Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-29 / 282. szám
1989. NOVEMBER 29., SZERDA &ŰMod 5 A vadkelet fővárosa: Ahol ököljogszabályok élnek Fektetik a csöveket A hideg időben is fektetik a községben a vízvezetéket a Délbudai Víz- és Csatornamű Társulat érdi dolgozói. Csak nagy hó ne essen! Faisztl Ferenc építésvezető elmondta, hogy valószínűleg már a jövő év elején jön a tiszta ivóvíz ezekben Tatabányáról Pályázatot nyert az áfész Új ABC Makádon Űj élelmiszerboltot avatnak november 29-én szerdán reggel Makádon. Az ABC-t a Ráckeve és Vidéke Áfész építtette a tanács által rendelkezésre bocsátott közművesített területen, a kivitelező pedig a domsödi Dózsa Tsz. Az idén májusban megkezdett építkezést fél év alatt be is fejezték, mivel az új létesítmény gyorsan összeállítható elemekből készült. Az áfész megnyerte a Pest Megyei Tanács kistelepü- ’éseken létesítendő élelmiszer- boltokra kiírt pályázatát, így a mintegy 3 millió forintos költség felét a megyei tanács biztosította. Az élelmiszereket és háztartási vegyi árukat kínáló, három munkatárssal dolgozó önki- szolgáló üzletben holnap már vásárolhatnak a makádiak. A helybeliek szerint legalább ötven év lemaradása van Csörögnek a szomszédos községekhez képest is. Itt hatástalan a törvény szava, az ököljog uralkodik. Ha valaki már kapatosam, kötekedő hangulatban tér be az ivóba, a többiek ahelyett, hogy megpróbálnák eltávolítani, jobbnak látják elmenni. Persze ezt bárki nem, csak a rossz hírű, hirtelen természetű atyafiak érik el. Tiszta vadnyugat! Még szerencse, hogy coltot nem ránthatnak, bár legalább olyan gyorsan előkerülhet a kés is vagy egyéb „célszerszám'’. mennek a segélyekért, jól élnek, és még a markukba is röhögnek. — A múltkor is beállított egy ilyen — erősítette meg a kocs- márosné —, persze már alaposan be volt állítva. Közöltem vele, hogy nem szolgálom ki, mire ő azt ordította, ha nem kap inni. összetöri a berendezést. — Jobb, ha az ember háttal a saroknak ál! — tanácsolta egy megtermett fiatalember, akinek látszólag nem volna mitől tartania. — Látod, én is megkeresem a legjobb helyet, nehogy baj legyen. Megköszönve a tanácsot, úgy gondoltam, már eleget tudok és óvatosan kihátráltam. Szlovák Márton is velem tartott, de csak az udvarig kísért ki. — Na most már hisz nekem? — Semmi okom arra. hogy ne higgyek, de az ellenkezőjére se. Hiszen nem voltam ott. akkor. Afelől viszont eloszlott minden kétségem, hogy itt valóban minden megtörténhet-e! — Na jó, maga tudja, de ha nekem ebből a cikkből kellemetlenségem lesz, följelentem azt a nőt. Nem nyelem le a békát. Viszontlátásra. — Nem jön haza? — Nem, még maradok sakkozni — mondta, és búcsút integettünk egymásnak. A hűvös késő őszi időben ki- szellőztettem a fejemből a füstöt, de a hallottak ott kavarogtak a fejemben. Ököljog, betörések. Állítólag több fordul elő itt, mint a valamikori járás egész területén. Megfékez. hetetlen vademberek ... Kifoghattam volna egy készápo- ros napot is. Szerencsére megúsztam, csakhogy a valóság ts ismeretlen maradt. Valóban ilyen vad környék ez, néhánv kilométerre Váctól, vagy csak a szavak túlozzák el ya>amíT féle rosszul értelmezett kivagyiság fényében? Dudás Zoltán szürke munkásruhában éppen a kerékpárját láncolja, mielőtt belép. Még az udvaron kérdeztem: — En kérem már húsz eve ismerem, törzsvendég vagyok nála. Ott rend van. Tudnék róla, ha másként lenne, csörögi vagyok, itt is születtem. — A nevét is megmondaná? — Miért ne mondanám? Szabó Ferenc vagyok. — Idősebb Szabó Ferenc — egészíti ki Szlovák Márton. Odabenn a büfében vágni lehet a füstöt. Amúgy a harmad- osztályú helyek között kulturáltnak számít. Tisztaság, erős fényt sugárzó neonok. — Ki-ki a maga társaságában beszélget. Előttük az üveg sör meg a rövidital. Az egyik pultnál álló férfi a többiektől elfordulva, magában iszik, kezében cigaretta. — Talán ön is jár a Szlovák féle kocsmába? A többiek szerint igen — Hogyne, ha nyitva van ... — Gyakran van verekedés? Gyakrabban, mint másutt? — Időnként. Aki nem tud viselkedni, azt kiküldi a francba. Sok hülye van, ha túlissza magát— mondta Makovényi Tibor, aki szintén nem titkolta a nevét, majd folytatta a kor- tyolgatást. Odébb, a söntés mellett, két- három férfi állva beszélgetett, közöttük a házigazda-üzletvezető, Simon Csaba is. — Itt kérem, szörnyű alakok vannak. Na, nem mindenki,! mert látja, most rend van. de bizonyos körökben nem számít az emberélet sem. Autóval Nem árt tehát elejét venni a legnagyobb ribilliónak. Ilyen falubeli légkörben történhetett a következő eset is, amelyről egyik olvasónk számolt be. Oláh Veronika panaszkodott, hogy bátyját, aki Vácott lakik, s Csörögben telke van, alaposan helybenhagyta Szlovák Márton kocsmáros, miután a férfi illemhelynek használta a ház oldalát. Nem ez az elintézési módja — méltatlankodik Oláh Veronika, s hozzáteszi, nem először fordult elő, hogy vendégeket vert. Amikor egy barátságtalan, sötét, esős délutánon elindultam megkeresni Szlovák Mártont, ugyan mondja el ő is az esetet, zárva volt a Kossuth utcai italmérés. Kedd, szerda szünnap!— világosítottak fel a helybeliek. Végül a falu labirintusában kerengve a Taverna büfében találtam rá szomszédolás közben. A vád hallatán elhúzta a száját: — Méghogy verem a vendégeimet? Nevetséges. Akkor nem járnának hozzám! Arra a bizonyos esetre pedig jól emlékszem, hétfő délelőtt volt, de verekedés nem történt. — Verés sem? — Áá ... csak határozottan kivezettem a kapun azt az embert. Erre öt tanúm is van, a vendégeim. De kérdezze csak meg bárkitől, szokott-e verekedés lenni nálam. Itt ismernek engem, sokan törzsvendégeim. A családi ház alagsorából, ahol a Taverna .büfé üzemel, erős fény szűrődik ki, Egy férfi Sínre teszik az életüket Fedél — egy év alatt A Fóti Gyermekváros Baráti Egyesület kilenc fiatal tagja összeült, hogy gazdasági vállalkozásaikkal kapcsolatos terveiket koordinálják. Szokatlan, hogy egy ilyen jellegű társaság vállalkozásokba kezd. MINDEN HÉTFŐM — Hogyan jutottak erre az elhatározásra? — kérdezem Danyi Imrét, a.z egyesület elnökét. — Eredetileg valóban nem számoltunk ennyire konkrét célokkal. Tagjaink száma 30 és 50 között mozog, és első- sorbán "azt'szerettük volna elérni, hogy megtalálják helyüket, ne sodródjanak a társadalomban. Alkalmat akarunk adni őszinte beszélgetésekre, közös múltunk értelmezésére. Hiányt is pótolunk, mivel úgy vesszük észre, hogy a Foton végzett fiatalok zöme a Gyermekvárosba nem szívesen jár vissza az évfordulókra és egyéb ünnepségekre, nálunk azonban szívesen összejönnek kötetlen beszélgetésekre, mert információs központot és jogi tanácsadást is biztosítunk számukra. Összejöveteleinket minden hétfőn, öt órától tartjuk a fóti ifjúsági házban. Részt veszünk olyan feladatokban is, mint legutóbb a Szociális és Egészségügyi Minisztérium felkérése alapján az új gyermektörvény véleményezése. Hogy mindemellett miért kellett vállalkozásokba is kezdenünk? Tagjaink közül mintegy tizenöten — mint kiderült — elkeserítő körülmények között élnek, nincs munkájuk és lakásuk. Jól ismerem ezt a problémát, mert valamikor magam is hasonlóképpen éltem. Sosem f^Jejtem el, hogyan néztek rám a katonaságnál, amikor a karácsonyi eltávozáskor visszamentem a laktanyába. Hogyan magva- rázhatam volna el nekik, nincs hova, kihez mennem. Ezek a fiatalok kikerültek a Gyermekvárosból, tizennyolc évesen már a nyolc-tizedik munkahelyükről jöttek el előítéletek és generációs ellentétek, miatt. Regisztrált lakásuk nincs, ha albérletet találnák, oda nem engedik őket bejelentkezni, ha munkásszállás akad, gyakran lumpen, összeférhetetlen elemekkel kell együtt lakniuk. EZ MA ÓRIÁSI — Sajnos napjainkban nem állunk úgy, hogy minden gyermekotthonból kilépő fiatal lakást kapjon. Ezt ma még a családban felnövő gyerekek sem remélhetik. — Pedig én ezt nyújtom nekik! Azoknak a gyerekeknek, akik az egyesület vállalkozásaiban dolgoznak, egy éven belül Betonyp házakat húzunk fel. Lehet, hogy egyelőre csak gumimatracon alszanak, de 20 éves korukra fedél lesz a fejük felett. És ez ma óriási dolog. — Beszélne a tervezett vállalkozásokról? — A napokban nyitunk egy élelmiszerboltot a Telepes utcában. A Zuglói Közért Vállalattól vettük bérbe, fcb. 40 négyzetméter. Átalakítottuk, kifestettük, most berendezést vásárolunk. Tervezzük, hogy később esetleg meg is vennénk a helyiséget. Itt négy-öt eladót és két árubeszerzőt tudunk elhelyezni. Ügy tervezzük, hogy két műszakban késő éjjelig nyitva tartanánk, javítva ezzel a környék ellátását is. Foton április elejéig egy Eagylaltozót nyitnánk, ezt kft. formában csinálnánk, öt-hét Eiatallal. Szeretnénk ezenkívül zöldséget árusítani, fóti telkemen két nyomdát és egy száraztészta-készítő üzemet tervezünk létesíteni, sőt gombát is termesztenénk. Egyesületünk jogosult vegyes vállalkozásokat létrehozni, a későbbiekben ez még szélesebbre tágítaná lehetőségeinket VÁLLALKOZÓ FIATALOK A — Honnan szereznek tökét? — A munka nélküli fiatalok Eelveszik, egy részük már felvette az újrakezdési kölcsönt, valamint az OTP-től is kapunk hiteleket a házak felépítéséhez. A pénzt összeadjuk vállalkozásainkhoz, az élelmiszerbolt hűtőpultjait például már az újrakezdési kölcsönökből vásároltuk. A törlesztéseket januárban kell kezdenünk. Az egyesület összejövetelén részt vett a Gyermekváros ve- íetősége is. A vállalkozó fiatalok az igazgatónő kérésére ílmesélték, miért vannak jelenleg munka nélkül. Elbeszéléseik igen megrendítőek voltak. Rengeteg sérülés érte őket az életben, de párat még a Glyermekvárosból hoztak magukkal. Az otthon vezetősége léhány mozzanatról csak ezen i beszélgetésen szerzett tudomást, mert a gyerekek nem Danaszkodnak, inkább hallgatlak, lenyelnek mindent. Reménykedjünk, hogy így isszefogva, egymás között dolgozva, egykori otthonuk állal támogatva, talpraesett, /állalkozó szellemű, közülük tikerült vezető iránvmuta- ásával hamarosan sínre te- izik életüket. Sz. K. Kabaré a tetőn Ejnye, ejnye, nem jól csinálták — Ugat a kutya, már vagy tiz perce ugat — derengett az öregembernek félálmában. Nemrég feküdt le, épp hogy alszik, úgy, mint a ház másik felében három kicsi unokája, és lánya, aki gyermekorvosnő. Nagy körzete és három gyereke mellett — a negyediket most várja — nem csoda, ha estére holtfáradt. És persze ök még fiatalok, mélyen alszanak. Pedig az asszony mindig fél ilyenkor, amikor férje éjszakai műszakban dolgozik. Üres nélküle a ház. A szomszédos középiskolában csak ugat, ugat a kutya. Jól tudja, miért. Most valami gonosz dolog történik. Három sötét alak mássza át az iskolaudvar kerítését. Végigfutnak a falak mellett, lenéznek az udvar alatt álló három kis házra. Könnyű átugrani a tetőre, de a tetőről a lakásokba bejutni már sokkal nehezebb. Le kell bontani a cserepeket! Pontosan. szakszerűen dolgoznak, kézről kézre vándorolnak a lapok, a harmadik ember a tűzfal tetejére rakja mindegyiket, szabályos oszlopokba. Csak néha pottyan ki egy-egy a kezekből, végigszánkázik a bádogszegélyen, és nagy csattanással törik szét a kis ház udvarának kövén. Erre már az orvosnő is felébred. Borzasztóan fél. moccanni sem mer. Szerencsére hamarosan újra csendes lesz minden: a betörők feladták. Nem lehet így bejutni, nézzük meg inkább a szomszédos tetőt, hátha ott könnyebb. Hívatlan látogatók A szomszéd házban egy négytagú család lakik. Az asszony és a két pici gyerek már alszik, az apa azonban még a fürdőkádban ül, gondtalanul dudorászik a vízben. A nagy falióra épp tizenkettőt üt. — Éjfél van — gondolja — a „kísértetek órája’’. Az öreg ház ilyenkor halle neszekkel szokott megtelni. Reccsen néhol a padló, nyikorog a bútor, a kéménybe belesüvít a novemberi szél. Hamar megszokja az ilyesmit, aki régi házban lakik. Csak eleinte félelmetes. Hanem ma éjjel a suttogás pontosan kivehető: ,.Igen... itt jó lesz .... csak halkan!’ — hallatszanak a beszédíoszlá- nyok. Honnan is? Igen, tisztán kivehető, a padlásról. A férfi kiugrik a kádból, és vizesen, szappanosán, meztelenül felrohan. Három férfi lapul a sötétben. Az asszony artikulátlan or- dítozásra ébred, alig ismeri fel a férje hangját. „Meghibbant ez az ember, mit ordítozik kint magában?” — gondolja. Aztán hirtelen nagyon éber lesz, hiszen rájön, illetéktelen jár a házban. Borzalmas! Rohan a hang irányába. Kint ég a lámpa, a padlásajtó felrántva. Föntről kiabálás és tompa puffanások hallatszanak. A magasban a kis tetőablak tárva- nyitva, a széléhez valaki egy hosszú létrát támasztott. A padlástér azonban üres, gyorsan fel a létrára! A háztetőn ott áll a családfő meztelenül, szappanosán. A szomszéd nevét kiabálja, miközben a három alak épp a nemrég kibontott tetőre ugrik vissza. Tavaly megismerkedtünk egy törvénytervezettel, amely engedélyezte volna gáz- és önvédelmi fegyverek tartását. Az ország azonban egy emberként kiállt ellene. „Ez csak a bűnözőknek lenne jó.” Ezért a tervezet lekerült a napirendről. Más kérdés, hogy e kétes elemek azóta már törvény nélkül is beszerezték a fegyvereket. Az éjszakai rendőr elmondta, hogy naponta tíz gázpisztolyos rabláshoz riasztják őket. Nem tudom, ha újra felvetődne a Parlamentben a kérdés, ismét tiltakoznánk ellene? Újabban egyébként a .lengyel piacok” is tele vannak a legkülönbözőbb stukkerekkel. Szegő Krisztina A szomszéd azonban — mint tudjuk — nincs otthon. Éjszakás. Felesége otthagyva az alvó gyermekeit, rémülten kijön az udvarra. „Mi van?” — szól föl a tetőre. Itt vannak a betörők, épp most ugranak be hozzátok — válaszol a férfi a tetőről. Szerencsére azonban a három betolakodó — a kutya veszett ugatásától kísérve — visszaugrik az iskolaudvarra és a kerítésen át elmenekül. Nem akartak rosszat? A két asszony az utcára rohan, hálóingben, papucsban, a hideg november végi csípős éjszakába. „Apám kihívta a rendőrséget” — mondja az orvosnő, — „nemsokára itt lesznek.” Gyors öltözködés után hosszú várakozás következik. Malmozás, fel-le sétálgatás. A percek lassan vánszorognak, rendőr egy szál se. „Biztos nem is jönnek” — mondja szinte egyszerre mindenki. „Aludjunk inkább, holnap dolgozni kell! Van még pár óra az éjszakából.” Visszabújnak az ágyukba. Csöngetnek. „Uramisten, ki lehet az? Persze, a rendőrség." Ki az ágyból, öltözés, szaladgálás. kapkodás. — Ejnye, ejnye — csóválja a fejét a rend őre. — Nem jói csinálták az egészet. Meg kellett volna _ várni minket, él nemcsak úgy, hűbelebalázt módjára kikergetni a betörőket. Máskor rögtön hívjanak, öt perc alatt ideérünk. Az izgága állampolgár szemlesütve hallgat. Másnap újabb rendőri látogatás, helyszínelés. — Ne izguljanak — kedély eskedik a rendőr. — Meglátják majd, semmi ez ahhoz képest, ami januártól itt lesz! Addigra még nagyobb lesz a szegénység, még rosszabb a közbiztonság. De nem kell félni. kisemberek ezek! Nem akarnak semmi rosszat, csak kevés a jövedelmük, aztán így akarják kiegészíteni egy kicsit. Ja, igen, ez igazán érthető. Mindenki vállal másodállást. Egyébként pedig megható, hogy a rendőrség milyen liberális manapság. De meg lehet érteni az állampolgárt is. Biztonságban élni szeretne, és aludni. Nappal nyugodtan dolgozni, ha üresen hagyta a lakást. Éjszakai őrjárat A középkori városok polgárai — rendőrség híján — éjszakánként őrjáratokat szerveztek. Nekünk itt a rendőrség, de lassan mi is a „Csináld magad” korát éljük. Sőt, a megye egy-két területén már van is ilyen kezdeményezés. Csak a lakossági összefogás segíthet, mivel a feladattal a rendőrség már-már nem tud megbirkózni.
