Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-04 / 261. szám

1989. NOVEMBER 4., SZOMBAT ( ^Tgyfcgp 3 Hungexpo Osztrák-magyar vállalat alakul Az elmúlt esztendők igazol­ták, hogy Becs egyre jelentő­sebb összekötő szerepet ját­szik a Kelet—Nyugat közötti gazdasági kapcsolatokban. Leg­inkább hazánkkal erősödött meg az együttműködés. Éppen ezért a Hungéxpo és a Wiener Messen and Congress GmbH úgy döntött, hogy közös válla­latot hoz létre. Erről tartották tegnap sajtó- tájékoztatót az érdekelt felek a Fórum Hotelban. Egyebeit között elmondották, hogy Bécs 1990-ben igencsak mozgalmas vásári évnek néz elébe. Már február végén megismerked­hetnek a látogatók a nyári sza­badidős programokkal a Mes- sepalastban, ahol hat vásár kínálja ötleteit. Ezek közül a Ferien ’90 a már hagyomány- számba menő magyar nappal nyit. Márciusban lakberende­zési kiállításra kerül sor, ápri­lisban pedig a Práterban ház­tartási és környezettechni­kai szakvásár várja az érdek­lődőket. A szakkiállítások so­rában újdonságnak számít a Vinova borászati és szőlészeti kiállítás júniusban. A hagyo­mányos őszi vásáron is meg­növekszik a magyar résztve­vők száma. Az új, közös, marketing, ke­reskedelmi és szolgáltató kft. áprilistól a World Trade Cen­terben kap helyet; a létesít­mény a bécsi repülőtéren nyí­lik meg. V. A. Alshach-Hahnlein—Diósd A közös ház újabb téglája A hír: „November 2-től § 5-ig az NSZK-beli Alsbach- ^ Hiihnlcinböl harminchét fős ^ delegációt — köztük a ti- ^ zenhét tagú gyermekkórust I — fogadták a diósdiak. A ^ két település Alsbach- ^ Hühnlein és Diósd — part- ^ nerkapcsolatait reprezen- ^ táló okmány aláírására ün- ^ népi külsőségek jegyében ^ november 3-án, tanácsülé- ^ sen kerül sor.” Tegnap délután a település általános iskolájának homlok­zatán a Német Szövetségi Köztársaság és hazánk nem­zetiszínű lobogóját lengette a szél. Ünneplőbe öltözött az is­kola színházterme is, amely otthont adott a tanácsülésnek, amelynek egyetlen napirendje a partnerkapcsolatokat repze- zentáló okmányok kicserélése, aláírása volt. Az egybegyűlte­ket Nagy István, a községi ta­nács elnöke köszöntötte — így Balázs Gézánét, a megyei ta­nács elnökhelyettesét is —, majd szólt arról a hosszú út­ról, amely a mai napig elve­zetett. A partnerkapcsolat ki­építésének szándéka a két te­lepülés vezetői között tavaly augusztusban fogalmazódott meg. Az összes engedély, pe­csét birtokában, s a Magyar- országi Németek Alapítványá­nak jóváhagyásával nem ma­radt más tegnapra, mint az A pártegység megteremtéséért (Folytatás az 1. oldalról.) nácskozás a délutáni órákban vette kezdetét, amikor a kül­döttek rátértek a párt prog­ramjának elemzésére, megvi­tatására. Az MSZDP gazdasági prog­ramtervezetének célja a társa­dalom valamennyi rétegén ;k munkalehetőség teremtése és biztosítása. Fontos cél a kis- és középvállalkozások serkentése, támogatása, ettől remélve új munkahelyek teremtését. Mindehhez elengedhetetlen egy liberalizált kereskedelmi és pénzügyi rendszer megterem­tése. A párt gazdasági elképzelé­seitől nem idegen a részvény- társasági forma gondolata, ám fontosnak vélik a részvények belföldi értékesítését és for­galmát. Mezőgazdasági koncep­ciója szerint: a helyi közössé­geknek maguknak kell eldön­teniük, hogy milyen termelési formában — szövetkezeti, ma­gántulajdonosi vagy esetleg farmergazdaság formájában — kívánják a földet megművelni. A szociálpolitika első és leg­fontosabb lépéseként a nyugdí­jak rendezése. Az MSZDP politikai felfogá­sát összegezve szó esett a szak- szervezetekről: nem lehet cél a SZOT ,,szétverése”, hiszen a jelenlegi gazdasági körülmé­nyek között a szakszervezetek lehetnek a dolgozói érdekvéde­lem letéteményesei. Ezért is fontos a párt részéről a komp­romisszumkeresés a szakszer­vezetekkel, s az .MSZDP és a szakszervezeti mozgalom tartós szövetségének megteremtése. Az ezt követő előadások a szociáldemokrata párt belpoli­tikai céljainak és mozgásteré­nek megfogalmazására tettek kísérletet. A párt ellenzi a népszvazást és a közeljövőben történő köztársasági elnökvá­lasztást. De folytatni kell a nemzeti kerékasztal-tárgyalá­sokat. az Országgyűlés, a par­lamentnek felelős kormány és az Ellenzéki Kerekasztalt al­kotó pártok részvételével, az ideiglenes köztársasági elnök vezetésével. Az esti órákba nyúló belpo­litikai vitában központi kérdés volt a közelgő választások, il­letve az MSZDP szereplése. Ezzel összefüggésben az MSZDP választási kampányá­ról ehangzott: a pártnak nem a múltjára, hanem a jövőbeni céljaira kell hivatkoznia. A felszólalásokban megfogalma­zódott, hogy a választásokon az MSZDP-nek hangsúlyoznia kell ellenzéki mivoltát, szem­benállását a jelenlegi kor­mányzó párttal. Emellett ér­vényre kell juttatni, hogy a párt mindenképpen a békés átmenet híve, valamint, hogy nemcsak demokráciát és jog­államot, hanem jólétet és tár­sadalmi igazságosságot szere­peltet programjában. Többen aláhúzták: a választási kam­pány során kiemelt figyelmet kell szentelni a nyugdíjasok helyzetének, a munkanélküli­ség, illetve az adórendszer kérdéseinek. Ugyancsak a vá­lasztások vonatkozásában hangzott el: minden választó- körzetben, illetve valamennyi listás helyen önálló jelöltet kell állítania a pártnak. Ez­zel kapcsolatban felvetődött a választási szövetség kérdése is, óm a küldöttek körében egyetértés mutatkozott atekin- tetben, hogy az MSZDP elő­zetes koalíciót egyetlen párttal se kössön. A párt távlati politikai cél­jaival kapcsolatban elhang­zott: a szociáldemokrata párt­nak feltétlenül össze kell kap­csolnia a magánkezdeménye­zések, a vállalkozások támoga­tását a szociális érzékenység­gel és a munkavállalók védel­mével. Fontosnak tartották azt is, hogy a szociáldemokrata párt határozottan különítse el ma­gát az MSZMP-től, illetve utódpártjától, az MSZP-től. Hozzátették azonban azt is, hogy az ]WsZDP-nek nem kommunistaellenességben és radikalizmusban kell meg­vívni harcát választási ellen­feleivel. Volt olyan vélemény is, hogy a párt egyik legfonto­sabb feladata: ismét politikai érdekképviselethez juttatni azokat a rétegeket, amelyeket 1948 előtt képviselt. A kongresszus az esti órák­ban fejezte be első napi mun­káját. A küldöttek szombaton a pártprogram feletti vitát a belpolitikai, illetve a külpoli­tikai irányvonal meghatározá­sával folytatják. Szó lesz a párt jelenlegi helyzetéről, a szakszervezetekkel való kap­csolatáról, s várhatóan dön­tenek a szervezeti szabályzat­ról. A két polgármester, Reinhard Weinnrich és Nagy István (Hancsovszki János felvétele) HBÄ HÉT HÍREHHHBH PRIVÁT Szekszárd fogadta az országos településtörténeti konferencia résztvevőit. % Tárlat tekinthető meg az Iparművészeti Múzeumban, Remekművek a cári kincs­tárból címmel. Q Debrecen adott otthont a nyugatné­met könyv- és folyóiratbemutatónak. ® Számítás- és irodatechnikai, távközlési kiállítás nyílt meg Győrött. ® Megkezdte munkáját Hatvanban a képzőművészeti szabadegyetem. © A hét híre az is, hogy kétnapos or­szágos tanácskozást rendeztek Miskolcon a privatizá­lásról. aláírás, az ízléses, a partneri kapcsolatokat reprezentáló ok­mányok cseréje. A megállapodás az idegen- forgalom fejlesztését, a kultu­rális, az egészségügyi és sport­kapcsolatok ápolását, az ál­lamigazgatás ésszerűsítésé­ben elért eredmények cseré­jét éppúgy felöleli, mint a gazdasági segítségnyújtást. Majd a delegáció vezetője, Reinhardt Weinnrich polgár- mester méltatta a partner- kapcsolat jelentőségét, amely egy kis tégla az Európa Ház felépüléséhez. Helmuth Schmidt, Alsbach-Háhnlein elöljáróságának elnöke pedig a település 31 tagú, öt frak­ciót — benne négy pártot — tömörítő miniparlamentjéről adott képet. Majd átadta vá­rosának ajándékát, a mozgás- sérülteknek nélkülözhetetlen tolókocsit — típusát tekintve a legmodernebbek egyikét. ☆ A hivatalos programot kö­vető kulturális műsor, majd a sramlibái előtt Reinhardt Megkezdődött a munkásőr­ség vagyontárgyai hasznosítá­sának előkészítése annak érde­kében, hogy ha a népszavazás megerősíti a Parlament dönté­sét, mihamarabb sor kerülhes­sen a végrehajtásra. Gruber Nándor miniszteri biztos el­mondotta, hogy az előkészítő munka során tájékoztatnak minden érdeklődőt. A nemzeti vagyon részét képező munkás­őrségi vagyontárgyak haszno­sítására nyilvános pályázatot írnak ki. A pályázatok összesí­tésével, az érdeklődők infor­málásával az Állami Fejlesz­tési Intézet foglalkozik. A terhek csökkentéséért arra törekednek, hogy a vagyontár­Weinnrich polgármestertől há­rom kérdésre kértünk választ. • Miért éppen Diósdra esett a választásuk? — A település nagysága, szerkezete nekünk is megfele­lő. A távolság sem nagy, mindössze ezerötven kilomé­ter. S nem választottunk rosz- szul. Ritka élményben volt ré­szünk. ® Milyen volt a fogadta­tás, a vendéglátás, a prog­ramok? — Hallottam már a magya­ros vendéglátásról, de ez fe­lülmúlja az elmondottakat. Mintha régi ismerősök, bará­tok között lennénk ... 0 A gazdasági segítség mire terjedhet ki, mi az, amit önök a partnerkap­csolatokban vállaltak? — Nálunk nincsenek nagy­üzemek. Csak kicsik, s meg­ítélésünk szerint ezek jó ala­pot adnak arra, hogy az itteni vállalkozókat segítsük. Sajá­tos, rendelkezésünkre álló eszközökkel. gyakat minél jobban, gazdasá­gosabban hasznosítsák. Ez nem jelenti azt, hogy a helyi taná­csok és érdekképviseleti szer­vek javaslatait figyelmen kívül hagyná a hasznosítást előké­szítő bizottság. Ezeknek a szer­vezeteknek a javaslatait is vár­ják, főleg ha a vagyontárgya­kat kulturális, szociális, egész­ségügyi, Vagy egyéb, társadal­mi szempontból kiemelt célra kívánják felhasználni. A pá­lyázatokat az Állami Fejlesz­tési Intézet Deák Ferenc utcai központjába kell eljuttatni ál­lami vagyon hasznosítása jel­zéssel. A beküldési határidő 1989. november 30. Felületi jellemzőnek tűn­het, holott nem az. Az 1972- ben kiadott Magyar Értelmező Kéziszótár csillaggal jelöli, azaz kerülendőnek, mert ma­gyartalannak tartja a privati­zál igét, s jelentését így adja meg: „magánzóként él”. Ma viszont televízió, rádió, nyom­tatott sajtó, gyűlési beszéd, politikai dokumentum suttog­ja vagy éppen harsogja a fü­lünkbe, csempészi vagy löki a szemünk elé a privatizálást, mint minden bajunkra-gon- dunkra megoldást hozó csoda­medicinát. Már régóta nem hiszünk a csodagyógyszerekben. Persze, a fogalom jelentése nem az, mint korábban volt Ma azt kell érteni alatta, hogy magántulajdonba adnak (vesz­nek) olyasmit, ami eddig álla­mi vagy szövetkezeti, esetleg vegyes tulajdonban volt. Amit helyes, jó törekvésnek tartha­tunk akkor, ha elkerülhetjük' a veszélyt: az egyik végletből a másikba átlendülést. Van ilyen veszély. Ahogyan fenn­áll a veszélye annak is, hogy az egyre sokasodó botcsinálta gazdaságpolitikusok, más párti- és politikai cifra szűrőkben ugyan, de azt teszik, amit bot­csinálta elődeik: kizárólagos­nak tartanak valamit, ami nem az. Siralmas bizonyít­ványt állított ki az ésszerűtlen köztulajdonról a . leromlott la­kóházak, a tönkrement kismű- helyek, a megbénult szolgálta­tások, a műveletlenül hagyott földdarabok sokasága. Ameny- nyire nem célszerű például hatalmas, központosított ke­nyérgyárakból, tetemes szállí­tási költségekkel tetézetten el­látni a falvakat, annyira ész- szerűtlen — ismét csak pél­dául — azt hirdetni: a mező- gazdaságban semmi jogosult­sága a nagyüzemeknek, ott csakis a farmergazdaságok hozzák meg a bőséget, a bol­dogságot. Régi vermeinkből még ki sem kecmeregtünk, már ássuk az újabbakat! Ma annak hirdetése, hogy minden legyen privát: a poli­tikai bátorkodás fokmérője. S nem kevésbé politikai ügynek látszik a makacs ragaszkodás is, a „javított” hatásfokkal to­vább éltetendő és változatlan arányú állami, szövetkezeti je­lenleg tízszázalékos a részese­dése a termőterületből, azaz a kisegítő és egyéni gazdaságok 55 ezer hektárt birtokolnak. A kereskedelemben ugyan fél év­tized alatt a megyében meg­kétszereződött a magánosok­nak a száma, ám a négy és fél ezer fő felé közelítő tábor ren­geteg külső és belső bajjal, gonddal küzd. A felnőttek és a gyermekek közétkeztetésé­ben például korántsem kell tartani a megbízásért tülekedő privátoktól, miközben fél év­tized alatt a magánszemélyek által birtokolt büfék, italbol­tok, borozók száma a három és félszeresére nőtt... A közfelfogás nem kedvez a vállalkozásnak: gyanús dol­got lát benne. S nem kedvez ennek a gazdálkodási formá­nak a hivatalos szabályozás sem. Ilyen és hasonló okok miatt privátok között nagyon kevés a hosszú távon gondol­kodó igazi vállalkozó, ugyan­akkor sajnálatosan sok a sze­rencselovag, a hamari gazda­ságot minden áron megsze­rezni akaró. Idő kell tehát ah­hoz, hogy a privát a megbíz­hatóságnak legyen a társfo­galma, s még több idő, hogy a privát a tényleges szükség­leteknek a kielégítésében lássa boldogulásának az útját. Indo­koltnak látszik tehát az a ria­dalom, amelyet a társadalom széles köreiben tapasztalhatni a „radikális”, az „azonnali”, a „mindent” privatizálással szemben. A valamit szétverés­ben ugyanis gazdag történelmi hagyományaink vannak. Az új termelésben viszont sokkal- sokkal lassabbak a lépteink. Szemléleti, gondolkodás­beli szélsőségeinknek sokszor megfizettük már az árát, de úgy látszik, még mindig nem volt elég a tandíj. A bagóért elvesztegetett állami vagy szö­vetkezeti tulajdon éppúgy kell, hogy fájjon a közvélemény­nek, mint a béklyóba vert vál­lalkozó ügye. Közös ugyanis a kár mindkét esetben. Egy gaz­dasági folyamatot éppen ezért nem szabadna politikai trük­kök, voksszerzések eszközévé silányítani. A világ aligha tö­rődik azzal, hazánkban milyen tulajdonformák közepette ter­melünk, élünk. A világ pusz­tán egy valamit értékel: mit nyújtunk, mit kínálunk ter­mékekben, szolgáltatásokban. S tévednek, akik azt hiszik, a kapukat varázskulcsként nyit­ja a szó: privát. Ahogyan azok is tévednek, akik úgy vélik, a végromlás köszönt ránk a ve­gyes tulajdonon alapuló gaz­dasággal .., Mészáros Ottó V. E. Mi lesz a munkásőrség vagyonával? Nyilvános pályázat NSZK-licenc Cegléden Chipért félvezetőt Félvezetőgyártó üzemet avat­tak Cegléden a Vas-, Elektro­mos- és Műszeripari Szövet­kezet telepén. Az új gyárban a magyar erősáramú elektroni­kai ipar számára készítenek nagy teljesítményű (úgyneve­zett nyomótárcsás és Power- block típusú) félvezetőket. Ilyen termékeket használnak például az egyenáramú táp­egységekben a CN- és CNC- szerszámgépeken, a számítógé­pek szünetmentes áramforrá­saiban, sőt, nélkülözhetetlen a korszerű hegesztőgépeken is. Magyarországon ezeket a nagy teljesítményű félvezető­ket — eltekintve a Villamos­ipari Kutatóintézet saját célú kis teljesítményű termelésétől — gyakorlatilag nem gyártot­ták. A hazai ipar számára évek óta technológiai berende­zéseket és műszereket gyártó ceglédi szövetkezetben — mint Motyovszki Mihály elnök el­mondotta — három évvel ez­előtt határozták el, hogy bele­vágnak a félvezetőgyártásba. Akkor úgy találták, hogy a mikroelektronikai termékek piaci telítődésével párhuzamo­san az ipari folyamatok irá­nyításához szükséges nagy tel­jesítményű félvezetők (diódák, tirisztorok, tranzisztorok) gyár­tása lemarad. A hazai gyártás megteremtéséhez több, nagy tapasztalattal rendelkező cég együttműködését keresték, míg végül az NSZK-beli AEG Aktiengesellschaft belecket félvezető-leánygyára mellett kötöttek ki. Tőlük vásárolták a gyártási licencet, sőt, ez a külföldi cég szállítja a félve­zető chipeket. A chipekért a ceglédiek késztermékkel, azaz tokozott félvezetőelemekkel fi­zetnek. A termelés felfutása esetén a ceglédi gyárban éventé összesen 120 ezer da­rab világszínvonalú félvezetőt, a felhasználó igényeinek meg­felelően akár 80-félét is gyár­tanak. A termelés megkezdé­sét követően évente 150—200 millió forint értékű árbevétel­re számítanak. A csaknem 150 millió forint értékű gyár várhatóan három év múlva térül meg a beruhá­zóknak, azaz a ceglédi szövet­kezet a Villamosipari Kutató- intézet és az AEG magyaror­szági képviseletének a Merca­tor Kft.-nek a részvételével létrehozott Teljesítmény Elektronikai Társaságnak. Á ceglédi ^yár működése révén évente körülbelül 60 millió fo­rint értékű devizát takaríthat­nak meg a magyar felhasz­nálók. Képünkön a félkész diódák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom