Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-16 / 297. szám

1989. DECEMBER 16.. SZOMBAT bártan NAGYOK, KICSIK ÉS KELLEMETLENEK Az ingyenesség illúzió Szentendre neve a köztudatban összeforrt a múzeumok­kal és a művészetekkel. Az egészségügyről azonban kevesebb szó esik. Pedig az itt élők tudják, mi a betegség. Dr. Lázár Sándor, aki évekig a várois főorvosa volt, jelen­leg pedig ügyvezető körzeti főorvos, ráadásul tanács- és vb- tag is, igazán a téma szakavatott ismerője. Tőle kérdeztük meg, milyennek látja Szentendre egészségügyét. A kormányzat a nemzeti jö­vedelemnek csak 3,8-4 száza­lékát fordította az egészség­ügy fejlesztésére. Nyugaton ennek három-négyszeresével gazdálkodik az illetékes szak­minisztérium. A mi összegünk a szinten tartáshoz sem elég. Nos, az országos politika min­den baja jelentkezik Szent­endre egészségügyében. Átpakolják a beteget — Az egyik legnagyobb problémánk, hogy a rendelő- intézet helyiségei kicsik, ko­pottak. Ezt régen tudjuk, a bővítésre tizenkét évvel ez­előtt elkészítettük a terveket, de azok azóta is a fiókban po­rosodnak. Emeletráépítésről lett volna szó. Nyilván ma­napság már semmi sem lesz belőle. De nincs normális la­borunk, EKG-helyiségünk, tüdőbeteg-gondozónk sem. Ta­lán ennél is súlyosabb prob­léma, hogy az egész Duna­kanyarban megoldatlan a baleseti sürgősségi ellátás. Az embereket az ügyeletes bu­dapesti intézménybe viszik. Ha nagyon nagy a baj, ro­hamkocsit kérünk a főváros­ból. Az itteni mentő elindul, s útközben átpakolják a bete­get. A helyi mentők mun­kaerőhiánnyal küzdenek. Nincs orvos, sofőr a kocsik­ra. Dr. Lázár Sándor szavai el­gondolkoztatóak. Esztergom és Budapest között a távol­ság több mint ötven kilomé­ter. A körzet lakóinak a lét­száma meghaladja a száz- húszezret. Valamikor létezett Pest megyében egy fejleszté­si program, amely a Duna­kanyarban, illetve Érd térsé­gében kórház építését helyez­te kilátásba. Dr. Lázár Sándor városi főorvos korábban még belelapozott ebbe a doku­mentumba. Azóta ez is a fiók mélyébe került. Más javaslatok is voltak. Lázár doktor is támogatta azt az elképzelést, hogy a har­madik kerület. Pomáz és Szentendre a Kőhegy térsé­gében közösen énítsen fel egy egészségügyi objektumot. Az akkori megyei vezetés (1978-at írtak) azzal az in­dokkal vette le a javaslatot a napirendről, hogy Budapest külön közigazgatási egység. A . közigazgatási határok áthághatatlanok. Vagy még­sem? Hiszen a Dunakanyar betegei belgyógyászatra az ORFI-ba, nőgyógyászatra a Rókusba járnak. Aztán mások Kerepestarcsára kapnak be­utalót. Tessenek gondolatban végigutazni Szentendre és Kerepestarcsa között! Vagy még inkább induljanak Kis­orosziból! Netán ha beteget kell látogatniuk, hetente há­rom alkalommal! A Dunakanyarnak kórház hiányában marad a körzeti orvosi rendszer. — Jó volna előrelépni, mondja dr. Lázár Sándor. Létre kellene hozni a körzeti orvosi központokat. Alapul szolgálhatnának a jelenlegi központi körzeti ügyeletek. Tehát Pomáz, Tahitótfalu, Szentendre, öt-hat orvossal, kis laboratóriummal, infúziós lehetőséggel. Azokat a vizsgá­latokat, amelyekhez nélkülöz­hető a kórházi háttér és nagy tömegeket érintenek, itt el le­hetne végezni. A vércukor, süllyedés, fehérvérsejtszám mérésére, a beteg megfigyelé­sére gondolok elsősorban. Mert a betegek zömét ilyen vizsgálatokra utaljuk be a kórházakba. A befektetés megtérülne, mert tehermente­sítenénk a kórházakat, szak­rendelőket. A nagy problé­mák mellett kisebbek is akad­nak, olyanok, amelyek“adott esetben igen kellemetlenekké válhatnak. A jó rosszra fordult Történt, hogy az ügye­letes orvosok Niváit La­dákra cserélték. Jót akartaik, rosszat tettek. Az utóbbi ugyanis Szentendre dombor­zati viszonyai között, havas, síkos úton szinte használha­tatlan. Lázár doktornak megvan­nak az elképzelései az orvos— beteg viszonyról is. Azt sze­retné, ha mindkét fél közvet­lenül a biztosítóhoz tartozna. Az orvos a betegforgalomtól függően kapná a fizetését a biztosítótól. Ez persze felté­Miklóson nem választottak helyettest Az új elnök: Varga A Szigetszentmiklósi Városi Tanács csütörtöki ülésén elfo­gadta Pongrácz Gábor tanács­elnök felmentési kérelmét, aki január elsejétől a Taksony és Vidéke ÁFÉSZ Márka Ská­la Áruházának igazgatója lesz. A tanácstagokkal az elmúlt he­tekben elbeszélgettek a vb-ből alakult bizottság tagjai arról, kit javasolnának tanácselnök­nek. Ugyanis a szigetszentmik­lósi vb úgy határozott, hogy azokra a hónapokra is, ami a választásokig hátravan, fontos betölteni a megürese­dett elnöki posztot. A légtöbb tanácstag Varga Józsefet, az elnökhelyettest javasolta. Hárman Tóth János vb-tag je- 'lölését támogatták. A tanácsülésen mindkét je­lölt megkapta a testületi tagok többségének szavazatát, így Tóth János és Varga József neve is a szavazólapra került. A tanácstagok végül nagy többséggel Varga Józsefre ad­ták szavazatukat. Élénk vita támadt az ülésen arról, hogy társadalmi vagy főállású tanácselnök-helyettes segítse Varga József munká­ját. A Hazafias Népfront vá­rosi szervezete a tanácsülés­nek küldött levelében úgy fo­galmazott, hogy a szóba ke­rült tanácselnök-helyettesek megválasztásával nem értenek egyet, mert a mai helyzetben a tanácsnak nem politikai tá­maszra, hanem képzett szak­emberre volna szüksége ezen a poszton. A testület végül úgy határo­zott, hogy társadalmi elnökhe­lyettest választ. A két javasolt közül csak egyikük — Tóth János — került a listára, ám ő sem kapott a megválasztáshoz elegendő érvényes szavazatot. Ugyanekkor szavaztak a testü­let tagjai az új vb-tagok sze­mélyéről. A két megüresedett helyre három jelölt volt, ám csak Pongrácz Gábor, a volt elnök l^apta meg az elegendő szavazatot, s így továbbra is a végrehajtó bizottság tagja marad. Pongrácz Gábornak egyébként nyolcéves tanácsel­nöki tevékenységét a megyei tanács levélben köszönte meg, amelyet dr. Petrik János, a megyei vb titkára adott át. A városi testület a leköszönő el­nöknek Szigetszentmiklósért -emléklappal fejezte ki elisme­rését és köszönetét. M. K. telezi a szabad orvosválasztás rendszerének a bevezetését is. A jó orvosok azonban nem félnek ettől. Kegyetlenségnek tűnik Végezetül néhány szó az ingyenes betegellátásról! Lá­zár Sándor szerint ez illúzió. A páciensek nem • is sejtik, hogy Szentendrén például egy kontrasztanyagos veserönt­gen 1200, a gyomoré 600, a vérsejtszámolás kétszáz fo­rintjába kerül az államnak. Az összegek másutt lehetnek eltérőek, a rendelkezésre álló technikától függően. A bete­gek ezt nem tudják! Csak csodálkoznak azon, hogy az orvos töpreng: küldje-e vagy sem az illetőt vizsgálatokra. (Ez nem vonatkozik az in­dokolt esetekre!) A jövő itt is az újfajta biztosítás beve­zetése. Döntse el a beteg, milyen szintű biztosítást haj­landó fizetni, az alapbiztosí­táson kívül. S ha többet ál­doz, több vizsgálatra jogosult. Az ingyenes szocialista egészségügyi ellátáshoz alkal­mazkodott fülünknek a piaci viszonyok ilyesfajta bevonu­lása kegyetlenségnek tűnhet. Pedig kitalálták már ezt a módszert. S jól működik. Vicsotka Mihály Gyertyafényben az iskolában Mintha e gondterhelt je­lenünk jéggé dermesztette volna a szeretetet, s ha nagy ritkán elénk toppan fehér hollóként, rácsodálko­zunk. Valahogy így érzett a napokban a kerepestarcsai nyugdíjas pedagógusklub félszáz tagja, aki részese volt a község 3. Sz. Ál­talános Iskolájában meg­rendezett találkozónak. Gyertyafényben csillogó teríték, ízes, meleg vacso­ra, fenyőfaillatú műsor, a botra támaszkodók, a ka- ronfogottak, a lépcsőt mér­legelők körül sürgölődő fia­tal pedagógusok, a szere­tettel összeállított karácso­nyi meglepetés tette ma­gasztossá ezt a karácsonyi rendezvényt. A vendégek — ha nem is fűzték koszorúba a megha­tottság szavait — szere­tettel gondoltak a községi tanácsra, a családsegítőre, Csapó Antalné igazgatónő­re és tantestületére, a sza­kácsnőkre, a klub fáradha­tatlan szervezőjére, Lauer Gyuláné tanárnőre, s mind­azokra, akik — ha kicsiny­ke időre is — nagy áldozat­vállalással színezték egyre szürkülő valóságukat. Szállás a hajléktalanoknak Meghiúsult szerződés A Fővárosi Tanács az elmúlt hetekben több mint 500 ezer forintot költött a hajléktalanok elhelyezésére, étkeztetésükre és ruházkodásukra. Elszálláso­lásukat december 15-ig három fővárosi kollégiumban oldották meg — nyilatkozta Párizs La- josné, a Fővárosi Tanács mű­velődési főosztályvezető-he­lyettese. Közölte, hogy december 18- ig kialakítanak egy újabb szál­láshelyet Kőbányán, a Bánya utca 37. szám alatt. Így a Vaj- dahunyad utca 3. szám alatti szállással együtt immár két helyet biztosítottak a hajlékta­lanok végleges elhelyezésére. Az eddig igénybe vett kollé­giumokat pedig szeretnék visszaadni használóiknak. Elő­fordulhat azonban, hogy gon­dok lesznek a kollégiumi ki­költözésekkel, mivel a hajlék­talanok egy része vonakodik elhagyni jelenlegi szálláshe­lyét, illetve a különböző cso­portok csak együtt kívánnak más elhelyezést igénybe venni. Ez j azonban nem mindig old­ható meg — mondta a főosz-' tály vezető-helyettes. A Fővárosi Tanács munka­társai tőlük telhetőén segítik a hajléktalanok munkába állását is — folytatta. Mivel sokuk­nak nincs munkakönyvé, sőt még személyi igazolványa sem, ezért ideiglenes igazolást ad­nak számukra, amellyel azon­nal munkát vállalhatnak, pél­dául a Fővárosi Közterület­fenntartó Vállalatnál. Eddig azonban csak mintegy 10-15-en vették igénybe ezt a lehetősé­get. Szólt arról is, bogy a SZETA és a Hajléktalanokat Segítő Társadalmi Bizottság, valamint a Fővárosi Tanács közötti együttműködési szerződés de­cember 13-i aláírása meghú- sult. Ebben a tanács kötele­zettséget vállalt volna arra, hogy biztosítja a hajléktalanok elhelyezésére szolgáló két szál­lás működtetésének anyagi, pénzügyi feltételeit. A működ­tetés tartalmi feltételeiről, így a szociális gondozók alkalma­zásáról a két karitatív szerve­zet gondoskodott volna. A tár­sadalmi szervek szerint alapít­ványi jellegű működtetésre lenne szükség. Ebben az eset­ben a tanács az alapítványnak utalná át a támogatás össze­gét, s a szállásokat önállóan működtetnék a társadalmi szervek. A kialakult patthelyzet fel­oldása a Fővárosi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának jövő he­ti állásfoglalásától is függ. Pá­rizs Lajosné hangsúlyozta: nem a hatalmi helyzetüket kí­vánják ily módon érvényesíte­ni, de azért javasolták megol­dásként a tanácsi szerepválla­lást, mert a szállások működ­tetéséhez szükséges feltételek s ezzel együtt a segítségnyúj­tás lehetősége is elsődlegesen a tanácsi szerveknél áll ren­delkezésre. Hétköznapi vadászat Az ország egyik nagy dámvadrezervátuma a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem karlali kerületében található. A lapátsze- rü agancsaikról ismert állatok ősszel csapatokban vonulnak, így a szakszerű vadgazdálkodással ilyenkor tudják kiválasztani a kilövésre kerülő példányokat a fizető vadásznak s A vadász büszkesége, ha fotóalbumába ilyen képet ragaszthat Miközben a szakavatott hentes feldarabolja az állatot, a va­dász részletesen elmeséli az elejtés körülményeit, majd a pénz­tárhoz megy és tekintélyes summát fizet úri passziójáért (Vimola Károly felvételei) Titkos ülés a Monori Állami Gazdaságban ? Hamis volt a meghívó Tegnapi lapunkban Miért félnek a kátai kerületben? címmel közöltünk írást, amelynek alapjául a Monori Állami Gazdaság kátai kerületéből, Szentmártonkátáról érkezett „segélykérő” olvasói levél szolgált. Az ottani dolgozók a nyilvánosságba vetették utolsó reményüket, hogy megmentsék munkahelyüket. Megszólaltattuk Árokszállási Istvánt, a kátai kerület igaz­gatóját, Rácz Zoltánt, a kerü­let szakszervezeti bizalmiját, majd a gépműhely több dol­gozóját. Valamennyien tilta­koztak az ellen, hogy kerüle­tüket Gombához csatolják üzemegységként. Egyébként — állítólag — erről döntött de­cember 15-én a gazdaság újjá­alakult vállálati tanácsa — a végeredményről azonban még nem kaptunk információt. Nem kell a nyilvánosság Bár pénteki írásunkat azzal fejeztük be, hogy a témát ha akarnánk sem tudnánk lezár­ni, mert meghívót kaptupk december 15-re a Monori Ál­lami Gazdaság vállalati taná­csának ülésére, a dologból nem lett semmi. Csütörtökön te­lexen érkezett a meghívó, még­pedig Hajdinák János vezér- igazgató nevében! Amikor vi­szont pénteken reggel telefo­non érdeklődtünk a vállalati tanács ülésének részletes prog­ramja felől, Hajdinák János kijelentette: ő nem küldött meghívót a Pest Megyei Hír­lapnak, s az újságíró egyéb­ként sem jelenhetne meg az ülésen, mert az zártkörű. S mivel gazdálkodási kérdések­ről lesz szó, az ott szerezhető információ a sajtó számára titkos. Elmondtuk Hajdinák János­nak, hogy Szentmártonkátán már jártunk, -sőt egy olvasói levél is a birtokunkban van, tehát a kétféle úton kapott in­formáció szerint bizonyára nem csak gazdálkodási kérdé­sekről lesz szó. A vezérigazga­tó azonban továbbra is elzár­kózott a sajtó jelenlététől a vállalati tanácsülésen, holott a kátai kerület dolgozói éppen ezt kérték levelükben! Ezek után már csak a Szent­mártonkátán szerzett infor­mációnkra tudunk támaszkod­ni, amiből az derül ki, hogy a Monori Állami Gazdaságban kemény hatalmi harc folyik (?) a vezetők között a pozíciók megtartása érdekében. Eköz­ben úgy tűnik, hogy a közvet­lenül érdekelt dolgozók tájé­koztatásáról elfeledkezett a központi vezetés. Válasz ámen után Mi tehát megpróbáltuk fel­venni a kapcsolatot a vezér- igazgatóval, ő azonban csak a vállalati tanács ülése utánra ígérte a személyes beszélgetést. Az eddig leírtak igazolását, vagy cáfolását végül is — ezek szerint — nem vállalta Haj­dinák János. Hogy mi zajlott le a vállalati tanács ülésén, miről döntöttek valójában, s egyáltalán miért titkolózik a vezetés — nemcsak a sajtó, hanem saját dolgozóik előtt is —, az egyelőre titok! A rettegő bejelentő Az viszont nem kétséges, hogy a vállalati tanács dönté­sének kik isszák majd meg a levét. Nyilván azok, akiket majd kész tények elé állítanak hétfőn, a végeredmény kihir­detésekor. Az már egy más kérdés, hogy miért hívták meg lapun­kat, ha zárt ülést tartottak a gazdaságban. Egyáltalán ki adta le a meghívót telexen? Az is megválaszolásra vár, hogy a szentmártorrkátai leve­let miért nem írták alá, ami­kor a vezérigazgatónak szólót a kátai kerület hatvanhárom dolgozója közül hatvanketten aláírták. Erre részben magya­rázatot adnak a levél utolsó sorai, amelyekben teljes diszk­réciót kér olvasónk, nehogy kézírása alapján föismerjék, mert akkor szörnyű retorzió­nak nézett volna elébe ő maga, s mindenki, aki tudott a szer­kesztőségnek elküldött levél­ről! A félelmek és titkok előz­ményei, okai tehát éppen úgy ismeretlenek maradtak, mint a vállalati tanács pénteki dön­tése a kátai kerület sorsával kapcsolatban. Reméljük, csak egyelőre... Aszódi László Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom