Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-29 / 306. szám

1989. DECEMBER 29., PÉNTEK %$£íwian 3 Ö írt a A tét Szakembertől szokatlan, mert türelmetlen, kioktató szavak. Kiváló szakember tői még szokatlanabb, már­pedig Bauer Tamás kiváló közgazdász, főmunkatársa a Közgazdaság-tudományi Intézetnek, vendégprof esz- szora a frankfurti egyetem­nek. A Heti Világgazdaság­ban (89/51—52.) írt cikkéből mégis kicsap a kioktató tü­relmetlenség. Magánmeg­győződésként természetesen tiszteletben tartjuk B. T. azon véleményét, hogy a novemberi népszavazásban (is, mint minden másban) a Szabad Demokraták Szö­vetségének volt igaza. Az is az ő ügye, ha úgy ír a rend­szerváltás egyedül üdvözítő (szabad demokratás) útjá­ról, hogy még véletlenül sem téved a tolla alá azok­nak a millióknak a lehetsé­ges sorsa, akiknek (állító­lag) érdekében áll mindaz, amit és ahogyan „...a mo­dern, nyugati típusú plurá­lis demokrácia melletti ki­állás" hívei hirdetnek. Volt része ennek a népnek a kí­sérleti nyúl szerepében, „modellek” kipróbálása­ként, erős tehát benne a gyanú az egyedül üdvözítő (új) modellekkel szem­ben ... Mégis, mindezek ellenére sem akadtunk volna fenn B.' T. mondatain, ha nem téved el a kimúlt bolseviz- mus eszköztárába, s nem onnét kölcsönöz ezt-azt. Nagy kalapot például, amelybe beleférnek „MSZP-s, Néppártos, nép­párti... MDF-es" politiku­sok, csak azért, hogy kiok­tathatok legyenek, mi az, amit (minden „jó” dolog ilyen) nem látnak be... S az ijesztgetés után követ­kezhet az említett eszköz­tár újabb darabja, a csúsz­tatás. B. T. ugyanis tény­ként közli a nem létezőt, az MSZP—MDF nagykoalí­ciót”, s azt is, hogy a „már­ciusi tét” nem más, mint a jót „következetesen képvi­selő erők” számottevővé válása avagy az említett (nem létező) nagykoalíció árnyékában perifériára szorulnak” ezek az erők. Ami nem létezik (a nagy- koalíció), attól kevésbé tar­tunk, mint az egyedüli „jó” kizárólagos tudóitól... KLIENS Spájzolnak a luxus éttermekben is A Hilton konyhatítkai £v végén hagyomány, hogy tudósítunk olyan munkahe­lyekről, ahol a szolgálat nincs tekintettel az ünnepre. Szólunk ilyenkor a tűzoltókról, a sofőrökről, rendőrökről, mentősökről. De nem emlékszem, hogy egyszer is szerepeltek volna a hiva­tásos vendéglátók. Pedig — miután az éttermek többsége pél­dául karácsonykor bezár —, ahol várják a (betérőket, ott éppen ezért megállás nélkül dolgoznak. Ahová mi mentünk a két év végi ünnep között, nem éppen az a hely, ahová hazánkfia csak úgy beugrik elkölteni egy ünnepi vagy akár hétköznapi ebédjét, vacsoráját. Érdi a mesterszakács A Hilton Szállóban jártunk, ahová „állandó belépőnk” van Juhász István mestersza­kács, konyhafőnök jóvoltából. Csak kevesen tudják — mi is úgy három esztendeje akad­tunk rá véletlenül Érden —, hogy szűkebb pátriánkból való. A csupacsempe-krómnikkel konyhából nyíló Kalocsa étte­remben a délelőtti takarítás kellős közepén ültünk le be­szélgetni. A mézeskalácsot utánzó, ember nagyságú figu­rákkal díszes pingált falak, az előző estéről az asztalokon maradt kalocsai mintás alátét tányérok látványa még ma­gyarságomnak is sok volt. Ezért Juhász István átkalau­zolt a szomszédos Dominiká­nus étterembe, amely igazán illik a Hiltonhoz képzelt ele­ganciához; a fehér bútorok pasztell rózsaszín-szürkéskék damaszt kárpitjával, hasonló tapétájával. Nem is gondolná az ember, milyen sokan töltik hazán kívül, külföldön az ün­nepeket. Sok a vendég, job­bára nyugatnémet és amerikai üzletember, meg turistacso­port. Érdekes ám az is, hogy a hazánkban bekövetkezett po­litikai változások a luxus- szálló vendégkörén is érzékel­hető: összetettebb lett a nációt tekintve. Például újabban sok az Izraelből érkezett vendég. S hogy mennyire igényesek az étkezésre? Minden vendég az, de e tekintetben változat­lanul a franciák vezetnek. En­nek nyilvánvalóan világhírű, speciális konyhájuk a magya­rázata. Bár Juhász István a mienk elé sorolja a kínai és az olasz konyhát. Juhász István mondta: az az amerikai, aki kövér, az bizo­nyosan szegény... Maga is főzött pörköltet Amerikában, és zöldségköretet készített hoz­zá, mert a galuska már meg­feküdte volna az ottani gyom­rokat. Gondolom, ezért is lát­juk kacifántosnak az úgyneve­zett jobb éttermek étlapját, s receptjeik hallatán legyintünk, hiszen nyersanyag híján el sem készíthetnénk. Igazán meglepett, amikor beavatott a titokba, hogy ők sem csak külfc.,„\jl szerzik be a gondolhatóan hiányzó nyers­anyagot. Bizony spájzolnak a luxuskonyhák is; befőznek, mélyhűtenek meggyet, zöld­diót, dinnyéket; olajban, liba­zsírban tárolják a „friss” fű­szernövényeket, az áfonyát pe­dig vörösborban és rumban tartósítják, onnan kerül pél­dául a párolt marhaszelet mel­lé. Még húsféléket is betárol­nak — mesélte a konyhafő­nök, mert nem kerülhetnek még egyszer abba a helyzetbe, mint évekkel ezelőtt. A ked­ves vendég nyersanyag híján nem kapta meg a kívánt éte­lét, s megkérdezte, ugyan mondják meg neki, mi ez itt, a Budapest Hilton vágy a Bu­karest Hilton?! Beszélgetésünk közben visz- sza-visszatér a tekintetem Hilton szilveszteri újévköszön­tő rendezvényének díszes ét­lap jár i. Utazó nagykövet Az árakról ne essék szó, a sok fogás elkészítése is mestermunkát igényel, de a főételhez, a bélszínjavához párosított finomfűmártás igazi különlegességet ígér! Juhász István szerint is adható ez ol­csóbb marhahúshoz, bárány­hoz, nyúlhoz. Elmagyarázta: hogy egyszerű barna mártás ez, amit egy kis csokor, kü­lönféle friss fűszernövénnyel, csomborral, kakukkfűvel, ba­zsalikommal, ánizsmaggal bo- landítanak meg. (Kis tiszta Vászonba vagy gézbe fogva fő­zik a mártásba.) A magyar konyha utazó nagyköveteként mostanában ritkábban járja a világot. Nemigen vágyik el messze a családtól. Azért, hogy eleget tegyen a kérésünknek, elme sélte: egyik legutóbbi útján Bázelban igencsak rácsodál kozott a svájci konyha sajt­kreációjára. Az „ezer sajt” or­szágában nemzeti eledelnek számít, egyetlen étkezésnél sem hiányozhat az asztalról. Hát persze, hogy számtalan fondü és egyéb sajtétel recept­jével tért haza. Sőt, úgyneve­zett raklet-sütőt is hozott. A nagyon kedvelt falatok készí­téséhez használják, az ezzel krémszerűre olvasztott sajtot főtt burgonyára- szelve fo­gyasztják. Nagy frakta Nem javasolta, hogy a szil­veszteri vendégeket váró há­ziasszony nekiálljon kimerülé­sig sütni, főzni. Így kará­csony után vendégnek és ven­déglátónak egyaránt elege van a nagy traktából. Hidegtálat ajánlott, sok-sok párolt és nyers zöldséggel. Ez előre el­készíthető, akárcsak az éjfél után kínálható korhelyleves. Kádár Edit ELEGENDŐ AZ ÉLELMISZER-TARTALÉK Csökken a felvásárlási láz A tapasztalatok szerint az utóbbi napokban csökkent az élelmiszer-felvásárlási láz, s ha nem is tudták még minde­nütt feltölteni a polcokat, a folyamatos áruutánpótlás las­sanként megszünteti a hiá­nyokat — nyilatkozták a Ke­reskedelmi Minisztérium ille­tékesei. Elmondták, hogy valameny- nyi élelmiszerből alapvetően elegendő készlet áll a keres­kedelem rendelkezésére. A vállalatok folyamatosan biz­tosítják a tőkehúst és a hús- készítményeket, szilveszteri virsliből is van (és lesz is) elég, ám választékhiányokkal — akárcsak a korábbi évek­ben — ezúttal is számolni kell. Mint ilyenkor mindig, előfordulhat, hogy friss áru helyett időnként fagyasztott kapható. A cukorgyárak lassanként szintén pótolják a kereskede­lem raktáraiból hiányzó árut; napi 5 ezer tonnát cso­magolnak. Egyébként a hiá­nyokat eddig is csak a szűk csomagolási kapacitás okozta, hiszen akárcsak az előző évek­ben, az idén is 520 ezer ton­nát állít elő a cukoripar, s ez a jövő évi termésig feltehe­tően elég lesz. Rövid ideig a só is sok helyütt hiányzott az üzletekből, ám a készletek megfelelőek, így az időszakos hiánynak gyorsan vége lesz. A margarinkínálat — az importtal együtt — elégséges, ugyanakkor a növényolaj-ipa­ri vállalatnak étolajpalacko­zási gondjai vannak. Ám az árualap rendelkezésre áll, s most, hogy a felvásárlás csil­lapodott, a kereslet és a kí­nálat rövidesen egyensúlyba kerül. Decemberben 5 ezer tonna import rizs érkezett az or­szágba, ezt folyamatosan cso­magolják, s naponta 60 tonna jut az üzletekbe. A csomagolt áruknál, a rizsnél, cukornál, sónál, lisztnél stb. a kereske­delem, az átmeneti hiányok enyhítésére, megpróbálkozott a zsákos értékesítéssel, erre azonban az önkiszolgáló bol­tokban nemigen van mód. lelnek meg a lakásjogi meg­határozásnak. A kérdőíveket önbevallás alapján töltetjük ki, nem szabad tehát doku­mentumot vagy igazolást kérni. Ugyanakkor aki félre­vezeti a kérdezőbiztost — jó tudni — statisztikai adatszol­gáltatás megtagadása vagy el­ferdítése miatt szabálysértési eljárás elé nézhet. Megyei népvándorlás — Említette, hogy idén elő­ször ingázással kapcsolatos kérdések is lesznek. Tudjuk, hogy Pest megyében az ország­ban a legnagyobb az ingázók száma és nálunk ez alapvető szociális problémákat is okoz. Hogyan fogadták önök ezt a kérdéscsoportot? — Nagyon örültünk neki. A főváros és Pest megye végre általános képet alkothat mi­lyen népvándorlás zajlik terü­letein. Ezzel olyan tervezési lehetőséget kapunk, illetve olyan sajátos gondolatokat vethetünk fel általa, amelyek rávilágítanak a „hátrányos megye” elnevezésre, valamint Budapest és Pest megye kap­csolódási pontjaira. Ilyen rész­letkérdéseket tartalmaz; mióta ingázik, miért, mi az oka, hogy otthon nem tud anyagi, képzettségi és fizikai adottsá­gainak megfelelő munkát ta­lálni? Ezek a kérdések komoly szociálpolitikai problémákat vetnek majd fel. Elemzésük­től pedig azt várjuk, hogy az elosztásban végre figyelembe vegyék gondjainkat, hiszen évek óta szorgalmazzuk, hogy a megye kapjon méltóbb elbí­rálást az anyagi támogatás el­osztásánál. — Hogyan döntötték el, ki­nél végeznek alap- és kinél reprezentatív felmérést? — Gépi kiválasztással. Arra törekedtünk, hogy egyformán legyen benne sűrűn lakott bel­terület, lakótelep, vegyes üdü­lőkörzet és külterület. — Hogyan készítik föl a je­lentkezőket? — Az oktatók részére most volt egy tanfolyam a Központi Statisztikai Hivatalban, ök készítik majd fel a résztvevő­ket. Azok részére, akik majd reprezentatív összeírást vé­geznek, a KSH tart képzést, a többieknek tanácsi vb-tiit)károk és igazgatási csoportvezetők. A megye területén oktatási köz­pontokat alakítottunk ki, 30-35 tagú csoportok számára. A leg­több helyen 11-én kezdődtek a tanfolyamok. A résztvevőknek kb. 60 oldalt kell megtanul­niuk. A tanfolyam elvégzéséért 1800 forintot kapnak, a tény­leges összeíró munkáért pedig alacsony tiszteletdíj jár, azt szinte társadalmi munkában végzik és kizárólag szabadide­jükben, hiszen munkaidő-ked­vezményt sem kapnak. — Ez a feladat pedig nem könnyű — tíz éve magam is részt vettem az akkori összeg írásban — az emberekkel né­ha nagyon nehéz szót érteni. Sokan személyes sértésnek ve­szik már azt is, hogy úgy­mond megszámlálják őket, az ellen pedig hogy még kérdése­ket is feltesznek, majdnem mindenki tiltakozik. Tudom, hogy ezek általános problé­mák, de gondolom, vannak speciális Pest megyei gondok is. — Igen, mert miig a néhány százezres megyék könnyen ke­zelhetők, nálunk teljes a káosz. Rendezetlenek az utcajegyzé­kek, s a házszámozások, és az utcanév-változtatások nyil­vántartása. Ha rendezni pró­báljuk, ha átszámozzuk a há­zakat, azt a lakók zaklatásnak veszik. A változást nem vezet­tetik át a személyi igazolvány ba, vagy a családnak csak egy része íratja át. Ilyenkor pél­dául a férj marad a Lenin út 2-ben, a f elesége pedig a Lenin út 4-ben lakik — személyi iratai szerint. A lakótelepek nincsenek beszámozva. A cí­met megtalálni nem lehet, sem a gép nem veszi be a hiányos adatot. Ha mégis, ak­kor nem tudja feldolgozni és jó esetben megjelenteti a hi­balistán. Teljes a káosz A népszámlálás alkalmával kiderült, hogy ha zökkenő- mentes választásokat szeret­nénk, mindezt nagyon gyorsan rendbe kellene tenni. Jó len­ne, ha az alternatív szerveze­tek legalább a választásokig türelemmel várnának az utca­nevek átkeresztelésével, mert a lakcímnyilvántartás pontosí­tása a napi munkák mellett már így is meghaladja erőin­ket. Dolgozóink este 8-ig, sőt hétvégeken is bent vannak. Közben az ügyfél reklamál, mert hivatalos ügyének intézé­sekor nem tudjuk tartani a határidőt. Pedig ha ez a munka végül elkészül, lakcímnyilvántartá­sunk 99 százalékos pontosságú lesz. Ez pedig a maximum, ami ezen a téren elvárható. Szegő Krisztina Katasztrofális élelemhiány Sorban állnak az enlerek, hogy adhassanak A váci véradó állomáson december 22-e óta naponta egy-két- száz önkéntes jelentkezik véradásra (Vimola Károly felvételei) Gál Zoltán belügyminiszté­riumi államtitkár tegnap a sajtónak adott tájékoztatójá­ban elmondta: Romániában a helyzet még mindig eléggé át­tekinthetetlen, nem tudni pon­tosan, mire és Hol van a leg­nagyobb szükség. A Romániá­nak nyújtandó támogatást a továbbiakban célszerű pénz­beli segélyezéssé alakítani, ugyanis a segélyezés eddigi formái miatt sok áru veszen­dőbe mehet. A szállítmányok célba juttatására a Vöröske­reszt, a Máltai Szeretetszol­gálat és az egyházak bizonyul­tak a legalkalmasabbnak, a segélyezés eddigi mértékéről pontos adatok még nem ke­rültek nyilvánosságra, annyi azonban biztos, hogy ez mil­liárdos nagyságrendű. A Magyar Néphadsereg készletéből tizenhárom tonna élelmiszert adtak át a román hadsereg képviselőinek Debre­cenben. Felajánlották, hogy a Debrecenben lévő további 110 tonna élelmiszer-adományt vasúton küldik Kolozsvárra. A tököli katonai repülőtérre érkezett tegnap négy román harci gép, amelyre élelmi­szert, gyógyszert, orvosi mű­szereket és vérkészítményeket rakodtak. A repülőgépek azon­ban a rossz idő miatt csak pénteken térhetnek vissza Bu­karestbe. Pest megye számos városá­nak kórházai, vérellátó állo­másai előtt sorban állnak az emberek, hogy vért hadhassa­nak a romániai forradalmá­roknak, Lankadatlan szorga­lommal folyik az adakozás, Százhalombattán például két­millió forint értékű ruha, élel­miszer és gyógyszer várja az indulást De nemcsak a váro­sok, hanem a falvak is élen járnak a segélyezésben. Egy olyan kis község, mint Tápió- ság, több mint 150 ezer forint értékű segélyt volt képes elő­teremteni ! Felhívással fordul a Vörös- kereszt Pest megyei szerveze­te a Romániát segíteni szán­dékozó polgárokhoz, hogy ez­után csomagjaikkal, adomá­nyaikkal ne a városi, községi Vöröskereszt-szervezetekhez vagy a megyéhez forduljanak, hanem a sokkal kedvezőbb raktározási, osztályozási felté­telekkel rendelkező országos központba, amely Budapesten található, az Arany János ut­ca 31. szám alatt. Az aradi lövöldözések során december 22-én éjjel életét vesz­tette Tóth Sándor hódmezővásárhelyi gépkocsivezető, aki az elsők között vitt segélyszállítmányt a szabadságukért harco­lóknak. Holttestét december 27-én román mentőautóval hoz­ták a nagylaki határátkelőhelyig, ahol özvegye, egyik gyerme­ke és legalább 50 taxiskollégája várta. A koporsót fekete gyász­szalagos taxisok kíséretével Hódmezővásárhelyre szállították, ahol egyházi szertartással helyezik örök nyugalomra Szabadságharcosok emlékműve Debrecen tanácsa a Kos­suth Lajos Tudományegyetem javaslatára országos pályáza­tot hirdet a magyar szabad­ságharcosok emlékművének létrehozására. S teszi ezt azért, mert hazánkban — sze­rintük — nincs olyan emlék­mű, amely a magyar szabad­ságot és függetlenséget szim­bolizálná, s mert Debrecen sok évszázados története szá­mos ponton elválaszthatatla­nul összefonódott a magyar szabadságért és függetlensé­gért folytatott küzdelemmel. Az emlékmű megalkotására országos, nyilvános, névalá­írásos tervpályázatot írt ki a debreceni tanács vb és a Képző- és Iparművészeti Lek­torátus. A pályaterveket 1990 áprilisának első hetében kiállítják. A szakértői véle­mények alapján a felállítandó emlékműről (a közvélemény figyelembevételével) a megyei tanács dönt. A pályázat eredményhirde­tése 1990. április 14-én lesz. Az emlékmű avatásának ter­vezett időpontja 1991. decem­ber 21. A költségeket rész­ben közadakozásból, részben a pályázat kiírói fedezik. Az önkéntes pénzadományokat a Budapest Bank Rt. debreceni fiókjában vezetett 343—9944- 3228/8-as számú csekkszámlá­ra lehet befizetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom