Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-09 / 291. szám
8 1989. DECEMBER 9., SZOMBAT SENKIFÖLDJE (gyártelep Óbudán. Mögötte kopár földdarab. Szeméthal mokkái elborított mező. Autóroncsok, ládák, székek, rozsdás vasdarabok. Pocsolyák. Ilyennek képzeli az ember a végítélet utáni földgolyót, a naprendszer elszabadult, elnéptelenedett harmadik bolygóját, ahogy élettelenül pörög az üres térben, lakhatatlan hegyeivel és völgyeivel. Az embernek már nyoma sincs e kései tájon, hacsak ezt a sok lomot nem tekintem annak — az önmagát elemésztő civilizáció utolsó kacatjait. Néhány fűszál még itt-ott felüti a fejét, de más növény nemigen telepszik meg itt a gyártelep mögötti senkiföldjén. A pocsolyák közt szétfolyt kátránykupacok, Ha ezek a tűző napon megolvadnak, kegyetlen tréfát űznek bogarakkal és madarakkal, mert ha rájuk röppen egy tollas vagy csápos lény, nem engedik el többé. Az belesüllyed a kátrányba és elpusztul. Van állítólag a bolygóközi térben néhány olyan csillag, ami rég kiégett, felperzselődött. Hég halott anyaggá vált, atomjai is szertehullottak, tulajdonképpen nem is anyag már, csak annak fájdalmas emléke. Az anyag szó az anyából ered, ahogy mintája, a martéria is a materből, s olyan elemi erőt jelent, melynek megvan az életet termő képessége. De ez a halott csillag a bolygóközi térben már egészen elvesztette életet termő-teremtő képességét, csak sodródó, kozmikus szeméthalom. Ez az óbudai sivatag azonban mégsem egészen kihalt. A rozsdalepett pocsolyákat parányi férgek népesítik be. Nyálkás, nyüzsgő, parányi szörnyek hemzsegnek a vízben. Csak mozgásuk látszik, az egyedeket alig lehet különválasztani: nincs ennek az elszabadult parányfarsangnak sem kezedete, sem vége — csak éppen zajlik az egész; értetlen és érthetetlen szenvedély irányítja, a fé- regsors mindenkori jelenideje. Valahol azt olvastam, hogy az idők végén a földgolyót eSepi/c majd a csótányok és a burjánzó, illatos, hófehér liliomok. Ök a fauna és a flóra legszívósabbjai, akik minden kataklizmát túlélnek, minden mérget kibírnak, és a kollektív pusztulás felett egyedül képesek diadalmaskodni. Liliomok és csótányok: fekete és fehér. Álom szent és alvilági jelképei, férgek és szirmok. Meglepő, hogy a liliom ilyen szívós. Hogy képes minden gyomot túlélni, pedig igy igaz. Botanikusok állítják, hogy egy elhagyott kertet, parkot, ha ebben liliom is nyílt valaha, egy idő után egészen hatalmába kerítheti ez a tisztaságot jelképező, szívós virág. Minden más növényt elpusztít, megfojt, maga alá temet. A romlás húsából, társai elemésztett teteméből nő ki a szára, talán gyökerét sem a földbe, hanem folyamatosan elpusztított társai tetemébe vájja. Ellepi a kertet, a parkot, pontosabban szólva, a kert és a park kései, ember utáni emlékét. Ahogy a csótány is benépesíti az önmagát túlélt civilizáció kései tájait, a városok emlékét. Es talán közéjük sorolhatom, a végítéletet túlélő állatok és virágok közé, ezeket a pocsolyában hemzsegő, alaktalan véglényeket, melyek itt nyüzsögnek a rozsdás, olajfoltos pocsolyában». Szepesi Attila 4 Agrárpolitikai koncepciók csonka vitája MAGYARORSZÁG NEM MÉRHETI A VILÁGOT A föld nem csupán termelőeszköz, nem csak a mezőgazdasági termelés létalapja, A föld a tulajdonosa számára olyan érték is lehet, mint egy Picasso-festmány, amely közvetlenül nem kamatozik, de éppen birtoklása révén nyújt kedvező képet gazdájáról a bankok, az üzletfelek számára. A mezőgazdaság nem szakítható ki a nemzetgazdaság egészéből. Ha megreformáljuk a földtulajdont, meg kell változtatni a tulajdonlást az iparban, a kereskedelemben, az élet minden területén. A valóságban pedig — úgy érzik sokan —, a pártok cirkusza lett a föld- tulajdon és a mezőgazdaság ügye. Néhány párt külön-kiilön már jelentkezett agrárelképzeléseivel a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nyilvánossága előtt, például a hallgatók G-klubjában. November végén egyszerre tíz mozgalom volt hivatalos az egyetem gazdaság- és társadalomtudományi kara, valamint a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete által rendezett szakmai vitaülésen. Öten jöttek el, távol maradt a Fidesz, az MDF, az MSZDP, az MSZP és az SZDSZ. Sajnos a résztvevő pártokat képviselők között is sok volt a beugró. így hát nem állapíthatunk meg mást, mint hogy a politkai hatalomra törő szervezetek nem tartják még ma sem igazán fontosnak a tudós társadalom és az egyetemi hallgatók véleményét _ az agrárkérdésekben. Igaz, már működik a nemzeti agrár kerekasztal, de a gödöllői lehetőséget talán kár volt kihagyniuk néhány hónappal az általános választások előtt, ijesztő közelségében a gazdasági összeomlásnak, abban a légkörben, amelyben több gazdaság beszüntette a pénzbefektetést a termőföldbe. Vakat. Döntsön a nép, de úgy, hogy illesse meg a jog a kisebbséget is, és a mezőgazdaságban dolgozók egyetlen rétege se járjon rosszul. Nem hívei a korlátlan piacgazdaságnak, és szeretnék, ha a föld, melyben őseink porai nyugszanak, a jövőben is magyar tulajdonban maradna. A pártok rövid bemutatkozását szünet követte, melyben a 200 fős hallgatóság fele eltávozott. Miért? Az addig elhangzottak alapján talán nem sok jót reméltek a vitától? A hozzászólók egy része szerint a pártok agrárprogramjában túlontúl nagy a súlya a tulajdoni viszonyok kérdésének. A magyar mezőgazda- sági termelés nyugat-európai színvonalú. De Nyugat-Európában fejlett ipar támogatja a mezőgazdaságot — vetette fel Fecske Mihály párton kívüli agrárközgazda. Dr. Lehota József egyetemi adjunktus meglehetősen váratlanul József Attila szavaival fi- gelmeztetett: a mindenséggel mérd magad! Magyarország nem mérheti a világot, ez fordítva történik. Kell a tulajdonreform, de alapvetően gazdasági megfontoltsággal, hiszen ha nem lesz versenyképes a nyomában átalakult mezőgazdaság, akkor azt a nemzetközi piac elsöpri. A helyzet nem az', hogy a mai rendszerű mezőgazdálkodás már nem tud termelni, az új pedig még nem — közölte egy termelési rendszer szakembere. Nincs szégyenkeznivalója a mai magyar mezőgazdaságnak, állította 18 év tapasztalat alapján. Nagy a pártok felelőssége, és nem érzi a helyzetismeretet a koncepciók mögött, hiányolja a féltést. Dr. Keszthelyi Tibor adjunktus arra számított, a pártok megtisztelik részvételükkel azt az intézményt, amely tett valamit a magyar élelmiszer- termelés felvirágoztatásáért. - Mindannyian tudjuk, milyen hibákat kör* vettünk el, de most már arról kell beszélni, miből fog az ország holnap élni. Lerombolt alapokon nem lehet vállalkozni. Elképzelések - tömören A szemtanúnak az az érzése, valamennyi megjelent mozgalom elképzelései valamiképp egy irányba tartanak, de igen széles úton és eltérő rajtvonalakról elrugaszkodva. Következzenek az elképzelések — tömören! Egyetértve -*násókkal a Szövetkezeti és Agrárpárt a többszektorú verFüggetlen erdélyi állam ? JOBBNAK EÁTTAM ÁTTEEEPÜLNI Hónapok óta próbálok kapcsolatot találni a Bethlen Gábor közösséggel. Valamit mindenki hallott róluk, de konkrétumot senki nem tud. Lehetetlen megtalálni őket, ne is keresd. Szigorúan titkos társaság, sosem fognak nyilatkozni. Ne erőlködj, ha majd ők úgy látják jónak, rrjeg fogod találni őket. Ilyen és ezekhez 1 hasonló véleményeket hallottam mindenfelől, ezek után szinte csoda, nem is merem hinni, hogy találkozni és beszélni tudtam Zsámbékon Flóriska Józseffel, Kovács Jenővel és Székely Loránddal, akik a Bethlen Gábor Érdekvédelmi és Közművelődési Egyesület intézőbizottságának tagjai. • Igaz, hogy önök egy titkos társaság? K. J.: — A BGK hivatalosan bejegyzett egyesület, jelenleg 180-200, többségében erdélyi, valamint magyar állampolgárságú tagot számlál. Az azonban valós, hogy mostanáig szigorúan elzárkóztunk a nyilvánosság elől, mert úgy véltük, hogy a sajtó és, a menekültekről megjelent könyvek többet ártottak, mint amennyit segítettek. Szomorú, de sokan jó üzletet csináltak maguknak a mi szomorú sorsunkból. • Milyen célokért harcol, milyen eredményeket ért el a BGK? K . J.: — A nemrégiben megalakult Menekültek Országos Szövetsége mellett segíteni próbálnak az áttelepülőknek a beilleszkedésben, a munka- és lakásszerzésben. Támogatjuk az otthon maradottadat; élelmiszert, gyógyszert küldtünk. Próbálunk irodalmat is átjuttatni, de ez eddig még nem sikerült. Fontos célunk az erdélyi kultúra átmentése, hogy gyermekeink soha ne felejtsék el, honnan jöttünk. Szeretnénk hangosan felhívni Erdélyre a világ figyelmét azért, hogy né tudják olyan könnyen és gyorsan megsemmisíteni» elsorvasztani. • Milyen segítséget tudnak nyújtani az otthonteremtésben, amikor Magyarországon ma több ezer hajléktalan sorsát keU rendezni? SZ. L.: — Rendkívül fontos különbséget tenni menekültek és hajléktalanok között. Nem vállaljuk az összehasonlítást, mert mi nem a társadalom által kicentrifugált elemek vagyunk. Mi küzdünk az életünkért, túl szeretnénk jutni mostani helyzetünkön. Nem akarunk menekültek maradni. Énnek érdekében vállaljuk persze, hogy átmenetileg akár hajlék, talanok legyünk. F. J.: — Itt Zsámbékon a helyi tanács hetvenkét telket ajánlott fel. Ezeket ugyanazért az árért, ugyanolyan feltételek mellett vásárolhatjuk meg, mint bárki más. Persze ezután már más kapuk is kitárulnak előttünk, hiszen nem kedvezményt kérünk, nem a helyiek háttérbe szorításával akarunk otthonhoz jutni. Felismerték azt is,_hogy velünk számos értelmiségi, orvos, színész, pedagógus, és más szakember vállalkozó érkezik, akik felpezsdíthetik a falu életét, pótolhatják a hiányzó szolgáltatásokat. Zsámbékon szerencsére kevéssé kapott táptalajt az ellenszenv, hiszen látják: ugyanolyan terhekkel építkezünk, mint ők. Mesterembe- reink-kalákában dolgoznak az ő épülő házaikon is. Szeretnénk beolvadni a faluba, hiszen mi is magyarok vagyunk, és Itt hazára találtunk. O Kevesen tudják, hogy Erdély területe nagyobb, mint Magyarországé. Névadójuk, Bethlen Gábor idején Erdély független állam volt. A napokban az Egyesült Államokban felvetődött, hogy az ENSZ elé terjesztették az erdélyi autonómia kérdését, önök ez esetben hazatérnének? K. J.: — Ebben az egyetlen esetben igen. Sőt, az itt letelepülők legalább 80 százaléka visszatérne, de erre sajnos alig van remény. — F. J.: Kicsi a valószínűsége ennek azért is, mert Erdély népességét nagyon összekeverték, szándékosan persze. Valamikor lehetett volna itt egy külön állam három néppel, ahogyan ez például Svájcban kitűnően funkcionál. Mostanra azonban a szászok teljesen eltűntek, hiszen az NSZK kiváltotta őket. Románia fejenként 11 ezer márkáért árulta az embereket, úgy, hogy a sorrendet ő határozta meg. Gyerekkoromban nálunk, Kolozsváron a románok még jól beszéltek magyarul. Ma azonban már ilyen megnevezés, hogy magyar nem is létezik. Hivatalosan ,,magyar származású román” a nevünk, a köz- nyelvben pedig „bozgor”-nak, azaz hazátlannak neveznek minket. A balti államok valószínűleg perceken belül célt fognak érni, mi azonban a sok besúgó miatt nem tudunk felkészülni. Ráadásul most a karhatalom is erős készenlétben áll, mivel a románok is félnek. Az utóbbi időben összesen két kísérlet történt, az egyik a Zsil-völgyi bányászoké, a másik a brassói megmozdulás volt. Mindkettő hirtelen szerveződött, ösz- szehasonlításul: Amerikában 75 személyre jut egy karhatalmi ember, nálunk tizenkettőre. Ezenkívül ott a titkosrendőrség a katonaság, a munkásőrség, és a besúgók hada. Amikor valaki magyar területre ér, első dolga, hogy mindenkinek újságolja: magyar vagyok. Erre azért vágyik, mert odaát ezt évtizedekig nem mondhatta. A titkosrendőrségnek ennyi is elég volt, hogy elhurcolják az embereket. Ha valaki a Kossuth rádiót hallgatta, vagy szilveszterkor éjfél után koccintott. Csodálkozik? A magyarázat az, hogy az illető magyar időszámítás szerint ünnepli az új évet. Érthető tehát, hogy a meg- érkezőknek miért az az első reflexük, hogy nyakába borulnak mindenkinek, És a reakció? Kiröhögnek, hülyének néznek. Sőt, még ennél is szomorúbb, románoknak titulálnak, pedig annak idején nem mi mentünk Romániába, hanem a határ lépett át minket. • — Honnan ez az ellenszenv a menekültek iránt? — K. J.: — Egy időben az terjedt rólunk, hogy sok segélyt, kedvezményt kapunk. Tahitótfaluban például valóban osztottak nekünk ingyen telkeket, ezt azonban — mint utóbb rájöttünk — kár volt elfogadnunk. Értékes üdülőövezetről lévén szó, sikerült a helybéliek hangulatát ellenünk fordítani. így többet vesztettünk a dolgon, mint amennyi hasznunk származott belőle. Emiatt ragaszkodunk Zsámbékon annyira ahhoz, hogy mindenben ugyanolyan feltételeket kapjunk, mint az itteniek. Szegő Krisztina senysemleges mezőgazdaság mellett száll síkra, de a tulajdonviszonyok megújításában a jelenlegi állapotokból indul ki. Egy korábbi rossz döntést egy másik rosszal nem lehet helyrehozni, utalt a kisgazdapárti elképzelésekre Nyilas János pártelnök. A szövetkezetben nevesíteni kell a tulajdonosokat, és ha egy tag kilép, akkor elszámolni neki a tulajdonával. Megegyezve bérleti díjban, vagy kiadva aranykorona-értékben. A Kisgazdapárt a mostani szövetkezeti földtulajdont nem ismeri el igazi tulajdonosi formának. Nem kí- * vánja tönkretenni a tsz-eket, de követeli az 1947. december 31-én fennállt tulajdoni állapotok jogfolytonos elismerését, annál is inkább, mert az akkori törvények, rendelkezések a mai napig joghatályosak. A szövetkezetek földarabolását nem a kisemmizett parasztok kezdték el, hanem a szövetkezetek, fittyet hányva a kezelői és tulajdonosi jog közötti különbségre. Ha önök a pénzüket odaadnák a banknak, hogy az hasznosítsa, szaporítsa, azaz kezelje, biztosan felháborodnának, ha. az önök betétét és annak hozadékát másnak ’ adnák — mondta példaként Gold- ner Ibolya, a párt gödöllői képviselője. A Kereszténydemokrata Néppárt mezőgazdasági politikája azon az elven alapul, hogy a termőföld a mező- és erdőgazdasági területek képezik egyben az ország területét a nemzeti élet terét, amelyet minden eszközzel védeni kell. Nem fogadják el a korlátlan piacgazdaságot. A korai rossz döntéseket elkerülendő a tulajdonreform a tényleges önkormányzatok létrejöttével együtt képzelhető el. A falu a maga gazdasági sokrétűségében is egyéni, vállalkozói, szövetkezeti, állami gazdasági üzemek mellett önálló gazdasági egv- ség«legyen. A földbérlettel elő kívánják segíteni például a földérték kialakulását. Nem foglalnak állást semmilyen vállalkozási forma ellen, ha a tsz-ek jól gazdálkodnak, akkor a tagok is meg akarják tartani — mondta a párt képviseletében dr. Szakái Ferenc, a GATE egyetemi docense. Kié legyen a föld ? A mezőgazdaság húzóágazat. A teljes magyar külkereskedelmi aktívum neki köszönhető — emelte ki az agrárreformkör koncepcióját ismertető Bálint Csaba. Fontos céljuk a mezőgazdasági termékek külkereskedelmi monopóliumának megtörése és az. hogy a mezőgazdaság által kitermelt deviza az ágazaté legyen és az agrárium értékesítse a többi szférának! Azé legyen a föld, aki belőle és benne él. A földtulajdon reformját csak az általános tulajdonreformmal együtt lehet megoldani. Ma a szövetkezeti dolgozók kétharmadának semmi köze nincsen a bevitt földhöz, de őket sem lehet ki- semmizni. A mai valóságból kell kiindulni, közölte a Magyar Néppártot képviselő dr. Farkas József, a házigazda intézmény adjunktusa. Elégtételt kell adni azoknak, akiktől elvették jogos tulajdonukat és igazságot azoknak, akik eddig gyarapították ezeket a jaEj>y volt tsz-elnök Ha demokráciát akarunk, akkor tulajdonreform és sok-sqk tulajdonos kell. A diktatúrában csak a diktátor vállalkozhat, de az életre-ha- lálra! A túlnyomórészt állami tulajdonú gazdaság sehol a világon nem működik jól, szólt hozzá egy volt tsz-elnök, majd kijelentette, a tudománynak ki kell dolgoznia az átmenet technikáját. Az átmenetben meg kell tartani az értékeket. Az érték- hordozó szövetkezeti vezetőségeknek önmagukat kell korlátozni abban a tudatban, hogy a jövőben nem lesz akkora különbség közte és a tagság között a vállalkozási lehetőségekben — nyilvánított véleményt dr. Forgács Csaba, a Közgazdaságtudományi Egyetem oktatója. A meglehetősen sokoldalú vitában az a megállapítás is elhangzott, hogy o magyar gazdaságban a mezőgazdaság jutott legközelebb a piacgazdasághoz, többlettermelésével, vállalkozásaival. ' Az agrárpárt elnöke elmondta, hogy a tsz-ek a földterületnek csak egy-két százalékát értékesítik. Arról nem tehetnek, hogy az adminisztráció ötven százaléka nem a tsz érdekében dolgozik ott és emeli a költségeket. A kisgazdák szerint is teremtettek értéket a tsz- ek, de nem mindegy, hogy milyen áron. Egyébként ők nem parasztpárt, hanem a gagdaszemléletűek pártja. A programok megalapozottságát firtató kritikára Goldner Ibolya azt válaszolta, hogy maga a miniszter- elnök is, csak a legutóbbi időben jutott pontos adatokhoz az ország helyzetéről. Az agrárreformkör képviselője szerint ideje lenne tisztázni, mit akarunk az agrárgazdaságtól. Jó lenne, ha nem hallgatnának tovább a hozzáértők! Bálint Csaba a gödöllői egyetemtől kapta kenvér- adó szakmáját, de sokszor szégvellte magát, hogy miközben farkasok ordítanak, itt az egyetemen hallgatnak. A vitát nem lehetett befejezni, csak bezárhatta dr. Villányi László egyetemi docens. Folytatni kell itt »ás másutt is, mert mint dr. Farkas József mondta, felgyorsul az idő a mezőgazdaságban is, és nem mindegy, hogy a forgószél merre söpri el az élelmiszer-gazdaságot. Jó vagy rossz irányba. Balázs Gusztáv
