nagy Pál és Sallai András pincemunkás A jó minőségű évjáratból palackok kerülnek a bormúzeumba (Vimola Károly felvételei) Vecsésen földet osztanak! Babra megy a játék Talán nem túlzás azt állí­tani, hogy január 15-én a ve- csési Ferihegy Mgtsz közgyű­lésén történelmi jelentőségű határozatot hoztak, amikor a vezetők és a tagok úgy dön­töttek, hogy az idős tsz-tagok a bevitt földjeiket térítés nél­kül használhatják. Ha már nem tudják vagy nem akar­ják megművelni földeseiket, akkor bérbe adhatják. A ve- cséisiek hosszú távon a két- háromsz.áz hektáros paraszt- gazdaságok szövetkezetévé szeretnének válni, ahol a fel­dolgozás, a piacszerzés, mar­keting, innováció, hitelszerzés a szövetkezet dolga, míg a gazdálkodó családok vállalko­zókká válhatnak. A szövetkezet vezetői úgy vélik, hogy a vállalkozások élénkítése alkalmas lehet a gazdasági válságból való ki­törésre. A megváltozott kö­rülmények új stratégiát kö­vetelnek. Élni szeretnének az új lehetőségekkel, azzal, hogy a föld értéke növekszik, Nyu- gat-Európa felé egyre nyitot- tabbak a kapcsolataink, s az 1995-ös világkiállításnak Bu­dapest is otthont ad. A tsz ve­zetőinek az a véleménye, hogy csak termelésből nem lehet egy ekkora gazdálkodó szer­vezetet fenntartani. A dolgo­zók munkaerejének kiakná­zása kevés az érvényesülés­hez. Az eredményesebb gazdál­kodás érdekében a kihaszná­latlan állóeszközöket értéke­sítik, a gazdaságtalan tevé­kenységeket igyekeznek fel­számolni, s új, jövedelmező tevékenységet meghonosítani. A tsz vagyonával, földjeivel szeretne részt venni belföldi és vegyes vállalatok alapítá­sában,.. Á piaci kapcsolatok élén­külnek. Van már konkrét megállapodásuk is. Lehetsé­ges, hogy Vecsés a nem túl távoli jövőben nemcsak sa­vanyú káposztájáról lesz hí­res, hanem babtermesztéséről is. Kapcsolatba léptek egy te­kintélyes francia élelmiszer- ipari céggel, a Saurinnel. Ez a nagyvállalat az extra igé­nyeket kielégítő kaviárkon- zervek mellett olcsóbb tömeg­cikkek gyártásával és forgal­mazásával is foglalkozik. Töb­bek között olyan babkonzer- veket készítenek, melyek ol­csóbb húsokat, virslit is tar­talmaznak. Ezért akarnak Ve­csésen babot vásárolni. A tsz vezetői szeretnék, ha a vecsési parasztemberek, magánvállalkozók a jövőben babtermeszrtéssel is foglalkoz­nának. Csábító, hogy a fran­ciáknak eladott babért devi­zával fizetnek a vállalkozók­nak, Egy tonnáért 380 dollárt adnak. A kedvező feltételek hatására már nem egy gazda döntött úgy, hogy belevág a babtermesztésbe. A konzervkészítéshez meg­vannak a feltételek. A tsz-nek van egy mini húsüzeme, töl­tőgépe, hűtője. Az idén már szeretnék beindítani a gyár­tást. Ha az együttműködés sikeresnek bizonyul, akkor el­képzelhető, hogy a jövőben káposztás-húsos konzervek készítésére ' is üzletet kötnek a franciákkal. Hargitai Éva Á világ bármely tájára Forintos akciók A három esztendővel ezelőtt alakult Blaguss-Volánbusz Nemzetközi Utazási Iroda ta­valy is eredményes évet zárt. A nyugati országokból össze­sen 35 ezer turistát fogadtak, kétszer annyit, mint egy év­vel korábban. Az osztrák vendégeken kí­vül a legtöbben az NSZK-bál, Hollandiából, Franciaország­ból és a skandináv országok­ból keresték fel hazánkat a Blaguss-Volánbusz szervezé­sében. A magyar turisták kö­rében jelentős érdeklődés kí­sérte az úgynevezett forintos akciót: ennek során vala­mennyi osztrák túraszervező iroda bármely jdőpontban, a világ bármely részére induló társasútjára a magyar utasok forinttal fizethettek be a Bla- guss-Volánbusznál. A vállalat sajátos szolgálta­tása továbbra is az, hogy az osztrák irodák útjait forintért árusítják január 23. és feb­ruár 28. között. Ennek a la­kossági devizakorlátozások miatt van külön jelentősége az utazók számára. Az iroda — amely 400 európai három-, illetve négycsillagos szállodá­Pé/dául megmentek egy lábat...” Csodadoktor Budaörsön Váróterem, az egyik asztalon jelenléti ív, egy ajtón tábla hirdeti: az Amino-Reg gyógyfolyadék soron kí­vül kapható. Néhányon csak ezért jönnek, mások ke­zelésre várnak. A mellékhelyiségekben nagy a forga­lom, — ott lábat lehet mosni! Talán már akad, aki fel­ismeri a helyszínt, Szabó Szigfrid budaörsi reflexológus rendelőjét. Az ország különböző tájairól ideérkezett betegek csendesen, türelmesen vára­koznak. Ketten németül be­szélgetnek, ők bécsiek; van, aki köt, mások az élményei­ket mesélik. Három borsodi tűzoltó egymás szavába vág­va mondja az előzményeket: — Egy ismerősünk hónapo­kig feküdt gipszágyban ge­rincsérvvel. Az orvosok már lemondtak róla, le akarták százalékolni. De négyszer volt itt kezelésen, s már szolgálat­ban van. Elfojtott jajgatás Egyikük könnyedén lendíti magasba a karját, amit nem­rég megemelni sem tudott. Szabó Szigfrid eddig egyszer masszírozta a lábát. — Ez az ember tud valamit, amit az orvosok nem — állít­ják Kátaiék, akik négyen „csak” 70 kilométerről, Ba- konycsernyéről jöttek. — És Szabó úr csak olyan betegek kezelését vállalja, akiknek garantálni tudja a gyógyulást, a fájdalmak enyhülését. Ök láttak már itt mozgássé­rült gyermekeket, sportolókat, de beteg orvosokat is. A pa­naszok sokfélék: gerincsérv, érszűkület, aranyér, szürkehá­lyog, különféle fájdalmak. A kezeltek szinte kivétel nélkül betegségük javulásáról beszél­nek. Egy kúra nem olcsó, majd 500 forint; 200 a láb­masszázs, 260 a gyógyfolyadék. És fáj. A rendelőből sziszegés, sóhajtás, elfojtott jajgatás za­ja szűrődik ki. Mit csinál Szabó Szigfrid? Körülbelül tíz percet tölt egy beteggel. Kezébe veszi a tal­pát, dörzsöli, simogatja, időn­ként egy fémeszközzel szur- kálja, karcolja a lábakat. Köz­ben a saját gyártmányú" fáj­dalomcsillapító, regeneráló ké­szítménnyel áztatja a bőrt és kérdezgeti a panaszokat. — Vannak olyan betegségek — mint a Little-kór, " púpos gerinc, látóideg-sorvadás, in­farktus —, melyek csak ref- lexológiával gyógyíthatók. A látóideg-sorvadás megállítha­tó, a többiben javulást garan­tálok. Ezeket bármikor bárki előtt bizonyítani tudom. A világon bárhol gyógyíthatnék, itthon azonban kötik a keze­met. Jelenleg lábápoló kisipa­rosként tevékenykedem. Az Egészségügyi Minisztérium tud az eredményeimről, sok sikert kívánnak, de egyebet nem tesznek. Engem az egészségügy szolgálói még ma is kuruzsló- nak tekintenek, ezért tanítani senkit se fogadok. Vajon mi­kor jutunk el oda, hogy az egészségügy reformálódjon, és azt nézze: kis költséggel meg lehessen oldani az eddig meg- oldhatatlant? Mert nem mil­liós gépekre van szükség, ha­nem körültekintésre, és a bi­zonyítható módszerek tovább­adására, terjesztésére. Ezért igen sürgősen tenni kell vala­mit! Ez kész zsarolás — Viszont a szinte percen­ként változó világban élünk, patikában kapható a Béres- csep, a Celladam ... — Remélem, az Amino-Reg is hamarosan forgalomba jut. (Ez a szer nyak, hát, váll, vég­tagok külsőleg történő kezelé­sére, ideggyulladásos ízületi fájdalmakra, ütés, horzsolás és égés gyógyítására, orbánc kezelésére, övsömörre, s még sok mindenre jó.) Az ország­ban három helyen kísérletez­nek vele, a szakemberek visz- szajelzése szerint hasznos ké­szítmény ... A változások? Szerencsére most már min­dent el lehet mondani. De mit ér mindez, ha „odafönt” nem hallják meg a „szamár­bőgést”? Döntsék el már vég­re vezetőink: az országnak el­tartókra, vagy eltartottakra van szüksége? Teljesen kö­zömbös, hogy valaki táppén­zen van, .vagy dolgozik? Ne­tán a beteget el is kell látni, s az plusz egy fő kiesést je­lent. Például megmentek egy lábat az amputálástól (sok ilyen volt már), ezzel több hónapos kórházi kezeléstől megkímélem a beteget, né­hány százezer forintos kiadás­tól pedig az államot. Ezt nem akarják tudomásul venni. Csak kisiparosként dolgozhatok, de a beruházási és fejlesztési kedvemet is elveszik. A be­tegeimmel áfá-t kell fizettet­nem (a kétszázból harminc forint), az alapanyagárak emelkednek. Mindent a nyug­díjasok zsebéből összeszedni — kész zsarolásnak tartom. — Ennyire elkeseredett? — Ha a fejőstehénnek nem adnak enni, tejet ne várja­nak! Magyarul: ha az adó nem változik, esetleg nő, ak­kor egy év alatt olyan mély­re sodorják az országot, ahon­nan nehéz lesz feltámadni. Higgye el, ha én egy fillér adót sem fizetnék, akkor is hoznék hasznot dz államnak! Engem nem a vezető párt, és a politikusok neve érdekel, csak két dolog: az ország la­kosaiból legalább a hatvan százaléknak jó legyen, s az embereket tegyék érdekeltté a munkában, a beruházásban. Megyek Nyugatra! — S ha netán egy külföldi vállalkozó létrehozna önnek egy magánklinikát? — Ha jól fizető betegeket is hoz, minden további nélkül. Mert a jelenlegi pácienseim az ott felmerülő díjakat nem tudnák megfizetni. Erre nem sok remény van, ezért az első adódó alkalmat megragadom, Nyugatra megyek. Hiába van itt munka rengeteg, én is a piacról élek. Szabó Szigfrid reflexológus elmondta a magáét. Láttunk már ilyesmit, hallottunk már hasonlókról. Lehet, hogy nem­sokára sok ember elveszíti egyetlen reménységét. Ha így lesz, azt kinek a számlájára írjuk? Kántor Mikló* val van kapcsolatban — idén felvette úticéljai közé Albá­niát is. Ugyancsak újdonság, hogy az év során először fo­gadnak olyan japán csoporto­kat, amelynek a zenepedagó­gia iránt érdeklődő tagjai a Kodály-módszerrel szeretné­nek megismerkedni. A Becsből induló utakra jelentkezőknek a Blaguss fel­ajánlja parkolásra a garázsát. Az utazási idő csökkentése érdekében a bécsi úticélú já­ratokon májustól komforto­sabb autóbuszokat állítanak üzembe. Születőben a családgondozó Üj otthont kap a közeljövő­ben Szigetszentmiklóson a családgondozás. A már hosz- szabb ideje üresen álló Loson- czi utca 9. számú épületben már serényen folyik az átépí­tési munka, hogy — előrelát­hatólag már márciusban — megkezdje itt tevékenységét a lakosság sokoldalú igényét szolgáló új intézmény. A létesítmény megteremté­séről még tavaly döntött a ta­nácsülés. A pénzügyi fedezet biztosítására a Szociális és Egészségügyi Minisztérium ál­tal meghirdetett pályázatból 800 ezer forintot, a megyétől 300 ezer forintot szavaztak meg. Épületről a helyi tanács gondoskodott. A családi gondozó megte­remtésével az eddig széttagolt szociális ellátás átfogó tevé­kenységet tesz lehetővé. Az öregek napközi otthonával, a nevelési tanácsadóval együtt­működve, az egyes családok problémáit ezentúl együttesen tudják majd kezelni. Fokozott figyelmet fordítanak a sze­génygondozásra. Az új létesítményben Jo­gász és pszichológus áll majd a rászorulók rendelkezésére. A főfoglalkozású gondozók mel­lett a helyi vállalatok önkén­tes segítő brigádjai is közre­működnek az intézmény és a családok közötti kapcsolat el­mélyítésében. A munka szakszerűsége ér­dekében a hivatásos munka­társak részére a közeljövőben olyan előadássorozatot tarta­nak, ahol neves szakemberek készítik fel őket a várható munkára, a szociális tevékeny­ségre. K. Z. A Belváros és a Budai Vár között Motoros Az ország első öt utazási irodája között szereplő Bu­dapest Tourist tavaly 130 mil­lió forint dollárbevételt ért el a külföldről érkezett turis­ták részére szervezett prog­ramjaiból. Ennek 50 százalé­kát használja fel az idén a hazai turisták utaztatásához. Budapesten a jelenlegi 150 szobás Hotel Európát kétsze­res kapacitásúra kívánják bő­víteni, mégpedig külföldi cé­gek bevonásával. A 70 szobás Római parti Vénusz Motelt is 150 szobásra bővítik ugyan­csak nyugati cégek bevoná­sával. A Technoimpex-szel és ka­nadai vállalkozókkal rövide­sen létrehozzák a budapesti Dollár Rent a Car hálózatot, 50 Ford és Mercedes gépkocsi kölcsönzésével. A Hungexpo- vaf kft.-t alakítanak a buda­pesti vásárokkal kapcsolatos idegenforgalmi szolgáltatások lebonyolításához. Az NSZK- beli Wolff-Ost Reichen kelet­európai programokat szerve­ző irodával pedig vegyes vál­lalatot. kívánnak létesíteni, nyugati, elsősorban német tu­risták magyarországi útjainak szervezésére. A cég már az idén is 2 millió márkás bevé­telre számít. Várhatóan tavasszal a Bel­város és a Budai Vár között három kocsiból álló motoros „kisvasút” szállítja majd a turistákat, körülbelül 10 már­ka körüli áron. Lassú haldoklás Hiány hiány hátán A Szentendre és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága rövidesen áttekinti a cég 1989. évi gaz­dálkodásának eredményeit. Mi­vel az áfész a Dunakanyarban 13 kiskereskedelmi boltot üze­meltet, a lakosság ellátásában jelentős a szerepe, figyelemmel kísérjük a sorsát. Sajnos Raschnik Iván elnök- helyettesnek azt kellett megál­lapítania, hogy a kereskedelmi egységeik árbevétele nem érte el az 1988-as esztendőben mért forgalmat. Főként a szűkített nyitva tartás és a boltbezárá­sok miatt. Konkrétan három üzlet bizonyult ludasnak. A Dózsa György utcai, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolával szemben, a Pismány ABC és az izbégi. A Dózsa György utcai eddig átok volt a szövetkezeten. Azt 1989 januárjában már látták, hogy a vezető nem tud elszá­molni az általa átvett áruk ér­tékével. A szerződésbontó lel­tárnál a hiány csaknem egy­millió 300 ezer forintra rúgott. Jött az újabb vállalkozó, s au­gusztusban az ismételt revízió. A hiány háromszázezer forint. Októberben megint rovancsolt a cég. Most „csak” 200 ezer fo­rint lett a hiány. Október 20-tól Szondy János vezeti a boltot. Nála január el­ső napjaiban leltároztak. Végre egyező lett az árukészlet, a be­vétel és a forgalom. Majdnem ilyen cifra a Pis­mány ABC múltja. 1989 szep­temberében itt 320 ezer forin­tos leltárhiányt állapítottak meg. A régi vezető ment, az új jött. Alig egy hónapra. Ennyi idő alatt 100 ezer forintos hi­ányt csinált. Az izbégi bolt kisebb. 1989- ben két hónapon át zárva tar­tott, mert az áfé&z nem talált oda szakembert. Mindehhez hozzáadódik, hogy a cég csaknem fizetéskép­telen. Elnöke egyelőre nincs, a pályázatra ketten jelentkeztek. Az egyik visszalépett. Az áfész jövőjéről senki nem tud mon­dani semmit. Ügy tűnik, hogy a haldoklása folytatódik. Vicsotka Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom