Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-09 / 291. szám

1989. DECEMBER 9., SZOMBAT Hazai szerzetesrendjeink SZEGÉNYSÉG, TISZTASÁG, ENGEDELMESSÉG ^ . Az Elet és Tudomány a közeljövőben készül könyvben a magyar- % országi szerzetesrendek, a katolikus egyház történetét kiadni. Ebből a 4 következő hetekben néhány részletet adunk közre. A katolikus egyház életének, működésének és szervezetének, egy­szóval annak, hogy küldetését teljesíthesse, igen fontos, egyszersmind sajátos része a szerzetesség intézménye. Sorozatunk most következő cikkében bemutatjuk a szerzetesrendi intézményt, majd sorra vesz- szük azokat a nagyobb szerzetesrendeket, amelyek Magyarországon működnek, azazhogy ismét működhetnek. Végül összefoglaljuk a ha­zai női szerzetesrendek rövid történetét és működésük körét, területeit. A katolikus egyházi tanítás szerint akár a térti, akár a női „szerzetesek fogadalommal vállalják az evangé­liumi tanácsok, az Istennek szentelt szegénység, tisztaság és engedelmes­ség követését, hogy megszabadulja­nak mindattól, ami pótolhatná őket az Isten iránti teljesebb szeretet- ben.” Tékát a szerzetesi intézmény­nek alapfeltétele, hogy az erre az életre vállalkozók hármas fogadal­mat tegyenek: a szegénységre, a tisz­taságra és az engedelmességre. Ezt a fogadalmat férfiak és nők egyaránt megtehetik, tehát nők is részesei le­hetnek a szerzetességnek, s a hármas fogadalom letételével a női szerze­tesrendek tagjaivá válnak. (Ez nem tévesztendő össze a papi szerzetes­séggel, amelyet a hármas fogadalmat letevő szeletesek közül azok nyer­nek el. akik a papi hivatást választ­ják. s akiket a szükséges teológiai ta­nulmányok után pappá szentelnek.) Fogdáim/ /ettek A szerzetesek a hármas fogada­lomban kijelölt életcélt közösségben, a szerzetesi családban valósítják meg. Ez tehát a közösségi életmódot, az együtt lakást, és az együtt munkál­kodást tételezi föl. A szerzetesek éle­tében az első helyen az önmegszen­telés, az imádság és az Isten iránti szolgálat áll, s csak ezt a fő célt elő­mozdítandó vállalnak a szerzetesek evilági — „külső” — feladatokat. Az a szerzet, amelynek tagjai ün­nepélyes fogadalmat tesznek, a szer­zetesrend (ordo), az pedig, amelynek tagjai csak egyszerű fogadalmat tesznek, a kongregáció. Azok a szer­zetek, amelyek pápai jóváhagyást („dicséretet”) kaptak, pápai jogú szerzetek, a többiek egyházmegyei jogúak, s ezeket a területileg illeté­kes ordinárius hagyja jóvá. A rendek foglalkozás szerint lehet­nek szemlélődök, tevékenyek vagy vegyes életet élők. A birtoklási ké­pesség szerint lehetnek birtokos rendek vagy kolduló rendek. Szerve­zetüket tekintve megkülönböztethe­tők a központilag szervezettek és a nem központilag szervezettek; van­nak a püspöki joghatóság alól kivet­tek (exemptio) és ki nem vettek. A szerzetesség keletkezése a ko­rai keresztény századokra nyúlik vissza. A remeteség még az önmeg- szentelés végett a világból való egyé­ni kivonulást jelentette. A keletről eredő szerzetesi gondolat a nyugati kereszténységben, elsősorban a Szent Benedek reguláját követő monasz- tikus szerzetesrendek révén terjedt el. (A monasktikus rend a monasz- tirban — azaz a monostorban — élő szerzeteseknek a közössége.) A szerzetesi intézmény alapgondo­lata az Istenhez való közel kerülés, a tökéletesedés eszközeként megma­radt, de az számos olyan feladattal párosult, amely az evilági hatékony Tonzúrát nyírnak a szerzetbe belépő fején templomokban láttak el lelkészi fel­adatokat, amelyek nem voltak plé­bániatemplomok. A legtöbb rendnek megvolt a meg­felelő női változata is. A férfirendek reguláját követő női rendek lelki el­látásáról a szerzetesek gondoskod­tak. Emellett éltek az úgynevezett harmadrendek is: ezek nem szerze­tesrendek, hanem inkább hitbuzgal- mi egyesületek voltak. Tagjai olyan világi férfiakból és nőkből regrutá- lódtak, akik az adott rend lelki irá­nyítása alatt működtek, s annak élet­eszményét követték a világi társada­lomban. A magyarországi katolikus egyház a kereszténység első ezer évének vé­gén szerveződött meg. Így a világi hierarchia kiépülésével egyidejűleg már a szerzetesség is — annak mind működést tette lehetővé. Sőt, hama­rosan sort kerítettek a világi hie­rarchiával való munkamegosztásra is, és a szerzetesi intézmények java része a lelkipásztori munkában is részt vállalt, annak megújításán munkálkodtak. A férfi szerzetesrendek tagjai kö­zül azokat, akik a papi hivatást vá­lasztják, megfelelő teológiai tanul­mányok elvégzése után pappá szen­telik. Ök a rend teljes jogú tagjai, a páterek vagy atyák. A világi státus­ban maradó fogadalmas szerzetesek a fráterek vagy laikus testvérek. Ez a női szerzetesrendekben azt jelenti, hogy az összes örökíogadalmat leté- vők az apácák, míg a részleges foga­dalmat tevők a nővérek. Persze a női szerzetesrendek tagjai emellett elvégzik az ápolónői, a tanári, a ta­nítói stb. szakképesítéshez szükséges tanulmányokat is. Például a közép­korban a szerzetes pap hivatásához társulhatott a kereszténység fegyve­res védelme és terjesztése, így itt a teljes jogú tag szerzetes, pap, orvos és lovag (katona) is volt egy személy­ben! A szerzetesvendek működése ket­tős joghatóságtól függ. Részint függ attól az ordináriustól, akinek egyház­kormányzati területén a rend meg­telepedni kíván, azaz rendházat, ko­lostort, monostort akar létesíteni. Az egyházi főhatóságon kívül azonban az illető államnak, nálunk a magyar királynak, illetőleg az Országgyűlés­nek is jogában állt e betelepítési (lé­tesítési) engedélyt megadni vagy megtagadni. Az adott szerzetesi kö­zösség pedig kettős egyházi függelem alá tartozik: részint van egy szerze­tesrendi elöljárósága, részint pedig a világi egyházkormányzati hatóság felügyelete alá is tartozik. A kato­likus egyházi hierarchiába nem tar­toznak bele azok a szerzetesrendek, amelyeknek külön szervezetük van. Ezért legtöbbjüket — a pápa által jóváhagyott szabályok (regula) sze­rint — a Rómában székelő központ­ból a generális kormányozza. Ciszterciek és premontreiek A Magyarországon egykor műkö­dött és a ma is működő rendek ko­lostorai (rendházai) rendtartomány­ban — provinciában — egyesülnek, s ennek élén a tartományfőnök vagy provinciális áll. A szerzetesek egyhá­zi joghatósága az a megyés püspök, akinek egyházmegyéjében az illető szerzet rendháza van. (Kivétel ez alól a bencés rend, mert neki saját hierarchiája van, élén a pannonhal­mi főapáttal és az alája tartozó négy bencés apátsággal.) A bencéseken kí­vül más szerzetesrendek is elláttak plébániákat, de azok a területileg il­letékes ordinárius alá tartoztak. Így a ciszterciek, a premontreiek, a fe­rencesek és mások. Gyakran olyan a latin, mind a görög változata — jelen volt. A hazai rendek között el­sőként a bencések rendje, a Szent Benedek reguláját követő monasz- tifcus rend jelent meg és végezte a térítést. Első és máig élő monostoruk a Szent Márton hegyén emelt apát­ság volt, amely csak később kapta a Pannonhalma nevet. A középkorban, tehát a mohácsi vész (1526) előtti év­századokban minden számottevő rend (részint a bencés rendből ki­váló új monasztikus rendek, részint az új típusú kolduló rendek) megte­lepedtek hazánkban, s itt fontos sze­repet töltöttek be az állam és a tár­sadalom életében.* A török hódítás (XVI—XVII. század) — amellyel egyidejűleg bontakozott ki a megma­radt királyi Magyarországon és a ki­alakuló Erdélyi Fejedelemségben a reformáció — majdnem végzetes lett a hazai szerzetességre nézve. Né­hány ferences és pálos rendi zárda kivételével szinte minden szerzetes- rendi intézmény elnéptelenedett, ki­pusztult. Újjáéledésük csak a török kiűzésével és a katolikus reform (az ellenreformáció) kibontakozásával.— a barokk korban — vjilt lehetséges­sé. Ez együtt járt azzal, hogy meg­jelentek az új helyzetnek megfelelő modern rendek, így elsősorban a jezsuiták és a piaristák. A íeMégosoilás szellemében A hazai szerzetesrendeket újabb megpróbáltatás elé állította a felvi­lágosult abszolutizmus, főként II. Jó­zsef egyházpolitikája, mert ez meg­ingatta a szerzetesrendek magyaror­szági helyzetét. Az 1781—1787 kö­zötti kolostorfeloszlatusok a raciona­lizmus és a felvilágosodás szellemé­ben fogantak. A XIX. század elején induló lassú restauráció részint a rendek új funkcionális elhelyezkedé­sét, részint tanítórenddé válását eredményezte. De a II. József csá­szártól jozefinizmusnak nevezett egyházpolitikai vonulat és a polgári liberalizmussal járó szekularizálás már nem tette lehetővé, hogy a XIX. században a szerzetesrendek újra virágzásnak induljanak. A hazai katolicizmus felvirágzása A szerzetesrendben a cellarius ügyel arra, hogy mindig tele legyen a pince a századfordulón Indult útjára, s a két háború között érte el tetőpont­ját. Ez a fél évszázad volt a modern kori hazai szerzetesség virágkora: ekkor indult a szerzetesség gyors számbeli gyarapodásnak, és ekkortól töltött be a társadalom életében kulcsfontosságú szerepét. Ennek az utolsó fellendülésnek és kibontako­zásnak az 1945 után megváltozott hatalmi és politikai állapotok előbb csak akadályozói, majd a sztálinista fordulat következtében — formálisan az 1950. évi megállapodás értelmé­ben — irgalmatlan megszűntétől Tet- tek. Az 1950-es szétszóródás, a mű­ködési engedély megvonása után a külső és a, belső emigráció keserű évtizedei következtek. Ám ezek sem tudták megölni, elpusztítani a hazai szerzetességet. Bár sokakat fizikailag is elpusztítottak, másokat bebörtö­nöztek, internáltak, üldöztek, a szer­zetesi intézmények mégis megma­radtak, mert mindenkor az egyház szerves részét, életének egy darabját alkották és alkotják. Ez is a magya­rázata annak, hogy abban a pillanat­ban, amikor a hatalmi tiltás meg­szűnt, szinte azonnal talpra állva is­mét jelen vannak a hazai katoliciz­musban. Gergely Jenő történész (Következik: A premontreiek és a bencések.) Szent Benedek kenyeret oszt a szegényeknek Hogyan vettem Opel Kadettet Belgiumban? FEEGMÁN FITYMÁLVA A FLAMAND KOCSIJÁT A Trabantommal nem volt nekem semmi bajom. Pöfögött alattam, mint hajdan a Wartburg, Dacia, Lada. Röpített a kis szappantartó a megye országúijain, a gond csak az, hogy fölötte is elröpült az idő. S az is igaz, a műanyag karosszéria valóban jól ellenállt a sós latyaknak, korrodálódni, rozsdásodni mindössze csak fém alkatrészei kezdtek. Azok viszont olyany- nyira, hogy már félő volt, ha beleülök, az üléssel együtt a földön találom ma­gam. Szerelőm szerint a javítás többe kerülne, mint amennyi a kocsi ér­téke .. Mit lehet tenni ilyen esetben? Az autó munkaeszközöm, nélkülözni nem tudom. Újat kell tehát keríte­nem, de hogyan? Annyi pénzzel, amennyi nekem van, kinevetnek a Dobi István úti piacon. Amúgy sem jó üzlet egy szocialista gyártmányú gépkocsira befizetni a Merkúrnál: el­végre, ha az ott kapható autók nem versenyképesek a világpiacon, ho­gyan lehetnének versenyképesek ná­lam ? Nekem kis fogyasztású, meg­bízható, rozsdaálló, kopásálló jár­gányra van szükségem. Kerek egy esztendeig tanulmá­nyoztam az itthon megjelenő autós folyóiratokat. Kiolvastam belőlük: az általam igényelt, hosszú élettartamú gépkocsik az Opel Kadett, a Volks­wagen Golf és a Ford Escort típusok. Csakhogy ezek nem olcsók, sőt* szá­momra még négyéves korukban is elérhetetlenek. Vagy mégsem?... Kezdjünk számolgatni, kalkulálni. Az autó legolcsóbb karácsony előtt, december első felében. Az időpont tehát megvan: december elején kell mennem autói venni. De hová? Európában a legkedvezőbben Bel­giumban árulják a gépkocsit. Igen, csakhogy jelenleg harmincezer' hon­fitársam furkássza a flamand, vallon autókereskedéseket, s ez a nagy ke­reslet úgy felverte az árakat, hogy azok lassan a svájcival vetekednek. No de ismerem hazámfiáit, ők ál­talában — így spórolva a benzinkölt- ségen — legfeljebb a német—belga határ utáni első faluig utaznak, ott vesznek jármüvet. Följebb, a tenge» rig már nemigen autóznak. Legyen a vásárlás helyszíne tehát Belgium legtávolabb eső csücske, ott is egy nagyváros, ahol a nagy konkuren­cia letöri az árakat. Tehát ahol ko­Patrick, a volt tulajdonos kicsit keserűen írta alá az adásvételi szer­ződést — ő már eleve nagyon olcsón adta autóját, s hogy ennyire áron alul, csak azért van, mert sürgősen bővítenie kell újonnan nyitott kerék­párszerelő műhelyét. Nem is jó szájízzel kortyolta az áldomásként felaján­lott körtepálinkánkat. No de istenem, még hogy haragszik a belga, mert mélyen értéken alul tudott csak megválni kocsijától? Puff neki, azzal vi­gasztalom magamat, hogy újabb csapást mértem a kapitalistákra. S most én száguldozom itthon vígan az autójukkal. Tóth Béla Endre csit találok december elején, Brugge lesz. De kitől vegyem az autót? Keres­kedőtől nem, az biztos: hiszen ők még a távoli Flandriában is tudnak a nagy magyar keresletről. Arról nem is beszélve, hogy minden autó­kalmár ráteszi a maga ötven-száz- ezer forintnyi hasznát a járgányra. Tehát akitől én autót vásárolok de­cember elején Bruggében, az egy magánszemély lesz. És olyan, aki el­hanyagolt külsejű, koszlott, de kifo­gástalan motorú, karosszériájú, alvá- zú járgányát mihamarább el kíván­ja adni — határoztam el. Elindultunk hát feleségemmel, apósommal a kitervelt időpontban, a kitervelt helyre. Megérkeztünk de­cember 3-án, vasárnap reggel Brug- gébe, az ottani „Dobira”, az Auto GB áruház parkolójába, ahol havonta egyszer magánszemélyek árulják megunt autóikat. Beléptem a vásár­térbe, s megláttam „öt”. A sár alatt is kárminpirosló, buborék alakú Opel Kadettet. Szívdobogva léptem a szél­védőre tűzött cetlihez: az ára... ott van filctollal, apró számokkal: 160 000 belga frank, megközelítőleg 240 000 forint. Ennyi pénzem nincs, bár kétség­telen, ez a kocsi a nyugatnémet pia­cokon közel kétszer ennyiért várná vevőjét. Elbújtunk a vásártér sarká­ba, s vártunk délig, amíg elfogytak az érdeklődők — a koszos Kadett nem kellett az igényes belgáknak, magyar vevő pedig, szerencsére, egy sem volt. Dél körül, mikor a tulaj — egy fiatalember, később kiderült, neves kerékpárversenyző — keserű arckifejezéssel beült volna kocsijába, hogy hazahajtson, előjöttünk. A flamand fiatal megörült a ve­vőnek, de hamar arcára fagyott a mosoly, mikor látta, milyen komisz alkudozókkal került szembe, ö ugyanis azért tartotta nagyra Opel­jét, mert az Opel Kadett 1,3 S jelű járgány. Ez az „S” szupert jelent, s mint kiderült, a „mezítlábas” és az „S” jelű Opel között annyi a különb­ség, mint mondjuk, az 1200-as Zsi­guli és a 2107-es Lada között. Piros buborékom olyan automatikával, ha­ladás- és fékezéssegítő berendezés­sel van ellátva, amilyenről eladdig tudomásom sem volt. Bizony, a próbaút engem állított próba elé, hogy tudjam palástolni ámulatomat. Inkább flegmán fity­máltam a flamand csodaautóját: még hogy nincs rajta szívató, mert automatikus a hidegindítása? ó, de kár, én jobban szeretem a hagyomá­nyos megoldást. És még hogy 75 ló­erős GT-motor röpíti másodpercek alatt 200 km/óra sebesség fölé? Ezt a pechet! Én a szolid motorok — amilyén például a Trabanté — híve vagyok. No, és hogy Pininfarina ter­vezte ülés, stabilizátorral ellátott tengelyek? Nem lehetne valahogy kiszerelni ezeket belőle? így sikerült szívósan leszorítani a vételárat 120 000 belga frankra, száznyolcvan­ezer forintra. Jó ég, mit kapnék én ezért Magyarországon? Talicskát?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom