Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-22 / 302. szám

4 bártan 1989. DECEMBER 22., PÉNTEK A PEST MEGYEI HÍRLAP NAGYKOVÁCSIBAN Magunkról — sorokban Beszélő számok. A legutóbbi hivatalos adatok szerint 3 012 ember lakik Nagykovácsiban. A 3-13 éves gyerekek és a 60 éven felüliek aránya közel azonos; az előbbiek létszáma 485, az utóbbiak 448-an van­nak. A faluban munkalehető­ség alig van, szinte minden keresőképes a fővárosba jár dolgozni. Munkanélküli-se­gélyt egyelőre senki sem kap Nagykovácsiban. Szociális se­gélyt rendszeresen négy em­bernek utalnak ki, igaz, jelké­pes összegeket. Ez évben 240 ezer forintot osztottak ki al­kalomszerű támogatásként a rászorulóknak. Ennek elosz­tásáról a kéthavonta összeülő egészségügyi bizottság (kör­zeti orvos, óvónő, két peda­gógus és a postás) dönt. Munkaerőhiány. A Pest Me­gyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat 1900. január 1-jétől fel­mondta a helyi gázcseretelep működtetését. A szemétszállí­tó kisiparos is hasonlóképp cselekedett, azzal a különbség­gel, hogy az idei 30 ezer fo­rint helyett jövőre is hajlan­dó szerződést kötni — 80 ezer forintért. A tanács ezekre a munkákra vállalkozókat ke­res. Ha a szemét elhordását má$ nem vállalja, akkor a pluszköltségeket kénytelenek lesznek a lakossággal fizettet­ni. Ezeken kívül még egy pénzügyi előadó és egy taní­tónő jelentkezését is várják. Telkek és ellátás. Nagyko­vácsiban mintegy 1000 családi házas telket és körülbelül 2000 zártkertet tartanak nyilván. A zártkerti részt üdülőövezetté szeretnék rangsorolni, de eh­hez egyelőre nincsenek meg a feltételek. A falu ugyanis na­ponta ezer köbméter vizet kap a fővárosból, ami egyelőre elég, de lehetetlenné teszi a bővítést Hasonló gond a szennyvíz elszállítása is, hisz nincs csatornarendszer. Ebben azonban változás várható, a tervek szerint 1992 végére azt kiépítik. Az utak állapota is aggasztó. Egyébként Nagyko­vácsit csak Budapest felől le­het megközelíteni (6 km a távolság), a felvég „zsákutca”, onnan már csak erdészeti utak vannak. Ide minden a fővá­rosból érkezik, az itt lakók tehát teljes kötődésben élnek. Pártház. A korábbi MSZMP székházából, ha minden az el­képzeléseknek megfelelően alakul, valószínűleg egész­ségház lesz. Vörös csillag. A tanácsháza előtt, egy kis körbekerített, virágágyásnyi földön, méteres vörös csillag fekszik. A kö­zelmúltban ezt valaki (-k) kék­re festette. A tanácstestület döntése: a csillagot nemsoká­ra felszedik, s helyére nemze- tiszínű lobogó kerül. Az első, ünnej^élyes zászlófelvonás a jövő év elején várható. Az alvég fogalmazója Teljesen megfeledkeznek rólunk Éppen csak megérkeztem a nagykovácsi tanácsházára, mi­kor egy Pest Megyei Hírlapnak címzett levelet hoztak. „Mint 72 éves, alig látó idős nő, arra szeretném megkérni, hogy ke­ressen fel, ha lehetséges, mivel én nagyon nehezen tudok köz­lekedni. Több mint negyven éve élek a községben, orvosi tiltás miatt munkát sohasem vállalhattam, ezért a férjem tart el. Neki a mai napig dol­goznia kell, hogy ketten meg­élhessünk. Székely Lászlóné, Kolozsvár u. 14.” A levél kéz­besítője a férj, Székely László volt. Nemsokára útnak indul­tunk. A szembejövők mind­egyike kedvesen érdeklődött: — Üdvözlöm, Laci bácsi, hogy van? Nem állhattam meg szó nélkül: KIPISZKÁLTAK ' — Ügy tűnik, magát kedve­lik errefelé. ' @ Engem még a kutyák Is megismernek. Dolgoztam én a községházán is, de 1949 végén kipiszkáltak. Mert megtudták, hogy a nagyapámat még Ne­mes Nemzetes Vitéz és Vitézlő Lófő Székely Mihálynak hív­ták, aki Kolozsváron volt épí­tőmester és városatya. {ö aján­dékozta a városnak a híres Mátyás király szobor teljes ta­lapzatát.) Az apám meg rend­őrtiszt volt Kolozsváron, majd mikor Trianon után átjött Bu­dapestre, itt is ugyanaz lett. A nővérem pedig e Nemzeti Szín­ház örökös tagja volt, mint szavalóművész, őt már a negy­venes évek végén „bundás”- nak bélyegezték. A sógorom katonatisztként szolgált. Na, mindegy ... Később a pilisi szénbányákhoz kerültem gép­kezelőnek, ott nem foglalkoz­tak azzal, hogy van érettségim. De Nagykovácsiban már is­mertek, az akkori tanács Vác­ra „utalt be”, úgynevezett szín­ház rendezői tanfolyamra. Azt a munkám mellett, a szabad­ságom alatt kellett csinálnom. Miután megkaptam a papírt, szerveztem itt egy kultúrcso- portot. Jött is egy újabb fel­szólítás: havonta legalább egy 3 felvonásos darabot hozzunk össze, és mutassuk be! Mind­ezért 160 forintot akartak ha­vonta adni, de én azt mond­tam, hogy ezt egy kultúrcso- porttal összehozni képtelenség. Végül ingyen vállaltam a dol­got, de nem hagytam magun­kat szabályozni. Néhány elő­adásunkat, a Néma leventét, a Helység kalapácsát máig is felemlegetik az emberek. Ké­sőbb a fővárosban, építőipari vállalatoknál dolgoztam, s ezt csinálom a mai napig, csak most éppen táppénzen yagyok. A falubeliek rendszeresen ke­resnek, mint „írástudót”, hisz manapság rengeteg kérvényt, beadványt kell produkálniuk. Én vagyok hát az alvég fogal­mazója. ELÉGETTÉK 1 Közben a volt Tisza-kastély mellett haladtunk el, s kereke­dett egy újabb történet. © Gyönyörű ez az épület, kár, hogy nem kerültem koráb­ban Nagykovácsiba. Ugyanis a kastély könyvtárát a háború után, az udvaron elégették. Ha itt lettem volna, biztos sok ér­téket meg tudok menteni... Hát itt lakunk — tessékelt b8 Székely László egy kis házikó egyszerű kerítésének az ajta­ján. A ház falán a kőarcok, a kamráén a kovácsoltvas ido­mok arról árulkodnak, hogy a szétvert múlt néhány darab­ját azért sikerült „átmenteni”. A szegényesen berendezett konyhán keresztül invitált Székelyné az egyetlen szobá­jukba. Ott mindenütt régi tár­gyak, klasszikus bútordarabok, a falakon pedig keretbe fog­lalt oklevelek mesélnek. „A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége alapító tagjának, a nőszövetség 20. évfordulójára. Az MNDSZ az iskoláért akció­ban kifejtett eredményes tevé­kenységéért, a kiemelkedő tár­sadalmi munkásságáért” — összesen négy emléklap. De­vonnak még beszélő papírok a Nemzeti Segélytől, a Vörös- kereszttől, a népegészségőri tanfolyamról. TÁMOGATTÁK © Tudja — mutatkozik be Székelyné —, én is Erdélyből keveredtem ide. A falunkban 1944-ben volt a hadkiürítés ’45-ben a Vas megyei Olaszfá­ra, majd Onnan ’46-ban ide, a kitoloncolt svábok helyére te­lepítettek. Azért kaptunk ilyen kis házat, mert az előző férjem iparos (ács) volt, és ’akkoriban a gazdálkodókat jobban támo­gatták. Meg hát a nagyapámat még Nemes Nemzetes Vitéz Fazekas Antalnak hívták, és az apám falubíró volt Gyér- gyószárhegyen. A levéltárban a kutyabőrt is előkerestethet ném, de nem vágyom ■- .rá -. Szóval ideköltöztünk, de a szí­vem gyengeségére hivatkozva az orvosok nem engedték, hogy munkaviszonyba álljak. A semmittevést se bírtam, hát társadalmi munkákat vállal­tam. Onnan az oklevelek. De majd tíz évig voltam ingyen­pénztáros a kultúrházban is. A korábbi férjem elhagyott, 1950- b-en vett el a Székely. ÉLDEGÉLÜNK r A főváros környékének leg­magasabban fekvő községe az erdős Nagy-Kopasz-hegy és a tar Nagy-Szénás lábánál te­rül el. A település mellett a vízjárás alakította híres Ördög­árok található, mely egészen az Erzsébet hídig vezeti el a csa­padékvizet. Régi időkben erre alapozódott Buda csatorna- rendszere, amely benn a há­zak között már fedetten veze­ti a vizet. Ez az Ördögárok volt a háború alatt az ostrom- gyűrűből kitörni akaró nácik csapdája, mert a csatornán keresztül akarván elmenekül­ni, a szovjet csapatok kezébe kerültek... Nagykovácsin 1910-ben 2400- an éltek, nagyobbrészt német, ajkú katolikusak. A házak száma 348 volt. A középkorban Felsőkovácsi és Kovácsi (Kowachy) néven szerepel Horváth Ádám 1274-es keltezésű kéziratos térképén. 1457-ben Domaházy Miklós vett itt földet a Felsőkovácsi családtól. 1490-ben a helység Corvin János birtokában van. Kilenc évvel később azon­ban, már Ráskay Balázs „uram” a helység földesura. 1580—81-ben felvett török lajstormban csak mint puszta szerepel, amelynek évi jöve­delmi „hozama” 350 akcséban van feljegyezve. Különös, hogy 1690-ben az összesítő listán sem mint meg­lévő, sem mint elpusztult köz­ség nem szerepel. Csak az 1715 —20 között felvett jegyzékben tűnik fel ismét, mint 39 adó­köteles háztartást eltartó tele­pülés. 1731-ben „epemirigyragály” Nagykovácsi tört ki, melynek következtében 600-an haltak meg a község­ben. Ezt követőleg 1754-1 ösz- szeírás szerint Wattay Pál és a Sós család a bejegyzett bir­tokos Garancs- és a Kisková- csi-pusztákkal, mint birtokok­kal. A megjegyzés szerint „egyik birtokos sem lakik a helységben”. 1746-ban római katolikus templom épült barokk stílus­ban, amelynek oltárait Éber- hardt Antal budai szobrász és Éberhardt József asztalos ké­szítette. A XIX. sz. elején (1816) előtt itt volt plébános Fejér György, a Codex Diplo- maticus szerkesztője, aki ké­sőbb egyetemi tanár, majd ka­nonok lett. 1815-ben már a Wattay csa. Iád a földesúr. 1838-ban gr. Teleki Józsefné lesz a birto­kos, akitől azután gr. Teleki Júlia Tisza Lajosné örökli a területet. 1843-ban tűzvész puszított Nagykovácsiban, 77 ház égett le. 1848-ban itt vé­gezték ki a honvédek az ura­sági szérűskertben Miskeyt, az áruláson ért tinnyei szolgabí­rót. A határban római sírokat tártak fel. A községben található kas­télyt a Wattayak építtették, tőlük vették át a Telekiek, majd a Tisza család, így gr. Ti­sza István is (találtam olyan feljegyzést, miszerint a kas­télyt a Telekiek építették). A kastély 9 hektáros őspark te­rületén fekszik. Itt működik az Európában egyedülálló Erdé­szeti Nevelőotthon. Nagykovácsi olyan közel fek­szik a fővároshoz, hogy sokan nem is tudják, hogy nem ah­hoz tartozik. A környéke rendkívül kedvelt kiránduló- helye a budapestieknek. Vala­mikori titkos politikai találko­zóhelynek számító Zsíros­hegyen és Nagy-Szénáson épült turistaházak kiváló búvóhe­lyet biztosítottak. Ma sem lan­kadt azonban a kirándulók érdeklődése, különösen azoké, akik a nem hosszú, mérsékel­ten megterhelő túrákat ked­velik. A főváros közelsége értelem­szerűen természetessé teszi, hogy a 3000-et meghaladó la­kosú községből az emberek nyolcvan százaléka a főváros­ban dolgozik. Valójában még csak az „igazi ingázók” közé sem sorolhatjuk ezeket a mun­kavállalókat. Mindennek az óriási elszívó hatásnak ellenére a hajdan volt Vörös Hajnal Termelő- szövetkezet, amely azóta a Rozmaring nevet viseli (a szo­kásos fúziók következtében), még a maga „klasszikus ter­melőszövetkezeti idejében”, 373 hektárján országos hírnévre tett szert. Ugyanolyan elisme­rést szerzett a „nagykovácsi uborka”, mint mondjuk a ve csési káposzta. Wolff Lajos — Senki sincs, aki segítsen? © A fiam Szentendrén gép kocsivezető, az unokám ugyan­ott a városi tanácsnál közgaz­dász. Családosok, van gondjuk rajtunk kívül is éppen elég, Eléldegéltünk mi itt, de a fér­jem 1987-ben nyugdíjba ment, nekem meg az egyik szeme­met akkorra már teljesen, másikat csak részlegesen el­fedte a szürkehályog. Olvasni nem tudok, messzire csak szemüveggel látok. A szívem miatt nem lehet hagyományo­san műteni, lézerrel talán le­hetne. De azt nem olyan egy­szerű elintézni. Akkor támo gatást kértünk a nőtanácstól, akik a kérvényt a Vöröskereszt hez továbbították. Onnan kap­tunk 1000 forintot. Idén a he­lyi tanácstól kértünk segítsé­get; egyszeri 2000 forintot ad­tak. Nézze, mi nem kunyerál- ni, csak megélni akarunk. helyi tanácstól különben se várhatunk sokat, azt teljesen szétzüllesztették. Tisztán Iá tunk a berkeikben, tudjuk hogy több mint 20 milliós adósságuk van. Januárban volt vezetőségválasztás, de rövidé sen az új elnök is lemondott. A mostani titkár csak fél éve van itt. Ugyan mit tehetnek? En gém csak a jövő aggaszt; mi lesz, ha teljesen lerobbanunk S bár mi ketten talán többet tettünk a faluért, mint bárme lyik tanácselnök, teljesen meg feledkeznek rólunk. De azt hi szem, már túl sokat beszél­tem, nehogy ebből valami nagy dolgot csináljon! Még azt mon danák: na, ma már a kutya bőrösök is hőzöngenek! — bú csúzott el Székely Lászlóné. Kántor Miklói EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Paládl Ferenc jelenti: a hét végén ismét megélénkül a közlekedés az Ml-es és M7-es autópályán» valamint a Duna menti 2-es, 11-es és 51-es főúton. Autópályáinkon a hét végén építési munka sehol sem lassítja a haladást. Autóútjainkon' közlekedők úttesten végzett munkák miatt csak az Ml-esen vezessenek figyelmesebben. A Tatabánya felől autó­zók a tatai elágazás közelében sávszűkítéssel találkoznak. A Duna mentén autózókat tájékoztatjuk, hogy a dunai kompok általában csak napkeltétől napnyugtáig és kedvező látási viszonyok esetén közlekednek. Kivételt csupán a Vác és Tahitótfalu közötti ké­pez, ott 6.00 és 21.00 óra között lehet átkelni a folyón. Közeleg az év vége, az útjavításokat lassan befejezik, de még fi­gyelmet követel néhány főúton végzett építési munka: a 11-es főút dorogi szakaszán fél szélességben lezárták az úttestet. Az útszűkü­letnél az áthaladási elsőbbséget jelzőlámpa szabályozza. Szintén dorogi hír, hogy rövid szakaszon egyirányúsították a 10-es főutat. A Győr felé autózók terelőútra kényszerülnek. A 10-es főúton továbbhaladok Komárom belterületén csatornaépí­tés miatt szintén útszűkülettel találkoznak. A forgalmat ott is jel­zőlámpa szabályozza. Pest megye főútjain építési munkát sehol nem végeznek. KARÁCSONYI UTCÁKON Azt mondják, idén több az áru, mint a pénzünk, mégis, az utak, utcák képét tekintve az az érzésünk támadhat: fut­nunk kell az ajándékok után. Veszélyeket rejt magában ez a futás, melyet szó szerint kell érteni. A gyalogosok kereszt- be-kasul, kirakattól kirakatig cikáznak az úttesten, szemük­kel a megpillantott árut bűvölve, s sajnos, nem egy esetben az úton zajló járműforgalomról megfeledkezve. Persze, nem csak a gyalogosok viselkedését kell kipellengéreznünk. Az áruházak, bevásárlóközpontok környékén igen sok ilyenkor is a szabálytalanul várakozó gépkocsi, ezek kerülgetése nem­csak bosszúságot, hanem balesetveszélyt is okozhat. Több fi­gyelmet, ne csak a vásárláshoz, hanem az ahhoz vezető úton is! Itt kell megjegyeznünk, hogy megkezdődött az iskolás gyermekek téli vakációja. Igaz, most — hó hiánya miatt — az úttestre szánkázó gyerekektől nem kell tartanunk, de ve­gyük figyelembe, hogy sokkal több, koruknál fogva figyel­metlenebb gyerkőc cselleng az utak mentén. Vigyázzunk rájuk! -'T-Ä5"' ' GÁZ A GM-BEN A benzin helyett gázzal hajtott motorok számos előnyére bukkantak a — nálunk főként Opeljeikről ismert — General Motors amerikai autógyár kutatói. Jelenleg öt különböző gáz­motorterv szerepel elképzeléseikben, s mára már csak egy akadálya maradt a légnemű üzemanyagú motorok, sorozatgyár- tásának: nem találtak megoldást arra, hogyan töltsék fel na­ponta a nagy nyomású gáztartályt. (Megjegyzésem: ezt^a gon­dot a hazai autósok nagy része „megoldotta”: egyszerűen be­tesz egy pb-gázpalackot á csomagtartóba. Ennek a módszer­nek azonban van egy hátulütője, sőt, hátulrobbanója: az ilyen autók életveszélyesek. Ezért nem ajánlom a General Motors­nak, hogy a magyar módszert másolják.) AWA.»,­SOR(S)SZÁMOK A MERKÚRNÁL Különös helyzet a Merkúrnál: naponta legalább ezer da­rab olyan levelet kapnak, melyben sürgetik őket a gyorsabb kocsiátadásra. Ugyanakkor telepük szinte dugig telt gépko­csikkal. A. magyarázat: igen sokan nem veszik át megérke­zett autójukat. Van, aki „színre vár”, de lehet, hogy van, aki pénzre. A szakemberek valószínűnek tartják, hogy a közel­gő áremelés után igen sok, egyébként már átvehető autóért nem fog jönni a gazdája. A hiánylistát most a kis Polski és a Wartburg vezeti. ÉSZAKI MEGLEPETÉS Az idei tél eddigi meglepetése a rendkívül meleg idő­járás, de tartogathat egyéb, az úton közlekedőknek kevésbé kellemes meglepetéseket is. Ha kicsit hűvösebbre, csapadéko­sabbra fordul az idő, máris számtalan veszélyes jelenséggel találhatjuk szembe magunkat, ezekre ajánlatos már most fel­készülni. Megyénkben több hegység is található. Ha Ilyen lejtős- emelkedős úton haladunk, mindig tartsuk szem előtt, hogy a hegy, a domb déli vagy északi felén autózunk. Erre követ­keztethetünk a nap állásából, kis gyakorlattal a növényzetből, de a legtöbb járművezető tudja, hogyha „fölfelé”, azaz északi irányba halad, akkor — hacsak nem nagyon kanyargós a szerpentin — hegyre föl déli emelkedőkön, hegyről le északi lejtőkön autózik. Miért szükséges ezt tudni? A déli meredélyek lehetnek napsütötte, csontszáraz burkolatú utak, melyen bízvást nyom­hatjuk a gázpedált. Felérünk a hegyre, haladunk lefelé, de ekkor már bizony bármilyen pedált nyomhatunk: azt ta­pasztaljuk, hogy az addig kifogástalan utat hó, zúzmara, ne­tán jégpáncél borítja, s a kocsi arra megy, amerre akar. Fia nem gondoltunk előre, s ilyen helyzetben találjuk magunkat, semmiképp se fékezzünk erősen, mert az még jobban megbo- londítja autónkat. Inkább motorfékkel, óvatos lassítással mentsük, ami menthető. Legjobb azonban, ha előre felkészülünk arra, hogy az út kellemes szakaszát kellemetlen. követi a hegy túloldalán. Akárcsak az életben. De mondhatunk gyakorlatiasabb példát is: lehet tiszta, száraz az út Pomáztól Dobogókő irányába, de a kereszteződéstől lefelé, Esztergom felé még késő tavasszal is arra kell felkészülnünk, autónkkal a jégmezők lovagjává válunk. Hasonló helyzettel találkozhatunk Budakesziről Bu­dapestre haladva is: a Tégláson eszünkbe sem jutna, hogy a Ságvári-liget után, a Budakeszi úton, az északi lejtőn való­ságos bobpályán találjuk magunkat, ahol sokszor csak az út- széli beton villanyoszlopok állítják meg az égtájakat nem jól ismerő autósokat. VIGYÁZAT: ABS! Sokszor hallunk mostanában koccanást, üvegcsörömpölést. Ez a nem túl kellemes zene a mellékzöngéje annak az örvendetes fejle­ménynek, hogy egyre nagyobb számban jelennek meg útjainkon a korszerű, biztonságos nyugati vagy japán autók. Ezek a kocsik ugyanis nemcsak menni, hanem megállni is tudnak. Jó néhányuk rendelkezik blokkolásgátló berendezéssel (ABS), de az egyszerűbb típusok is kis önsúlyuk, alacsonyabb súlypontjuk, jól megtervezett kerékelhelyezésük miatt jóval rövidebb fékút alatt állnak meg, mint a hazánk útjain máig is nagyobb számban furikázó járgányok. Ez az, amit a keleti autókkal rendelkezők még nem tanultak meg: na­gyobb követési távolságot kell tartaniuk a Fordok, FIAT-ok, Audik mögött, mert ahol ezek az autók könnyedén, pillanatok alatt megáll­nak, ott bizony a Lada csak csúszik, csúszik — egészen addig, amíg nem jön az a bizonyos csörömpölés. Balesetmentes közlekedést, jó utat kíván: Tóth Béla Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom