Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-16 / 297. szám
4 >1989. DECEMBER 16., SZOMBAT Kopjafák1 Jövőjükről csak kérdőjelesen szólhatnak Mindezekből majd történelem lesz Még azt is magával ragadja az itt dolgozók lelkesedése, aki először teszi be a lábát a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár olvasószolgálatába. Szinte hihetetlen, hogy ezen a helyen a könyvtár legbenső termében 13 ezer 476 könyvet, kiadványt, dokumentumot őriznek. Java része Pest megyéről szóló, illetve szűkebb honunkban kiadott nyomdatermékek ezek. Kolh János, a népművészet Dömsödön élő ifjú mestere az elmúlás kertjének emlékműveit készíti, kopjafákat farag, ősi hagyomány újul fel ezzel a dömsödi református temetőben. A kopjafa olcsóbb és emberségesebb a kevély márványoknál és betonkolosszusoknál i ? (Erdős! Agnes felvétele) — Az apró nyomtatványok fiókokban találhatók! — figyelmeztet Pethö Zsoltné Németh Erika. — Pest megye sajtóbibliográfiáját 1794-től 1975-ig ezekben a rekeszekben őrizzük — mutat bal oldalra. Bizonyságul elém teszi a megye első folyóiratát, az Urániát, amely 1794-ben jelent meg Vácott. Azaz ez csupán másolat, s az utána következő számokat mikrofilmre vették. Ám a legújabb lapokat is gyűjtik. KIADATOTT VÁTZON — Mit tartanak a legérdekesebbnek? — kíváncsiskodom. Két másik kolléganője is azonnal felélénkül. Beszinger Erzsébet 1955 óta rakosgatja össze a helytörténeti anyagot. Almási Gertrud pedig négy Szigetszcntmiklós szülötte Búcsú Nádasdy Jánostól Ma temetik délelőtt 11 órakor a szigetszentmiklósi temetőben Nádasdy János festőművészt, aki 83 évvel ezelőtt született e várossá növekedett hajdani faluban. A ’30-as évek elején végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Va szarv-fáZ nos tanítványaként, kiváló portréiért Nemes Marcell-díj- ban részesült. Pályája nem volt töretlen, s- ehhez az ’50-es évek igazságtalan meghurcoltatásai is hozzájárultak. Egyedül a tehetsége maradt sértetlen. Egy ideig Tökölön tanított, végül csak a művészetnek élt. Mindvégig hű maradt szigetszentmiklósi motívumaihoz — a tájhoz, az arcokhoz. Amit létrehozott: művészet és dokumentum, — erről tanúskodik a Haraszti utca, a Bába kút és a Lózst kopolya, valamint remek Duna-parti részletei. Kiemelkedő rajztudása révén a szigetszentmiklósi környezetet a festészet magaslatára emelte. L. M. Részvénytársasággá alakul Világraszóló siker volt Részvénytársasággá alakítják át az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalatot. Erről határozott a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége. A testület úgy vélte, hogy külföldi tudományos kiadói partnert is bevonhatnak a részvénytársaságba megfelelő ajánlat esetén. Erről — miként Berend T. Iván elnök beszámolt — megkezdték a tárgyalásokat. Az elnökség úgy ítélte meg, hogy a szigorodó gazdasági feltételek miatt vészhelyzetbe jutott Akadémiai Kiadó tevékenységének gyökeres átalakítására, kiadói és folyóiratpolitikájának teljes újraértékelésére van szükség. Az Akadémia változatlanul feladatának' tekinti a nemzet szellemi életében jelentős szerepet betöltő kiadói tevékenység fenntarátást és a tudományos kiadványok szubvencionálását. A hazai űrkutatás helyzetét elemezve az elnökség megállapította, hogy e tudományág fejlesztése a következő időszakban is indokolt. Javasolta: hosszabbítsák meg az MTA Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság űrtechnikai fejlesztési programját. Indoklásként elmondták: 1981—84 között vált „felnőtté” a magyar űrkutatás, ennek fontos műhelyei alakultak ki, részben a Vega-program végrehajtása során. Ebben az időszakban jöttek létre kapcsolataik a nyugat-európai és az amerikai intézményekkel. Tevékenységüket eredményeik alapján nemzetközileg is elismerik. A magyar fizikusok és mérnökök világraszóló sikere volt például a Halley-üstököst vizsgáló Vega-szondák kulcs- fontosságú berendezéseinek elkészítése, az adatok értékelése. éve foglalkozik sajtófigyeléssel. Mindegyikük tud különbséget ajánlani. Mert nem csak régiségek, hanem nyomdatörténeti érdekességek is akadnak itt. Megyénkben oly jól ismert személy — Fáy András a szerzője az 1826-ban megjelent hasznos házi jegyzeteknek. Minden bizonnyal az sem véletlen, hogy Vácott látott napvilágot az a tankönyv, amelyet Raff György írt 1791-ben. A címe: Geográfia a' gyengébbek elméjekhez alkalmaztatott és magyarul kiadatott Vátzon, mégpedig Ambro Ferentz betűivel. Kordokumentum egy fényképekkel illusztrált kötet, amelyet 1898-ban szerzett Friedrich Rovara. Erzsébet királynéról és a királyi családról szól. — Kik keresik fel az olvasószolgálatot? — Diákok, főiskolások, rengetegen! — sorolja Beszinger Erzsébet. — Jönnek amatőr kutatók és hivatásosak is. Annyira változatos az érdeklődők hivatása. Nagyon ritkán küldünk el anyagot, akkor is csak megyebeli könyvtárnak. Csak helyben lehet a dokumentumokat tanulmányozni. — Hogyan gondoskodnak a régi könyvek állagmegóvásáról, restaurálásáról? — Évenként ellenőrizzük állapotukat. Szentendrén, Újvárosban is működik megyei kötészet, s rendkívüli esetben a Széchényi Könyvtárhoz fordulunk. NEMKÉR; HANEM HOZ Egy fiatal nő érkezik. Be- csey Zsuzsa azonban nem kér, hanem hoz! Apósa nagy néprajzgyűjtő, s egy fél évszázados könyvet küldött, amely jeles napokról, népszokásokról szól. Természetesen csak kölcsön. — Nagy szerencse, hogy a könyvtár rendelkezik szerox géppel, le tudjuk másolni — jelenti ki Pethö Zsoltné Né meth Erika. — Külön érdeklődési köröm Szentendre — mondja. — 1988-tól elkezdtem kialakíta ni egy külön részt az olva sószolgálaton belül. Kikerestem minden Szentendrére vonatkozó könyvet, apró nyom- tatványot, röplapokat, gyász- jelentéseket, plakátokat, sőt az újságcikkeket is. Mint különös kincset teszi elém a' fotókat, képeslapmásolatokat. — Egészen véletlenül fog tam ezeknek gyűjtésébe! Egy alkalommal dr. Wisinger István zoológus keresett anyagot kutatásaihoz. Magától értetődően elbeszélgettünk, s kiderült, hogy ő szép számú képeslappal rendelkezik. Elhoz- ta, s én másolatokat készítet tem. Olyan különlegességekre bukkantam, ami nekem nem volt meg. Például a szőlőtelepítés című képeslapra 1903 ból. A régi művésztelepről soha nem láttam azt a fajta képet, amely a szanatórium- üdülőben készült a vendégek népes csoportjáról. EGY TELJES KORKÉP Megírta az utcanévtár történetét Szentendrén, amely nyomdában van. Az Írók, költők Szentendrén címmel ké szülő kötetet, Sin Edit iroda lomtörténet szakos pedagógussal, a Ferenczy Múzeum könyvtárosával együtt készítik. — Ugyancsak izgalmas az a folyamat — szólal meg Almási Gertrud —, amely a sajtóban nyomon követhető. Úgy érzem, hogy most már van éri telme a sajtófigyelésnek. Naponta 30 körüli, lapot nézek át, a többit a sajtófigyelő szolgálat küldi meg nekünk. Mindezekből — ha egyszer végignézzük —, pontosan összeáll egy teljes korkép, például a bős—nagymarosi vízi erőmű kapcsán is. Nagy segítség nekünk, ha egy-egy nyomda vagy egyesület, szervezet küld hozzánk tiszteletpéldányokat a helyi kiadványokból, mert mindezekből majd történelem lesz. Kár, hogy ez a hatalmas szellemi értékeket képviselő könyv- és dokumentumgyűjtemény sorsa bizonytalan. Az itt dolgozók jövőjükről csak kérdőjelesen tudnak szólni. Annyi bizonyos, hogy ennek az anyagnak feltétlenül együtt kell maradnia. Vennes Aranka Megkérdeztük Harangozó Terit | Egy éve különböző buda- pesti szórakozóhelyeken, ^ bárokban lép fel éjszakán- ^ ként. Meg sokfelé, ahová ^hívják, mindenhova elmegy: ^ vállalatoknál, kultúrházak- ^ ban énekel. Régi, fülbemászó, kellemes dallamú slágereit szívesen hallgatják. ^ A hangja, a külseje mit ^ sem változott, most is olyan, ^mint amikor — immár több $ mint két évtizede — a törékeny vidéki kislány fel- ^ tűnt _ pódiumon. | Tizennyolc éves koráig r Bátya községben élt, ott is ^ született, Kalocsán érettségizett. Szülei nagyon egyszerű emberek, földműve- ^ lök. — ők igazából nem is örültek énekesi karrieremnek — mondja az énekesnő. — Tudod, nekem tényleg nagyon nehéz volt az indulásom, mert egyedül, teljesen naivan, tisztán és védtelenül érkeztem a fővárosba. Szinte gyerek voltam még. Azt is elárulom, hogy csak itt, Pesten, huszonkét éves koromban csókolóztam először ... Nagyon későn érő típus voltam. Hittem mindenben, ami szép, és reménykedtem, bíztam az emberekben ,,, Aztán rettenetesen csalódtam ... És egyszerűen, félelmetes volt egyedül küzdenem. De nagyon akartam, és akkortájt szinte az egész falum megmozdult, hogy én Budapestre kerüljek, hogy engedjenek el a szüleim, hogy megpróbáljam ezt a nehéz, rögös pályát... Nem is tudom, hogyan bírtam ki az elején. Nyűglődtem rettenetesen, még lakásom sem volt, ágybérlet meg albérlet... Már majdnem megfutamodtam, de szerencsére nagyon szívós és alapvetően optimista természet vagyok. Szép lassan aztán — keserű tapasztalatok árán — rájöttem, hogy sokkal vagányabbnak kell lenni, mert sokkal több csalódás éri az em- embert, ha naiv, ha mindent „mellre szív”, és nem tud kikeveredni a hullámvölgyből... — Hogyan élsz? Mostanában milyen fellépéseid lesznek? — Két házasság után még keresem az Igazit, bár nem vagyok magányos ... Egy olyan társra vágyom, aki valamivel magához vonz, akire fel lehet nézni, aki tehetséges, okos, erős, bátor, ápolt, jóképű. És még egy nagyon lényeges dolog: nekem igazán fontos, hogy olyan férfi legyen az illető, akinek lelke is van. Aki őszinte, akiben bízni, hinni lehet. Akir.ek én vagyok a legfontosabb. Szóval, keresem, de érdemtelen kapcsolatokra nem pazarlóm el az energiámat. — Ami a fellépést illeti, Budapesten a demokratikus dal- f cztiválon Dobos Attila• Mama és Úgy szeretlek én című dalát énekeltem, decemberben pedig Ausztráliába indulok. Még nem jártam ott, ezt a turnét nagyon várom. Közös fellépésre készülök egy Magyar- országon még nem ismert, erdélyi származású, Nyugat-Né- metországban élő, tehetséges énekessel, Szabó Dániellel. Duettet fogunk énekelni. Eöry Éva Színházi levél Játékszín, kétszer Mertz Tibor, Hargitai Agl és Miklósi György a Joláü és a férfiak egyik jelenetében M űködik egy kis színház a budapesti Nagykörúton, Játékszín a neve, és a maga mivoltában különlegességnek, egyedinek számít a magyar színházak sorában. A Játékszín abban a teremben játszik, amely megnyitása, 1899 óta mindig színháznak adott helyet. Olyan remek komikusok léptek fel benne, mint Salamon Béla, és ott működött 1923 és 1949 között Nagy Endre kabaréja is, Terézkörúti Színpad néven. (Á mai Lenin körút régen a Teréz körút nevet viselte.) Utoljára a Kamara Varieté székelt itt. A terem és a hely tehát patinás. Nagy. szerencse, hogy sikerült megőrizni színháznak, hiszen tudjuk, hogy több kitűnő, kis színházterem (például a Bethlen téri Színpad, a Bonbonniére Kabaré, a Blaha Lujza Színház vagy Tarka Színpad) megszűnt, vagy megszűnt színházként funkcionálni. A most itt működő színház egyedisége azonban nem patinájában van, hanem abban, hogy úgynevezett befogadó színház. Vagy legalábbis annak indult. Ez akkor annyit jelentett, hogy a színház kész előadásokat fogad be, melyek egy más színház társulatával kerülnek ott , színre. Magyarán: amit valahol valamiért nem tudtak eljátszani, azt a Játékszín befogadta. Így került itt színre például az akkor még a Nemzeti Színházban dolgozó Zsámbéki Gábor rendezésében Kornis Mihály színműve, a Halleluja, melyet rögtön ki is átkozott az akkori kultúrpolitika. De játszottak kitűnő gyermekdarabokat is erre a célra szerveződött fiatal együttesek, a tragikusan fiatalon elhunyt Tímár Béla irányítása alatt. A színház jellege később változott. Saját társulata ugyan sosem jött létre, de megszerveződött egy igazgatóság, mely az üzemmenetet, a szervezést intézte, és fokozatosan kialakult az a gyakorlat is, ami ma már a színház működési szisztémájává vált. Az tudniillik, hogy. a Játékszín maga szervez produkciókat úgy, hogy a tervezett előadásra rendezőt és színészeket szerződtet. Esetleg most is játszanak közös produkciós előadásokat, melyeknél valamelyik állandó színház a partner. Ilyen értelemben a Játékszín talán afféle vállalkozás már ma is, amilyen felé az elöbb-utóbb struktúraváltásra kényszerülő magyar színház halad. Nevezetesen: a legtöbb nyugati színházhoz hasonlóan cgy-egy előadásra, produkcióra szervez társulatot, s amikor az az előadás lekerül a színről, akkor a színész szerződése megszűnik. E módszerrel — elvileg legalábbis — igen kitűnő szereposztások hozhatók létre, hiszen válogathatnak megannyi színház megannyi jeles színésze között. Persze az egyeztetés ez esetben óriási gond, mert hát a színész nem. szabad, az anyaszínházi elfoglaltságai megkötik, s megkötik esetleges más felkérések, tévés, rádiós, filmes stb. elfoglaltságok is. (És épp e más okok miatt azért mégsem teljesen azonos a Játékszín működési szisztémája egy nyugati magánszínházéval, hiszen ott' az esetek túlnyomó többségében a színész csak abban az egy produkcióban van elfoglalva, amit a színházban játszik. Mellesleg: ott van jól megfizetve ...) Nos, a Játékszín mindezekkel az adottságaival együtt, sajátos színfolt a magyar színházi életben. Sok kiváló előadásukra emlékezhetünk, sőt, felfedezésekre is tellett az erejükből — gondoljunk a Füst Milán-vígjátékok előásá- sára a feledés porrétegei alól. •A mostani két bemutatójuk (egymás utáni két estén) mintegy összegzi a színház műsoltervi törekvéseit. Az egyik darab egy majdnem elfeledett (bár filmváltozatában nem ismeretlen) vígjáték, a Janika. Békeffi István és Stella Adorján komédiája 1946-ban került először színre. A címszerep bravúros színésznői lehetőséget rejt, hiszen egy vonzó ifjú színésznőt, bizonyos Polgár Gizit kell eljátszania, ám el kell játszania a színésznő kitalált, tizennégy éves fiát, Janikát is. Annak idején Turay Ida brillírozott a szerepben, s később a filmváltozatban is. Meglepő, hogy ez a jól szerkesztett, jó humorú, jó szerepeket kínáló, igazán színpadképes, kellemes komédia azóta sem került színre sehol sem. Most Berényi Gábornak, a Játékszín igazgatójának a rendezésében találtatott egy kiváló Gizi-Janika: Udvaros Dorottya. Aranyosan komé- diázik, tehetsége egészen új oldalait mutatja meg. Színháztörténeti érdekesség, hogy Turay Ida most az öltöztetőnőt, Malvinkát játssza, s hogy Udvaros Dorottyának a színpadi mamáját az igazi mamája, Dévai Kamilla alakítja. A másik bemutató tulajdonképpen utánjátszás, hiszen a nyáron a Gyulai Várszínházban volta hazai premierje Eör- si István Jolán és a férfiak című „krónikájának”. Most, ugyanazzal a rendezővel, s majdnem teljesen azonos szereplőgárdával, a Játékszín felhozta a darabot a fővárosba és itt, ezen a kicsiny színpadon, ebben a szűkebb játéktérben s egy intim méretű nézőtér előtt, a dráma is ösz- szefogottabbá, hatásosabbá vált. E z a darab persze amúgy is hatásos, hiszen arról szól, hogy hősnője, Jolán, hogyan zuhan egyre lejjebb a kapcsolatai során, hogyan kerül össze egyre jelentéktelenebb férfiakkal — és hogy milyen meghatározó, sőt, kikerülhetetlen erejű hatással van Jolán sorsára, kapcsolataira az a tragikus tény, hogy első férjét, Istvánt, 1956 után kivégezték. Eörsi ezt a darabot 1977-ben írta, nem kis mértékben a saját 56 utáni élményei alapján — de felmerül itt mindannyiunk számára a kérdés: a mi sorsunkat, kapcsolatainkat hogyan s menynyire befolyásolta 1956, s ami utána történt? Ács János rendezése, Margitai Ági Jolán- alakítása s a köré csoportosuló férfiak galériája azt adja a tudtunkra: múltunkból és jelenünkből nem lehet kitörölni azt, amit 1956 jelentett. Tetszik vagy sem, együtt kell élnünk azoknak az októberi napoknak az emlékével és következményeivel. Takács István