Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-18 / 298. szám
-r% *0M 1989. DECEMBER 18., HÉTFŐ CSAK A TAGOK KAPJÁK Klubkönyvek és könyvklubok Ókeresztény sírkamra Ismét megnyitották a közönség előtt az egyik legértéke sebb ókori műemlékünket, a pécsi Dóm tér alatt lévő „korsós” sírkamrákat. Művészettörténeti nevét a sírbolt falán látható festett korsóról és pohárról kapta. A mai székesegyház előtti területen volt Pécs római kori elődjének — Sopianae városnak *- a temetkezési helye, ahol a IV. században élt ókeresztények több kápolnát és sírkamrát építettek ugyanis, mielőtt Dömsödre költözött volna, Pesten lakott és dolgozott, mégpedig a Móra Kiadó gyermek- és ifjúsági könyvszolgálatán. A klubtagságért évente ötven forintot kell fizetni, s természetesen tagsági igazolvány is jár a gyerekeknek. Kéthavonta jelenik meg a klub lapja, az „Az én újságom”, amelyet szintén eljuttatnak a diákokhoz. A könyvklub különlegessége, hogy a megrendelhető irodalmi művek nem kerülnek bolti forgalomba, csak a tagok kapjak meg, mégpedig a postaköltség felszámolása nélkül. A könyvek első lapján felirat látható: „Készült a Móra Könyvklub tagjainak”. Mindezek mellett a dömsö- di gyerekek sok élményt is köszönhetnek a klubnak. Rózsa Katalin egyszer felvitte őket Budapestre, a Móra Kiadóba, ahol az összes szerkesztőséget megnézhették. A kiadó munkatársai is jártak már Dömsödön, a könyvkészítés titkaiba avatták be az érdeklődőket. A 280 felsős tanulóból idén már 95-en tagjai a klubnak. A foglalkozásokon aztán megbeszélik az olvasottakat, elmondják véleményüket, és néhány könyvhöz a tartalom ismeretében címlaptervet is készítenek. Természetesen a könyvek nem kizárólag a klubtagokhoz jutnak el, nemegyszer a gyerekek osztálytársaiknak is kölcsönadják őket. A rendszeresen érkező tájékoztatók alapján megrendelhették a tagok többek között Móra Ferenc, Mikszáth Kálmán, Bálint Agnes, Szabó Magda, Gion Nándor, Jani- kovszky Éva műveit. Idén jelent meg Balázs Béla: Az igazi égszínkék, Megay László: Szomorú martalóc balfogásai, Dávid Antal: A kolozsvári futár és Svékus Olivér: Titkosírások című könyve. Mindaz, amit a klub kínál, a városi gyerekeknek is értékes, de Dömsödön — ahol tulajdonképpen nincs is könyvesbolt — szinte pótolhatatlan. K. A. Lassan halad a műemlék restaurálása Üröm az örömben Ócsán Esztendők óta figyelemmel kísérem, szívemen viselem a Pest megyei műemlékek sorsát. Megóvásukkal kapcsolatban sajnos, csak elvétve tettem szert jó tapasztalatokra. Többször visszatértem már az ácsai műemlék templom helyreállítására, beszámolhattam lelkes tervekről, amelyek e több száz esztendős érték megmentését szolgálják. nivalójuk. — Csak legalább belülről hoznák rendbe — mondja a lelkész. S ez teljesen érthető, hiszen az isten- tisztelet a közösségi hitterembe szorult. A gyülekezet is, ő is türelmes. — Eredetileg hét esztendőre tervezték a helyre- állítást — nyugtatgat. Csakhogy a késés már most egyesztendős. Ha felgyorsítják a tempót, akkor nem csúszunk ki az időből — reménykednek a templomukra várók. Micsoda optimizmus! Az állványnak valót ugyan folyamatosan hozzák Ráckevéról, ám csak leszórták az udvaron. Meg kellene óvni a téltől, be kellett volna vinni a templomba. Vagy az már egy másik brigád dolga? Egy teherautónyi mészkő is az udvaron hever, eső, hó ennek sem használ. A látvány önmagáért beszél: a megóvás késedelmes folyamata közben az időjárás is teszi a maga dolgát. Vennes Aranka A román stílusú épületet a premontrei rend több mint hét és fél évszázaddal ezelőtt létesítette. A legelső írásos dokumentum ugyanis 1234-ben kelt, amely egy Benedek nevű ócsai prépostról tesz említést. A templom azonban nemcsak építésztörténeti szempontból jelentős. A faluban legendaként él, hogy sokszor ide menekültek a külső ellenség elől a helybeliek. Hogy mennyire ismert és megbecsült érték volt, az is bizonyítja, hogy az évszázadok során nemegyszer adakoztak felújítására. A szabadságharc előtt például országos gyűjtést rendeztek e célból. Állandóan keresik a magyar és külföldi turisták még most is, pedig már esztendők óta szinte megközelíthetetlen az ott folyó munkálatok miatt. Munkálatok? Hát ez az, amiből nem sok látszik. Leginkább még mindig csak a készülődés zűrzavara látható. Három esztendővel ezelőtt kezdték el a falkutatást, s úgy tűnik, hogy ez mostanra nagyjából befejeződött. Ám a régészek mégsem tudják abbahagyni a keresést, mert amit mindeddig nem sikerült kideríteni, az most előkerült. Megtalálták a templommal egy időben épült kolostor falmaradványait. S ez most újabb kérdőjelet von maga után. Mert hisz a föltárásról csak akkor lehet szó, ha lesz hozzá elegendő pénz. Talán jövőre. Tehát egyelőre üröm az öröm. Az eredeti elgondolások szerint a templom két tornyát még az idén rendbe akarták hozni. Sajnos azonban erre mégsem kerül sor. A tetőzet megújítása hatalmas munka, amelyet megkezdték ugyan a műemlék-felügyelőség szakemberei, azonban ez is csak lassan halad. Papp László, ócsai református lelkész ígéretet kapott Diákoknak, felnőtteknek Az európai művészet története Az elmúlt évtizedek során az iskolákban nem tanították a művészettörténetet. Ezt az oktatási hiányosságot nem pótolhatják a rajzoktatás keretében folyó műelemzések, a SÁRI. Már kisgyerek kord* ban a szomszédok kedvence volt. Ha szüleivel végigment az utcán, egyre-másra hallhatták a járókelőktől: — Akárcsak egy játékbaba, olyan ez a kislány! — Valóban, Sári aranyfürtjei, csodálkozóan nagy kék szeme mindenkit elbűvölt. Édesanyja büszke is volt rá nagyon, szívesen húz- ta-vonta magával mindenhová. A legszebb, legmodernebb holmikban járatta, mert a kislányon úgy állt minden, mintha divatlapból lépett volna kii Mindez elegendő is volt, a gyerek szép, sőt gyönyörű volt, az óvónők babusgatták, a rokonok ájuldoztak, minek is kellett volna több. Sári játékbabának született, s az is maradt. Leültették a székre, s 6 angyali mosollyal igazította el szoknyácskája fodrait maga körül, s ostobácska szemekkel szemlélte maga körül a világot. Az óvodában elég volt, ha bájosan kiállt anyák napján a pódiumra, s a megtanult vers első mondatát sikerült elmondania —, o többit elintézte egy ragyogó mosollyal, esetleg hatalmas könnycseppeket remegtetett elképesztően hosszú szempilláin, s kész. Máris ölbe kapták, csókolgatták, s jutalmul csokit kapott. Nem tudott futni, mert a csatos kiscipő talpa nem hajlott igazán, nem játszott a többiekkel a homokozóban, mert a hófehér zokni piszkos lett volna, s nem ugrott páros lábbal a tócsába az utcán, mert sárpettyek pöttyözték volna ruhácskáját. A jó, a rossz és a bohóc Sári nőtt, növekedett, apró játékbabából nagyobbacska lett. Elámult a tanárnő is az iskolában ennyi szépség, később pedig a mélységes közöny, a butaság láttán. Sárit nem lehetett rávenni, hogy hangosan olvasson, Sári nem volt hajlandó számolni, Sári szégyenlősen húzkodta trikóját a tornaórán, s mindeközben bájosan mosolygott. Tízéves korában arany fülbevaló pompázott a fülében, Benetton iskolatáskája volt, s Rot- ring tolltartója. A füzetei patyolattiszták, a szó szoros értelmében. Leckét alig írt, vagy ha mégis, hát nem volt benne köszönet. Sári oktathatatlanná vált. Annyit mindig tudott, ameny- nyi a bukás elkerülésére szolgált, de többet nem, s nem is akart. Otthon csak azt hallotta: aki ilyen szép, annak nem is lesz szüksége semmi másra. — Tudod — mondta az anyuka —, a férfiak nem szeretik a szép, de okos nőket. A boldoguláshoz elég az, ha szép vagy ...Az iskola végül feladta. Sári szépségével ellenállt minden tanításnak. A magatartása példás volt, az órát nem zavarta, passzivitása csöndesen állt ellen minden próbálkozásnak. Békén hagyták hát... ZOLI. Már a szeme sem állt jól. Valóságos ördög ez a gyerek — panaszkodtak a szomszédok már hároméves korában, amikor összegyűjtötte a házban a lábtörlőket, s csöngőt kötött Panni néni macskájának a farkára. Az óvodában frászt kaptak a da- dusok, mert Zoli a délutáni alvás helyett tornamutatványokat végzett a kiságyon, és agy fagolyóval célba lőtt a panorámaablakra. Az iskolában rajzszeget tett a tanári székre, a dolgozatfüzet lapjait Suli ragasztóval kente meg, maga készítette parity- tyából radírdarabokat lőtt a táblára, a szünetekben a második emeletről a lépcsőkarfáról csúszott le a földszintre, ebéd közben pedig belecsapta a kanalát a levesbe. Vágott az esze, mint a borotva, ötéves korában már tudott olvasni, de az írása! Uramisten, nem volt ember, aki kibogarászhatta volna, mit írt. Másodikban már az iskola mellé járt, s rávette erre a szelíd Zsoltot is, a kirándulásokon „elveszett”, vagy a legmagasabb sziklán egyensúlyozott, s valljuk be, verekedett is. Az ellenőrzője tele volt egyessel s kettessel, a tanárok egyszerűen nem a tudását, hanem a magatartását osztályozták. Tornából helyből ugrotta a szaltót, mégis kettest kapott, mert a trikója szakadt volt s felemás zokniban érkezett. Zoli deviáns gyerek, nevelhetetlen. Zoli sorsa — legalábbis az általános iskolában — elrendeltetett. GÄBOR. Valljuk be — Gábor buta volt. Nem tudta elmondani az óvodában a Fut a kocsi-t, s nem tudta kimondani: panoráma. Kiskutyaként futott az óvó nénik után, s szorgalmasan vitte az uzson- nás tálcákat a konyháról, de képtelen volt fölsorolni a hét napjait. A felnőttek egy darabig, egyre fogyó türelemmel magyaráztak neki, elmondták százszor is, hogy az év tizenkét hónapból áll, aztán legyintettek: — Buta vagy te, fiam, nem. tudom, miért gyötröm magam veled! — Gábor egy idő után már meg sem szólalt, ha kérdezték, hanem két ujját beleillesztette szája két sarkába, elhúzta szépen, s szemeit kifordítva huhogott. A kispajtások dőltek a nevetéstől, az óvónő pedig sírva fakadt. Gábor már nem is figyelt arra, amit mondtak neki, mert úgysem értette, s az iskolában tanulás helyett papírrepülőket gyártott. Nem érdekelte a népmese és a rege közötti különbség, inkább föltette a lábát a padra, s hintázott a székkel. Ha felelni szólították, táncos léptekkel vitte ki az ellenőrzőjét, s váll- vonogatva figyelte a méregtől kommunikációs eszközök műsorai és a művészeti ismeret- terjesztést szolgáló előadássorozatok sem. Figyelemre méltó a Képző- művészeti Kiadó azon törekvése, hogy összefoglaló, kézikönyvszerű kötetet jelentetett meg az európai művészet történetéről, amelyet nemcsak a középiskolások, hanem a felnőtt olvasóközönség is haszonnal forgathat. Végvári Lajos — a neves művészettörténész — vállalkozott a kiadó elgondolásának megvalósítására. A, kötet mintegy 200 oldalon ad áttekintést egy-egv korszak világképéről, a művészi kifejezési eszközökről, a stílusokról és a kiemelkedő művészegyéniségekről. Az időrend alapján kalauzolja az olvasót az ősművészettől az ókori Közel-Kelet, Egyiptom, Görögország és Itália művészetén ót a római birodalom művészetének elemzéséig. Bemutatja a keresztény művészet születését, az európai művészet kialakulását — sorra véve a gótika, a reneszánsz és a barokk legjelesebb építészeti, képző- és iparművészeti alkotásait. Betekintést nyújt a XIX. század művészeti irányzataiba a klasszicizmustól a szecesszióig, majd elvezeti az olvasót napjaink művészetéig. Végvári Lajos tanulmányát a következő sorokkal zárja: „A mai alkotók többsége többnyire az »önmegvalósítással« kísérletezik, de nincs kizárva, hogy a jövőben olyan művészet jön létre, amely az értéket, a harmóniát és a természet szépségét kívánja felmutatni.” A szemléltetést és jobb megértést 120 színes és 177 fekete-fehér reprodukció segíti. A kötetet a szokásos névmutató egészíti ki. Geröly Tibor remegő tanárnőt, ahogy hosz- szú bejegyzéseket írt a kiskönyvbe. Előfordult, hogy óra közben fölállt, s kivonult a teremből. — Unom az órát — mondta, s saljával, mint egy rosszkedvű parkettáncos, kecsesen integetett osztálytársainak. A gyerekek dőltek a nevetéstől... Zoli és Gábor hamar egymásra talált, együtt szórakoztatták a többieket. Sári magányos volt, szépségesen trónolt butasága piedesztálján, s fogadta a hódolókat. A három gyerek három deviáns típust személyesített meg az osztályban, három olyan típust, amellyel a fiatal tanárnő nem tudott mit kezdeni. A gyerekek viselkedése megkérdőjelezte a tanítás sikerét, az osztályfőnök, az iskola tehát lépett. Nevelési tanácsadóba küldték őket, majd pszichológushoz, félévkor, év végén buktattak, s égnek állt a hajuk augusztusban, mikor a gyerekek pótvizsgázni jöttek. A nevelési tanácsadókban dolgozók nem értettek egyet azzal a szemlélettel, hogy a gyerekeket évről évre más és más iskolákba kell sétáltatni, az iskolában pedig büntetés büntetés hátán halmozódott. Az értékítélet megszületett: Sári buta. Zoli agresszív, pimasz, Gábor pedig bohóc. A három gyerek pedig hurcolja megítéltetésének terheit, évről évre. egészen a felnőtt korig. S könnyen előfordulhat, hogy Sári továbbra is csak szép lesz, Zoli képtelen lesz alkalmazkodni, Gábor pedig föladja. Bellér Ágnes tőlük, hogy tavasszal már csak itt fognak dolgozni. Most ugyanis Esztergomban és Ráckevén szintén akad még ien^ Alapkérdés: Milyen könyve- S két olvas egy gyerek mostest nában? % Lehetséges válaszok: : 1. Nem olvas. Még a kötelezd | olvasmányokat sem, mást S meg aztán főleg nem. S 2. Azt olvassa, amit a szülők S és a rokonok megvesznek § neki. ^ 3. Azt, amit valakitől — első- ^ sorban baráttól, osztálytárs- § tói — kölcsönkap. §1. Azt, amire valaki — szülő, ;• pedagógus, rokon, barát —• I felhívja a figyelmét, s ez- S által a gyerek olyan kíván- S esi lesz, hogy még a könyv- S tárba is elmegy. (Ez utób- § bi változat egyébként majd- ^ nem teljesen valószínűtlen. Az valamivel elképzelhe- S több, hogy pénzt kér anyu- 3 tói, aputól, nagyitól, és meg- ® veszi.) Rövid eszmefuttatásom igazán nem tekinthető a lélek §s a társadalmi valóság mé- [yenszántó szociológiai elemzésének, de talán nem tévedek nagyot, ha azt hiszem: helytálló. Alapkérdésünk mellé persze jó párat felsorakoztathatunk még, a miérttől a menynyibe kerülőn át a mikorig. S még egy fontos dolog: kínál-e a könyvpiac színvonalas, ám egyben szórakoztató olvasnivalót a kamaszoknak? Én azt hiszem, nem. A gomba módra szaporodó kiadók inkább a ponyvairodalommal próbálják nyereségessé tenni a céget. A tizenéves korosztály háttérbe szorult. Nagy űrt pótol tehát a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó tavalyi kezdeményezése. Több mint egy éve kezdtek hozzá a Móra Könyvklub szervezéséhez. Már az 1988— 89-es tanévben 721 klub alakult szerte az országban, ebből 42 Pest megyében. A dömsödi iskola felső tagozatos tanulói közül sokan már az induláskor beléptek a klubba. Vezetőjük Kohlné Rózsa Katalin, aki az iskola egyik magyartanára, ám vonzódása a könyvekhez nemcsak ebből adódik. Rózsa Katalin Ottjártunkkor éppen sütött a nap, de mi lesz a sok épito- 4 anyaggal a télen? (Aszódi László Antal felvétele)
