Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-21 / 275. szám

PEST MEGYEI ti KONY\rf> XXXIII. ÉVFOLYAM, 275. 5ZÄM Ára; 4,30 forint 1989. NOVEMBER 21., KEDD ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS Felügyelik a tévét, a rádiót A Minisztertanács hétfői, so­ron kívüli üléséről Bajnok Zsolt megbízott kormányszó­vivő az alábbi tájékoztatást adta: Németh Miklós beszá­molt Helmut Kohllal, az NSZK szövetségi kancellárjával foly­tatott tárgyalásáról. A Minisztertanács tekintettel arra a fontos szerepre, amelyet a kialakuló demokratikus több­pártrendszerbe való békés át­menetben a Magyar Televízió és a Magyar Rádió játszik, el­határozta e nemzeti intézmé­nyek vezetési szerkezetének megváltoztatását. Megszünteti a pártállami formából még megmaradt irányítási gyakor­latot. Ennek megfelelően a kormány a televízió és a rá­dió felügyeletét a pártok, a tár­sadalmi szervezetek, egyházak, a tudomány és a szellemi élet képviselőiből kinevezett fel­ügyelő bizottságra bízza. Fő cél: az állampolgárok hiteles, független tájékoztatása. A Minisztertanács elnöke a fel­ügyelő bizottság munkájának összehangolására koordinátor­nak kinevezi Kőhalmi Feren­cet. A felügyelő bizottság megbízatása az országgyűlési választások után létrehozandó kormány megalakulásáig tart. A Minisztertanács elfogadta a vezető állami tisztégviselők, valamint az országgyűlési kép­viselők munkadíjáról szóló tör­vényjavaslatot. 1990. január 1- jétöl a fizetéseket nem a Mi­nisztertanács, hanem az Or­szággyűlés határozza meg. A jövőben az Elnöki Tanács, az Országgyűlés és a Miniszter­tanács elnökének nyugdíjmeg­állapítása nem tér el az álta­lános szabályoktól. A nem állami vezetők te­kintetében a rendelet kimond­ja: a párt-, a társadalmi és a tömegszervezetek tisztségvi­selőinek javadalmazását kizá­rólag saját vezető testületeilc határozzák meg. A kormány megtárgyalta az államháztartási törvényjavas­latot, a készülő új törvény szétválasztja az állartpi közha­talmi és köztulajdoni funkció­kat. Németh Miklós ai N3ZK-ban Munkatárgyalás Helmuth Kohllal Flelmut Kohl, az NSZK szö­vetségi kancellárja és Németh Miklós magyar miniszterelnök vasárnap este több órás inten­zív munkatárgyaláson találko­zott a kancellár ludwigshafeni házában — közölte hétfőn a bonni kormányszóvivő. A véleménycsere középpont­jában a gazdasági együttmű­ködés és a kétoldalú kapcso­latok további kiépítésének kérdései álltak. A szövetségi kancellár tájékoztatta a ma­gyar miniszterelnököt az euró­pai közösség 12 állam- és kor­mányfőjének előző esti párizsi megbeszéléseiről. Ma összeül az Országgyűlés Az Országgyűlés novemberi ülésszaka ma kezdi meg munkáját. A négynaposra tervezett ülésen meglehetősen sok törvényjavaslatról, kérdőjelről kell dönteniük a kép­viselőknek. A kormány elkészítette tájékoztatóját az 1990—1992. évi gazdaságpolitikai programjáról, valamint a jövő évi költségvetés irányelveiről. E két tájékoztatót tárgyalják meg először a honatyák, majd ha az itt felvetett kérdésekben sikerül megegyezniük, kerül­hetnek napirendre az adótörvények: a magánszemélyek jö védelemadó járói, az általános forgalmi adóról, a vál­lakózás! nyereségadóról, az állami .vagyon utáni része­sedésről szóló törvényjavaslatok. Mindezeken tál a kormány beterjeszti az illetékről szóló törvény módosítását célzó törvényjavaslatát is. Az alkotmány módosítása miatt több meglevő jogszabályt is meg kell változtatni. Ezek módosításáról szóló törvény- javaslatot is megtárgyalja a Parlament. Ugyancsak napi­rendre tűzik a munka törvénykönyve, a polgári tör­vénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatokat, és tájékoztatót hallgatnak meg az 1895-re tervezett Buda­pest—Becs világkiállítás helyzetéről. Rendkívüli bejelentés várható Maróthy László lemond A kormányszóvivő tájé­koztatójában azt is elmond­ta, a parlament ma kezdő­dő ülésén Maróthy László környezetvédelmi és víz­gazdálkodási minszter be­nyújtja lemondását. Mint ismeretes, a miniszter híve volt a nagymarosi vízierő­mű megépítésének, több szervezet ezért lemondását követelte. Lapunk saját információ­ja: várható, hogy a minisz­terelnök rendkívüli beje­lentést tesz Czincge Lajos volt honvédelmi miniszter személyével kapcsolatban. Kft. lett a DCMböl 1991: nem lebeg a cementpor Mint lapunkban hírül adtuk, a Cement- és Mészművek gaz­dasági társasággá alakult át a minap. Ez a hír alaposan fel­keltette a Vácott lakók érdek­lődését, hiszen a Cemü öt nagyvállalata közül a Dunai Cement- és Mészművekkel igen szoros a váciak kapcsola­ta, akár ott dolgoznak, akár nem: a városra hulló finom cementpor nap mint nap jelzi közelségét. A DCM rekonstrukcióját 1985-ben kezdték el, s az azóta bekövetkezett gazdasági vál­tozások, az infláció nyomán mára kiderült, már a reménye is elszállt annak, hogy a gyár­óriás önerőből fejezhesse be megkezdett korszerűsítési munkáit. Ezért is jelentős a hír: 1990 elejétől a DCM két nyugatnémet cég tőkéje segít­ségével korlátolt felelősségű társasággá alakul át. Az NSZK-beliek a cementgyár harmadrészbeni tulajdonosi részarányát birtokolják közel húszmillió márkás — hatszáz­millió forintos — tőkebefekte­tésük révén, ez az összeg lehe­tővé teszi a DCM rekonstruk­ciójának befejezését is: 1991- re megszűnik a cementművek porkibocsátása, s az sem mel­lékes, hogy a gyár energiafel­használási szükséglete is jócs­kán lecsökken. Szellemi tökét is remél a vá­ci gyár, hiszen a két nyugat­német résztulajdonos ugyanis az NSZK-cementpiac egyhar- madát uraló, tőkeerős, nagy fejlesztési tapasztalatokkal rendelkező cég, akik még ab­ban is segítséget nyújtanak — közvetlen érdekük fűződik eh­hez ezután —, hogy a Naszály lábától exportált cement még biztosabban, még nagyobb mennyiségben érkezzen Nyu- gat-Európába. A DCM ennek érdekében szélesíti termékei­nek választékát. Dr. Ábrahám Ferenc, a DCM gazdasági vezérigazgató-he­lyettese szerint a tulajdonfor­ma-váltás nem eredményezi a cement olcsóbbodását vagy drágulását — ez utóbbi, ha lesz, inkább az energiaárak nö­ve'ésének „köszönhető”. Ami­vel a hazai fogyasztó találko­zik: az ország középső terüle­tének biztonságosabb cement­ellátása, valamint a jobb cso­magolás. Ugyanis a gyár terü­letén található papírzsákgyár is önállóságot kapott — saját lábon álló, csomagolópapír­gyár öt esztendeig adómentes —, s szintén két nyugatnémet, valamint egy svájci tőkéstárs segítségével kitűnő minőségű cementeszsákot fog gyártani. Megkérdeztük azt is, miért korlátolt felelősségű társaság­gá alakult az óriásnak számí­tó vállalat? Ábrahám Ferenc szerint ez a forma alkalmas a jelenlegi helyzetben: a DCM-et most csak kevés szereplő ösz- szehangolt munkája tudja ki­húzni a porfelhőből. Ha azon­ban ez sikerül, valószínűleg átalakulnak részvénytársaság­gá, s várják az újabb tőkés partnereket, többek között sa­ját dolgozóik köréből is. T. B. E. Düzzaszíott miüiárdok Ma még senki nem tudhat­ja, hány milliárdot emészt fel a vízlépcsőrendszer építésének leállítása és a helyreállítási munkaiatok. A Parlament elé kerülő jövő évi költségvetési terv elnagyolt, mindössze az irányvonalakat tartalmazza, nincsenek benne a Nagyma­rossal kapcsolatos várható ki­adások. Annyi azonban már most bizonyos, hogy legalább három jelentős tétel szerepel a „számlán”. Az első abból adódik, hogy a vízlépcsőrendszert kölcsön­ből szerettük volna felépíteni. Nyilvánvaló, hogy ha nem épül meg, a munkálatokkal kapcsolatos további kölcsö­nökre nem számíthatunk, sőt a már felvett összeget is visz- sza kell fizetnünk. Ugyanak­kor sem a csehszlovák, sem az osztrák kormány nem mutat nagy hajlandóságot a kártérí­tés elengedésére, tehát ez is jókora érvágást jelent majd. Végezetül pedig szintén csak milliárdokban mérhető a helyreállításhoz szükséges be­ruházás összege. Mint a Pénzügyminiszté­rium illetékesétől megtudtuk, a végösszeggel még ők sin­csenek tisztában, nem is le­hetnek, hiszen nincs még dön­tés a kártérítésről. A szüksé­ges kiadások másik két „cso­magján” dolgoznak, s egy hét múlva már többet mondhat. Annyi bizonyos, az erőmű, ha a vizet nem is, a kiadásainkat alaposan felduzzasztja. M. T. Életkörülmények a számok tükrében Legkevesebbet a kereskedelem fizetett Árak és bérek, fogyasztás és forgalom miként alakult, erre a kérdésre a Pest Megyei Sta­tisztikai Hivatal felmérése ad választ. Érdemes ezeket az összehasonlító adatokat szám- bavenni, vizsgáztatni, mert Sok minden kiderül ebből is. Me­lyik népgazdasági ágazatban volt a legkisebb a kereset Pest megyében, melyik fizetett leg­jobban? Hogyan alakult a ke­reskedelmi forgalom, a kíná­lat, a kereslet mely irányba tolódott el. Ezekkel az adatok­kal, tényekkel nem érdektelen szembenézni, irányjelzést ad­nak arról, az egy évvel koráb­bi önmagunkhoz képest hol tartunk ma. A lakosság életkörülményei. A Pest Megyei Munkaerő­szolgálati Iroda 1989. szeptem­ber végén 226 állást keresőt tartott nyilván, egyharmadát a negyedévvel korábbinak. Az elhelyezkedésre várakozás az esetek háromnegyedénél 3 hó­napot vagy ennél kevesebb (Folytatás a 2. oldalon.) miK-bdi tartományi kii'dűttség Vetsésen Film a nemzetiségről A miniszterhelyettes és a tsz-elnök jól megértették egymást, nem voltak nyelvi nehézségeik (Vimola Károly felvétele) Grote Muth, az alsó-szász- országi művészeti és tudomá­nyos tartományi minisztérium miniszterhelyettesének vezeté­sével NSZK-beii kulturális küldöttség tartózkodik ha­zánkban. A vendégek tegnap a vecsési Ferihegy Termelőszö­vetkezetbe látogattak. Elsőként Dobrovitz Jó­zsef tsz-elnök adott tájékozta­tást német nyelven a gazda­kör helyiségében a nagyüzem tevékenységéről, majd meg­mutatták a sváb hagyomá­nyokat őrző fénykép- és doku­mentumgyűjteményt is. Mint megtudtuk, a német küldött­ség azért kereste fel Vecsést, hogy anyagot gyűjtsön egy ké­szülő filmhez, amely a világ­ban élő, kisebbséget alkotó német nemzetiségek életét mutatná be. Emellett szó van arról is, hogy tanulmányoz­zák az itteni nemzetiségi ze­nei anyagot, mert feltehető, hogy számos olyan emléket és hagyományt találnak, amely Németországban már kihalt. T estületi határozat szó­lította fel a főváros közeli nagyközség ta­nácsi testületét: nyújtsa be a lemondását. Az indok magvas, de kétségtelenül nem túlságosan részletező és meggyőző: „nem kép­viselik a lakosságot.’’ Igaz, a tanácsi testület tagjait 1985 nyarán sokféle előze­tes vita után jelölte, s vá­lasztotta meg a lakosság, volt olyan tanácstagi vá­lasztókerület, amelyben né­gyes jelölés mellett vok­soltak az állampolgárok ... Ennek ellenére is, ha úgy szól a kritika, hogy „nem képviselik a lakosságot”, akkor arra figyelni keil. S főként akkor, ha egy tes­tület ítél így. Csakhogy: az ítélkező testület — egy újonnan szerveződő párt­nak a helyi csoportja (26 tag) által választott öt tagú vezetőség — szavának a súlya mekkora lehet? Mennyiben esik egybe a lakosság véleményével? Miként vonható párhuzam öt ember (a lemondást kö­vetelő vezetőség) politikai hitelessége, s az annak idején leadott, több mint nyolcezer voks által meg­választott tanácsi testület, mint testület politikai hi­telessége között? Nem pusztán számarányokról, az ötnek és a több mint nyolcezernek a szembeál­lításáról van itt szó, hanem sokkal fontosabbról. Arról, hogy annak idején a viha­ros jelölőgyűlésekkel, a többes jelöléssel, a válasz­tással mért, minősített a KISZORÍTVA lakosság; hitelesítette aka­ratát. Ami akkor is igaz, ha bizonyára akadtak, akadnak olyanok a testü­letben, akiket jobb híján, vagy azért választottak meg, mert a politikai il­lemtanórákon ezt rágták a fülükbe. A testület tagjai­nak többsége azonban, be­láthatjuk, nem ilyen, ha­nem valóban (ki)választott ember. Ugyanakkor az az öt, valamint az őket meg­bízó huszonhat — amibe ők maguk is beleértendők — ma még semmiféle mér­legelésen, minősítésen nem ment át: magukat tették meg mércének. Tévednénk, ha úgy vél­nénk, kivételes jelenségre bukkantunk. A megyében nem ez az első felszólítás­követelés: mondjon le tes-. tületileg a tanács, illetve — van, ahol ezzel is be­érik — a végrehajtó bi­zottság. Van városunk, ahol a népfróntbizottság kapott ilyen minősítést: „nem legitim". A tagokat vonzáskörzeti tanácskozá­son választották meg nem is olyan régen, egy-két ki­vételtől eltekintve, megle­pő magas állampolgári részvétel segítségével...! Ott, azokon a gyűléseken senki sem kifogásolta a le­gitimitást . . S folytathat­juk a sort az egyre több helyen felhangzó követe­léssel, „ki az úttörőszerve­zetekkel az iskolákból", holott a gyerekek — meg­kérdezhetek! — szívesen tevékenykednek benne. És már — maradva az isko­láknál — felbukkan az újnál is újabb követelés: szűnjön meg a szülői mun­kaközösség! Miért? Nevezzük nevén mindazt, amire példát hoztunk fel: politikai kiszorítósdiról van itt szó. Van, volt mit kiszoríta­ni a magyar politikai élet­ből! A formalitásokban élő, vagy erőszakoltan lét­rehozott szervezeteknek valóban nincs létjogosult­sága — igaz, voltak, akik ezt már hosszú évek óta mondták, képviselték min­den lehetséges fórumon és alkalommal —, a mindent lerombolás, lebontás, pusz­títás mámoros dühe,. inge­re, akarata azonban nem tesz különbséget a célok között. Minden cél, ami eddig létezett. Igaz ez? Nem igaz. Csak éppen sok tekintetben és sok helyen hiányzik a politikai bátor­ság ennek kimondására, a jogos és a jogtalan elvá­lasztására, a demagógiának a visszautasítására. Mert hiszen nem más, mint de­magógia, ha öt ember le­mondásra szólítja fel a ta­nácsi testületet, nem so­kat törődve azzal, mi len­ne azt követően? Kik dön­tenének a település dolgai­ban? Hogyan „működne” a nagyközség, ha nincsen felelős irányító testületé? Ha úgy tetszik, s ezt az ellenzéki szervezetek rea­listái is belátják, jelenleg ebben az országban akár addig is elvihetők a legiti­mációs viták, hogy maga a választópolgárok sok mil­liós tábora sem „legi­tim”...! Akkor pedig? Jó lenne óvakodni tehát attól, hogy — és ennek reális ve­szélyére mutatnak a kü­lönböző pártok országos vezetőségei és megyei helyi csoportjai közötti, sűrűsödő viták, nyilatkozatháborúk — a demokrácia képében az akarnokság, a még-mit- találjunk-ki jelenjen meg. K eserves korszaka ez az újat teremtésnek, mert az ítélkezésben gyakran kisszerűek, az ért­hetőnél, az elkerülhetetlen­nél sokkal-sókkal szubjek­tivebbek a mércék. A poli­tikai kiszorítósdi, tényei, tapasztalatai, a letűnő min- denki-helyett-bölcsek he­lyébe igyekvő mindenki- helyett-bölcsek akarva, akaratlanul olyan veszé­lyeket idéznek fel, ami­lyeneket épségben, békes­ségben aligha képes túl­élni az amúgy is ezer teher alatt roskadozó társadalom. S ha nem képes így túlél­ni e történelmi szülést a társadalom, akkor mivé lesznek a mézes ajkakkal hirdetett, magasztos cé­lok?! S mivé lesz maga a társadalom?! Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom