Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

1990. JANUÁR L, CSÜTÖRTÖK 3 Ö mondta Nagy kísértés Exkluzív interjút adott az Űj Fórumnak (89/17.) Paskai László bíboros prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. A meggondolt- ság, a mértéktartás, a táv­latokban gondolkodó böl­csesség jellemzi a főpap szavait. Példát kínálva a közélet új és régi szereplői­nek arra, miként kell(ene) a demokrácia jegyében, a tolerancia eszközével na­gyon is határozottan képvi­selni a magunk szilárd vé­leményét. Természetesnek tarthat­juk, ha Paskai László ki­mondja: .a keresztény­ség egyik alapvető elve volt mindig is a megbocsátás, még az ellenség szeretete is ...”, ám manapság rit­kán hallani azt az egyértel­mű megfogalmazást, ami szerint „... Nagy kísértés a mai időben, hogy az indula­tok kerüljenek előtérbe, de az indulat soha nem hasz­nált sem az egyéni, sem a közösségi életnek.” S még markánsabbá vál­nak a főpásztori szavaik, amikor tapintatosan arra figyelmeztetnek: .......a sza­b adság megjelenése a sza­badosságot is magával hoz­ta az élet legkülönbözőbb területein." S közös a ta­pasztalat: „... ennek na­gyon nagy romboló hatása van.” A nagy kísértésnek engedők, az indulatok ger­jesztői, a semmi sem drá­ga, csak mi kerüljünk be a hatalomba „elvének” gya­korlói számára nyomaté­kos intelmül szolgálhatnak a főpap higgadt szavai: „A szabadság nemcsak le­hetőség az ember számára, hanem feladat és felelősség is, hogy helyesen éljen a le­hetőségeivel. a képességei­vel.” Fájlaljuk, de.meg nem kerülhetjük a kérdést; va- jgn a sokféle véleményve­zér, pártfőnök és pártalfő- nök között kik azok, akik ezt természetesnek tartják, akik így közelednek a szabadság fogalmához? Akik egymástól elválaszt­hatatlannak látják felelős­ségüket és feladatukat? Akik a maguk szabadságát kevésbé tartják fontosnak, mint másokét? Mert a kí­sértés nagy... KLIENS Háztáji termelők exportja Keletje volna Nyugaton Csoda kellene, hogy országunk hamarjában kilábalhasson gazdasági válságából, pedig a csoda már itt van a kertek aJatt. Vagy Inkább már bent, a kertekben: gyümölcsök, me­lyek cukorfoka megegyezik a Kaliforniában termesztetteké­vel, zöldségek, melyekhez képest a spanyol, görög, portugál földön termettek papirizű teremtmények csupán. Európa hozzánk hasonló, kopott talpú cipőben járó orszá­gai számára nagyon fontos a mezőgazdasági termények ex­portja. Még a már nálunk iparilag sokkal fejlettebb Spanyol- ország nemzeti összértékének termeléséhez is huszonöt száza­lékkal járul hozzá a föld Javainak értékesítése. Mindezt Nyíri Károlytól, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos kutatójától tudom. Azt pedig a tápiósági fó­liásfalvak szorgos gazdáitól, hogy ők sem riadnának vissza a kertekben, fóliák alatt ter­mő növények külföldi, nyugati értékesítésétől. Már másfél évvel ezelőtt találkoztam olyan kistermelőkkel, akik megelégelve a Bosnyák téri maffiát, a bürokráciát, a ha­zai értéknyomorító árviszo­nyokat, inkább saját kamion­nal vágtak volna az NSZK piacainak. Dollárra váltani Ehhez nem hiányzott a nyu­gatnémet fogadókészség sem: mint a tápióságiak elmondták, már az első áruházlánc tulaj­donosa vett volna a magyar paprikából, paradicsomból — leváltva a portugál szállítót —, s olyan áron, melyért ér­demes a fóliában görbedezni. A magánzók magánkamion­ja azonban azóta se gördült át a hegyeshalmi sorompó alatt, mint ahogyan általában sem jellemző, hogy dollárra válta­nánk kertjeink aranyát. Miért? Erről Botos Károlyt, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kereskedelmi főosztálya ' külkereskedelmi osztályának helyettes' vezető­jét kérdeztem. — Az 1974-es III-as számú törvény mondja ki a külke­reskedelem állami monopó­liumát — mondja Botos Ká­roly. — A közben bekövetke­zett jogszabály-módosítások következtében — különösen az 1989-es változtatás óta — azon­ban ez a külkereskedelmi le­letőség alanyi jogon jár, akár a magántermelőknek is. Tehát, mint a MÉM-ben megtudtuk, elméletileg nincs akadálya a paraszti magánex­portnak sem. A gyakorlatban azonban még jó néhány ne­hézséggel kell számolni, első­ként említve a konvertibilis pénz hiányát. De említhetjük azt is, hogy ezer helyen kí­sértenek a régi beidegződé­sek. Hazánkban még több, mint illendő először a szocia­lista országok piacait és a ha­zai vásárlók szatyrát feltölte­ni élelmiszerrel, csak ezután jöhet szóba a tőkés piaci érté­kesítés. Kimondott vagy ki­mondatlan, de még meglevő ellátási kötelezettségek kötik gúzsba a zöldségtermesztőket: ha a paprikát a világ- és nem a Bosnyák-piacra vinnék, so­kan politikai kérdésként em­legetnék. Mint ahogyan azt is, ha a Bosnyák téren árulnák a növényeket világpiaci áron. Ismerni a fifikákat De nem kell ilyen magasra tekintenünk, ha a magánex­port akadályait keresgéljük: földközelben is akad jó né­hány buktató. Az a gazda, amelyik dollárokat hozhatna terményeivel magának és az országnak, nemcsak a szántás­vetés fifikáit kellene, hogy is­merje, Járatosnak kell lennie például a külkereskedelmi is­meretekben, helyesebben mondva, papírt kell szereznie arról, hogy a Külkereskedelmi Főiskola meghatározott sza­kán a kijelölt ismereteket megszerezte. Ugyanez vonat­kozik a nemzetközi jogi és élelmiszeripari jártasság bi­zonyítására, s azt hiszem, meg sem kell említenem a nemzetközi szállítás jogi tud­nivalóit, a T. I. R.-tagság kö­vetelményeit, máris sejthető, miért a portugál, s miért nem a magyar kertek növényei uralják Nyugat-Európa pia­cait; Itt azonban kiegészítésre szorul a fejtegetés. Tudvale­vő, hogy a fent említett euró­pai országok a Közös Piac tagállamai, terményeik tehát akadálytalanul jutnak egyik országból a másikba. S azon hazánkfiai, akik továbbra is a mezőgazdaság külkereske­delmének monopolizáltsága mellett kardoskodnak, szíve­sen emlegetik, hogy Nyugatra exportálni csak nyugatiaknak jó. Csodamód ierem... A Közös Piac-tagsággal nem csak előnyök járnak, hanem hátrányok is. Van, amivel és akinek jó kereskedni, van, akinek és mással ráfizetéses, esetleg lehetetlen. A réseket, kapukat a jól fizető piacra pe­dig nem a kereskedelmi nagy- vállalatok találják meg, ha­nem inkább a kisebb szerve­zetek. Azt is hallani ellenérvként, hogy a magyar mezőgazdaság eddig is nagy mennyiségben exportált tőkés piacra. Ez igaz is, de hozzá kell tenni, hogy főként olcsó tömegtermékeket. Aminek minden protekcio­nizmus és kvótarendszer el­lenére is volna vevője Nyu­gaton, az éppen a kiskertek, háztájik terményei, hogy csak példaként említsük: kertésze­ti termékek, kisállatok, gom­ba, csiga ... hamarosan a me­zőgazdasági apró cikkek hosz,- szú sorát lehetne felsorolni. S éppen ezek azok a termények, melyek olyannyira meghálál­ják a paraszti munkát, az em­ber árnyékát, s oly csodamód teremnek hazánkban. gasztalják a hozzátartozókat. Mi arról beszélünk, amit az elhunyt életében tett, hogy amit alkotott, amit hátraha­gyott, azt nem felejtjük el. Szónokaink többnyire nyugdí­jas vagy gyakorló pedagógu­sok. Nem tanultak * retorikát, így ebben nem tudnak az egy­házzal versenyezni. De meg­rendeljük a virágot, a gyász- jelentést. — A temetkezési vállalatok legnagyobb gondja az, hogy létszámproblémákkal küszkö­dünk. Kemény fizikai munkát kell végezni és lelkileg is ösz- szeroppantia az embereket, hogy gyakran a vonat által kettévágott, vagy vízbe ful­ladt halottakat kell nejlonzsák­ba gyűjteniük. A Pest Megyei Temetkezési Vállalat igazgatóját, Balogh Jánost arról faggatom: mit te­gyen a hozzátartozó az anya­könyvi kivonat és a szállítási engedély beszerzése után? — Sírhelyről kell gondoskod­ni — mondja. — A temetők egy része egyházi tulajdonban van, a többi tanácsi kezelésű. A sírhelyeket huszonöt évre adják. Ha már van sír, a 10''1970TV. ÉVM-EüM együt­tes rendelet 25. szakasz (3) be­kezdése szerint a holttestre sírnyitási engedéllyel legfel­jebb még egy halott temethető. A fertőző betegségben elhalá- lozottakra azonban csak ä te­metést követő egy év eltelte után szabad ismét rátemetni. Teljes klörű szolgáltatást nyújtunk: az elhaltat elszál­lítjuk a lakásáról, vagy a bale­setet szenvedetteket, s azokat, akik vízbe fúltak, gyilkosság áldozatai lettek. Szükség esetén a kórbonc- tanra vagy a ravatalozóba szállítunk, de vállaljuk a más megyékbe való hazajuttatást is. Negyvenhat speciálisan er­re a célra alkalmas gépkocsit üzemeltetünk. A ravatalozó a vállalat tulajdonát képezi, a temetés idejére berendezéssel együtt adjuk bérbe. A temetőkben van elég hely? A Fővárosi Temetkezési Vállalatnál az ügyfél kataló­gusból választja ki a koporsót, szemfödelet. A fotó azonban gyakran megszépíti a valósá­got. A megyei temetkezési vál­lalatoknál ezért inkább a kész­letet mutatják meg az ügy­félnek, így nem fordulhat elő, hogy az ember rosszabbat kap a vártnál. Nyolcféle koporsó között lehet válogatni, ezer és kétezer forint közötti áron. Minden kirendeltségen tarta­nak a legolcsóbb áruból is A hamvasztást vidéken ke­vésbé kérik. A megye lakossá­gának mindössze 8-9 százaűé- ka. annak ellenére, hogy ol­csóbb, körülbelül egytizede a hagyományos temetésnek. Az ok egyszerű: az emberek ide- genkedmnk tőle, amikor a te­metőkben van elég hely. A hozzátartozó kétezer fo­rint segélyt igényelhet az SZTK-tól. Ennek ügyintézését is átvállalja a temetkezési vál­lalat, és ezt az összeget beépí­tik a számlába. Egyszerűsítik az ügyintézést, de a tapaszta­latok azt mutatják: ellenkező esetben a pénzt nem mindig az a hozzátartozó venné fel, aki a temetés költségeit vi­seli. Szegő Krisztina Egyre több agrárius fejtegeti, hogy el kell jutnunk oda, amikor nemcsak az agyonkemizált tömegcikkekkel jelenünk meg a piacokon, hanem ezekkel a terményekkel Is. Liberalizál­ni kellene a szabályokat, enyhíteni a bürokrácia nyomását, le­hetővé tenni, hogy a termeld kipróbálhassa : meg tud-e állni, s ha igen. mivel, hogyan, a jól fizető piacon? Persze, nem úgy kellene elképzelni, hogy Mariahilferstrassén házalunk a krumplival, hanem esetleg társulási formák alkalmazásával, szakértők bevonásával gazdálkodni, értékesíteni. Addig azon­ban még sok víz folyik a Dunán, s sok ránk rothadt gyümölcs a kanálisban ... Tóth Béla Endre vagy OTP? A kamatadó réme járja be... Hosszú sorok kígyóztak de­cember 27-én & 28-án az OTP Pest megyei igazgatósága előtt. Sokan — félve a kö­zelgő kamatadótól — úgy dön­töttek, Hogy visszafizetik a kedvezményes lakásépítési kölcsönüket. Mint azt Hajdú Gézáné igazgatóhelyettestől megtud­tuk. a határidő léjárta előtt nagy volt a roham a Bécsi utcai igazgatóságon és a vi­déki fiókokban is. Az ügyfe­lek számáról pontos adatuk még nincs, de az biztosra ve­hető, hogy több ezren éltek a lehetőséggel. Az ügyfelek rohama nem kis megpróbáltatást jelentett az OTP dolgozóinak. Ilyen nagyszámú jelentkezőre nem számítottak, az igazgatóhelyet­tes úgy fogalmazott, ilyen inflációs időkben nehéz volt kiszámítani, hogy az emberek a visszafizetés vagy a tarto­zás mellett döntenek. Belső átszervezéssel, túlórákkal igye­keztek átvészelni ezt az idő­szakot. így is előfordult, hogy volt olyan ügyfél, akit nem tudtak kiszolgálni. Ezekben az esetekben azt a megoldást választották, hogy regisztrál­ták a jelentkezést, s azt, hogy az adós milyen összeget kí­ván visszafizetni. A félbema­radt ügyeket még e hónapban lezárják. A hitel-visszafizetés miatt természetesen ' csökkent az OTP-fiókokban a betétállo­mány is, á megtakarított fo­rintokat a kölcsön kiegyenlí­tésére is felhasználták. Az igazgatóhelyettes szerint ez nem jelenti azt, hogy csökkent a bizalom az OTP iránt. A szakemberek véleménye sze­rint nem jellemző, hogy az emberek otthon tartanák a pénzüket. Inkább igyekeznek hasznosítani a megtakarítást. Ki úgy, hogy visszafizeti a kölcsönét, mások pedig vál­lalkozásba fognak — attól függően, kinek, milyenek az anyagi lehetőségei. A bérből és fizetésből- élők többségének manapság nincsenek ilyen gondjai, a megnövekedett ki­adások miatt ugyanis sokan egy árva fillért sem tudnak félretenni. H. Ê. Madáreleség minden mennyiségben Mit szemezget az osztrák galamb? Négyéves múltra tekint visz- sza az Ágker Kft., az állami gazdaságok kereskedőháza. A 130 tagvállalat által alapí­tott kft. forgalmazási árualap­jának több mint 90 százalé­kát az állami gazdaságok mezőgazdasági termékei biz­tosítják. A cég ügyvezető ve­zérigazgatója, Berta Istvánné dr. a már „befutott" hazai vállalatokhoz képest újdon­sült külkereskedelmi intéz­ménynek titulálja az Ágkert. A mindinkább élesedő bél­és külpiaci versengés érthe­tően arra készteti őket, hogy olyan területeken vessék meg a lábukat, ahol a magyar me­zőgazdasági termékeknek még kevés sikeres forgalma­zója akadt. Nagy-Britanniá­ra, a skandináv országokra és Dél-Európára gondolt el­Dögcéduía” Pest megyében is Ellengőzös ipari lobbi December közepén adtunk hírt Németh Miklós miniszter­elnök bejelentéséről, mely sze­rint hamarosan meg kell kez­deni negyvenhárom gazdaság­talanul üzemelő, zömében nagyvállalat ellen a felszámo­lási eljárást. Hírül adtuk azt is, hogy a deficithadjárat élé­re a kereskedelmi bankok áll­tak. Most arról érdeklődtünk, történtek-e már gyakorlati lé­pések a ráfizetéses gazdálko­dókkal szemben. A Magyar Hitel Bank Rt. közgazdasági főosztályának vezetője, Bakó Edéné így vá­laszolt: — Már 1989 utolsó napjai­ban szétküldtünk a listán fel­sorolt gazdálkodó vállalatok­nak egy-egy felszólító levelet. Azonban mi nem akarjuk le­fejezni a vállalatokat — mondja Bakóné —, először is segítségünket ajánljuk fel, hogy életképes stratégiával ki tudjanak lábalni bajukból a deficites cégek. Csak a leg­végső esetben alkalmazzuk a felszámolást. — Milyen ellenállásba üt­köznek a bankok, ha végre akarják hajtani a szanálást? Ereznek-e ellengőzt a nagy­üzemi vezetők lobbija, vagy az érdekvédelmi szervezetek demagógabb vezetői részéről? — Eddig még semmilyen reakció nem érkezett, igaz, er­re még idejük sem lehetett az érintetteknek. Mi úgy számo­lunk, talán január közepére kapjuk a választ a felszólított vállalatoktól. A Budapest Bank Rt. köz- gazdasági főosztályának veze­tője, Kismartini Lórántné is a fentieket erősíti meg, azon­ban érdekes kérdést is fesze­geti kezd: — Megtesszük, amit kell, de miért csak mi, a bankok vé­gezzük ezt a háládatlan fela­datot? Miért nem az APEH lép fel keményen a ráfizeté­ses vállalatokkal szemben? Erre a kérdésre Mihalik György, Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) elnökhelyettese válaszolt: — Az adóhatóság gazdálko­dókkal szemben csak akkor lép fel, ha azok n°m tesznek eleget adófizetési kötelezett­ségüknek. Tavaly több mint ötven vállalattal szemben in­dítottunk vizsgálatot, tizen- hatuk iratai kerültek a bíró­ságra. Gondolhatnánk, ezzel a kér­dés megnyugtató módon ren­deződik, hiszen az APEH is elvégzi a tisztogató munkát. A dolog — nem az adóhiva­tal és nem a bankok hibájá­ból — viszont ennél sokkal kacifántosabb. Ugyanis bár­mily különös, az APEH által fizetésképtelennek nyilvánított cégek nem azonosak a bankok szerint fizetésképtelenekkel! Sőt, egyetlen vállalat neve sincs ama negyvenháromból az APEH feketelistáján. Az iga­zi deficittermelő gyáróriások­nak ugyanis nincs adótartozá­suk, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy veszteséges, nyereséget nem termelő válla­latnak nincs nyereségadó-fize­tési kötelezettsége. Illetve, ha valamennyi mégis akad, ak­kor — panaszkodik Minarik György — a bankok azonnal a segítségére sietnek, arra ad­nak hitelt a legomladozóbb cégnek is, hogy adóját le tud­ja róni. Az APEH által sza­nálandó cégek többnyire csak kisszövetkezetek, apró válla- latocskák. ; A java munka tehát az ér- . dekeltségük ellen dolgozó ban- . kokra marad. Hogy mely cé- . gek kapták meg a felszólítást dolgaik rendezésére, még min­dig banktitoknak minősül, de annyit elárultak hogy Pest , megyei gazdálkodó is megkap­ta a „dögcédulát". (T. B. E.) sősorban. Sajnálatos módon, a legnagyobb akadályt nem az eladásra szánt termékek vá­lasztéka jelenti, hanem a ha­tósági engedélyezések merev­sége. Számos esetben fordult elő, hogy az illetékes sem volt tisztában bizonyos, a ke­reskedelmi tevékenységhez kapcsolódó hatósági rendel­kezésekkel, s ezért az adott jogi szabály, rendelkezés is­meretének hiányában a kése­delmes áruszállításoknak az Ágker Kft. látta a kárát. Az ügyvezető igazgató a be­szélgetés során elmondta, hogy az elmúlt év eredmé­nyeit rögzítő mérlegkimuta­tások ugyan még nem készül­tek el, de annyi máris bizo­nyos, hogy a kft. I989-es be­vétele megközelítheti a tíz- milliárd forintot, míg a nye­reség. bruttó értékben számít­va 150 millióra is kereked­het. Az elmúlt évben a borsó bizonyult az egyik legjobban jövedelmező exporttermék­nek. Változatlanul nagy a ke­reslet a nyugat-európai or­szágokban a legkülönbözőbb madáreleségek, például a kö­les, a napraforgó, közte az úgynevezett iregi csíkos iránt. Száz és ezer tonnákban mér­hető az NSZK-ba vagy ép­pen a szomszédos Ausztriába szállított csipegetnivaló. Bartáné dr. a tőkés piaci térnyerést különösen értékes­nek tartja, és joggal, hiszen Dél-Amerika és Afrika bi­zonyos részeinek kivételével üzleti kapcsolataik vannak új- zélandi, kanadai, ausztráliai és számos nyugat-európai or­szág jó hírű cégével is. És nemcsak a tőkés országok fe­lé kacsingatnak. Máig is az egyik legmegbízhatóbb szo­cialista partnerük a Szovjet­unió. Biztatóak a csehszlovák és keletnémet szerződéseik. Gy. L. A TUNCSRAMTÓL Lámpasegély A Tungsram Rt., a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, és a Magyar Vöröskereszt segítsé­gével 80 ezer darab normál lámpát, továbbá 1000 darab speciális műtőlámpát indított útnak, majd további 800 ezer normál lámpái Küldött Romá­niába. A szállítmányok sike­resen célba értek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom