Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-25 / 21. szám

1990. JANUÁR 25., CSÜTÖRTÖK 3 Parlamenti függő játszmák Gyanús hatóság provokáló ügynöke Sötét ügy: a feketemu (Folytatás ai t. oldalról.) törvényjavaslat alapján dol­goznának, átmenetileg. Az ál­lamtitkár kiemelte, hogy a ter­vezet a titkosszolgálati eszkö­zök engedélyezésének jogát a szolgálattól független személy­Krisztus utolsó megkísértése Keresztény egyházak tagjai, (elekezetckre való tekintet nél­kül, több ezren tüntettek bé­késen szerda este a fővárosi Művész mozi előtt: zsoltárokat énekelve tiltakoztak a Kiisz- tus utolsó megkísértése című film bemutatása ellen. A tün­tetés szónokai felszólították a magyar keresztényeket, bogy támogassák tiltakozásukat. Megítélésük szerint ez az ame­rikai produkció Jézus szemé­lyének történelem- és bibliáéi- lenes beállításával mélységesen sérti a Krisztus-hívő embere­ket, feszültségekkel terheli meg a hívő és az ateista világnéze­tű állampolgárok békés egy­más mellett élését. Az egyházak képviselői — lelkészek, teológiai tanárok, írók, újságírók — Németh Miklós miniszterelnökhöz és az Országgyűléshez küldött táviratukban kérik a fiira ve­títésének azonnali betütását. re kívánja bízni. Az állam­biztonsági szolgálat kikerülne a belügyminiszter hatásköré­ből, és a Minisztertanácshoz, illetve annak elnökéhez tar­tozna. Megváltozna az elneve­zése is, az állambiztonsági szolgálat helyébe nemzet biz­tonsági szolgálat lépne. A törvépyjavaslat általános és részletes vitájában a felszó­lalók sorát dr. Szíjártó Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze nyitotta. Beszámolt a lehallgatási botránnyal kap­csolatos vizsgálat eddigi ered­ményeiről. Ma még nem lehet választ adni arra a kérdésre, terhel-e, és kiket büntetőjogi felelősség az ügyben? A nyo­mozás befejezését követően tájékoztatják a nyilvánosságot a vizsgálatról. Több párt és szervezet kép­viselője is felszólalt. A vita először csak választási propa­gandára emlékeztetett, később egvre inkább személyeskedővé vált. Támadták egymás szer­vezeteit, azok képviselőit, a kormányt és a minisztereket. Jól jellemzi a hangulatot Raf- fay Ernő képviselő figyelmez­tetése: a tisztességes parla­mentarizmushoz az is hozzá­tartozik, hogy a képviselők fegyelmezetten végighallgassák egymást, ne ordítsanak, ha bál az újdonsült képviselő vé­leményét a T. Házról: „1985-ben csalással és erő­szak alkalmazásával megvá­lasztott parlament összevissza szavazgat és csak növeli a 'zűrzavart”. Ha korábban talán megosz­lott is a képviselők véleménye a szabaddemokraták álláspont­járól szószólójuk megállapí­tását illetően, a hallottak után kisebbfajta vihar tört ki a te­remben. Hiszen olyan köztisz­tel etnek örvendő személyisé­gek, mint Szentágothai János akadémikus. Fodor István, a Parlament megbízott elnöke, Tóth Károly református püs­pök, Kállai Ferenc színmű­vész. Varga Imre szobrászmű­vész. akik ugyan egymástól eltérő politikai elveket vall­hatnak. másként és másként ítélik meg például a szabad- demokraták törekvéseit, azt azonban biztosan nem kedve­lik, ha csalónak titulálják őket. ★ A szocialisták javaslata: hozzák nyilvánosságra a pár­tok mindeddig nem publikált szeptemberi megállapodását a békés átmenetről. Erről a Par­lament. persze aligha dönthet, hiszen csak az aláírók mond­hatnak rá igent. De akar­ják-e? Előfordulhat ugyanis, hogy valamelyikükről kiderül, nem tartja be a megállapo­dást. Nem történt túlságosan régen, amikor egy tekintélyes aktív államférfi jelentette ki: a kormány szava nem úri be­nem értenek egyet egyes meg­fogalmazásokkal. A jogi, igazgatási és igazság­ügyi, valamint a honvédelmi bizottság megvitatta a módosí­tó indítványokat. A határozat- hozatal során sem az „A", sem a „B” változat nem kapta meg a szükséges minősített többsé­get, ezért a döntéshozatalra csütörtök reggel kerül sor. Az ülésszak ezután az álla­mi vállalatokra bízott va­gyon védelméről szóló illetve a nemzeti vagyonügynökség­ről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló, törvényjavaslat meg­tárgyalásával folytatódott. Martonyi János kormány- biztos elmondta, a két tör­vényjavaslat a tulajdon állam- talanításának nagyon fontos állomását jelenti. Ezek teszik lehetővé, hogy Magyarorszá­gon a gazdaság versenyszférá­jában az egyéni és társult magántulajdon meghatározó szerephez jusson. Jelenleg spontán privatizáció folyik. A tárgyalásokról a nyilvánossá­got legtöbbször kizárják. Fennáll a vagyon alulértékelé­sének, az előnytelen feltéte­lek elfogadásának veszélye. Ugyanakkor a folyamat hasz­nos is, mert valóságos tulajdo­nost teremt a vállalati vagyon számára. Tömpe István pénzügymi­A Minisztertanács várhatóan február elsejei ülésén tárgyal­ja meg a Magyar Honvédelmi Szövetség jövőjét. Ezzel kap­csolatban Kéri György vezér­őrnagy. az MHSZ főtitkára el­mondta, hogy a tervezet sze­rint a szövetség átalakul tár­sadalmi szervezetté. Ez egye­bek közt azt jelenti, hogy ki­kerül a honvédelmi miniszter felügyelete alól, s a jövőben nem kap évi mintegy 1 mil­liárd forintos költségtérítést a tárcától. Megszűnik a felülről lefelé történő irányítás, a mint­egy 5000 klub önálló lesz. Fel­számolják az országos közpon­tot, ahol jelenleg több mint 150-en dolgoznak. A szövetség 2000 alkalmazottjának egy ré­sze várhatóan kénytelen lesz új munkahely után nézni, s 160 hivatásos tiszt, illetve tiszt- helyettes visszakerül a Honvé­delmi Minisztérium állomá­nyába. Azzal kapcsolatban, hogy a klubok képesek lesznek-e ön­csületszó. Miért kételkednénk benne, hogy a pártoké sem mindig az. ★ Csipkó Sándor (pártonkí- vüli) képviselő Roszik Gábor honatyához intézett kérdést. Mert szerinte a törvényhozó egy személyben a törvény őre is. s így a gödöllői képviselő­nek szintén tudnia kellett vol­na, hogy a törvénytelenségről birtokába jutott információt nem a Fekete doboz filmesei­hez illett volna eljuttatnia, ha­nem a Parlamenthez, az Or­szággyűlés elnökéhez, esetleg a miniszterelnökhöz. Roszik Gá­bor erre a kérdésre nem vála­szolt. Igaz, nem ez volt az egyetlen megválaszolatlan kér­dés ezen a napon. A minisz­terelnök például egyetlen, a személyét és kormányát ért újabb kritikára sem reagált, csak apatikusan ült a helyén. Nem válaszoltak az MSZP-s képviselők arra a megállapí­tásra, hogy a miniszterek visz- szahívásával ők akarnak kor­mányválságot kirobbantani, s Tamás Gáspár Miklós se nyi­latkozott róla, hogy tényleg csalók, összevissza szavazgatok gyülekezetének tartja ezt a parlamentet. Ennyi izgalmas dolog történt tegnap a Parlamentben. Igaz is. közben a képviselők néhány sarkalatos, a nemzet sorsát érintő törvényt azért megtár­gyaltak. Csillák András niszter-helyettes az állami va­gyonügynökségről szóló tör­vényjavaslatot ismertette. A vagyonügynökség társadalmi kontroll mellett tenné lehető­vé a rosszul kezelt állami va­gyonnak valódi tulajdonosok­hoz való eljuttatását. A szak­értői szervezetet az Ország- gyűlés által megbízott Állami Számvevőszék ellenőrizné. A terv- és költségvetési bi­zottság állásfoglalását Szabó Kálmán ismertette. Elmondta, többen javasolták biztosítékok beépítését arra nézve, nehogy a dolgozók és a kollektívák a felhalmozott múltbeli mun­kájukat tartalmazó tőkeva- gyon értékesítésének puszta tárgyai, kirekesztett és szen­vedő alanyai legyenek. Ezzel egyetértve egészítették ki az eredeti tervezetet azzal, hogy a vállalatukat érintő pályázat kiírásával egyidejűleg a dol­gozókat részletesen tájékoztat­ni kell. Miután a törvényjavaslatok­hoz számos módosító javaslat érkezett, megkezdődött az ál­talános és részletes vita. Az elnöklő Horváth Lajos hat óra után berekesztette az ülést. A képviselők csütörtökön az ál­lami vagyonügynökségről és az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló tör­vényjavaslatok vitájával foly­tatják a munkát. állóan fenntartani magukat, Kéri György elmondta: a kü­lönböző szolgáltatásokból már eddig is évi 1 milliárd forint volt a bevételük. A könnyűbú­várok például önfenntartók voltak, a repülőskluboknál azonban más a helyzet, ez ugyanis közismerten a legdrá­gább sport. Ennek ellenére egyre több bevételhez jutnak: egyebek között mezőgazdasági határszemlét végeznek, légi fo­tókat készítenek, meteorológiai méréseket vállalnak. Tulajdonképpen elsétálnék az állatelédelboit előtt, ha nem éppen akkor nyitna be két vevő a családi ház kertjé­be, ahol egy átalakított ga­rázsban kis üzlet kelleti ma­gát. Az ebtenyésztők egyesü­letének boltja ez, s ha nem volna kiírva, akkor sem len­ne nehéz kitalálni. A falakról szomorú szemű kutyakölykök, bájos kiscicák tekintenek a vásárlóra a plakátokról. Dan- csó Istvánék január elején nyitottak és egyáltalán nem panaszkodnak a forgalom­hiányra. Hála és szégyen A vásárlók hamar felfedez­ték és megkedvelték őket, hi­szen hetente kétszer Szentes­ről és Pécsről sokféle barom­fitermék érkezik. Olcsó mell­csont, csirkenyak és fej, no meg sok egyéb, ami a szere­tett négylábúak egészséges táplálkozásához kell. Van tör­melékrizs, vegyes száraztész­ta. kutya- és macskatáp. A pultnál álló férfi éppen hatkilónyi mellcsontot gyö­möszöl a szatyrába. Csak egy kutyája van, de igen étkes. Hetente megfordul itt, amióta megnyílt az üzlet, mondja. Madárcsontú öregasszony nyitja a markát, mutatva Dancsó Istvánnak a benne rejlő aprópénzt. A férfi meg­számolja. hatvanegy forint negyven fillér. — Ezért adjon nekem vala­mit — mondja bátortalanul a néni. — Talán csirkelábat és — Te, te, IMS olt hátul az . . . velem jöttük. A töb­bi nem kell. A többi, a maradék, tovább­ra is a kocsma ajtajára bigy- gyeszti tekintetét. Még csak reggel van, még jöhet a falu valamelyik iparosa, hétvégite- lek-tulajdonosa, ide, a kocs­mába, s vihet az alkalmi, „svarc” munkára várót. Még kinézhet mára egy rongy vagy Ady, ebéd és néhány üveg sör. Mostanában, ha szerét ejthe­tem, bármerre járok a megyé­ben, be-bekukkantok a kocs­mákba, s mind több helyen lá­tok „svarcra” várót. Iparost, kontárt, hórukkos embert.. Lassan az az érzésem, hogy ré­gi korunk helyébe, melyet vö­rös színnel jellemezhetnénk, a feketével minősíthető idők lép­nek. Vidéki ismerőseim mesé­lik: ha ma valaki „fehér” azaz számlás adófizetéssel legalizált munkát kér, előfordul, hogy nem talál vállalkozót, mert valami gyanús hatóság provo­káló ügynökét szimatolják sze­mélyében, akitől jobb, ha tá­vol marad az ember. Terjed, burjánzik a fekete­munka, de hogy mennyire, s miért jó vagy rossz ez nekünk, azt először az APEH Pest Me­gyei Igazgatóságán tudakol­tam. Itt azonban különös dol­got. tudtam meg. — Feketemunka? — nézett össze az adóhivatal két kedves hölgye. — Sajnos, ön rossz helyen kopogtat, ez legfeljebb csak származékosán adóható­sági téma. Elmondták: az érvényes ren­deletek szerint az illegális munkavégzés ellen a helyi ta­nácsoknak kell fellépniük. S ezen csodálkoztam el igazán. Félreértés ne essék, nem az APEH tevékenysége ellen van kifogásom. Hiszen ez a szerv azt teszi, amit kiosztottak rá. De vajon ki lehetett oly naiv, hogy a munkacsendőr szerepét a tanácsokra hárította? Hi­szen a községek helyi állam­ba futja, egy kis far-hátat meg nyakat. A férfi megpakolja a mérle­get. Mindenből tesz egy keve­set. Akkurátusán számol. A végösszeg hatvanhét forint. Az idős asszony szemében kétségbeesés, tanácstalanul nyitja újra tenyerét. — Hagyja, néni! — mondja a férfi és elteszi a pénzt, majd a kopott cekkerbe rakosgatja az árut. Az öregasszony szemében egyszerre csillog a hála és tü­zel a szégyen. Talán, mert idegen, ismeretlen tanúja is volt a jelenetnek. Oldani aka­rom a feszültséget: — Jó étvágyú a kutyuska? — kérdezem zavartan. Az asszony szótlanul bólint, s amilyen gyorsan csak tud, kisiet az üzletből. Néhány pillanatig csöndesen állunk, Dancsó István töri meg a csendet. — A néninek nincs kutyája. Még egy macskát sem tudna eltartani. Azt hiszem. húst csak anyit eszik, amennyit nálunk megvesz. Osztályon kívüli Sok ilyen vevőjük van. me­séli Dancsó István. Olyan át­éléssel sorolja a hasonló ese­teket. hogy könnybe lábad a szeme. Faramuci helyzet. Ál­lateledelt forgalmaznak, de az üzletben csak olyan hús­árut tarthatnak, amely embe­ri fogyasztásra alkalmas. És nem kérhetnek igazolást sen­kitől axról, van-e kutyája, igazgatási, képviseleti szervei a község lakosságával — mint leendő választópolgáraival — áll szemben. Szemben, de csak akkor, ha azért kardoskodik, hogy a kis közösségek hang­adói, a mesterek az állam felé is róják le kötelezettségeiket, s a lakók pedig csak az állami ötöd lefizetésének terhével jus­sanak szolgáltatásokhoz. Persze, van olyan tanács, nem is kevés, amely szigo­rúan megköveteli a törvényes­séget a munka után fizetendő adóban is. De a tanácsok eb­béli ellenérdekeltsége világos. Kecskére van bízva a káposz­ta, a kérdés csak az, hogy a kecske az éhkoppot vagy a ti­losban legelést választja-e? S ez még csak a kezdet. Mert bizony, a falu népe meg­nézhetné magát, ha tanácsa erélyesebben lépne fel az ál­lam adóbevételeinek növelése érdekében. Ma már ugyanis oly siralmas szolgáltatások dolgában a vidék helyzete, hogy lehet, egy enyhe adóügyi ejnye-ejnye következménye­ként már az utolsó suszterek, ácsok, szabók húznák le duz­zogva a rolót. Ezért ma a tanácsok gyakor­lata az — mint Kuncz Béla, a Pest Megyei Tanács termelési, ellátási felügyeletének osztály- vezetője mondta —, hogy sza­bálysértési eljárás kezdemé­nyezése helvett inkább szelíd meggyőzéssel próbálják a rendszeresen feketéző embe­rek munkáját a legális vállal­kozások medrébe terelni. Hogy ez miért nem sikerül, enged­tessék meg, hogy hely hiányá­ban most ne taglaljuk. Annál is inkább, mert a je­lenlegi helvzetben is akad éo- pen elég „tűzoltani” való. A fe­ketemunka ugyanis nemcsak olcsóbb munkát jelent. Azt is jelenti, hogy szakkéüzetlen, já­ratlan emberek vállalnak pél­dául kútásást. Húsz méterekre ásnak az általuk teljesen is­meretlen minőségű, esetleg ép­macskája. Időnként osztályon kívüli pulykaszárny érkezik. Azt bizony még a viszonylag tehetősebb családok is szíve­sen elviszik. S, abból a ku­tya — már ha van — legföljebb a szárnyavéget kapja. A mellcsontot is átválogat­ják, mondja Dancsóné, mind­össze azt hagyják rajta, amit már csak a kutya tud leszo­pogatni. A nagyobb darabka mellhúsokat pörköltnek fő­zik, vagy ledarálják és a csa­lád asztalára kerül. Ö maga is kipróbálta. Csirkelábra telik Tervezget a házaspár. Ha a villanyszámla — tele a kis bolt hűtőkkel — és az adó után marad tisztességes hasz­nuk. bővítenék az üzletet, közvetlenül rendelnének a nagy szállítóktól. Mert most közbeékelődnek az ebtenyész­tők, s ez is emeli az árakat. Ha bejönne a számításuk, egy-két forinttal olcsóbban adhatnák a keresett baromfi- féleségeket. Kifelé menet fejkendős né­nikét érek utói. csirkelábat és egy csomag far-hátat vett, mint az előző idős asszony. — Tudja, majd elemésztett a szégyen, amikor először vá­sároltam itt. De hát mire elég a 3980 forintos nyugdíj? Lassan már csirkelábra sem. Azután, amikor láttam, hogy a szomszédok is idejárnak, el­gondolkodtam. ök nem fiata­lok. ketten keresnek a két gyerekükre, mégis a kutyaele­delre kényszerülnek. No, azóta nem szégyellem. Pironkodjon az, aki idejuttatott! Múza Katalin pen omlásra hajlamos földbe, betongyűrűk behelyezése nél­kül s védőfelszerelések teljes hiányában. A kocsmából in­dult svarcolni az a Buda kör­nyéki alkalmi kútásó is, aiki a kész gödör aljából nézte, ho­gyan eresztik le társai a szi­vattyút, látta, hogy elszakad a kötél, s tudta, a szűk lyukban nincs hová menekülnie a zu­hanó mázsás szerkezet elöl.., A feketemunka ellen, illetve annak „fehérré” varázsolása érdekében sürgősen lépni kel­lene, de nem a kényszer esz­közein k bevetésével, hanem a legális vállalkozások vonzóvá tételével. A vállalkozásélénkí­tés azért is volna fontos, mert ama, a kocsmában alkalmi munkára várók zöme termelő­szövetkezeti vagy állami mun­kahelyé'!, bérmunkási mivoltát hagyta hátra az esetleges napi ezer forintok kedvéért. S ha ma már ennyire nem éri meg a biztos havi nyolc-tíz ezer. hogy egyre többen választják helyette a bizonytalant is, arra figyelmeztet, hogy akkor báto­rítsuk a vállalkozó szférába való átmenetet, amikor erre még van hajlandóság. Még akkor is, ha egyelőre csak fe­ketén. Tóth Béla Endre ő írta Hérosz Irigyeljük laptársunkat, a Világot, mert Kultúra cí­mű rovatában teljes há­rom oldalt tud olyan• iszo­nyúan nagy horderejű té­mának szentelni (90/3. szám), mint a televíziónál zajló személycserék. S még inkább indokolt az irigy­ség azért, mert a hetilap­nak van egy olyan munka­társa — Bányai Gábor —, aki kétséget nem ismerve képes ítélkezni mindenről és mindenkiről. Û például pontosan tudja, hogy egy újonnan kineve­zett ember „előretolt vá­lasztási bástyája lehet az MSZP-nek”, s az sem za­varja, hogy az illetőről az egész szakma tudja MDF-es vonzalmait. B. G. szerint „...eddig is elég ok (volt) Aczélnak fölmondani”, ám az új főnök kinevezése „kommunista gerillaakció”, amit természetesenf?) „a garantáltan párton felüli" Nemeskürty István hajtott végre ... B. G. nem kegyelmez senkinek. Így kell ezt csi­nálni ... f Az új politikai főszerkesztő „szürke”, Szi- netár „zsíros koncot kapott cserébe” a felmondásért, az Érdi—Szegvári duót „sem­mitmondó opportunizmus” jellemezte, s bár mindez nem több, mint „kommunis­ta frakciók irtanak kommu­nista frakciókat", de azért a dolog „machiavellista előrelátás” és „koncepciós taktika” következménye, eredménye. Németh Miklós „állandóbb és legitimebb közösségtől szeretne” man­dátumot, mint az MSZP, Pozsgay viszont „politikai életben maradásához" ke­resve támaszt „mind erő­sebben kötődik pártjához”. Így, így. igy: három ol­dalon át. Nem akármi! Még manapság sem az. B. G. cik­ke egyik helyén úgy említi Aczél Endrét, mint aki „né­pi hérosszá növekedett" egyesek szemében. Bevall­juk: szemünkben viszont B. G. lett hérosszá. Aki ilyen világosan lát mindent, aki habozás nélkül letépi a leplet „a káder játékról”, le- het-e más, mint hérosz, félisten, rendkívüli hős?! Egyetlen valamiben nem vagyunk biztosak. Abban, jó helyen van-e egy ilyen hérosz írása a Kultúra ro­vatban ...?! KLIENS ___________________________ Á talakul az MHSZ Önfenntartók lesznek A család megosztozik a kutyaeledelen Pironkodás nélkül vásárolnak Amikor már a harmadik embert látom baromfiaprólék­kal tömött szatyorral kifordulni a főútra Dunaharasztin, a tanács melletti utcából, kiváncsi leszek. Vajon honnan hoz­zák az árut, most, a drasztikus áremelés utáni napokban?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom