Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-13 / 294. szám
4 1989. DECEMBER 13., SZERDA A napi politika nem helyettesítheti a tananyagot Mindenkinek van egy kis receptje Oly korban élünk, amely nap mint nap tartogat számunkra újdonságot, változást. Mozgás és mozgalmasság szinte megszokott közegévé vált létünknek. Apróbb- nagyobb rengések-rázkódások közepette alakul társadalmi, politikai, emberi-erkölcsi értékrendünk. Mindezek során sokszor úgy peregnek hétköznapjaink, hogy magunk is nemcsak szemlélői, hanem tevékeny részesei vagyunk az eseményeknek. A széles és szerteágazó folyamat kihat életünk minden területére, ám a kölcsönhatás is ketségteien. Kőzetek közelről a fölrajzi tanszék folyosóján hogy az általános pedagógia és a szakmetodika kapcsolódjon egymáshoz. TANÁR—DIÁK- PARTNER Talán azoknak legnehezebb a dolguk, akiknek kimondott gondolatai, állásfoglalásai érzékeny és kritikus fiatal emberekhez szólnak. Azokat a pedagógusokat említem elsősorban, akik az eljövendő tanárok elé állnak óráról órára. A valóság azonban közel sem Ilyen egysíkú. Mert amint azt Gödöllőn tapasztaltam, az áll ige elé többféle igekötő is illeszthető: mellé és közé. IGÉNYESEN TANÍTANI Az Erzsébet parkon át veret a rövidebb út az ELTE Tanárképző Főiskolájához Gödöllőn. Könnyen eltévednék a sűrű ködben, ha nem menne előttem egy lány csapat. PoLito- lógiaszemináriumra sietnek. Hozzájuk csatlakozom. Tíztől tizenkettőig két kiselőadást tartanak csoporttársaik, aztán megvitatják a hallottakat. A hetedik emeleti kisteremben tízen gyűlünk össze. Megérkezik a tanár is: Kürthy Endréné dr., a főiskola igazgatója. Derűs, nyugodt és határozott egyéniség. A levegőben érezhető izgalmat néhány tréfás mondattal oldja fel. Aztán a legutóbbi zárthelyik értékelése következik. Ma a nemzet fogalmát tárgyalják, erre készült a két előadó is. Figyelmesen hallgatja őket, közben jegyzetel. Mikor megbeszélik a témákat, kérdésekkel, összefüggések megvilágításával igyekszik láttatni a lényeget. A politológia történelem gazdaságpolitikai szempontból — vagy inkább fordítva —, amelyben saját véleményét is kifejti a pedagógus. Amikor vége van a foglalkozásnak, rákérdezek: miért ennyire nyitott? — Hazánkban a politika, a politikai tudomány megrekedt a brosúra szintjén — magyarázza Kürthy Endréné dr. —, a tanárnak viszont szuverén joga, hogy visszanyúljon a forrásokhoz. Tulajdonképpen napjainkban csak így lehet igényesen tanítani. Egyébként nálunk, Gödöllőn sok a fiatal pedagógus, akik szintén élnek ezzel a lehetőséggel... □ Miért íratott most zárthelyit a harmadévesekkel? — Tulajdonképpen ez. egy folyamat része. • A célom az, hogy a tudásanyag birtokában a hallgató elő is tudja adni azt! Főiskolánkon dr. Lukács István adjunktus foglalkozik annak kutatásával, mennyire hasznos, hogy a hallgató — mielőtt az osztály elé áll — ne először tanítson! Legyen már gyakorlata addigra. Alapvető feltétel lenne ugyanis, A főiskolának ez a harmadik tanéve. Hatvanas létszámmal kezdtek annak idején és most 210 hallgató jár ide. Közülük három magyar-történelem szakossal beszélgetek. — Számunkra a legnagyobb gond a kollégium — mondja Füle Bernadett, aki ceglédi illetőségű. — Eléggé helyszűkében vagyunk, mert ha igazán nyugodt körülmények között akarunk tanulni, akkor erre csak éjszaka van lehetőségünk. Arról nem is szólva, hogy a szakmunkásképző kollégiumának más az életrendje -ritmusa, mint a mienk. Számunkra megoldást jelentene, ha az egyetemistákhoz hasonlóan, mi is IBUSZ-laká- sokban lakhatnánk. Bognár László Pécsről felvételizett ide. — A fiúk szerencsésebb helyzetben vannak, mint a lányok — véli. — Közös gondunk azonban, hogy a főiskola könyvtára kicsi. Sokat utazunk Pestre a Széchényi és a parlamenti könyvtárba. Azonkívül nehezebben jutunk a jegyzetekhez, mint a fővárosiak, mármint a Kazinczy utcai anyaiskola diákjai. — Ügy érzem, már ameny- nyi tapasztalatom lehet, hogy hozzájuk képest viszont egy szempontból nekünk jobb — veszi át a szót Füle Bernadett. — A fiatalabb tanároké kai tegeződünk, partnerként fogadnak el bennünket az órákon és a vizsgákon. Mi azonban tudjuk, hol a határ! Arról faggatom őket, van-e példaképük, akitől megtanulhatják, hogyan kell kiállni a diákok elé. Egybehangzóan dr. Szabó Péterre szavaznak. — Tulajdonképpen nem is tudnék olyan pedagógust mondani, akitől ne tanulhatnánk — tanítani — szólal meg egy szemüveges lány, Balaska Edit, aki Tápiószentmártonból való. — Sokat segítene rajtunk, ha nálunk is bevezetnék a mikrotanítást. Amikor csupán 10 percen keresztül foglalkoznánk az 5—6-os létszámú csoporttal. FÓRU MJELLEGÚ ÓRA Amikor elmondom mindezt dr. Szabó Péternek, ugyancsak meglepődik. — A hallgatók véleménye még nem jutott el hozzám, — mondja kicsit zavartam a háromgenerációs pedagóguscsalád legifjabb tagja. — Természetes, hogy mindent megteszünk azért: hallgatóink ne csak tudásanyagra, hanem beszédkészségre is szert tegyenek. A történelemórákat úgy próbáljuk megszervezni, hogy fórumjellege legyen. Vendégünk volt már Benda Kálmán, aki felszabadult hangulatú órát tartott. Nagy szükségük yam erre hallgatóinknak, mert sok bennük az általános és a középiskolából hozott gátlás. Q Nem okoz-e konfliktust, hogy tegeződik a tanítványaival? — Nem, mert mindenkinek van egy kis receptje. Ha a büfénél beszélgetünk is más, és ha óra van, az megint más. A kollégák túlnyomó többsége partnerei a hallgatóknak. Ez nálunk azért alakulhatott így, mert jól működő történelemklubunk van. □ Kell-e attól tartani, hogy a napi politika túlsúlyba kerül a tananyaggal szemben? — Semmiképpen! Négyünk nevében tudom mondani, akik a történelem tanszéken tanítunk. hogy a változások bennünket segítenek; forrásokra támaszkodhatunk. Miért jó 1988-as, vagy ’89-es dokumentumokból oktatni? Mert például egy teljesen helyére tett Görgey-képet alakíthatunk ki a diákokban ... Vennes Aranka Kiállítótermekböl A kapu nyitva áll Színvonalas alkotói teljesítményével, állandóságával vált a Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport Pest megye déli része művészeti életének központjává. Meghatározó e földrajzi terület számukra, a törzsközönség és maguk a szobrászok, festők is e térségből verbuválódtak. Így helyi energiák feltámasztásával fejlődik, gyarapodik az életet és környezetet ábrázoló, senkentő sok festmény, grafika, szobor. Nyitott a kapu minden képzőművésznek s ezáltal új korosztályok lépnek a színtérre. Most Puha Ferenc jelent közöttük új egyéniséget, meglepetést. Korábban is, s most még inkább jellemző a képi fogalmazás szabadsága. Ezt mondhatjuk munkamegosztásról is, hiszen az alapító tagok közül Bányász Béla és Paál József a lírai realizmus szellemében érinti az alföldi tájat és emberi sorsot. Detzky Júlia végtelen finom vonalvezetéssel és árnyalt rajzi szerkesztéssel időzik a főváros jellegzetességeinél, míg Sinkovits László a portré műfajban jeleskedik. A stiláris tágasság egyik pólusa Somogyi György, aki a tárlat egyik meghatározó személyisége derűs tájszimfóniáival. Ezer öblöt pillant meg a tájban, s ez boldogítja. Barnát Zoltán szemlélete borús: a megkötözött lélek determinizmusa szorong felületein; ezt csupán a színek harmóniája, a feszes szerkezet lágyítja. Pál Aranka örvénylő-kavargó világa most a Szél futamait ösz- szegezi megfontolt színkezeléssel. Mint annyiszor, ezúttal is gondolati mélységével tűnik ki Őrei József, aki közös Krisztus-sorsunkon elmélkedik — hasonlóan Kéri Mihályhoz. aki figuráit mintegy oszloppá keményíti, integrálja, s szinte felkiáltva kérdezi azt, hogy miért sorvad Cím nélkül-i személytelenséggé az életünk. Öröm, hogy annyi belső küzdelem után és annak eredményeképpen Bodócsi Béla és Unyi István milyen tisztázott művekkel szerepel, annak tanúbizonyságául, hogy a szorgalom szilárdítja és növeli a képességet. Gábor Éva Mária plasztikai terveit színes térbe helyezi, bennük az idő kiterjedését, romjait és lehetőségeit kutatja. Reitz János és Horváth László egyre magabiztosabb egyéni világa kialakításában. Minőségi mérték Pál Mihály szobra: a Szerzetes halála. A formaképzés szigorában az, de bölcseleti tartalmában úgyszintén. A fa ágai szívósan türemkednek térben, időben, az élni akarás vehemenciájával, s zsugorodik a nemlétbe visszahulló ember. Élő társának groteszk mozdulata csökkenti a drámát — legalábbis a szobrászi látványban. E hónapban Monoron mutatkoztak be. A megnyitón a helyi zeneiskolások és a József Attila Gimnázium irodalmi színpada adott műsort. Bölcső Gusztáv eszmeébresztő összeállítása is hozzájárulás ahhoz, hogy a Nagy István Csoport küzdelmes műhelymunkában, a szövetséges közönségháttér biztosításával gyarapíthassa értékeit. Ugyanezt az anyagot december 15-től a XI. kerületi Fővárosi Művelődési Központban láthatják. Losonci Miklós A legfőbb vonzerő volt Művészet a Diána-fürdőben Magyarországon, ahol sajátos történelmi adottságaink' folytán nem voltak királyi gyűjtemények, csak az 1800-as évek közepén alakultak múzeumok, képtárak. Addig a közönség és a művészek is csak templomokban és néhány magángyűjteményben láthattak festményt, szobrot. A rendszeres kiállítások első hazai intézménye a Trefort Ágoston által kezdeményezett, 1839-ben alapított Pesti Műegylet volt. Célkitűzése: a honi művészet és művészek pártolása, az ízlés nemesítése, a művészet fejlesztése, rendszeres kiállítások rendezése — vásárlások és műlapok készítése által. Elnökül Fáy András írót választották, az elnökségben helyet foglalt Eötvös József, Trefort Ágoston, Barabás Miklós, s az alelnöki tisztet Kossuth Lajos vállalta fel. A pest-budai polgárok ötforintos részvényösz- szeget fizettek be, amiért ingyen látogathatták a kiállításokat, műlapokat kaptak, és részt vettek a festmények sorsolásán. Liszt Ferenc egy hangversenyének teljes bevételét (1377 forintot) ajánlotta fel az egylet megalapításához. Trefort, Serényi gróf, Lukács Móric, Grimm Vince fogott össze a Műegylet első tárlatának megszervezésére. „Hogy a tárlatra alkalmas képek legyenek — írta Barabás Miklós —, Bécsbe utazott Grimm, sorra járta a művészeket és a műárusokat.” Komoly témát is lehet vidám hangulatban hallgatni (Vimola Károly felvételei) A legfrissebb kutatási eredmények Magyarország Nemzeti Atlasza Megjelent Magyarország Nemzeti Atlaszának második, bővített kiadása, de már megújítását tervezik. Erről tájékoztatta a sajtó képviselőit Pécsi Márton akadémikus, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének igazgatója, az atlasz szerkesztőbizottságának elnöke, valamint a bizottság több tagja. Elmondták: a vaskos mű 600 térképet, 200- nál több diagramot, hat űr- és két légifelvételt, az ország ösz- szes települését ábrázoló térképmellékletet, valamint 100 oldalnyi magyar—angol magyarázó szöveget tartalmaz. Tervezésében és kiadásában csaknem 50 intézmény több száz kutatója, szakembere vett részt. Az angol nyelvű szöveg lektorálásáról a brit szakgeográfusok szövetsége gondoskodott. A Magyar Tudományos Akadémia elnökségének felhívására nemzeti összefogással, a Földrajztudományi Kutatóintézet irányításával készült a Kartográfiai Vállalat és a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetének gondozásában. Ez a kiadás az elsőnél sokkal fejlettebb, egységes, esztétikus, korrekt. A mai magyar kartográfiai technológia, a nyomdatechnika csúcsteljesítménye. A legfrissebb kutatási eredmények, statisztikai adatok tükrében mutatja be hazánk természeti adottságait, erőforrásait, gazdaságának és társadalmának állapotát, igazgatási rendszerét, lakosságának élet- körülményeit. Ábrázolja mindazokat a jelentős változásokat, amelyek az utóbbi 20 évben — az atlasz első kiadása óta — országunkban bekövetkeztek, és utal a reformtörekvések eredményeire is. A bevezető térképek alapul szolgálhatnak az ország természeti erőforrásainak, vagyoni helyzetének felméréséhez. Az éghajlati térképek hazánk időjárása számos tényezőjének változásairól adnak olyan információkat, amelyek a termelésben, a tervezésben hasznosíthatók. Új műfajt képviselnek az atlaszban a természet- és a környezetvédelmi térképek, amelyek elősegítik a környezet állapotának, a károsító hatásoknak a megismerését. Az ipar és az építőipar fejlődését, térbeli elhelyezkedését ábrázoló térképek az atlasz legtöbb információt tartalmazó fejezetei. Az ország leglátványosabban fejlődő gazdasági ágazatáról, az idegenforgalomról szóló fejezet térképei bemutatják az ország műemlékeit, védett építményeit. Az egészségügy, az oktatás, a közművelődés é a sport helyzetét szemléltető térképek is a tennivalókra irányítják a figyelmet. Az ország demográfiai térképéről kitűnik: a népesség fogyása 1985-ben elérte a 17 ezret, s várható, hogy az ezredfordulóra 300 ezerrel csökken a lakosság száma. Az atlaszban közzétettek olyan térképeket is, amelyek közismereti, oktatási célokat szolgálnak, bemutatják a lakókörnyezet állapotát, szerkezetét. Az atlasz 6 ezer példányban látott napvilágot, bár ennél sokkal többre lenne szükség. A szerkesztőbizottság tervezi, hogy az atlasz fontosabb térképeit, a magyarázó szövegeket kartogramokkal együtt külön is közreadja. A gazdasági, társadalmi fejlődés miatt gyorsan elavuló térképlapokat kicserélik és azokat kiegészítésként árusítják majd. Szükséges az atlasz egyes fejezeteinek átértékelése, felújítása azért is, mert a statisztikai adatszolgáltatás eddigi rendszere nem tette lehetővé, hogy reális, illetve teljes képet adhassanak például az ország ásványi vagyonáról, az ipari részletekről, egyes termelési eredményekről, a vidék helyzetéről, a külkereskedelemről. A lektorálás során nem egy adatot töröltek. Az atlasz a Kossuth Kiadó kirendeltségein szerezhető be, de kapható majd az Állami Könyvterjesztő Vállalat útján és a főváros két térképboltjában ia. Sikerült is 1840. június 8-án az első kiállítást tető alá hozni a Redoutban, a Vigadó épületében. Kiállítottak 7 szobrot, 30 vízfestményt, építési rajzot, 3 dagerrotípiát, 279 olajfestményt. Nagy sikere volt Markó Károly négy festményének, Molnár József és Brodszky Sándor tájképeinek. Barabás Miklós, Tikos Albert, Kiss Albert arcképeinek, a velencei származású Marastoni Jakab 21 olajképének. A Műegylet később állandó kiállítóhelyisóget bérelt a Diána-fürdőben, hogy a vidékről Pestre érkezők is mindig láthassanak műtárgyakat. Részvényesei 1856-ban már ötezren voltak. Így aztán egyre több képet kellett kisorsolni, mert a közönség körében ez volt a legfőbb vonzerő. Csakhogy a Műegylet nem állt hivatása magaslatán. Egvre több képet válogattak ki sorsolásra, egyre olcsóbb áron, így aztán i a „legigénytelenebb munkákat vitte a közönség körébe.” A sok olcsó, gyenge minőségű kép a nyárspolgárok ízlését úgy ahogy kielégítette, de nem terjesztette az igazi művészetet, ahogy az egylet korábban ígérte. Nem töltötte be hivatását a magyar művészet és művészek pártolása terén sem. Ezért éles bírálatok is érték a sajtóban a Műegyletet. Frankenburg Adolf Emlékirataiban így vélekedik: „Műegyletünk, melynek feladata lett volna a honi művészetet és művészeket pártolni, ezeket minden alkalommal mellőzte ... éppen olyan időben, midőn leghőbben buzogtunk nemzetiségünk és honi iparunk (a védegylet alapításával) s művészetünk felvirágoztatása mellett... Annyi bizonyos, hogy a Pesti Műegyletnél magyartalanabb egylet nem volt a hazában! Híre is járta, hogy a hazai művészek az önérzet és becsület sugallatát követvén, elszakadni akarnak e hazafiatlan irányban sáfárkodó egyesülettől, s külön egyesületet kívánnak alkotni, mely egyedül honi művészektől fogad és állít ki műveket.” Így is lett, 1861-ben megalakult az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, s a Műegylet 1869-ben végleg megszűnt. Kádár Márta Művészetbarátoknak Hogyan készül egy orgona? Dékány András vetítettképes előadása hangzik el ma délután a TSZKER budapesti, Mária utca 20. szám alatti kultúrtermében a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete találkozóján arról, hogy hogyan készül egy orgona. A vendégek Hencsai Vilmos alkotásaiból láthatnak minitárlatot, amelyet Tóth Ferenc festőművész mutat be. A találkozó délután fél hatkor kezdődik.
