Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-04 / 261. szám
4 %t£Man 1989. NOVEMBER 4., SZOMBAT 'Apró zseni a kisegítő iskolában Működik-e még a fűnyíró gép? Az óvodás gyerek csodálattal tekint a kisdiákra, alig várja, hogy ő is hátán a táskával, mihamarabb iskolába mehessen. Ha tudná, hogy a beiskolázást mennyi pszichológiai és egészségügyi felmérés előzi meg, amelynek során imádott óvónője saját hatáskörében és saját felelősségére el kell hogy döntse, érett-e a kisgyermek az S általános iskolai tanulmányok megkezdésére! Novák Lászlóné, a gödöllői kisegítő iskola vezetője intézménylátogatásra hívta meg a környék óvónőit. Felajánlotta nekik segítségét az értelmi fogyatékosság jelei közt való minél biztosabb eligazodásban és az iskola bemutatásában. Hanem a felismerés még nem minden. A következő — sokkal nehezebb lépés —, amikor közölni kell a szülőkkel, gyermekük nem felel meg az iskolaérettségi elvárásoknak. Elmondani, hogy habár kisfiát, kislányát igazán szeretik és javát akarják, általános iskolában mégsem küldhetik. A szülő pedig ilyenkor ragaszkodik igazához. Az ő gyereke nem lehet „más”! Az ő gyereke igenis ép és normális. A közelgő kellemetlenséget ugyanis az ember hárítani próbálja, menekül előle. Az óvónő helyzete közben egyre kényesebb, hiszen a mi társadalmunk nem a rossz hír okozóját, hanem általában inkább a rossz hír hozóját kövezi meg. Tapintatos villdmcsapds Az óvónők egyébként nincsenek is mindig tisztában a közlés technikájával, ugyanúgy, ahogyan az orvosok sem tudják a rossz hírt tapintatosan tudatni a hozzátartozókkal. — Helyzetgyakorlatra gondoltam — mondja Novák Lászlóné. — A meghívott óvónőkkel megpróbálunk eljátszatni egy jelenetet. Az egyik szereplő a saját, az óvónő sze-. repét alakítaná, a másik a szülőét. Öt arra kérnénk, próbáljon úgy viselkedni, mintha 6 maga lenne ilyen helyzetben. Ne arra törekedjen tehát, hogy szerepjátszó partnerének minél magasabbra adja fel a labdát, hanem arra, hogy természetességgel, teljes átéléssel, hűen tolmácsolja a szülő lelkiállapotát. Folyamatos kudarcok Ha az óvónő, téved az elbírálásban, duplán súlyos kárt okoz. Ki gondol arra, mennyi sérülést szenved kisgyermek és szülő, amíg végül az óvodás a döntés nyomán a kisegítő iskolába vagy fellebbezés és visszahelyezés során az általános iskolába jut. A nehéz feladattól való félelmében az óvoda gyakran hárít: nem közöl,semmit a szülőkkel, a család égy hivatalos levélből tudja meg, mikor és hol jelentkezzen a gyerek a kisegítő iskolába. Sok helyen a bizottságok is nagyon embertelenek. Ilyen tortúrákról szól az az interjúsorozat, amelyet a Gyógypedagógiai Főiskola néhány hallgatója készített a szülőkkel. Igaz, ezek az esetek kivétel nélkül mind szerencsésen végződtek, hiszen végül általános iskolába kerülhettek a kisdiákok. Szakemberek szerint ugyan nem biztos, hogy egyértelműen szerencse ez. Van ugyanis olyan irányzat, amely arra esküszik, hogy vitás esetben a gyerek kisegítő iskolába kerüljön, hiszen annak köny- nyebb, teljesíthetőbb a követelményrendszere. íme néhány részlet név nélkül az interjúkból: „Sohasem vettük észre, hogy kislányunk fejlődése elmaradna társai mögött. Az óvónő szavai viljRemekművek a cári kincstárból Pompás puskák, pisztolyok Drágakövekkel kirakott B7ablya, aranyozott szügydísz, ezüsttel hímzett bársonykaftán; ló és lovasa gazdagon díszített öltözete, fegyverzete, a Kreml világhírű fegyvertárának felbecsülhetetlen értékű kincsei láthatók a magyar Iparművészeti Múzeumban. A Remekművek a cári kincstárból címet, a Parádé és vadászat a XVII. századi Oroszországban alcímet viselő gyűjtemény ilyen összeállításban először szerepel külföldön. A tegnap óta látható nevezetes gyűjteményt a moszkvai nagyhercegek alapították a XVI. században, hiszen a parádé, a vadászat a valamikori Kreml-élet része volt. A későbbiekben Nagy Péter gyarapította még számottevően, egyebek között a svéd háborúkban ejtett hadizsákmány darabjaival. A kincstár 1806- tól alakult múzeummá, s 1917- töl lett a Kreml egyik leghíresebb múzeumi része. A budapesti bemutatóra 101 különleges műtárgy — hadi- és vadászeszköz — érkezett Moszkvából. Kiemelkedőok azok a fényűző lószerszámok, amelyek többségét orosz mesterek készítették a Kreml műhelyeiben. Az ötvösmunkában járatos mesterek szívesen alkalmaztak nemesfémeket, így születhettek nemcsak látványos, hanem igen értékes darabok. A puskatust, a pisztolymarkolatot csont-, gyöngyház-, ezüst-, teknőc- és nemesfémberakással ékesítették. A fegyverek zárszerkezeteit pedig fantáziaszülte vésett figurákkal. A fegyvercsöveket arany- és ezüstberakással tették pompássá. Ugyancsak figyelemre méltóak azok a munkák, amelyeket a diplomaták, követek ajándékoztak az orosz uralkodóknak; Kínából, Iránból és Törökországból nyergek, kantárok, nyeregtartók kerültek így a fegyvertár birtokába. A kiállítás legszerényebb küllemű darabja magyar vonatkozású: Nagy Péter Mo- gyarországról kapott szablyá- ja. A kovácsolt vasat csupán szerényen díszíti ezüst. A kiállítás 1990. január 7-ig tekinthető meg. ;k tárlat egyik részlet« \ lámcsapásként értek, annak ellenére, hogy igen tapintatosan közölte velünk a véleményét. Természetesen minden követ megmozgattam .. „Gyermekem fejlődése az óvodában elmaradt ugyan korosztályától mintegy másfél évvel, de ugyanolyan ütemben haladt előre, mint társai. Jártam már kisegítő iskolában, láttam az ottani tanulókat. Valahogy más az egész megjelenésük, tartásuk, az arcuk, a szemük állása. Az én kisfiamnak kedves, szabályos vonásai, csillogó, értelmes szemei vannak. Sehogyan sem tudtam volna elképzelni őt ott, abban a környezetben, azok között a gyerekek között. Iszonyatos volt még csak rágondolni is!” „Amikor az óvónő közölte, hogy fontos beszéde van velem, és megláttam tanácstalan, tétova arcát, aggodalmát, ahogyan kezeit tördelte, és nem tudta, hogyan fogjon hozzá, rögtön megéreztem, hogy nagy baj lehet. Iszonyúan megrémültem, attól féltem, talán baleset érte a kislányomat. Szerencse a szerencsétlenségben: nem erről volt szó. Kedvesek voltak hozzám, elmondták, mennyire szeretik őt, és éppen ezért nem akarják olyan feladat elé állítani, amely folyamatos kudarcokhoz vezetné.” „Minden fórumon fellebbeztem. Néhol igen cinikusan válaszoltak. Örüljön neki — mondták —, mert ha gyermeke valóban ép, ahogyan ön gondolja, akkor a kisegítő iskola követelményeinek igazán játszva eleget fog tenni.” Aki kilóg a sorból Legjobban azonban annak a szülőnek az elbeszélése rázott meg, aki elmondta, hogy a fellebbezések során végzett vizsgálatok szerint gyermeke intelligenciahányadosa több mint másfélszerese az átlagosnak. Tehát nem sokon múlt, hogy egy apró lángészt utaltak kisegítő iskolába. Oktatáspolitikánk egyébként sokáig fűnyíró gép szisztéma szerint dolgozott. Aki kicsit kilógott a sorból — nem érdekes, hogy felfelé vagy lefelé —, azt korrigálta. A lemaradókat tehát felzárkóztatni, a kiemelkedőket visszaszorítani a statisztikai átlag szintjére, volt a cél. Csak volt?... Szegő Krisztina Elhunyt Ronyecz Mária színművésznő 1989. november 2-án, hosz- szan tartó betegség után, 45 éves korában elhunyt Ronyecz Mária Jászai-díjas színművésznő. A legszűkebb családi körben helyezik örök nyugalomra. Az 1956-os emlékműpályázat Nagy, rusztikus kő Az 1956-os emlékműpályázatot — amelyet a Történelmi Igazságtétel Bizottsága hirdetett meg ez év májusában — feltételesen Jovánovics György nyerte meg. A bírálóbizottság felkérte az alkotót, hogy módosításokkal készítse el az emlékmű makettjét — tájékoztatta a sajtó képviselőit Ungváry Rudolf, a TIB-pálvá zat titkára pénteken a Buda pest Kiállítóteremben, ahol a pályaműveket bemutatták. A két másik legsikeresebb mű Deim Pál és Pirk Ambrus, valamint Lugossy Mária, Hámori Béla és Szász Péter munkája, befejezettségével és kiérleltségével vonta magára a figyelmet. A zsűri méltányosnak tartja, hogy a két pályamunka újabb elbírálására visszatérjen. A legkiválóbb emlékművet az 1956-os vértanúk nyugvóhelyén, a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában állítják majd fel, a tervek szerint 1990. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóján, ha addig közadakozásból és más anyagi forrásokból összegyűlik az emlékmű kivitelezéséhez szükséges pénz. A bírálóbizottság ajánlotta: máshol állítsák fel egyebek között Berhidi Mária csonka, dőlt kőoszlopát, valamint Széli András utcakövekrr**áftftcrtt,' megtört Kossuth-címerét, amelyből sírjelként emelkedik ki a kettős kereszt. Ugyancsak felállításra javasolták Szervátiusz Tibor fekete kőtömbökkel és kőkeresztekkel kombinált, bronzból készült anyaszobrát, Lewis Bangham fémlemezektől alakított, áttört „panaszfalát”. A zsűri a pályaművek elbírálásakor a legfontosabb irányelveként fogadta el Angyal Istvánnak a börtönben írt végrendeletét: ......Nagy, r usztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke." Életpdlyaalbum Borsos Miklós aláírásával Emlékezetes kötet: Visszanéztem félutamból — Borsos Miklós szobrászművész évekkel ezelőtt megjelent életrajzi regénye. Az alkotó művész, mint szerző ekképp adott számot sorsáról a művészetről, a maga mögött hagyott esztendőkről, művészi hitvallásáról, filozófiájáról. A Képzőművészeti Kiadó jóvoltából az idei téli könyvvásárra szépséges — nem olcsó — album jelenik most meg Borsos Miklós művészetéről, L. Kovásznál Viktória tollából. A szerző a sokoldalú alkotó életpályáját rendszerezve, módszeresen összefoglalva Igyekszik megörökíteni az utókor számára. A kötet ben 48 színes és 150 feketefehér reprodukció lesz. Eredeti rézkarcmellékletén Borsos Miklós saját kezű aláírása látható. Számozott, velúr kötésbe foglalták a művészi albumot, a gyönyörűséges küllem mel megtisztelve azt, akiről szól és a gyűjtőt, aki majd a művet birtokába veheti. Több kiemelt könyvesbolt, könyvszolgálat valamint a kiadó mintaboltjai előzetes megren delést vesznek fel. Kapható lesz a Helikon és a Téka könyvesboltjaiban. Nagyváradtól Uhuig Balog Zoltán grafikái Budapesten a Jurta Színház galériáján a Népligetben november. 12-ig ltáható az a kiállítás, amely a Német Szövetségi Köztársaságban élő grafikusművész, Balog Zoltán alkotásaiból nyílt és 13—19 óra között tekinthető meg. A művész 1942-ben Nagyváradon született, Kolozsvárott végezte képzőművészeti tanulmányait, Vlmban 1971 óta él, az egyetem tudományos grafikusa. Több önálló kiállítása volt az NSZK, Svájc nagyobb városaiban, Olaszországban Svédországban, az Egyesült Államokban. Egyéni stílusa a szerigráfia, a saját kezűleg készített szitanyomat. Első magyarországi bemutatkozásán utóbbi másfél évtizedes munkásságából ad ízelítőt, láthatjuk az 1956-os események emlékére készített sorozatát is. Színházi levéli Hotel Átjáróház Csíkos Gábor és' Gordon Zsuzsa A boszniai Szarajevóban ** 1914. június 28-án Gav- rilo Princip diák lelőtte Ferenc Ferdinánd osztrák—magyar főherceg trónörököst és feleségét, Sophia Chotck grófnőt. Akkor még nem lehetett tudni, hogy ez a két pisztoly- lövés jeladás egy világméretű háború kitörésére — bár egy bizonyos Josef Svejk, Prágában, a monarchia, túlsó végén, már gyanút fogott a Kehely vendéglőben, amikor Palivec kocsmárost Bretschneider titkosrendőr megfenyegette Ferenc József császár legyek leszarta képének eltávolítása miatt, magát Svejk urat pedig fent említett titkosrendőr bekísérte, mert úgy vélte, rosz- szul „viszonyul” a szarajevói gyilkossághoz. Mindazonáltal Svejk úr később, amikor a háború visszavonhatatlanul kitört, tolószékben vitette magát Müllernével, a takarítónőjével a sorozóbizottságra, és mankóját lengetve bőszen kiáltozta: — Fel Belgrádra! A. dolog azonban korántsem volt—Ttyen jópofa." A monarchia 1914. július 23-án hadat üzent Szerbiának. Németország augusztus 1-jén ugyanezt tette Oroszországgal, két nappal később Franciaországgal szemben. Megkezdődött a háború. Abból ugyan semmi nem lett, amit a kihívó felek császárjai mondtak — hogy tudniillik, mire a levelek lehullanak, vége is lesz az egész háborúskodásnak —, ellenben ez a négy évig tartó öldöklés átrajzolta Európa, sőt, a világ térképét, megváltoztatott államformákat, elsöpört uralkodóházakat és uralkodó osztályokat. Svejk csak megjátszott ütő- döttségéből eredően lelkesedett a háborúért. Mások viszont — sokmillióan — nem megjátszott lelkesedéssel vetették bele magukat a küzdelembe. Korabeli fényképek, filmhíradók tanúsítják: a frontra induló katonák tömegei éppúgy lelkesedtek, mint az otthon maradó civil tömegek. Ráadásul mind a két oldalon, a cár atyuska birodalmában éppúgy, mint Vilmos császár Németországában vagy Ferenc József monarchiájában. És ami még furcsább volt: a szellem emberei közül is igen sokan lelkes hangon üdvözölték a kitört háborút. Az olyan vélemények, mint Ady Endréé, aki az Emlékezés egy nyáréjszakára című nagy versében adott vészjeleket az elkövetkezendőkről, kisebbségben voltak — legalábbis kezdetben. A pesti írók, újságírók közül például sokan szinte versengve rohantak a frontokra, haditudósítói munkára, és a megjelent írások — riportok, tárcák, beszámolók — csöpögtek eleinte a lelkesedéstől. Még a legjobbak közül is többen — Móricz Zsigmond vagy Molnár Ferenc például — valami nagy, hősi válalko- zásnak látták ezt a háborút. El kellett telnie valamennyi időnek, hogy kitessék: ez rossz háború, véres, fölösleges, nem az egyszerű emberek érdekei szerint való, és a szemben álló felek között lényegében véve semmi különbség nincsen, már ami a hadvezetést az uralkodói célokat illeti. Természetes, hogy a háborúról irodalmi értékű művek is születtek. Molnár Ferenc is másképp fogalmazza meg később haditudósítói emlékeit, az 1916-os kötetében. Móricz Zsigmond is kinövi a kezdeti lelkesedést, és a Szegény emberek kötet elbeszéléseiben, már világosan felismeri: ez a háború az urak háborúja, nem a lövészárkokba kényszerített bakáké. Tér- sánszky Józsi Jenő pedig — már 1916-ban — megír egy kifejezetten háborúellenes regényt: a Viszontlátásra, drága, nemcsak a magyar irodalomban az első ilyen nagyobb lélegzetű munka, hanem keresni kell a párját az európai hadviselő felek irodalmaiban is. A háborúellenes téma tehát, legalábbis a háború későbbi éveiben, mintegy benne volt az irodalmi levegőben. Nem meglepő, hogy egy Ismert író, aki korábban már sikereket aratott drámaíróként is (Sárga liliom és A cár - nő című színműveit játszották), ilyen témájú drámát fabrikált. Bíró Lajos — róla van szó — azt írja ugyan saját háborús darabjáról, hogy már 1915-ben készen volt, de nem akarta színpadra bocsátani, s inkább regényt írt belőle, de mindez lehet utólagos szépítés is. Ha nem az, akkor sem vehető el az elsőbbség Ter- sánszkytól, hiszen a darabot csak 1918 januárjában mutatta be a Magyar Színház (abban az épületben, ahol ma, a Hevesi Sándor téren, a Nemzeti Színház székel). A Hotel Imperial — ez a darab címe — nem ismeretlen világot tár fel azok előtt, akik a Viszontlátásra, drága olvasói voltak (vagy látták a belőle készült tévéjátékot nemrég). Ott ugyan főként egy fiatal nő sorsa áll a középpontban, az ő ide-oda hányódásaiban rajzolódik ki a háború arculata, a hadviselő felek közti, szinte elenyésző magatartásbeli különbség, s egy perspektívában szerelem drámáját élheti át az olvasó, a néző. Bíró Lajos más képletet alkalmaz. Az ő „hőse" egy meglehetősen lerobbant szálloda, melyben hol a monarchia katonái (nevezetesen épp magyarok), hol a cár atyuska hadseregének tagjai szállnak meg, attól függően, hogy a városka épp kinek a kezén van. Ez a leginkább a Hotel Átjáróház névre méltó kopott szálloda aztán megfelelő színtér ahhoz, hogy Bíró előadja a véleményét a két hadseregről, annak tisztjeiről, a kémke- dőkről, az érdek szerint mindig az éppen győztesekhez húzó szolgákról, a mindenkinek megtetsző kis szobalányról, életről, halálról, nagyorosz nagy lélekről, tolsztojánus önvádrohamokról, huszáros magyar sírvavigadásokról, meg a többi szép kövér közhelyről. I Tgyanis az az igazság, hogy ez a darab már annak idején is a konjunktúra szülötte volt. Épp aktuálisnak tűnt az ilyen téma, és Bíró gyorsan megírta. Dramatur- giailag éppoly kusza, hevenyészett, mint alakrajzában, gondolataiban éppoly felületes, mint nyelvében. Nagy rejtély, hogy ezt a közepesnél jelentősen gyöngébb munkát miért vette most elő a jóízléséről, igényességéről közismert és becsült Radnóti Színház? Mit láttak benne olyasmit, ami indokolttá tette a kiásását a porrétegek alól. Takáci István
