Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-16 / 297. szám
1989. DECEMBER 16.. SZOMBAT bártan NAGYOK, KICSIK ÉS KELLEMETLENEK Az ingyenesség illúzió Szentendre neve a köztudatban összeforrt a múzeumokkal és a művészetekkel. Az egészségügyről azonban kevesebb szó esik. Pedig az itt élők tudják, mi a betegség. Dr. Lázár Sándor, aki évekig a várois főorvosa volt, jelenleg pedig ügyvezető körzeti főorvos, ráadásul tanács- és vb- tag is, igazán a téma szakavatott ismerője. Tőle kérdeztük meg, milyennek látja Szentendre egészségügyét. A kormányzat a nemzeti jövedelemnek csak 3,8-4 százalékát fordította az egészségügy fejlesztésére. Nyugaton ennek három-négyszeresével gazdálkodik az illetékes szakminisztérium. A mi összegünk a szinten tartáshoz sem elég. Nos, az országos politika minden baja jelentkezik Szentendre egészségügyében. Átpakolják a beteget — Az egyik legnagyobb problémánk, hogy a rendelő- intézet helyiségei kicsik, kopottak. Ezt régen tudjuk, a bővítésre tizenkét évvel ezelőtt elkészítettük a terveket, de azok azóta is a fiókban porosodnak. Emeletráépítésről lett volna szó. Nyilván manapság már semmi sem lesz belőle. De nincs normális laborunk, EKG-helyiségünk, tüdőbeteg-gondozónk sem. Talán ennél is súlyosabb probléma, hogy az egész Dunakanyarban megoldatlan a baleseti sürgősségi ellátás. Az embereket az ügyeletes budapesti intézménybe viszik. Ha nagyon nagy a baj, rohamkocsit kérünk a fővárosból. Az itteni mentő elindul, s útközben átpakolják a beteget. A helyi mentők munkaerőhiánnyal küzdenek. Nincs orvos, sofőr a kocsikra. Dr. Lázár Sándor szavai elgondolkoztatóak. Esztergom és Budapest között a távolság több mint ötven kilométer. A körzet lakóinak a létszáma meghaladja a száz- húszezret. Valamikor létezett Pest megyében egy fejlesztési program, amely a Dunakanyarban, illetve Érd térségében kórház építését helyezte kilátásba. Dr. Lázár Sándor városi főorvos korábban még belelapozott ebbe a dokumentumba. Azóta ez is a fiók mélyébe került. Más javaslatok is voltak. Lázár doktor is támogatta azt az elképzelést, hogy a harmadik kerület. Pomáz és Szentendre a Kőhegy térségében közösen énítsen fel egy egészségügyi objektumot. Az akkori megyei vezetés (1978-at írtak) azzal az indokkal vette le a javaslatot a napirendről, hogy Budapest külön közigazgatási egység. A . közigazgatási határok áthághatatlanok. Vagy mégsem? Hiszen a Dunakanyar betegei belgyógyászatra az ORFI-ba, nőgyógyászatra a Rókusba járnak. Aztán mások Kerepestarcsára kapnak beutalót. Tessenek gondolatban végigutazni Szentendre és Kerepestarcsa között! Vagy még inkább induljanak Kisorosziból! Netán ha beteget kell látogatniuk, hetente három alkalommal! A Dunakanyarnak kórház hiányában marad a körzeti orvosi rendszer. — Jó volna előrelépni, mondja dr. Lázár Sándor. Létre kellene hozni a körzeti orvosi központokat. Alapul szolgálhatnának a jelenlegi központi körzeti ügyeletek. Tehát Pomáz, Tahitótfalu, Szentendre, öt-hat orvossal, kis laboratóriummal, infúziós lehetőséggel. Azokat a vizsgálatokat, amelyekhez nélkülözhető a kórházi háttér és nagy tömegeket érintenek, itt el lehetne végezni. A vércukor, süllyedés, fehérvérsejtszám mérésére, a beteg megfigyelésére gondolok elsősorban. Mert a betegek zömét ilyen vizsgálatokra utaljuk be a kórházakba. A befektetés megtérülne, mert tehermentesítenénk a kórházakat, szakrendelőket. A nagy problémák mellett kisebbek is akadnak, olyanok, amelyek“adott esetben igen kellemetlenekké válhatnak. A jó rosszra fordult Történt, hogy az ügyeletes orvosok Niváit Ladákra cserélték. Jót akartaik, rosszat tettek. Az utóbbi ugyanis Szentendre domborzati viszonyai között, havas, síkos úton szinte használhatatlan. Lázár doktornak megvannak az elképzelései az orvos— beteg viszonyról is. Azt szeretné, ha mindkét fél közvetlenül a biztosítóhoz tartozna. Az orvos a betegforgalomtól függően kapná a fizetését a biztosítótól. Ez persze feltéMiklóson nem választottak helyettest Az új elnök: Varga A Szigetszentmiklósi Városi Tanács csütörtöki ülésén elfogadta Pongrácz Gábor tanácselnök felmentési kérelmét, aki január elsejétől a Taksony és Vidéke ÁFÉSZ Márka Skála Áruházának igazgatója lesz. A tanácstagokkal az elmúlt hetekben elbeszélgettek a vb-ből alakult bizottság tagjai arról, kit javasolnának tanácselnöknek. Ugyanis a szigetszentmiklósi vb úgy határozott, hogy azokra a hónapokra is, ami a választásokig hátravan, fontos betölteni a megüresedett elnöki posztot. A légtöbb tanácstag Varga Józsefet, az elnökhelyettest javasolta. Hárman Tóth János vb-tag je- 'lölését támogatták. A tanácsülésen mindkét jelölt megkapta a testületi tagok többségének szavazatát, így Tóth János és Varga József neve is a szavazólapra került. A tanácstagok végül nagy többséggel Varga Józsefre adták szavazatukat. Élénk vita támadt az ülésen arról, hogy társadalmi vagy főállású tanácselnök-helyettes segítse Varga József munkáját. A Hazafias Népfront városi szervezete a tanácsülésnek küldött levelében úgy fogalmazott, hogy a szóba került tanácselnök-helyettesek megválasztásával nem értenek egyet, mert a mai helyzetben a tanácsnak nem politikai támaszra, hanem képzett szakemberre volna szüksége ezen a poszton. A testület végül úgy határozott, hogy társadalmi elnökhelyettest választ. A két javasolt közül csak egyikük — Tóth János — került a listára, ám ő sem kapott a megválasztáshoz elegendő érvényes szavazatot. Ugyanekkor szavaztak a testület tagjai az új vb-tagok személyéről. A két megüresedett helyre három jelölt volt, ám csak Pongrácz Gábor, a volt elnök l^apta meg az elegendő szavazatot, s így továbbra is a végrehajtó bizottság tagja marad. Pongrácz Gábornak egyébként nyolcéves tanácselnöki tevékenységét a megyei tanács levélben köszönte meg, amelyet dr. Petrik János, a megyei vb titkára adott át. A városi testület a leköszönő elnöknek Szigetszentmiklósért -emléklappal fejezte ki elismerését és köszönetét. M. K. telezi a szabad orvosválasztás rendszerének a bevezetését is. A jó orvosok azonban nem félnek ettől. Kegyetlenségnek tűnik Végezetül néhány szó az ingyenes betegellátásról! Lázár Sándor szerint ez illúzió. A páciensek nem • is sejtik, hogy Szentendrén például egy kontrasztanyagos veseröntgen 1200, a gyomoré 600, a vérsejtszámolás kétszáz forintjába kerül az államnak. Az összegek másutt lehetnek eltérőek, a rendelkezésre álló technikától függően. A betegek ezt nem tudják! Csak csodálkoznak azon, hogy az orvos töpreng: küldje-e vagy sem az illetőt vizsgálatokra. (Ez nem vonatkozik az indokolt esetekre!) A jövő itt is az újfajta biztosítás bevezetése. Döntse el a beteg, milyen szintű biztosítást hajlandó fizetni, az alapbiztosításon kívül. S ha többet áldoz, több vizsgálatra jogosult. Az ingyenes szocialista egészségügyi ellátáshoz alkalmazkodott fülünknek a piaci viszonyok ilyesfajta bevonulása kegyetlenségnek tűnhet. Pedig kitalálták már ezt a módszert. S jól működik. Vicsotka Mihály Gyertyafényben az iskolában Mintha e gondterhelt jelenünk jéggé dermesztette volna a szeretetet, s ha nagy ritkán elénk toppan fehér hollóként, rácsodálkozunk. Valahogy így érzett a napokban a kerepestarcsai nyugdíjas pedagógusklub félszáz tagja, aki részese volt a község 3. Sz. Általános Iskolájában megrendezett találkozónak. Gyertyafényben csillogó teríték, ízes, meleg vacsora, fenyőfaillatú műsor, a botra támaszkodók, a ka- ronfogottak, a lépcsőt mérlegelők körül sürgölődő fiatal pedagógusok, a szeretettel összeállított karácsonyi meglepetés tette magasztossá ezt a karácsonyi rendezvényt. A vendégek — ha nem is fűzték koszorúba a meghatottság szavait — szeretettel gondoltak a községi tanácsra, a családsegítőre, Csapó Antalné igazgatónőre és tantestületére, a szakácsnőkre, a klub fáradhatatlan szervezőjére, Lauer Gyuláné tanárnőre, s mindazokra, akik — ha kicsinyke időre is — nagy áldozatvállalással színezték egyre szürkülő valóságukat. Szállás a hajléktalanoknak Meghiúsult szerződés A Fővárosi Tanács az elmúlt hetekben több mint 500 ezer forintot költött a hajléktalanok elhelyezésére, étkeztetésükre és ruházkodásukra. Elszállásolásukat december 15-ig három fővárosi kollégiumban oldották meg — nyilatkozta Párizs La- josné, a Fővárosi Tanács művelődési főosztályvezető-helyettese. Közölte, hogy december 18- ig kialakítanak egy újabb szálláshelyet Kőbányán, a Bánya utca 37. szám alatt. Így a Vaj- dahunyad utca 3. szám alatti szállással együtt immár két helyet biztosítottak a hajléktalanok végleges elhelyezésére. Az eddig igénybe vett kollégiumokat pedig szeretnék visszaadni használóiknak. Előfordulhat azonban, hogy gondok lesznek a kollégiumi kiköltözésekkel, mivel a hajléktalanok egy része vonakodik elhagyni jelenlegi szálláshelyét, illetve a különböző csoportok csak együtt kívánnak más elhelyezést igénybe venni. Ez j azonban nem mindig oldható meg — mondta a főosz-' tály vezető-helyettes. A Fővárosi Tanács munkatársai tőlük telhetőén segítik a hajléktalanok munkába állását is — folytatta. Mivel sokuknak nincs munkakönyvé, sőt még személyi igazolványa sem, ezért ideiglenes igazolást adnak számukra, amellyel azonnal munkát vállalhatnak, például a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalatnál. Eddig azonban csak mintegy 10-15-en vették igénybe ezt a lehetőséget. Szólt arról is, bogy a SZETA és a Hajléktalanokat Segítő Társadalmi Bizottság, valamint a Fővárosi Tanács közötti együttműködési szerződés december 13-i aláírása meghú- sult. Ebben a tanács kötelezettséget vállalt volna arra, hogy biztosítja a hajléktalanok elhelyezésére szolgáló két szállás működtetésének anyagi, pénzügyi feltételeit. A működtetés tartalmi feltételeiről, így a szociális gondozók alkalmazásáról a két karitatív szervezet gondoskodott volna. A társadalmi szervek szerint alapítványi jellegű működtetésre lenne szükség. Ebben az esetben a tanács az alapítványnak utalná át a támogatás összegét, s a szállásokat önállóan működtetnék a társadalmi szervek. A kialakult patthelyzet feloldása a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának jövő heti állásfoglalásától is függ. Párizs Lajosné hangsúlyozta: nem a hatalmi helyzetüket kívánják ily módon érvényesíteni, de azért javasolták megoldásként a tanácsi szerepvállalást, mert a szállások működtetéséhez szükséges feltételek s ezzel együtt a segítségnyújtás lehetősége is elsődlegesen a tanácsi szerveknél áll rendelkezésre. Hétköznapi vadászat Az ország egyik nagy dámvadrezervátuma a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem karlali kerületében található. A lapátsze- rü agancsaikról ismert állatok ősszel csapatokban vonulnak, így a szakszerű vadgazdálkodással ilyenkor tudják kiválasztani a kilövésre kerülő példányokat a fizető vadásznak s A vadász büszkesége, ha fotóalbumába ilyen képet ragaszthat Miközben a szakavatott hentes feldarabolja az állatot, a vadász részletesen elmeséli az elejtés körülményeit, majd a pénztárhoz megy és tekintélyes summát fizet úri passziójáért (Vimola Károly felvételei) Titkos ülés a Monori Állami Gazdaságban ? Hamis volt a meghívó Tegnapi lapunkban Miért félnek a kátai kerületben? címmel közöltünk írást, amelynek alapjául a Monori Állami Gazdaság kátai kerületéből, Szentmártonkátáról érkezett „segélykérő” olvasói levél szolgált. Az ottani dolgozók a nyilvánosságba vetették utolsó reményüket, hogy megmentsék munkahelyüket. Megszólaltattuk Árokszállási Istvánt, a kátai kerület igazgatóját, Rácz Zoltánt, a kerület szakszervezeti bizalmiját, majd a gépműhely több dolgozóját. Valamennyien tiltakoztak az ellen, hogy kerületüket Gombához csatolják üzemegységként. Egyébként — állítólag — erről döntött december 15-én a gazdaság újjáalakult vállálati tanácsa — a végeredményről azonban még nem kaptunk információt. Nem kell a nyilvánosság Bár pénteki írásunkat azzal fejeztük be, hogy a témát ha akarnánk sem tudnánk lezárni, mert meghívót kaptupk december 15-re a Monori Állami Gazdaság vállalati tanácsának ülésére, a dologból nem lett semmi. Csütörtökön telexen érkezett a meghívó, mégpedig Hajdinák János vezér- igazgató nevében! Amikor viszont pénteken reggel telefonon érdeklődtünk a vállalati tanács ülésének részletes programja felől, Hajdinák János kijelentette: ő nem küldött meghívót a Pest Megyei Hírlapnak, s az újságíró egyébként sem jelenhetne meg az ülésen, mert az zártkörű. S mivel gazdálkodási kérdésekről lesz szó, az ott szerezhető információ a sajtó számára titkos. Elmondtuk Hajdinák Jánosnak, hogy Szentmártonkátán már jártunk, -sőt egy olvasói levél is a birtokunkban van, tehát a kétféle úton kapott információ szerint bizonyára nem csak gazdálkodási kérdésekről lesz szó. A vezérigazgató azonban továbbra is elzárkózott a sajtó jelenlététől a vállalati tanácsülésen, holott a kátai kerület dolgozói éppen ezt kérték levelükben! Ezek után már csak a Szentmártonkátán szerzett információnkra tudunk támaszkodni, amiből az derül ki, hogy a Monori Állami Gazdaságban kemény hatalmi harc folyik (?) a vezetők között a pozíciók megtartása érdekében. Eközben úgy tűnik, hogy a közvetlenül érdekelt dolgozók tájékoztatásáról elfeledkezett a központi vezetés. Válasz ámen után Mi tehát megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a vezér- igazgatóval, ő azonban csak a vállalati tanács ülése utánra ígérte a személyes beszélgetést. Az eddig leírtak igazolását, vagy cáfolását végül is — ezek szerint — nem vállalta Hajdinák János. Hogy mi zajlott le a vállalati tanács ülésén, miről döntöttek valójában, s egyáltalán miért titkolózik a vezetés — nemcsak a sajtó, hanem saját dolgozóik előtt is —, az egyelőre titok! A rettegő bejelentő Az viszont nem kétséges, hogy a vállalati tanács döntésének kik isszák majd meg a levét. Nyilván azok, akiket majd kész tények elé állítanak hétfőn, a végeredmény kihirdetésekor. Az már egy más kérdés, hogy miért hívták meg lapunkat, ha zárt ülést tartottak a gazdaságban. Egyáltalán ki adta le a meghívót telexen? Az is megválaszolásra vár, hogy a szentmártorrkátai levelet miért nem írták alá, amikor a vezérigazgatónak szólót a kátai kerület hatvanhárom dolgozója közül hatvanketten aláírták. Erre részben magyarázatot adnak a levél utolsó sorai, amelyekben teljes diszkréciót kér olvasónk, nehogy kézírása alapján föismerjék, mert akkor szörnyű retorziónak nézett volna elébe ő maga, s mindenki, aki tudott a szerkesztőségnek elküldött levélről! A félelmek és titkok előzményei, okai tehát éppen úgy ismeretlenek maradtak, mint a vállalati tanács pénteki döntése a kátai kerület sorsával kapcsolatban. Reméljük, csak egyelőre... Aszódi László Antal
