Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

1990. JANUÁR 4., CSÜTÖRTÖK ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA A tanácselnök véleménye Néhány milliárddal többhöz jut a megye I A megyei tanács pénteki ülésén immár második aika- ! lommal tűzi napirendre az 1990. évi gazdálkodási terv ^ koncepcióját. Ennek kapcsán kértük rövid beszélgetésre ^ Balogh Lászlót, a testület elnökét. # A tervkoncepcióban egy új gazdálkodási rendszer kör­vonalai rajzolódnak ki. Esze­rint gyakorlatilag megszűnik a megyei tanács pénzújrael­osztó szerepe és a helyi taná­csok saját bevételeikből, illet­ve normatív — tehát objektív mutatók szerint meghatáro­zott — támogatásból gazdál­kodnak majd. A megyei tanács és személy szerint ön is kez­deményezője és támogatója volt ennek az átalakulásnak, annak ellenére, hogy ez a me­gye szerepét és irányító funk­cióinak fontosságát teszi kér­désessé. Ügy tűnik, önök a sa­ját érdekeik ellen dolgoz­tak ... — Azt hiszem, egyszerűen arról van szó, hogy felismer­tük: a fejlődés fő iránya és szükséglete a helyi önkormány­zatok megerősödése. Ha ezt valljuk, akkor ebből követke­zik, hogy a helyi tanácsok va­lóban önálló gazdálkodásának feltételeit is meg kell terem­teni. Méghozzá úgy, hogy a rendelkezésükre álló anyagi eszközök ne a felsőbbség jóin­Személyes és tartós szálak Kapcsolat hosszú távra  Pest Megyei Hírlap ta­valyi — december 27-ei szá­mában jelent meg az a felhí­vás, amellyel a megyei ta­nács elnöke fordult az ön- , kormányzati és gazdeMgi szervezetekhez, a lakosság­hoz, hogy lehetôséÿewHe'z mérten nyújtsanak segítséget a román népnek. Az eltelt néhány nap .ese­ményei bizonyítják a megye segítőszándékát, áldozatkész­ségét. Gyógyszer- és élelmi­szerszállítmányok indultak út­nak. A megye egyszámláján (760-395-996-0653 szia) gyűl­nek a megajánlott forintok. Az első napokban minde­nekelőtt az egészségügyi in­tézmények segítsége kapott nagyobb hangsúlyt, hiszen nélkülözhetetlenek voltak a gyógyszer-, kötszer-, infúzió­szállítmányok. A ceglédi kór­házból három orvos kísére­tében indult útnak az értékes gyűjtemény. A váci Szőnyi Tibor kórház gyógyszerei, köt­szerei, vérkészítményei a Vö­röskereszt és a Máltai Lovag­rend által jutott Romániába. A kerepestarcsai kórház egyik főorvosa személyesen is vitt Marosvásárhelyre, Ko­lozsvárra gyógyászati cikke­ket. Készenlétben állt a Ró­kus kórház és helytállt a Gyógyszertári Központ is. x Nem lehet hallgatni a vál­lalati készségről sem: a Buda- tej 1989. december 29-ig négy­százezer forint értékű tejet szállított Aradra és környéké­re. A Dunakeszi Konzervgyár több mint másfél millió forint értékű tkogzervet küldött a rá­szorulóknak. Az abonyi Új Vtló&.Tsz s^ját. gépkocsijá­val szállította összegyűjtött adományát, a szigetszentmik- lósi Szigetfö Tsz gépkocsiját kolbásszal, zsírral rakodták meg, míg a Törökbálinti AG- ból lisztet, a Túrái AfészAól élelmiszert, az Országos Érc­bányáktól tisztítószert, a váci tejüzemtől négyezer liter te­jet, 25 mása sajtot indítottak útnak. Több mint 30 gépkocsit állí­tottak készenlétbe a termelő- szövetkezetek. építőipari vál­lalatok, ipari üzemek, ameny- nyiben a szállítások céljára igénybe kívánják venni. A megyei tanács hosszú távra kívánja kialakítani kap­csolatát egy adott településsel hogy támogatása célszerűbb legyen, igazodhasson a helyi igényekhez. Tudjuk, hogy nemcsak a forintoknak van értékük, és nemcsak élelmi szerre, gyógyszerre várnak a romániai állampolgárok. A kapcsolat tartalmasabbá vál­hat, ha kiterjed majd állam igazgatási, ' kulturális 'terület­re, óvodások, iskolások üdül­tetésére; személyes és tartós szálak szövődhetnek Pest megye, s a közeljövőben ki­választott közigazgatási terü­let között. Egyszám laszám : 760-395-996-0653 Mutassunk példát A Pest Megyei Tanács szervezési és jogi osztályának mun­katársai, egyetértésben a megyei tanács apparátusi szakszer vezeti bizottságával, felhívással fordulnak a megyében műkő dő tanácsok dolgozóihoz, hogy az 1990. januárjában felvett il­letményükből — lehetőségeikhez mérten — tegyenek felaján­lást a romániai károsultak megsegítésére. A felhívás megfogalmazóit az a cél vezérli, hogy a be­folyt pénzösszeget egy romániai település rászoruló lakosságá­nak közvetlen megsegítésére használják fel. Kérjük a szakszervezeti szervieket, működjenek közre az adományok összegyűjtésében és abban, hogy a felajánlott pénzt a Pest Megyei Tanács 760-395-996-0653 egyszámlájára utalják, annak feltüntetésével, hogy az összeg a romániai lakosság meg­segítésére szolgál. Bízva a tanácsi munkatársak eddig is tapasztalt áldozat- készségében, megajánlásaikat a támogatásban részesülők ne­vében előre köszönjük: A Pest Megyei Tanács szervezési és jogi osztálya, a Pest Megyei Tanács apparátusi szakszervezeti bizottsága dulatától, egy-egy helyi veze­tő összeköttetéseitől, kijáró képességeitől függjenek. Ez ugyanis nemcsak hogy nem rokonszenves, de nem is biz­tonságos, kiszámítható. Márpe­dig valóságos gazdálkodás és ezen belül önálló vállalkozás csak úgy képzelhető el, ha a források átláthatóak. Persze az új rendszerre való teljes átál­lás nem megy egy év alatt, hi­szen az oly fontos önkormány­zati tulajdon feltételeinek megteremtése például 1991-re marad, de a megyei tanács azt tartja feladatának, hogy ezt a folyamatot elősegítse. És per­sze, hogy feloldja az átállás feszültségeit, hiszen többek kö­zött a korábbi rend szerint elindított beruházások befeje­zését továbbra is finanszíroz­ni kell. akkor is, ha a céltá­mogatások rendszere megvál­tozik. Egyébként azért a jövőben is marad regionális, illetve megyei feladat. Az elmaradott térségek gondjai nem oldha­tók meg csupán az általános rend szerint, másfelől vannak és lesznek is olyan művelődé­si, egészségügyi és szociális in­tézmények, amelyek fenntar­tása nem terhelhet egy-egy helyi tanácsot, már csak azért sem, mert szolgáltatásaikat is egy nagyobb terület veszi igénybe. Azonban a megyei ta­nács ezekkel kapcsolatos te­vékenységében is erősíteni kell a normativitást és az önkor­mányzati jelleg érvényesülé­sét. # Konkrétan mitől függe­nek majd 1990-ben egy-egy te­lepülés tanácsának bevételei ? — Alapvetően két összete­vője lesz a költségvetés for­rásoldalának. Egyrészt minden város és falu megkapja az ott élőktől befolyt személyi jöve­delemadót. Másrészt az Or­szággyűlés döntése szerint a lakosság létszámától és össze­tételétől függően kapnak úgy­nevezett globális helyi támo­gatást. Emellett — tekintettel az 1990-es év átmeneti jellegé­re — bizonyos összeg rendel­kezésre áll majd az áthúzódó beruházások támogatására és az előbb említett forrásokból önmagukat jövőre finanszí­rozni nem képes tanácsok ki­segítésére. Erre vonatkozóan több variációt is kidolgoztunk, amelyek közül a testület vá­laszt majd. • Eddig csak arról esett szó, hogy az új gazdálkodási rendszer megyén belül hogyan szabályozza a források elosz­tását. Mindenkit érdekel azon­ban az is, hogyan alakul a me­gye részesedése az országos „kalapból”. — Ha összeadjuk a telepü­lésekhez jutó forrásokat, né­hány milliárd forinttal több­höz jutunk, az előző évhez vi­BEKÖSZÖNTŐ Cj rovattal találkoznak ma olvasóink; az önkormány­zatok fóruma szándékaink szerint ezentúl minden hét csütörtökjén megjelenik majd lapunk 4. oldalán. A Pest Megyei Tanács támogatásával és részvételével készülő összeállításban a tanácsok munkáját érintő hírek, tu­dósítások és közlemények, az állampolgárok és az igaz­gatási szervek kapcsolatát ismertető riportok, az ügyin­tézést megkönnyítő információk mellett szeretnénk be­mutatni a reményeink szerint egyre inkább előrehaladó folyamatot, amelynek eredményeként mind több tele­pülésen létrejön a polgárok közösségének valóságos ön- kormányzata. A rovat tartalmának kialakításához várjuk olvasóink, a megyében élő és dolgozó emberek ötleteit, javasla­tait. Számítunk a tanácsi dolgozók kezdeményezésére, elképzeléseire, annál is inkább, mert új rovatunk ered­ményessége az ő munkájukat segítheti, könnyítheti. Kü­lön is kérjük a megyében tevékenykedő pártokat és tár­sadalmi szervezeteket, véleményük nyilvános bemuta­tásával segítsék elő a helyi és a megyei önkormányza­tok demokratikus működését. szonyfitva. Egyes rosszmájú megjegyzések szerint azért is harcoltunk annyit az új tá­mogatási szisztémáért, mert az Pest megye számára lénye­gesen kedvezőbb a korábbi­nál. Mondják, most jobban já­runk, előnyösebb helyzetbe kerülünk más megyékhez és városokhoz képest. Pedig nem erről van szó: csupán az a helyzet, hogy korábbi igazság­talanul hátrányos helyzetünk szűnik meg, vagy legalábbis csökken. B. A. NAGYKŐRÖS Iskolamúzeumot avatnak Nagykőrösön a Helmeczi utcában január 11-én, csü­törtökön megnyílik a Pest Megyei Iskolamúzeum. Avatá­si ünnepségét délelőtt fél tíz­kor kezdik, köszöntőt mond Hargitai Károly, a Magyar Pedagógiai Társaság Pest Me­gyei Tagozatának elnöke. Az iskolamúzeumot dr. Köpeczi Béla akadémikus, nyugalma­zott művelődési miniszter avatja fel. Az ünnepséget követően, délelőtt 11 órától az Arany Já­nos Művelődési Központban oktatáspolitikánk időszerű kérdéseiről előadást tart dr. Kelemen Elemér kandidátus, művelődési miniszterhelyettes, az iskola és a múzeum kap­csolatáról pedig dr. Novák László kandidátus, múzeum­igazgató előadása hangzik el. Több figyelmet és támogatást szociális otthonainknak Nem csak kenyeret és fedelet Az öregedés nem lélekderítő. Hogyan viseljük el, hogyan éljünk helyesen e folyamatban, annak külön szakirodalma van. De lehet-e ismeretterjeszteni a „nincs mit’* az idős korára család, társ nélkül, magára maradt embernek? Vagy a még rosszabb helyzetben, kive- tettségben élőnek, akinek ugyan van gyermeke, testvére, és még sincs. Mi marad számára, hogy társakra leljen, ellátást, gondozást kapjon? A szociális otthon. Azt nekem ne mondja senki, hogy az idős emberek dalolva, „la­kodalmasmenetként” vonulnak be ezekbe az otthonokba. Az utánuk járó korosztályoknak — igen, az egész társadalomnak — éppen ezért óriási a felelőssége, hogy, ha már így alakult a sorsuk, valóban em­beri védettséget kapjanák az általunk létrehozott intézményekben. Tájékoztató a Pest Megyei Tanács szociális■ és egészség- ügyi osztályának ez év őszén végzett — és a Szociális és Egészségügyi Minisztérium korábbi hasonló országos vizsgálatának szempontjait felhasználó — felméréséből a megyében működő szociális otthonok helyzetéről: „Pest megyében jelenleg 24 szociá­lis otthon működik, 32 gon­dozási egységgel (épülettel), ahol összesen 2543 gondozottat közel 1200 dolgozó lát el. A 24 otthonból 13 időskorú, 9 sza­kosított, illetve 2 elmeszociá­lis otthon. Elszomorító a kép Az egyes szempontokat sor­ra véve otthonaikkal kapcso­latban több probléma adó­dott. Az intézmények 17 szá­zalékának telephelye lakott településtől távol esik, így mind látogatottságuk, mind fenntartásuk sok gondot okoz. Az épületeknek több mint a fele nem erre a célra épült, és 6 százaléka még rekonstruk­cióval, illetve átépítéssel sem tehető alkalmassá. Fűtési és melegvíz-szolgáltatási szem­pontból megfelelő az ellátott­ság, azonban a meglévő rend­szerek elhasználtak, felújítás­ra szorulnak. Intézményeink helyiségei közepesen felsze­reltek. Nagy részük a mini­mális szintnek sem felel meg. Nem beszélve a mellékhelyi­ségekről! A szociális otthoni gondo­zásra, elhelyezésre várók szá­ma jelenleg hozzávetőleg hat- száz. A legsúlyosabb gondot az értelmi fogyatékos, szako­sított otthonra várakozók kö­zel 250, illetve az elmeszociá­lis otthonra várakozók közel 200 tagú csoportjának elhelye­zése jelenti. Bár az ebben az ötéves tervben előírt 340 ágyas fejlesztésből 320 már megva­lósult, illetve a tervidőszak végére a Tápiógyörgyén most készülő 70 ágyas fejlesztéssel túlteljesítéssel is számolha­tunk, az ezen a területen mu­tatkozó feszültségek ezzel sem enyhülnek. Az utóbbi időben különös jelentőséget kapott az ottho­nok belső életének egyik ga­ranciális területe: a gondo­zottak vagyonkezelése. A vizs­gált otthonok nagy része mind az otthoni elhelyezéseknél, mind a beutaltak vagyonának kezelésénél a jogszabályi elő­írásokat nem tartotta be, nyil­vántartásaik hiányosak, pon­tatlanok voltak.” Nincs mit hozzáfűzni. A vizsgálat eredménye, a száraz tények — amelyek mögött azért lássuk az emelt fővel, vagy lélekben összetörve vi­selt emberi sorsokat is — mi­nősítik „gondoskodásunkat”. Keserves harc árán A közelmúlt napokban al­kalom nyílt a legilletékesebb körben beszélgetni e vizsgálat által feltártakról. Az apropót az adta, hogy nyugdíjba vo­nult a váci egyesített szociá­lis otthon igazgatója. Szarvas Vincéné. Vezetőtársai, kolle­gái igazgatói tanácsülésen bú­csúztatták. Az általa vezetett intézmény is része volt a vizs­gálatnak, több szempontból is példának állították, így bát­ran mondhatjuk, megérdemel­te a meghitt búcsúztatást. A látottak bizonyítják, ha még oly keserves harc árán is. de az ember képes a rábízott ne­héz feladatnak is eleget ten­ni. Ezért is mondjuk, e terü­leten nem elsődleges szem­pont — amit a vizsgálat ál­talában felrótt, természetesen nem itt Vácott, sőt ott ezt el­ismerte — a szakképzettség. Az olvasó is megmondhatója a maga példáiból, hogy a sze­retet mekkora életadó erő. De hallgassuk meg, hogyan vélekedett a vizsgálatról az egészségügyi osztály szociális ügyekért is felelős helyettes vezetője, dr. Dizseri Tamás, Elöljáróban egyet kell érte­nünk azzal, hogy a nemrégi­ben kinevezett, új szakmai ve­zetéstől igazságtalan számon kérni évtizedek mulasztását. Nevezetesen, hogy az üzemel­tető tanácsok miért nem for­dítottak megfelelő figyelmet és anyagiakat a rájuk bízott otthonokra. Miért állhatott elő az a már-már botrányos helyzet, hogy a műszaki, gaz­dasági gondok hovatovább lehetetlenné teszik az ottho­nok többségében egyrészt az ott élést, másrészt az ott dol­gozók érdemi munkáját. Hogy csak minden negyedik lakó él olyan helyen, amellyel már — Dizseri Tamás szavaival élve — megalkudhatunk. Tényleg, miért? Mert az el­múlt években a „férőhely” iz­gatta a vezetést és a közvéle­ményt egyaránt. Most pedig nem tíz-, hanem százmilliókat kellene az épületekre fordíta­ni, amely nyilvánvalóan el­képzelhetetlen. Tovább mélyü­lő gazdasági recesszióval kell számolnunk. Így jó, ha szin­ten tarthatjuk a meglevő ál­lapotot. Azzal is számolhatunk, hogy a pártharcokban előtér­be kerülnek majd a szociális gondok. A jelenlegi helyzet — nem minden alap nélkül — demagóg módon fel is hasz­nálható. Am majd látni fog­juk, a különböző pártok, az új, a koalíciós kormány mek­kora figyelmet fordít erre a területre. Ez a „harcközi” ál­lapot mégis adhat valami re­ményt a nagyobb közfigye­lemre, az előtérbe kerülésre. Mert mondjuk ki, anyagilag központi forrásból vajmi ke­vésre számíthatnak ezek az intézmények, például a re­konstrukcióhoz. De számít­hatnak — vetette fel a me­gyei vezető főorvoshelyettes — az alapítványokra, a gaz- dálkodó intézmények adóikból levonható anyagi támogatásá­ra. Azt azonban meg kell kö­vetelni — s ehhez a szakmai segítség, a képzés sem marad el a jövőben —, hogy az ott­honok belső, szellemi „épüle­te” legyen erős, ha már a ma­teriális épületek tovább rom­lanak. Mert ugyan mi más le­hetne ezen kívül az átmeneti koncepció a hogyan tovább­ra? Erre válaszolt az egyik otthonvezető azzal a hozzá­szólásával, hogy „ma már túl­haladott az a szemlélet, mi­szerint mindenekelőtt kenye­ret és fedelet kell nyújtaniuk a szociális otthonoknak”. Ezért rendelték el a belső élet megreformálását. Szükség van erre. Szakmai téma, ellenőr­zés dolga elsősorban, hogy szó szerint végrehajtsák. Szív és lelkiismeret Nincs mit csodálkozni azon, hiszen tipikus eset, hogy ép­pen az reagált megbántottan az elhangzott bírálatokra, akit ez a legkevésbé érintett: a vá­ci otthon leköszönő igazgató­nője. Beszélt évtizedes küz­delméről a jobb körülménye­kért. Arról, hogy hatásosan meghirdettük a szociális prog­ramot, amelynek „eredménye­ként” áldatlan körülmények közé — régi, elhanyagolt kú­riákba, kastélyokba — szorí­tottuk az idős embereket. S hogy szaporították a ..férőhe­lyeket”? (Persze, ez még min­dig jobb volt — tette hozzá könnyes szemekkel —, mint­ha hagytuk volna egy tanyán elhagyatva megfagyni őket.) Túl sokat nem költöttek ezek­re az épületekre. Legfel iebb ott. ahol volt szív és lelkiis­meret. Ez az utóbbi mondat volt a kulcs a lényeghez. Embere válogatja, hogyan tesz eleget a rábízottnak. A váci otthon épülete, állaga sem volt kü­lönb a többinél. És most tes­sék megnézni! Vezetőjének volt szíve és hozzá lelkiisme­rete küzdeni, és végül meg is találta azt az első számú ve­zetőt a fenntartó tanácson, akit ráébresztett, a város sokkal tartozik az előttük járó kor­osztálynak ahhoz, hogy még áldozatok árán is tegyen a rá­szorultakért. Kádár Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom